Itt nőttem fel...vagyis úgy mondanám a fél gyerekkoromat itt töltöttem.Akkoriban ez a környék valóságos földi paradicsom volt telis-tele jó emberekkel.Folyt az élet az utcákon,a házakban a portákon,a kertekben pedig folyt a munka.Jó levegő volt és ha kellett egy-egy gyümölcs vagy zöldség hátra mentem a kertbe leszedni.Most 33 éve,hogy nem jártam itt...és mindig lelkemben volt egy olyan túra amely ezt a környéket járja be.Még Gergővel is anno,mindig tervezgettem,hogy amikor majd nem lesz éppen más,kijövünk ide és bejárjuk a környéket.Azt a környéket ahol gyerekként szétbicikliztem az agyam és gyakorlatilag minden fűszállat személyesen ismertem... Apám 88-ban ment el,engem 89-ben rángattak be katonának,anyám pedig egyedül maradt a kertre... csinálta is hősiesen azonban egy jégesővel párosuló vihar után besokalt... és eladta a kertünket amely még apám halála után is csodaszép volt...1990-ben.Azóta nem voltam itt.33 éve nem voltam itt...
A Mezőfalvi szőlőhegyi buszmegálló
Pontosabban szőlőhegyet ketté szeli egy út.Ez az a bizonyos út amely Nagyvenyimről vezet Nagykarácsonyig.A zöld jelzésű turistaút.Ezen persze megfordultunk az elmúlt években,de ez nem hozott be szőlőhegy szívébe!Pedig a szívemből egy darab itt maradt...Most végre eljött az idő,hogy ennek a darabnak a nyomába eredjek.Ezt a szőlőhegyet bejáró túrát találtuk ugyanis ki július elsejére.A szőlőhegyi utcákon barangolunk,majd kinézünk a laktanya felé ahol meg katona voltam.Aztán majd valahol megfordulva visszafordulunk Mezőfalva felé,ahol majd sörrel és kis kajával csillapitjuk a dolgokat.A túra mellett szólt,hogy szinte nem járt különösebb költségekkel hála közelségének.
A Pálinka sor
Bár a mi utcánk a Kettes sor volt,mégis úgy döntöttem,hogy a túránkat a Pálinka sortól indítjuk.Otthon még befaltunk egy lángost,majd a 10 órási busszal húztunk ide ki.Fél 11 előtt már itt is voltunk és belevetettük magunkat a szőlőhegyi utcákba Zolikával.Az egykori szeszfőzdéig jöttünk.Ami biztos volt,hogy itt már nincs szeszfőzde... állt itt egy ház,de...én azt hallottam,hogy az egykori szeszfőzde összedőlt...ez a ház...hát ez sem volt jó álapotban,de azt,hogy ez volt-e a szeszfőzde vagy sem nem tudtam eldönteni,mégis úgy éreztem nem ez volt...vagy ha igen az eredeti összedőlése után épülhetett...nem egészen ilyenre emlékeztem ugyanis...Itt mivel keresztezte az utcát egy út,elfordultunk a Kettes sor felé...közben egyre csak villantak be az emlékek,hogy én mennyit bicajoztam itt...elmondani nem lehet....
A kőkeresztnél
Az úton haladva ott volt az a kőkereszt ami 40 éve is ott volt...Az,hogy ugyanez volt-e vagy esetleg újat állítottak nem tudtam,de a lényeg,hogy ugyanazon a helyen ahol negyven éve is,most is ott volt egy kőkereszt!Erre meg mennyit,de mennyit felmásztam gyerekként...Hirtelen azt kívántam,hogy valami csoda folytán menjünk vissza az időbe,mondjuk 1983-ba... Jó volt akkor,élt a szőlőhegy.Most csönd volt alig lehetett embert is látni.Hova lett a régi filling?Mentünk tovább a keresztől és elértük a Kettes sort.Gyermekkorom utcája... fura volt...mintha egészen megváltozott volna,de valahol ott volt az az utca is amelyet annyira szerettem gyerekként...ahol anyám és apám ment....ahol gondtalan volt az élet...Tudtam nem messze itt kell,hogy legyen a régi házunk...
A Kettes sor,gyermekkorom utcája...
Kettes sor és a régi ház...tudtam nem lesz jó amit látni fogok,de vágytam látni a régi házunkat.Haladtunk az utcán jöttek szembe az emlékek...anyám,apám...szinte éreztem,hogy itt vannak lelkeik velem...Közeledtünk a házhoz.A ház amely egykor életem fontos része volt,amely minden nyáron az otthonunk volt.A ház ahol boldog voltam gyerekként...Közben csupa csupa ismerős szomszédok házai voltak az utca két oldalán.Szomszédok akik már rég kihaltak... Rebesgették sok a roma mostanság errefelé...ide telepítették ki őket Mezőfalváról.De mi nem láttunk egyet sem.Aztán egyszercsak...ott voltunk a régi háznál!
Az ott a régi házunk!
Kétségbeejtő állapotok...
A házikó természetesen megérdemel majd a nagyon közeli jövőben egy külön bejegyzést a blogomban.Most elég az,hogy itt voltam a házikó és a környék meg szörnyű képet mutatott...mégis átjárta a szívemet a melegség...Akármilyen állapotban is volt jó volt újra látni 33 évet követően... és mintha a házikó is felpillantott volna szomorú sorsából és meglepődött volna...mintha köszönt volna,szia kisgazdám.... már nagyon vártalak...!Rendkivül elhanyagolt állapotban volt minden...hátra mentem sok jót nem láttam... visszafelé menet oda mentem közvetlen a ház mellé és....egyszerűen csak...megsimogattam.Ekkor eredtek el az első könnyeim... Na,de most hagyjuk a témát,egyik következő bejegyzésemben részletesen fogok foglalkozni vele.Most indultunk tovább a meghitt percek után,búcsút vettem a háztól szólva neki,hogy örökre itt van a szívemben...és,hogy remélem ez nem a végső búcsúnk még...
Ott ahol a seb van,ott simogattam meg a házikót...
Amikor hazatérsz három évtized után,de már nincs itt senki aki valaha is számított...
Az utca valahogy rövidebbnek tűnt mint gyerekként...
Csupán néhány perc volt...mégis jó volt újra hazatérni...de nagyon hiányoztak azok az emberek akik egykor itt tették színessé az életet...most nem voltak sehol...odaát vannak és én úgy tudom,hogy soha senkit nem veszítünk el,így hiszem azt,hogy odaát találkozunk majd!Hatalmas érzelmi hullám után folytatodott a túra a Kettes soron.Valahogy sokkal rövidebbnek tűnt az utca mint gyerekkoromban...és valahogy sokkal másabbnak.Vajon volt-e itt egyetlen ember is a régi időkből?Aligha...amúgy is alig láttunk embert.Végül elértük az utca végét ahol balra fordulva ráléptünk ama bizonyos zöld jelzésű turistaútra amelyen azért mentünk párszor az elmúlt években.Most csak egy rövid szakaszon érintettük,de a kis szőlőhegyi kápolnáig eljutottunk.Itt tartottunk egy kis pihenőt.
A kis szőlőhegyi kápolna,sokadszorra a blogomban!
Most nem takarták rácsok a látványt!
Véletlen fedeztük fel,hogy a kis kápolna ajtaja nyitva van.Most először tudtuk bemenni,na nem mintha befértünk volna,de jó volt végre rács nélkül látni.Egy banán ment le,aztán folytattuk a túrát.Itt letértünk a turistaútról a kápolna mellett futó útra amely a turistaútra merőleges volt.Négy kutya jelent meg,de szerencsére nem foglalkoztak velünk,futottak tovább a kertekben.Mi pedig végigmentünk ezen a még szőlőhegyhez tartozó úton.Kiérve emlékeztem,hogy a végén van egy járható út,hiszen erre is bicajoztam 40 éve...Most azonban járhatatlan volt a terep.Mivel 200 méterre volt a betonút javasoltam Zolikának,hogy ne forduljunk már vissza,valahogy vágjuk át magunkat a dzsungelen.Így is lett végül is sikerült kijutni az egykori hadiútra amely épp a laktanyához vezetett és amelyen szintén kismilliószor jártam már és amelyen szintén nagyon régen voltam,de...
Járhatatlan...
...majd járható út,Zolika örül is neki!
...nem olyan régen mint a régi házunknál.Ugyanis Gergővel tekertük erre egyszer egy bringatúrán és éppen visszafelé menet érintettük volna a régi házat.Gergőnek is megszerettem volna mutatni...de a sors elvette tőlünk ezt a lehetőséget,mert Gergő bicaja akkor itt mondott csütörtököt.Aztán tolhattuk vissza Nagyvenyimre ahová elénk jöttek segíteni hazavinni...Így akkor a laktanyáról és a régi házról is lemaradtunk.Gergő így nem láthatta soha egyiket sem...és az idő tájt volt éppen a laktanyában az a bizonyos géptemető ahová régi már nem használt hadi eszközöket hoztak...Szóval ez olyan valamikor 2009-11 között lehetett,de nem emlékszem pontosan mikor.Mivel a laktanyáig azért nem jutottunk el,ott ugyanaz a szitu volt mint a kertünknél,hogy 33 éve nem jártam itt.Az út egy szakaszán pedig akkor 10-15 éve voltam utoljára.Na.
Szinte ez minden ami látszik a laktanyából - a bejárat
Közben elég nagy lett a forgalom.Azt hittem már senki sem használja ezt az utat,de tévedtem.Mezőgazdasági gépek jöttek-mentek.A mezők szépek voltak az út mentén.A laktanyához érve azt láttuk,hogy nem látunk a bejáraton kivül szinte semmit...ohh a fene vinné el,pedig de szerettem volna látni!Itt voltam katona és egy kellemes korszaka volt az életemnek.Gyönyörű barátnőm volt (igen a királynő) és valahogy jobb volt az élet mint manapság.Sok jó haver volt a laktanyában.Direkt ezért szerveztem erre ezt a túrát,de nem számoltam vele,hogy szinte az egész laktanyát magáévá tette a természet...Mindent benőtt a növényzet és semmit nem lehetett látni sehonnan sem...Egy út (ami akkor régen nem létezett még) vezetett a laktanya kerítése mellett a mezőkre.Ezt kinéztem korábban a netről,hogy majd jókat fotózok innen a laktanyáról,de minden bevolt nőve növényekkel és semmit,de semmit nem lehetett látni...Hát ettől nem voltam túl boldog...Ha akkor rég eljutok idáig Gergővel egész biztos több szerencsénk lehetett volna...
Az útról semmit sem látni,jobbra benőtt mindent a növényzet
Ez minden amit látni..
Csupán az egyik egykori földalatti bunker tetejét lévő őrbódét véltük látni,semmi mász az út pedig egyre inkább jött el a laktanyától.Zolika mondta talán télen több szerencsénk lenne.Így elképzelhető,hogy az egyik télen eljövünk majd erre.Az úton mentünk tovább amely betért a csodás mezőkre,volt leágazás egy szép zöld rétre,mondtam menjünk arra,hátha itt áttudunk majd vágni a visszafelé menő útra.Nem tudtunk,így ezen kellett végigmenni addig amíg az a másik út is vezetett.Paradicsomföldek között és öntöző berendezések árnyékában.Végül elértük azt a betonutat,amelyet az Egyenesen át túrákon szoktunk keresztezni a Mélykútpusztai nöi börtön előtt.Itt vettünk nyugati irányt,eddig északnak jöttünk.Majd egy gazdaság előtt fordult vissza az út délnek és vált újra földúttá.A vízkészletünk közben kínosan kezdett fogyni és melegedni...
Az út gondolt egyet és délnek fordult!
Szerencsétlen állatok a szívem szakad meg értük!
Elhaladtunk közben a szarvasmarhák mellett akik kiváncsi tekintetekkel vizsgáltak minket.,majd eztkövetően az utunk egyenesre váltott és Mezőfalváig szinte tök egyenesen ment.Igen ám,de addig legalább öt,de lehet hat kilométer volt még!Eleinte kellemes fák árnyékában haladtunk a szél is lengedezett,szinte kellemes volt.Közben itt is jött egy-egy mezőgazdasági gép és motoros leányzó kismotorral kevert ott,de nem hivott be minket a málnásba...Aztán egy pont után már nem voltak fák és a nap kezdett erősen sütni..a szél is elállt.A vízünk az utolsókat rúgta.Balról mák földek,majd napraforgósok határoltak,jobbról meg búza vagy kukorica.Feltűnt a látóhatáron Mezőfalva is.Közeledett,de egyértelmú volt,hogy a vízünk nem bírja ki addig...így újra egy szomjas túra kerekedett a buliból..
Egyenesen át Mezőfalváig!
Meleg ide,elfogyó víz oda,végül is egész jó tempót diktáltunk és viszonylag gyorsan elértük Mezőfalvát!Szerencsére nem kellett sokat menni az első csapig! Itt aztán folyt az itatás...vagy kék-két liter vízet azonnal lenyomtunk!Ezután nem maradt más mint besétáltunk a központba ami már innen nem volt messze.Ott megkerestük az előzőleg kinézett Zöldfa éttermet.Itt végződött a túra!Mezőfalva amúgy talán az álltalam leglátogatotabb falvak egyike...ez annak fényében érdekes,hogy a közeli Szőlőhegy szívében meg 33 éve nem voltam...Zolika közben lefotózta az éttermet,odabenn a pultos csajszi meg kérdőre fogta,hogy miért...ajajj gondoltam jó fogadtatás.De megnyugtattuk,hogy nem rossz szándékból,hanem éppen ellenkezőleg.Szerepelni fog a blogban meg a filmben is.Ingyenreklám.Innetől kezdve aztán kedves fokozatra kapcsolt a csaj.Mi pedig rögtön két sörrel csillapítottuk a dolgokat!
Életmentő csap,hurrá!
Mezőfalva központja
Hideg sör júliusban,hát kell ennél szebb látvány?
Aztán meglepödtünk.Ugyanis talán ez volt az egyik legolcsóbb étterem amibe valaha is jártunk!És ettől még színvonalas is volt! A sör egy icipicit ugyan vízezett volt,de a szomjúság legyőzte az érzést benyakaltuk egy az egybe!A bagulyás és a palacsinta amit aztán fogyasztottunk viszont fenségesnek bizonyult!Jó másfél órát ültünk a teraszon.A végén még újra lenyomtunk két sört.A kaja végén még elsétáltunk a közeli parkba,majd a buszmegállóhoz.Jött is a busz rendesen,így fél ötre már itthon is voltunk!Hát egy kicsit érzelmesre sikerült a túra,de megnyugodhatott a lelkem is,elmentem megnézni a régi házikót.Már nagyon régóta szerettem volna ezt megejteni...
Egészségetekre!
Isteni volt a leves!
Ez volt az év 14.túrája (Zolinak a 12.-ik,de tavaly ő ment többet).Most mentünk 15 kilométert,így összesen tartok 190,1 kilométernél,ami annyit jelent,hogy átlagban 13,57 kilométer túránként.Nem a számok mondják meg mennyire jó egy túra amúgy,ez csak statisztika.Valószínű nem ez lesz az év túrája,de ennek ellenére jól éreztük magunkat,ez most nem volt egy nehéz túra,volt benne sok érzelmi hullámvasút és költségileg nem vágott tacsra minket még úgy sem,hogy éppen a mai naptól emelkedtek meg a tömegközlekedési árak is,hála a sok szarházi politikus csűrhének...Szóval jó kis buli volt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése