Szépen lassan elérkezik a tél vége,ideje a szokásos évszak összefoglalást megejteni.Mi február 28-al zárjuk a téli szezont és március 1-el kezdjük a tavaszit,már csak a könnyebb érthetőség kedvéért is.Nos a tél nagyon klassz túrákat hozott,de ugyanakkor alaposan meg is szivatott minket.Sokszor nem tudtunk nekivágni a túráknak az időjárás miatt,akkor amikor tudtunk volna én,utána meg Zolika betegedett le és a változatosság kedvéért Viki sem úszta meg a lüttyös időszakot.Na és olyan is volt amikor anyagi dolgok miatt kényszerültünk pihenni.Hat túrát vizionáltam a télre,ez végül összejött,de nem 100%-ban azok amelyeket elterveztem.Igazán tél sem volt mert havas túránk nem akadt,a bakonyi túránkon voltak némi hófoltok.Ezek mellett az sem töltött el örömmel a tél folyamán,hogy a csapat a klub amelynek szurkolok gyakorlatilag csődbe ment.Szélnek engedtek minden játékost és költségcsökkentés okán az utánótlás csapattal játszák végig a szezont,így persze pofozógépekké váltak...Tehát kijutott a szopásból a tél folyamán,de mondom maguk a túrák jók voltak.Nézzük át részletesen.
Nehezen indult be a tél
Csak a tél harmadik hétvégéjén volt olyan idő,hogy túrázni indulhassunk,akkor is csak vasárnap.Manóval és Zolikával vágtunk neki a Budai-hegyeknek.Egy olyan túra volt amelynek szakaszain már többször is voltam,de így egyben ahogy ekkor még sosem csináltam meg.A Városmajorból indulva lépcsők százain emelkedtünk fel a Széchenyi-hegyre,majd onnan trappoltunk át a Normafához.Innen következett a túra számottevő része,hiszen a kilátókért jöttünk a három kilátóért.Sorba vettük őket: Erzsébet kilátó,Kaán Károly kilátó és a Makovecz kilátó.Az idő végül is ezen a napon mondhatni ideális volt és remek túrát tettünk amelynek Hüvösvölgy volt a végállomása.Jó húsz kilométert trappoltunk le.Jöttek az ünnepek most is mint az előző években túrázni akartunk!
Manóval az Erzsébet kilátóban
A túra filmje
Következett szó szerint a karácsonyi túra.Azt a Nagykarácsonyi túrát ismételtük meg amelyet Gergővel is megcsináltunk 2017 augusztusában.Most Zolikával indultunk Nagyvenyimről az ikonikus Szent Bernát arborétumból és mentünk ugyanarra amerre Gergővel is egykor.Nagyon szép volt ismét a fokozatosan felszálló ködben és a kibújó napsütésben a természet.Pozitivum volt még,hogy pár kedves emberrel is találkoztunk útközben.Ezek közül kiemelkedett Tamás a munkatársunk aki beinvitált minket Mezőfalván egy kis italra és sütire.Pompás már-már tavaszias időnk volt,ami viszont hátránnyal is járt.Ménesmajor és Nagykarácsony között annyira felolvadt az út,hogy hatalmas dagonyában tudtunk csak haladni.Épp sötétedés előtt értünk Nagykarácsonyba.Ott meg Zolika elhagyta a fényképezőjét és az agyfasz kerülgette hazafelé úton.Szerencsére a gépet betették a közeli boltba és hála a közösségi hálónak minket is megtaláltak,így karácsony után kimentünk a gépért amelyet rendben visszakaptunk!
Dagonya a lemenő nap fényében Nagykarácsony határában
A túra filmje
A két ünnep között sem maradtunk túra nélkül.Ismét Zolikával vágtunk neki és ismét a Budai-hegységnek.Eredetileg a Balaton csücskét terveztük erre az időszakra,de jobbnak tűnt aztán változtatni.Nem bántuk meg!A hegység északi részén számtalan szebbnél-szebb helyekre akadtunk.Solymárról indult a túra és olyan csodák köszöntek szembe mint a Fatima emlékmű,a Solymári vár,a Jegenye-völgy a vízeséseivel vagy a Remeteszurdok.Ismét jó időt fogtunk ki.Kicsit ugyan elkallódtunk a túrán,de hamar korrigáltuk a hibát.Ez a túra is Hűvösvölgyben ért véget,csak most a másik irányból érkeztünk.Ezzel a túrával zárult a 22-es év,teljesítve ezzel a minimálisan elvárt szintet a 25 évi túrát!
A fantasztikus Jegenye-völgyben
A túra filmje
Az újévet a munkahelyen csak január 9-én kezdtük,így volt mód túrázni.Sikerült egy betervezett túrával inditani az új esztendőt.Kunszentmiklósra buszoztunk ki,ahol igen kellemes időben tettük túrán Baján Kagán sírjához egy misztikus erdőbe.Itt talán pont egy ködös idő adta volna meg igazán a hely alaphangulatát,de rendkivül jóidőnk volt,persze ezt cseppet se bántuk.Kellemes túra volt szintén Zolikával.Nem gondoltuk,hogy öt hét kényszerszünet kövekezik,felrúgva ezzel az előzetes terveinket.Ekkor voltak az anyagi nehézségek,majd a betegségek és az,hogy szinte mindig hétvégére romlott el az idő.Így a január ment a levesbe.
Zolika a Kagán sírnál
A túra filmje
Ebben az öt hétben jöttek a rosszhírek a csapatunk házatájáról.Szinte minden tönkrement...erről már volt szó,nem részletezem.A lényeg,hogy ezzel valószínűleg eldőltek a tavaszi meccstúráink sorsai is...Február második hétvégéjén tudtunk végre ismét útrakelni.Ez egy tervezett túra volt,de januárra tervezett túra!Most Zolikán kivül csatlakozott Viki és Tomi is.A Bakonyba mentünk Várpalotára.Innen indult egy újabb remek túra Bátorkő és a Tési fensík felé a Tési szélmalmok végállomással.Rendkivül szép túra volt,itt voltak némi hófoltok is.Bátorkő hozta a szokásos fantasztikus színvonalát,Tés pedig csupa meglepetés volt.Rendkivül kedves és segítőkész emberekre akadtunk a 465 méter magasan fekvő településen!A malmok pedig felejthetetlenek voltak.Téssel még úgy érzem számolnunk kell majd a jövőben,hisz a Bakony egyik legjobb túrakiindulópontja!
Tomival és Zolival a Tési szélmalomnál
A túra filmje
Még kellett egy túra a hathoz és a Szekszárdi-dombsági Sötét-völgy volt betervezve.Azonban a tél utolsó hétvégéjére is rosszidőt jósoltak.Így lekellett mondanunk erről a túráról.Ám Zolikának akadt egy mentőötlete.A városunkban rendezték meg ezen a hétvégén a Dunán innen,Dunán túr teljesítménytúrát.Zoli mondta,hogy jó buli vágjunk bele,Így tettünk és nem bántuk meg.Nem volt ugyan maradéktalanul jó az idő,de olyan rossz sem volt mint ahogy megjósolták!Így remek túrát tettünk amelynek csúcspontja a kulcsi Szent Mihály erdőben lévő ezerszámra virágzó hóvirágok voltak.Túra végén pedig vendégül láttak minket a remek szervezők.Ezzel zárult a tél,sikerült hát a minimálisan elvárt hat túra!
Ökörködés Zolikával a Szent Mihály erdőben
A túra filmje
A téli túrák maguk tehát jók voltak,de az évszak hozott némi hiányérzetet.A december első fele és majd az egész január nem kis csalódást okozott.Az téli hat túrán mentünk összesen 112,6 kilométer ami 18,76-os átlagot jelent.Minden túrán velem volt Zolika,míg Manó,Viki és Tomi is egy-egy túrára jött el.A tél legjobb túrája úgy gondolom a második Budai-hegységi túra volt amikor a Solymári várat és a Jegenye-völgyet csodáltuk meg.A tél legjobb hónapját nehéz megítélni,de az biztos,hogy nem a január volt.Ha csak a december második felét nézzük akkor a december,ha nem akkor a február volt.A télen legmagasabban alighanem a János-hegyen voltunk méghozzá 524 méteren.A legszebb hely pedig kétségtelenül a Jegenye-völgy volt.Minden túráról találni részletes túrabeszámolót a blogban.A telet ezennel befejezettnek nyilvánítom.Jönnek a tavaszi túrák,remélve,hogy mennyiségileg többel mint a télen voltak!
Minimális célként tűztem ki a télre a hat túrát.Nevezetesen,hogy legalább hat túránk legyen a tél folyamán.Ötnél tartottunk és jött a tél utolsó hétvégéje.Mi ugye úgy számolunk,hogy február 28.-al vége a télnek és március 1-ét már a tavaszi szezonnak tekintjük.Eredetileg a Szekszárdi-dombságba szerettük volna menni ezen a hétvégén,teljesítve ezzel a hatodik túrát.Igen ám,de az időjósok szerencsésen újfent elijesztettek a nem éppen ideálisnak tekinthető előrejelzésükkel.Úgy tűnt nem lesz meg a hatodik téli túra.Zolika fűzte az agyam azzal,hogy lesz itt nálunk a városban egy sokadik alkalommal megrendezett teljesítménytúra,menjünk el arra és ha úgy adódik bárhol útközben,ha kritikus az időjárás kitudunk szállni,mégha ezt a nevezeési díjunk is bánja.Sosem rajongtam a teljesítménytúrákért nem is jártam el ilyenekre,de mondtam jó legyen.Legyen meg a minimálisan kitűzött cél a hatodik túra.Végül is nem bántam meg,mert egész jó kis buli kerekedett belőle.
A túra molinója az iskola bejáratán
A helyi Pentele Természetjáró Egyesület szervezésében került tehát sor a sokadik alkalommal megrendezett Dunán innen,Dunán túl teljesítménytúrára február 25-én szombaton.A Pentelésekről már sok jót hallottam és volt,hogy elgondolkodtam,hogy csatlakozni kéne hozzájuk.Most is jelesre vizsgáztak a szervezésben!A helyi Gárdonyi általános iskola aurájában volt a gyűlekező (vagy ahogy mi hívtuk régen a zsibongóban).Zolika ebben odavert nekem,hiszen már hetedik alkalommal jött el a rendezvényre míg én szégyen szemre először.De ez nem számított.Rengetegen jöttek el a rossz idő ellenére is,hiszen odakint igencsak szemerkélt már az eső vagy tán esett is.Már két különbusz állt az iskola előtt amely nyolckor indult és vitte ki a résztvevőket a rajtokhoz.De indultak buszok hétkor is és kilenckor is indulnak majd!Tehát több százan jöttek a rendezvényre,ezt felemelő dolognak éreztem!
A szürke busz hozott a rajthoz
Bent az aulában lehetett nevezni (előnevezni is lehetett a neten).Lehetett választani a 8,a 15,a 20,a 30 és az 50 kilométeres távok közül,minden távnak volt egy külön asztala és természetesen minden távnak más volt a nevezési díja.Ugye teljesítménytúra,ezekre nevezni szoktak.Úgy érzetük Zolikával mi a húszasra vagyunk jók,így a 20 kilométerest választottuk,ez 2700 forintba került,de ezért kaptunk is valamit.Ezek menetközben majd kiderülnek,hogy miket.Ezután felszállítottak minket az egyik buszra amely hajszál pontosan nyolckor elindult a starthoz.Ez a busz a 15 és a 20 kilométeres túra résztvevőit vitte ki a rajthoz.Amely Kulcs település után a Vízi fogadónál volt.A helyet már ismerük hisz szerepelt néha túrázásaink történetében.
Az első méterek a Szent Mihály erdőben
Gondolom mindeki tisztában van a teljesítménytúrák menetében,akik nem azoknak írom,adnak egy papírt (itinert) amelynek egyik oldalán vannak azok a mezők amelyeket lekell igazolni az ellenörző pontokon,mellette a teljesen részletes leírás,hogy merre kell menni.A papír másik oldalán meg ott a térkép,bejelölve rajta az útvonal.Teljesen tökéletes!Mondjuk nekem ugye nem kellett térkép,hiszen ez még itt hazai pályának volt tekínthető,ráadásul a mi útvonalunk jelzett turistaút is volt egészen vissza a célig!Ugyanis a Vízi fogadónál ahová húsz perc buszozás után értünk ki rákellett állnunk a piros jelzésre,amely jól ismert helyekre vezetett.Elsőnek átkellett menni nagy örömömre a Szent Mihály erdőn ahová kellemes emlékek fűztek a Gergővel megtett túráinkról és ahová már időtlen idők óta kiakartam jönni újra.Az erdő után meg átkellett robotolni egész Kulcson,majd a Duna mentén vissza Dunaújvárosig egy Szalki-szigeti betérővel a célig amely a Gárdonyi iskola aulája lesz.
Zolika az első ellenörzőpontnál pecsétel
Rajtszámunk is volt,hiszen ennek alapján tudtak beazonosítani minket.Az enyém a 211-es volt,Talán ez sem lehet teljesen véletlen,ugye Gergő 12hó 11-én távozott,tehát ott van a dátumban a 211...Talán ezzel jelzett,hogy most is ott van velem...Remélem így volt!A buszról itt nem is tudom vagy 25-en biztos leszálltunk,aztán jött a másik busz is arról is szálltak le ugyanennyien.Agyaltam,hogy csináljunk-e filmet.Végül is sokan voltak és ha gyengén is esett is az eső.Úgy éreztem így nem megy most a filmcsinálás.Így nem csináltam.Még az előfordulhat,hogy egy képekből összeállított rövid vdeót csinálok majd,ha igen beteszem a bejegyzés végére.Szóval ráálltunk a piros jelzésre.Voltunk mint mondtam Gergőven már párszor ebben az erdőben,de akkor mindig a szemközti irányből jöttünk.Kiváncsian vártam erről mit mutat majd az erdő.Nem kellett csalódnom.Ahogy trappoltunk előre a rossz idő ellenére is földöntúli csodákban volt részünk!
Voltak csoportok,de volt aki egyedül vágott neki a távnak
Ahogy mentünk előre az erdő dimbes-dombos,kanyargós útján,az úgy lett egyre szebb és szebb.Na és még az eső is elállt.A tömeg lassan oszladozott,mi Zolikával szándékosan lemaradtunk kicsit,ugye fotózgattunk és hát volt is mit.A szépséges erdőben ugyanis egyre több és több volt a hóvirág!Mígnem hóvirágok ezrei kerültek a szemünk elé!Csodálatos volt,leírhatatlan!Eddig úgy tudtam,hogy az Adonyi-sziget a környék legjobb hóvirág fellelhető helye.Hát nem.Itt a Szent Mihályi erdőben jóval több van mint az Adonyi-szigeten.Egyszerűen fantasztikus,leírhattalan látvány volt!Lehet jövőre kijövünk ide egy filmet csinálni,már bántam úgyanis,hogy nem kezdtem el a filmet csinálni...
Először csak egy...
Aztán már néhány...
Aztán már több száz,majd több ezer!
Sajnos az én iphone-om amivel a képeket csináltam kevés hozzá,hogy ezeket az apró csodákat hűen visszaadja.De ajánlom azon fotósoknak (főleg az ismerőseim közöl a facen) akik mindig a csodás képeikkel hencegnek,mert van egy jó gépük,de nincs témájuk mit fotózni,hogy jöjjenek ide ki,itt lesz mit fotózni!Szóval most is lenyügöző volt az erdő,ha jól emlékszem 16-ban voltam itt utoljára még Gergővel.Jövök még az tuti!Maga az erdő ugyan egy magaslaton volt,egy kisebb dombon és valóban olyan hatást kelltett,mintha egy hegységben túráznánk,hisz dimbes-dombos volt,völgyekkel teli és a jelzésen kivül is haladtak itt más utak!Megbeszéltük Zolikával visszatérünk még részletesen bejárni.Úgy gondolom jó is lesz a következő tél egyik túrájának majd!
Rácsodálkoztunk a szép erdőre
Az erdőben kb.jó három kilométert haladt az út.Hátra volt tehát még 17 vagy egészen pontosan 18,6 kilométer!Ugyanis hiába volt ez a húszas túra,a teljes távja 21,6 km volt!Rajta volt az itineren ez az infó is.Sajnos aztán a csodás erdő véget ért.Kiértünk Kulcs legészakibb pontjára alighanem és az eső is rázendített,jobban mint eddig bármikor a túra folyamán.Mindegy,mentünk Kulcs szintén dimbes-dombos utcáin.Nem soká itt volt a következő ellenörzőpont.Újra pecsételtünk.Zoli mondta,hogy majd lesznek olyan ellenörzőpontok is ahol lesznek is és kapunk majd valamit.Alaposan lemaradtunk azoktól akikkel egy buszról szálltunk le,de voltak mögöttünk is bőven.Itt egy túrabottal túrázó fószer szegödött mellénk.Kérdezte mitcsinálunk?Elmondtam,azt mondta ő csak itt helyben túrázik,de mindennap lenyom 8-10 kilométert,nem is tudott a teljesítménytúráról.Aztán más felé ment az útja,mi meg trappoltunk az esőben úszó Kulcson át.
Pad,de a kilátást takarják...
Kulcsnak egyes részeit nem ismertem.Elég változatos volt a terep,hol le,hol felfelé vezettek az utcák.A Duna felett voltunk,de kilátásunk a beépült házaktól alig-alig akadt.Volt rálátásunk az ország első szélerőművére viszont a Sellő utcából.Aztán azért akadt egy-két kilátópont is.Alattunk a Duna,szemközt a Csepel-sziget volt.Odaát is túráztunk már párszor.Lassan ereszkedett végre az út Kulcs déli határában a Dunához le.Meglehetősen hosszú volt ez a szakasz át Kulcson,ráadásul végig esett az eső is.Leérve újabb ellenőrzési pont akadt.És csakugyan itt már voltak is.De adtak vízet és egy almát is!Perfect!Na és kedvesek is voltak.Leigazolták az itinert,aztán mentünk tovább immár a Duna mentén.Volt itt valami,nem tudom mi,lejebb a képen látszik mi.Aztán innen már láttuk,hogy észak felöl derülget az ég.Bíztunk benne hamarosan eláll az eső is.
Eszem az almát ennél az akárminél,a távolban meg derülget végre!
Már a Duna mentén haladt a piros jelzés és erre már ismerös volt minden,hiszen jó sokat túráztunk már erre a múltban.És lőn csoda az eső elállt!Még ború volt ugyan,de a nap is kikandikált néha.Az út a sok esőtől kicsit dagonyásra váltott.A táj is váltott.Szépen húzodtak nyugatra a kulcsi dombok,balra meg feltűnt a Rácalmási Kis-Duna amelynek túlpartján már a Rácalmási-sziget volt.Kezdett egyre jobb lenni az idő is.Persze a jóidőtől azért még messze voltunk,de kétségtelen jobb volt már mint egész Kulcson.Lassan elértünk a Rácalmási Kis-Duna hídjához amely a szigetre vezetett be és amelyen már ezerszer jártunk.Itt úgy láttam a kis harangot felújították,mellé meg padokat tettek.Így úgy döntöttünk itt megpihenünk és megkajálunk.Noha leülni nem lehetett,mert a padok még vízesek voltak.
Valahol Kulcs és Rácalmás között
A Rácalmási hídnál
Ez volt a túrán az első pihenő.Igazából hat óra szintidőt írtak,hogy annyi idő alatt kell teljesíteni a távot.Úgy tűnt ez sikerülhet még egy kajaszünettel is.Megállva azonban éreztük,hogy még kicsit hideg van,de azért megkajáltunk kényelmesen.Majd lementünk a Dunához és fel a hídra is fotózni párat.A szigetre mi most nem mentünk be,de a 15 és az 50 km-es túra az bent is vezetett.A 20-as nem.Mindegy voltunk már és leszünk még a Rácalmási-szigeten is.Most a kaja után mentünk tovább,de hamar ott volt a következő ha jól számolom már a negyedik ellenörzőpont.Itt sütiket kaptunk!Kicsit odébb az út túloldalán meg feltűnt egy új szép építmény.Régen járhattam erre,mert ez korábban még nem volt itt.Közelebb mentünk megnézni.Egy gyönyörű ártézi kútat csináltak ide!
Nagyon szép az új építmény!
Ez egy jelenleg münködő ártézi kút!
Szépen megcsinálták és jó hely lehet majd a jövőben az erre vezető túráinkon kajálóhelynek akár.Csak remélni tudom,hogy nem teszik tönkre a vandálok.A kút után visszatértünk a pirosra amely a Kis-Duna mellett vezetett még egy darabig,kellemes környezetben.Majd Rácalmás Ófalu után meg elért az ártéri erdő és az üdülőövezet közé.Itt több kellemetlen meglepetés is fogadott.Az utat teljes egészében lebetonozták,ami végül is jó dolog,csak így épp a régi fillingjét vesztette el és ha ehhez még hozzáadjuk,hogy az ártéri erdőt amelyben Gergővel is annyit túráztunk több helyen galyra vágták akkor a kép eléggé lehangoló volt..
Lebetonozva...
Kivágva...
Később az üdülőövezet dunaújvárosi végénél még megvolt az erdő,így legalább ez a filling itt megmaradt.Az út pedig feljebb ment kicsit,itt egy közös tábla jelezte Rácalmás végét és Dunaújváros elejét.Ez sem volt itt korábban.Mentünk immár a dunaújvárosi üdülőövezet alatt,itt szerencsére minden a régi volt.Majd elértük a Szalki-szigetre bevezető piros+ jelzést.Itt kellett letérnünk a pirosról ezen a túrán egyetlen alkalommal.A szigetre vezető út kellemes volt és a zsiliphídnál kötöttünk ki.Ugyan voltam a szigeten,temetésen meg a céges rendezvényen,de magán úgy a szigeten már évek óta nem voltam,talán 2019-ben utoljára.Mielőtt azonban a szigetre léptünk volna,újra megcsodáltuk a zsiliphídról a fenséges kilátást!
A szigetre vezető piros+ jelzés
A zsiliphíd
A zsiliphídi kilátás
A szigeten is volt változás sajna a körbevivő út mellett csináltak egy másikat,de egy méterrel mellette.Vajon minek,mi célból?Úgy tűnt teljesen feleslegesen,ráadásul csak egy száz méteres szakaszon...a szép fákat amelyek árnyékába annyit fotózgattunk régen,meg kivágták... Nem szeretem az ilyen változásokat.Arébb érve láttuk,hogy magas a Duna vízállása,a környék szigeteire most nem lehetne átmenni.Még arébb újabb ellenörzőpont volt,itt ha jól emlékszem nem kaptunk most semmit.Ezután még rácsodálkoztunk a Duna fő ágára és a helyi halászcsárdára,majd jött az újabb meglepetés.Ritkán járok erre hiába és sok a változás...
A Szalki-szigeti halászcsárda
Az új bicikliút és járda
Egy bicikliút és járda épült a szigetre bevezető út mentén...Na persze ez is jó dolog,csak az a fránya régi filling amely meghatározta az elmúlt ötven évet...az kicsit hiányzott.Még egy pillantást vetettünk a Szabadstrand-öbölre majd kiértünk a sziget vonzásából.Az út immár újra a piros jelzés,felvitt az egyik buszmegállóhoz ahol egy roller parkolt.Na több sem kellett nekünk...alaposan elkezdtünk ökörködni.Mintha még pisis kisgyerekek lennénk...Bár azok lennénk!Szóval elvoltunk a kis rollerral.Továbbmenve a gumiszervíznél volt az utolsó ellenörzőpont.Na itt aztán minden volt!Süti hegyek,sör,pálinka,üditő,kávé!Hát mi a pálinkát választottuk.Jó kis szilva volt!Itt jött tehát az a dolog,hogy oké 2700 forint volt a nevezés,de ezért sok dolgot kaptunk cserébe is!
Rollerezés
Már nem volt sok hátra.A piros felvitt a helyi Rác templomhoz.Hej de sokat túráztunk erre Gergővel...így aztán számomra kellemes emlékű hely volt,némileg jó kilátással is.Itt is csináltunk jó sok képet.Majd folytattuk.Az utolsó kilométer következett.Először levezetett a piros a Rác dombról majd megkezdte az emelkedést a Pentelei fensíkra amelyen maga Dunaújváros épült fel.Itt volt némi emelkedőnk,de nem volt vészes.Persze a húszadik kilométernél olyan könnyű sem volt.Végül is felértünk.Még innen is volt egy jó kilátásunk Dunapentelére.Hátunk mögött meg a város szimbólumának tekinthető víztorony állt.Már csak pár méter volt hátra.
Némi kaptató az utolsó métereken
Végül aztán célnál voltunk!Megérkeztünk a Gárdonyi iskolához!Az aurában leadtuk az itinert,kaptunk cserébe egy kitűzőt és egy emléklapot.Majd bőségesen vendégül láttak minket.Volt zsíros,májkrémes kenyér hagymával,de lekváros kenyér is.Na meg tea.Fenséges volt.A távot bőven hat órán belül teljesítettük,mi Zolikával 5 óra 20 percet mértünk.Nagyon jó idő!És nagyon jó buli volt,nem bántam meg,hogy eljöttem.A szervezés pedig tökéletes volt így megemelem a nem létező kalapom a szervezők előtt!Bőven benne van a pakliban,hogy jövünk még,akár jövőre is!
Sikerült tehát a hatodik téli túra is.Ez volt amúgy az év harmadik túrája.Most mentünk 21,6 kilométert amivel így már 52,6 kilométernél járunk összesítésben ami pedig 17,53-as átlagot jelent.Szóval jók vagyunk!
A túráról most nem csináltam filmet,de gondolkodom rajta,hogy egy képest videót összehozok.Ha így lesz beteszem még majd a végére!
Sajnos az életem már szinte csak az emlékezésekről szól,abban a tekintetben,hogy mára már minden vér szerinti szerettem és hozzátartozóm odaát van... Nem is könnyű így.A mostani időszak is az emlékezésé,hiszen 15 éve,2008 februárjának végén "ment haza" vagy ha úgy jobban tetszik távozott Sándor,hogy az égi turistaútakon folytassa azt amiben már itt is király volt.Ha kezdetektől fogva követsz tudod kiről van szó,ha nem akkor elárulom,hogy Sándor az édesanyám öccse volt,magyarul a nagybátyám.Óriási túrázó volt elsősorban a Mecsek volt neki a hazai terepe,de azért persze el járt máshova is.Ő vitt be engem is ebbe a világba a túrázás világába amit soha egy percre sem bántam meg,hiszen ennek köszönhetően élmények százai,de lehet ezrei értek már.És amikor távozunk bizony mi is csak az élményeket visszük magukkal,anyagi dolgokat nem.Ő tanított meg mindenre,ő álltala szerettem meg a Mecseket és lett első számú kedvencem.Neki volt ott az a bizonyos kunyhója ahol nyaralgattam,vagy amely főhadiszállásként szolgált mecseki túráinkhoz.Apámként szerettem és tiszteltem.Tizenöt éve,hogy elmentél barátom.Most rád emlékezem.
Sándor kunyhója
A kunyhó varázsa.A kunyhó amely szememben a világ legcsodálatosabb palotája volt és az is marad mindörökre.Megannyi boldog óra színhelye.Talán sehol máshol nem éreztem magam annyira szabadabbnak és boldogabbnak mint itt azokban az időkben amikor még Sándorral voltunk itt.A kis kulcsosházat Sándorék üzemeltették hosszú éveken át.És amikor Sándor elment a kunyhó vele halt...Hiszen onnantól kezdve a pusztulás útjára lépett a mára már közel 100 éves épület,ha egyálltalán áll még.Soha senki ezután nem viselte úgy a szívén a sorsát mint Sándor,nem volt aki felügyelje,gondozza,karbantartsa.Legutolsó ott jártamkor már az összedölés határán volt.Nem nagyon merek azóta erre túrázni,mert ha már csak hült helyét találom a kunyhónak az olyan lesz mintha szíven dőftek volna...
Egy boldog bulin valahol a Mecsekben.Jobbra Sándor
Sándornak köszönhetően ismertem meg a Kelet-Mecsek számtalan csodáját,olyanokat mint az Óbányai-völgy,a Máré vár,Püspökszentlászló vagy a Zengő.Annak a tudásnak amit átadott ma is sokszor hasznát veszem.Ezt a tudást adtam én is tovább Gergőnek,de ő meg annyira profi volt,hogy összelehetett kötni Sándorral túrázási tudásokat illetően.Sándor 1938-ban született egy csöppnyi alföldi faluban a nagy síkság déli részén.Ez nem borítékolta azt,hogy egyszer majd ő lesz a túrák királya.Ám élete úgy alakult,hogy egy mecseki faluban kötött ki amivel bár akkor még nem tudhatta,de velem is jót tett.Egy fia és egy lánya van,valamint egy nevelt lánya.A fia Svédországban él,a lányok itt abban a mecseki faluban a mai napig.
Egy túrán a sok közül.Balra Sándor
Engem 1982 húsvétján vitt ki először a Mecsek erdőségébe és ezzel döntően alakította a sorsomat.Hiszen ez az esemény meghatározta az életemet.Ennek köszönhetően lettem nagy természetszerető és túrázó.Sokat tanultam tőle,de persze az ő tudásához és profizmusához én soha nem érhettem fel.Mivel emberként is a legjobbak közül való volt én mindig jól éreztem magam a társaságában.Mindig eltudtunk kitűnően beszélgetni,élvezettel hallgattam a történeteit a túrázós kalandjairól.Emlékezetem szerint 2007 novemberében találkoztunk utoljára.Az azóta szintén "hazatért" bátyámmal látogattuk meg az akkor már betegeskedő Sándort.Sajnos a gyilkos kor őt is utolérte,de vagy öt évet harcolt hősiesen ellene és betegen is volt,hogy eljött velünk túrázni.Szervezete 2008 februárjának végén adta fel végleg a harcot.
Odaát is a túrák királya!
Gergővel nem sokat találkozhatott,hiszen Gergő akkoriban cseperedett felfelé amikor Sándor már beteg volt.Ennek ellenére Gergő is őszintén szerette és Sándor is Gergőt.Hárman együtt mindössze egy nagy túrát adott a sors.Bőven van erről szó a blogban más helyeken mint a fentebb leírtakról is.Sándor temetésén megítélésem szerint legalább ezer ember volt.Ez nagy szó egy kis mecseki faluban,de ez is jelzi azt,hogy milyen ember volt.A mai napig emléktúrákat csinálnak minden évben a Kelet-Mecsekben a tiszteletére.Természetesen engem is megérintett a halála.Csináltunk már mi is emléktúrákat a tiszteletére,de terveztünk mi 2018-ban még Gergővel egy mindent átfogó nagy emléktúrát,amelyet egy gyönyörű videóval kívántam volna megfejelni.Ám Gergőnek is haza kellett térnie,így ez az emléktúra soha nem valósult meg.Mónival meg Zolival csináltam aztán egyet még,de ez nem ugyanaz volt.Majd a bejegyzés végére beteszem.Ráadásul ennek még a minősége sem lett valami jó...na de ez a kisebbik baj.
Sándor sírja félévvel a halála után. Azóta már sírkövet kapott.
Tizenöt éve,hogy elmentél drága barátom.Azóta is az a tudás vezet a túráimon amit tőled tanultam.Jelenlegi spirituális ismereteim szerint úgy tudom,hogy majd újra leszületünk és akikkel úgymondd egy "hullámhosszon" voltunk azokkal újra együtt leszünk majd ismét.Tudom,hogy akkor majd folytatjuk!Sándorral és Gergővel voltam a legjobban egy hullámhosszon ebben az életben és ha csak ezt a két lelket fogom ismerni egy új életben akkor mindent ismerni fogok!De addig is.Úgy tudom odaát is hódolhatunk kedvenc tevékenykedésünknek és mintha valami azt súgná,hogy ott jelenleg is rója útjait a két legnagyobb Sándor és Gergő.Ráadásul együtt!Ide fogok majd csatlakozni mikor én is hazatérek!
A sorozat februári részében egy már országhatáron kivüli vár kerül bemutatásra.Mindössze néhány centiméter választja el az anyaországtól ezt az ízig-vérig magyar várat.A tragikus trianoni események nyomán kivülrekedt vár nagy kedvencem.Bár nem nagy,de olyan fillingje van magának a várnak is és a környező tájnak,hogy az rabul ejti az ember szívét.Ismerkedjünk meg a Somoskői várral kicsit.
A vár a hegyen,itt a sorompó pedig az országhatárt jelzi,amely aztán végighúzodik a vár alatt a hegyoldalban magától a vártól szinte pár centire...
Salgótarján városától északi irányban, a Medves egyik vulkánikus kúpján dacolva az évszázadokkal emelkedik Somoskő vára. Bár az országhatárt jelző kerítés elválasztja a községtől, de a szomszédos két állam uniós tagsága után már könnyűszerrel megközelíthető a történelmi műemlék.
A somoskői várat a Kacsics-nemzetség Illés ága építette a tatárjárás után. Az Illés család Csák Mátét támogatta Károly Róbert ellen, ezért a király 1320 körül elkobozta a várat. majd Szécsényi Tamás erdélyi vajdának adományozta, aki az ő oldalán harcolt a lázadók ellen. A Szécsényi Tamás leszármazottai pazarló életmódjának eredményeként arra kényszerültek, hogy elzálogosítsák a várat Országh Mihálynak és Losonczy Albertnek. Később Országh fia, Albert, tehermentesítette saját részét. Miután 1440-ben a cseh husziták elfoglalták a közeli salgó várát, gyakran csatáztak a Losonczyakkal, de nem sikerült elfoglalniuk Somoskőt. Végül 1460-ban Mátyás király elűzte a huszitákat. Ebben az évben kihalt a Szécsényi család, így Mátyás király hivatalosan is a Losonczy családnak adómányozta a várat.
A magyar oldalon a vár alatt a Petőfi kunyhó és a harang
1554-ben Salgó és Fülek török behódolása után, Somoskő több mint 20 évig tartotta magát, pedig a helyőrség létszáma nem volt 150 fő. 1576-ban foglalták el a törökök és 1593 őszéig megszállva tartották. 1605-ben Bocskai István erdélyi seregei felvonultak Somoskő ellen. A magyar katonák elkergették az osztrák védőket és megnyitották a kapukat. 1606-ban Rudolf királlyal kötött béke után vissztértek a Habsburg seregek. 1619-ben Bethlen Gábor ismét támadást intézett erdélyből a vár ellen és Somoskő megint kaput nyitott nekik. Amikor a Habsburgoknak sikerült egyezséget kötni Bethlennel a királyi erők újra visszatértek a várba. 1663-ban újra elfoglalták a törökök és 1680-as évek felszabadító hadjáratáig itt is maradtak. 1682-ben tatár lovasok támadták meg, és gyújtották fel a várat. A XVII. század végén Thököly Imre, 1703-ban Rákóczi kuruc seregei foglalták el. 1711-ben a vár kiürült és pusztulásnak indult.
A romok egy részét 970-es években helyreállították.
A nyugati torony az országhatárról nézve
A nyugati torony a várból
A vár érdekessége maga az elhelyezkedése.A Várhegy csúcsán álló építmény mint fentebb is írtam csupán pár centivel rekedt az országhatáron kivülre...Maga a falu ahol a vár található még teljes egészében Magyarországon van addig a vár a hegyet kettészelő gúnyhatár túloldalán áll.Rengeteg a lánivaló!Magyar oldalon egy csodás park van a vár alatt ahol megtalálhatjuk többek között az Aradi vértanúk emlékművét és maga Krepuska Géza emlékkövét is.Itt van még a vár alatt a Petőfi kunyhó is amely a költő 1845-ös idelátogatásának emlékét őrzi.Mindegyikről volt már szó ebben a blogban.
A várudvar
Szlovák oldalon a vár alatt is számtalan érdekességet találhatunk.Itt van a párját ritkitó gyönyörűséges bazaltorgona kicsivel lejebb meg a fantasztikus kőtenger is.Lent a völgyben pedig folyik a Magyarországon eredő Bukovinkai patak.Leírhatatlanul gyönyörű helyek!A csodáknak ráadásul még nincs vége,hiszen ha elindulunk tovább a jelzett turistaúton akkor is tömérdek szebbnél szebb helyre juthatunk.Magyar oldalon is van még érdekesség a vártól nem messze található vadaspark.
A nyugati torony a keleti toronyból nézve
A várba vissznézve a várudvaron át feljuthatunk a nyugati toronyba ahonnan a kis ablakokon át remek a kilátás a szélrózsa minden irányába.De felmehetünk a keleti toronyba is amely kimondottan kilátóként funkcionál,itt is teljes körpanorámát élvezhetünk.A keleti tornyot amúgy nem újították fel.Egy ponton a vár alatti alagútba is betudunk menni ahol kis löréseken kémlelhetünk ki.A vár egészen fantasztikus,csak ajánlani tudom mindenkinek!
A kilátás a tornyokból is fenomenális.Délre Magyarország felé jól látható az alattunk elterülő Somoskő falu,de kitűnően kivehető a szemközti 4 km távolságban tornyosuló Salgó vár is.Nyugatra jól látni a Karancs csúcsát valamint a szomszédos Sátoros-hegyet.Keletre kivehető a Medves-fensík.Északra Szlovákia felé pedig kibontakozik előttünk maga Felvidék.Bliriáns szépségű hely!
A vár északi oldala
Hála isten volt szerencsém pár párszor itt járni.Nem is tudom megszámolni mennyiszer.Egykori exemmel Julcsival voltam itt legalább négy alkalommal,aztán emlékezetem szerint egy alkalommal egyedül is eljöttem ide.Gergővel pedig kétszer jártunk itt.Hozzá fűzödik az utolsó itt tartozkodásom amely 2017 júniusában volt.
A vár tőlünk nagyon messze van és nehezen érhető el,De egyszer még szeretnék eljönni ide.Tervbe vettük az idei bakancslista keretein belül,de egyáltalán nem borítékolható,hogy ez sikerül is.Meglátjuk...de egyszer még elkell,hogy jöjjek ide...
Gergő a bazaltorgonánál 2017-ben
Itt a kőtengeren készült Gergő ikonikus képe is!
A film az utolsó itteni kalandunkat meséli el.A várba a film első részében jutunk be.
Ezen blogban életünk túráiról vannak beszámolók,kiemelten foglalkozva a Gergővel megélt túrákról.Talán méltánytalanul kevés szó esett eddig Móniról Gergő édesanyjáról.Ő kapott ugye stroke-ot 2021 szeptemberében amely nagyban befolyásolta az én túráimat is.Móni azóta sem jött 100%-san rendbe,de sokat javult.Álma,hogy az idei Egyenes át emléktúrának legalább a felére eltudjon jönni.Bár isten látja lelkemet nem akartam neki sosem rosszat,de nem igazán szerettük amikor eljött velünk túrázni.Némileg igazságtalanul és talán van is ez miatt egy kis lelkiismeretfurdalásom.De az az igazság,hogy rendre belassította a túrákat,sokat nyafogott olykor,kínlódott vagy elrontotta kissé magát az élményt az állandó nyügjeivel.Pedig átlag olyan minden öt-hatodik túrára tartott velünk,aztán Gergő halála után a stroke-ig minden olyan harmadik-negyedikre.Azonban voltak kivételek,azaz olyan túrák amikor ügyes volt és volt egy amikor kivételesen extra ügyes volt.Erről lesz most szó.
A Szopatós tanösvény utolsó szakasza
Szóval voltak olyan túrák amikor ügyes volt Móni.Érdemes megemlíteni a Balatonalmádis túrát amikor mi vakok nem,de ő meglátta a nekünk kellő turistajeleket a messzeségben.De a Meleg-hegyre a Velencei-hegység legmagasabb csúcsára is szépen felkapaszkodott.Jól hozta magát a pázmándi szikláknál,vagy a Csepel-szigetet átszelő túránkon.Ügyes volt a Kelet-Mecseket átszelő túrán is 2016-ban.Kivételes teljesítményt nyújtott 1997-ben a Zengő megmászásakor amikor minden haverom elismerését és Sándor elismerését is elnyerte.Azonban a legügyesebb a nagylóki Szopatós tanösvény túrán volt alighanem.
Móni a Szopatós tanösvény túrán a Lóki-völgyben
Az Iringó tanösvény Nagylók déli határában tesz egy 15km-es kört,viszonylag szép tájakon keresztül.Azonban a jelzések felfestése gyakorlatilag szinte egyenlő a nullával.Alaposan figyelnünk kellett,hogy el ne bóklásszunk a környéken.A túra ezen sorok írásakor majdnem két éve volt 2021 márciusának elején.Zolika tartott ekkor még velünk.Szokásos mederben folyt a trappolás,helyenkén alaposan figyelve az útra,hogy el ne tévedjünk.Móni szinte végig tudta merre járunk.Azonban teljesítményének csúcspontját majdnem a túra végére tartogatta!
Móni terelt vissza minket a helyes útra!
Már Nagylók közelében jártunk a helyi két nagy tó között amikor mi Zolikával teljesen elvesztettük a fonalat.Jelzések nem voltak vagy csak minimális szinten,térerő sem volt,így az alkalmazás segítségét sem tudtuk igénybe venni.Mentünk bele a vakvilágba.Egy ponton aztán úgy érezetem rossz felé megyünk,úgy tűnt egyre csak távolodunk Nagylóktól.Közben Móni egyre bizonygatta,hogy nem erre kell jönni.Hogy ott volt korábban egy leágazás az visz vissza a jelzett útra.Eleinte nem nagyon törödtem vele,hiszen pont ő aki totál nem szokott képben lenni,ugyan honnan tudná ezt?De teljes fonalvesztés volt mondom,így beláttam,hogy megkéne próbálni azt a varriánst amit Móni bizonygatott egyfolytában..
Ez az almádis túrán készült kép,de itt is ügyes volt Móni
Elmentünk hát arra amelyről Móni mondta,hogy a jó írány.Óriási meglepetésemre teljesen igaza volt.Az volt a jó írány és vissza is jutottunk a jelzett turistaútra!Most az egyszer alaposan megdicsértem a túrázásaink történelmében legtöbbször csak kellemetlenkedő Mónit!Zoli is nem győzte dicsérni és talán Móninak is jól eshetett,hogy végre elismerték.Valóban bravúros volt ahogy tudta merre kell menni.Mi Zolikával ki tudja hol kötöttünk volna ki...Na,de honnan tudhatta Móni ennyire,hogy merre kell menni?Van erre is egy teóriám.Ugye ekkor kicsivel több mint két évvel voltunk Gergő elvesztésétől.És mivel szentül hiszünk a túlvilági életben a lelkek segítségében úgy éreztem most is ez történhetett.Gergő valamilyen szinten súgallatot küldhettet Móninak,akinek lelke fogta ezt az "adást" így aztán ez rávezetett minket a helyes útra.Persze lehet nem ez történt,de mégis úgy gondolom,hogy igen.Vagy legalábbis valami nagyon ilyesmiről lehet szó.Így vagy úgy Móni ezért hatalmas dicséretet érdemel és valahányszor szóba kerül a dolog mindig büszkeség önti el a szívét.Drukkolok neki,hogy sikerüljön idén Gergő emléktúrájának legalább a felére eljönni.Mi segítünk neki ebben!
.png)
.jpg)
