Nagy eséseink

A minapi mecseki túra Zoli barátom eséseiről (is) maradt emlékezetes.Ez adta az ötletet,hogy próbáljam meg kicsit összegyüjteni túrázásaink történetének nagy eséseit.Persze ezeket most nem tudom top10-es sorrendbe tenni,talán nem is emlékszem mindenre,spontán jönnek a villanások a visszaemlékezések ezekről.Próbálom azért legalább időrendbe leírni őket.Természetesen ezekről nem igazán maradtak képek,videók,de egy-egy ottani majdnem akkor készült képpel próbálom illúsztrálni a dolgokat.Biztos van még ezeken kivül is,de most jöjjenek azok amikre emlékszem.

Az első eset amire visszatudok emlékezni a tassi túrán esett meg 1989 nyarán.Akkori legjobb cimborámmal indultunk sátorozni Tassra.Még járt a dunaújvárosi komp,azzal mentünk át a Duna Alföldi oldalára és a töltésen gyalogoltunk el a viszonylag közeli Tassig.Azonban nem számoltunk a mérhetetlenül nagy szúnyog sereggel... Alaposan felvoltunk szerelkezve.A hátunkon a sok kaját tartalmazó hátizsák mellett ott volt még a sátor és a hálózsákok is.Ballagtunk a töltésen,de kegyetlen szúnyog támadásoknak voltunk kitéve...össze-vissza csapkodtunk,zavartuk el őket.Nagy esőzések után voltunk sokfelé pocsolya és sár is nehezítette utunkat.Az egyik buckán megbotlottam,a teher amit cipeltem a fejemre húzodott.A botlástól amúgy is lendületben voltam,nem tudtam megállni,a súly erre még duplán rátett.A közeli hatalmas sáros trugyiba-pocsolyába estem bele hassal előre...Sárga adidas poló volt rajtam ami persze rögtön fekete lett....nem ütöttem meg magam,csak nyakig sáros lettem.A haver persze a hasát fogva röhögött....

A következő évekből nem ugrik be jelenleg semmi,persze egész biztos akkoriban is voltak eséseink.Ami újra előjön az a dunavecsei túrákon való eltanyálásaink...Sokat jártunk a kétezres évek első évtizedének közepén Dunavecsére,sokszor Gergővel és Mónival.Érdekes volt,mert három egymás követő évben elesett valamelyikünk,de mindig más és ami érdekes volt,hogy mindig ugyanott!Szerencsére ezek nem voltak komolyak,jókat nevettünk rajta.

Volt exem hívott meg egyszer egy bringatúrára a Medves-fensíkra.A Zagyva folyó forrását néztük meg,mivel ez az egyetlen folyó ami Magyarországon ered.Ez sikerült is,aztán a legmeredekebb hegyoldalon jöttünk le biciklivel minden különösebb gond nélkül.A baj a sík terepen ért.Mivel szárazak voltak az utak,barázdák alakultak ki.Ezek egyikére rámenve estem át a biciklin.Mondhatni szaltoztam egyet.Itt sem ütöttem meg magam különösebben,a látvány valószinűleg ijesztőbb lehetett...

Gergő az esése után Tatabányán

A Turul háturul túrán 2017 utolsó előtti napján Tatabányán voltunk ugye.A városban az utak sok helyen rendkivül jegesek csúszosak voltak.Ezek egyikére lépett rá Gergő és esett hatalmasat szegény.A kezét alaposan be is ütötte.Fájlalta is,de hősiesen viselte a fájdalmat,nem nyavajgott,nem hisztizett,szépen rendesen végigcsinálta a túrát velünk.Olykor megfogta a kezét ahogy fájt neki...

A karácsonyi túra ami nem azért volt karácsonyi mert karácsonykor tettük meg,hanem azért mert Nagyvenyimről mentünk Nagykarácsonyba 17 vagy 18 nyarán már nem is tudom.A jelzett turistaút egy helyen felment a vasúti töltésre át a síneken és a másik oldalon jött le.Igen ám,de a másik oldalt alaposan benőtte a növényzet.Az egyik kilogó gyökérbe megbotlottam és hatalmasat estem szintén hassal előre kicsit legurulva a domboldalon.Az volt a szerencsém,hogy a talaj puha volt így aztán különösebben nem ütöttem meg magam.

Ha jól emlékszem 18 tavaszán a mecseki Réka-völgyet jártuk végig.Az út a völgyben nem volt éppen akadálymentes... Kidőlt fák,ágak,gallyak mellett a patakon is 13(!)-szor kellett átkelnünk.Gergőn kivül az akkori túracsoportból Mónika és Gyuri tartott velünk.Előbb Gyuri esett hanyatt.Meg is ijedtünk mert ő már 66 éves volt.Aztán Mónika csücsült seggre az egyik patak átkelésnél.Persze miután megszenvedett a kidőlt fákon való átkeléssel.

Móni és Gyuri a Réka-völgybe,lehet ez nem az ő napjuk volt...

Már 2019-ben jártunk,sajnos Gergő ekkor már nem lehetett velem.A WTA tenisztornára mentünk Zolival Budapestre.A baj az volt,hogy a kezdést két órával eltolták.Így az utolsó haza induló buszt kellett elérnünk.Amire szaladni kellett.
A stadionoktól kellett eljutni a Népligetig.Az 1-es villamosra rohantunk a közeli BOK csarnokból.Bent is állt a megállóban azonban nem indult el...egy részeg miatt aki fenn kevert valamit a villamoson.Na mondom nem érjük el a Népligetben az utolsó buszt...ám az út túloldalára beállt egy villamospotló autóbusz.Na akkor szaladás át...ám a villamos megállóban a sín melletti peremköben megbotlottam és hatalmasat estem rá a Hungária körútra.A szerencsém az volt,hogy az elöző lámpánál pirosat kaptak az autók,külömben ott ütnek el...A megállóban lévők persze szétröhögték az agyukat.Én alaposan beütöttem magam,főleg a térdem.De legalább az utolsó buszt elértük.

19 nyarán Biatorbágyra mentünk Zolival megnézni a híres viaduktot és ha már ott vagyunk egyet túrázni is.Kegyetlen meleg volt.Nem mentünk nagy túrát.A probléma az utolsó hegyről lejövetnél következett be.Az út meredek és száraz volt,poros.Csúszott.Zolika megbotlott és megkezdte lezúgását a hegyoldalon.Hatalmasat esett és gurult lefelé vagy tíz métert legalább.Nem volt készenlétben a kamera sajnos... Az esés hatalmas volt és kissé be is ütötte magát,de annyira nem mint amennyire a látványból következtetni lehetett...

Zolika Biatorbágyon percekkel esése előtt

Az elmúlt év őszét a Gemenci erdőben fejeztük be Zolival,Manóval és a Tizedes haverjaimmal.Nem is volt semmi gond egész túrán.Ám beérve Baja első utcájába ami még itt volt a Dunántúlon az egyik helyen Manó csak úgy tudott tovább haladni ha rálépett egy vízes részre.Mivel ő ment elöl így ő szívta meg...A vízen és alatta a sima betonon megcsúszott és elvágodott.Kicsit beütötte a hátsó részét és kissé piszkos is lett.Káromkodott egyet,azt mentünk tovább át a hídon be Bajára.

Na és hát elérkeztünk napjainkig.

Manó (balra) nagy esése után megy fel a bajai hídra

A minapi mecseki túrán a Csepegő-árok alaposan megtréfálta a mezőnyt.Szintén nagy esők után voltunk az út sok helyen csúszott is.A gondot az jelentette,hogy a nyomvonal hol felment a hegyoldalba,hol lement az árokba a patakmederbe.Szintén Zolival,Manóval és a Tizedessel voltam itt.Mindhárman már az út első szakaszán estek egy kellemeset,különösebb bajuk ezektől nem lett.Érdekes volt,hogy én itt nem estem el.Manó és a Tizedes tanult az esetből,Zolika azonban megkezdte vesszőfutását.Az út az egyik helyen lefelé ment.Sokáig tanakodott mi legyen,végül is két túrabottal neki indult...Szerintem itt hibázott és a botokat hanyagolnia kellett volna és úgy mint én a fákba kapaszkodva ereszkedett volna le... ám majdnem a bot okozta veszték hiszen ahol fogta ott csipődött be a keze az első esésnél,ami nem volt kis esés...Ezután mondtam neki,jöjjön vissza,lemegyünk kicsit odébb a fákba kapaszkodva.Nem hallgatott rám,aminek az lett a következménye,hogy egy újabb hatalmasat esett.Lecsúszott a lábai közé véve egy fát...még jó,hogy a tökei nem sérültek meg...Aztán lejebb is egy jóval egyszerűbb helyen megcsúszott.Szenvedett,de itt elsősorban azért mert nem volt megfelelő túrabakancsa.Erről maradt kis videó:

Hát ezek a mi eséses sztorijaink.Egyenlőre ennyi jutott eszembe,bár biztos akad még.A szenvedő félnek ezek nehéz pillanatok voltak,de szerencsére soha senki nem sérült meg komolyabban.Utólag pedig jókat nevettünk rajta,sőt akkor is amikor az eset történt.Így vagy úgy de ezek is csak színesitik az egész történetünket....