Jó idő volt azon a napon... elindultam ha nem is a végtelenbe,de mindenképp egy kecsegtető jövő felé.Egy régi piros-fehér ikarus busszal szeltem át a fél Dunántúlt.
Csodák vártak rám,meseországba csöppentem.
Az élet aztán úgy hozta,hogy minden nagy szerelmemért egy másik helyre egy másik városba kellett mennem.Így kerültek életem tengelyébe olyan helyek,mint Hatvan,Győr,Veszprém,Gyál,Szekszárd vagy éppen Salgótarján.
Az első jelentős állomás ezek közül Győr volt.Számomra az ígéret földjét jelentette akkor.
 |
| Meseország |
A szívek városaiban aztán egy idő után nem láttak szívesen.Sehol sem.Legalábbis azok nem akikért odamentem...A dolgok vége mindenhol az lett,hogy aztán hazatértem.Persze nem hibáztatok ezért senkit,valószinüleg az én hibám minden hazatérés...
Dátumok,szobák,arcok,csókok,séták,szakitások...
Aztán nem marad semmi csak a csönd.
Ma már jó szívvel gondolok mindenkire.Engem persze a nagy többség már rég elfelejtett.
A hat csodából,mára csupán kettőnek vagyok ismeröse az ismert közösségi oldalon.
Azok közül egy nem szól,nem beszél,nem ír,nem köszön éppen csak van.
A másik aki pont az ígéret földjéről származik és akihez érkeztem azzal a piros-fehér ikarussal legalább ünnepekkor,születés és névnapokkor ír.
A maradék négyből három teljesen elfelejtett,egy pedig azon van,hogy elfelejtsen...
 |
| Tér az igéret földjéröl... |
Az évek szállnak,szépen lassan araszolok ötvenes éveim felé.Ha megérem persze.Szeretnék még majd egyszer egy olyan túrát létrehozni amely érinti ezt a hat varázslatos helyet amelyek megajándékoztak némi boldogsággal az elmúlt évtizedekben.Na de ezt majd akkora tervezem mire beköszönt a hatodik x...ha eljutok odáig persze...
Az a piros-fehér ikarus meg csak száguld...át a fél Dunántúlon és az évek ködfátyolán egyenesen az Ígéret földjére.
Egy sokat ígérő fényes jövő felé...
Éppen ma 28 éve....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése