Végig a Balatoni kéken - I.szakasz

 Akkor végre elérkezett a nap és megkezdtük menetelésünket a balatoni kéken.A balatoni kékről írtam pár nappal ezelőtt,ha nem tudod lapozz vissza pár bejegyzés erejéig és megtudhatod.A lényeg,hogy a balatoni kéktúra nem keverendő össze az Országos Kéktúrával!Ez a Balaton kék útja amely 101 kilométer hosszú és Pétfürdőtől vezet Badacsonyig (vagy vissza kinek,hogy jó).Úgy döntöttünk,hogy idén ebbe belevágunk és szakaszosan végigcsináljuk majd évi minimum két - három túrával.Hiszen a teljesítése nincs sem időhöz,sem távhoz kötve.Így tehát február első szombatjának reggelén neki indultunk a nagy menetelésnek.Zolika és Viki tartott velem.Kora reggel a dunaújvárosi buszpályaudvaron találkoztunk.Innen busszal mentünk Fehérvárig,majd onnan vonattal Pétfürdőre.Sajnos úgy jöttek össze a dolgok,hogy Fehérváron nem tudtunk egy kávét inni.Szokásunk kávéval kezdeni a túrákat.Ám a resti nem volt még nyitva a közeli kocsmában pedig kifogyott a kávé (...),ahogy az állomás kávéautomatájában is.Reggel 8 óra 10-re értünk Pétfürdőre,ahol közvetlen az állomás mellett volt a pecsételőhely.Ugyanis e kék túrát is ahogy a nagy testvérét,igazolni és pecsételni kell!

Pétfürdőről indul ki a balatoni kék

Az igazoló lap

Miután megtörtént a pecsételés el is indultunk Pétfürdő utcáin.A település immár ismerösként köszönt vissza,hiszen harmadik alkalommal jártunk itt három éven belül.Rögtön le is tértünk a kékről a helyi ligetben lévő kis tavacskát néztük meg és jártuk körbe.Most a februári napfényben is nagyon szép volt ez a hely.A szép hídon átmentünk a tó közepén található kicsiny szigetre.Szomorúan tapasztaltuk viszont,hogy a tó melletti kis röfi szobor már nem volt sehol... A tavat és a közeli kis parkot letudva vágtunk át Pétfürdőn nagyjából észak - dél irányban.Erre már különösebb látnivaló úgy nem volt és sajnos itt sem találtunk olyan helyet ahol kávézni tudtunk volna.Kiérve a településről kezdtük meg az emelkedésünket.Erre mentünk anno a két évvel ezelőtti Sólyra és Hajmáskérre vezető túrán.

A pétfürdői hídacska a tóban

Nem jelentett különösebb nehézséget megmászni a 205 méter magas Péti-hegyet.Felfelé menet visszatekintve egyre jobban lett szebb és szebb a kilátásunk magára Pétfürdőre és háttérben a Bakony vonulatára.Központban a számomra édes emlékű Baglyas-heggyel.Fent a Péti-hegyen is letértünk kicsit a kékről méghozzá a közeli geódéziai mérőtorony kedvéért.Ugyan ezen is jártunk két éve,de akkor is megkapó volt onnan a kilátás,úgy döntöttünk ezt most is megnézzük.Ám a Péti-hegyen már hatalmas volt a szél.A kilátásban pedig a torony nélkül is lehetett gyönyörködni.Hála a szélnek az idő tiszta volt.A toronyhoz érve én ugyan felmentem,de olyan fokú szél volt fenn,hogy a többieket lebeszéltem erről.Én is fostam odafenn,használható felvételeket pedig nem tudtam lőni,hiszen félő volt,hogy a szél kifújja a kezemből a kamerát.

Kilátás a torony árnyékából

Az egy érdemleges kép amit fentről tudtam lőni a hatalmas szélben

Zolika bújna ki a kilátószintre,de biztonsági okból lebeszéltem róla

Ez persze nem szegte kedvünket.Visszatértünk a kékre és folytattuk a túrát.Lefelé vezetett az út a hegyről majd változott a táj képe.Beértünk egy erdőbe ahol le-fel vezetett a köves út.Nem volt nagy emelkedők,de csúsztak.Közben krosszmotorosok érkeztek,még időben ordítottam a többieknek,hogy le az útról.Vagy 12-en jöttek és karfelemeléssel jeleztek egymásnak,hogy vigyázat túrázók.Ezt a cselekedetüket díjaztuk,mert így lassítottak.Megköszönték,hogy félreálltunk és ők is,mi is mentünk tovább.Kisimult az út apró sunyi emelkedökkel és hosszú egyenesekkel tarkítva mentünk tovább.Jó két kilométer múlva értünk ki egy dimbes-dombos tisztásra.Itt újfent erős szél fújt.Ismerös volt ez a rész is,hiszen erre jöttünk mint írtam két éve is.A turistaút az erdő és a tisztás találkozásánál haladt "s" alakban.Egy ponton azonban erős dagonyára váltott.

Egyenes szakaszon

Az erdő és préri találkozásánál megy az út amely egyre jobban sárosodik...

Az erős szembe szélben és a hatalmas sárban rendkívül nehezen haladtunk.Jó ötszáz méteres szakasz volt ez.Helyenként már öt kiló sár ragadt a cipőinkre,bakancsonként.Nagy nehezen ért csak véget ez a szakasz.Itt rögtön cipőket pucoltunk.Az út beért egy erdőbe ahol az avaron és a fűben csoszogva tisztitottuk tovább a bakancsainkat.Elértük azt a szép fenyves erdőt amelyre a sólyi túrán is rácsodálkoztunk.Annyira gyönyörködtünk,hogy egy ponton letértünk a kékről,de észrevettük és hamar korrigáltuk a hibát.Nem sokkal ezután búcsút vettünk az ismerös szakasztól és innen már olyan helyeken mentünk tovább ahol még soha nem jártunk!

Bakancspucolás

Az első szakaszon amúgy Pétfürdőtől indulva Királyszentistván érintésével Litérig akartunk eljutni.Most itt voltunk Sóly és Királyszentistván között amikor kereszteztünk egy vasútvonalat és elértük magát a Séd patakot.Balról pedig egy csodálatosan szép sziklás hegy köszöntött a Tündér-hegy.Itt volt amúgy valahol az a hely ahol István király legyőzte Koppányt.Nagyon szép és tiszta volt a Séd.Sólynál találkoztunk vele legutóbb ahogy a vasútvonallal is.A hegy és a Séd között egy nagy legelő terült el melynek a végén már ott volt maga Királyszentistván.Kicsit balra tekintve meg ott volt egy másik falu: Vilonya.Mi persze követve a kéket Királyszentistván felé tartottunk.

A Séd patak

A Tündér-hegy

Királyszentistván szép volt,de kicsi (ami nem baj).Sajna itt sem leltünk kávézó helyre.Úgy tűnt kávé nélkül telik el ez a nap.Első látnivaló egy István király mellszobor volt.Majd következett a Szent István park.Itt egy anfiteátrumszerű nézőtér volt,meg erősítő tornaszerek mögötte.Az elején meg egy pihenő.Minden Szent Istvánról szól Szentistvánon.Következett a református templom,majd egy parknál megpihentünk kicsit.Idáig nem álltunk meg a túrán.Itt a parkban meg is kajáltunk.Folytatva a kéken a túrán a falu végén is volt egy park.Itt volt a következő pecsételőhely.Aztán voltak itt padok,asztalok,játszótér,kellemes környezet és egy fából készült épület amelyre kivolt írva,hogy turista pihenőhely.Vécé is volt!Viki örült ennek,hiszen nő lévén csak jobb ilyen helyen elvégezni a dolgokat mint a természet lágy ölén.Azonban a vécék zárva voltak.Így itt csak egy kérdés merült fel bennem.Ha ez turistapihenő és a vécék zárva akkor mégis mi a fasznak épült ez ide???

Királyszentistvánra érve

István király szobra

A turista pihenő,de miért van akkor zárva a wc?

Ezután hagytuk el Királyszentistvánt.Jó nyolcszáz méter múlva fordult a hegynek felfelé a kék jelzés.Ez pedig a 256 méter magas Mogyorós-hegy volt.Felfelé nem volt nehéz az emelkedő,ám odafenn nem semmi hullámzásba kezdett az út!Le-fel,le-fel igen csak meredek emelkedőkön.Volt vagy öt ilyen ötszáz méteren belül.Igaz a kilátás helyenként mindent vitt!Gyönyörű kilátásaink voltak észak - észak-kelet felé.Az út aztán odafenn bement a hegy belsejébe mígnem kiért annak a dél-nyugati oldalán.Jó 250 méter körüli magasságban voltunk és először túránk folyamán feltünt maga Litér!Fenséges volt az alattunk lévő völgyben.De ami még ennél is fantasztikusabb volt a másik irányban megítélésem szerint dél-keleti irányban feltűnt a Balaton is!Fenséges kilátásunk volt innen!Még a balatonalmádi magas szállót is látni lehetett.Mondjuk a Balatonból nem sok látszódott,de ennyi is lenyügőző volt!

Trappolás a Mogyorós-hegyen

Egy kilátás a sok közül

Vikivel Litér felett

Gyönyörködtünk ezen a helyen vagy negyedórát.Kétségtelenül az első szakasz legszebb pontja volt.Ezt követően kezdtük meg az ereszkedést az alattunk elterülő Litérre.Még egy utolsót szivatott azért az út,hisz lefelé is voltak le-fel meredekes szakaszok,ezek csúsztak is mert sárosak voltak,de végül is rendben leértünk Litérre.Nem kellett bemenni a faluba,hisz itt a falu szélén a 72-es út mentén állt egy büfé!Ennek oldalában volt a következő pecsételési pont!Na és ha már itt voltunk és a büfé nyitva tartott végre kávézhattunk is egyet!Nagyon kedves volt a büfés néni akinek mondtuk,hogy a következő szakaszt majd innen indítjuk előre láthatólag március végén vagy áprilisban.Mondta akkor már lesz lángos is!Így feltehetőleg a következő szakasz majd egy jó kávéval és egy még jobb reggelivel indulhat majd!Reméljük.Itt végződött az első szakasz!

A litéri büfé

A büfé mellett volt a buszmegálló.Innen mentünk Veszprémbe,itt tudtuk átszállni.Szerencsére kifogtunk egy olyan járatot amellyel átszállás nélkül jöhettünk haza és csak Székesfehérváron állt meg.Így rendkivül kényelmes és gyors volt a hazaút.Hétre itthon is voltunk.Még megvártuk Viki buszát mert ő ugye adonyi lakos.Fél nyolckor jött addig persze nem hagytuk magára.Jött is a busz,elköszöntünk tőle mi pedig haza evickéltünk.

Összefoglalás.Sikeresen megkezdtük tehát menetelésünket a balatoni kéken.Az első szakaszt mi Pétfürdőtől - Litérig csináltuk meg ami 16 km volt a kitérőkkel együtt.Nem volt túlságosan nehéz túra,de voltak szopatós részei,főleg az ötszáz méteres dagonyás rész első sorban.Viszont ezeket kompenzálták a gyönyörű tájak amelyeken keresztül mentünk.Így vagy úgy mindenképp megérte és ajánljuk is mindenkinek ezt a szakaszt mert valóban nagyon szép!Voltak hibák a kávé hiány és a zárva tartó vécék,de ennyi belefért.A végén a büfé pedig király volt! Az első szakasz ezzel letudva.Folytatás majd Litértől a büfétől!

Ez volt az év második túrája.Most 16 km-t mentünk így összesen tartunk 36 km-nél ez pedig testvérek között is 18 km/túra átlagot jelent.