Itt kezdödött minden...
Bár előtte valami iskolai táborban volt ugyan egy túrám a Kékesre,de mégis itt kezdödött az egész...
Karácsony estéje révén mi másról is írhatnék mint arról ami a legkedvesebb nekem a túrázásokat illetően.Első találkozásom a kunyhóval ha jól emlékszem 1982 húsvétján lehetett,és ez volt az első közös túránk is Sándorral... A kunyhó a falu fölött volt a hegyen a falu központjától kb.6km-re.Sándor úgy döntött megmutatja és fel visz oda.Engem az akkor 12 éves gyereket.Már ez az első túránk is csodás hangulatban telt.Sándor sosem a kis gyereket nézte bennem,mindig egyenrangú túratársnak tekintett,amolyan havernak.Ő akkor 44 éves volt,egy picit kevesebb mint én most.A kunyhóig vezető út varázslatosan szép volt,akkor még nem tudtam,de ez volt az az út ami aztán meghatározta az életem,amely rávitt a túrázás útjaira amelyek elvezettek a legklasszabb helyekre...
Hamarosan el is értük a kunyhót.
Első látásra beleszerettem.
 |
| A Nyárádi kunyhó a Kelet-Mecsekben |
Mint Sándortól megtudtam a kunyhó valamikor 1930 körül épülhetett és ha itt-ott megviseltnek is tűnt bizony állta az idők próbáját.A bejárat előtt takaros kis terasz féle volt a teraszon padok és asztalka.Belépve pedig két kicsit és két nagyobb helység volt.A kulcsosház belső szobája volt a legnagyobb benne négy emeletes ágy és egy szekrény.A külsö szobában két emeletes ágy volt akkor,székek és asztalok.(aztán évek múlva került bele még egy ágy).A két kis helység közül az egyik a konyha volt a másik meg a kamra.Csodálatos volt...
Az idők homályában sajnos az már elvész,hogy akkor azon a napon mitcsináltunk itt,főztük-e vagy sem?Ami még megmaradt az az,hogy lementünk a közeli forrásokhoz,hisz kulcsosház révén vezetékes víz itt nem volt a ház vízellátását a közeli források biztositották.
Aztán visszamentünk a faluba,de ezt az első túrát szerencsére még sok-sok követte.
A kunyhó pedig ott volt velünk mindig...
 |
| Mecseki túráink kiindulóponja volt éveken keresztül |
Szinte minden évben visszatértem.A kunyhó jelentette mecseki túráink kiindulópontját évtizedeken keresztül,amolyan főhadiszállás volt.Innen indultunk,ide tértünk vissza.Sándor megmutatta nekem a Kelet-Mecsek legszebb helyeit,bejártuk a környéket keresztül-kasul.Később már úgy csináltam-csináltuk,hogy hétfőn lejöttünk ide és csak a következő hétfőn mentünk haza,de olyan is volt,hogy pénteken eljöttünk a hétvégére és hétfőn libbentünk haza.Eleinte egyedül,aztán ideszoktattam a haverokat és a barátokat is később a fiammal is eljöttem ide,de volt,hogy egyedül jöttem.
A földkerekség legklasszabb túráit tettük meg innen indulva.
A kunyhó mindig itt volt...
és Sándor is,aki mindig eljött velem-velünk.
 |
| Volt,hogy autóval jöttünk,leparkoltunk itt és indultunk túrázni |
Ha nem túráztunk akkor éppen föztünk,hatalmasakat ettünk vagy kártyáztunk,később ment az ivászat is.A csillagokat néztük hajnalig,éjjel csavarogtunk a környéken a sötét erdőben,aludtunk nagyokat,buliztunk...de olyan is volt,hogy amikor esett az eső,a benti asztalokat összetoltuk és ping-pongoztunk odabenn...varázslatos idők voltak....
Sándor pedig ott volt velem minden túrán és mindenre megtanitott,a jelzésekre a tájékozodásra,arra hogyan ne tévedjünk el az olyan utakon ahol nincs jelzés,arra hogyan viselkedjünk külömböző állatok közeledésére,mitcsináljunk az erdőben esőben,viharban...és még sokmindenre.Később mikor már növögettem megmutatta a környező települések kocsmáit is,hisz idővel idevezettek a túrák vagy éppen érintették őket....ezek voltak a legjobb túrák...
Idővel persze aztán olyan is volt amikor együtt rúgtunk be.
 |
| Itt lehetett a legjobbakat dögleni |
Járhattam és azóta is járhatok bárhol a világon,láthatom akár a legklasszabb helyeket,számomra mindig is ez marad a legjobb hely.Túrázhatok fantasztikusakat,az itteni túráinkon nem tudnak túltenni...A hely varázsa az élmények...örökre belevésödtek a szívembe.
Az évek teltek-múltak a kunyhó még állt...de Sándor sajnos nem fiatalodott és egyre betegebb lett...aztán egy februári napon örökre elment...jókora darabot elvive a szívemből...
...aztán a kunyhó is elkezdett kicsit változni,a külsö takaros kis terasz eltűnt,kicsit átalakitották a későbbi gazdái és ez az aprócska dolog nem volt jó hatással rám,ridegnek tünt nem olyannak amilyennek megismertem...
 |
| A kunyhó a jelenkorban az új terasszal |
Sándor távozásával pedig mintha végleg elhalt volna valami...valami amit én azért próbálgatok éleszgetni.Bár a mostani túráink is jók,tényleg jók,nagyon jók,de....valami mintha hiányozna...nem egészen értem mi,de valami....
Sándor és a kunyhó emlékét szívemben hordozva próbálom továbbadni fiam irányába mindazt amit Tőle,tölük tanultam.A természet szeretete a túrázások öröme sosem múlik el.Sándor pedig most is ott van velem minden túrámon....ő vezet most is mindenhova...
 |
| Sándor sírja fél évvel halála után (később meglett csináltatva) |
Vahányszor meghallom ezt a nótát mindig ő jut eszembe.
Saját videóm erről még nincs,de egyszer majd csinálok.
A házról a sírról az emlékekről.
Majd azon a napon lecserélem a videót a sajátra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése