Csalódás Révbérpusztán

Mivel a Badacsonyi túra elmaradt,nem akartunk egész pünkösdkor otthon ülni.Így Gergő találta ki,hogy menjünk le a közeli Révbérpusztára,de úgy,hogy kicsit túrázunk is.Voltunk itt néhány éve egy bringatúra keretein belül ( itt olvasható ) és kellemes emlékeink voltak.Így hát vasárnap reggel nekivágtunk.Autóval érkeztünk Dunaföldvárra,innen inditottunk ezt a kis túrát amely nagyjából mindössze 5km-es volt.Elöször lementünk a szép és látványos dunaföldvári dunapartra amely épül,szépül,fejlödik.Kellemes környezet parkokkal,teniszpályákkal,fürdökkel,emlékmüvekkel.

A híd a partról

Innen kapaszkodtunk fel aztán a hídra,amely a több mint hetvenéves kora ellenére is remek állapotban van.A hídon megy át az 52-es út,így ez a híd jelenleg a Dunántúl,vagy ha úgy tetszik az Alföld kapuja.Egyszer majd a távoli jövőben ezt a szerepet átvszei a dunaújvárosi híd,de ehhez az kell,hogy az M8-M4-es autópálya elkészüljön.A földvári híd mindkét oldalán jól járható járda is van,mi most a híd északi felén keltünk át.Innen remek a rálátás Dunaföldvárra.A híd tulsó oldalán érünk rá a rácalmási sziget nagyságú földvári szigetre.A szigetet kettészeli az 52-es út amely mellett bicikliút halad,ezen mentünk.A szigeten amúgy nincs semmi,ha csak a gyönyörü erdőséget nem vesszük annak.Egyszer eljövünk ezt is felfedezni.Amúgy jelzés erre nem volt,de végig kivolt táblázva,hogy merre van Révbérpuszta és,hogy mennyire.

Minden ami számít kivan táblázva

A szigeten átérve a kis Duna hídján is átmentünk,majd az Alföldön találtuk magunkat.Továbbra is a bicikliúton haladtunk még vagy egy kilométert amikor is a mi utunk jobbra letért róla.Innen végre földuton haladtunk.Beértünk a pusztára amelyet egy búzaföld uralt,de maga táj azt kell mondjam szép volt.Helyenként virágos volt az út,pipacsok piroslottak.Bár egy fasor mellett haladtunk az út nem tért be hüvös helyekre,haladtunk a napon a melegben.Végül is kellemes volt.Nagyjából a földvári elindulás után egy órával végül is elértük Révbérpusztát.

Virágos az út

Révbérpuszta Solt város külterülete,lényegében egy csikótanya,vagy lovastanya.Van itt néhány érdekesség a néphagyomány jegyében.Na és szoktak itt fogathajtó versenyeket és lovasbemutatókat is rendezni.Utóbbit öt évvel ezelött volt szerencsénk látni és meglehetösen klassz volt!Most ami elöször feltünt,hogy az öt évvel ezelötti tömegnek szinte semmi nyoma nincs.Akkor lehettek itt vagy tízezeren,most jó indulattal ezt a számot maximum kétezerre becsültem.Egy meglehetösen szerényes szinpad volt és árusokból is alig-alig a régi időkhöz képest.Büfé is három-négy lehetett a régebbi tíz-tizenöthöz képest.No sebaj,elindultunk körülnézni.

Itt készül a kenyérlángos

Kemencében sült friss kenyérlángos adta az első látnivalót,itt ettünk öt éve.Majd következett egy skanzen jellegű rendbehozott tanya.Az udvarán ólok,gémeskút...az ólokban állatok:tyúkok,kacsák,disznók,kecskék,marhák.Minden.A tanya központjában pedig egy régi parasztház állt amibe belehett menni,meglehetett nézni hogyan éltek őseink.Nagyon szép volt odabenn minden.Az egykori parasztház közepén volt a konyha,két oldalt meg a szobák amelyek ebben a melegben is kellemes hüvösek voltak.A szobákon picinyke ablakok vigyorogtak ki a világra.Tetszett odabenn minden.

A tanya

Dédszüleink szobája

A ház megtekintése után elmentünk a csikós pályára,ahol éppen valami fogathajtó verseny zajlott.Látványos ez is,de most annyira nem kötött le.Elmúlt 11 óra,kezdtünk megéhezni,elmentünk egy büfét keresni.Közben a szerényes színpadon szép lányok léptek fel,hastáncosok.Leragadtunk itt egy kicsit,szépek voltak a lányok bár kissé fiatalok.Na de elindultunk enni.Örültünk mert a menűben felvolt tűntetve a babgulyás.Na akkor eszünk egy jót gondoltuk,de ekkor jött a feketeleves.Nagyjából 15percig álltunk sorba annak ellenére,hogy elöttünk ketten voltak.Négy hölgy volt a büfés,népviseletes ruhában,kettő öregecske és kettö szép fiatalka.A mozgásuk sajnos elmaradt a minimálisan elvárt színvonaltól,de ez volt a kisebbik baj...Az egyik idősebb hölgy ugyanis meglehetösen undorral nézett ránk,majd közölte,hogy a leves a személyzetnek van fenttartva...Ejha...erre persze otthagytam őket,valamit kiabált utánam,de már azt nem értettem mit.

A csárda terasza

Odaérve a csárdához újabb undoritó dolog fogadott.A borsos árak még hagyján,erre felkészültünk.A teraszra ugyanis nem lehetett kiülni.Mondták az most egy német csoportnak van fenttartva...a magyarok bent helyet foglalhatnak,kiszolgálás a pultnál...Na azt megjöttek német barátaink.Egy meglehetösen szép lány népviseletben ugrálta őket körbe-körbe,mindenkihez odaállt,hogy letudják őket fotózni...Kezdett a hányinger kerülgetni.Kiváncsi lettem volna a kis kurva ha megkérjük velünk vagyis hozzánk is odaállt volna egy közös képre...?Német barátaink aztán helyet foglaltak a teraszon,nekik persze nem kellett a pulthoz menni,a picsájukat is kinyalták fényesre...és ez még mind semmi.Élőzenét is kaptak,cimbalmosok jöttek és kezdtek zenélni míg ők ebédeltek.Mi meg ott maradtunk volna éhen...szerncsére hoztunk magunkkal szenvicseket...Ám ennyi úgy döntöttünk elég volt Révbérpusztából.Kezdtem érteni miért is vannak most kétezren a tíz helyett...

Indulás Soltra már jelzett úton

Volt egy borospince is ahová öt évvel ezelött lelehetett menni,meglehetett kóstolni a borokat.Most persze zárva volt.Vajon hogyan készültek erre a rendezvényre a szervezők,gyakorlatilag program nélkül,szinte normális büfék nélkül,zárt pincékkel,egy semmire sem jó vidám parkkal stb?Azthiszem ez volt az utolsó alakalom,hogy Révbérpusztán jártam,a pénzemet eltudom én máshol is költeni.Kedves olvasó aki ezt olvasod azt ajánlom neked is,ne gyere ide!Vannak ennél jobb helyek,jobb programok pünkösdkor és máskor is,ne költsd el olyan helyen a pénzed ahol furán néznek rád ha rendelsz egy babgulyást...Elindultunk Soltra a magyar zarándokút jelzésen.Ugye jártunk Solton februári túránk során,ám akkor már sötétben érkeztünk nem nagyon lehetett szétnézni.Sokat voltam amúgy a településen,de mindig csak átutazóban.Ideje volt kicsit megismerni.

Hangulatos házak a szőlőhegyen

Valami szőlőhegy félére vezetett fel a hangulatos út,valóban egy magaslaton voltunk ahonnan ki-ki bontakozott néhány remek kilátás a Duna völgye irányába.Hangulatos hétvégi házak sora kísérte itt túránkat,a legszebb a fenti képen látható is.Majd egy kisebb fajta pincefalu jellegű részen is átmentünk,itt is csodák voltak.Beérve Soltra egy hosszú utca vezetett be a központba.Solt aztán kellemes meglepetés volt.Szép kis városka köszönt szembe amely szinte a vízek városa volt,ezt eddig nem is tudtam róla.Tavacskák voltak a városban meg a várost ketté szelö szépséges csatorna a Sákor csatorna.Nagyon-nagyon szép volt ez a környék!

A Sákor csatorna és a főtemplom

A csatornában kacsák úszkáltak,kishídak ívelték át a vízet.Meseszép hely volt.Alighanem ez volt ennek a kirándulásnak a csúcspontja.Felmentünk a hídakra,elmentünk a nagytemplomhoz is,végig mentünk a csatorna partján.Nagyon kellemes volt valóban.Beérve a központba remek kis vendéglátóhelyeket találtunk többet is.Az egyikben megkajáltunk,ha már babgulyás nem jutott...Itt rendesen maradéktalanul kiszolgáltak minket.Ezekután fejeztük ezt a kirándulást hisz este meccs várt ránk odahaza,hazakellett érni addigra.A kétarcú kiránduláson Révbérpuszta hatalmas csalódást okozott,de Solt meg hatalmas kellemes meglepetést!Mindenesetre azt ajánlom Révbérpusztát messze kerüljétek el!