Ebben a sorozatomban olyan helyeket veszek sorba amelyek nagyban hozzájárultak túrázásaim történetéhez.Hogy a Mezőfalvi szőlőhegy ide illik-e nem tudom.Az biztos,hogy egy ikonikus hely az életemben,de túrázni első alkalommal mindössze nyolc évvel ezelőtt jártam erre.Viszont ha azt vesszük gyerekkoromba végig bringa túráztam az egész környéket.Sok dolog fűz ide és valóban az életem egyik fontos része a hely.
Egy szőlőhegyi buszmegálló
A Mezőfalvi Szőlőhegyet Mezőfalva és Nagyvenyim között találjuk meg.Nagyvenyimtől nyugatra nagyjából 4 kilométerre,Mezőfalvától keletre kb.2,5 kilométerre fekszik.Talán öt-hat utcából álló településrész,igaz ez a pár utca jó nagy területen helyezkedik el.Itt hétvégi telkek,présházak ,szőlősök garmadáját találjuk meg.Amikor,vagy úgy mondom az én időben bolt nem volt itt.Azóta állitólag már volt,de ezt nem tudom biztosra.Kocsma sem volt,aztán az is lett,de aztán megint nincs.Midenféle dologért bekellett járni a faluba Mezőfalvára.A wikipédia szerint közel 150-en élnek itt a mai napig.Feltehetőleg az én gyerekkoromban ez a szám jóval nagyobb lehetett.Az utcák köves vagy föld utak.Én pedig itt töltöttem a fél gyerekkoromat és katona is itt voltam a kb.4kilométerre található laktanyában...
A volt szeszfőzde
A történet ott kezdődik,hogy a szüleim egy telket vettek itt abban az évben amikor én megszülettem.Később erre a telekre házat is húztak fel a fater pedig pompás kertet alakitott itt ki ebből a telekből (erről már volt szó ebben a blogban).Ide jártunk ki rendszeresen és a nyarakat pedig itt töltöttük,innen jártak be a városba a szüleim dolgozni,én meg a nyári szünetekben bebicikliztem az egész környéket tíz kilométeres körzetben.Akkoriban nem kellett félni senkitől és semmitől,hogy bárki is bántana.Más világ volt.Mi elvoltunk a kerttel és éltünk mint hal a vízben az ízlésesen berendezett kis házikóban azokon a boldog nyarakon.
Többek között erre is bicikliztem
A kerttől akkor kellett megválni amikor apám meghalt,engem pedig bevittek katonának.Anyám próbálta egyedül győzni a kertet,a testvéreim csak titkán tudtak neki segíteni,mivel ők ekkor már családosok voltak.Anyámba akkor tört meg valami amikor egy hatalmas jégesővel tarkitott vihar tönkretette az egész termést....Hatalmas pofonként élte ezt meg a sorstól,hogy oda veszett a kertbe ölt munkája.Megcsömörlött (ma már én ezt teljesen megértem és átérzem) és úgy döntött eladja a kertet.Ez hamar sikerült is.Húsz év után lett oda mindaz amiből gyönyörű felbecsülhetetlen értékű (nem anyagilag) telket varázsoltunk.Én még katona voltam,eltávkor,kimaradáskor keresztül vezetett az utam a szőlőhegyi utcákon.Aztán miután leszereltem nem jártam jó sokáig arra...
Annál a keresztnél amelyre gyerekként sokat felmásztam.Akkor még nem akadályozták a fák a kilátást...
Talán 20 év telhetett el amikor egyszer arra bicikliztünk Gergővel...a volt kertünknél sovány disznó vágtában tekertünk el,nem volt idő nagyon megfigyelni.Az a hír járta,hogy sok nem idén barnult lett ide kitelepitve a faluból és ekkor ez így is tűnt.Nem álltunk meg.Közben a haverom akiknek szintén itt volt telkünk,mesélte,hogy egyre inkább leépíti a kertet az aki megvette tőlünk.A fákat kivágta a szőlőket megszüntette és a mellette lévő földdel ami az övé volt eggyé varázsolta a területet,amelyen vagy kukoricát vagy lucernát termesztett... Mi pedig 2017-ben jöttünk erre újra akkor már túrázni.
Ennyi maradt szüleim fő művéből...
Jelzést kapott az egyik út amelyen rengeteget bicajoztam gyerekként.Itt jött így létre a Nagyvenyim-Mezőfalva-Nagykarácsony zöld jelzésű turistaút.Amelyen mint kiderült igen kellemes túrázni.Gergővel egy augusztusi napon "avattuk fel".Ekkor is tartottunk a nem idén barnultaktól,de ekkor már ilyent nem tapasztaltunk.Abba az utcába ahol a kertünk volt,ugyan nem mentünk be,a jelzés nem arra vitt.De így is jó volt szőlőhegyre visszatérni.Aztán Gergővel már többé nem jöhettünk erre.Zolikával 22-ben ismételtem meg ugyanezt a túrát amit Gergővel megcsináltunk.Mindkét túrán egy kis kápolna szolgált érdekességül ami az út mentén volt a szőlőhegyen.Ez gyerekkoromba még nem volt itt,pontosabban volt itt valami kis emelvény rajta egy szűzmária szoborral.Immár szép kis kápolnát alakitottak itt ki.
A gyerekkor utcája..
A kis szőlőhegyi kápolna
Szinte napra pontosan e sorok írásakor,hogy két éve túráztunk erre újra.Ekkor már úgy döntöttem,hogy megnézem a régi kertet és a laktanyát is ahol katona voltam.Így a jelzett utat csak alig-alig érintettük.Eljöttem,megnéztem és mindkettő nem kis csalódást okozott a lelkemnek.A volt kertünknél szembeköszönt a pusztulás az elhanyagoltság,hogy oda lett minden szépség amit a szüleim létrehoztak....rendkivül fájó volt a látvány...A laktanyába meg egyszerűen nem lehetett belátni.Hiába volt mellette egy elkerülö,kiváló minőségű út a növényzet a fák annyira benőtték a területet,hogy magát a laktanyát egyáltalán nem lehetett látni.Gondolom ez sem azért mert annyira ápolva lenne a terület...Így aztán ez a túra bár nem volt rossz,a feltépett lelki sebek miatt elég fájdalmasra sikerült.
A Pálinka sor vége,az a bal oldali út a jelzett turistaút ami aztán jobbra el is megy
Azóta,tehát két éve nem jártam itt.Bármi is volt,bármilyen fájdalmas is volt egy-egy dolgot látni,viszontlátni azért mindig is jó érzéssel tölt el az "itt lenni",hiszen a szőlőhegy fontos része az életemnek.Így ha az egyre romló egészségem még kitart holtbiztos,hogy jövök még erre,hiszen szeretem ezt a környéket ahol a kis kápolnán és a kibelezett szeszfőzdén kivül nem nagyon akad látnivaló.Így vagy úgy,ez is beleillik az ikonikus helyek sorába,ezért is írtam róla.Mindig mikor erre járok,az jut eszembe,hogy milyen jó lenne most hirtelen visszamenni az időben és azokkal az emberekkel itt lenni,akik akkoriban éltek erre.Többek között a szüleimmel...
Régen volt már meccstúra!Gergővel sokat jártunk el idegenbeli mérkőzésekre,aztán Zolikát is próbáltam rászoktatni egy időben,hogy menjünk el csapatunk idegenbeli meccseire ha nem olyan irdatlan nagyon messze játszanak éppen.Ezeket a meccstúrákat mindig úgy csináltuk,hogy jóval a meccs kezdési időpontja előtt megérkeztünk az adott településre és szétnéztünk ott kicsit.Így jutottunk el az amúgy túrázás szempontjából nekünk "nem kellő" településekre mint pl.Monor vagy Dunaharaszti,Vecsés stb... Aztán az élet úgy hozta,hogy a csapatunk mélyrepülésbe kezdett és egészen a magyar bajnokság negyed osztályába süllyedt.Nem sok értelme volt bárhova is elmenni,hiszen szinte mindenhol kikaptunk.Persze drukkoltunk azért továbbra is.Most a negyedik vonalban vitézkedünk ahol nagyon izgalmasan alakul a bajnokság és éppen azért küzdünk,hogy visszajussunk a harmadik ligába....A sors és a sorsolás úgy hozta,hogy most a közeli Mezőfalván játszottunk bajnoki mérkőzést.
Ez egy új emlékmű Mezőfalván
Mezőfalváról,az itt megélt élményekről könyvet lehetne írni...Volt sok dologról már szó ebben a blogban is.A mezőfalvi focicsapattal emlékezetem szerint a nyolcvanas évek első felében játszottunk utoljára bajnoki mérkőzést itt Mezőfalván és akkor 8-1 arányban győztünk még a harmadik vonalban.Most úgy érkeztünk,hogy mi a második,ők a kilencedik helyen álltak.Mi számítottunk esélyesnek,de az ördög nem alszik...Most is ahogy régen korábban érkeztünk.Ugyan Mezőfalván olyan sok látnivaló nincs,de ami miatt mi jöttünk azért megérte.Ugyanis egy jó babgulyást jöttünk enni a helyi étteremben amely a negyven ,de lehet hatvan kilométeres körzet legolcsóbb étterme!Nem hagyhattuk ki...A deles busszal jöttünk ki,ami fél egyre itt is volt.A meccs háromkor kezdődött.Leszállva a buszról a közeli cukrázdába mentünk be egy kávéra és ha már itt voltam egy sütire is.Emlékeztem katona koromból,hogy ide mindig betértem,mert már akkor is megvolt a parányi cukrázda és ahogy most is,már akkor is egyszerűen király volt!Innen mentünk át aztán a közeli étterembe és rendeltük meg az ebédünket.
Fincsi babgulyás
Szuper palacsinta eszméletlen olcsón!
Ez egy jó borból,babgulyásból és palacsintából állt,a végén pedig újabb kávét rendeltünk.Szinte nevetségesen olcsó volt!Vajon,hogy tudnak ezek itt megélni,ha ilyen kedvező árakkal dolgoznak.Éppen azt beszéltük Zolikával,hogy másfél éve voltunk itt utoljára és a palacsinta ára most is annyi mint akkor!A babgulyás finom volt,szinte megállt benne a kanál.Jó a Tolna és Baranya megyei ízvilág színvonalát nem érte el,de egész jó volt!A palacsina jobb volt mint bármelyik amit a Balatoni túráinkon ettünk!A bor is isteni volt!Szóval teljesen rendben volt az ebéd.Majd másfél órát bent is ültünk az étterembe.A kaja végeztével indultunk ki a focipályára ami innen hát...olyan egy kilométerre lehetett.
Kiérve a pályára már melegítettek a csapatok
Kisétálva a pályához,útközben elkezdett esni az eső.Gyenge eső volt mégis a kellemetlenebbik fajtából mert egy kis szél is társult hozzá.Kiérve a pályára a csapatok már melegítettek.A pálya természetesen egyszerű kis falusi pálya volt,a mi stadionunk színvonalától fényévekre.De ha mondjuk OV itt születik ebben a faluban,akkor ma itt állna a Pancho aréna nem pedig Felcsúton..Az eső elöl egy kis sátorba menekültünk,elvégeztük a kis dolgunkat aztán oda mentünk a pálya melletti piros-fehér korláthoz.Mindkét csapatnak piros-fehér volt a színe,a hazaiak piros mezben is játszottak,míg a mieink fehérben.Találkoztunk a klubbunk szakmai igazgatójával,vele kezeltünk le,meg váltottunk pár szót,aztán egy volt munkatársunk lépett mellénk,esernyőt tartva fölénk.Itt lakik és kijött a mérkőzésre.Továbbra is gyenge,de kellemetlenül esős volt az idő.Kezdődhetett a mérkőzés!
Kezdés!A fehérek a mieink
Amúgy ennek az egyszerű falusi pályának is megvolt a maga hangulata.A sátorban pl.főztek és isteni illatok áradtak ki onnan.Nem sok néző volt,enyhe jóindulattal is kb.százan lehettünk.A meccs sok izgalmat nem tartogatott.Már a negyedik percben megszereztük a vezetést és az első félidőben szinte végig nálunk volt a labda.A 32-ik percben nőveltük az előnyünket és így 2-0-ás vezetéssel zárult az első játékrész.A szünetben kis pisiszünetet eszközöltünk mi is,majd az otthoni meccsrejáró haverom hívott,hogy mi a helyzet,ő 24 órás műszakban volt,nem tudott jönni.Aztán a csapat ügyintézője írt rám,ő meg Pesten volt,ő is kérdezte mivan a meccsen.A munkatársunk meg fázott így elment haza.Nem volt meleg az tény,de olyan hideg sem.Az eső még mindig esegetett.Kezdődött a második félidő.
Zajlik a meccs
Továbbra is az történt a pályán amit a mi csapatunk akart.Szinte lélegzetet sem engedtünk a hazai csapatnak és sorba jöttek a gólok.Három,négy,öt majd hat-nulla!Ennyire könnyű mérkőzésre mi sem számítottunk.A hatodik gól után vettünk vissza a lendületből és engedtük kicsit a hazai csapatot is játszani.Két helyzetet tudtak összehozni,mást nem.A meccs vége felé az eső is elállt...Szóval sima hat-nullás győzelmet arattunk,izgulni való nem akadt.Jól játszottunk és minden esélyünk megvan visszajutni a harmadik ligába,de az igazán nehéz meccsek majd áprilistól következnek számunkra!
Akcióban a mieink
Meccs vége,a győzelem ünneplése
Más nem maradt mint elsétálni a közeli buszmegállóba.Útközben még ránkdudált a klubigazgató,mondta elvinne haza kocsival,de tele vannak.Mondtam nem gond.A busz időben jött és fél hatra minden probléma nélkül haza is értünk.Hát elvoltunk most is,kicsit vissza is jött a régi meccstúrák hangulata.Az ebéd isteni volt,az idő nem.A meccs meg...hát nem lehet rossz egy olyan meccs amelyen hat góllal nyerünk!Erősen benne van a pakliban,hogy tavasszal lesz még meccstúránk,hiszen a megyei ligában egyik település sincs nagyon messze amelyek csapatánál játszunk.Legesélyesebb ugye Csór,ahol a meccstúrát összekötnénk egy rendes túrával is.Na majd meglátjuk.Most örülünk a győzelemnek!
Még annyi,ami kicsit gáz azért: kijönni busszal,megvenni a belépőt olcsóbb volt mint itthon egy meccsbelépő ára...
Sorozatom következő várát éppen a legutóbbi túránk során (e sorok írásakor) érintettük és hát nem mondhatni,hogy sok megmaradt belőle,sőt mondhatni semmi.Ám ennek is megvan a maga története és itt jártunkkor azért nehéz volt elképzelni,hogy itt valaha bármiféle vár állhatott.
A bolondvár részint őskori, részint népvándorláskori földvárak maradványainak mai népies neve. Ezek a várak rendesen kör- vagy tojásdad idomú kisebb halmot képeznek sáncolás nyomaival; a sáncolás egyszerű, kettős, sőt hármas is, s néha magát a földvárat is két részre osztja. A „Bolondvár” név különösen Fejér vármegyében van elterjedve, így nevezik többek között az adonyi,a belsőbárándi, az ercsi és a mezőfalvi földvárakat. A bolondvárak más népies elnevezése például: ebvár, leányvár, kupavár, pogányvár, tündérvár, szöszvár, gémvár.
Mindössze ennyi maradt a várból,maga a domb
Alanyunkat a mezőfalvi Bolondvárat Mezőfalvától 2 km-re délre a zöld jelzésű turistaút mellett találjuk meg a mezőfalvi vasútállomástól pedig nagyjából 1 km-re északra.Bár elérhető autóval (földúton) erősen ajánlott a gyalogszerrel való megközelítés,vagy esetleg a kerékpáros.Számolni kell vele,hogy a dombon magas a fű ez pedig kullancsveszéllyel járhat.Mi legutóbb tíz kullancsot szedtünk itt össze,így minden erre járót fokozott figyelemre intünk!Ezek után nézzük át mi tudható még a várról.
Maga a Bolondvár egy 130 tszf.magasságú dombon helyezkedik el,amely a szántóföldek közül kiemelkedik és távolról is jól látható.
A központoi ovális terület nagysága 25x60 méter.Ezt mintegy négy méterrel mélyebben a délkeleti oldal kivételével egy terasz veszi körbe 30 méter szélességben.A terasz nyugat felől,kb.5-6 méterrel,kelet felől pedig 2-3 méterrel emelkedik ki a legelő területéből.Utóbbi oldalon a szántóföld elérte a vár szélét,így itt az eredeti állapotokat nem ismerjük.A vár területének csak egy elenyészően kis részét szántják,a többi része fűves.Ugyancsak legelő az erődítéstől nyugatra elterülő területrész is.A vár északi részén a teraszban egy mély,kb. 8-10 méter széles bemélyedés figyelhető meg,melyet a 20.század második felében ástak bele,funkciója birkahodály volt.Ezen kivül a vár területét nagyon sok gödör - korábbi gabonásverem és II.világháborús lövészárok - szabdalja szét,amelyek megnehezítik az áttekíntést és a mérést.Mivel ezek későbbi beásások,nem a várhoz tartoznak a térképen sem jelölik.
A vár makettje,amely a mezőfalvi önkormányzat épületében látható (legalábbis úgy tudom)
Az erődítést elsőként Pesty Frigyes helynévtára emliti: "Bolondvár egy emelkedettebb hely.A török és tatárfutáskor keletkezett,két földsánc veszi körbe.Ez előtt (1860-as évek) 50 évvel magtár hiányában az elöljáróság e halom tetején számos búzavermet ásatott,amely alkalommal temérdek embercsontot,törött kardot,szuronyokat és sarkantyúkat találtak.E vermek később behányattak."
Fitz Jenő 1952-ben próbaásatást végzett a domb nyugati oldalán,ahonnan három sír került elő.amelyek az ásató szerint valószínűleg a 10-13.századból származnak.Az 1960-as évek második felében egy középső bronzkori bronzfokos és egy bronztőr töredéke került be innen a dunaújvárosi múzeumba.Miklós Gergely a területről nagyszámú bronzkori kerámiát gyűjtött.A helyiek elmondása szerint csiszolt kőbalta és római érme is került elő a erődítés közeléből.
Ilyennek láttuk legutóbb
A vár felmérését Terei György 1997-ben készítette el.A felmérést megelőző terepbejárás során azonban korhatározó jellegű felszíni lelet nem került elő.A jelenleg rendelkezésre álló adatokból a vár építési idejére következtetni nem lehet.Az eddig előkerült leletek alapján a terület hosszú ideig,az őskortól a középkorig használatban volt.Az erődítés igen nagy métere miatt elképzelhető,hogy a Bolondvár őskori,közelebbről bronzkori erődtett település volt,amelyet a későbbi korokban is használtak,az Árpád korban pedig itt temető lehetett.
A várnál mi három alkalommal jártunk.Először 2017 nyarán még Gergővel,majd 2022 karácsonyán Zolikával.Harmadszor pedig nem rég 2024 februárjában szintén Zolikával.Bőven benne van a pakliban,hogy járunk majd még erre.A kullancsokról még annyit,hogy első két alkalommal nem találtunk,viszont a harmadik itt jártunkkor mint írtam tízet szedtünk le magunkról.
Kellemesnek ígérkező idő köszöntött ránk a hétvégén,legalábbis a szombati napon.A múlt heti sikeres balatoni kék debütálása után sem akartunk otthon ülni.Így most egy környékbeli túrával erősítettünk.Na ez sem ígérkezett kis túrának a maga várható nagyjából húsz kilométerével.Zolikával vágtunk neki a közeli Mezőfalvának.Gyermekkorom kedvenc falva kissé kívül esik a túrázási lehetőségektől,de aki leleményes erre is talál remek túra lehetőségeket.Mi azok vagyunk,hiszen egy-két túránk érintette már a települést,illetve volt már túravégpont is.De emlékezeteim szerint túrát még nem indítottunk innen.Most ennek is eljött az ideje!Ám mielőtt az egész bulit megkezdtük volna,Dunaújvárosban az ország legolcsóbb lángososánál lenyomtunk egy-egy full lángost.Ezután a kilenc órási busszal mentünk ki Mezőfalvára.Fél tízre kint is voltunk.Mezőfalva pedig ezen a februári délelőttön a legszebbik arcát mutatta felénk!
Mezőfalva nagyon kellemes volt!
A múlt héten hiányoltuk a kávézási lehetőségeket Fehérváron,Pétfürdőn és Királyszentistvánon is,itt százötven méteren belül négy is volt!Mi a közeli Dóra cukrázdát választottuk.Ide jártam be mikor katona is voltam és már akkor is jók voltak a tapasztalataim.Most sem csalódtunk.Kávéztunk és somlóiztunk szinte nevetségesen alacsony összegért!Rég indult túra ekkora zabálásokkal és reményeink szerint a zárás is hasonló lesz majd.A tervünk az volt,hogy Ménesmajor és Daruszentmiklós érintésével elmegyünk egészen Dunaföldvárra.Minimum 20 km-esnek véltük a távolságot,viszont végig sík terepet ígért a túra.A kellemes Mezőfalván át trappoltunk a zöld jelzésű turistaúton.Erre mentünk Nagykarácsonyba vezető túráinkon Gergővel 2017-ben és Zolikával 2022-ben is.Most Ménesmajorig volt azonos az út.Ott azonban nem nyugatra Nagykarácsonyba megyünk hanem tovább dél felé Dunaföldvár irányába.
Kellemes parkokon át Mezőfalván
Kiérve a faluból,irány dél felé!
Viszonylag hamar kiértünk Mezőfalváról és az út szinte rögtön délnek fordult.Kellemesen jól járható volt,de sok látnivaló ugyan nem akadt a végtelen mezőkön kivül,de ez is kellemes volt.Jó két kilométer után tűnt fel egy kisebb magaslat az út mellett.Ma már tudjuk,hogy ez volt az egykori Bolondvár.Javasoltam Zolikának menjünk fel a kis dombra,ahol a várból már semmi sem maradt.Viszont nagy fű az volt bőven,de akadt némi kilátásunk is innen.Ám hiba volt feljönni,mert nem számoltunk az itt telelő kullancsokkal.Így aztán hiába a február a következő három kilométer úgy telt,hogy szedtük magunkról a kullancsokat.Tíz kullancs gondolta úgy,hogy rajtunk kellemesebben fogja tőlteni az időt.Ám végül itt lelték halálukat.Egy székkel felérő vadászles volt a következő látnivaló.Emlékeztem ide felült Gergő akkor rég...mivel a nyomában jártam most is úgy gondoltam én is felülök,tisztelegve örök túratársam előtt most is!
A Bolondvár Mezőfalvától délre
Gergő a vadászlesen 2017-ben...
Én ugyanott hét évvel később,vele a szívemben...
Elértük aztán a Dunaújváros - Rétszilas vasútvonalat amelyet úgy keresztezett a turistaút,hogy felkapaszkodott a vasúti töltésre,majd magán a vasúton kellett menni vagy hetven métert és úgy ereszkedett le a túloldalon.Cseppet sem számított veszélytelennek a dolog!Ám mi Gergővel már voltunk ennél neccesebb helyzetben is,nem ijedtem meg ettől a szakasztól sem.Zolika pedig még mindig a kullancsaival volt elfoglalva.Bárki aki erre vetemedik majd a jövőben,ezen a szakaszon fokozottan figyeljen azért és minél előbb húzzon le a sínről!Amint leértünk kb. öt perc múlva egy mozdony tepert ott el,szóval nem árt az óvatosság!A túloldalon meg egy darabon a szántóföldön megy az út,vártam azt,hogy itt majd kemény dagonyánk lesz,de száraz és kemény volt a talaj,így gond nélkül átjutottunk ezen a részen majd újra teljesen jól járható lett az út!
Hetven méteren a sínen megy a turistaút is egészen érthetetlen módon...fokozott figyelmet!
Délnek mentünk egyenesen,elhaladtunk a védett öreg kocsányos tölgy mellett.Itt pihentünk picit megetettem az útra hozott egyetlen kajámat egy pizzáscsigát csak mert a vízzel teli kulacs kezdte agyonnyomni.Pár száz méter után aztán beértünk Ménesmajorba.Ez Mezőfalvának egy külső településrésze.Nem nagy eresztés.Egy utca van itt ahol laknak is páran.Ami volt látnivaló egy kúria,azt is elbontották már.Itt vettünk búcsút a zöld jelzéstől miután az elfordult nyugatnak,mi pedig tartottunk tovább dél felé.Egy láncon lévő gyönyörű,de szomorú pit bull sorsán bosszankodtunk egy sort,így hagytuk el aztán Ménesmajort.Az út egy kanyar után a déli irányt felváltotta dél-keleti irányra.Nyuszik futottak a végtelen mezőkön,más látnivaló nem akadt.
Az öreg tölgy őrzi lépteink
Zolika trappol Ménesmajort elhagyva
Egy kilométer után ágazott két felé az út.Az alkalmazás segítsége kellett a jó irány kiválasztásához,bár sejthető volt melyik az.Itt egy erdő mellett haladtunk,kiméletlen fa pusztitást láttunk...Újabb egy kilométer múlva értük el Daruszentmiklóst a feltámadó szélben,annak is Daruhegy részét.A csendes település azon részén ahol mi haladtunk sok látnivaló nem akadt.Talán egy barátságház ami látnivalóul szolgált.Ez előtt volt egy pad,így pihentünk egy kicsit.Sajna engem kínzott a talpfájás,így jól jött egy kis pihi.De hamar tovább is indultunk a falu egy olyan részén vezetett tovább az út ahol beértünk egy rendkivül kellemes erdei szakaszra.Kétségtelenül ez volt a túra legkellemesebb része vagy három kilométeren át!
Elérve Daruhegyet
A túra legkellemesebb szakasza három kilométeren át
Amúgy úgy terveztük,hogy a túra végállomása Dunaföldváron az Arany fácán vendéglőnél lesz ahol olcsó és jó a babgulyás.Jártunk már ott többször is,így egy jó kajálással akartuk befejezni a túrát.Egy földvári lakosú kollegánkkal egyeztetve megbeszéltük,hogy majd ha odaérünk akkor csörgünk neki és velünk tart a zabálásra.De addig még várt ránk pár kilométer.Daruhegyet elhagyva alulról kereszteztük az M6-os sztrádát majd hamarosan beértünk Tolna vármegyébe (eddig Fejérben nyomtuk).Itt a 61-es út Földvárról kivezető szakaszánál lyukadtunk ki.Az út mellett a vasútvonal haladt.Mivel más út nem volt,így a vasúton mentünk tovább.Ez nem volt már annyira veszélyes,mert erre a személyforgalom megszűnt,ami nem zárta ki egy-egy tehervonat erre tévedését...
Elérjük a sztrádát
Vasúton megyünk tovább,de gyalog...
Nem volt egy telitalálat ennek a szakasznak a választása.Lehet jobb lett volna ha a 61-es út mentén megyünk be Dunaföldvárra.A sínes tartó szakasz jó négy kilométeres volt és rendkivül kellemetlen volt ezen menni.A fájó talpamnak nem ízlett a sínen való menés.Így vagy ugráltam a talpfáról,talpfára ami már talpbeton.Vagy a köveken mentem ami erős fájdalom érzéssel párosult.Nem nagyon volt hova letérni amikor végre sikerült akkor az út jött párhuzamosan a sínnel,de azon legalább kellemesebb volt a járás.Nagyon sokára értünk egy olyan ponthoz amikor egy járható út keresztezte a sínt.Erre tértünk le.Szerencsére sem vonat,sem mozdony se semmi nem jött a sínen való trappolás időtartalma alatt.
Hosszú kellemetlen szakasz
Ez az utca aztán bevitt Dunaföldvár kellős közepére.Az Arany fácán még jó másfél kilométerre lehetett.Ez nem töltött el örömmel,hiszen eddigra már mindketten fáradttak voltunk.Szerencsére éppen jött a kollengánk (akinek időben csörögtünk) kocsival.Mellettünk megállva elvitt minket az Arany fácán étteremig.Ott aztán sikerült egy jó babgulyást fogyaztani és még egy rízseshúst is.Na meg egy kiváló sört.Aztán a kollegánk elvitt a buszpályaudvarig is.Ott pedig buszra szállva indutunk haza.Fél hét után értünk Dunaújvárosba.A túrát mi 22 km-nek saccoltuk végül is,még úgy is,hogy a központból elvittek kocsival az étteremhez.
Az Aranyfácán (archív)
Hát nem ez volt a legjobb túránk,de elvoltunk.Az első kilométereken a kullancsokkal harcoltunk,az utolsókon pedig a sínen járás kivette erőnket.De a kajálások jók voltak.Ez volt az év harmadik túrája.Most akkor mentünk 22 kilométert.Ez így összesen akkor már 58 kilométer idén.Ez pedig 19,33 km/túra átlagot jelent jelenleg.Reményeink szerint még egy túránk lesz a télen ezzel pedig az előzetes terv mondhatni teljesül.
Itt nőttem fel...vagyis úgy mondanám a fél gyerekkoromat itt töltöttem.Akkoriban ez a környék valóságos földi paradicsom volt telis-tele jó emberekkel.Folyt az élet az utcákon,a házakban a portákon,a kertekben pedig folyt a munka.Jó levegő volt és ha kellett egy-egy gyümölcs vagy zöldség hátra mentem a kertbe leszedni.Most 33 éve,hogy nem jártam itt...és mindig lelkemben volt egy olyan túra amely ezt a környéket járja be.Még Gergővel is anno,mindig tervezgettem,hogy amikor majd nem lesz éppen más,kijövünk ide és bejárjuk a környéket.Azt a környéket ahol gyerekként szétbicikliztem az agyam és gyakorlatilag minden fűszállat személyesen ismertem... Apám 88-ban ment el,engem 89-ben rángattak be katonának,anyám pedig egyedül maradt a kertre... csinálta is hősiesen azonban egy jégesővel párosuló vihar után besokalt... és eladta a kertünket amely még apám halála után is csodaszép volt...1990-ben.Azóta nem voltam itt.33 éve nem voltam itt...
A Mezőfalvi szőlőhegyi buszmegálló
Pontosabban szőlőhegyet ketté szeli egy út.Ez az a bizonyos út amely Nagyvenyimről vezet Nagykarácsonyig.A zöld jelzésű turistaút.Ezen persze megfordultunk az elmúlt években,de ez nem hozott be szőlőhegy szívébe!Pedig a szívemből egy darab itt maradt...Most végre eljött az idő,hogy ennek a darabnak a nyomába eredjek.Ezt a szőlőhegyet bejáró túrát találtuk ugyanis ki július elsejére.A szőlőhegyi utcákon barangolunk,majd kinézünk a laktanya felé ahol meg katona voltam.Aztán majd valahol megfordulva visszafordulunk Mezőfalva felé,ahol majd sörrel és kis kajával csillapitjuk a dolgokat.A túra mellett szólt,hogy szinte nem járt különösebb költségekkel hála közelségének.
A Pálinka sor
Bár a mi utcánk a Kettes sor volt,mégis úgy döntöttem,hogy a túránkat a Pálinka sortól indítjuk.Otthon még befaltunk egy lángost,majd a 10 órási busszal húztunk ide ki.Fél 11 előtt már itt is voltunk és belevetettük magunkat a szőlőhegyi utcákba Zolikával.Az egykori szeszfőzdéig jöttünk.Ami biztos volt,hogy itt már nincs szeszfőzde... állt itt egy ház,de...én azt hallottam,hogy az egykori szeszfőzde összedőlt...ez a ház...hát ez sem volt jó álapotban,de azt,hogy ez volt-e a szeszfőzde vagy sem nem tudtam eldönteni,mégis úgy éreztem nem ez volt...vagy ha igen az eredeti összedőlése után épülhetett...nem egészen ilyenre emlékeztem ugyanis...Itt mivel keresztezte az utcát egy út,elfordultunk a Kettes sor felé...közben egyre csak villantak be az emlékek,hogy én mennyit bicajoztam itt...elmondani nem lehet....
A kőkeresztnél
Az úton haladva ott volt az a kőkereszt ami 40 éve is ott volt...Az,hogy ugyanez volt-e vagy esetleg újat állítottak nem tudtam,de a lényeg,hogy ugyanazon a helyen ahol negyven éve is,most is ott volt egy kőkereszt!Erre meg mennyit,de mennyit felmásztam gyerekként...Hirtelen azt kívántam,hogy valami csoda folytán menjünk vissza az időbe,mondjuk 1983-ba... Jó volt akkor,élt a szőlőhegy.Most csönd volt alig lehetett embert is látni.Hova lett a régi filling?Mentünk tovább a keresztől és elértük a Kettes sort.Gyermekkorom utcája... fura volt...mintha egészen megváltozott volna,de valahol ott volt az az utca is amelyet annyira szerettem gyerekként...ahol anyám és apám ment....ahol gondtalan volt az élet...Tudtam nem messze itt kell,hogy legyen a régi házunk...
A Kettes sor,gyermekkorom utcája...
Kettes sor és a régi ház...tudtam nem lesz jó amit látni fogok,de vágytam látni a régi házunkat.Haladtunk az utcán jöttek szembe az emlékek...anyám,apám...szinte éreztem,hogy itt vannak lelkeik velem...Közeledtünk a házhoz.A ház amely egykor életem fontos része volt,amely minden nyáron az otthonunk volt.A ház ahol boldog voltam gyerekként...Közben csupa csupa ismerős szomszédok házai voltak az utca két oldalán.Szomszédok akik már rég kihaltak... Rebesgették sok a roma mostanság errefelé...ide telepítették ki őket Mezőfalváról.De mi nem láttunk egyet sem.Aztán egyszercsak...ott voltunk a régi háznál!
Az ott a régi házunk!
Kétségbeejtő állapotok...
A házikó természetesen megérdemel majd a nagyon közeli jövőben egy külön bejegyzést a blogomban.Most elég az,hogy itt voltam a házikó és a környék meg szörnyű képet mutatott...mégis átjárta a szívemet a melegség...Akármilyen állapotban is volt jó volt újra látni 33 évet követően... és mintha a házikó is felpillantott volna szomorú sorsából és meglepődött volna...mintha köszönt volna,szia kisgazdám.... már nagyon vártalak...!Rendkivül elhanyagolt állapotban volt minden...hátra mentem sok jót nem láttam... visszafelé menet oda mentem közvetlen a ház mellé és....egyszerűen csak...megsimogattam.Ekkor eredtek el az első könnyeim... Na,de most hagyjuk a témát,egyik következő bejegyzésemben részletesen fogok foglalkozni vele.Most indultunk tovább a meghitt percek után,búcsút vettem a háztól szólva neki,hogy örökre itt van a szívemben...és,hogy remélem ez nem a végső búcsúnk még...
Ott ahol a seb van,ott simogattam meg a házikót...
Amikor hazatérsz három évtized után,de már nincs itt senki aki valaha is számított...
Az utca valahogy rövidebbnek tűnt mint gyerekként...
Csupán néhány perc volt...mégis jó volt újra hazatérni...de nagyon hiányoztak azok az emberek akik egykor itt tették színessé az életet...most nem voltak sehol...odaát vannak és én úgy tudom,hogy soha senkit nem veszítünk el,így hiszem azt,hogy odaát találkozunk majd!Hatalmas érzelmi hullám után folytatodott a túra a Kettes soron.Valahogy sokkal rövidebbnek tűnt az utca mint gyerekkoromban...és valahogy sokkal másabbnak.Vajon volt-e itt egyetlen ember is a régi időkből?Aligha...amúgy is alig láttunk embert.Végül elértük az utca végét ahol balra fordulva ráléptünk ama bizonyos zöld jelzésű turistaútra amelyen azért mentünk párszor az elmúlt években.Most csak egy rövid szakaszon érintettük,de a kis szőlőhegyi kápolnáig eljutottunk.Itt tartottunk egy kis pihenőt.
A kis szőlőhegyi kápolna,sokadszorra a blogomban!
Most nem takarták rácsok a látványt!
Véletlen fedeztük fel,hogy a kis kápolna ajtaja nyitva van.Most először tudtuk bemenni,na nem mintha befértünk volna,de jó volt végre rács nélkül látni.Egy banán ment le,aztán folytattuk a túrát.Itt letértünk a turistaútról a kápolna mellett futó útra amely a turistaútra merőleges volt.Négy kutya jelent meg,de szerencsére nem foglalkoztak velünk,futottak tovább a kertekben.Mi pedig végigmentünk ezen a még szőlőhegyhez tartozó úton.Kiérve emlékeztem,hogy a végén van egy járható út,hiszen erre is bicajoztam 40 éve...Most azonban járhatatlan volt a terep.Mivel 200 méterre volt a betonút javasoltam Zolikának,hogy ne forduljunk már vissza,valahogy vágjuk át magunkat a dzsungelen.Így is lett végül is sikerült kijutni az egykori hadiútra amely épp a laktanyához vezetett és amelyen szintén kismilliószor jártam már és amelyen szintén nagyon régen voltam,de...
Járhatatlan...
...majd járható út,Zolika örül is neki!
...nem olyan régen mint a régi házunknál.Ugyanis Gergővel tekertük erre egyszer egy bringatúrán és éppen visszafelé menet érintettük volna a régi házat.Gergőnek is megszerettem volna mutatni...de a sors elvette tőlünk ezt a lehetőséget,mert Gergő bicaja akkor itt mondott csütörtököt.Aztán tolhattuk vissza Nagyvenyimre ahová elénk jöttek segíteni hazavinni...Így akkor a laktanyáról és a régi házról is lemaradtunk.Gergő így nem láthatta soha egyiket sem...és az idő tájt volt éppen a laktanyában az a bizonyos géptemető ahová régi már nem használt hadi eszközöket hoztak...Szóval ez olyan valamikor 2009-11 között lehetett,de nem emlékszem pontosan mikor.Mivel a laktanyáig azért nem jutottunk el,ott ugyanaz a szitu volt mint a kertünknél,hogy 33 éve nem jártam itt.Az út egy szakaszán pedig akkor 10-15 éve voltam utoljára.Na.
Szinte ez minden ami látszik a laktanyából - a bejárat
Közben elég nagy lett a forgalom.Azt hittem már senki sem használja ezt az utat,de tévedtem.Mezőgazdasági gépek jöttek-mentek.A mezők szépek voltak az út mentén.A laktanyához érve azt láttuk,hogy nem látunk a bejáraton kivül szinte semmit...ohh a fene vinné el,pedig de szerettem volna látni!Itt voltam katona és egy kellemes korszaka volt az életemnek.Gyönyörű barátnőm volt (igen a királynő) és valahogy jobb volt az élet mint manapság.Sok jó haver volt a laktanyában.Direkt ezért szerveztem erre ezt a túrát,de nem számoltam vele,hogy szinte az egész laktanyát magáévá tette a természet...Mindent benőtt a növényzet és semmit nem lehetett látni sehonnan sem...Egy út (ami akkor régen nem létezett még) vezetett a laktanya kerítése mellett a mezőkre.Ezt kinéztem korábban a netről,hogy majd jókat fotózok innen a laktanyáról,de minden bevolt nőve növényekkel és semmit,de semmit nem lehetett látni...Hát ettől nem voltam túl boldog...Ha akkor rég eljutok idáig Gergővel egész biztos több szerencsénk lehetett volna...
Az útról semmit sem látni,jobbra benőtt mindent a növényzet
Ez minden amit látni..
Csupán az egyik egykori földalatti bunker tetejét lévő őrbódét véltük látni,semmi mász az út pedig egyre inkább jött el a laktanyától.Zolika mondta talán télen több szerencsénk lenne.Így elképzelhető,hogy az egyik télen eljövünk majd erre.Az úton mentünk tovább amely betért a csodás mezőkre,volt leágazás egy szép zöld rétre,mondtam menjünk arra,hátha itt áttudunk majd vágni a visszafelé menő útra.Nem tudtunk,így ezen kellett végigmenni addig amíg az a másik út is vezetett.Paradicsomföldek között és öntöző berendezések árnyékában.Végül elértük azt a betonutat,amelyet az Egyenesen át túrákon szoktunk keresztezni a Mélykútpusztai nöi börtön előtt.Itt vettünk nyugati irányt,eddig északnak jöttünk.Majd egy gazdaság előtt fordult vissza az út délnek és vált újra földúttá.A vízkészletünk közben kínosan kezdett fogyni és melegedni...
Az út gondolt egyet és délnek fordult!
Szerencsétlen állatok a szívem szakad meg értük!
Elhaladtunk közben a szarvasmarhák mellett akik kiváncsi tekintetekkel vizsgáltak minket.,majd eztkövetően az utunk egyenesre váltott és Mezőfalváig szinte tök egyenesen ment.Igen ám,de addig legalább öt,de lehet hat kilométer volt még!Eleinte kellemes fák árnyékában haladtunk a szél is lengedezett,szinte kellemes volt.Közben itt is jött egy-egy mezőgazdasági gép és motoros leányzó kismotorral kevert ott,de nem hivott be minket a málnásba...Aztán egy pont után már nem voltak fák és a nap kezdett erősen sütni..a szél is elállt.A vízünk az utolsókat rúgta.Balról mák földek,majd napraforgósok határoltak,jobbról meg búza vagy kukorica.Feltűnt a látóhatáron Mezőfalva is.Közeledett,de egyértelmú volt,hogy a vízünk nem bírja ki addig...így újra egy szomjas túra kerekedett a buliból..
Egyenesen át Mezőfalváig!
Meleg ide,elfogyó víz oda,végül is egész jó tempót diktáltunk és viszonylag gyorsan elértük Mezőfalvát!Szerencsére nem kellett sokat menni az első csapig! Itt aztán folyt az itatás...vagy kék-két liter vízet azonnal lenyomtunk!Ezután nem maradt más mint besétáltunk a központba ami már innen nem volt messze.Ott megkerestük az előzőleg kinézett Zöldfa éttermet.Itt végződött a túra!Mezőfalva amúgy talán az álltalam leglátogatotabb falvak egyike...ez annak fényében érdekes,hogy a közeli Szőlőhegy szívében meg 33 éve nem voltam...Zolika közben lefotózta az éttermet,odabenn a pultos csajszi meg kérdőre fogta,hogy miért...ajajj gondoltam jó fogadtatás.De megnyugtattuk,hogy nem rossz szándékból,hanem éppen ellenkezőleg.Szerepelni fog a blogban meg a filmben is.Ingyenreklám.Innetől kezdve aztán kedves fokozatra kapcsolt a csaj.Mi pedig rögtön két sörrel csillapítottuk a dolgokat!
Életmentő csap,hurrá!
Mezőfalva központja
Hideg sör júliusban,hát kell ennél szebb látvány?
Aztán meglepödtünk.Ugyanis talán ez volt az egyik legolcsóbb étterem amibe valaha is jártunk!És ettől még színvonalas is volt! A sör egy icipicit ugyan vízezett volt,de a szomjúság legyőzte az érzést benyakaltuk egy az egybe!A bagulyás és a palacsinta amit aztán fogyasztottunk viszont fenségesnek bizonyult!Jó másfél órát ültünk a teraszon.A végén még újra lenyomtunk két sört.A kaja végén még elsétáltunk a közeli parkba,majd a buszmegállóhoz.Jött is a busz rendesen,így fél ötre már itthon is voltunk!Hát egy kicsit érzelmesre sikerült a túra,de megnyugodhatott a lelkem is,elmentem megnézni a régi házikót.Már nagyon régóta szerettem volna ezt megejteni...
Egészségetekre!
Isteni volt a leves!
Ez volt az év 14.túrája (Zolinak a 12.-ik,de tavaly ő ment többet).Most mentünk 15 kilométert,így összesen tartok 190,1 kilométernél,ami annyit jelent,hogy átlagban 13,57 kilométer túránként.Nem a számok mondják meg mennyire jó egy túra amúgy,ez csak statisztika.Valószínű nem ez lesz az év túrája,de ennek ellenére jól éreztük magunkat,ez most nem volt egy nehéz túra,volt benne sok érzelmi hullámvasút és költségileg nem vágott tacsra minket még úgy sem,hogy éppen a mai naptól emelkedtek meg a tömegközlekedési árak is,hála a sok szarházi politikus csűrhének...Szóval jó kis buli volt!
