Május elejére már nagyon nem bírtam a bezártságot,hogy az élet nem áll másból csak munkából és a maradjunk otthonból... Már úgy volt mindegy hova,csak menjünk.Távlati célunk még most sem lehetett,így a környéken kellett némileg valami érdekes útvonalat összehozni.Összehoztam hát egy kicsit úgy mondd hullámos túrát,amelynek elsődleges célja persze a sárga repce mezők megcsodálása.Azért hullámos ez a túra mert hol délnek megyünk majd rajta,hol északnak,aztán megint délnek.Túrán a helyi papírgyári víztoronytól indult.A tervek szerint megyünk egy kicsit délnek,majd nyugat felé fordulva elérjük az M8-M6 autópályák találkozásának közelében található horgásztavakat.Innen északnak megyünk majd Nagyvenyimre,ott megpróbáljuk végre megtalálni a bronzkori temető ásatásait,majd Nagyvenyim után ismét délnek vesszük az irányt és Kiskokasd érintésével a mezőfalvi vasútállomáson fejezzük be a túrát.Nagyjából 18-20km várt ránk.A túrára Zoli barátom kisért el.
A papírgyári víztorony
Borús idő fogadott noha hideg nem volt,egy kissé hüvős talán igen.Azért halasztottuk elseje helyett másodikára a túrát,mert mára mondták a jobb időt.Hát a túra elején úgy tűnt tegnap azért jobb idő volt.Ahogy kiértünk Dunaújváros területéről,rögtön belebotlottunk egy repceföldbe.A borúban is szép volt a virágzó sárga repce.A Kisapostagra vezető bicikliúton voltunk amúgy,amelyet úgy tünt szépen megcsináltak.Mikor utoljára jártam erre még Gergővel nem volt ilyen jó állapotban.Nem sokára azonban letértünk róla és nyugati irányba fordultunk.A távoli mezőkön látszódtak a sárga földek.Szép volt!Kereszteztük a 6-os utat és érkeztünk lassan a horgásztavakhoz.Eszembe jutott újra:Gergővel jártam itt utoljára...
Út a tavakhoz
A tavak meglehetősen szépnek tűntek,az út megkerülte őket és a nyugati partjukon némi magaslaton haladt.Természetesen erre nem voltak turistajelzések.A kilátást a tavakra 80%-ban akadályozták a fák.Nem tudtam azt sem mi a nevük ezeknek a tavaknak,a térképeken csak annyit láttam: Kisapostagi vízfolyás.Fogadjuk el tehát ezt a nevet.Ha jól számoltam négy tavacska volt itt,szebbnél szebbek voltak igazán!Nem emlékeztem rá,hogy ez ennyire szép hely.Az utolsó tónál már nem akadályozta semmi a kilátást.
Az egyik tó
Hamarosan azonban búcsút kellett vennünk a tavaktól,mentünk északnak.Szemejövő túrázók köszöntek ránk!Meglepőnek tünt itt túrázókat látni.Az út aztán egy ponton beleveszett a szántóföldbe,pontosabban itt is bevetették az utat is a jóképességűek.Azért tudtunk haladni,viszont egy-két hónap múlva már nem lehet majd erre jönni.Az a lényeg most még lehetett.Szépek voltak a környék mezői,nem gondoltam,hogy itt a város mellett is ennyire hullámos a Mezőföld.Egy jó kilométer múlva kereszteztük a Dunaújváros-Rétszilas vasútvonalat,annak túloldalán ismét ott volt egy szép repceföld.
Sárga repce...
Megcsodáltuk,majd átmentünk az M6-os alatt.Újra haladtunk aztán északnak Nagyvenyimre.Hosszú egyenes egyhangú út vezetett vagy két és fél kilométeren át,mire elértük a falut.Előzöleg megpróbáltam utána nyomozni,a bronzkori temető a Fűzfa utcában lesz.Az pedig itt lesz Nagyvenyim déli részén,tehát nem oly messze.Beérve Nagyvenyimre,a focipályának a kispadján pihentünk egyet,meg is kajáltunk.Jó félórát lazítottunk,közben jó idő is lett.Az egyenes úton jövet erős szembe szelünk volt,ideérve ez csitult és a nap is kisütött végre.Ezután indultunk a Fűzfa utcába.
Az erdős rész
A Fűzfa utcában semmi bronzkori temető nyomát nem találtuk.Gondoltuk kinézünk a közeli erdőhöz,mivel egy út vezetett ki arra.Hátha az erdőben van a temető.Haladva oda,távcsővel szemre vételeztük az erdőt.Mintha sírokat láttunk volna a sűrűben.Ennek aztán ellentmondott a rájuk festett sárga csík.Aztán én már kaptáraknak néztem őket.Zoli nem tudta mire vélni.Közelebb mentünk,de az erdőbe nem lehetett bemenni.Elvolt kerítve.Így lemondtunk a temetőről.Indultunk vissza a faluba ahol vettünk két sört,ezt a helyi víztoronynál fogyasztottuk el,ahol Gergővel is mindig pihentünk ha erre jártunk...közben egy gyerekkori haverommal találkoztam,akire alig ismertem rá.Úgy tünt meglehetősen nagy alkesz lett...
Sörözés
Indultunk tovább a sörözés után a Szent Bernát arborétumhoz,ami nem kis meglepetésünkre zárva volt!Úgy látszik a koronavírus ide is elért...mondjuk az arborétum mellett egy idősek otthona van...gondolom jelen helyzetben ez volt a megfelelő döntés.Na de mi mentünk tovább egy jól megszokott úton.Hamarosan elértük Gergő tavát,így persze megálltam picit.Sokat voltam itt Gergővel...és itt zokogtam olyan keservesen a halála után.Most mit volt mit tenni haladtunk tovább.Ugye innen vagy Perkáta felé a zöldön szoktunk menni Egyenesen át,vagy Mezőfalvának.Most egy harmadik irányt vettünk amely felé innen még soha nem mentünk.A helyi gyárat megkerülve újra délnek fordultunk.
Gergő tava
Út délnek
Kiskokasd felé mentünk.Az út egy darabig kellemes volt.Aztán durván sok lett a szemét az út mentén.Kereszteztük a Dunaújváros-Sárbogárd országutat,majd haladtunk újra délnek,vagy inkább enyhén dél-nyugatnak.Itt kezdett szembeköszönni a gyermekkorom,hisz sokat bicikliztünk erre gyerekként.A közelben volt a telkünk és sokat elnéztünk akkoriban Kiskokasdra,amely nem település volt,hanem egy mezőgazdasági kombinált.Az útat amelyen haladtunk gyerekkoronkban végtelenbe vezető útnak neveztük,mert oly misztikusnak és relytéjesnek tünk akkor.Most semmi ilyesmit nem éreztem,egyszerüen szép volt és jó volt a levegő.
Gyermekkorom egyik misztikus útja,most a legszebb formában...
Jó sokáig nagyon kellemes volt most ez az út.Aztán egy ponton úgy tünt belefutott a mezőfalvi szeméttelepbe...nem tudom,hogy az volt-e valóban,vagy csak egy illegális szemétlerakó helybe csöppentünk,mindenesetre nagyon illúzió romboló volt.Aztán újra minden rendben lett az úttal.Újra kellemes és szép volt.Egy újabb túrázó jött szembe.Furának tűnt,hogy itt az isten háta mögött egyáltalán jár valaki.Közben nagyon-nagyon szuper időnk lett már.Az út pedig elérte a túra elején is keresztezett vasútvonalat,csak most itt Mezőfalva közelében.Most nem keresztezte,kis kanyar után haladt vele párhuzamosan.
Gyönyörű utakon....
Repcét nem láttunk azóta mióta elöször értük el a vasútat.Mindegy ez a túra már úgy vonul bele a történelembe,mint a 2020-as repcetúra.Innen már egy köpetre volt a mezőfalvi vasútállomás.Mivel még bőven volt időnk a vonatig,felmentünk a sínek felett átívelő országút hidjára.Még ugysem néztem le onnan soha,csak képeken láttam.Most itt volt az alkalom ezt is megcsodálni.Fentről pedig ezt láttam:
Az állomás fentről
Más nem volt hátra lesétáltunk a vasútállomásra,amely aztán nagyon elhagyatottnak tűnt.Pedig még járnak erre vonatok.Az állomás épülete is meglehetősen lepusztult állapotban volt,a wc egyenesen undorító volt.Még volt másfél óránk a vonatig,igy leültünk egy padra várni a vonatot.Közben két kis macska jött oda hozzánk,így Zolika egyáltalán nem unatkozott.Amúgy is nagy macska barát,így elvolt a cicákkal.
Az állomás
Zoli és az egyik cica
Még megettük a maradék kajánkat,megittuk a vízünket.Majd nagy nehezen végül is megjött a vonat.Röpke 13 perc alatt visszaértünk innen Dunaújvárosba.Végül is egy kellemes jó túra volt ez is.Noha amiért jöttünk a repce,gyakorlatilag abból láttunk a legkevesebbet,de a fene bánta.Jól éreztük magunkat és túráztunk közel húsz kilométert.Alig várjuk már a vírus végét,szeretnénk mostmár azért jobb helyekre is elmenni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése