Bár a kilátót Várhegyi-kilátóként is ismerik,mégis talán ismertebb a Sötét-völgyi kilátó elnevezés.Az építményt természetesen nem lenn a völgyben találjuk meg,hanem a völgy észak-nyugati oldalában álló Várhegyen,illetve dombon,annak sem a legmagasabb pontján,hanem nagyjából a két harmadánál.Ennek ellenére élvezetes utak vezetnek ide és a kilátás is varázslatos.Megéri felkeresni!
Kilátó a domboldalon,nem túl magasan mégis egy kis köptetős kaptató vezet fel ide
A 2003-ban épített, Várhegyi-kilátóként is ismert torony és a hegy neve a hegy tetején épült késő bronzkori földvárra utal. Az itt talált leletek alapján elképzelhető, hogy a várat még a kora középkorban is használták, és csak IV. Béla várkorszerűsítő programja során hagyták fel - ám ezt bizonyosan csak egy régészeti feltárás igazolhatná.
A fából készült, egyszintes kilátó járószintjéről a népszerű kirándulóhelyre, a Sötét-völgyre és a horgásztóra látunk rá, miközben körülöttünk az erdővel borított, Szekszárd környéki dombvidék hullámzik. Különleges táj ez, hiszen a Sötétvölgyi Természetvédelmi Terület a Szekszárd-Geresdi-dombság egyetlen természetvédelmi területe, amely 1975 óta helyi védettség alatt áll. Az 500 hektáros területet nagy részben Tolna megye legöregebb erdője, egy 180 éves cseres-tölgyes fedi.
Közelebbről a kilátó
Mivel a kilátó a hegy keleti oldalába épült, nyugat felé záródik a panoráma, de kelet felé tekintve akár a Bati-kereszt-kilátó tornyát is felfedezhetjük. A kilátó tövében két pad-asztal garnitúrát találunk.Természetesen egész évben ingyenesen látogatható az építmény.
Ott jártainkkor mi rendben és jó állapotban találtuk a kilátót.Rongálás vagy időjárás vagy egyéb okokból kifolyó károsodást mi nem véltünk felfedezni.Bár látható a képeken is,hogy rendkivül egyszerű építményről van szó,mégis hősiesen állja a idők megpróbáltatásait.
Gergő a kilátónál 2016-ban
A kilátóhoz legegyszerűbben a völgy 6-os út felőli bejáratától juthatunk fel.Itt találunk buszmegállót,illetve a tónál parkolót is.Jelzett turistaút vezet fel,akár több irány variációt is választhatunk!De elérhetjük Kakasd felöl is az építményt valamint akár a dombság és a völgy belseje felöl jövet is.!
Jómagam a kilátónál kétszer jártam eddig.Első alkalomkor Gergővel és Mónival voltam itt 2016 júniusában.Akkor mi Kakasd felöl jöttünk és Szálkára tartottunk egy igen remek túrán.
Második alkalom meg 2023 márciusának elején volt,ekkor Zolika,Viki és Tomi tartott velem.A völgy északi bejáratától induló túrán még érintettük a Szarvas-szurdikot és a Bati kereszt kilátót is.Ekkor Szekszárdra tartottunk.
Ha egészségem engedi könnyen elképzelhető,hogy erre vet még a sors az elkövetkezendő években...
A kilátás a völgyre és a dombságra
Mivel kétszer is jártam itt,mindkét alkalommal készült film a kilátóról vagyis inkább úgy mondanám mindkét filmben benne van a kilátó is.
Az első filmünkben 2.00 percnél érjük el a kilátót,míg a másodikban pedig 7 perc 10 másodpercnél.Érdemes belenézni.
Nagyon régóta terveztük még Gergővel,hogy eljövünk egyszer a szigligeti várba.Sajnos aztán már vele ez nem válhatott valóra.Aztán a sors ( és ki tudja még mi,vagy ki) úgy hozta,hogy mégis eljutottam ide.Nagyon sok csodát láttam itt,majd egy egész napot eltöltöttünk a várban.Most sorozatom következő részében tehát ez a romjaiban is pompás vár kerül bemutatásra.
A vár bejárata
A A pannonhalmi bencések a IV. Béla által nekik adományozott Balaton melléki szigeten - Szigligeten - 1260-ban kezdték el a várat építeni, a király várépítési programjának kereténben. A mocsarakból kiemelkedő bazaltcsúcs tetején épült fel az első vár, melynek magját a régészeti kutatások szerint a legmagasabb ponton álló két erős torony alkotta. 1262-ben IV. Bélának megtetszett a vár, ezért más birtokokért cserébe visszavette és kibővittette. Uralkodása végén a várat eladományozta a Móriczhidai-családnak, akik székhelyükké tették. Nekik köszönhető az erősség nagyszabású kiépítése, így az alsóvár emelése is. 1289-ben a Kőszegi családból származó Péter veszprémi püspök elfoglalta és kirabolta a várat. 1327-ben Károly Róbert legyőzte az ellene harcoló Kőszegi családot, így Szigliget ismét királyi vár lett. Ismét bővítették a várat: a meglévő elé egy újabb kaput építenek.
Nagy Lajos király 1344-ben visszaadta a várat a korábbi birtokos család leszármazottjának, Mórichidai Simonnak. A Mórichidaiak birlokolták 1440-ig, amikor Habsburg Albert halálát követő trónutódlási harcok során először a király özvegyének, Erzsébet királynénak a párthívei, majd l. Ulászló támogatói szerezték meg. 1445-ben az Újlaki család kapta meg, akiknek erőszakkal kellett kiűzniük az addigi lakókat, hogy elfoglalhassák új tulajdonukat. 1524-ig volt az újlaki család tulajdona, ebben az időszakban épül ki a főként gazdasági feladatokat ellátó, de a védhetőséget is növelő alsóvár.
A vár felső része
Újlaki Lőrinc herceg halála után a leányági örökösök tiltakozása ellenére a vár a Tóti Lengyel család kezébe került. A mohácsi csatavesztés után a Tóti Lengyel család Szapolyai János táborába állt, ezért l. Ferdinánd a várat az akkor még hozzá hű Török Bálintnak adományozta. Török Bálint megkísérelte bevenni a várat, de a védők visszaverték. Másodszorra Martonfalvay Imrét küldte a vár ellen, aki felsorakoztatta harci szekereit közvetlenül a vár alatti sík területen, mire a védők megadták magukat. Martonfalvay Imre 1531-től 1540-ig volt a vár kapitánya. Az ő nevéhez fűződik a vár utolsó nagy, a kor katonai követelményeinek megfelelő átépítése, ennek legszebb fennmaradt emléke a rondella.
Felső várudvar
1545-ben visszakapta a Tóti Lengyel család. 1547-től 1573-ig Lengyel Brigitta férjének, a híres végvári kapitánynak, Magyar Bálintnak a kezén volt. Magyar Bálint 1573-as halála után ismét a Tóti Lengyel családé lett. 1664-ben a szentgotthárdi csatából visszavonuló törökök augusztus 14.-én háromszor is eredménytelenül ostromolták a várat. Az 1683-as bécsi hadjárat során sikerült elfoglalniuk és 3 hónapig török kézen volt.
1697-ben a vár leégett és lakhatatlanná vált. Az amúgy is elavult erősséget, 1702-ben l. Lipót rendelete a lerombolandó várak közé sorolta, ezért birtokosai a várhegy lábánál építették fel a kúriájukat. A Rákóczi-szabadságharc idejen a kuruc csapatok szálláshelyéül szolgált, de csatára itt nem került sor.
A leglátógatotabb magyar várak közé tartózik
1913-ban a Műemlékek Országos Bizottsága kisebb állagmegóvást végeztetett a romokon. Hosszú szünet után 1966 - 1968-ban kisebb ásatás történt, Kozák Károly régész vezetésével és kismértékű állagmagóvást végeztek, Erdei Ferenc tervei alapján. 1991-ben megalakult a szigligeti VÁRALAPÍTVÁNY, melynek célja, hogy a vár "műemléki helyreállítását és kultúrális, turisztikai célú hasznosítását" elősegítse. Az Alapítvány munkája eredményeképpen - döntően saját szervezéssel és anyagi forrásból, pályázati támogatásokból - egy közel teljes területén régészetileg feltárt, nagy részben állagmegóvott és helyreállított várat láthat a látogató. A Kincstári Vagyoni Igazgatóság is jelentős saját beruházásokkal és különösen a Széchenyi Terv keretében elnyert állami támogatással segítette elő a jelenlegi műszaki állapot elérését.
A vár akkora,hogy órákat ellehet tőlteni benne
Immáron 750 éves múltra tekint vissza Magyarország egyik leglátogatottabb és méltán népszerű vára, a Szigligeti vár, a Balaton északi partján. Délen a Balaton partja mossa, északon pedig a tapolcai tőzeges mezőség és hegyek határolják. Bárhonnan közeledünk Szigliget felé, a régi vár mindenhonnan szemünk elé tárul. A szigligeti vár egyike azon kevés várainknak, amely a török időkben sohasem hordozta tornyain az oszmán felségjelvényeket. Derék katonái megőrizték függetlenségét 150 éven keresztül. Csak a Habsburg-gyűlölet pusztította el, felrobbantván falait.
A várból pompás kilátásunk van mindenfelé
A várat a szigligeti Várhegyen találjuk meg.Az építmény lényegében két részre osztható.Alsó és Felsővárra.A két részt jól járható lépcsők kötik össze a hegyen.A vár szinte minden részéről elképesztő panoráma tárul elénk.Teljes körpanorámát élvezhetünk főleg a vár felsőbb részeiről.Látni a Balaton,a Balaton-felvidék tanúhegyeit és a Keszthelyi-hegységet is.A vár az egyik legnépszerűbb magyar vár így szinte minden alkalommal felkell készülnünk a nagy tömegre.A várba a belépő a mi legutóbbi ott jártunkkor ezer forint volt.
A várba tehát Gergővel sajnos nem jutottam el.Zolikával voltam itt 2021 szeptemberében.Esélyes lehet a dolog,hogy valaha még jövünk erre,de ez valószínűleg nem a közeljövőben lesz.A vár és a környék maradandó élmény mindenki számára,felkeresését erősen ajánlom!
Az országban több helyen is van Várhegy,vagy Várhegyi kilátó,én most a Királyréti azaz a Börzsönyben találhatót veszem górcső alá.A szinte új kilátó páratlan élménnyel ajándékozza meg az erre tévedő vándort.A kedvenc kilátóink sorozatomban most ismerkedjük tehát meg a börzsönyi Várhegykilátóval!
Ahogy a vándor jön,így tűnik fel szeme előtt a kilátó
A 350 méter magas Várhegyen áll a 20 méter magas, háromszög alapú, csonka gúla formájú, faszerkezetes Várhegy-kilátó. A faszerkezet fenyő, illetve tölgy felhasználásával készült, a kilátószint padlózata a betonozás alapszintjéhez képest 15 méterre emelkedik.
A Várhegy-kilátó háromszintes, az első és a második emeleten megpihenhetünk a kihelyezett padokon, míg a harmadik emelet körpanorámával vár bennünket. Páratlan kilátás tárul a szemünk elé. Látható innen a Sas-hegy, a Só-hegy, a Kő-hegy, a Kopasz-hegy, a Nagy-Inóc, a Nagy Hideg-hegy, a Csóványos a Karancs, jó időben, hidegfront után pedig a Dobsináig is ellátni.
Tökéletes állapotban
A kilátó 2020-ban készült,tehát szinte új.Értelemszerűen így kiváló állapotban találtuk ott jártunkkor.A lépcsők nem meredekek,szélesek,jól járhatók,a kilátószintek pedig vannak annyira tágasak,hogy kényelmesen elférjünk.A felső szinten a korláton táblák vannak kihelyezve mutatva,hogy az adott irányban éppen mit látunk!Tökéletes tetőszerkezet biztosítja,hogy akár esőben is feljöhessünk és ne ázzunk meg a kilátás csodálása közben.
Teljesen rendben
A kilátót a Királyréten a Várhegy csúcsán találjuk.
47°53’38.93″É; 18°58’53.22″K
Három turistajelzés – piros, zöld és sárga háromszög – is vezet a Várhegy-kilátó lábához, mindhárom Királyrétről indul. A távolság kb. 1,5 km, a szintemelkedés pedig 90 m. Nagyjából fél órás sétával kényelmesen fel lehet érni. Terep babakocsival a sárga háromszög jelzésen érdemes elindulni. Mivel az utak erdei utak, földesek, esős időben sarasak. Minden esetben célszerű az időjárás és útviszonyoknak megfelelően öltözni.
A tetőszerkezet
A kilátás egy szelete
A Királyrét autóval is elérhető Kismaros-Szokolya irányából,de a kilátóba csak gyalogosoan lehet felmenni!Tömegközekedéssel pedig autóbusszal vagy a Királyréti Erdei kisvasúttal érhető el a Királyrét.Ez utóbbit ajánlom,hiszen kivételes élmény!
A kilátóba eddig egyszer jártunk,e sorok írásakor nincs még három hete sem.Zolikával,Vikivel és Tomivel tudtam eljönni ide.Nem bántuk meg!Sajna Gergővel az országnak erre a részére nem sikerült eljutni.Ha élne valószínűleg ez valóra válhatott volna vele is...
A kilátó kivételes élményt ad!Nálam bőven esélyes az év kilátója címre!Felkeresését mindenkinek ajánlom!A környéken remek túrák tehetők!
Még júniusban a Drégelyvári túrára jövet menet a vonatból csodáltuk meg a Nógrádi várat,amely Nógrád felett egy kisebb hegyen pompázott.Már akkor megbeszéltük,hogy majd eljövünk.Arra azonban nem számítottunk,hogy ez három hónap múlva össze is fog jönni.Pedig így lett!Eredetileg erre a napra ugyan egy mecseki túrát terveztünk,de sorra harangozta be az egyre rosszabb időt a hétvégére a meterológia,így levettem a müsorról a Mecseket.Ám úgy döntöttünk most nem törödünk az időjósokkal,hiszen rengetegszer megszívattak már.Előre hoztuk a börzsönyi túrát felkészülve rossz időre,esőre meg mindenre.Persze a meterológia most is tévedett!A túrán ugyan végig elvolt borúlva az ég,de ezt leszámítva szinte tökéletes túraidő fogadott szemptember harmadik hétvégéje.Napra pontosan hat évvel a Gergővel megélt burdai túra után,amikor is csúnyán elkapott a vihar minket a Burda mélyén...
A Kismarosi kisvasút állomása
Nem kezdődött jól a buli.Ugyanis a reggeli vonatot lekéstük!Ilyen még a történelembe nem fordult elő!Mondjuk egészen pontosan nem a vonatot késtük le,hanem a vonatpotló buszt amely 12 perccel korábban indult mint a vonat és amelyről az interneten egy szó sem volt...Várhattunk egy órát.Telón jeleztem Vikinek meg Tominak akikkel a Nyugati pályaudvaron volt megbeszélve a tali,hogy késünk.Közben a helyi váróteremben most szabadult rabok elegyedtek szóba velünk,telózni szerettek volna és az ugye nem volt náluk.Kérték adjam kölcsön,kifizetik vagy meghívnak valamire.Jó legyen,de nem fogadtam el tőlük semmit.Aztán felszálltunk a buszra,Pusztaszabolcson tudtunk átszállni az S42-es vonatra,amely felvitt a Délibe.Átlibbentünk a Nyugatiba és a tervezetnél ugyan később,de taliztunk Vikiékkel.Indulhattunk tovább a túrára.
A kisvasút
Kismarosra tartottunk,egy kényelmes emeletes vonattal az emeleten ülve utaztunk.Kellemes volt.Háromnegyed tízre értünk oda.Ám innen kisvasúttal kellett továbbmenni túránk kiinduló pontjához Királyrétre.Az meg tízkor indult,szerencsére a kisvasút állomása a vasúti megállótól két percre volt,így kényelmesen el is értük a kis pofás járgányt,amely pontosan el is indult.Kellemes,élvezetes volt rajta utazni,gyönyörü börzsönyi tájakon keresztül.A 11,5km-es utat félóra alatt tette meg a vonat.Királyréten leszállva kellemes környezetben találtuk magunkat.A túra előtt itt meg is reggeliztünk.Ezután kezdödhetett a túra.
A Királyréti állomás
Már az első métereken látszodott felettünk egy hegy rajta egy kilátóval.Oda tartottunk.Terveink szerint felmegyünk erre a Várhegyre,megnézzük a kilátót,majd megyünk tovább Nógrádra,ott pedig a várat nézzük meg,majd a vár alatti étteremben kajálunk.Most reggeli után némi nehézséget okozott megmászni a 359 méter magas Várhegyet,de azért sikerült.Csodás zöld erdőben haladtunk felfelé,itt-ott előbukkanó kilátással dél-nyugati irányba.Már szemben a szomszédban egy nem kicsi hegy mutatta magát,utána néztünk,annak a legmagasabb pontja 539 méter volt!Lassan felértünk a kilátóhoz.
Útban felfelé Zolika fényképez
A Várhegyi kilátó
Jól nézett ki a Várhegyi kilátó,közelebb érve láttuk,hogy az pompás építmény.Szilárd faszerkezetű kilátó volt,tágas lépcsőkkel,széles szintekkel.Felmentünk persze.Útközben felfelé is megállapítottunk,hogy teljesen rendben van ez a kilátó.Fent pedig tágas kilátószint fogadott.Ám ez semmi nem volt,mert az év kilátása fogadott odefenn!Teljes körpanorámánk volt a Börzsönyre és alighanem ez volt az a pillanat amikor beleszerettem ebbe a hegységbe is.Jártunk már ugyan a hegységben,de ilyen csodákat még nem láttam itt.Bármerre néztünk felejthetetlen látvány tárult elénk.Alattunk a Deszkametsző-völgy terült el,ebben járt erre a kisvonat.Délre jól látszódott a Naszály,amely már a Cserhát legmagasabb csúcsa volt és amelyen szintén jártam Gergővel hat éve... Nyugatra ötszázas hegyek bontakoztak ki,keletre szelídebb lankák.Az igazi csodák azonban északra voltak.Csupa-csupa hatalmas hegy,800 és 900 méter fölé emelkedő csúcsok!Köztük a legmagasabbal a Csóványossal.Lenyügöző látvány volt..nekünk akik a Vértes,a Bakony,a Mecsek 4-500 méteres hegyeihez voltunk szokva,egyszerre volt meghökkentő és megkapó látvány.A Csóványos csúcsa félig felhőben volt.Szavakkal nem lehet leírni milyen csodálatos kilátásunk volt észak felé...
Vikivel a kilátóban
A kilátás egy szelete,a kép nem adja vissza a valós élményt!
Természetesen ezt a pompás kilátót majd kivesézzük a kilátós sorozatomban.Félórát voltunk fenn,de egy egész napot eltudtam volna nézelődni.Nagyon esélyes ez a hely az év helye címre az biztos.Végül megindultunk lefelé.Nehéz szívvel búcsúztunk el a kilátótól.Zolika már most jelezte,ide még visszakell jönni.Még csináltunk egy szelfit a kilátóval,majd megindultunk lefelé.A jelzések jók voltak,biztosan haladtunk.Lejebb egy szép zöld erdőbe értünk,úgy spekliztem itt lehet valahol a megyehatár,Pest és Nógrád megye határa.Valahol itt be is léphettünk Nógrád megyébe,amely ebbe az évbe került vissza túrázásaink látószögébe.Az erdő után tisztásokra értünk ahol körül öleltek minket a Börzsöny csodás hegyei.Megkapóan szép részeken haladtunk itt.
Szelfi a kilátóval
Valahol itt lehet a megyehatár
Letértünk egy bringaút jelzésre.Persze ez is turistaút volt,csak itt bringázva is jól lehetett haladni.Itt azonban egy kicsit ingerszegénnyé vált az út.Két oldalt fák,bokrok jelentették a látnivalót.Sok ember járt erre,akik elsősorban gombászni jöttek ki az erdőbe.Végül egy betonútra értünk ki,ahol sok autó parkolt az út mentén.Arébb ellenkező irányba mint ahogy mi haladtunk egy kaput láttam,nem tudom mi lehetett ott,Tomi szerint valami fogadó szerűség.Lehet oda tartott mindenki,vagy a gombások autói parkoltak itt.A franc sem tudja.Végül a bringajelzésről visszamentünk az OKT-ra és egy gyönyörű zöld réten találtuk magunkat,újabb remek kilátásokkal innen...
A börzsönyi hegyek ölelésében
Viki és Tomi az élboly
A rét a Börzsönnyel
Innen kelet felé már jól látható volt maga Nógrád és annak várhegye.Délre feltűnt a Naszály,északra meg a Börzsöny vonulata.Nyugatra az erdő volt magunk mögött,onnan jöttünk.Szép hely volt ez is.Újfent bizonyságot nyert,hogy ismét remek túraútvonalat választottunk!Innen mondhatni gyerekjáték volt már besétálni Nógrádra,de valahol elvesztettük a jelet,így kerültünk olyan 250 métert.Mindegy,ennyi hiba belefér.Megérkezve Nógrádra a Várhegy amely távolról kicsinek tűnt,itt már valóságos óriás volt!Egy itteni forrásnál a Csurgónál pihentünk még egyet.Közben a faluból zene hallasztodott,bele telt egy kis időbe még rájöttünk,hogy valami rendezvény lehet itt.
A nógrádi Várhegy
Pihi a forrásnál
Besétáltunk a faluba,amely egy gyöngyszemnek tűnt!Valóban a helyi sportpályán valami rendezvényre akadtunk.Alighanem falunap lehetett.Pompás illatok keringtek a levegőben,agyaltunk,hogy itt megkajálunk.De előbb a vár!Aztán a vár alatt van étterem is,így majd eldől hol kajálunk... Némi kapaszkodást jelentett a falu utcáin,majd a Várhegy oldalán felkapaszkodni a várhoz,de megérte!A vár romjaiban is lenyügöző volt!Én meg imádom az ilyen várakat.A vár a Várhegyen fenn,egy fensíkon terült el.Meglehetősen romos volt,de mégis pompás.Remek kilátásokkal innen is!Ugyanúgy látszodott minden ahogy eddig is a túrán.Csodás volt.Vagy egy órát elvoltunk a várban.Nagyon most nem térek ki magára a várra,majd a Kedvenc váraink sorozatban ezzel is részletesen foglalkozom!
A várkapu
A várban
Amit csak lehetett megnéztünk a várban,közben a kilátásokat is megcsodáltuk.Pompás volt minden.Ide is vissza kell majd jönni,egy másik túra keretein belül.Élvezetes volt,jól tettük,hogy eljöttünk ide is!A várból aztán lassan lementünk,lefel még megcsodáltuk a hegy oldalában a hét vezér emlékművét!Ilyent sem láttunk még sehol máshol!Leérve két étterem is szembeköszönt.Mi az előzetesen kinézett Béla bácsi vendéglőjébe ültünk be,amely mint kiderült jó választás volt!
A várban
Zolikának a feje vétetik!
Alaposan bekajáltunk és jókat ittunk.Jó két órát bent voltunk.Jól lakottan jöttünk ki.Más már nem volt hátra mint a vasútállomásra elsétálni.Ez jó tízperces séta volt innen.A vonat jött rendesen időben.De ez volt az a belünket kirázós vonat amellyel a Drégely váras túráról is jöttünk.Ez kaja után most élvezetes volt...Váctól aztán már újra emeletes vonattal repültünk,majd Budapestről busszal jöttünk haza.Vikiék is lejöttek Adonyig,ott laknak Viki szülei és a hétvége további részét ott szándékoztak tölteni.Mi hazaértünk fél tízre.Jó buli volt!
Itt a vége!
Ez volt az év tizenhetedik túrája.Most 14 kilométert mentünk,ez összesen eddig ebben az évben 266,3 km! Ez pedig 15,66-os átlagot jelent.Csodás túra volt,sőt ez volt eddig az év legjobb túrája amely így természetesen esélyes az év túrája címre.Ez volt az a túra amelynél igen megkedveltem a Börzsönyt is.Lesznek még túráink ebben a csodás hegységben is!
Idén alaposan belecsaptunk a lecsóba.Még a koronavírus sem tudott megakadályozni benne,hogy elkezdjük egy számomra/számunkra ismeretlen tájegység fokozatos felfedezését.Hiszen immár harmadik idei túránkra indultunk a Balaton köré.Zoli barátommal vágtunk neki az új kalandnak.A tömegközlekedés szokatlanul jó erre felé,hiszen röpke három óra alatt már Fonyódon is voltunk,úgy,hogy Székesfehérváron még várnunk is kellett az átszállásra.A Balaton felé száguldó vonat ezúttal is kényelmes volt.Ami kellemetlenségnek roható talán fel,hogy harmadszor jövünk erre idén és ugye helyjegy kell a vonatra és hát mindhárom alkalommal nem a Balatonra néző oldalra kaptunk csak jegyet.Aztán Siófok után már nem voltak sokan a vonaton így átültünk a kellemesebbik oldalra.Fél kilenc után pedig már le is szálltunk a fonyódi vasútállomáson .Kezdetét vehette egy újabb kaland!
A Badacsony köszönt szembe a fonyódi kikötőben
Hasonlóan mint a múltkor Balatonföldváron,itt is lelátogattunk elöször a közeli kikötőbe.Megkapóan gyönyörű táj köszönt szembe,hiszen a túlparton ott vigyorgott ránk maga a Badacsony.Ettől újra megdobogott a szívem,hiszen annyit,de annyit tervezgettünk Gergővel,hogy majd eljövünk felfedezni azt,2019-ben már be is akartuk venni a bakancslistánkba.Sajnos,hogy Gergő 2018 végén elment,elvive magával a badacsonyi álmokat is...Na,de most Fonyódon voltunk és itt is kisétáltunk a moló legvégére,ahonnan szintén lebilincselő volt a táj szépsége.Kicsit gyönyörködtünk is benne.Visszanézve Fonyódra pedig ott vigyorgott szembe a "két csöcs" amit még a Hegyestű csúcsán kinéztem magamnak.Nevezetesen a Sipos és a Várhegy,mindkettő csúcsán egy-egy magas kilátóval. Ezek voltak mai céljaink,ezekért jöttünk.
A két csőcs,a közeli a Sipos,a távolabbi a Várhegy.Messziről valóban két csőcsnek látszodnak!
Visszasétálva a kikötőben még megnéztük a hely érdekességeit,amelyek közül kiemelkedett egy óriáskerék és egy nagy színpad,egy nagy tér közepén.Zoli mondta is,itt aztán nyugodtan felléphetnek kedvence:Csondor Kata is.Ezeket letudva megkerestük a piros jelzést az állomásnál (nem volt nehéz) és indulhatott is a túra.A kora délelötti időpont ellenére is már kezdett meglehetősen meleg lenni.Ma is kánikula volt várható.Bíztam benne ez az utolsó forró túránk az idén,hisz közeledik az ősz amikor a legjobb túrázni.A jelzés bevitt kicsit a városba.Amit furcsának éreztem,hogy a meglehetősen nagy forgalom ellenére sem volt sehol sem jelzőlámpa.Ám úgy tűnt kedves emberek járnak erre,hiszen mindenhol készségesen átengedtek az uton,mindenhol elsőbbséget adtak készségesen a gyalogosoknak.Az út hamarosan pedig emelkedőbe kezdett.
Fonyód utcáin
Itt már felfelé jöttünk
Még az utcákon emelkedett az út,majd végre egy erdős részhez ért.Itt egy szép kapu jelezete,hogy ez a Sipos-hegyi parkerdő.Ám utunk nem itt hanem pár méterrel ez felett folytatódott tovább.A jelzések kifogástalanul voltak felfestve!A hőség után pedig kifejezetten jól jött a hűs erdei szakasz.Ennek ellenére hiába,hisz már idáig is kaptató volt felfelé,ez pedig alaposan izzasztott már minket.Na de legalább itt a nap nem sütött már ránk.Az erdő kifejezetten szép volt,kellemes jól járható utakkal.A mi utunk egy darabig szinten ment,majd újra felfelé vette az irányt.A szokásosnál talán kicsit nehezebben bírtuk,de ezt a meleg számlájára írtuk,mert maga a hegy nem volt magas,hiszen a mindössze 207 méteres magasságával,inkább volt dombocska mint hegy.
A Sipos-hegyi parkerdőnél
A mi utunk teljesen rendben volt
Végül aztán felértünk a Sipos-hegyi kilátóhoz.A vasútállomástól illetve a kikötőtől abszolúlt nem volt messze,a távolságot nagyjából 2km-nek saccoltuk.A kilátó egy vasszerkezetes magas építmény volt a legtetején antenna hegyekkel.Alatta volt a kilátószint,amelyre egy csigalépcső vezetett fel.Látogatása azonban nem volt ingyenes!Előzetesen a neten mikor kutatgattam a dolgok után,azt írták 300Ft koponyánként.Gondoltam az nem fog földhöz vágni minket.A kilátó aljában egy 35 körüli fószer üldögélt,telefonálgatott,meg újságot olvasgatott.Ő volt a jegyszedő.Aztán odaérve közölte,hogy a belépő 500Ft (nem 300 ahogy mi gondoltuk) és szépkártyát nem fogadnak el.Jó hát ez az 500 sem vágott éppen földhöz bennünket,max azon mérgelődtem,hogy a fonyódi oldalakat miért nem frissitik (ebből még volt gondunk ezen a túrán,de erről majd később).Leszurkolva a belépőjegy árát elindultunk felfelé.
A Sipos-hegyi kilátó
A kilátó teljesen jó állapotban volt,ám a felfelé vezető lépcsősor csak az egyik oldalhoz volt odahegeszve/odarögzitve így a másik felén azt a hatást kelltette,hogy a levegőbe lóg,ettől az ember biztonságérzete kicsit csorbát szenvedett,de ettől függetlenül teljesen rendben volt.Felérve a kilátószint is rendben volt.Teljes körpanorámánk volt!Aztán éreztem a kilátó inbolyog "hintázik",ez újfent csökkentette a biztonságérzetet,de tényleg rendben volt az egész kilátó.A panoráma pedig fenséges volt.A Balaton és a túlpart nagy része belátható volt,keletnek pedig a Somogy megyei táj köszönt szembe.Alattunk pedig maga Fonyód pompázott.A kilátóban fent pedig újra kedves emberekre bukkantunk akikkel váltottunk pár szót.Ők mondták,hogy a másik a Várhegyi kilátó bizony zárva van... megint nem értettem,hogy a fonyódi oldalak miért nem frissültek,miért nem közölték ezt?Hiszen nyilvánvalóan akkor nem ide tervezünk kilátós túrát ha csak az egyik látogatható.Azt is nagy ötletnek tartottam,hogy egy kilátót a szezonban lezárunk és akkor újítsuk fel.... Na mindegy itt voltunk,innen pedig pompás volt a kilátás,a szemközti várhegyi kilátóra is.
Kilátás a Badacsonyra és a Gulácsra
Kilátás a szomszédos Várhegyre
Úgy döntöttünk ettől még a túrát megcsináljuk,ugyanúgy felmegyünk a szomszédos Várhegyre ahogy azt terveztük.Közben a kilátóban iszonyatosan sokan lettek.Várom kellett jó pár percet míg a videót tudtam készíteni.Élvezetes volt fent,bár egyre jobban inogott/hintázott a kilátó.Végül aztán lejöttünk és folytattuk a túrát.Innen most lefelé vezetett az út,vissza a városka utcáira.Végig megfelelően felvoltak festve a jelzések itt is.Nagyon sokat nem kellett menni a Várhegyig,ahol aztán az út újra belefutott egy erdei szakaszba.Ennek örültünk persze,annak már kevésbé,hogy az első fára kivolt tűzve egy tábla,hogy a kilátó felújítás miatt zárva...Mindegy mentünk újra felfelé.Egy részen a hűsben volt kis padocska.Itt megkajáltunk.
Út felfelé a Várhegyen
Újra folytattuk az utat felfelé.A két hegy közül ez volt a magasabbik a maga 233 méterével.De ezt bírtuk jobban.Az utak és a jelzések erre is kifogástalanok voltak.Feljebb egy tanösvénybe is belefutottunk,amely csigaszerüen körbe jön le a kilátótól.Némi emelkedő után elértük a csúcsot ahol persze ott volt maga a kilátó.Szemre nagyon szép volt talán szebb is mint a Sipos-hegyi és szemre nem lehetett kivenni,hogy bármi baja is lenne amitől felkell újítani.Körbejártuk,fotóztuk,a bejáratánál egy ajtó volt,rajta ugyanaz a tábla mint lenn az első fán is volt.Benyitottam hátha,de valóban zárva volt.Hát ide nem együnk fel...újra elkezdtem bosszankodni rajta,hogy miért nem jelezte ezt egy fonyódi oldal sem amit megnéztem.Lehet,hogy volt olyan ami jelezte,de mindent én sem néztem át.
A kilátó megkapóan szép volt,nagy kár,hogy zárva találtuk
Nagyon nagy bánkodásra azért nem volt okunk,feltehetőleg valami hasonló élményt nyújthatott kilátásilag mint a Sipos-hegyi kilátó.Csak hát...kilátós túrára jöttünk.A kilátó körül rét volt,alább egy játszótér az elöbb emlitett tanösvény és egy parkoló azok számára akik autóval érkeztek ide,mert ők voltak többen.Jöttek is sokan,de ahogy mi jártunk úgy ők is megszopták - a kilátó számukra is zárva volt,de akkor más sem talált olyan infót,hogy zárva lesz a kilátó.Így jártunk.Körbejártuk a tanösvényt,majd egy hintába,hintázva pihentünk kicsit.Csoda,volt,hogy kibírt minket a szerkezet és nem szakadt le a nagy súlyunktól...
A kilátónál
Hintázás
Folytattuk a túrát,idáig a piros és a piros3 jelzés hozott,innen viszont a piros+ vitt tovább,amely a Várhegy déli oldalán vezetett le.Már nagyon nagy volt a meleg.Az út a kezdeti meleg utcák után nyugatról kerülte a Várhegyet ahol beért a panoráma sétányra.Itt fák adtak újra árnyékot.Viszont hiába a panoráma sétány,kilátásunk nem volt,pedig magasan voltunk még (relatíve).A növényzet a bokrok,fák eltakarták elölünk a lényeget.Ám csak egy darabon,mert aztán arébb már volt kilátás is a szép sétányról.A sétány másik oldalán pedig emlékművek sora sorakozott sorban és egy zárva (...) tartó múzeum.
A panoráma sétány egy része
Szép érdekes lépcsősor vezetett le innen,de még mindig nem voltunk lenn,csak lejebb.Itt újra beértünk az utcákba.Elöször egy a kertek közé beférköző kálvária köszönt szembe.Fura volt nem is ilyen helyre tenni a kálváriát,hanem így a kertek közé.Persze nyilván a kálvária volt itt előbb és utána épültek köré a házak.Kicsivel arébb pedig egy szép kis templom adott látnivalót.Innen is jó volt a kilátás,egy fa feszület volt a templom mellett és egy kellemes túratársunk is akadt...
Feszület a Badacsony árnyékában
Kellemes túratárs,csodás kilátások...
Tovább haladva a helyi stadion mellett haladtunk el,amelynek környezete szép állapota viszont katasztrófális volt.A stadion felett volt a Sipos-hegy.A kilátó vigyorgott ránk fentről,mintha azt mondta volta"na mi van visszaértetek mókustojások?"Az út másik oldaln viszont ott volt egy újabb kilátó.Jellegében teljesen más volt mint az eddigiek,hiszen ez inkább volt kilátóterasz.Valkó kilátó névre hallgatott.A kilátás innen is szép volt.Alattunk a Balaton,mögöttünk a Sipos-hegy.Balra pedig folytatodótt tovább az út.Mielőtt folytattuk volna,innen is kinéztünk persze.
A Valkó kilátó
Mögöttünk a Sipos-hegy
Ide aztán már közel volt a belváros.Hamar visszaértünk,a kör teljesítve volt.Nem volt nagy táv,talán 8-9km.A túra itt bezárodott,de bőven volt még időnk,így visszamentünk a kikötőbe szétnézni valamit enni és inni.Nagyon meleg volt így délután három körül.Átkozott gyorsan elment az idő,ezen voltunk kiakadva.Vajon a munkahelyen miért nem telik ilyen gyorsan?A kikötőben vendéglátóhelyek sora volt,így nem volt nehéz kiválasztani egy megfelelőt ahol még a szép kártyát is elfogadták,Élvezetes,finom gulyást ettünk amely nagyon jól esett.Majd hideg itallal öblitettük le az út fáradalmait,amelyen azért annyira persze nem fáradtunk el.
Fenséges gulyás
Az ebéd után még a kikötőbe néztünk szét.Szép volt és tán nem volt olyan rideg mint a múltkori balatonföldvári kikötő.Sőt egy a vízben zajló koncertre is figyelmesek lettünk!Azt láttuk,hogy emberek százai állnak a vízben benn,de már viszonylag bentebb a parttól.Egy hajó áll ott,rajta egy gitáros és egy éneklő ember,aki nem volt más mint az egykori V-Tech együttes énekese.A zene is jól hallható volt,az eseményeket messzelátóval vettem ki,hogy mi is történik éppen.Tehát egy ingyen V-Tech koncerttel zártuk a napot.Még elmentünk hideg italokért az útra,majd kimentünk a vonatunkhoz.Ami jött rendesen.Különösebb panaszunk nem lehetett a hazaútra sem.Kilencre itthon voltunk.Fonyód és hegyei valamint a Balaton szépek voltak.Apró bibit a zárva tartó kilátó jelentette csak.
