Visszatérés az Ebédleső-hegyre

Tavaly februárban jártunk itt,még Gergővel és még három túratárssal együtt Az egyik leghosszabb túránk volt az utóbbi években a maga 33km-vel,hiszen Dunaújvárosból indultunk,az Ebédleső-hegyet érintettük csak,de a túra vége Solton volt.Akkor a korai sötétedésnek és a kései indulásnak hála,maga a túra sötétben ért véget.Úgy gondoltam akkor,hogy szép volt,jó volt,de elég volt.Úgy voltam vele nem valószinű.hogy visszatérek még ide.A héten aztán a munkahelyen az egyik kollegámmal szóba került az Ebédleső-hegy aminek korábbi neve amúgy Nyúl-domb.Szóva szóba került,aztán ő kedvet kapott hozzá és el is ment.Hallgatva az élménybeszámolóját azon kaptam magam,hogy én is kedvet kaptam újra hozzá.Amúgy is elakartam menni a hétvégén valahova,de hála a behatárolt anyagi lehetőségeimnek,lehetőleg most csak a közelbe.Már nem volt semmi ötletem,hiszen minden bejártunk,így jól jött az Ebédleső-hegy ötlete.Szombat délelőtt tehát mintegy másfél után újra az Ebédleső-hegy felé vettem az irányt.

Mocsár Dunaegyházán,itt haladt el a jelzett utam

Ám a túrát most nem Dunaújvárosból szándékoztam inditani,most sok lett volna a 33km.Busszal Dunaegyházára menve,onnan indult a túra.Igy az egész 33km-nek csupán a harmada várt csak,mintegy 10-11km.Nem kellett korán kelni,így is negyed 11-kor ott voltam.Egy buszmegállóval tovább is mentem,hogy kicsit felfedezzem Dunaegyháza látnivalóit.Ám nem akadt különösebb látnivaló azon a két kocsmán kivül ahol Gergőkémmel iszogattunk valaha...Hamar ráleltem a jelzett turistaútra amelyen egykor mentünk...itt a magyar zarándokút vezet végig,amely egy sárga nyíl,két vonallal áthúzva.Meglehetősen gyengék erre amúgy a jelzések felfestése,ott kell lenni a szeren az ember figyelmének.

Eleinte oké minden

Úgy tűnt sima túra lesz,az út jól járható volt a jelzések tűrhetőek.Ráadásul sokmindenre emlékeztem a másfél évvel ezelőtti túránkról is.Ennek ellenére nem sokkal Dunaegyháza után kishíján eltévedtem.Kezdtem érezni,hogy valami nem stimmel,mintha erre nem jártunk volna másfél évvel ezelőtt..bekapcsoltam a netet a telón,elővettem a segítséget.Az alkalmazás azt mutatta,hogy bizony letértem a jelzésről vagy 100 méterrel ezelőtt...dehát ott nem is volt út ami letért erről..Visszamentem hát oda ahol az alkalmazásom mutatta a jó irányt.Ment le út erről az útról...de amit ott láttam nem igazán adott örömre okot.A helyes irányt ugyanis szinte teljesen benőtte a növényzet,gyakorlatilag járhatatlan volt...

Ilyen a turistaút az Ebédleső-hegy lábánál

Régen volt olyan túránk ahol maga a növényzet akadályozta meg a teljes kibontakozást,magyarul amikor pont a benött növényzet miatt nem tudtunk tovább haladni.Nem volt veszteni valóm,ha már eljöttem.Belevágtam a dzsungelbe.Itt már emlékeztem újra,hogy erre mentünk másfél éve,persze akkor tél volt,benött növényzetnek akkor pedig nyoma sem volt.A következő kilométer ezen a dzsungelen át vezetett ami rendkivül nehezen volt járható.Egy normális túrázó itt alighanem vissza is fordult volna.Én azonban nem voltam normális,tudtam ha Gergő itt lenne velem teljes fizikai valójában,vele is végigcsináltuk volna,így hát eszembe sem jutott feladni...

Javuló útviszonyok

Jó egy kilométer múlva kezdett javulni a helyzet.Közben egy állat nem sokkal mellettem a bózótban észrevehette,hogy ember halad el a közelben,mert elég hangosan menekülöre fogta.Nem láttam,csak hallottam,ez is elég volt kis híján persze ahhoz,hogy becsináljak.Valószinűleg őz lehetett.Vaddisznó nem ijed meg így.... Amúgy mint írtam,ugyan Nyúl-dombnak is nevezték vagy nevezik is ezt a helyet,mégpedig azért mert látványosan sok erre a nyúl.Nahát én persze egyet sem láttam.Az út hál isten fokozatosan kezdett javulni és egy ponton más csak a fű volt ott.

Alakul a táj is,itt szaladt előre Gergő 2018 februárjában....

Beértem egy főleg fenyőfákkal tarkitott helyre amely amúgy csodaszép volt.Emlékesztem itt futott fel Gergő elöttünk másfél éve,hogy minél előbb meglássa a kilátót,amely akkor még nem tudtuk,de levolt zárva.Azaz csak emlékeztem volna,mert mintha másra emlékeztem volna mint amilyen a mostani táj volt...de a jelek felvoltak festve,bíztositottak felőle,hogy jó irányban jövök.Közben láttam a nadrágomon a begyüjtött növényzet maradékát.Sebaj majd a toronynál letisztitom.Hamarosan fel is tűnt a geódéziai mérőtorony,amely akár kilátóként is megállta volna itt a helyét ha valamelyik barom le nem hegesztette volna a bejáratot...

Feltűnik a torony

Ugye azért volt ez a torony lezárva,lehegesztve mert egyesek szerint életveszélyes.Nos ennél életveszélyesebb kilátók tartanak nyitva szerte az országban...Erről az egészről volt akkor egy észrevételem,egy bejegyzésem ha érdekel akkor ide kattítva elolvashatod.Odaérve a toronyhoz kieresztettem a fáradt gőzt,aztán elkezdtem magam megszabaditani a rámragadó növényzettől amelyet még a dzsungelszerű úton szereztem be.Nem volt egyszerű,mert volt valami szúros bogáncsszerű valami is a nadrágomon.Jó félórát küzdöttem ezzel az egésszel.

Vendégmarasztaló hely...

Végül is sikerrel jártam.Úgy gondoltam akkor kaja.Ám hiába ültem le,elég sok arra tévedő rovar biztositotta a helyet,mondván ez itt az ő helyük,te itt nem kajálsz haver!Végül is csak a csokimat ettem meg.Felállva ráadásul szomorúan tapasztaltam,hogy itt a fű is ragad.Sok ugyanis ott maradt belőle a fenekemen egy adag...Újra nadrágtakaritás...elvoltam ezzel végül is.Nagy nehezen aztán végre körbe tudtam azért nézni is.Itt voltam tehát a toronynál amely előtt másfél éve az a bizonyos közös kép készült amely bejárta az álltalam kezelt privát oldalaim anno...ahol annyit nevettünk...most hiába vártam,Gergő sajnos nem tűnt fel sehol...bíztam benne a lelke most is velem van,ám most sajna ezt sem éreztem...

Éveim a toronyba vesztek...

Az Ebédleső-hegy csúcsa szép volt amúgy és kellemes.Noha hiányoltam a nyitva tartó kilátót és padokat,asztalkákat,valami erdei pihenő félét...Arébb menve láttam,hogy nemcsak kelet,de észak felé is nyilik kilátás.Látni lehetett a távolban a Pentele.hídat és Dunaújvárost is.Gondolom ez a kilátóból nézve még klasszabb lehetne....szomorú,hogy nincs egy ember arra aki felismerné,hogy az Ebédleső-hegyben mekkora lehetőségek lehetnének..Még jártam a hegy csúcsán kicsit nézelődtem,nyulakat nem láttam,de a kilátás jó volt.A hegy itt csak idézőjelben értendő,nem tudom mennyi lehet a magassága,talán 170 méter körüli...

A torony,a háttérben pedig látszik a híd és Dunaújváros is

Kicsit rázúmolva,már amennyit egy telefon enged...

Nem volt más hátra,lefelé indultam a hegy dél-keleti oldalán.Egy út vezetett le,fura de teljesen másra emlékeztem,pedig itt kellett lemennünk másfél éve is.Nem volt más út.Valóban furának tűnt egy-két dolog mert nem telt el oly sok idő,hogy ne tisztán emlékezzek a dolgokra,de úgy tűnt mégis...Innen már nem volt gond többé az úttal,az teljesen járható volt.Így ha esetleg van olyan kedves olvasó aki eljönne ide egyszer a melegebb évszakokban,az mindenképp Solt felöl jöjjjön,mert Dunaegyháza felöl járhatatlan az út.Kivéve persze télen.Szóval az út innen már sima volt!

Itt jöttem le az Ebédleső-hegyről

Olyannyira sima volt,hogy egy ponton elvesztettem a jelzést,de ezt már Solton vettem csak észre.Mindegy volt mert az az út is levezetett Soltra amelyen mentem.Fura volt persze,mert nem erre emlékeztem itt sem,de akkor csak a jelzés veszett el menetközben.Solton egy pincefaluban találtam magam.Nem volt nagy,de látványos.Kellemes szép porták színesitették a túrát.Némelyik házikó nagyon jópofa volt.Érdekes,hogy most fényes nappal elvesztettem a jelzést,másfél éve pedig már ránksötétedett és mégis a jó úton mentünk.Mondjuk akkor voltunk öten,valaki,de leginkább Gergő mindig tudott figyelni erre.De mondom a dolog lényegtelen volt,mert igy is lejutottam Soltra.

Mindig is imádtam a pincefalvas részeket

Nem maradt más hátra mint besétálni a központba.Itt már ismerös részek voltak,hisz jártam erre Gergővel gyalog és biciklivel is.Kicsit hosszú volt az út a központig,de persze kibírható.Kiváló túraidő volt amúgy reggel,de napközben kissé meleg lett.Solt belvárosa gyönyörü.Virágos szinte minden.A várost pedig egy kis csatorna szeli ketté amely igen látványos,főleg kedves lakóival a kacsákkal.Tehát itt sétálni igazán kellemes.Le is néztem még a csatornához is,persze a virágos utcák után.

Virágos Solt

Nem sokára a helyi buszpályaudvarnál lyukadtam ki.Gondoltam eszek egy hamburgert és iszok egy sört mint egyszer réges-rég egy révbérpusztai túra keretein belül Gergővel is tettem.Odaérve a buszmegállóhoz azonban még megnéztem mikor lesz haza buszom.Nem kellett sokat várni,hisz amint megnéztem már be is állt egy Dunaújváros felé induló járat.Igy a hamburgeres projektet töröltem és felszálltam a buszra.Három után pedig már itthon is voltam.Így nem volt egy hosszú túra,nehézséget csak a dzsungel jelentett,igy három és negyed óra alatt meg is csináltam.Más erre a hétvégére nem jutott,de az a kis kimozdulás is jólesett!

Virágváros...