Haldokló házikó

Az elmúlt hétvégén jártunk a Mecsekben ahol is érintettük azt a helyet amely számomra a túrázás mekkája: a Nyárádi kunyhót.Itt szoktattak rá a túrázásra,itt vittek bele a jóba,hogy aztán évtizedeken keresztül eljöjjek ide minden évben legalább egy,de lehetőség szerint több túrára is.A kunyhó volt mecseki túrázásaink főhadiszállása,számtalan túra innen indult ki,vagy ide érkezett,vagy pedig érintette azt.Arról,hogy milyen szerepet játszik a kunyhó az életemben,már esett szó ebben a blogban,de ha nem láttad,vagy esetleg érdekel ezen a helyen olvashatsz róla.Sajnos Sándor halála nagyban befolyásolta azt,hogy útjaink aztán nem nagyon keresztezték egymást a kis kunyhóval.Bár 2009-ben egy évvel Sándor távozása után még eljöttem ide,de aztán legközelebb csak 2017-ben Gergővel érintettük ezt a számomra kedves helyet.Újabb sorscsapás súlytott:Gergő is elment,félő volt,hogy soha többé nem jövök el a házikóhoz...de valami láthatatlan erő ide vezetett újra...Talán azért,hogy utoljára lássam...mert amit láttam az nem sok jót ígér a jövőt illetően.

Számomra a legkedvesebb hely a világon

Most is öröm volt megélni azt a pillanatot amikor elöször feltűnt a házikó,ez mindig jó érzéssel töltött el,minden túrán.Ám az öröm nem tartott sokáig.Közelebb érve láttam,hogy a kunyhó még a két évvel ezelőtti (amikor is itt jártam Gergővel) állapotához képest is sokat romlott...közelebb menve hozzá a helyzet pedig még tragikusabb volt...

A Nyárádi kunyhó nem volt más mint egy erdei kulcsosház a Kelet-Mecsek egyik legszebb helyén,a hegység aprófalvai felett a hegyen tán olyan 330 méteres magasságban.Nagybátyám (Sándor) volt annak a természetjáró szakosztálynak,vagy egyesületnek (nevezzük bárhogy) az elnöke akikhez a kunyhó tartozott,mondhatni hát,hogy az ő felelőssége volt annak megfelelő állapotban tartása.Azon időszak alatt amikor nagybátyám volt az elnök nem is volt gond vele soha.Megfelelő állapotban volt mindig,nem volt vele az égvilágon semmilyen gond sem.

Visszatérés ezernyi édes emlék után - ám az örömbe üröm is vegyül

Sokszor voltam itt,sokat aludtam itt.Szerencsére volt olyan is,hogy Gergővel is eljuthattam ide és ő is nyaralt itt kicsit.Sándor halála után a kunyhó is kezdett a pusztulás útjára lépni,mégha lassan is,de állaga folyamatosan napról-napra romlott.Bár 2010-17 között csak képeken láttam,ez is elég volt ahhoz,hogy lássam a házikó haldoklik...Elöször a terasz átalakitása tűnt fel,mert nem ilyen volt.Sokkal jobb volt...aztán a repedések,a vakolat hullása...mind-mind feltűnt a képeken.Mint írtam,nyolc év után sikerült visszatérni.Már akkor is megdöbbentett milyen állapotban van a szeretett kunyhó,de ha visszagondolok rá,még mindig sokkal jobb volt annál mint amit a minap láttam...még voltak benne ágyak,még üzemelt,még kilehetett bérelni.Gondoltam majd csak akad valaki aki rendbehozza,vagy valakik,a szakosztály,az egyesület,önkormányzat stb...de nem akadt senki.

A terasz nyomaiban sem emlékeztetett régi önmagára...

E sorok írásakor hat napja,hogy ott jártam.A helyzet kétségbeejtően lehangoló volt.A terasz a falak tragikus állapotban voltak.Benézve az ablakon pedig azon az egy ágyon kivül ami külön volt az emeletes ágyaktól nem volt benn semmi.Hova tűnhettek az emeletes ágyak,a szekrény,az asztal,a konyhabútorok,az tűzhely,az evőeszközök?Hova lettek?Csak a külsö vakolaton futkározó megszaporodott gyikok szaladgáltak itt.Minden más nem volt a helyén...Körbemenve a házikó körül pedig tízcentis repedések is szembeköszöntek...a konyhaablak pedig nyitva volt,benézve is lehangoló volt a látvány:

Lehangoló a látvány a konyhaablakon betekintve...

Aztán szíven ütött a felismerés....a bútorkat,meg mindent azért vittek el,azért üritették ki a kunyhót mert az életveszélyes és alighanem bármikor összedölhet... Minden idők legtragikusabb egy éve után ez már azthiszem cseppet sem lepett meg...
A házikó végnapjait éli.Elmegy majd a legnagyobbak Sándor és Gergő után,elmegy mert ez az ő szentélyük,hozzájuk tartozik.Semmi keresnivalója már ezen a rút világon.Elmegy ő is odaátra,hiszen odaát is kell egy főhadiszállás,mi sem természetesebb,hogy erre a legméltóbb hely áll majd rendelkezésükre....ha így lesz nem fog fájni,hogyha majd összedől...hiszen majd megyek én is hozzájuk és együtt leszünk majd az örökkévalóságban...

Azért remélem találkozunk még....

Mert a kunyhó örök.Örökkévaló ahogy a legnagyobbak is:Gergő és Sándor is.Örökkévaló mert örökre itt maradtak a szívemben mert ők a legeslegnagyobbak,a legnagyobb túrakirályok és a legjobb emberek akik valaha is éltek.A kunyhó pedig a létező legeslegjobb hely a világon.Nem fog elveszni mert örökkévaló,ahogyan Sándor és Gergő sem vész el soha.... Mert a jó nem vész el soha!Persze félek attól,hogyha majd legközelebb erre tévedek a kunyhó már nem lesz sehol,mert összedőlt... de tudni fogom,hogy odaát újra felépült és csak a legnagyobbak főhadiszállása lett égi túrájukhoz!