Kellemesnek ígérkező idő köszöntött ránk a hétvégén,legalábbis a szombati napon.A múlt heti sikeres balatoni kék debütálása után sem akartunk otthon ülni.Így most egy környékbeli túrával erősítettünk.Na ez sem ígérkezett kis túrának a maga várható nagyjából húsz kilométerével.Zolikával vágtunk neki a közeli Mezőfalvának.Gyermekkorom kedvenc falva kissé kívül esik a túrázási lehetőségektől,de aki leleményes erre is talál remek túra lehetőségeket.Mi azok vagyunk,hiszen egy-két túránk érintette már a települést,illetve volt már túravégpont is.De emlékezeteim szerint túrát még nem indítottunk innen.Most ennek is eljött az ideje!Ám mielőtt az egész bulit megkezdtük volna,Dunaújvárosban az ország legolcsóbb lángososánál lenyomtunk egy-egy full lángost.Ezután a kilenc órási busszal mentünk ki Mezőfalvára.Fél tízre kint is voltunk.Mezőfalva pedig ezen a februári délelőttön a legszebbik arcát mutatta felénk!
Mezőfalva nagyon kellemes volt!
A múlt héten hiányoltuk a kávézási lehetőségeket Fehérváron,Pétfürdőn és Királyszentistvánon is,itt százötven méteren belül négy is volt!Mi a közeli Dóra cukrázdát választottuk.Ide jártam be mikor katona is voltam és már akkor is jók voltak a tapasztalataim.Most sem csalódtunk.Kávéztunk és somlóiztunk szinte nevetségesen alacsony összegért!Rég indult túra ekkora zabálásokkal és reményeink szerint a zárás is hasonló lesz majd.A tervünk az volt,hogy Ménesmajor és Daruszentmiklós érintésével elmegyünk egészen Dunaföldvárra.Minimum 20 km-esnek véltük a távolságot,viszont végig sík terepet ígért a túra.A kellemes Mezőfalván át trappoltunk a zöld jelzésű turistaúton.Erre mentünk Nagykarácsonyba vezető túráinkon Gergővel 2017-ben és Zolikával 2022-ben is.Most Ménesmajorig volt azonos az út.Ott azonban nem nyugatra Nagykarácsonyba megyünk hanem tovább dél felé Dunaföldvár irányába.
Kellemes parkokon át Mezőfalván
Kiérve a faluból,irány dél felé!
Viszonylag hamar kiértünk Mezőfalváról és az út szinte rögtön délnek fordult.Kellemesen jól járható volt,de sok látnivaló ugyan nem akadt a végtelen mezőkön kivül,de ez is kellemes volt.Jó két kilométer után tűnt fel egy kisebb magaslat az út mellett.Ma már tudjuk,hogy ez volt az egykori Bolondvár.Javasoltam Zolikának menjünk fel a kis dombra,ahol a várból már semmi sem maradt.Viszont nagy fű az volt bőven,de akadt némi kilátásunk is innen.Ám hiba volt feljönni,mert nem számoltunk az itt telelő kullancsokkal.Így aztán hiába a február a következő három kilométer úgy telt,hogy szedtük magunkról a kullancsokat.Tíz kullancs gondolta úgy,hogy rajtunk kellemesebben fogja tőlteni az időt.Ám végül itt lelték halálukat.Egy székkel felérő vadászles volt a következő látnivaló.Emlékeztem ide felült Gergő akkor rég...mivel a nyomában jártam most is úgy gondoltam én is felülök,tisztelegve örök túratársam előtt most is!
A Bolondvár Mezőfalvától délre
Gergő a vadászlesen 2017-ben...
Én ugyanott hét évvel később,vele a szívemben...
Elértük aztán a Dunaújváros - Rétszilas vasútvonalat amelyet úgy keresztezett a turistaút,hogy felkapaszkodott a vasúti töltésre,majd magán a vasúton kellett menni vagy hetven métert és úgy ereszkedett le a túloldalon.Cseppet sem számított veszélytelennek a dolog!Ám mi Gergővel már voltunk ennél neccesebb helyzetben is,nem ijedtem meg ettől a szakasztól sem.Zolika pedig még mindig a kullancsaival volt elfoglalva.Bárki aki erre vetemedik majd a jövőben,ezen a szakaszon fokozottan figyeljen azért és minél előbb húzzon le a sínről!Amint leértünk kb. öt perc múlva egy mozdony tepert ott el,szóval nem árt az óvatosság!A túloldalon meg egy darabon a szántóföldön megy az út,vártam azt,hogy itt majd kemény dagonyánk lesz,de száraz és kemény volt a talaj,így gond nélkül átjutottunk ezen a részen majd újra teljesen jól járható lett az út!
Hetven méteren a sínen megy a turistaút is egészen érthetetlen módon...fokozott figyelmet!
Délnek mentünk egyenesen,elhaladtunk a védett öreg kocsányos tölgy mellett.Itt pihentünk picit megetettem az útra hozott egyetlen kajámat egy pizzáscsigát csak mert a vízzel teli kulacs kezdte agyonnyomni.Pár száz méter után aztán beértünk Ménesmajorba.Ez Mezőfalvának egy külső településrésze.Nem nagy eresztés.Egy utca van itt ahol laknak is páran.Ami volt látnivaló egy kúria,azt is elbontották már.Itt vettünk búcsút a zöld jelzéstől miután az elfordult nyugatnak,mi pedig tartottunk tovább dél felé.Egy láncon lévő gyönyörű,de szomorú pit bull sorsán bosszankodtunk egy sort,így hagytuk el aztán Ménesmajort.Az út egy kanyar után a déli irányt felváltotta dél-keleti irányra.Nyuszik futottak a végtelen mezőkön,más látnivaló nem akadt.
Az öreg tölgy őrzi lépteink
Zolika trappol Ménesmajort elhagyva
Egy kilométer után ágazott két felé az út.Az alkalmazás segítsége kellett a jó irány kiválasztásához,bár sejthető volt melyik az.Itt egy erdő mellett haladtunk,kiméletlen fa pusztitást láttunk...Újabb egy kilométer múlva értük el Daruszentmiklóst a feltámadó szélben,annak is Daruhegy részét.A csendes település azon részén ahol mi haladtunk sok látnivaló nem akadt.Talán egy barátságház ami látnivalóul szolgált.Ez előtt volt egy pad,így pihentünk egy kicsit.Sajna engem kínzott a talpfájás,így jól jött egy kis pihi.De hamar tovább is indultunk a falu egy olyan részén vezetett tovább az út ahol beértünk egy rendkivül kellemes erdei szakaszra.Kétségtelenül ez volt a túra legkellemesebb része vagy három kilométeren át!
Elérve Daruhegyet
A túra legkellemesebb szakasza három kilométeren át
Amúgy úgy terveztük,hogy a túra végállomása Dunaföldváron az Arany fácán vendéglőnél lesz ahol olcsó és jó a babgulyás.Jártunk már ott többször is,így egy jó kajálással akartuk befejezni a túrát.Egy földvári lakosú kollegánkkal egyeztetve megbeszéltük,hogy majd ha odaérünk akkor csörgünk neki és velünk tart a zabálásra.De addig még várt ránk pár kilométer.Daruhegyet elhagyva alulról kereszteztük az M6-os sztrádát majd hamarosan beértünk Tolna vármegyébe (eddig Fejérben nyomtuk).Itt a 61-es út Földvárról kivezető szakaszánál lyukadtunk ki.Az út mellett a vasútvonal haladt.Mivel más út nem volt,így a vasúton mentünk tovább.Ez nem volt már annyira veszélyes,mert erre a személyforgalom megszűnt,ami nem zárta ki egy-egy tehervonat erre tévedését...
Elérjük a sztrádát
Vasúton megyünk tovább,de gyalog...
Nem volt egy telitalálat ennek a szakasznak a választása.Lehet jobb lett volna ha a 61-es út mentén megyünk be Dunaföldvárra.A sínes tartó szakasz jó négy kilométeres volt és rendkivül kellemetlen volt ezen menni.A fájó talpamnak nem ízlett a sínen való menés.Így vagy ugráltam a talpfáról,talpfára ami már talpbeton.Vagy a köveken mentem ami erős fájdalom érzéssel párosult.Nem nagyon volt hova letérni amikor végre sikerült akkor az út jött párhuzamosan a sínnel,de azon legalább kellemesebb volt a járás.Nagyon sokára értünk egy olyan ponthoz amikor egy járható út keresztezte a sínt.Erre tértünk le.Szerencsére sem vonat,sem mozdony se semmi nem jött a sínen való trappolás időtartalma alatt.
Hosszú kellemetlen szakasz
Ez az utca aztán bevitt Dunaföldvár kellős közepére.Az Arany fácán még jó másfél kilométerre lehetett.Ez nem töltött el örömmel,hiszen eddigra már mindketten fáradttak voltunk.Szerencsére éppen jött a kollengánk (akinek időben csörögtünk) kocsival.Mellettünk megállva elvitt minket az Arany fácán étteremig.Ott aztán sikerült egy jó babgulyást fogyaztani és még egy rízseshúst is.Na meg egy kiváló sört.Aztán a kollegánk elvitt a buszpályaudvarig is.Ott pedig buszra szállva indutunk haza.Fél hét után értünk Dunaújvárosba.A túrát mi 22 km-nek saccoltuk végül is,még úgy is,hogy a központból elvittek kocsival az étteremhez.
Az Aranyfácán (archív)
Hát nem ez volt a legjobb túránk,de elvoltunk.Az első kilométereken a kullancsokkal harcoltunk,az utolsókon pedig a sínen járás kivette erőnket.De a kajálások jók voltak.Ez volt az év harmadik túrája.Most akkor mentünk 22 kilométert.Ez így összesen akkor már 58 kilométer idén.Ez pedig 19,33 km/túra átlagot jelent jelenleg.Reményeink szerint még egy túránk lesz a télen ezzel pedig az előzetes terv mondhatni teljesül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése