Az utolsó város

 Sokszor keresztülmentem a városon az elmúlt évtizedekben.Ám soha nem álltam meg,illetve a busz amivel mentem álltalában megállt itt,de én soha nem szálltam le,hiszen akkoriban az én dolgaim egy másik városba vezettek.Noha tetszett a város és mindig ott motoszkált bennem a gondolat,hogy igen,egyszer majd leszállok.Leszállok és körülnézek.Sőt.Leszállok és körülnézek és majd egyet túrázom is a környéken,hiszen itt lehet,vezetnek valahova jelzett turistautak...Ám az évek teltek és én soha nem szálltam le.Hiába hívott,szinte könyörgött a város,hogy szálljak le,nem fogok csalódni,én bizony mentem tovább...hisz az akkori csodák az eggyel arébb lévő városban történtek akkoriban... A minap aztán újra abba az eggyel arébb lévő városba túráztam és újra keresztülmentem ezen a városon...és megrohantak az egykori emlékek...mert ugyanis egyszer,de,hogy őszinte legyek kétszer azért leszálltam.

Ám azt álmomban sem gondoltam,hogy ez lesz az utolsó város...

Távolról is szép volt az utolsó város...

Javában benne voltunk a túrázásaink közepében Gergővel.Új terveket,új utakat szőttünk és 2018-ban a Bakony tálcán kinálta magát,ellátva minket a következő években jobbnál-jobb túralehetőségekkel.Ezek első lépése volt az utolsó városból induló két túra amiket 2018 nyarán,illetve őszén tettünk innen meg.Ez volt az a két alkalom amikor leszálltam a városban.Valóban nem csalódtam.A Bakony lábánál fekvő kisváros gyönyörű volt.Bár sok időt nem áldoztunk rá egyik alkalommal sem,hiszen túráztunk,túránk pedig mindkétszer kivezetett a városból el innen a messzeségbe.De innen indult mindkét túra és amit ekkor láttunk a városból az szép volt és tetszett.Beszéltük is,hogy tervezünk majd még ide a jövőben dolgokat...Persze nem tudhattam,hogy nem lesz jövő...

Így fogadott az utolsó város

Az első túránk innen Gergővel Bátorkő várának érintésével Eplénybe vezetett.Remek nap volt,remek túra.Nyár volt,de nem volt az a kibírhatatlan meleg.Az utolsó város pedig szelíden ölelt át csodáival.Aztán a felejthetetlen túrát ősszel sikerült megfejelni egy másik felejthetetlennel.Akkor kelet felé mentünk ki az utolsó városból (az első alkalomkor északnak).

A távolban vigyorgó Baglyas-hegyre vezetett a túránk,a hegyre amelyre a 8-as úton menve már korábban felfigyeltünk.Ekkor jött el az alkalom,hogy megvalósítsuk csodás tervünket,hogy aztán azt is megnézzük mi van a hegyen túl.Egészen Iszkaszentgyörgyig vezetett ez a túránk amely az egyik leghosszabb volt túrázásaink történelmében ha nem is a legesleghosszabb...Ám addig ahogy haladtunk végig a kopár hegyeken visszanézve rendre az utolsó város vigyorgott ránk.

Nem tudhattuk,hogy örökre búcsúzik..

Búcsúzik az utolsó város...

Ugyanis soha többé nem jöttünk ide.Természetesen nem azért mert nem akartunk,vagy mert nem szerettünk volna.Szerettem volna eljönni újra és újra...sőt...azt sem bánnám ha ezentúl minden túránk innen indulna...csak velem lehetne Gergő...úgy mint rég.Mint a régi szép időkben.... 

Azóta én sem jöttem jártam itt,egészen az elmúlt szombatig.Amikor is újra az eggyel arébb lévő városba tartottam,mert a csodák most oda szólítottak.... Pedig az igazi csodák itt voltak az utolsó városban és itt is ragadtak azon a két 2018-as napon...

Most amikor újra nem szálltam itt le,ezek a gondolatok jutottak eszembe....

Talán majd egyszer újra leszállok...

Búcsú az utolsó várostól

Leszállok és megkeresem Gergőt.Tudom itt van,egyszerűen csak itt ragadt a csodákkal...és én hozzá tartozom,ő meg hozzám.Hiszen ő a részem,mint az itt megélt csodák...

Az utolsó város őrzi lépteink...