A régi kert

 Előző bejegyzésemben írtam a régi házunkról,a teljes képhez azonban hozzátartozik a kert is ami a ház mögött volt.Miután az is életem részét képezi,egy bejegyzés erejéig erről is lesz most szó.Sajnos akkoriban amikor még megvolt a kertünk nem voltak ilyen okos kütyük amelyek azonnal képeket tudnak varázsolni,így bizony a családi fotóalbumba meg nem találtam olyan képet amelyen látszik a kertünk...Ha készült is fotó akkoriban az a háznál készülhetett,de olyant sem találtam szinte semmit.Ma már egészen biztosan fotóznám a termést,a kert szépségét és mindent...de mivel nincs ilyen kép,kénytelen vagyok a neten talált fotókkal illusztrálni a történetet.

Halomszámra volt ilyesmi a régi kertünkben

A pár nappal ezelőtti szőlőhegyi túra nagyon nagy hatással volt rám.Egy részt visszarepített a múltba a ma már édesnek tűnő gyerekkorba,de ugyanakkor jelentős hiányérzetet is okozott.Hiszen láttam a régi házunkat és a pusztulása ledöbbentett,miként az is,hogy hiába néztem körül senki nem volt a környéken sem azon emberek közül akik akkoriban itt éltek és így vagy úgy,de az életem részei voltak.A döbbent részhez az is hozzátartozott,hogy a házunk mögötti gyönyörű kertünkből sem maradt semmi.Szó szerint semmi!A mókustojás aki annak idején megvette a telkünket gondoskodott erről.Ugyanis az ő földje a mi kertünk mellett volt,de azon csak kukoricát vagy valamilyen takarmány növényeket termesztett.Amikor birtokába került a mi kertünk is természetesen egyesítette az övével és ezzel kiírtotta a teljes szőlő és fa állományt így azon a részen is az ő takarmány növényei éltek aztán tovább...

Látható,hogy a házunk mögött semmi sem maradt a kertből...

A kertünk becslésem szerint legalább 200 méter hosszú volt,de az is lehet,hogy 250.Szélességre meg hát...talán húsz méter.A két oldalán szőlőlúgas futott végig a közepén pedig egy hosszú fasor kb. 90 gyümölcsfával!A fák alatt itt-ott pedig a vetemények,zöldségek,eprek termettek.Faterom valóságos földi paradicsommá formálta az évek alatt.És bár lehet,hogy időnként szerette a bort az öreg,de a kertet elképesztő módon karbantartotta.Büszkék lehettünk rá és ma már büszke is vagyok.Az mellett,hogy szép volt,bőven hozta a termést is minden évben.Soha nem volt gondunk zöldségre,gyümölcsre!Nagyon sok fánk volt,de a legtöbb az meggy és almafa volt.De cseresznyefából volt négy darabunk.Viszont sárgabarack és diófából csak egy-egy.Ráadásul az egyik évben a villám éppen a sárgabarackfába csapott bele és törte ketté.A megmaradt részén azonban továbbra is hozta a termést!

Itt talán jobban látható,hogy a kert megsemmisült,a háztól balra lévő föld egyesült vele...

A szőlőlúgas mellett két oldalról egy-egy út volt,kivülről,azon lehetett közlekedni,de ezt természetesen igénybe vették a szomszéd kertek gazdái hiszen ezek választották el egymástól a kerteket,így ezek közösek voltak,de nem is volt ebből soha semmi probléma.A kert élt megtöltöttük élettel.Persze amikor csak tudtunk segítettünk faternak a kertművelésben,de természetesen az oroszlánrész az ővé volt a munkában.Szóval a kert gyönyörű volt és akkor én ezt természetesnek vettem.Ma tudom csak igazán mekkora kincs volt a kezünkben...Apám gyönyörűt alkotott és ezért óriási a tiszteletem az irányába.

Fák szépen sorban,mint egykor nálunk...

Korábban hírét vettem már,hogy az ember aki megvette kiírtotta a kertünket,hiszen a haveromék kertje pár házzal odébb a miénk eladása után még évekig megvolt,így hozta ha volt valami hír.Ezért is nem vitt rá a lélek sokáig (évtizedekig),hogy eljöjjek erre újra.Most,hogy eljöttem nem is volt kellemes szembesülni a valósággal.De mondom büszke vagyok apámra,mert kegyetlenül értette a dolgát,erre született.A vérében volt a kertművelés.Amit alkotott az pedig túlmútat ezen a szörnyű világon és mint minden,ebben is reménykedem,hogy odaát él és megmarad örökre.Ami biztos,hogy ahogy a szeretteim és a házunk,úgy a kertünk is örökre itt van a szívemben...

Sehol a világon nem ettem jobb cseresznyét azóta sem,mint apám kertjében...