Egy bringatúrára készültünk a közeli Nagyvenyim érintésével Mezőfalvára és vissza.Életem során többször megtettem már a távot soha nem okozott különösebb nehézséget.
Most azonban keresztül húzták a számitásainkat...
Hirtelen ötlettöl vezérelve indultunk útnak egy régi exemmel.Egy jó kis bringatúra ígérkezett.Az időpont valamikor a kilencvenes évek második felére tehető.Azért írok most róla,mert most jutott eszembe.
Semmi jel nem utalt arra,hogy bármiféle baj lenne.Kissé borús,de jó idöben nekivágtunk a túrának Dunaújvárosból indulva.
 |
| Békésnek tűnik minden....(a kép illusztráció,egy másik Nagyvenyimi túrán készült) |
Az M6-os sztráda ekkor még gondolatban sem létezett,így a 6-os úton átkelve rögtön a földútakra tértünk rá.Jól járható volt és biztonságos.Ám kezdett lengedezni a szél.Fokozatosan egyre élénkebben.Nem törödtünk vele mentünk tovább át a mezőkön Nagyvenyim felé.Aztán az ég is kezdett jobban beborúlni,bár viharnak és esőnek nem láttuk nyomát...Nem nagyon haladtunk három kilométert sem,amikor már erős szél lökések köszöntek szembe... nosza mi mentünk tovább Nagyvenyim felé.
 |
| Egyre jobban fúj... |
Befordulba a célegyenesre ami már bevezett Nagyvenyimre,noha az legalább egy kilométerre volt,már-már durva szél fújt szembe.Már tekerni sem bírtunk,ráadásul a szembe szél az út porát is a pofánkba nyomta...Hát úgy tünt Nagyvenyimet sem érjük el...egy erős szélvihar kellös közepébe csöppentünk,a mező kellös közepén.Nagyvenyim egy,a hátunk mögött Dunaújváros négy kilométerre volt.Már kommunikálni is úgy tudtunk,hogy kiabáltuk,hisz a nagy szélben másképp nem lehettt érteni egymás szavát.
Mit is tehettünk?Bemenni Nagyvenyimre egy kb.80km/h szembeszél mellett...nem tűnt valami nyerő ötletnek,hisz valahogy haza is kellett jutni.Semmi biztosíték nem volt rá,hogy a szélvihar belátható időn belül továbbáll...
 |
| Már a fele sem tréfa.... |
Így úgy döntöttünk,hogy akkor visszafordulunk Dunaújváros felé.A túrát úgy tünt elfújta a szél.Visszafordulva meg persze vitt minket a hátszél,éppen csak vitorlát kellett volna bontanunk.Persze jobb volt így menni,kényelmesebb volt mint szembe széllel,de ettől függetlenül rendkivül kellemetlen volt.Ráadásul aztán az út keletnek fordult a város felé,így innen már oldalról kaptuk a szelet,amely szinte lefújt minket a kerékpárról.Az már nincs meg emlékeimben,hogy sikerült-e neki.Nem kis nehézségek árán végül is visszaérkeztünk a városba.Az oda-vissza megtett nagyjából 8-9km egy örökké valóságnak tűnt.
 |
| Megtépázott erdö |
A 6-os út menti erdősávot is megtépázta a szélvihar.Szerencsére az egész nem párosult esővel.Akkoriban még nem volt internet,ha van és tudok a közeledő szélviharról természetesen nem indulok útnak,így viszont induláskor még szinte semmi jele sem volt annak,hogy félórán beül lecsap ránk egy szélvihar.Végül is a lényeg az volt,hogy épségben visszaérkeztünk.Bár a túrát elfújta a szél.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése