Gergővel 2017-ben fedeztük fel magunknak a Tolnai-hegyhátot.A dombságnak ugyan voltak hibái (gyenge turistajel felfestések,térképhiány),de a lényeg maga a táj az bliriáns szépségű volt bármerre is mentünk.Úgy terveztük majd fokról fokra,északtól dél felé haladva fedezzük fel a mintegy 40km hosszúságú dombságot.Ez szépen alakult is,de aztán kicsit elfelejtődött a dolog,aztán amikor újra belekezdtünk volna,Gergő sajnos elment... Őszintén szólva akkor örökre elment a kedvem a Tolnai-hegyhát további felfedezésétől,Gergő nélkül nem láttam értelmét,noha tudtam,hogy hazánk egyik elképesztő szépségű tájegysége ez.A minap agyalgattuk rajta,hogy mi legyen a következő túra és valahonnan előjött újra a Hegyhát...hogy honnan nem tudom,talán Gergő küldött odaátról valami gondolatot,hogy menjek el ide újra,nem fogok csalódni.Így hát összehoztam a következő túrát ide,igaz nem onnan ahol Gergővel abbahagytuk,attól egy kicsit délebbre.Május közepének egyik reggelén szakadó esőben vágtunk neki a kalandnak:én,Zoli és Manó barátom.
 |
| A békés kis falucska Dúzs |
Noha csendes eső volt,szél nélkül mégis idegesitő.Főleg annak fényében,hogy az időjósok megint össze-vissza beszéltek egész héten.Sok-sok mindent mondtak,csak esőt nem....mondjuk szombat este már jelezték.Rétszilasi átszállással vonattal érkeztünk a Tolna megyei Dúzsra.Az eddigieknél is jobban szakadt az eső amikor leszálltunk a vonatról.Ez persze nem tántorított el minket.Átvágtunk a parányi Dúzs településen amely nem volt csúnya.Békés kis falucska képét mutatta a vasárnap reggeli esőben.Mintegy negyedóra alatt mentünk át a falun és értünk ki a "normális" turistaútakra.A z eső végett itt-ott sáros és csúszos volt a terep,de azért viszonylag jól járható.
 |
| Kiérve Dúzsról,Manó már elöl |
Ez volt maga a zöld jelzés,ez vitt minket utunk első állomásáig Mucsiba.Ahogy haladtunk előre úgy lett a táj egyre szebb és szebb.Mígnem rákellett jönnöm,hogy az egyik legszebb tájon vagyok amelyen valaha is jártam!Bliriáns szépségű útvonal volt!Tetézte örömünk,hogy az eső szépen lassan elállt.Noha az ég borús volt,ez a kedvünk nem szegte.Közben Manó haladt elöl és szokatlanul erős tempót diktált.Nem értettem mire föl ez a nagy rohanás egy ilyen szépségű tájon.Na,de azért haladtunk,számos csoda köszönt szembe,..
 |
| Eső után száll fel a pára a Hegyhát domjain |
A tervünk amúgy az volt,hogy Dúzsról indulva Mucsin áthaladva az Annafürdöi csodákat nézzük meg,majd innen megyünk vissza Kurdra és onnan jövünk haza.Ez majdnem egy teljes kört jelentett,de ugye kicsivel délebbre volt a végállomás mint a kezdőpont.Nagyjából 20km-es túrának ígérkezett.Közben gyönyörű zöld erdőn haladtunk át,aztán előtte és utána is szép kilátásaink voltak a Hegyhát vonulataira.Na és amit tudtam eddig is,hogy a Tolnai.hegyhátban lehet a legtöbb vadat látni,ez most is így volt.Hisz őzek,szarvasok szaladgáltak vagy épp legelésztek a közelünkben.Csodálatosan fantasztikus út volt!
 |
| Manó elöl,nagyon erős iramot diktálva |
Egy ponton bejött útunkba a piros jelzés is.Mivel a zöld csak Mucsiig vezetett, és a piros vezet majd onnan tovább,így örvendtünk neki vala...Egy ponton aztán megkezdte emelkedését az út.Emelkedtünk és az erdő,a táj itt teljesen olyan volt mintha a Mecsekben járnánk!Nem is volt innen messze nagyon a Mecsek.Teljesen mecseki hangulat uralkodott egy-két kilométeren,a srácok is mondták,ez olyan mint a Mecsek.Egy ponton aztán már vagy háromszáz méter magasan egy tisztásra értünk ahol újabb őzek legelésztek.Észrevéve minket gyorsan elillantak.A tisztás felső részére érve pedig újabb csodás kilátás nyílt a Tolnai-hegyhátra.
 |
| A tisztás 300 méter körüli magasságban |
Ahogy az várható volt itt-ott gyengék voltak a jelzések.Pont egy keresztezödésnél nem jelezte semmi sem az irányt.Szerencsére egy alkalmazáso segített.Egyenesen kellett menni tovább.Itt megint valami elképesztően gyönyörű táj köszönt szembe.A falu Mucsi lentvolt a völgyben.Gyönyörű út vezetett odáig is.Itt Manó is visszavett kicsit a tempóból.
A szép kilátás után egy fantasztikusan szép zöld völgyben találtuk magunkat.Felülmúlhatatlan szépségű tájakon jöttünk idáig!Teli találat volt az útvonal kiválasztása!
A szép kilátás után egy fantasztikusan szép zöld völgyben találtuk magunkat.Felülmúlhatatlan szépségű tájakon jöttünk idáig!Teli találat volt az útvonal kiválasztása!
 |
| Egyenesen át,előre |
Elértük Mucsit.Hosszú tornácos parasztházak sora jellemezte a települést ahogy beérve haladtunk egyik utcáján.Nem voltak viszont jó állapotban,szinte mindegyik felújításra szorult.Nagyon úgy tűnt ez itt egy meglehetősen szegény környék.Beljebb érve a településre sem javult sokat a helyzet.Nem ez volt tehát a leggazdagabb falu amelyben jártam túrázásaim lassan 40 éve alatt,sőt talán ez volt az eddigi legszegényebb...A központban legalább már rendezettek voltak a porták.A házak 90%-a a településen ahogy mondtam hosszú tornácos parasztház volt.A központban úgy döntöttünk megállunk és megkajálunk.
 |
| Kajaszünet Mucsiban |
Ennek végeztével elköszöntünk a nem mindennapi szépségeket kínáló zöld jelzéstől,innen a piros vitt tovább.Nem volt egy hosszú település így hamar kiértünk belőle.Úgy tűnt a déli része kicsit előkelöbb mint az északi.Itt talán nem voltak annyira szegények az emberek...A falu déli végén szobrok voltak és egy kegyhely féle valami.Ezeket persze megnéztük,aztán végérvényesen bekebelezett minket a piros jelzés.A falut elhagyva újabb emelkedő következett.Még bírtuk szuflával.Felérve a dombra szurdikokon vezetett az út (a dombságra jellemző löszmélyutak).Majd újabb fantasztikus tájak következtek.Ritka szép túrán voltunk!
 |
| Kegyhely a falu végén |
 |
| A faluból kivezető piros jelzésű út |
 |
| Újabb szép tájak |
Miután felértünk a csúcsra újra lefelé vezetett az út.A piros jelzés is leért egy újabb völgybe amely nem volt más mint a Papdi-árok.Átszelve a völgyet három felé ment az út.Manó ment ugye elöl és bártan ment is volna tovább egyenesen.Mivel a jelzések nem voltak jól felfestve,mondtam neki,hogy ácsi,győzödjünk meg róla,hogy valóban az-e a jó utunk.Újra az alkalamást hívtam segítségül és bizony mutatta,hogy nem az a jó út amerre Manó ment volna.Így felfedezvén a jót,jobbra tértünk le.Majd megkezdödött az újabb emelkedés.Mondhatni újra újabb gyilkos tempót diktált az élen Manó barátom.Rövidesen lekelett térnünk a piros+-ra.Ez sikerült majd már újra fenn a dombtetőn haladva tudtuk lekell majd térnünk a piros körtúra jelzésre,ez visz majd be Annafürdőre.Ám 1-1,5 km-et haladva sem láttuk a letérést sem a jelzést,pedig annak itt kellett lennie valahol!
 |
| Manó cipője nem bírta a gyilkos tempót,kis igazgatás ráfért... |
Nem találtuk sehol.Újra telefonos segítség - amely azt mutatta,hogy már túl jöttünk a leágazáson vagy száz méterrel...Hát ez meg,hogy lehet,hogy a pinyóba nem vettük észre?Visszamentünk hát és az alkalmazás mutatta hol a leágazás.Természetesen ott is volt,csak azért nem vettük észre mert az út elejét benőtte a növényzet,a piros körtúra jelzés meg nem volt sehol...Na mindegy fő,hogy végül is megtaláltuk,elindultunk rajta és újabb minden eddiginél szebb táj köszönt szembe!
 |
| Megérkezés Annafürdőre |
Gyönyörű erdők ölelésében egy rendkivüli szépségű tavacska volt lenn a völgyben.Ami nem volt más mint az Annafürdői horgásztó.Elértük hát Annafürdőt.Szerencsére az égvilágon kivül senki sem volt a környéken.Miénk volt ez a mesebeli táj!Hát akkor lementünk a tavacskához.Manó jó szokása lévén megint különcködött kicsit,míg mi lepihentünk a tó egyik parányi szigetén,addig ő körbajárta azt.Mi már fáradtunk kissé,ő még tele volt energiával.Vajon,hogy csinálta az ötödik ikszen túl?Szóval pihentünk itt vagy félórát,természetesen mi is megnéztük aztán Zolival a hely szépségeit közelebbről is.
 |
| Kis szíget és a rávezető híd a tavacskán |
Nem igazán szeretek egy ilyen szépségű helyről elmenni,de a túrának folytatódnia kellett.Pedig itt aztán akár egy napot,mit egy napot,egy egész életet eltudtam volna tölteni...Az egyik legszebb hely volt amelyen valaha is jártam!Innen egy tanösvény vitt tovább,amelyről egy újabbra kellett letérni.Itt Ananfürdön utak,tanösvények sokasága van amúgy.Ez vitt fel a kilátóhoz.Persze,hogy ezt nem akartuk kihagyni.A félórás pihenő után nehéz volt felfelé menni,az eddigi legmeredekebb szakaszon.Szerencsére nem volt messze a kilátó!
 |
| A Rétisas-kilátó Annafürdön |
A kilátóra amely a Rétisas.kilátó nevet kapta egy lombkorona tanösvény vezetett fel.De jó,ilyenen még ugysem voltam!
A kilátó kőalapzatra épült négyszintes volt és fából készült.Úgy tűnt teljesen jó állapotban van.Persze nem csak a lombkorona ösvényen lehetett felmenni rá,hanem rendesen az aljából is,lépcsőkön.Minket a lombkorona ösvény vonzott persze,azon mentün fel.Maga az ösvény nem volt rossz,de igen rövid és nem ment egészen a fák lombkoronájának a magasságában.Végül is nem értettem mi értelme is van neki,de örültem,hogy ilyen is létezik kis hazánkban.A kilátó aztán csalódást okozott...
A kilátó kőalapzatra épült négyszintes volt és fából készült.Úgy tűnt teljesen jó állapotban van.Persze nem csak a lombkorona ösvényen lehetett felmenni rá,hanem rendesen az aljából is,lépcsőkön.Minket a lombkorona ösvény vonzott persze,azon mentün fel.Maga az ösvény nem volt rossz,de igen rövid és nem ment egészen a fák lombkoronájának a magasságában.Végül is nem értettem mi értelme is van neki,de örültem,hogy ilyen is létezik kis hazánkban.A kilátó aztán csalódást okozott...
 |
| A lombkorona tanösvény |
 |
| A kilátónál állok |
Bár valóban jó állapotban volt,szép volt és rendezett ám fő funkciójából vajmi keveset mutatott.Ugyanis odafenn hiába lehetett körbejárni,kilátás csak egy felé észak-keletnek volt,arra sem sokminden...Minden más iárnyba bezavart az erdő.
A fák még vagy 3-4 méterrel magasabbak voltak a kilátó legfeső szintjénél...Na ennek így vajon mi értelme volt?Gondolom valami uniós pályázaton nyertek valami pénzt ennek megvalósítására,de akkor már nem kellett volna megnézni hova is épitjük?Legalábbis olyan helyre ahonnan kilátás is akad...Szóval így csalódás volt!Nem kicsi!
A fák még vagy 3-4 méterrel magasabbak voltak a kilátó legfeső szintjénél...Na ennek így vajon mi értelme volt?Gondolom valami uniós pályázaton nyertek valami pénzt ennek megvalósítására,de akkor már nem kellett volna megnézni hova is épitjük?Legalábbis olyan helyre ahonnan kilátás is akad...Szóval így csalódás volt!Nem kicsi!
 |
| Minössze ennyi kilátásunk volt... |
Indultunk tovább.Leereszkedtünk és könnyen megtaláltuk a piros négyzet jelzést.Ez már elfog vinni minket Kurdra.Saccoltuk nagyjából 7 esetleg 8 km-re lehet.Ám volt az tíz is!Egy darabig minden rendben volt,szép erdők,jó utak csodás tájak.Mentünk szépszerével.Manó újra gyilkos tempóba fogott.Mint megtudtam azért volt az egész,hogy elérje a korábbi vonatot Kurdon,mivel ő nem Dunaújvárosban lakott,hanem egy közeli településen,neki még buszra is kellett szállni a végén és úgy hazamenni,Ha csak a késői vonattal megyünk nem tud mivel hazamenni,mivel nem érjük ez az utolsó buszt Dunaújvárosban...hát ezért volt a gyilkos tempó...
 |
| Itt még minden rendben... |
Újra kereszteztük a Papdi-árkot csak vagy hat kilométerrel arébb mint előzöleg.Innentől viszont egy erdőgazdasági út vitt tovább,ez volt maga a piros4 jelzés és hát betonút volt....Szokatlanul hosszú volt és kikészítette a lábunkat,főleg abban a gyilkos tempóban amit Manó diktált.Athiszem többé nem fogom neki engedni ezt,így nem sok értelme van egy túrának ha rohanunk.Nagyon elfáradtunk ezen a szakaszon,volt már,hogy csak vonszoltuk magunkat.Már Manó is fáradt volt,alig vártuk,hogy legalább a betonutas rész véget érjen,ami csak jó 5km után ért véget...Teljesen készek voltunk,de legalább újra erdőre váltottunk,normális turistautakra...
 |
| Hosszú betonutas rész... |
Az erdőben eleinte szurdik szerűen ment újra az út,de ez jóval kellemesebb volt mint a beton.Majd látnivaló is akadt.
A Wasinszky emlékmű és egy vaddisznó,aki észrevéve bennünket gyors vágtába fogott és eliszkolt a közelünkből.Ez az erdei szakasz nem volt rossz,de már pokolian fáradtak voltunk.Nagy nehezen értünk csak le a Kurdra bevezető úthoz amely mit ad isten....újra betonút volt...A helyi brikett telepen át vezetett be a településre az út,de egy cigány sem bántott minket,egy sem kötekedett,sőt illedelmesen köszöntek .A vízkészletem elfogyott.Manónak még volt,Zolinak alig.Bíztam benne a faluban lesz csap...a betonút kurvahosszú volt....vagy 2km...nehezen értük el a helyi vasútállomást,csap pedig nem volt sehol...na majd az állomáson töltök magamnak gondoltam!
 |
| Az emlékmű |
 |
| Kurd határában |
Az állomás színvonala rosszabb volt mint egy 19.század belié...wc zárva csap sehol...na mondom én Újvárosig egész biztosan szomjan halok...Ja a vonatot amihez Manó annyira sietett elértük,még vártunk is rá 20 percet,Az jött is rendesen.Az egyik állomáson megállt több percre,kérdeztem a kalauznőt van-e annyi idő,hogy töltsek magamnak vízet,mert láttam az állomás falán ott van egy csap.Mondta ha sietek akkor annyi van.Siettem,de a csap nem folyt...na mondom végem.A kalauzcsaj látta mit akciózom.Visszamentem a vonatra az meg ment tovább.Egyszercsak megjelent a kalauznő,hozott egy flakon ásványvízet,mondta talált egy feleslegeset a táskájában...Hát nem győztem hálálkodni és hálás voltam újra sorsnak,ez az apró kicsi emberiesség újra visszaadta az emberiségben való hitem....hogy bizony akadnak még jó emberek...örök hálám a hölgynek!
 |
| Végállomás Kurd |
Rendben hazaértünk,Manó is elérte az utolsó buszt.A kezdeti nehézségek után (eső) egy rendkivüli szépségű túrát teljesitettünk,ám alaposan elfáradtunk.Egy rész a 20km az 25 lett a végére,másrészt a Manó álltal diktált gyilkos tempó és hosszú betonutas részek kikészitettek minket.Ám mégis egy klassz buli volt ez is.Bármikor újra belefognék!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése