Jó volt! - Őszi összefoglaló

 Elérkezett az ősz utolsó napja.Mi túrázásilag a meterológiai számítás szerint haladunk,tehát nálunk az ősz az november 30.-val zárul.Ideje akkor a szokásos öszefoglalót megejteni.Egy a végére beszürkült nyár után reménykedtem benne,hogy az ősz jobb lesz,hiszen álltalában jók szoktak lenni.Ez alól pont a tavalyi év volt kivétel,amikor a nyár volt sokkal jobb.Őszi terveimben nyolc túrát álmodtam meg,da azt írtam ha már hat összejön akkor elégedett leszek.Nos hát hét túra sikerült úgy,hogy volt három meccstúra is.Érdekesség,hogy az ősz utolsó túrája meccstúra és túra is volt egyben.Elégedetlen tehát nem lehetek.Valóban az ősz jobb volt mint a nyár,nem szürkült úgy be a végére és nagyon sok szép helyeken jártunk,szinte mindegyik túra jó hangulatban telt és hozta is az évszak az ilyenkor remélt szépségét.Nézzük akkor a részletes összefoglalót.

A tárnoki kőfejtő

Gergővel még anno úgy rangsoroltuk a túrákat,hogy bakancslistás túra,környékbeli vagy helyi túra.Mi most szinte észrevétlenül,de áttértünk a nagy és a kis túra megkülömböztetésre (és persze a meccstúra az megmaradt ahogy volt).Ez annyit jelent,hogy kis túrának a kis költségvetésű túrák számítanak ahol nem kell sokat költekeznünk,nagy túrának meg értelemszerűen a nagyobb összegeket felemésztő túrák.A határ nem is tudom,a 10 ezer forint alatt megúszandó túrák a kis túrák,az felett pedig a nagyok.

Az őszt így egy kistúrával inditottuk.Már régen elakartunk menni a Fundoklia-völgybe Érdre.Ez azonban magában kevés lett volna egy túrához így kerestünk még érdekességeket,látnivalókat.A tárnoki kőfejtőre akadtunk és így kombinálva már kijött belőle egy jó kis túra.A bulira összejött a mostanában szokásos csapat: én,Zolika,Viki és Tomi.A túra lényegében Érd nyugati részén haladt és hát rögtön kellően el is tévedtünk rajta.Ám ez az eltévedés vezetett az ország legjobb lángososához,ahol isteni lángost ettünk reggelire.Az eltévedés aztán annyiban módosította a tervet,hogy először a kőfejtőhöz,utána pedig a völgybe mentünk.Eredetileg fordítva lett volna.De így lett jó a buli.Remekül elvoltunk a végén pedig söröztünk egy jót a Borgödörben Érden.

Jómagam a Dunaújváros FC stadionjánál

Még nem volt szeptember közepe sem amikor Gábor a Dunaújváros FC ügyintézője meghívott bemutatni az új klubházat.Ugye ide vezetett utolsó sétánk Gergővel 2018 december 9-én...akkor még épült a klubház,de mi bejöttünk Gergővel megnézni azt.Sose gondoltam,hogy ha majd készen lesz körbevezetnek...Pedig így történt Gábor mindent megmutatott nekünk és olyan személyekkel találkoztunk mint Dobos Barna a klub igazgatója és korábbi edzője vagy Horváth Feri korábbi válogatott játékos,aki jelenleg a csapat edzője,de találkoztunk a gyuróval más edzőkkel,a büfés csajszival és mindenki nagyon jó fej volt és kedves.Életre szóló élmény volt ez a klubház túra!Talán Gergő keze is benne volt odaátról,nem tudom,de elképzeljetőnek tartom...Óriási volt tényleg.A csapat öltőzöjében is jártunk,Szepi a csapat egyik játékosa ránk köszönt,elmentünk a játékoskijáróba is.Valóban egy ilyen nagy drukkernek mint én ez felbecsülhetetlen élmény volt! 

Horváth Ferivel korábbi válogatott játékossal,aki jelenleg a Dunaújváros edzője

Következett az ősz első nagy túrája amikor is a Nógrádi várhoz mentünk.Ez a túra eredetileg nem volt benne az éves tervben,de a nyáron útközben Drégely várához megláttuk a vonatból a Nógrádi várat is a hegyen amely annyira megtetszett,hogy összehoztunk ide is egy túrát.Újra jött velem a szokásos csapat,Zoli,Viki és Tomi.Kismarosról indultunk kisvonattal ki Királyrétre.Már ez is óriási élmény volt!Majd onnan kapaszkodtunk fel a Várhegyi kilátóhoz,ahonnan olyan magas hegyeket láttam amilyent az utóbbi évtizedben biztosan nem.Onnan pedig egy remek túra vezetett a Nógrádi várhoz,amely valóban élménydús volt!Zárásként pedig Béla bácsi vendéglőjében ettünk egy kurvajót.Béla bácsi meg rendkivül kedves volt,így úgy gondolom számunkra ez volt az év vendéglátóhelye.Remek buli volt ez is!

Egy kép a nógrádi váras túra hangulatáról

A következő héten pedig újra láthattam Annát,kedvenc teniszezőmet.Ugye nagyon szeretjük a teniszt és mindig akad egy-egy kedvenc.Hál isten idén egy magyar is kiérdelhette,hogy megkülömböztetett figyelemmel kisérjük pályafutását és az sem mellékes,hogy igen jó csaj.Egy szerdai nap mentünk fel a Római teniszakadémiára ahol zajlott a Budapest open 125-ös torna.Annát kétszer is láthattuk,kora délután játszott egy egyes késő délután pedig egy páros meccset.Persze gyönyörű volt és imádjuk.Közben elmentünk újra abba a Duna parti büfébe ahol nyáron is ettünk és isteni halászlét nyomtunk le.Ide jövünk még!Szóval ez amolyan ráadás volt,mert nem gondoltuk,hogy láthatjuk még Annát idén,de ezekután reméljük jövőre is így lesz!Jó volt ez a nap is amelyre Zolikával jöttem.

A csodálatos Anna,reméljük jövőre is találkozhatunk!

Egy meccstúrával indult az október.Rangadót játszottunk Pesterzésbeten a helyi erőkkel.Eljöttünk drukkolni a Dunaújvárosnak,de sajnos itt aztán kikaptunk.De ez a buli is jó volt,főleg nagyon büszke voltam magamra,hogy simán visszataláltunk a hévig amelyen aztán megspóroltunk egy jegyet is.Ezen buli végén valóra válthattam egy Gergőnek szánt ígéretemet is és megnéztünk az okosplázát Kelenföldön.

Az október úgy alakult,hogy előre hoztam Gergő emléktúráját,mivel Vikiék is jelezték,hogy eljönnének és ez a dátum jó nekik.Zolikával vágtunk neki a szokásos útvonalnak kellemes őszi időben.Sajna ekkor én nem éreztem magam jól,valami vírus kínzott alig bírtam az amúgy könnyű túrán végigmenni.De mivel ez Gergő emléktúrája volt természetesen végigmentem.A buli végén Perkátán meg lenyomtunk egy pizzát.Hálás voltam a többieknek,hogy eljöttek de azán mivel nem voltam jól buli végén iszkoltam haza.A másnapot ki is vettem egy szabadságnak,ahol aztán többé-kevésbé kikúráltam magam.

Gergő emléktúráján

Hónap közepén a Mecsekbe mentünk és könnyen lehet,hogy ez hozta az év túráját.Végre semmi bajom nem volt,de Vikiék sajna nem tudtak eljönni.Sajnálhatják mert remek buliról maradtak le.Zolikával Mecseknádasdról indulva kapaszkodtunk fel a Puszta-hegyre amely lenyűgöző volt a csodás kilátásokkal.Onnan lereszkedtünk Óbányára és végig mentünk az Óbányai-völgyön amelyet már nem kell bemutatnom,hiszen a Mecsek legszebb völgye.Kisújbányán megittuk az év legjobb kávéját Teri néninél,majd vissza a völgyön Óbányára,ahonnan aztán felmentünk a Réka várhoz,mivel itt még nem jártunk.Végül Mecseknádasdra értünk vissza.Elképesztően jó túra volt a kellemes őszi időben!

A Puszta-hegyen a Mecsekben

Hónap végén pedig pótoltuk a tavaly októberben Móni betegsége miatt elmaradt Tiszafás túrát.Ide már jöttek Vikiék is.Ismét nagyon jó túra kerekedett az egészből.Ködös nyirkos időben induló túra napsütésbe torkolott és persze sok látnivaló is akadt:az Essegvár,a Mayer Antal kilátó vagy maga a Tiszafás is amely óriási élmény volt.Sajna túra végén kifogtunk egy igen drága éttermet Bándon ahova valószínűleg többé nem jövünk az apró kellemetlenségek miatt...de maga a buli ismét jó volt.

Hangulat a tiszafás túrán

Egész novemberben nem,tudtak aztán Vikiék velünk tartani.Sajna Vikit minden szombaton berendelték dolgozni.Pedig a következő túra is esélyes lehet az év túrája címre.A Holdvilág-árokba tértem vissza szinte pontosan öt évvel azután,hogy Gergővel itt jártam...Most Zolika kisért el és nagyszerűen elvoltunk a remek túrán.A szurdok most sem okozott csalódást.Aztán felmentünk arra a Bölcső-hegyre is amelyre egykor Gergővel is,de akkor még nem állt rajta kilátó,most igen.De nem volt egy nagy szám,már maga a kilátó.A kilátás viszont igen.Aztán a Lajosforrás után életemben először elmentünk a Vasas-szakadékba is.Ezt is már évek óta terveztem még Gergővel is.Ideje volt,hogy valóra váljon.Utána még felkapaszkodtunk a Kőhegyre amely szintén csodás volt a remek büféjével.Sötétben Pomázon fejeztük be a bulit.

Meglepödtünk

Mivel nem sikerült Vikiékkel összehozni egy túrát az ősz hátralévő hétvégein,elmentünk a tervezett Monor-Dunaújváros meccsre Zolival Monorra.És akkor itt vegyitettük a meccstúrát egy sima túrával is,mivel meccs előtt elmentünk a monori pincefaluba és a Strázsahegyre is.Így ebből egy jó kis túra lett.Úgy emlékeztem korábban még nem volt ilyen,hogy meccstúra-túrával egyben,de aztán eszembe jutott volt már.Budaörsön Gergővel amikor a Kőhegyre mentünk fel és utána a meccsre,majd a Buda várban is túráztunk.Ködös idő volt Monoron,a kilátóból semmit sem láttunk,de a pincefalu klassz volt a meccset pedig megnyertük.Ezzel zárult az ősz.

Monori macival

Az ősz tehát idén sokkal jobb volt mint a nyár.Volt hét túránk és három meccstúránk.Igaz egy meccstúra és egy sima túra az egynek számít.A klubház túrát azért természetesen nem tekintem túrának.Az ősszel mentünk összesen 110 kilométert ami 15,714 km-es átlagnak felel meg.Az ősszel a legmagasabban a Visegrádi-hegységben a Bölcső-hegyen jártunk ha jól emlékszem akkor 587 méteren.Az ősszel annyi szép helyen jártunk,hogy nehéz megítélni melyik volt a legszebb,de talán a mecseki Puszta-hegy ragadott meg legjobban.Az évszak legjobb hónapja talán az október volt.Minden túrán velem volt Zolika,Viki és Tomi pedig négy alkalommal tartott velünk.Minden túráról van részletes beszámoló a blogban.Következő bejegysésem pedig már a téli tervekről szól majd.

Az ősz filmjei:

                       

                         

                                

Monor expedició

 Márciusban már jártunk itt egy meccstúrán.Akkor törölték el azt a tetves védettségi kártyát amely megfosztott a meccsektől és ettől kezdve mehettünk újra.Akkor 1-0 arányban megnyertük a mérkőzést.Most az új bajnokságban újra összehozott a sorsolás a Monorral.Mivel jó tapasztalataink voltak az egész buliról,úgy döntöttünk,hogy legközelebb is eljövünk.Úgy terveztük ha már eljövünk ide újra akkor összekötjük a kellemest a hasznossal és elmegyünk egy kisebb túrára a közeli pincefaluba a Srázsahegyre és a Strázsahegyi kilátóhoz is.Így advent első vasárnapjának hajnalán ködös sötétségben vágtunk neki az útnak Zolikával.Most is Kelenföldön és Kőbányán kellett átszállni,mivel vonattal mentünk Fél kilencre oda is értünk Monorra.Gyors vízelés után indulhatott a túra a Monori pincefaluba.

Kőbányán volt annyi idő,hogy benéztünk a Kökibe.Ezt láttuk.

A piros4 jelzést követtük,azaz csak követtük volna,mert nem volt egy száll sem...Felkészültem,így az utcanevek alapján tudtunk tájékozodni azok szerencsére jól kivoltak jelezve.A monori utcákon haladva hamar beértünk a belvárosba.Ha még nem mondtam volna Monor ugyanis egy város.Tájegységileg érdekes dolgot olvastam mégpedig azt,hogy a Monor-Inártsi dombságban van!Bevallom én még ezt a kifejezést így nem hallottam.A Wikipédián olvastam amit bárki szerkezthet,így fentartással fogadom ezt az elnevezést.Mondom én ilyen dombságról még nem hallottam,így ebben a blogban Monor marad a Gödöllői-dombság és az Alföld határán,de én a dombsághoz sorolom be inkább.Amúgy 25 km-re van a fővárostól és 18 ezren lakják.Tehát olyan Paks méretű város.Múltkor nem tudtuk,de most a belvárosba érve kicsit megláttuk a szépségét is a szürke novemberi idő ellenére is.

A monori református templom

A bekvárosban két templom nézett az utcán átellenben egymással farkasszemet.A fehér a református,a sárgás-barnás pedig a katolikus templom volt.A református templom égtelen harangozása közepette értünk oda.Hosszú percek kellettek hozzá mire a harangozás abbamaradt.Ám ekkor rázendített a katolikus templom...Nem gondoltam,hogy a harangjáték fesztivál kellős közepébe csöppenünk.De végül is jó volt.Bár az utunk nem arra vezetett,de tettünk egy rövdike kitérőt a katolikus templom irányába,mert valami adventi forgatag készülödött itt.Hát ezt megnéztük,titkon reméltük,hogy lesz valahol forralt bor,de még nem volt nyitva semmi.

Katolikus templom

Az adventi forgatagnál legjobban egy életnagyságú jegesmedve nyerte el legjobban a tetszésünket.Természetesen közös fotóra invitáltuk a macit aki készségesen belement a dologba.Még körülnéztünk eztán,majd visszamentünk az eredeti utunkra.Az pedig elhaladt a helyi buszpályaudvar és a piac között.Ekkor láttuk meg az első turistajelzést és innentől kezdve már felvoltak festve a jelek.Kiértünk a belvárosból egy hosszú utcán,erre a szürke,ködös időben sok látnivaló nem akadt.

Fotó a macival

Egy temetőhöz értünk,amelyet az utca ketté vágott.De a mi utunk eleve letért balra és a temető mellett haladt.A ködös időben a fákkal teli temető elképesztően misztikus hangulatot árasztott.Megkapó volt a látvány!Az út jobbra fordult és itt búcsút vettünk a piros4 jelzéstől és egy kék bringajelzést követtünk amely megfelelően felvolt festve.Persze még Monoron voltunk és én az utcanevekre is figyeltem,.Még egy kis ideig a misztikus temető mellett haladtunk majd az utunk ketté ágazott,mi a bal oldali ágat követtük.Pár száz métert követően elértük a monori pincefalut.

Misztikus temető

Az első utca a pincefaluban

Hány pincefaluba is voltunk eddig?Ugye jártunk a Bölcskeiben.Aztán jártunk Pakson a Sárgödör-téren amely szintén egy pincefalu.Dunaföldváron a Burgundy utcában és Mecseknádasdon a pincesoron.Ám a monori pincefalu mindegyiknek odavert!Szebb volt bármelyiknél és a ködös időben még fantasztikusabb hangulatot árasztott.Na és nem volt kicsi!Járkáltunk az utcákon amelyeken több jelzést is vezetett és csodáltuk a szebbnél szebb pincéket és présházakat.Hideg volt,köd,szürkeség,de így is csodás volt a pincefalu!

Pincefalu részlet

Szebbnél szebb házak

Hosszas járkálás után a Szent Orbán térre értünk,ahol takaros pihenő/park volt.Padok,asztalok és valami digitális kijelzős valami.Ami valamit mutatott is,de a münködésére nem sikerült rájönnöm.Itt volt még Orbán pápa szobra is.Majd kicsivel arébb egy nem akármilyen szép játszótér is volt.Itt is voltak padok,asztalok,wc(!) és szép fa játékok.A játszótér gondosan el is volt kerítve így a gyerekek teljesen biztonságban játszhattak itt.Lenyügöző volt!A rossz idő miatt persze most nem volt itt senki.Mi pedig folytattuk az utat a Strázsahegyre amely Monor legmagasabb pontja volt a maga 190 méterével.A kilátó volt a célunk,bár boritékolható volt,hogy ebben az időben nem fogunk látni semmit.

A Szent Orbán tér egy szelete

A játszóteres park az a zöld hátul a wc

Nem soká emelkedésbe kezdett az út.Ez volt az első emelkedő ezen a túrán.Hát nem merített ki.Nem okozott problémát a csodás pincék között felmenni a Strázsahegyre.Jól kivolt jelezve a kilátóhoz vezető út,jelzésekkel és táblákkal is.Tényleg csak felsőfokon beszélhetek a monori pincefaluról!Egyetlen egy bajunkat az idő jelentette.Nem volt jó idő.Elsősorban a köd volt zavaró,amelyet ugyan szeretek,mert kedvelem a misztikus túrákat.De erdőben,nem pedig itt a pincefaluban.Nem soká megpillantottuk a kilátót!

Feltűnik a kilátó a ködben

Nem tartott sokáig odaérni a kilátóhoz.Úgy tűnt a kilátó tövében is egy park épül.De még szemmel láthatóan épült,még nem volt kész.A kilátó maga a pihenőszintekkel hat szintes volt és lényegében három emeletes.Zoli azt olvasta,hogy 22 méter magas,de szemmel láthatóan nem volt annyi.Én inkább 12-15-nek becsültem.Vas szerkezetű volt,lábrácsos lépcsők vezettek fel.A párás időben kicsit csúszott ugyan,de rendben volt.Odafenn aztán némi imbolygást érzékeltünk.Utoljára még a fonyódi Sipos-hegyi kilátó ingott,ott meg több mint két éve jártunk.Igy az ingás szinte az újdonság erejével hatott ránk és nem adott éppen biztonságérzetet...

A kilátó közelebbről

Zolika a kilátóban

Ahogy az boritékolható volt a kilátásunk a köd miatt egyenlő volt a nullával.Így arra gondoltunk Zolikával,hogy egy nap majd visszajövünk.Ha majd újra itt játszik a Dunaújváros és ha az remélhetőleg nem november végén lesz újra...Mindezek ellenére,ingás és nulla kilátás, fentvoltunk vagy jó negyedórát.Zavaró volt a kilátó ingása.Húsz éves a kilátó és balesetről még nem hallottunk,így úgy gondoltuk az ingás ellenére mégis biztonságos a kilátó.Legyen így.Szóval majd alkalom adtán visszajövünk...

Kilátás nem volt,így egy szelfit löttünk a kilátóban

A kilátó után visszafelé irányt vettünk,hiszen a meccsre jöttünk elsősorban és az egykor kezdődött.Már 11 óra közeledett így oda is kellett érni.Visszafelé azon a játszótéren leültünk a hidegben és megettük a kajánkat.Míg mentünk nem fáztunk,de leülve érezni lehetett,hogy nem éppen kellemes az idő.Így hamar indultunk is tovább.Innen már nem arra amerről jöttünk,hanem a helyi stadion irányába.Érdekes volt,hogy köd volt meg város,sok utca,pincefalu,de ezen a túrán mégsem tévedtünk el egyetlen egy percre vagy méterre sem.Ugye ilyenek olykor előfordulnak,de itt hiba nélkül mentünk.

Búcsú a pincefalutól

Vissza irányba nem tűnt olyan hosszúnak az út mint idefele.Így mindössze félórás járás után elértük a Vejko éttermet,ahol márciusban is kajáltunk.Mivel még volt némi idő a meccsig beültünk.Egy kávét ittunk,majd én egy gulyást Zoli meg egy almalevest nyomott le.Kicsit meg is melegedtünk majd indultunk a közeli stadionba.A monori stadionba már másodszor jártunk.Gond nélkül bejutottunk és azon térfélnél álltunk ahol a mieink melegítettek.Már ismertek néhányan így köszöntek is amikor megláttak.A mérkőzés kezdetére kb.120 néző gyült össze.Kezdődhetett a meccs!

A monori stadion

Melegítenek a mieink

A mérkőzés nagyjából úgy alakult ahogy márciusban is.Némi fölénnyel kezdtünk.Aztán szereztünk egy gólt majd kihagytunk egy tizenegyest.Ez pedig az ellenfelet hozta fel,amely kapaszkodott az egyenlítésért.Mi pedig izgultunk,de a csapat állta az ellenfél rohamait.Sőt nagyobb helyzeteink nekünk voltak.Végig izgalmas csatában végül is sikerült 1-0-ra nyerni,ugyanúgy mint tavasszal.Így tehár győztesen hagyhattuk el a csapat a pályát mi pedig a stadiont!Könnyen visszataláltunk aztán már az állomásra,a helyi sparban még vettünk útravalót.Ma simán gond nélkül,jó meleg vonatokban utazva már fél hétre haza is értünk.

Zajlik a meccs

Talán először fordult elő a történelemben,hogy meccstúrát ötvöztünk túrával azaz egyszerre egy napon volt a kettő,amely így eggyé vált.De nagyon is jó volt így.Monoron sok érdekességet láttunk a pincefalu lenyügöző volt a meccs pedig színvonalas és izgalmas.A ködös nyirkos idő ellenére remekül éreztük magunkat.A túra maga nem volt hosszú,mi olyan 10 km-nek becsültük.Így tehár ez volt az év 22-ik túrája (és ha jól számolok hetedik meccstúrája).A mostani tíz kilométerrel 337,3-nál tartunk,ez pedig 15,331-es átlagot jelent.Jó buli volt ismét!

Pályasírató

 Az a kis stadion kereken húsz éve nem létezik már.Bevásárlóközpont épült a helyére.Mi más?A klub amely ebben a kis stadionban játszott az pedig már van tán 35 éve is,hogy nem létezik.A Dunaújvárosi Építők stadionjáról beszélek.Az Építők a város második számú csapata volt és hát feltört egészen az NB II.-ig is.Szép idők voltak amikor a városnak volt egy NB I.-es és egy NB II.-es csapata is!Főleg ahhoz képest,hogy ma egy NB III.-as van.Nem is egy staidonban játszották ezek a mérkőzéseiket.A Kohász stadionról már többször is volt szó ebben a blogban.Az újjá épült 2002-ben,de a mai napig nem készült el 100%-san,ígaz már közel van hozzá.Ez a kis stadion pedig éppen 2002-ben került megszüntetésre.Elfértek itt vagy 8000 -en is!Volt,hogy a Kohász is itt játszott.Emlékeimben a 86 vagy a 87-es év dereng fel.Amikor tél végén a Kohász stadionja még alkalmatlan volt játékra áthozták ide a meccseket.Előbb egy Magyar kupa meccsen fogadtuk a Vasast.Mi akkor NB II.-sek ők NB I.-sek voltak.Nyolc ezer néző ment ki a meccsre amely pokolian izgalmas volt és amelyet elvesztettünk 3-2-re.Aztán még az első bajnoki is itt került megrendezésre,ott már "csak" kétezren figyeltük ahogy 4-1-re legyőztük a Kazincbarcikát.

Nem nagyon találni képet az Épitők stadionról,sajna csak erre leltem.Meglehetősen homályos és sokminden nem vehető ki,de ez volt az Épirők stadion.

Aztán emlékeim szerint a Kohász sem jött ide játszani többé.A pályát még használták utánpótlás vagy nöi csapatok is.Aztán szinte senki.Futni jártak le emberek,köztük egy időben én is.A pálya helyére aztán 2002-ben egy Interspar épült és a pálya ezzel megszűnt létezni.Azonban az Interspar nyugati oldalának végén megmaradt egy betonos kispálya.Én pedig a kilencvenes években fociztam a kispályás helyi bajnokságban pár évet és ez volt a mi hazai pályánk!Ezen rendeztük a hazai mérkőzéseinket.Szerettünk itt játszani,a szívünkhöz nőtt.És akkoriban még ugye az Épitők stadion volt mellette és nem az Interspar...Aztán ahogy öregedtem a foci is alábbhagyott és nem játszottam már többé és a mi csapatunk is szertefoszlott.A pálya azonban ott volt.Mindig jó érzésekkel töltött el ha arra jártam.Ám sajnos a minap döbbentem álltam ott...

Döbbenet...

Munkagépek vésték az egykori pályát!Az öltöző épületelet pedig már el is bontották.Vajon mi készül itt?Pedig hát úgy tudtam,hogy az Interspar felvállalta,hogy ide egy füves kispályát fog építetni.Valószínűleg azonban nem ez készül...(ha mégis majd megírom).Egyesek szerint egy autómosó fog ide épülni mások szerint egy KFC.Hát basszottul szükség van mindkettőre...Oké a kispályát már évek óta nem használták a városi kispályás csapatok,de akkor is...miért kell ez?Nyilván a környéken lakó gyerekek lejártak ide időnként focizni,főleg mert a közelben semmi más hasonló pálya nincs...Szóval kurvára kellett ide autómosó (főleg mert van itt 300 méterre egy másik) vagy KFC vagy akármi...

Ott már belevan vésve a pályába

Hát így válik semmivé a mi egykori hazai pályánk.Bevallom a szívemben van egy kis űr.A régi Épitők stadion elbontásának sem örültem és ennek sem.Főleg egy szar Interspar miatt....A csapatban nem tudom mennyi meccsen léphettem pályára.Talán száz,de lehet ez a szám kissé túlzó.Nem is rúgtam sok gólt,emlékszem pár gólomra,de arra sajna nem emlékeztem,hogy ezek közül ezen a pályán szereztem-e egyet is?Mindegy nem is ez a lényeg.Néha jó lenne visszamenni az időben.Persze főleg azért,hogy eltávozott szeretteinkkel újra együtt legyünk,de jó lenne azért is,hogy visszajöhessek ide egyet focizni,visszamehessek a régi Épitők stadionba egy meccsre,mert azoknak még volt hangulata...Jó lenne...

Hát ennyi volt

A pálya tehát búcsúzik,vele az ifjúságom egy újabb apró szelete is.Minimális a valószínűsége,hogy ide egy új füves pálya épülne,de mondom ha így lesz írok róla.Félő,hogy valami faszság fog ide megépülni.Nekem,vagy nekünk pedig megmaradnak az Épitők sporttelep emlékei.Hát ennyi volt.

Esőtánc

 Ezt a bejegyzést most csak azért írom,mert egyfelöl most nincs nagyon miről írni.A túrák várakozó állásponton vannak,hogy az év utolsó hónapját majd alaposan meghúzzuk.Másfelöl meg azért,mert amióta élek nem emlékszem még hasonlóra életem történelméből.

Túl jól sikerült az esőtánc

Valaki(k) nagyon alaposan eljárták most az esőtáncot.Történt ugyanis,hogy kedd este hat körül elkezdett esni az eső és kb.negyven órán át esett megállás nélkül!Tényleg nem emlékszem hasonlóra.Több mint másfél napon át esett.Eszembe jutott a nyári pánikkeltő média.Hogy a Velencei-.tó így meg úgy kiszárad majd...nos nem száradt ki,most meg az is olyan utánpótlást kaphatott,hogy egy időre újra rendben lehet a kellő vízszint.Itt nálunk a vízelvezető csatornák jól bírták a megpróbáltatásokat,így a város különösebb baj nélkül átvészelte a negyven órás esőt.Viszont a környék turistaútjai alaposan besározottak.Így úgy döntöttünk,hogy a hétvégi Nagykarácsonyba menő télapó túra most elmarad.Vagy jövő héten kerül sorra,bár akkorra van más tervünk,de lehet ez lesz belőle.Vagy pedig egy más időpontban,lehet valamikor a december 21 - január 9.közötti napok egyikén kerülhet sorra,mivel ekkor leszünk téli leálláson.

Eső Dunaújvárosban (archív fotó)

Nem maradunk azonban túra nélkül a hétvégén sem.Elmegyünk Monorra meccstúrára,ott játszik a csapatunk.És ha sikerül akkor meccs előtt kimegyünk az ottani pincefaluba és a Strázsa-hegyi kilátót megnézni.Reméljük az eső nem tér vissza,vagy ha csapadék esik akkor az már legyen inkább hó.Bár egy negyven órás havazás után alighanem behányna az egész ország.Szóval a mostani esőtánc jól sikerült,de elég belőle!

Eső...

Kedvenc váraink (8.) - Szigligeti vár

Nagyon régóta terveztük még Gergővel,hogy eljövünk egyszer a szigligeti várba.Sajnos aztán már vele ez nem válhatott valóra.Aztán a sors ( és ki tudja még mi,vagy ki) úgy hozta,hogy mégis eljutottam ide.Nagyon sok csodát láttam itt,majd egy egész napot eltöltöttünk a várban.Most sorozatom következő részében tehát ez a romjaiban is pompás vár kerül bemutatásra.

A vár bejárata

A  A pannonhalmi bencések a IV. Béla által nekik adományozott Balaton melléki szigeten - Szigligeten - 1260-ban kezdték el a várat építeni, a király várépítési programjának kereténben. A mocsarakból kiemelkedő bazaltcsúcs tetején épült fel az első vár, melynek magját a régészeti kutatások szerint a legmagasabb ponton álló két erős torony alkotta. 1262-ben IV. Bélának megtetszett a vár, ezért más birtokokért cserébe visszavette és kibővittette. Uralkodása végén a várat eladományozta a Móriczhidai-családnak, akik székhelyükké tették. Nekik köszönhető az erősség nagyszabású kiépítése, így az alsóvár emelése is. 1289-ben a Kőszegi családból származó Péter veszprémi püspök elfoglalta és kirabolta a várat. 1327-ben Károly Róbert legyőzte az ellene harcoló Kőszegi családot, így Szigliget ismét királyi vár lett. Ismét bővítették a várat: a meglévő elé egy újabb kaput építenek.

Nagy Lajos király 1344-ben visszaadta a várat a korábbi birtokos család leszármazottjának, Mórichidai Simonnak. A Mórichidaiak birlokolták 1440-ig, amikor Habsburg Albert halálát követő trónutódlási harcok során először a király özvegyének, Erzsébet királynénak a párthívei, majd l. Ulászló támogatói szerezték meg. 1445-ben az Újlaki család kapta meg, akiknek erőszakkal kellett kiűzniük az addigi lakókat, hogy elfoglalhassák új tulajdonukat. 1524-ig volt az újlaki család tulajdona, ebben az időszakban épül ki a főként gazdasági feladatokat ellátó, de a védhetőséget is növelő alsóvár.

A vár felső része

Újlaki Lőrinc herceg halála után a leányági örökösök tiltakozása ellenére a vár a Tóti Lengyel család kezébe került. A mohácsi csatavesztés után a Tóti Lengyel család Szapolyai János táborába állt, ezért l. Ferdinánd a várat az akkor még hozzá hű Török Bálintnak adományozta. Török Bálint megkísérelte bevenni a várat, de a védők visszaverték. Másodszorra Martonfalvay Imrét küldte a vár ellen, aki felsorakoztatta harci szekereit közvetlenül a vár alatti sík területen, mire a védők megadták magukat. Martonfalvay Imre 1531-től 1540-ig volt a vár kapitánya. Az ő nevéhez fűződik a vár utolsó nagy, a kor katonai követelményeinek megfelelő átépítése, ennek legszebb fennmaradt emléke a rondella.

Felső várudvar

1545-ben visszakapta a Tóti Lengyel család. 1547-től 1573-ig Lengyel Brigitta férjének, a híres végvári kapitánynak, Magyar Bálintnak a kezén volt. Magyar Bálint 1573-as halála után ismét a Tóti Lengyel családé lett. 1664-ben a szentgotthárdi csatából visszavonuló törökök augusztus 14.-én háromszor is eredménytelenül ostromolták a várat. Az 1683-as bécsi hadjárat során sikerült elfoglalniuk és 3 hónapig török kézen volt.

1697-ben a vár leégett és lakhatatlanná vált. Az amúgy is elavult erősséget, 1702-ben l. Lipót rendelete a lerombolandó várak közé sorolta, ezért birtokosai a várhegy lábánál építették fel a kúriájukat. A Rákóczi-szabadságharc idejen a kuruc csapatok szálláshelyéül szolgált, de csatára itt nem került sor.

A leglátógatotabb magyar várak közé tartózik

1913-ban a Műemlékek Országos Bizottsága kisebb állagmegóvást végeztetett a romokon. Hosszú szünet után 1966 - 1968-ban kisebb ásatás történt, Kozák Károly régész vezetésével és kismértékű állagmagóvást végeztek, Erdei Ferenc tervei alapján. 1991-ben megalakult a szigligeti VÁRALAPÍTVÁNY, melynek célja, hogy a vár "műemléki helyreállítását és kultúrális, turisztikai célú hasznosítását" elősegítse. Az Alapítvány munkája eredményeképpen - döntően saját szervezéssel és anyagi forrásból, pályázati támogatásokból - egy közel teljes területén régészetileg feltárt, nagy részben állagmegóvott és helyreállított várat láthat a látogató. A Kincstári Vagyoni Igazgatóság is jelentős saját beruházásokkal és különösen a Széchenyi Terv keretében elnyert állami támogatással segítette elő a jelenlegi műszaki állapot elérését.

A vár akkora,hogy órákat ellehet tőlteni benne

Immáron 750 éves múltra tekint vissza Magyarország egyik leglátogatottabb és méltán népszerű vára, a Szigligeti vár, a Balaton északi partján. Délen a Balaton partja mossa, északon pedig a tapolcai tőzeges mezőség és hegyek határolják. Bárhonnan közeledünk Szigliget felé, a régi vár mindenhonnan szemünk elé tárul. A szigligeti vár egyike azon kevés várainknak, amely a török időkben sohasem hordozta tornyain az oszmán felségjelvényeket. Derék katonái megőrizték függetlenségét 150 éven keresztül. Csak a Habsburg-gyűlölet pusztította el, felrobbantván falait.

A várból pompás kilátásunk van mindenfelé

A várat a szigligeti Várhegyen találjuk meg.Az építmény lényegében két részre osztható.Alsó és Felsővárra.A két részt jól járható lépcsők kötik össze a hegyen.A vár szinte minden részéről elképesztő panoráma tárul elénk.Teljes körpanorámát élvezhetünk főleg a vár felsőbb részeiről.Látni a Balaton,a Balaton-felvidék tanúhegyeit és a Keszthelyi-hegységet is.A vár az egyik legnépszerűbb magyar vár így szinte minden alkalommal felkell készülnünk a nagy tömegre.A várba a belépő a mi legutóbbi ott jártunkkor ezer forint volt.

A várba tehát Gergővel sajnos nem jutottam el.Zolikával voltam itt 2021 szeptemberében.Esélyes lehet a dolog,hogy valaha még jövünk erre,de ez valószínűleg nem a közeljövőben lesz.A vár és a környék maradandó élmény mindenki számára,felkeresését erősen ajánlom!

Visszatérés a Holdvilág-árokba

 Szinte napra pontosan kerek öt éve,hogy a Holdvilág-árokba jártunk még Gergővel.Már akkor megfogott a hely nagyszerűsége és szépsége.Biztos voltam benne,hogy egy nap majd visszatérünk.Eljött ez a nap,de sajnos már Gergő nélkül.Vele a szívemben és Zolikával karöltve vágtunk neki az útnak ugyanazzal a hajnali vonattal mint Gergővel is egykor.Nem akartunk időt vesztegetni,így Pesten is a gyorsabb megoldást választottuk.Metróval mentünk át a Battyányi téri hévhez.Azzal pedig kizúgtunk Pomázra.Pomázról pedig ki Kiskovácsiba busszal.A busz tipikus turázójárat.Ezzel mennek ki a túrázók a Pilis vagy a Visegrádi-hegység csodáihoz.Ez meg is látszodótt,hiszen annyian voltak,mire mindenkit felszedett a busz,csak negyedóra késéssel tudott elindulni.Mindegy.A lényeg,hogy kilenc előtt megérkeztünk Kiskovácsiba.

Ködben úszik a Nagy-Kevély csúcsa Kiskovácsiból nézve

Kiskovácsi a Pilist és a Viisegrádi-hegységet elválasztó számomra legendás országút mentén fekszik.Pomáznak egy külső településrésze,ahol kétszázan élnek,fő nevezetessége a kórház.Itt szálltunk le a buszról és remek rálátásunk volt a félig ködben úszó Pilisre,magára a Nagy-Kevélyre.Útnak indulva azonnal rossz fele mentünk,de hamar korrigáltuk a hibát és már hatoltunk is be a Visegrádi-hegységbe.Visegrádi hegység...az egyik nagy kedvencem,sőt úgy gondolom a Mecsek után a második kedvencem,hiszen gyönyörű és annyi minden érdekesség van itt.De...nem voltam itt már négy éve!Az utolsó túránk ide vezetett Gergővel,a szomszédos Salabasina-árokba...és azóta nem voltam itt...Hát éppen ideje volt,hogy a Visegrádi-hegység visszakerüljön túrázásaim látószögébe.Nem is bántuk meg,hiszen már a túra tizedik méterén csodák fogadtak!

Így is lehet...

Rohadtul kivántunk már egy kávét,de erre útközben nem akartunk időt fecsérelni,hiszen a korai sötétedés és a hosszú táv miatt így is boritékolható volt,hogy a túra már sötétben ér majd véget.Ahogy elindultunk az egyik kert végében valaki egy asztalt tett ki.Rajta kávé,tea.Poharak mellette,cukor...és becsületkassza.Az Isten áldja meg érte!Hát így is lehet...örülök,hogy vannak ilyen emberek is!Olcsó volt minden,láthatóan nem a meggazdagodás volt a célja annak aki kitette és a becsületünkre bízta,hogy kifizessük-e,sőt még egy jókívánságot is kiírt a táblára!Le a kalappal!Így megittuk itt a hőn áhított kávét amit természetesen kifizettünk,két darab 200-ast dobtam a perselybe.Nem tudok mást mondani,mint azt,hogy nagyon szépen köszönjük!

Érdekes dőlésszögben a fák...

Itt kajálunk!

Amikor itt jártunk öt évvel ezelőtt szinte senki nem volt erre.Most azonban elég sok túrázó vette célba ugyanezt az útvonalat.Mindegy mentünk be a szurdokba.Ugye az volt a terv,hogy a túra elején nézzük meg a Holdvilág-árkot,majd onnan felkapaszkodunk a Bölcső-hegyre,onnan pedig le a Lajosforráshoz.A forrástól pedig eltúrázunk a Vasas-szakadékhoz.Ezután megmásszuk a Kőhegyet,onnan pedig leereszkedünk Pomázra.Ez testvérek között is 22 km-t jelentett.Még az elején voltunk.Ahogy öt éve is,most is méterről méterre lett egyre szebb és szebb és izgalmasabb a Holdvilág-árok.Érdekesek voltak a hegyoldalban álló fák dölésszögei...nem is értettük miért nem dőlnek el a fák.Az itt-ott beragyogó napsugár csak fokozta a völgy élvezet érzését.Ahogy öt éve egy erdei pihenőnél most is megálltunk.Itt reggeliztünk.Folyton folyvást jöttek közbe a túrázók.Akik ketten-hárman voltak azokkal nem volt gond,de akik többen azok olykor zavaró hangzavart produkáltak itt az erdő mélyén...

Forrás is akad!

Egy forrásnál lecseréltük az otthonról hozott vízet,majd hatoltunk be immár a szurdok látványosabb részeire.Magas sziklafalak bontakoztak ki két oldalt,alul a talajnál pedig köves,sziklás lett az út.Aztán elértük a szurdok fő falát úgymond,a hosszú fehér sziklafalat,majd az árok leglátványosabb részét.Itt voltak a leglátványosabbak a falak,itt volt a meteorlétra az időszakos vízesés és a barlangok a sziklafalban.Csak kapkodtuk a fejünket a sok látnivalótól.Sajna itt sem voltunk egyedül.Körülnéztünk,fotózgattunk és ugye videóztam is.Majd behatoltunk az Y barlangba.Ez sajna Gergővel akkor kimaradt.Most viszont hoztam lámpát,így nem mondtam le a barlangról.

Megérkezés a legizgalmasabb részekhez

A legfőbb rész

A barlangban

A barlangnak két ága volt,jobbra és balra egy-egy.Ezért is hívták Y barlangnak.Belépve a lámpa fényében megnéztem mindkét ágat.A jobboldali minössze kb.öt méter hosszú volt,a baloldali pedig nagyjából tíz méter.Ennyi volt mindössze a barlang,de így is szép volt.Felemelő érzés volt bent tartózkodniKözben odakinn szépen lassan óriási lett a tömeg.Legnagyobb örömünkre egy igen tekintélyes létszámú túracsoport érkezett meg.De úgy elvoltunk velük,néhányunkkal szóba is elegyedtünk.Aztán a létránál sorba is kellett állni.Úgy tűnt a létrát az évek alatt kicserélték,mintha egy vadonatúj létra lett volna itt.Nem is csúszott annyira mint a régi.Így előttem és utánam a farhát kommandóval végül is simán felmásztam,de így esélytelen volt filmet forgatni mászás közben.Zoli pedig már ellőttem felment..

Zoli az árok fő részén

A létra felső részénél

Odafenn ott volt az a kishíd amely mögött folytatódott az árok felső szakasza.De mielőtt belevágtunk volna követtük az eddigi is vezető piros+ jelzést,amely odafenn enyhe visszafelé irányt vett.Tehát magyarul a Holdvilág-árok felső részét ki tudja miért elkerüli!Pár méter után elértük a nagy sziklafalat,ahogy egykor Gergővel is.Ez egy lezárt terület.Papíron.Mert ahogy öt éve most is levolt amortizálva a kerítés,így könnyen belehetett menni.Semmi sem változott azóta,de nem baj.A sziklafal most is szép volt,egyes feltételezések szerint itt lehet Árpád sírja.De régészeti munkálatokat nem láttunk Árpád sírját pedig a mai napig nem találják.

A nagy sziklafal

Ezt követően visszatértünk a piros+ jelzésre amely szintén visszatért az eredeti irányához,de mint mondtam a Holdvilág-árok felső részét kikerülte.A farhát kommandó arra is tartott,mi viszont visszamentünk a szurdok felső részéhez.Így legalább itt egyedül voltunk.A jelzés amúgy a szurdok végén visszatért ide,tehát értelmetlennek tűnt,hogy kihagyja az egyik legszebb részt...Mindegy mi erre mentünk és a Holdvilág-árok ezen szakasza nagyon hasonlított a Salabasina-árokra.Ez a rész olyan kétszáz méter hosszú volt az alacsony sziklafalak közt vezető víz vályta úton.Szép volt,ahogy öt éve!

A híd és a szurdok felső része

Salabasina-árok filling...

A szurdok végén pedig ott volt újra a piros+ jelzésű út.Itt kezdte meg az emelkedést a Bölcső-hegy felé.A túra jellege megváltozott.A sziklás szurdokos rész után kiértünk az aranyló erdőbe!Ez volt az az aranyló erdő amely elhúzodott nyugat felé egészen Pilisszentkeresztig,amelyet annyira szerettünk Gergővel is.Ez volt a mi utolsó erdőnk...Most azonban azt láttuk,hogy az erdőt alaposan megritkitották.Az emberi pusztítás elérte ezt a részt is.A természet igyekezett orvosolni a dolgokat,kisebb-nagyobb sikerrel.Így is szép volt ahogy haladtunk a Nagy-Csikóvár nevezetű hegy árnyékában.Egy vadászles kedvéért tettünk egy minimális kitérőt,ahova felmászva néztük meg a kilátást.Erős párában úszott a világ,de persze szép volt!

Nem sok maradt az aranyló erdőből...

Fel a vadászlesre!

A kilátás

Visszatérve a piros+ -ra,nem soká becsatlakozott a zöld3 jelzés is.Ezen mentünk tovább mert ez vitt fel a Bölcső-hegyre.Egy darabig együtt ment a piros+ -al,majd levált róla.Követtük.Idáig jó kis kaptató volt felfelé az út,egy paraszthajszálnyit szelidült talán és már nem volt messze a Bölcső-hegy.Az utolsó pár méteren ugyan meredekre váltott,de ez már nem volt vészes.Megérkezvén a Bölcső-hegy csúcsára megdöntöttük az idei magassági csúcsunkat.Azt ugye a bakonyi Zörgő-hegy tartotta eddig a 494 méterével,itt viszont már 587 méteren voltunk.A csúcson pedig egy új kilátó állt.Ez mikor Gergővel jártam itt,még nem volt itt.Tavaly adták át.Sokan voltak fenn és sorba kellett állni a kilátóért!

Fel a Bölcső-hegyre!

A kilátó

A faszerkezetű szűk kilátó nem igazán nyerte el a tetszésünket.Voltak fenn és a kilátó kapacitása mindössze öt fő volt!Sorba kellett állnunk!Végül is feljutottunk.Elképesztően szűk volt maga a kilátószint,alig lehetett elférni.Hiába volt 360 fokos körpanorámánk,nem tudtam a jobb helyekhez odaférni... Így maga kilátó az egyik leggyengébb ilyen építmény volt túrázásaim történetében!Majd a kilátós sorozatomban egyszer részletesen foglalkozom vele,most legyen elég annyi,maga az építmény nem ér annyit,hogy az ember felkeresse!Azonban a kilátás onnan az igen!Jól lehetett látni a napos,de meglehetősen párás időben is a Visegrádi hegység háromnegyedét!Valamint a Pilis magasabb csúcsait és a környék települései közül is párat.Tiszta időben ez még élvezetesebb.lehet.Szóval a rút kilátó mégis szép élményt tud nyújtani.

A kilátás egy szelete

Nem sok időt tudtunk fentlenni,hiszen mint mondtam a kilátó kapacitása öt fő!Persze akartak feljönni mások is,így teret adtunk nekik.Mi meg lementünk.Valahogy egészen más volt a Bölcső-hegy mint mikor Gergővel voltam itt...Indultunk tovább a zöld3 jelzésen,amely innen már lefelé vezetett.A lefelé út kicsit itt-ott csúszos volt,más érdekesség nem történt.Pár túrázó jött felfelé szembe.Nagyjából húsz perc járás után leértünk a Lajosforráshoz,ahol mint rég most is sorban álltak az emberek nagy flakonokkal a friss vízért...Itt mivel voltak padok leültünk és elfogyasztottuk az ebédünket.Majd Zolika odaférközött a forráshoz és megtöltötte a kulacsainkat friss vízzel.Eddig a pontig ugyanazt az útvonalat követtük mint öt éve Gergővel is.Innen azonban már másfelé mentünk.

Zoli vízet vesz a Lajosforrásból

Az egykori itteni turistaszálló mellett haladtunk el,amely fénykorában fantasztikus építmény lehetett és csodás élet folyhatott itt.Ma már csak egy romhalmaz volt az egész.Nagyon sajnálatos... Ezután tértünk rá a sárga jelzésre amely egy romos lépcsőn vezetett le egy gyönyörű zöld rétre a Lajosforrás alá.Hogy a csudába nem vettük ezt észre akkor rég Gergővel?Értetlenül álltam régi faszságunk előtt,de nem volt idő ezen agyalgatni mert nem álltunk itt meg,hanem mentünk tovább.A sárga út betért egy erdőbe és itt szinten haladt pár kilométert.Nem ez volt az út leglátványosabb szakasza,viszont a legkönnyebb.

A zöld rét

Mindig a sárga úton!

Egy ponton aztán útkereszteződéshez értünk és innen már a sárga T jelzés kellett nekünk.Ez vitt a Vasas-szakadékhoz,amely közelebb volt mint gondoltam.Míg odaértünk az útról helyenként remek kilátásaink voltak a Visegrádi-hegységre.Hamar odaértünk a szakadékhoz ahol sajnos nem kis tömeg volt.Ez még hagyján,de a sok hülye a szakadék belső részén állt neki italozgatni,elzárva ezzel az utat a többi túrázó előtt.Megfordult a fejembe,hogy egyesével dobálom ki őket onnan,de jobb a békesség alapon megvártuk amíg hajlandóak voltak kifáradni.Ezután tudtunk bemenni a fantasztikus Vasas-szakadékba.Az egész jó ötven méter hosszú volt két hatalmas sziklafal közötti szűk járattal a végén egy húsz méter mélységben lévő barlanggal.Megint feltettem magamnak a kérdést.Annak idején miért nem erre jöttünk Gergővel is?Persze az az út is szép volt amerre vele mentünk és úgy voltunk vele,lesz még időnk erre jönni.Sajnos nem volt...

Kilátás a sárga T-ről!

A Vasas-szakadék egy része

Meg is vagyunk lepődve rendesen...

Majd alkalom adtán részletesen kitérek a Vasas-szakadékra is amely azért nem a Vasas focicsapatáról kapta a nevét!Szép volt és esélyes,hogy jövünk mi még erre.A szakadék után folytattuk a túrát a sárga T-n,amely újra szép részeken és szinten haladt csodás őszi erdőben.Csodálatos volt az itteni erdő a sárga köntösében!Majd ereszkedni kezdett az út,de tudtuk vár ránk még a Kőhegy.Itt is voltak amúgy kilátásaink itt-ott,aztán egy ponton elértük a zöld jelzést.Ez több mindent is jelentett.Egyrészt ez már elvisz minket egészen Pomázig,másrészt innen újra felfelé kellett menni méghozzá a Kőhegyre.Hosszú unalmas egyhangú,ingerszegény emelkedő következett,több mint egy kilométeres.És bár nem volt halálosan meredek,hosszúsága miatt azért megfingatott minket rendesen.De végül felértünk!

Őszi erdő

Odafenn 366 méteren még egy darabig az erdős részen ment az út,majd kiértünk egy újabb szép töld rétre ahol a Kőhegy menedékház állt és amelynek aljában egy büfé volt!Körös-körül padok asztalok és jó sok túrázó.Ám volt szabad pad és asztal.Hát akkor újra kifigyelt egy kávé és akkor már lenyomtunk fejenkét két-két palacsintát is.Fenséges volt egy fenséges helyen...Elmúlt már három óra,egy óra múlva sötétedett,de még nagyon sokan voltunk itt.Vajon hányan érjük el a célt még világosban?Negyedórát bohóckodtunk itt,aztán indultunk nem nagyon akartunk mi sem sötétben az erdőbe ragadni.Bár volt nálunk lámpa.Azonban indulás után is akadt még látnivaló.

A Kőhegyi büfé

A hegy másik oldalán kilátópontokra akadtunk nem semmi kilátásokkal.Az elsőnél egy siklórepülő is szolgált látnivalóval,de a kilátás is csodás volt 360 méterről.Innen is látszódott a Visegrádi-hegység egy része,egy kicsit a Pilis is,alattunk Pomáz távolabb Budapest és sok egyéb település is.Klassz hely volt.Nézelődtünk volna még de vészesen közeledett a sötétedés.November van fél ötkor már sötét van.Aztán alig mentünk pár métert ott volt a Petőfi pihenő ahonnan szintén remek volt a kilátás.Nem tehettük meg,hogy nem állunk meg...

Kilátás mindenhol

A Petőfi pihenő

Kicsit nézelődtünk itt is,de indulni kellett.Innen már lefelé vezetett az út néhol kicsit meredeken és köves útakon ahol sötétben könnyen megbotolhattunk volna.De még nem volt sötét!Végre lassan leértünk szelidült a leejtésszög is.Ám annyira beszélgettünk,hogy nem vettük észre,hogy valahol elvesztettük a zöld jelzést.Mentünk mert az út bevitt Pomázra mégha az nem is a zöld jelzés volt.Pomázon már besötétedett,így magából az erdőből kiértünk sötétedés előtt még.Pomázon aztán szembesültünk vele,hogy elvesztettük a zöld jelzést.Kicsit kavartunk mire újra ráleltünk,aztán nem sokkal később újra elvesztetük.Az erdőben nem,de itt Pomázon szenvedtünk rendesen!Végül nagy nehezen leértünk a hév állomásra,nem kis küzdés után..Itt végződött a túra.

Pomázon már sötétben

Hévvel visszamentünk Budapestre,majd a Battyányiról metróval a Délibe.Ott simán elértük a hétórási hazafelé induló vonatot amellyel fél kilencre itthon is voltunk.

Nagyon jó buli volt ez a túra is.Telis tele fantasztikus látnivalókkal!Szuper utakkal,gyönyörű tájakkal.Ez volt az év húszonegyedik túrája!Most mentünk 25 kilométert mindennel együtt.Ez pedig azt jelenti,hogy 327,3 km-nél tartunk ami 15,58-as átlagot jelent.