Egy közeli kis túrára készültünk,vagy nevezhetjük inkább kiruccanásnak,hisz a táv oda-vissza talán ha volt 8km.Nem is olyan régen jártunk itt a közelünkben Sándorházán a Sigray kúriánál itt a bejegyzés róla .Már akkor tudtuk,hogy létezik egy "testvére" éppen az ellenkező irányban,innen pár kilométernyire mégpedig a Janitsáry-Szávits kúria.Egyértelműnek tűnt,hogy hamarosan majd felkeressük azt is.Most jött el ennek ideje.Ugye erre az egész kúriás érdeklődésre,még egy kedves ismerösöm Horváth Tamás hívta fel a figyelmemet,neki van egy Dunaújváros történetével foglalkozó web és közösségi oldala is.Nagy örömömre most Tamás is velünk tartott,rajta kívül még Zoli barátom társaságát élveztük.A túrát pedig lényegébe a dunaújvárosi vasútállomásról kezdtük és mentünk ki arra amerre oly sokszor a múltban,Nagyvenyim és Baracs felé vezető úton,amely ugye elvileg megkapta a sárga "m" jelzést,igaz maga a felfestések egy idő után abbamaradtak.
 |
Amikor megpillantjuk a kúriát
|
Ezen az uton mentünk tehát,ám most nem mentünk át az M6-os autópálya felett átívelő hídon ahogy azt álltalában szoktuk,hanem éppen a sztráda szervízútjára tértünk le dél felé.Kicsit kezdett már meleg lenni,noha mikor indultunk még picikét hüvős volt.Jól elvoltunk hárman és elbeszélgettünk útközben.Nem mondhatnám,hogy nagyon messze volt a kúria,hisz a szervízútra letérve nagyjából egy kilométer múlva meg is pillantottuk a tetejét.Nem volt nehéz odatalálni.Odaérve elöször körbenéztem a körülölelő tájon ami nem is volt csúnya,sőt...!Kifejezetten tetszett.Egy-két kilométernyire voltunk Dunaújvárostól,de itt még speciel én magam nem jártam.Na de,közben meg is érkeztünk a kúriához amit a természet igencsak kezdett magáévá tenni.
 |
A kúria
|
Éreztük az ilyen helyeken már-már megszokott érzést,azt a bizonyos "itt megállt az idő"-t,bár sajnos rosszkor állt meg.Mielőtt behatoltuk volna a kúriába,Tamás még drónt röptetett,hogy fentről is legyenek képeink.Ezeket még ezen sorok írásakor nem kaptam meg,illetve nem osztotta meg,ha ez megtörténik megpróbálok ide becsempészni legalább egyet.Miután megvolt a drónröptetés,behatoltunk a kúriába.Nem volt egyszerű,hisz az oda bevezető ösvények is alaposan bevoltak nőve mindenféle giz-gazzal,de végül is sikerült.
 |
A természet lassan magáévá teszi...
|
 |
Belépve ilyen világ fogad...
|
A kúria amennyire én tudom,valamikor a XIX.század első felében épülhetett,klasszicista stílusban.Az épület jelenlegi formájában földszintes és L alakú.Érdekessége,hogy nádtetős.Ám nem volt mindig az.Hosszú ideig a helyi TSZ tulajdonában volt az épület,majd egy vállalkozó a nyolcvanas években megvette és egy komolyabb szállodát képzelt el ide.Ekkor emelte meg a tetőszintet,hiszen egy 16 szobás fogadót akart ide.Ki tudja miért,ez az elképzelés aztán zúgába dőlt.Mégpedig úgy,hogy az épületben már elkezdődtek a felújítási munkálatok.Ennek nyomait belépve a kúriába fel is fedeztük,hiszen a tetőszerkezeten kivül itt-ott relatíve firss (30 éves) vakolat volt,és itt-ott "új" falazások is.
 |
A "hall"
|
A belső tér tökéletesen megfelelt volna amúgy egy új Stephen King féle rémtörténet helyszíneként..szürreális volt,egyrész szomorú is,itt-ott félelmetes,de egyben nagyszerű is csodás is.Kiderült,hogy hátulról jöttünk be,mert a másik oldalon ott voltak az oszlopok amelyek az egykori főbejáratot jelezték.Ahonnan mi jöttünk be,gyakorlatilag ott volt a legnagyobb helység amely talán egy hall lehetett egykor.Ebből nyiltík különféle helységek és ágaztak ki külömböző folyosók.A ház észak-nyugati sarkában pedig ott volt egy pince is.Lejárója ugyan már nem volt,de lelehetett lesni és akár menni is.De erről majd később,mielőtt ezt megnéztük volna még alaposan körülnéztünk az épületben.
 |
Az egyik helység
|
 |
A tetőszerkezet alulról
|
Különféle helységeket találtunk,némelyik tán szoba lehetett egykor,volt olyan amiről azt gondoltuk,hogy a konyha,sőt mintha külön lett volna a wc és a zuhanyzó(?).Ez utóbbiak gondolom már a felújításkor lettek így kialakitva,hisz ilyesmi a XIX.század első felében aligha létezhetett.Érdekesség volt,hogy mindegyik számottevő helységnek nagy ablaka volt.Az ajtók pedig a régi tömörfából készültek.Volt ahol majd három méter magasak voltak,vastagságúk meg megegyezett a falak vastagságával,ami helyenként ötven centi is volt!A fő falak úgy láttam rendben vannak,a mennyezet gerendáig viszont sok helyen levoltak szakadva.
 |
Állok a hallban,mögöttem még a folyosó előtt látszik egy leszakadt gerenda
|
Kimentünk megnéztük az egykori főbejáratot.Klassz lehetett fénykorában.Most viszont már-már teljesen megette a természet.A bejárat előtt kisebb fajta erdő alakult már ki.Ettől függetlenül tetszett az egész.Visszamentünk az egyik helységbe.Mivel korábban már láttuk,hogy a tetőtérbe sehogyan sem tudunk felmenni,Tamás úgy döntött,hogy itt is felengedi a drónt egy olyan helységben ahol már nincs mennyezet.Így is lett,így készitettünk felvételeket.Mondom még e sorok írásakor ezek nincsenek meg,úgy döntöttem amint meglesznek a bejegyzés végére befogok tenni egy-kettőt.
 |
A főbejáratnál,invitálnám be a jónépet...
|
Végül nem maradt már megnéztük a pincét.Valamennyire leereszkedtem,a többiek addig fentmaradtak.Abszolúlt nem volt félelmetes,nem úgy mint a Sigray kúriánál.Egy nagyjából 3x5 méteres helység vigyorgott odalenn rám,szerencsére mindenféle szörny és kisértet nélkül.Ráadásul volt oldalt egy picinyke ablaka is még,ami fényt is árasztott be.Elöször azthittük az egész épület alatt húzodik a pince,így meglepő volt,hogy csupán ekkora.Hát ezzel végződött ennek a nagyszerű épületnek a felfedezése részünkről.Lassan indultunk haza.
 |
Zoli és Tamás fent várnak,míg én odalenn matatok
|
 |
A pince
|
Ugyanarra jöttünk haza is mint amerre mentünk.A távolság túra méretekben nézve elenyésző volt.Útközben egy szembejövő házaspárral találkoztunk akik szintén a kúriához mentek.Beszélgetésbe elegyedtünk velük.A hölgy elmondása szerint kicsit nosztalgiázni indult a kúriához,mivel 1966-ban ott laktak...Az nem most volt és azért volt érdekes mert egyáltalán nem tűnt öregnek...de ha akkor született is minimum 54 évesnek kellene lennie,de úgy tünt,hogy egy jó negyvenes...Na mindegy,hamar visszaértünk a vasútállomásra,ahol megittunk egy jó sört a túra zárásaként.Ez volt tehát a kúrás túránk története.
Itt vannak akkor Tamás drónfelvételei közül pár.A kúria,a padlástér és mi magunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése