Túra a Sóstói tanösvényen és a Bory vár

Az utóbbi időkben rendre a környékünkön túráztunk csak az ismert vírus és a kijárási korlátozás miatt.Elérkezett az idő,hogy egy icipicit végre messzebbre is menjünk.Túl messze persze most sem merészkedtünk,nincs autónk sajna,hogy ezt megtegyük.A buszokon meg jegyeket nem lehet venni,az online jegyvásárlás meg enyhén szólva sok kivánnivalót hagy maga uttán...maradt a vonat.Következő túránknak olyan helyet kellett találnunk felrúgva minen korábbi terveinket,amely vonattal oda-vissza megjárható.Némi hezitálás és keresgélés után a választásom a fehérvári sóstói tanösvényre esett.Nem volt róla korábban soha sem szó,hogy ide valaha is eljöjjünk,nem is nagyon tudtam róla,hogy létezik,bár talán igen.
A turistaterkep.com oldalon vadásztam a lehetőségeket és így akadtam rá.Szimpatikusnak tűnt,így Zoli barátommal az elmúlt szombat reggelén útra keltünk Székesfehérvárra vonattal.

Indulás a Mol Arénától

Mivel tudtam hol van és a fehérvári állomástól nem is volt messze,könnyű sétával mentünk ki a helyszínre.Kiindulási pontnak a Videoton stadionját jelöltük meg,mivel a tanösvény szinte körülöleli azt.Innen inditottuk a túrát,közben rácsodálkoztam az új arénára amely nagyon szép volt.Nem jártam még ebben,csak a régi lebontott stadionban.Gergőnek is biztos tetszett volna...A stadiontól jó háromszáz méternyire tudtunk behatolni a tanösvényre.Ragyogó időnk volt,amely egyre csak melegedett.Az ösvényre belépve rögtön egy kellemes hűs erdőben találtuk magunkat.Amely azért annyira kellemes mégsemvolt,hisz sok-sok rovar,légy és szúnyog is meltalált minket.Szerencsére csak itt,mert aztán a túra során nem volt több problémánk ezzel.

Az első méterek a tanösvényen

Az út teljesen jól járható volt,viszont hiányoltam a jelzéseket.Azok nem voltak,noha a térkép jelölte őket.Ettől függetlenül adta magát a dolog,lényegébe tudtuk merre kell menni.Hamar egy szép zöld rétre értünk,mint később kiderült ez az Attila-rét volt és nem a hunok nagy vezéréről lett elnevezve hanem egy helyi természetbarátról.A réten egy különös építmény állt,amiről leginkább az volt leolvasható,hogy egy labirintus!Közelebb mentünk,az is volt láttuk.Ám nem mentünk be,hiszen gyerekek jártszottak benne,nem akartuk őket megzavarni.Tanösvény lévén,ugye voltak állomások,ez volt az egyik,ezek ugyan megfelelően és jók kivoltak táblázva,de jelzések továbbra sem voltak.

Az Attila-rét

Innem már amúgy látszódott maga a Sóstó.Kimentünk hát oda.A tanösvény itt több irányba is ment,mivel azért elözőleg megvizsgáltam én azt a térképet,tudtam merre kell menni.Egy körre készültünk,letérve a nagy körröl ami körbevisz a Sóstó körül.A tónál az ösvény fapallós járdává vált amely nagyon hangulatos volt és jól járható és szerencsére megfelelő állapotú is.Erről már nagyszerű rálátásunk volt magára a tóra és a távolabbi arénára is.A tón több kisebb-nagyobb szigetecske is volt,ezek egyikén nagyjából ezer madár élte mindennapjait.Csodálatos látvány volt!A szigetről később kiderült ez a Költő.sziget.

A fajárdás tanösvény

Rendkivül élveztük a túrát,úgy tűnt jól választottunk.Elindultunk a fa járdás tanösvényen a kis körre.Volt ahol magán a tavon vezetett át,korlát nélkül.Itt azért nem árt óvatosnak lenni,az ember biztonság érzete csorbát szenvedhet.Ettől függetlenül nagyon élveztük.Újra szárazföldön voltunk pár méter után egy madárles köszönt szembe.Felmentünk rá.Teljesen jó állapotban volt.A kilátás a tóra és a madárvilágra pedig maradéktalanul élvezhető volt.Az építményen meg tájékoztató táblák voltak arról mit is láthatunk.Ezeknek köszönhetően nagyjából megtudtuk állapítani,hogy a madarak ezreit amit látunk,főleg nyári lúdak alkotják.

Madárlesen

Itt a kiskörön ezután a madárles után különösebb látnivaló már nem akadt.Persze a nádassal benőtt tó és a zöld erdő nagyon szép volt.Hamarosan visszatértünk az Attila-rétre.Mielőtt neki vágtunk volna a nagy körnek letértünk a közeli Nádi berekhez.Ez egy kis félszigetecske volt,középen egy kis házikóval amely alatt asztalok,padok voltak.Remek helynek tűnt pihenni és falatozni.Igen ám,de még ott vigyorgott rajta a szalag amely még a tiltást jelezte,hogy nem használható - a koronavírus miatt.Aztán a környező fű pedig kicsit magasra nőtt,ez is akadályozott benne,hogy odamenjünk.A kis szigetecskén is egy fajárda szerűség vezetett körbe.A csúcson is vigyorgott egy kis építmény.

A Nyádi bereken

Ebben is volt pad és asztalka és rés a falon.Amely kilátást biztosított a szemközti Költő-szigetre.Innen is lehetett lesni a madárvilágot annélkül,hogy megzavartuk volna őket.Mondhatni tehát,hogy lényegében ez is egy madárles volt!Úgy döntöttünk itt megkajálunk.Meglehetősen sokan mozogtak a tanösvényen,de szerencsére ide akkor nem jött be senki,így nyugodtan kajálhattunk és bámulhattuk a madarak ezreit.Kellemes hely volt ez is!Rövidesen aztán indultunk tovább.Ismét visszamentünk az Attila-rétre.

Zolika a madarakat lesi a kis résen át

Végre rátértünk a nagy körre.A térkép szerint ez a sárga jelzés.Ám jelzés továbbra sem volt egy deka sem.Az állomások viszont remekül kivoltak táblázva.Az ösvény gyönyörü zöld területeken vezetett át.Hol rét,hol erdős részeken.Nem volt jelzés mint mondtam,de a nyomvonal adta magát.Különféle állomások voltak,ahogy az egy tanösvényen kell.Mindegyiknek volt valami neve.Nem jegyeztem meg mindet,de a Lődombokat igen amely egyúttal Három nővér névre is hallgatott.Mégpedig azért mert itt három kis domb (hegyecske) volt egymás mellett,ahová felmenni nem lehetett,egy tiltó tábla figyelmeztetett erre.Nem mentünk így fel.

Gyönyörű zöldeség

A Három nővér egyike

Sok kiránduló mozdult ki erre,nem hiába erre a hétvégére némileg enyhítettek a kijárási korlátozáson.Az út továbbra is remekül járható volt.Sorra váltották egymást a rétek és az erdős részek.Kifejezetten kellemes volt.A tótól már eljöhettünk pár méternyire,talán százra is a fene tudja.Mindenesetre vitt az út tovább.Egy hosszabb erdős rész következett.Az egyre inkább alakuló kánikulában egy kifejezetten jó volt,kellemes és hűs.Itt már rovarok sem zavartak minket.Aztán úgy minden véget ért.Az út kiért Székesfehérvár egyik utcájába,Na de volt más alternatíva is.Egy út fordult be a tó felé,hogy ez is a tanösvény része lett volna azt nem tudom.Feltehetőleg igen.

Erdős rész a tanösvényen

Valóban olyan száz méter után visszatértünk a tóhoz,egy út jött szembe,onnan a Nádi berek felöl.Viszont elfordulva jobbra bizonyságot nyert,hogy újra a tanösvényen vagyunk.Pár méter után pedig talán ott volt az eddigi legszebb rész a Kócsag-toronnyal.Oda is a már szokásos fás út vezetett ki.Azonban mielőtt kiértünk volna,egy elképesztően óriási békahangverseny kellös közepébe csöppentünk!Fenetikus volt!Ilyen fokozatú béka koncertet még nem hallottam.Egész egyszerűen a földbe gyökerezett a lábunk ettől a csodától!Na,de minden jel arra mutatott,hogy ezt a toronyban is hallani majd.

A Kócsag-torony

A Kócsag-torony is lényegében egy madárles volt,de egyben kilátó is a maga két emeletével.Újra örömmel töltött el a dolog,hogy ez is remek állapotban van!Természetesen a koncert kellős közepén felmentünk rá.Valóban,odafent is lehetett hallani a békahangversenyt.Emelett persze páratlan látnivaló bontakozott ki a tóra és a környékre,jól látható volt a Mol Aréna is.Talán ez a hatalmas stadion nem illett a környezetbe,de mégis valahogy igen.Adott valami varázst az egésznek.Fura volt a csodás vizi és lápvilág mellett egy stadion.Nekem végül is tetszett.Szerencsére itt sem volt senki így maradéktalanul tudtuk élvezni a torony szolgáltatásait.

Kilátás a Kócsag-toronyból,szemben a Mol Aréna

Kilátás nyugatra

Vagy félórát elbohockódtunk a toronyban élvezve a kilátást és a békakoncertet.Egy apa ugyan feljött a kisfiával,de hamar le is mentek.Nem zavart minket senki ezen a csodás helyen.Kellemes hűs volt odafent is.Nehéz szívvel jöttünk le a Kócsag-toronyból.Egy újabb nagy élmény volt túrázásaim történetében,azt sajnáltam csak,hogy Gergő nem lehetett itt velem...remélem a lelke azért ott volt!A koncert nem akart véget érni,kifelé menet is rácsodálkoztunk,roppant élvezhető volt!

Ezen lehetett bejönni a toronyba

A torony után az út bevezetett a lápvilág kellős közepébe,nádasok és kacsák közé.Több híd vezetett át ezen a szakaszon,erre már többen is mozogtak.A stadion mellett volt egy nagy torony amely a stadion épületénél is magasabb volt,szemmel láthatóan egy kilátó volt.A csúcsán voltak ugyan antennák,de több ilyen kilátóval is találkoztunk már a történelem folyamán.Gondoltam felmegyünk.Ám az levolt zárva.A torony valószinűleg már a sóstói látogató központ része lehetett.

Láp,nád,híd,torony...

Végül is a stadion mellett értünk ki a tanösvényről,amelyen nagyjából egy 8km-es túrát tudtunk tenni.Rendkivül sok látnivaló jellemezte ezt a túrát.Nem siettünk így négy órát elbohóckodtunk a tanösvényen.Fél egy körül járt az idő még eszünk ágában sem volt hazajönni.Úgy döntöttünk elmegyünk a város túlsó végén található Bory várba.De előtte leöblitjük az út porát és iszunk egy jó sört.A közeli Szöglet presszóban sikerült ezt letudni.

A tanösvény vége a stadionnál

Legszebb öröm a söröm!

A Bory vár innen nagyjából két órányira volt gyalog.A déli kánikulában ezt most nem vállaltuk be,taxit hívtunk.Remekül elbeszélgettünk sofőrrel útközben és így negyedóra múlva ott voltunk a Bory várnál.Valóban sok lett volna most ez gyalog.
A vár első látásra lenyügőző volt.Azon kevés helyek egyike volt ez,ahol én még nem jártam,Gergő viszont igen.Bíztam benne,hogy ő vezetett most minket ide.Kicsit ugyan borsos volt a belépő,de ennyit most beáldoztunk.Beléptünk hát a várba.

Bory vár első látásra

Sokan voltak a várban,de azért ellehetett férni.Nagyon nem készültem fel belőle,hisz egyáltalán nem volt biztos,hogy eljövünk ide,ezért majd a közeljövően szentelek a várnak egy bejegyzést.Most csak csodálkoztunk,hiszen a láp után itt is egy fantasztikus mesevilágba csöppentünk.Természetesen keresztul-kasul bejártuk a várat,szebbnél szebb dolgokat fedeztünk fel.Nem is értettem,hogy maradhatott ez ki eddig túrázásaim történetéből?Na de most itt voltam,ez volt a lényeg.A várnak csodálatos belső udvara volt amely az első emelet magasságában körbejárható volt.Aztán fellehetett menni a két bástyára is amelyek odafenn lényegébe kilátónak minősültek.

A bástyáról a szomszéd bástya és a vár udvara

Az egyik bástyán fenn elővettem a távcsövemet és szemre vételeztem a környező világot.Szívetmelengető dolgokat fedeztem fel.A távolban Gergővel megélt csodás túrahelyszinek köszöntek szembe!Jól kivehető volt a Baglyas-hegy ahol 18 őszén jártunk,arébb pedig a Vértes rengetegében megláttam a Csókakői várat is,ahol 18 tél legvégén voltunk.Ezektől kicsit megdobbant a szívem....talán ezért vezetett ide Gergő,hogy ezt a szívetmelengető élményt is megadja...persze mindkét hely szabad szemmel is kivehető volt,feltéve ha az ember tudta mit keressen.Én tudtam.

Sóhajok lépcsőháza

Leírhatatlanul gyönyörű volt a vár.A lépcsőházak amik a bástyára vezettek fel olyanok voltak mint valami tündérmese...a szobák,a szobrok...minden,Leírhatatlanul klassz volt.Még ide-oda mentünk a várban,ígyekesztünk mindent megnézni,rácsodálkozni mindenre.Talán ez sikerült is.Olyan másfél órát biztosan bent voltunk.Kitünő illemhelyiség is volt a várban,ez is egy plussz pont neki.Szóval elvoltunk remekül.Aztán persze befejeztük ezt is.Úgy döntöttünk most nem hívunk taxit,gyalog megyünk vissza a városba.

Búcsú a Bory vártól

Nagyon meleg volt a visszaúton,de voltak szerencsére nyitva tartó vendéglátóhelyek.Így a szomjunkat tudtuk oltani.Sok szép emlék jött szembe,egy-egy helyről sok-sok megélt csoda jutott eszembe.Nem hiába,hisz Dunaújváros és Budapest után ebben a városban jártam a legtöbbször.A belváros után az autóbusz pályaudvaron kötöttünk ki,de úgy gondoltuk vonattal megyünk haza is.Így a vár után majd másfél órai gyaloglás után értük el a vasútállomást.Ott vonatra szállva hamar hazaértünk.Azthiszem remek nap volt,egy remek kirándulással.