Tavaly voltam első alkalommal a Dunán innen,Dunán túl teljesítménytúrán.Akkor Zolika invitálásának mondtam igen aki akkor már hetedszer vett részt ezen a túrán.Az egy évvel ezelőtti túrából nagyon jó buli kerekedett és elhatároztuk,hogy ezentúl minden évben eljövünk erre az eseményre.A teljesítménytúrát a Pentele Természetjáró Egyesület szervezi,ők amúgy Dunavecseiek,de ezt a túrát itt a mi városunkban csinálják.Pontosabban ide kell visszaérni ezeken a túrákon.Lehet választani a külömböző távok közül,van 8,15,20,30 és 50 km-es túrára is lehetőség.Mi ahogy tavaly is most is a 20km-es távot választottuk.Ennek több oka is van,egyrészt ez a táv ideálisnak mondható,másrészt ennek az útvonala érinti az ilyenkor bliriáns szépségű hóvirágokkal teli Szent Mihály erdőt,persze úgy tudom a 30 és az 50-es is érinti.A túrára nem árt előnevezni,mert így kicsit olcsóbb a nevezési díj.A dunaújvárosi Gárdonyi iskola aulájában kell gyűlekezni,ahonnan miután leadtuk a nevezést és megkaptuk az itinert,kivisznek minket különjárattal a választott túra kiindulópontjára.Ez most is igy volt.Zolikával és Manó barátommal kiegészülve kb.8.40-re ki is értünk a kulcsi Vízi fogadóhoz.Innen indult a mi távunk.
Érkezés a kiindulóponthoz
Mint kiderült a nagy többség ezt a távot választotta.Persze nem csak egy busz jött és nem csak egy időpontban.Több százan vettek most is részt a nagy népszerűségnek örvendő túrákon.Kiérve a fogadóhoz nem volt más dolgunk mint a piros jelzésű turistaútra ráállni ami rögtön itt is volt a buszmegálló mellett.Azonnal beértünk a Szent Mihály erdőbe.Itt még Gergővel jártam először 2016 áprilisában,még akkor nem tudtuk,hogy milliónyi hóvirágot rejt az erdő.Ha tudjuk akkor februárban jövünk,de persze akkor is szép volt!Beérve az erdőbe az méterről méterre válik egyre szebb és szebbé,mígnem a végén már úgy van vele az ember kár,hogy vége.Nagyjából 2 km-es út visz végig az erdőn,ez végig kitűnően járható és teljesen jól ki is van jelezve.Haladtunk az erdőben,Manó ahogy szokott méterekkel előttünk.Mi ugye amit csak lehetett azt fotóztuk és videóztuk.A hóvirágok amúgy ennek a 2km-es szakasznak a második részében vannak.De addig is szép volt az út a dimbes-dombos erdőben.Nyolcszáz méterre volt az első pecsételőpont.
Az első pecsételőpont,a kutyás hölgy melletti hátizsákos fickó a Manó
Az pecsételőhely után Manó elhúzott tőlünk és többé nem láttuk ezen a túrán! Ez az ő dolga persze,de ezt így nem tudom hova tenni.Egyrészt ha már eljövök a haverokkal akkor velük vagyok a túra időtartalma alatt és dumálgatunk,beszélgetünk,hülyéskedünk közösen.Másrészt többször írtam már,hogy nem vagyok híve az eszeveszett ész nélküli trappolásnak,közben a szép dolgok feletti elsiklásnak.Na mindegy,mi elvoltunk így is.Diktáltunk mi is egy tempót persze,teljesítménytúrán voltunk,de alaposan megcsodáltuk a hóvirágokat és a szép dolgokat menetközben!Éppen kezdtem hiányolni,hol vannak már a hóvirágok amikor feltűntek.Eleinte pár darab aztán ott volt előttem több millió!Elképesztő szépségű helyen voltunk!Egy kisebb völgy volt az erdő közepén amit a milliónyi hóvirág után elneveztünk Hóvirág-völgynek,amúgy nem tudok róla,hogy lenne bármiféle neve.Persze itt a környék annyira szép volt,hogy teljesítménytúra ide vagy oda,hosszú perceket elcsodálkoztunk itt.Igazából leszartuk mikorra érünk vissza,de megsúgom így is visszaértünk a megadott időn belül!
A Hóvirág-völgy
Jómagam a hóvirág tengerben
Nagyon szép volt az erdő hátralévő szakasza is és tényleg sajnáltuk,hogy vége.Nem mondom,hogy aki tud az jöjjön el ide,hiszen addig jó amíg ez nincs annyira felkapva.Az időnk jobb volt mint tavaly.Egyrészt nem volt eső és melegebb is volt.Persze azért részben elvolt borúlva.Kiérve az erdőből a kulcsi telkek árnyékában haladtunk,majd a kulcsi utcákon.Itt egy villanyoszlopon volt a második pecsételőhely.Manó már legalább ötszáz méterrel lehetett előttünk.Maga a kulcsi utcák hosszúak voltak és egy idő után már unalmasak is.Visszasírtuk a gyönyörű erdőt.Jó 4 km-en át trappoltunk a betonos kulcsi utcákon,legalább itt-ott voltak kilátásaink a Dunára.
Unalmassá váló kulcsi utcák
A sok újgazdag ház között egy igazi érték
Nagy sokára értek véget az unalmas utcák.Az út pedig levezetett a Dunához.Ez már újra kellemesebb rész volt.Itt is volt egy ellenörzőpont,de itt már voltak és adtak almát is,amit menetközben faltunk be.Elhagyva Kulcsot szép részek jöttek.Jó rálátásaink voltak a környező dombokra a magunk mögött hagyott Kulcsra és a távolban feltünő Rácalmásra is.Közben a rácalmási Kis Duna ág szegődött mellénk kelet felől.Párhuzamosan haladtunk vele déli irányba.Viszonylag hamar elértük Rácalmást is.Itt még felmentünk kicsit nézeldőni a Rácalmási-szigetre bevezető hídra.A mi távunk a Rácalmási-szigetet nem érintette,de a 15 és a 30 km-es igen.Így ez most kimaradt,de ide persze úgy is jövünk még.A híd után volt a következő pecsételési hely.Itt sütit is kaptunk.Megnéztük még az ártézi kutat,majd mentünk tovább.
Zolika valahol Rácalmás és Kulcs között
A Kis Duna a rácalmási hídról
Az ártézi kút
Folytatva a túrát kellemetlen meglepetésként ért,hogy a piros jelzés nyomvonalát kissé megváltoztatták!Ugye ez vezetett tovább eredetileg a Kis Duna mentén,de most felvezették Rácalmás ófalui érszébe.... úgy éreztem különösebb értelme nem volt.Persze követtük a pirost és úgy tűnt ez az egész csupán azért volt,hogy a Rác templomra való rálátást megmutassák.Ami persze szép volt,de az út eredeti nyomvonala a Duna mellett is szép...Mindegy,úgy döntöttünk Zolikával,hogy jövőre majd maradunk az eredeti útvonalon.Következett a rácalmási üdölőövezet alatti szakasz,balról azzal az ártéri erdővel amelyben Gergővel is túráztunk már párszor..Az utat itt lebetonozták,ennek nem örültünk,az erdő pedig nagyon rendezetlennek tűnt.Hamar elértük Dunaújvárost,valahogy most ez a táv nem tűnt soknak.
Az út az ülülőövezet alatt
Dunaújváros első méterei után letértünk a pirosról rá a piros+ jelzésre,ez hangulatos úton vitt be a Szalki-szigetre.Elértük egyik kedvenc helyemet a kis zsiliphídat ahonnan most is lenyügőző volt a kilátás.Itt is pihentünk és néztük a szép tájat.Manó közben ekkor telefonált,hogy célba ért.Hát mit mondjak jó 1,5 km-rel volt előttünk,neki biztos megérte... Mi pedig beérve a szigetre kellemetlen meglepetésként értük meg a zsiliphíd melletti tujasor kivágását.Ettől függetlenül a sziget most is nagyon szép volt.Az utunk körbejárta a kempinget.Még itt is volt egy ellenörzőpont,de itt nem kaptunk semmit.Még kicsit a sziget északi részén vezetett az út,rácsodálkoztunk a helyi halászcsárdára és a strandra.
Hangulatos út a szigetre
A zsiliphídon
A helyi strand
Kiérve a szigetről még a helyi gumiszervíz mellett volt egy ellenőrzőpont ez volt az utolsó.Itt kávét is tudtunk inni!Majd következtek az utolsó méterek.Elsőként a dunaújvárosi Rác templomhoz értünk fel,majd megmásztuk a Pentelei fensíkra vezető dombot.Ezen terül el maga a város.Itt még csodáltuk kicsit a kilátást,majd elballagtunk a közeli Gárdonyi iskolához.Itt végződött a túra.Belépve az aulába Manó már nem volt sehol...mi pedig leadtuk az itinert,kaptunk emléklapot és jelvényt.Na és zsíroskenyeret hagymával és teával.Remek buli volt ez most is.Köszönjük a Pentele TE-nek az ismételt nagyszerű szervezést!
A helyi Rác templom
Végállomás
Ez volt az idei év negyedik túrája,így egy túrával jobbak vagyunk mint tavaly ilyenkor.Most a teljes táv ahogy tavaly is 21,6 km volt.Így összesítésben tartunk 79,6 km-nél.Ez pedig 19,9 km/túra átlagot jelent.Jól alakult eddig az év és a tél is.Hál isten a remegős vidóknak is vége,ez a filmünk már újra jobb színvonalúra sikeredett.A túra jó volt,sajnáljuk azt,hogy Manó nem velünk tartott,mi remekül elvoltunk most is.Igyekszünk folytatni a sort!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése