Jó egy éve,hogy belevágtunk a Dunaföldvárról Németkérre tartó túrába,amely akkor nem várt fordulatokat hozott.Az egész lényege az volt,hogy kissé eltévedtünk.Bár Németkért nem értük el,de hála a környék útvonalainak pazar körtúra sült ki a dologból,így visszatértünk akkor Dunaföldvárra.Erről a tavalyi túráról ide kattíntva olvashatsz.Az a túra így is remek volt,de zavart,hogy Németkért nem értük el.Eltelt bő egy év,úgy gondoltam itt az idő újra megpróbálni a dolgot.Így aztán a Tolnai-hegyhátas túra után két nappal elindultunk Zoli barátommal Dunaföldvárra.Már a nap sem kezdödőtt jól...Esett az eső.Érdekes volt,mert a időjósok most sem mondták ezt.Így aztán félútról fordultam vissza az esőköpenyért,ám azt eredményezte,hogy azt a buszt amelyet elkartunk érni lekéstük.Sebaj 40 perc múlva indult a következő.Dunaföldvárra érve már nyoma sem volt az esőnek.Helyét felváltotta a fülledtség.
 |
| Itt minden rendben |
Sebaj elindultunk a földvári buszpályaudvartól,megfogadva,hogy most aztán jobban odafigyelünk mint tavaly.Jelzett út vezetett Németkérig,ám tavaly is ott csesztük el,hogy pont ott nem voltak jelzések ahol igazán kellettek volna.Nevezetesen az út amelyen mentünk több helyen leágazott és ezek egyike volt a zöld jelzés.Tavaly ezt nem vettük észre.Most próbáltunk figyelni.Rendben is haladtunk,noha kézzel tapintható volt a fülledtség.Így aztán már a tökünkön is folyt a víz.Kiérve a mezőre annyira belemerültünk a beszélgetésbe,hogy ismét kihagytuk a jó leágazást amelyre lekellett volna térnünk...
 |
| Most akkor ez a zöld jelzés? |
Szerencsére most hamar észrevettük a bénázásunk.Ám visszafordulva több leágazás is volt,jelzés viszont egy sem.Elővettem a telefonos segítséget,a alkalmazás pedig mutatta,hogy a hozzánk legközelebbi leágazás maga a zöld jelzés.Befordultunk hát rajta.Valahogy gyanús volt,mert amikor tavaly jöttünk erre vissza mintha nem lett volna ilyen jó az út,emlékezetem szerint.Úgy emlékeztem fűvel,növényzettel bevolt nőve.Ez most pedig egy teljesen jól járható út volt.Valami nem volt kerek,de mentünk előre a fülledtségben.
 |
| A táj szép... |
Jó nagy volt a forgalom ezen az úton,több traktor is elhúzott mellettünk,majd egy motoros állt meg melletünk.Talán a mezőőr lehetett,na mondom kikapunk...Ám teljesen normális volt,kérdezte túrázunk?Mondom igen.Mondta akkor majd a fás részen vigyázzunk,mert kiszabadultak a méhek a kaptárakból és hát akad egy pár arrafelé...Megköszöntük és mentünk tovább.A fás részhez érve már határozottan éreztem,hogy ez nem a jó út,ez nem a zöld jelzés.Nem is volt jel sehol.Mivel egy út ágazott le erről,gondoltam újra előveszem a telefonos segítséget.Az pedig azt mutatta,hogy bizony nem ez a jó út....az velünk párhúzamosan halad tölünk kb.400 méternyire északra...Puff neki!Viszont ez a leágazás pont rávezet.Így akkor talán nincs oly nagy baj,letérünk erre és ráállunk a megfelelő útra.
 |
| A magasles |
Akkor hát el is indultunk rajta.Kisebb erdő mellett haladt az út északnak,majd nyugatnak.Bíztunk benen hamarosan odaérünk a zöld jelzésre.Látnivalót egy magasles jelentett.Haladva tovább a távolban mintha kaptárak tűntek volna fel...Basszus...itt lennének a méhek?Ahogy közeledtünk egyértelművé vált,hogy azok ott kaptárak,majd egy felírat is figyelmeztetett,hogy kiszabadultak a méhek...Hát itt nem lehetett tovább menni...Cseszhettük a zöld jelzést!Megoldáson gondolkodtunk,természetesen nem kockáztattunk,így visszafordultunk.Na majd a szántóföldön átkelünk és úgy megyünk rá a zöld jelzésű útra.Ám újabb akadály következett.
 |
| A túra legszebb része |
Egy patak állta utunkat mégpedig a Kerti kanális nevezetű vízfolyás,amelyen átkellni lehetetlenség volt...Na itt lett tele a búrám az egésszel...Izzadtunk mint a ló,olyan fülledtség volt.Fájt a lábunk,hiszen két nappal ezelőtt zavartunk le 25km-t,az útat megint eltévesztettük és hiába találtuk meg a jót oda átkellni a szúnyogokkal,kullancsokkal teli,nádasokkal benőtt patakon nem lehet.Miféle átok ül ezen a túrán,hogy immár másodszor sem sikerül megcsinálni?Nem lehetett mást csinálni,visszafordultunk Dunaföldvár felé.Átkozottam egy sort,hogy lehetünk ennyire bénák...eszembe jurtott Gergő...ő biztos megtalálta volna elsőre a jó utat...Visszefelé bandukolva elhatároztuk megnézzük,hol basztuk el az egészet.
 |
| Ha virágos az út ne kérdezd hová visz...kivéve ha eltévedtél... |
Közben az egyik tanyánál emberek kérdezték,hogy munkát keresünk?Mondtuk nem,csak túrázunk,de eltévedtünk.Erre útba igazítottak,de már oly feleslegesen... Aztán odaértünk a leágazásokhoz.Mint megtapasztaltuk 20-25 méterrel arébb (korábban) volt egy másik leágazás,az volt a zöld jelzés...így tehát lényegében ugyanott ahol tavaly ismét benéztük alaposan a dolgokat...Na gondoltam,akkor majd odahaza leülök a tükör elé és szembeköpöm magam...ennyire lúzer nem lehetek...Persze a jelzések hiánya is közrejátszott a bénaságunkban,de ez nem ment fel....nem profi túrázóra vall ekkora szarvashiba....
Erőnk már nem volt belefogni innen újra a túrába és elment annyi idő,hogy a visszafelé induló buszt Németkéren elérjük...Németkért tehát ma sem értük el.Visszamentünk Dunaföldvárra,ahol megittunk egy sört.Majd hazatérve Dunaújvárosba egy újabbat.Hát ezentúl ez az elátkozott túra,de visszatérek majd és addig nem nyugszom míg meg nem csinálom,hiszen szép tájak várnak arra is.Elég csak az Oláh-völgyi tóra vagy a Gyűrűs-árokra gondolni.Szóval visszajövök!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése