Keresztül a Kelet-Mecseken - most északtól-délig

Az év túrája.Annak idején a régi szép időkben minden évben volt egy fő túránk Gergővel.Az év túrája.Rendszerint az adott évben ettől vártuk és reméltük a legtöbbet mind kalandban mind látnivalókban.Ha itt lett volna most velem örök túratársam alighanem idén ezt neveztük volna ki az év túrájának.Most másnap mikor írom e sorokat,valóban úgy is érzem,hogy ez volt az év túrája.Ugye még 2016-ban megcsináltuk a Kelet-Mecseket átszelő túrát,akkor kelettől-nyugatig.Már akkor megérett bennem a gondolat,hogy egyszer majd megkellene ezt csinálni észak-dél irányban is.Teltek az évek és ez a túra egyre csak halasztódott... aztán azt beszéltük Gergővel,hogy majd a 2020-as évet teljes terjedelmében a Mecseknek szenteljük,majd abban (ebben) az évben csak a Mecsekbe jövünk bakancslistázni és akkor majd sorra kerülhet ez a túra is.Aztán a sors keresztül húzva az álmainkat elvitte magával Gergőt,ám ennek a túrának az álmát nem tudta elvenni.Igazából legjobban ezt a túrát Gergővel és Sándorral szerettem volna megcsinálni,erről szól a közelmúltban írodott "Tökéletes világ" c,bejegyzésem.Természetesen velük ez a túra már nem válhatott valóra,így sikerült összeszedni jelenlegi legjobb cimboráim és velük vágtunk neki a bulinak.Én,Zoli,Manó és a Tizedes egy nyári péntek(!) hajnalon vágtunk neki a Baranya megyei Vékénynek.Onnan indult a túra,mint egykor Gergővel a Csepegő-árkot és a Farkas-árkot felfedező túránk.
A Csepegő-árkot most is érintettük.

A vékényi harangláb

Némi segítséggel ugyan,de már reggel fél 8-kor Vékényben voltunk!Indulhatott a buli.Mielőtt belevágtunk volna megnéztük a híres vékényi haranglábat.Ezután tértünk rá a zöld+ jelzésre amely majd felvezet a Csepegő-árkon át egészen a Nyárádi kunyhóig.Ott terveztük a reggelit,majd a sárgán tovább menve Püspökszentlászlóig megyünk.Onnan pedig a zöld4-en Hosszúhetényig,ahol majd újra betérünk egy jó babgulyásra.Hamar megtaláltuk a zöld+ jelzést és mentünk arra amerre egykor Gergővel is.Ám már az út eleje felért egy kisebb akadályversennyel.A helyi lovarda és a Völgységi-patak közötti útszakaszt ugyanis rendkivüli módon benőtte a növényzet.Nehezen lehetett haladni,sokszor csak a lovarda keritésébe kapaszkodva,mert alattunk a talajt kimosták a közelmúlt hatalmas esői.A nagyjából 400 méteres szakaszt végül is sikeresen legyürtük.Behatolhattunk a szentélybe,azaz a Mecsekbe,

Nem akadályverseny,csak a zöld+ jelzés Vékénynél...

Átvágtunk a legelőn és hamarosan azon a csodás helyen találtuk magunkat amelyen a Mecsek egyik legszebb arcát mutatta.Egy gyönyörü zöld völgy köszönt szembe,két oldalt a hegyekkel.Itt ment át a zöld+ jelzés.Erre mentem egykor Gergővel is,reméltem a lelke most is velem volt...A csodás rét a többieket is lenyügőzte,annyira,hogy nem is figyeltek a jelzésekre.Én vettem észre,hogy az bizony kiment a völgyből éppen be az erdőbe.Amúgy teljesen jó időnk volt!Az időjósok hozták a már megszokott tévedésüket.Szeles,felsős időt mondtak mára dél-nyugaton záporokkal.Alig volt felhő,szél semmi és úgy tűnt itt ma zápor sem lesz...A csodás rét után tehát behatoltunk az erdőbe és hamarosan elértük a Csepegő-árkot.

Beköszönt a Mecsek...

Várható volt az elmúlt hetek csapadékos időjárásai után,hogy nem lesz egyszerű az utunk.A Csepegő-árok hozta is a kötelezőt.Nem semmi élményekkel lettünk gazdagabbak.Az utak valóban sárosak és csúszosak voltak.Ám a patak...meglepődtem és nem is kicsit.Alig-alig folydogált meglehetősen szerény vízkészlettel...Hát ez meg,hogy lehet?Nyakra-főre esett az elmúlt napokban,a patak meg majdnem kivan száradva...? Manó szerint azért mert az április meg aszályos volt és nem volt ugymondd alap vízkészlet,a mostani meg gyorsan lefolyt már.Hát ki tudja,mindenesetre meglepő volt,anno annaki idején Gergővel is esős napok után érkeztünk és akkor bőven volt víz a mederben.Na,de mentünk tovább a zöld+ jelzésen ami emelkedőbe kezdett odalenn magával a Csepegő-árokkal.

Megérkezés a Csepegő-árokba

Odákat zengtünk három éve a Csepegő-árokról,amely most sem volt persze kevésbé szép mint akkor...csak...hát...a gyér folyású patak most nem tette olyan érdekessé mint 2017-ben.Ennek ellenére megláttuk fentről az első vízesést,a többiek mondták,hogy menjünk le megnézni.Lementünk,mint egykor Gergővel is.Zolika már ekkor érezhette a vesztét,mert ő fentmaradt a jelzett úton.Mi hárman megnéztük.Foszlányaiban emlékeztetett csak a három évvel ezelőtti önmagára...így is szép volt persze,csak én láttam ennél már sokkal-sokkal szebbnek!Így némi hiányérzetem volt.Megnézve visszamásztunk a csúszos hegyoldalon a jelzésre és mentünk tovább.Az út közben ereszkedett és a csúszos talajon előbb Manó majd a Tizedes is megcsúszott.

Hát nem volt egyszerű

Előbb Manó esett seggre majd a Tizedes esett kicsit,aztán következtek Zolika percei...Én álltam a sarat,nem csúsztam meg sehol,nem estem el sehol.Talán jó iskolám volt...Anno sokszor voltunk ilyen helyen Gergővel és megtanultam az ilyen utakon való járást,az ilyen hegyoldalakon való ereszkedést...így most sem ért semmi baj,miközben a többiek estek-keltek szó szerint.Küzködtünk,de jókat is nevettünk.A második vízesés olyannyira nem folyhatott,hogy észre sem vettük.Az út lement keresztezte a patakot,felment a túlsó hegyoldalon,majd újra lereszkedett a mederhez.Na itt történt a baj.

Pedig Manó még a túrabotját is odaadta Zolikának,mert négyünk közül láthatóan ő szenvedett legjobban.Az út a meredek hegyoldalon ment le a harmadik vízeséshez.Manó és a Tizedes vette ezt az akadályt és lejutottak.Én éreztem Zolinak nem fog ez menni,fennmaradtam vele filmezni.Hát mit mondjak...?Érdemes volt...Ime:

Komolyabb sérülés nélkül,de végül is leért.Én itt is simán letudtam menni,fákba-ágakba kapaszkodva.Leérve aztán a harmadik vízesés sem emlékeztett korábbi önmagára.Alig-alig folydogált...pedig anno...három éve ontotta a vízet.Hiába magyarázta meg Manó a dolgot én továbbra is furcsáltam,hogy ilyen esők után ennyire ne legyen víz a patakban...Ettől függetlenül természetesen szép volt a harmadik vízesés is,ami-ekkor jöttem rá- nagyban hasonlított a Petnyák-völgyi Ágnes-vízeséshez ami itt van pár kilométerrel arébb.Na szóval tetszett ez is azért.Az út mostmár nem emelkedett tovább,így a Csepegő-árok további részén már nem érték bajok egyikünket sem.

A harmadik vízesés is elmaradt a régi szintől...

Zolika legnagyobb örömére kiértünk a Csepegő-árokból.Ám az út emelkedőbe fogott ha nem is olyan nagyon durvába.Ki tudja,tán megüthette magát az eséseknél,vagy csak egyszerüen nem bírta a tempót,de alaposan lemaradt tőlünk,úgy jött felfelé.Néha bevártam,de hiába mentem lassan én is,tőlem is le-le maradt állandóan.Nem mondta mi a baj,de láthatóan szenvedett.Alig vártam,hogy odaérjünk a Nyárádi kunyhóhoz a pihenőhöz.Hátha majd erőre kap újra.Az út odáig már meredek ugyan nem volt,de alaposan sárosnak bizonyúlt.Sokára értük el a kunyhót.Óriási megnyugvásomra még állt...nem dőlt össze,noha már tavaly nem sok jóra számítottam...

A házikó

Aki követ az tudja már mi a különös kapocs köztem és a házikó között,aki nem annak most nem írom le,nézzen utána minden benne van ebben a blogban.Lényeg,hogy a ház nem közömbös számomra és szomorúan tapasztalom minden itt jártamkor,hogy rosszabb állapotban van mint legutóbb... Most annak is örültem,hogy nem összedölve találtam,mert tavaly már ezt jósoltam neki.A házikó előtti rét most is szép volt,az esőbeülö asztalkáknál pedig végre eljött a pihenés ideje!Azthiszem a kalandos Csepegő-árok után ránk fért.

Pihenő

A kajcsi végeztével a Tizedes egyből tovább akart indulni.Mondtam várjunk még,hisz fotózok is,videózok is,meg oké,hogy jobb nem sok ideig pihenni egy túrán,de mi többet szoktunk azért.Mindhármuknak koszos,piszkos,sáros volt a nadrágja az esésektől megcsúszásoktól,az enyém csak a bokámnál ahogy jöttünk a sáros úton,attól.Sokkal inkább zavaró volt a beizzadt pólok,hiszen azért volt páratartalom nem is kevés.Ám most még korainak éreztük a ruha cserét,mert amúgy mindenki hozott váltás ruhát.Még fotózkodtunk párat én még közelebbről megnéztem a házikót,a pottyantósokat a rétet.Aztán búcsút vettünk a zöld+ jelzéstől ami ment a Vár-völgy felé.Mi a sárga csíkon folytattuk tovább.

A házikó és társa,remélem találkozunk még!

Következett a Somlyó és a Dobogó.Azaz a Kelet-Mecsek csúcsai,ahova természetesen felfelé menet dukált.Itt kezdtem el én is szenvedni.Valóban nem jó sokat pihenni,mert nagyon nehéz újra indulni.Az izmok elgémberednek...Az út itt-ott még alaposan sáros volt,itt-ott meg jól járható.De mivel felfelé menet volt,komolyan szenvedtem most.Emlékeztem három éve amikor Gergővel jöttem ugyanerre,szinte meg sem kottyant,pedig akkor is pihentünk a háznál.Most azonban nagyon nehezen vonszoltam magam.Manó és a Tizedes elöl diktálta a jól megszokott gyors tempóját mi a utóvéd szenvedve haladtunk egészen fel a Dobogóig.

A Dobogó erdeiben

A Dobogó csúcsán Manó elszaladt megnézni a csúcson álló kopjafát.Most nekem nem volt hozzá erőm.Három éve voltam ott,most inkább kihagytam.Volt némi kilátásunk észak felé,de nem sok.Manó visszajött és innen egyenlöre nem kellett tovább felfelé menni.A lefelé haladó útszakaszon kezdtem újra erőre kapni.Az út a Cigány-hegyig már alaposan sáros volt,de haladtunk jól.Újabb és újabb turistajelzések köszöntek be,három-négy út is egy ugyanazon nyomvonalon haladt.Mi követük a sárgát.A Cigány-hegyre már újra erőre kapva simán felmentem.Már nem szenvedtem úgy.Közben a Szószéknél hála  tarvágásoknak szép kilátásunk nyílt a Hármashegyre.

Kilátás a Szószékről

A Cigány-hegyen pedig ott állt kedvenc kilátóm,láthatóan már romló,de még mindig viszonylag jó állapotában.Mielőtt felmentünk volna az asztalnál pihentünk kicsit.Talán Zolika is némi erőre kapott már.Bár kedvetlennek tűnt.Mi hárman kitünően elvoltunk,ő nem annyira.Felmentünk a kilátóba,ő például teljesen fel sem jött,mintha nem is érdekelné a kilátás,pedig talán innen nyilik a legjobb kilátás a Mecsekre.Én most is élveztem mint négy éve az akkori Kelet-Mecseket átszelő túrán még Gergővel...Órákig eltudtam volna itt nézelödni,csodálni a fenséges Mecseket...

A Tizedes,Zolika és én a Cigány-hegyi kilátónál

Kilátás...

Mélázásomból a többiek hangja mozdított ki,mondván akkor menjünk tovább.Nem értettem mire ez a nagy sietség.Péntek lévén ráadásul alig-alig mozogtak erre most bőven lett volna idő és nyugalom kicsit nézelődni..Na mindegy,a többség akarata döntött.Remélem eljutok még kedvenc kilátómba.Innentől kezdve aztán nem volt problémánk többé az uttal.A sáros szakaszok végleg megszüntek,leérve a Miske-tetőre pedig telejesen jó útszakasz fogadott.Sokszor jártam ugye a Mecsekbe az elmúlt évtizedekbe,azonban bármily hihetetlen a Miske-tetőn nem voltam már 31 éve...Így most szinte az újdonság erejével hatott rám ez a fensík,ahonnan pazar kilátás volt a szélrózsa minden irányába.Kezdtem azthinni,hogy ez itt a Mecsek legszebb helye.Alighanem az is volt!

Jómagam a Miske tetőn

Láttam közben,hogy Manóék elöl letértek a jelzésről.Vajon miért?Közelebb érve lestem,hogy betértek egy meglehetősen réginek tünő temetőbe.Utánuk mentem,Zolika közbe kinmaradt az uton.Ez sem érdekelte...Azthiszem nem futott éppen csúcsformát.A temető hangulatos volt egy kisebb fajta erdőben és arra saccoltunk,hogy ez a közeli Kisújbánya temetője,de az,hogy "üzemel"-e még nem tudtuk.Valószinűleg nem,mert a legújabb sír amit találtunk 1996-os volt.Különös hangulata volt,de egyben megkapó és szép.Élmény volt ez is.Zolika sajnálhatja,hogy ennyire nyügős napot fogott ki...

A hangulatos temető

Visszamentünk a Miske-tetőre mentünk tovább a jelzésen.Visszanézve minden eddiginél szebb kilátásunk volt a Mecsekre,Egyszerűen pazar volt...Manó is áradozott,hogy ez az utóbbi idők legjobb túrája...Gyönyörü volt minden innen nézve,hogy a fenébe nem jutottam el ide már Gergővel?Nagy-nagy kár.Persze tudom ha velünk maradt volna,eljutottunk volna ide is...de sajnos nem volt itt és ez fájt.Lassan átértünk a csodálatos fensikon.Egész biztos ez volt az egész túra legszebb szakasza.

Visszanézve egy rész

Újra beértünk egy erdőbe és újra kezdett emelkedni az út,de nem volt olyan vészes.Közben egy szemmel láthatóan is új tanösvényre lettünk figyelmesek.Lám itt kitudtak alakitani egy ilyent,múltkor ezt hiányoltam Rétimajornál..Aztán egy ponton már nem kellett tovább felfelé menni,megkezdte ereszkedését a sárga jelzés.Közben forrásra akadtunk,amiből ugye meglehetősen sok van a Mecsekben.Ha jól emlékszem ez a Diós-kút volt,amiből szomjunkat nem tudtuk oltani,hiszen éppencsak csepergett.A hegy amelyen fentvoltunk pedig a Hárs-tető volt.Leérve pedig elköszöntünk a sárga jelzéstől.Beköszöntött a kék és a zöld4 jelzés na és persze Püspökszentlászló.

Megérkezés Püspökszentlászlóra

Hát itt is Gergővel jártam legutóbb...két éve.... A többiekre bíztam,hogy bemenjünk-e a kastélyparkba vagy menjünk tovább.Úgy döntöttek bemegyünk.Zolikának ez sem nagyon ízlett...kezdett idegesiteni a nyügje,de igyekeztem kikapcsolni.
A parkban ami ugye egy arborétum volt és némi nézelödés után leültem kicsit pihenni míg a többiek bejárták az egészet.Én már nem akartam,hiszen sokadszorra voltam itt.Néhány képet ugyan löttem,aztán a padon ülve vártam a többieket.

A kastélyparkban

Elnézelödtek vagy 20 percig addig is jót pihentem ezen a kellemes helyen.Közben eljött a pillanat,mindenki ruhát cserélt,átöltözött,hiszen izzadtak és sárosak voltunk.A büfé ahol Tibor barátom dolgozott zárva volt,így úgy gondoltam nincs is itt.Elindultunk hát a túra utolsó szakaszára Hosszúhetényig.Közben Manó feltette Zolinak az itteni legaktuálisabb találós kérdést,hogy miért van az,hogy itt Püspökszentlászlón csak egyik oldalt sütik a palacsintát?Ehhez sem volt kedve,mi meg nem árultuk el a megfejtést.Most sem fogom.Mentünk kifelé a kicsiny falucskából.Még a harangláb szolgált látnivalóval na és persze a Mecsek két leghatalmasabb hegye amely körülölelte a falut.

A harangláb

Újfent Gergő jutott eszembe,hiszen vele voltam itt legutóbb.Ilyenkor mindig belémhasított a szívfájdalom...Magunk mögött hagyva a falut lassan közeledett végre Hosszúhetény.Ismerös útszakaszon mentünk át,persze csak nekem volt ismerös.Kezdett már nagy-nagy meleg lenni,de kánikula azért nem volt.Végre feltünt Hetény!A lefogyó vízkészletünk okozta szomjunkat az út melleti meggyekkel csillapítottunk.Beérve a faluba még megnéztük Hetény vezér szobrát,majd más nem maradt beültünk kedvenc helyünkre a Tavasz étterembe.

Jól megérdemelt sörözés

Tudtam itt csinálják a világ legjobb babgulyását.Nem is csalódtunk most sem.Mivel még bőven volt időnk,sörözgettünk,italoztunk.Végre Zolika is feloldodott és egy nagyon kellemes délutánt töltöttünk itt.Jó pár sört lenyomtunk.Itt fejeztük be a Kelet-Mecseket észak-dél irányba átszelő túrát.Most jól mértük fel a távolságot,hisz nagyjából 22km-et mentünk.Összeségében kellemes jó túra volt amely valóban méltó az év túrája címre.Ám voltak azért nehéz részek.A Csepegő-árok mindhármukon kifogott (rajtam nem).Engem a kunyhó utáni rész viselt meg kissé.Idegesító volt Zolika mostani hozzáállása is és az is,hogy Manóék most is erős tempót diktáltak,de mondom összeségében jó buli volt.Ám hazafelé kellemetlenségek értek.Vonatunk késett így nem értük el a csatlakozást,szólni kellett,hogy jöjjenek értünk kocsival.Szerencsére jöttek így épségben hazajutott mindenki.