Kihoztuk belőle amit lehetett - éves összefoglaló

A Gergő elvesztését kővető második évben kezdem el oda eljutni,hogy valamennyire újra tudtam örülni a túrázásoknak,újra tudtam izgatottan várni a soron következő túranapokat,újra tudtam tervezgetni és örülni neki ha sikerült egy-egy tervet megvalósítani.Természetesen örök túratársam továbbra is nagyon hiányzik,de más választásom nem lévén,megkellett tanulnom,hogy az élet folytatódik és hát némi vigaszt jelentettek az "odaátról" érkező jelek,amelyek újra és újra arról győztek meg,hogy létezik egy számunkra láthatatlan másik dimenzió,amit a legtöbben csak túlvilágként emlegetnek.Ezek fényében túrázgattam idén,szerencsére mindig akadt valaki aki velem tartott.A világban ugye elég borzalmas évként vonul be a történelembe a 2020-as év,hisz rengeteg rosz dolog történt idén.Ezek közül ami a túrázásainkat is érintette a koronavírus járvány volt,ami márciusra ért ide.Úgy tűnt nagyban befolyásolja majd a terveinket is,valamennyire ez így is volt,de tönkretenni nem tudta az évünket.Az évből kihoztuk azt amit lehetett és minden eddiginél több túra volt ebben az esztendőben,ugyanis ha mindent ideveszek akkor bizony 37 túrát sikerült összehozni.Ez ugyan eggyel gyengébb a tavalyinál,de nem rossz...

Út a Meleg-hegyre

Bár olyan bakancslista mint a Gergővel megélt időkben már nem volt,azért ilyen-olyan terv folyton akadt.A túrák nagy része álltalában valóban olyan Gergő nyomábanosra sikeredett.Ez persze egy részt saját tervek alapján történt,de sokszor éreztem azt,hogy odaátról jönnek a súgallatok az ötleteket illetően a legnagyobb szeretet kiséretében...na és a mások álltal szervezett túrák is ilyen helyekre vezettek,amiket ugye nem én agyaltam ki...Idei első túránk a Velencei-hegységbe vezetett.Keresztül-kasul bejártuk már ezt a hegységet,egy fontos helyén nem voltunk még: a legmagasabb csúcsán.Januárban így a Meleg-hegyre vezetett az első túra.Zoli és Móni kisért el.A csúcson nem volt kilátó,talán ezért is nem igazán tervezgettünk ide az elmúlt években,bár Gergővel azért folyton számításba vettük ennek a túrának is a lehetőségét,talán ezért is irányitott most ide.Kilátó ugyan nem volt,de itt találtuk meg a hegység egyik híres kővét a likas-kőt.A mindössze 352 méteres csúcsra nem vezetett nehéz túra és még Móni is jól bírta.Kellemes túra volt a januári tavaszias időben.Velencén fejeztük be a bulit.

Egy Margitszigeti,talán kolostorrom

Nem sokkal ezután sikerült egy találkozást létrehozni egykori exemmel Julcsival akivel újfent baráti viszonyba kerültünk ekkor.Budapesten sétáltunk egy kicsit egy meglehetősen szürke időben.Itt-ott kicsit kellemetlen hideg is volt a várostúrán.Valamiért teljesen formán kivül voltam,jól indult a séta,de hideg volt,a lábam is erősen elkezdett fájni,mivel nem a megfelelő cipőben jöttem és hát el is fogytunk valahol útközben.A Margitszigetre mentünk ki és a Stadionok buszpályaudvartól elsétáltunk egészen Óbudára.Felért egy 10km-es túrával a séta.Nem volt túl sikeres találkozó mégha az elején el is voltunk.Aztán hetekkel később újra elhalt a barátság köztünk.Nem tudom lehetséges-e egykori exekkel barátság évekkel később?Nálunk úgy tűnt ez nem lehetséges.

Az álltalam nagyon megkedvelt Zichy kápolna Lórévnél

Februárt újra egy Gergő nyomában túrával kezdtük,de most aztán szó szerint.99%-ban ugyanazt az útvonalat követtem ahol egykor vele is mentem.Ráckevére tértünk vissza a Csepel-szigetet nyugat-kelet irányban átszelve.Adonynál mentünk át a komppal,majd Lórév és Szigetbecse érintésével értük el Ráckevét,ugyanúgy mint pár évvel korábban Gergővel.A várost dél-észak irányban szeltük át és hévvel mentünk vissza Budapestre.Ott szintén ugyanúgy mint évekkel korábban gyalog mentünk át a Közvágó hídttól a Kelenföldi állomásig.Ezen a túrán is tavaszias időnk volt és ugyanúgy Móni és Zoli tartott velem.

A mogyoródi kilátó,állapota kritikus...

Február közepén Zolival mentünk a Gödöllői-dombságba.Ez egy olyan túra volt -szintén- amit Gergővel is tervezgettünk évek óta.Azért húztuk-halasztottuk akkoriban mert a kilátóról már akkor sem érkeztek jó hírek.Arra vártunk,hogy hátha felújítják.Ez nem történt meg (ezen sorok írásáig sem).Pedig hírét vettük,hogy a kilátóból látni a Hungaroringet és hát ezt szerettük volna annyira látni.Úgy döntöttem ha már nem sikerült Gergővel eljutni ide én mégis megnézem mi a valós helyzet.Persze ezen ötletre is jött az a külső súgallat...Mogyoródon kezdtük a túrát Zolival,elértük a kilátót amely valóban borzalmas állapotban volt.Soha nem láttam még kilátót ennyire kritikus állapotba.Ráadásul mindössze egy húsz éves kilátóról volt szó.A máskor oly gyáva Zolika itt kitett magáért és felmentünk,illetve felmásztunk a kilátó legmagasabb szintjére.Valóban látni lehetett a Hungaroringet de nem annyira mint reméltük.A kilátó után kicsit eltévedtünk,de ez az eltévedés ajándékozott meg minket azzal,hogy ráleljünk egy olyan helyre ahonnan kitünően látni lehetett a versenypályát.Tudtam Gergő irányitott így ide minket....Ezután még elmentünk Gödöllőre egy nagyon szemetes erdőn keresztül.Gödöllő szép volt a Erzsébet parkot és a kastélyparkját néztük meg.Itt is jó volt az időnk!Még egy hóvirág túránk volt februárban az Adonyi-szigetre.Mondanom sem kell ezt is tervezgettük anno Gergővel.Most Mónival és Zolival jöttünk hóvirágokat nézni,ugyanis a sziget arról híres,hogy messze földön itt található a legtöbb hóvirág.Láttunk is sokat,de nem volt annyi,ami igazolta ezt a "legtöbbet".Na és még itt is jó időnk volt.Igy aztán a tél szinte minden túráján rendkivül jó és kellemes időnk volt,kivéve az előbb emlitett budapesti sétát.

Azért hóvirág is akadt a hóvirág túrán

Márciusra már vészesen közeledett a koronavírus járvány Magyarországra is.Így a hónap elején mentünk el egy szintén Gergő nyomábanos túrára a Ferihegyi repülőteret körbejárni.Örök túratársam a halála előtti hetekben tervezgette ide egy túra lehetőségét és nagyon belelkesült ettől,nagyon szerette volna megnézni a fel és leszálló repülőket testközelből.Én akkor úgy döntöttem,hogy a túrát bevesszük a 19-es bakancslistába.Ám Gergő sajnos elhunyt 18 decemberében,én pedig tudtam,hogy amikor majd lesz hozzá lelkierőm ezt a túrát mindenképp megfogom csinálni az ő tiszteletére és emlékére.Ez idén márciusra jött össze.Zolival jöttem most is és egy kellemes,látványos jó túra kerekedett a dologból.Jó idő volt itt is!Remélem Gergő ott volt velünk,hiszen annyira szerette volna ezt a bulit megvalósítani...

Jöttek-mentek a repülők

Ezt követően nem volt visszaút.A koronavírus az országban volt a kormány pedig nagy ijedtében kijárási korlátozást vezetett be.Ez akkor úgy tűnt nagyon kihat majd a további túrázásainkra.Én még hirtelenjében kitúráztam egyedül Rácalmásra március vége felé.Aztán már mikor több két hete ugymondd bevoltunk zárva,leszartuk az egészet.Nem törödtünk a kijárási korlátozásokkal és úgy döntöttünk itt a környéken a kertek alatt azért eltúrázgatunk.Sikerült is három remek túrát összehozni itt mifelénk áprilisban és május elején.Az elsőn Pálhalma környékén mentünk egy kört,majd következett egy a várost nagy részben nyugatról megkerülő túra.Mindkettő remek buli volt.A harmadik pedig az immár szokásos repcetúránk volt amin Mezőfalvára mentünk ki.Csak éppen repcét láttunk a legkevesebbet.Ebből a repcetúrából szeretnék hagyományt csinálni,álltalában május 1. erre a legalkalamasabb időpont.

A várost megkerülő túrán fedeztük fel,hogy az ártéri erdőben teljesen jóra megcsinálták a turistaútakat

Május elején csitulni látszott a járvány,így a korlátozást feloldották.Egy hirtelen ötlettől és súgalattól vezérelve a fehérvári sóstói tanösvény felé vettük az irányt Zolival.Ide is tervezgettünk Gergővel ugye... Kellemes csalódás volt a tanösvény a kellemes tavaszi időben.Látványos jó túra volt a sóstói madárvilág megfigyelése.Itt már tudtuk egy sört is inni,mert végre a kocsmák is megnyitottak.A buli után pedig elmentünk a város másik végébe a Bory várat megnézni,ezt is már időtlen idők óta megakartuk.Ebben sem csalódtunk,nagyon szép volt és jól éreztük magunkat.Így az álltalam nem túl kedvelt Székesfehérvár most a legszebbik arcát mutatta.

Jómagam a Bory várban

Gergővel 16-ban kezdtük a Tolnai-hegyhát felfedezését,úgy terveztük majd fokról-fokra haladunk és fedezzük fel a csodálatosan szép dombság egy-egy szakaszát.Ez aztán az ő elvesztésével meghiúsult és jó sokáig nem jöttem a Hegyhátba,úgy festett a dolog talán soha nem is fogok...Aztán május közepén mégis útrakeltünk a Tolnai-hegyhátba méghozzá Dúzsra.Zolin kivül elöször ebben az évben velünk tartott Manó barátom is.Tulajdonképpen az ő ötlete volt ez a túra.Szakadó esőben kezdődött a buli.Fenomenálisan szép tájakon mentünk keresztül,aztán az eső is elállt és jó lett az idő.Ám ez kemény túra volt a maga 25km-re még hagyján,de Manó rendkivül erős tempót diktált.Persze mert ő vidéken lakik és elkarta még érni a számára kedvező vonatot hazafelé.Mindennek ellenére remek túra volt!

Májusban még két sikertelen kisérletünk volt,hogy elérjük Németkért.Valamiért ez a túra már a harmadik próbálkozás után sem akar összejönni,mindig akad valami ami miatt nem tudjuk elérni a települést..na nem baj,nem adjuk fel.Egyszer majd...

Manó és Zoli a Tolnai-hegyhátban

A június eseménydúsra sikeredett.A nyár első napján a tavaly betegség miatt elmaradt túrát pótoltuk,lementünk Révbérpusztára.Itt is szó szerint Gergő nyomában jártunk.Zoli és Móni jött velem.Én a lovasbemutatóra voltam kiváncsi és ezmellett most egy jó babguyást is sikerült enni.Ezután pár napra Pécsre kellett mennem,összehoztuk a kellemest a hasznossal Zolival és ha már itt voltunk megnéztük a Barbakánt és Tettyét.Klassz volt mindkettő,itt is babgulyásoztunk majd be is söröztünk.Zoli a sapkáját is elhagyta,de később meglett.Hazafelé voltak gondjaink,mert bolond fejjel busszal jöttünk és hát Szekszárdnál már igen kellett vízelni,de csak Pakson sikerült ez...

Következő héten a közeli Rétimajorba mentünk ki,ahol 23 tó van egy 10km hosszú területen!Ennek töredékét sikerült bejárni,így úgy döntöttünk,hogy majd alkalom adtán visszatérünk.A helyi halászcsárdában most nem babgulyást hanem egy halászlevet nyomtunk le és persze söröztünk egy jót.A hely és a tavak amúgy szépek voltak.

Június végén pedig egy ismért régóta dédelgetett tervet valósítottam meg.A Kelet-Mecseket szeltük át északtól-délig.A Vékényből induló túrán most itt volt mindenki:Zoli,Manó és a Tizedes barátom is.Régi-régi kedvenc helyeken keresztül vezetett a túra,amelyek zömén Sándorral és Gergővel is jártam.Mindenki esett-kelt a túrán csak én nem.Zoli most nagyon nehezen bírta,ő podukálta az évtized esését is.Nem tudtuk,de itt már beteg volt.A túra amúgy rendkivül látványos és szép volt és a maga 22km-vel nagyon nehéz sem volt.Hosszúhetényben pedig a túra végén jöhetett a szokásos babgulyás és sörözés.

Minden júniusi túra köthető volt ismét Gergőhöz.Vagy jártunk ezeken vele,vagy készültünk rá.

A Kelet-Mecseki túrán idén is érintettük a szeretett kunyhómat

Júliusra Zoli kórházba került.A cukrával voltak problémák,szerencsére épségben kikerült onnan a hónap végén.Manó barátom jóvoltából nem maradtam túra nélkül ebben a hónapban sem.Megkezdödött a Balaton környéki túrák sorozata a Hegyestűvel.Sokat tervezünk ide a következő években és már idén is sikerült háromszor is eljönni erre.Zánkára mentünk,onnan másztuk meg a látványosan szép Hegyestűt,majd a Káli medencében elmentünk Köveskálra.Szép túra volt,a Hegyestű nem okozott csalódást,viszont Köveskál kicsit igen.Hét km-re volt a Balatontól,de az árak a hétszeresei voltak az ottaniaknak..

A Hegyestű

Zoli július végén jött ki a kórházból,lábadozásként összehoztunk egy helyi könnyű 7km-es túrát amelyen a Sigray kúriát néztük meg Sándorházán.A kis egykori palota romjaiban is látványos volt,Zoli erősödését pedig jól szolgálta ez a túra.

Augusztus elejére már újra erőtöl sugárzott Zoli is,így egy Manó álltal javasolt helyet néztünk meg,mégpedig a közeli Bottyán sáncot Dunaföldvár közelében.Ez sem volt egy nehéz túra a szép Duna menti tájakon,kellemetlenséget az itt-ott fellelhető szúnyog invázió okozott csak.Távra ez sem volt több 10km-nél és a végén a Baracsi halászcsárdában egy jó sör és egy jó babgulyás kiséretében megünnepeltük Zoli visszatérését.

A Bottyán sánc felett

Balaton környéki túrák következtek,köztük egy bajai kirándulással.Elöször úja egy Gergő álltal dédelgetett álmot valósítottam meg: a köröshegyi völgyhídhoz mentünk el.Szép helyeken átmenve értük el a vidauktot,ám az itt készült filmünk valamiért nem sikerült.Így ez a túra ismétlésre vár.

Bajára vittem el Mónit augusztus közepén,születésnapi ajándék gyanánt.A város a nyárban is szép volt,sétáltunk egy nagyot,de nagyon hamar el is ment az idő.

Újabb Balatoni túra jött a sorban.Zolikával most Fonyódra mentünk el egy kilátós túrára.Pechünkre az egyik kilátó felújítás miatt zárva volt.A buli amúgy jó volt a végét ismét sikerült megfejelni egy jó gulyással és sörrel.

Augusztusban még összejött az év egyetlen meccstúrája.A csapatunkat kisértük el a Népligetbe.Itt találkoztunk még a Budapesten élő Józsi barátommal,majd megnéztük a rendkivüli hőségben a meccset,ahol kikaptunk.Utána még a Népligetben sétáltunk.

Meccset nézünk Zolival a hőségben a Népligetben

Az őszt egy veszprémi bulival inditottuk.Számomra egy kedves városba tértem vissza,hiszen él itt egy volt exem is és barátaim is vannak innen.Megnéztük a város legszebb helyeit Zolival,majd a közelben tettünk egy kisebb túrát és végül a helyi állatkertben töltöttünk el három órahosszát is.Sietni kellett az utolsó buszra...

Szeptemberben még kimentünk egy kedves ismerösünk Tamás invitálására a másik környékbeli kúriába a Janitsáryba.Egy kisebb túra volt ez is,a látványos épületben ami leginkább egy szellemkastélyhoz hasonlított.Utána persze söröztünk egy jót ismét.

A Janitsáry kúriában

Októberben kezdetét vette egy heteken át tartó túrasrozat,amikor is szinte minden hétvégére jutott egy túra.Elöször a Zengő új kilátóját mentünk el megnézni Zolival,Manóval és a Tizedessel.Ez a túra maradt el áprilisban a koronavírus miatt.De ez is Gergő nyomában valós túra volt és megigértem itt a blogban is,hogy amint kész az új kilátó a Zengőn eljövök majd.Ez októberben valósult meg.Zengővárkonyból indult a túra a Szelídgesztenyés és Pécsvárad érintésével.Meredek út vezetett fel a csúcsra amit meglepetésre Zolika bírt a legjobban.Nem hiába a kórház után egészséges életmódra váltott és fogyott 15 kilót.Klassz volt az új kilátó,de nagyon sokan voltak fenn.A kellemes őszi időben ismét Hosszúhetényben fejeztük be a bulit az elmaradhatatlan babgulyás és sör kiséretében.

A csapat a Zengőn

A hónap közepén a Gemenci erdőbe tértünk vissza.Most Zoli és Móni jött el a túrára.Kiváncsi voltam milyen ősszel hazánk leghíresebb erdeje.Ez is szerepelt egykor Gergővel a teveink között...Az őszi erdő nem okozott csalódást.Szép kis kört tettünk itt.A túra után pedig még Szekszárdon sétáltunk kicsit.

Gergő "hivatalos" emléktúrája jutott erre a hónapra még.Az Egyenesen át túrát minden év októberében megcsináljuk Gergő emlékére.A túra Nagyvenyimről indul és Perkátán végződik és egy 90%-ban egyenes útvonal vezet rajta végig.Most nem volt olyan jó idő mint korábban,de így is élvezetes jó túra kerekedett belőle.

Gergő emléktúrája...

Jól sikerült a november is.Véleményem szerint ez a túrázásokra legalkalmasabb hónap még a korai sötétedés ellenére is.A Rókahegyi kőfejtőhöz vezetett a hónap első túrája,ismét Zolival,Manóval és a Tizedessel.A magyar Grand Canyonként emlegetett hely óriási hatással volt mindannyiunkra.Órákat elnézelődtünk itt.Majd úgy terveztük megyünk egy kört a környéken,ám Ürömnél elfogyott az erő.Ott fejeztük be ezt a jó kis bulit.

Újra toppon volt a koronavírus,újabb korlátozások jöttek,aminek a legfontosabb része az este 8 óra utáni kijárási tilalom volt.Így úgy kellett tervezni a következő túrákat,hogy ekkora hazaérjünk mindenhonnan.

Rétimajorban mentünk vissza a hónap közepén.Ugye a nyáron félbehagyott tó megnézéseket folytattuk.Nem kellett volna...Félelmetes,ijesztó,rémálmos túra kerekedett a dologból.Belecsöppentünk egy vadászat kellős közepébe Zolival,volt olyan,hogy mellettünk lőttek.Kétségbeejtő dolgokat láttunk,állattetemeket,azokkal lakmározó ketrecbe zárt madarakat.Döglött rókát és gázpalackot az erdő közepén!Megrázó élmények voltak,így ez volt talán a valaha volt legrosszabb túránk.

A csapattal a Rókahegyi kőfejtőnél

Hónap végén pedig újra egy külső súgallatra elmentünk felkeresni János vitéz Juliskájának sírját Dunavecsén!Ezt már kerestük Gergővel is,akkor nem sikerült megtalálni.Az emlitett hölgy Petőfi egykori szerelme volt:Zsuzsika.Róla mintázta Petőfi,János vítéz Iluskáját.Az év legjobb túraidőjében kellemes túrát tettünk Zolival Dunavecsére és rendkivül könnyen megtaláltuk Zsuzsika sírját.Nem is értettem korábban Gergővel ez miért nem sikerült.Ezzel zárultak az őszi túrák.Az ősz mint minden évben most is a legjobb túrákat,a legjobb bulikat hozta!

Zsuzsika sírjánál

Mint mindig most is féltem a decembertől.Ugye az én életemben a december vagy nagyon jó,vagy a lehető legrosszabb.A legnagyobb családi tragédiák is ilyenkor történtek.Szerencsére most egy jó december köszöntött rám.A hónap elején egy nagyon kellemes napsütéses időben a Rácalmási-szigetre mentem vissza.Mint oly sok túra ebben az évben ez is teljes Gergő nyomábanos túra volt a régi kedvelt útvonalakon.Sajnos a sziget nem igazán emlékeztet régi önmagára.A tanösvény pusztulóban,az erdők nagy része megritkitva.Azért így is jó volt.Kellemes télinditó túra volt.

Hiányoznak a régi Rácalmási-szigeti túrák....

Végére maradt a slusszpoén,hiszen három klassz túrával zártuk a hónapot és az évet is.Még karácsony előtt újra egy súgallatos túra keretében visszatértem a Bakonyba a Bátorkőhöz.Misztikus ködös időben hatalmas élmény volt ez a túra,amit Zolival és Manóval teljesítettünk.Ismét jó volt visszatérni egy olyan helyre ahol Gergővel is jártam.

Karácsonyi túránk ezúttal a Dinnyési-fertőre vezetett.Ismét Gergő nyomában...egy újabb visszatérés.Zolival mentünk,ragyogó napsütéses,ám erősen szeles időben.Nagyon szép volt az egész Fertő és sikerült elérni azt a kilátót is amelyet Gergővel az akkori belvíz miatt nem értünk el.Három kilátót is érintettünk és Agárdon fejeztük be a bulit.

Szép emlékek őrzöje a Dinnyési-fertőn található vadászles is...

Méltón zártuk az évet egy fantasztikus vértesi túrával.Zolival és a Tizedessel keltünk útra Csákberénybe.Manót sajnálatos baleset érte a munkahelyen így nem tudott velünk tartani.A helyi metró megnézése után egy kört mentünk a nem mindennapi szépségű panoráma tanösvényen,majd a gerincen elmentünk Csókakőre a várhoz.Ez a hely is fellelhető Gergővel való közös túrázásaink történelmében,tehát ide sem véletlen irányitott valami... Ezzel zárult az évad,amelyből azthiszem a vírus ellenére kihoztuk amit lehetett.Nézzük át a statisztikát.

A csákberényi metró

Mindennel együtt - összesen 37 túrám/túránk volt.

Túráztunk 497 km-t (becsült adat)

Öt hegységben jártunk nyolc alkalommal.

Három dombságban is voltunk négy alkalommal.

Jártunk a síkságokon 22-szer.

Nem maradt ki a Duna völgye sem amelyet hat esetben érintett valamelyik túránk.

Szigeten voltunk haton is (érdekesség,hogy ebben az évben a helyi Szalki-szigetre viszont nem tettem a lábam...).Négy olyan eset volt amelyet akár várostúrának is nevezhetek.

Az év legjobb túráját nehéz kiválasztani,talán a dobogósokat könnyebb.Úgy gondolom a három legjobb közül kettő a Mecsekben volt,a Zengői és a Kelet-Mecseket átszelő túrák.Valamint még pályázhat a legjobbra a Bátorkői túránk,de nagyon ott volt a szeren a Rókahegyi-kőfejtős túra is.A legrosszabb viszont egyértelműen a második Rétimajori/Rétszilasi túra volt.

Mónival Baján

Az év sztorijánál mindent vitt Zolika esése a Csepegő-árokban.

Az év legszebb helyének a Hegyestűt és a Tolnai-hegyhát béli Annafürdői tavat és környékét  választottam meg most,a legjobbnak viszont a hosszúhetényi vendéglőt ahol továbbra is az ország legjobb babgulyása készül.Az év települése nálam most Veszprém volt.Gergő ugymondd "jelenlétét" idén legjobban a Ferihegyi túrán éreztem,talán nem véletlenül...

Túratársakat illetően,ugye én ott voltam mind a 37 alkalommal.

Zoli 33-szor jött el a túrákra.

Móni nyolcszor jött el valamelyik kirándulásra.

Manó hatszor,a Tizedes pedig négy alkalommal volt velünk.Velük azonban úgy tűnik körvonalazódik egy összeszokó túrázós csapat,reméljük jövőre még ennél is több közös túránk lesz.Julcsi ugye egyszer volt velem és Tamás is aki az egyik kúriába hívott meg minket.Egy túrára pedig egyedül mentem.

Idén háromszor is láttam a Balatont,ilyen utoljára 2004-ben volt....

Hát ez volt a 2020-as év,ha valamit kihagytam utólag majd módosítom.Mindenről találni részletes krónikát a blogban.Újra azt tudom csak mondani,hogy ha annyi rossz is történt idén a világban,nekünk most egy szavunk sem lehet.Nagyon sok szép túra van mögöttünk,nagyon sok csoda.Én nem gondoltam,hogy Gergő elvesztését kővetöen újra tudom igazán élvezni ezeket,de úgy néz ki igen....hiszen másom se nagyon maradt már.

Az év krónikájához tartozik,hogy miután 19 nyarán a kutyámat is elvesztettem,idén márciusban egy új kutyusra tettem szert.Ő fiú és egy vizsla/tacsi keverék.Január 4.-én lesz egy éves.Még nagyon eleven és örökmozgó és linkóci,de amit majd kicsit komolyabb lesz,számithat majd egy környékbeli túrára velem.Rexi névre hallgat és nagyobbra nőtt mint gondoltam,de persze jó társ.

Rexi akit bármily meglepő Gergő nevezett el...!

Hát ennyi.Nagyon sok túráról készült film,amelyek a bejegyzéseknél és you tuben is megtalálhatóak ha valakit esetleg érdekel,de ezeket majd egy bejegyzés erejéig csokorba gyüjtőm az újév első napjaiban.

A következő év terveiről és álmairól pedig a következő bejegyzésem fog szólni.

Gondolom kevesen olvassák ezt dec.31-én vagy jan.1-én,de akik igen azoknak boldog új évet!Akik máskor olvassák azoknak csak boldogat és minden jót!

Pazar túrával zárult az évad a Vértesben

 Ezt a túrát eredetileg a Gerecsébe szervezték Manó és a Tizedes barátaim.Aztán menet közben valami oknál fogva meggondolták magukat és a némileg jobban elérhető Vértesre változtatták át a tervet.Én persze szívesen megyek akármelyik helyre is.Ám váratlan dolgok is történtek közben.Manót sajnos súlyos baleset érte a munkahelyen,így ő hetekre kidőlt.Remélhetőleg hamarosan újra a csapatban köszönthetjük.Engem is ért egy kisebb baleset még a Dinnyési túra előtt és bár küszködök némi lábfájással,azért a túrákat betudtam vállalni.Manó kidőlésével nem tudtam,hogy megcsináljuk-e a túrát,de aztán a Tizedes barátommal egyeztetve úgy döntöttünk,hogy mindenképp.Zolika tartott még velünk és hatkor indultunk Dunaújvárosból,aztán fél kilenc tájban értünk túránk kiindulópontjára:Csákberénybe.Én 31 év múltával tértem ide vissza.Tizedes és Zolika gyakrabban megfordult itt az elmúlt években.Mielőtt belefogtunk volna az egészbe,megnéztük a messzeföldön híres csákberényi metrót.

A híres metró

Fantasztikus látvány volt a földből előtörő metró egy apró kis falucskában.Természetesen tucatnyi fotó készült ezen a nem mindennapi helyen.Persze nekem most eszembe jutott,hogy Gergővel évek óta tervezgettük,hogy eljövünk majd megnézni a metrót.Hát...reméltem most is ő írányitott ide.Úgy nézett ki fantasztikus időnk lesz ma,december 29. ellenére.Ez azért volt meglepő,mert még elöző este is néztem az időjárásjelentést.Persze az idióta meterológusok megint hozták magukat.Erősen borult eget mondtak élénk széllel mára.Ehhez képest hétágra sütött a nap és szélcsend volt...Na mit lehet erre mondani?Ha én így végezném a munkámat már rég munkanélküli lennék...Na jó hagyjuk.Lényeg,hogy a vártnál sokkal jobb időnk volt.Tervünk pedig az volt,hogy körbemegyünk a helyi panoráma tanösvényen,majd visszatérünk a faluba és megyünk tovább a gerincen át a Csókakői várhoz.12-14km körüli túra várt ránk.Ez volt a 2020-as év utolsó túrája.

A múzeum udvarán

A falu északi részéről indult a Panoráma tanösvény,könnyen ellibbentünk odáig a nem túl nagy falun keresztül.Csendes volt minden,alig volt élet a faluban hétköznap kedd ellenére.Néhány autó igyekezett (akkor még nem tudtuk) ugyanoda ahova mi.Egy vadászati múzeumnál végződött az idevezető utca.A tanösvény a múzeum mögül indult.Egy tábla a múzeum keritésén tájékoztatott arról,hogy az ösvény a múzeum mögül indul és nyugodtan menjünk át az udvaron a kapuk nyitva vannak.Igen így is lehet...Átmentünk,volt néhány érdekesség a múzeum udvarán is,szobrok,táblák,szarvasagancsok.Mögötte pedig valóban ott volt a tanösvény.Rögtön tábla tájékoztatott mindenről (bravó!).A táblánál volt egy asztalka és pad.Mielőtt belevágtunk volna a kalandba úgy határoztunk megreggelizünk és iszunk a forraltborból amit a Tizedes hozott.Igazán kellemes volt minden!

Itt reggeliztünk

Közben az autóval érkezők csapata húzott el mellettünk.Egy seregnyi nyugdíjas.Illendően köszöntek,de hagytuk még hagy menjenek,mert boritékolható volt,hogy utolérjük őket.Nem sokára aztán mi is elindultunk.Rögtön kapaszkodóba kezdett az út,de ez nem volt durva kapaszkodó.Mentünk hát.Pazar időnk volt kellemes napsütéssel és vagy +10 fokkal.Szinte kezdett melegünk lenni.Csodaszép volt még kopaszon is az erdő amely fokozatos kezdett fenyvessé alakulni.Jók voltak a jelzések,a tanösvény állomásai megfelelően kivoltak táblázva,minden állomáson még az is kivolt írva,hogy mennyi távolságra van a következő állomás.Egy szavunk nem lehetett.A nyugdijas csapat pár száz méterrel elöttünk szelte az erdőt,időnként ha egyenes szakasz volt láttuk őket.Aztán egy ponton már nem kellett felfelé mennünk,szinten haladtunk a fenyveserdőben.

Zoli és a Tizedes caplat felfelé

Mivel a tanösvény amelyen haladtunk Panoráma névre hallgatott,várható volt,hogy előbb-utóbb panorámánk is lesz.Bár néha-néha ,már így is felsejlettek a erdő mögötti szép tájak.Közben néha erős helikopter zajokat hallottunk.Ugye a kezdetektől fogva,szinte mindig van egy-egy zavaró repülő tényező a túráinkon.Hogy a fene vinné el,hogy a jóképességűekre mindig ilyenkor jön rá a repülhetnék... Lassan odaértünk közbe az első komoly kilátóponthoz.Megítélésem szerint nyugatra láttunk ki.Alattunk egy völgy volt,szemben pedig hegyek.Szép hely volt és elöször a túra során itt lehetett érezni,hogy élénk szél fúj.

Az első kilátás

A turistaút itt egy derékszögű kanyart vett és a nyugati irányt felváltotta északira.Mentünk tovább,egy darabig még kísért a kilátás,majd beljebb értünk a szép vértesi erdőben.Itt újra szélcsend volt.Egy pisiszünetet iktattunk be,mert továbbra is igen közel voltunk a nyugdijas társasághoz.Kicsivel később úgy tűnt megint egy derékszögű kanyart veszünk és keleti irányra állunk át.Ám ez csak egy kitérő volt egy fantasztikusan szép szirtre.Szép kőves út vezetett le a kiálló szirtre.Ám a nyugdijas klub éppen ott tartozkodott,így kicsit várnunk kellett míg odafértünk mi is.Ismét csodálatos kilátás fogadott,ezúttal kelet felé.Most is alattunk volt egy völgy,ez a Meszes-völgy volt,az odaáti hegyeken pedig 31 év múltával is ismerös helyeket fedeztem fel.Ott mentünk akkor a szemközti fensíkon...Hát egy kicsit elcsodálkoztunk itt a világra.Csak a helikopter zaja zavart ismét meg.

Kilátás a szirtről

Ilyen helyeken órákat eltudnék nézelődni.Persze haladnunk kellett a túrával tovább.Kicsit a hegy szélén a nyugdijasokat követve mentünk.Csodás kővek (feltehetőleg dolomitok) barázdálták a tájat,a kilátás még egy jó darabig élvezhető volt.Kis idő múlva aztán ott hagytuk őket és visszatértük a tanösvényre.Végre tehát megtörtént az előzés,mostmár nem kell majd kerülgetni őket.Persze egyáltalán nem zavartak minket.Visszatérve az útra már nem egészen voltam tisztában vele merre is haladunk,de úgy gondoltam délnek vettük az irányt.Na és persze megkezdtük az ereszkedést mert 390 méter magasan voltunk.Az út lefelé igen csúszos volt a vízes avaron,de ugyanakkor kővekkel,sziklákkal volt teli a hegyoldal és az erdő így igen látványos is volt egyben.

Látványos kővek az erdőben

Lejebb érve még egy kegyhely szolgált látnivalóul.Közben Manó írt ránk sms-ben,üdvözölt minket és sajnálta,hogy nem lehet most itt velünk.Mi pedig mielőbbi gyógyulást kívántunk neki.Aztán a vége felé még vett egy kanyart az út,ezúttal ismét keletnek és nem soká odaértünk ahonnan indultunk: a reggeliző asztalhoz.Tehát körbejártuk a tanösvényt ami pár méter híján 5 km volt.Csak azt tudom mondani,hogy egy fantasztikus útvonal és te aki olvasol most,melegen és jó szívvel ajánlom,hogy keresd fel.Nem fogsz csalódni!Ha a tanösvénynek vége is volt a túránknak még nem.Visszamentünk a faluba és megkerestük a zöld+ jelzést.Ez vezetett ki a településről nyugatnak és ez kezdett felvezetni a Csákberény és Csókakő közötti gerincre.

Csákberény kis tavával búcsúzott,újabb 31 évre?

A többiek már voltak itt,én ezen a részen még nem.Igy az a ritka pillanat volt amikor ők tudtak újat mutatni nekem.Elkezdtük az emelkedést.Mint megtudtam tőlük ez az Ezerjó út volt mégpedig azért mert majd a gerincről lelátni a hegy lábánál lévő borospincékre.Elhaladtunk a Piroska emlékmű mellett,nem tudom ki volt ő és miről híres,de úgy tűnt csak egy helybéli polgár lehetett,de nem tudom biztosra.Közben leágaztunk a zöld3 jelzésre amely már valóban kivitt a gerincre.Egyre inkább pompás és pomásabb kilátás kezdett kibontakozni déli irányba.Szemközt feltűnt a Bakony vonulata és én észrevettem a távolban a Baglyas-hegyet is,egy újabb korábbi szép emlékű helyet...(szóvak véletlenek ugye nincsenek - valaki azt akarta,hogy észrevegyem - észrevettem!).Ahogy haladtunk felfelé,úgy lett egyre szebb a kilátás.

Alakul a kilátás

Kicsit...hát nem is az,hogy kezdtem fáradni,de itt-ott nem esett jól felfelé menni.Kőves tájak,szép erdők,csodás erdők,így teltek a következő kilométerek.Na és egyre több és több túrázó,kiránduló.A Vértes idáig pont arról volt híres,hogy alig találkoztunk valakivel útközben.Most viszont rengeteg emberrel.Sok helyen kimentünk megcsodálni a kilátást.Aztán végre szinten ment már az út is.A hegy szélén mindig fújt a szél,de mikor beljebb vitt az út az erdőbe szinte izzadtunk,olyan meleg volt.Látványos útszakasz volt az biztos.

Tizedessel az egyik szirten

Egy ponton aztán nem jött többé vissza az út a szirtekre.Egyre beljebb hatoltunk az erdőbe.Ekkor már újra zöld+ voltunk,de hozzánkcsapodott a zöld sáv és a zöld L jelzés is.Közben elöször túránk során beborúlt az ég és kicsit fújdogált immár az erdőben is a szél.Itt az út is sáros volt.Nem sokára odaértünk Muriell kunyhójához,ami persze Mauer kunyhója volt,csak mi kereszteltük át,mivel megvoltunk róla győzödve,hogy itt forgattak a Bátor a félénk kutya sorozatból részeket.Ugye az ő egyik gazdája volt Muriell.Na nem örültünk persze meg.A kunyhó hát...néhány farönk neki volt dőntve egy falnak ami szintén fából volt.Ennyi volt.Zoliéknak ismerös volt mert jártak már itt,nekem még új.

Muriell kunyhójában

Zoliék a kunyhó utáni részen ledöbbentek a helyi erdőírtáson.Közben megtudtuk itt már 440 méter magasan voltunk.Lassan megkezdtük az ereszkedést a zöld L jelzésen immár.Eléggé sáros,dagonyás,csúszos volt az út lefelé,ám méterről méterre szebb és egyre szebb.Újabb gyönyörű kővek és sziklafalak köszöntek szembe szinte mindenhol.Erre is sokan mozogtak.Már nem törödtünk a csúszásveszéllyes,annyira szép volt az út.Érdekesen ereszkedett,mert egy ponton látni lehetett alattunk a Vár-völgyet és az ott futó utat.Nagyon szép rész volt ez is.Közben nem tudtuk,mert mi itt ekkor nem éreztük,hazafelé a telefonon a híreket böngészve láttuk,hogy ezekben a percekben rázta meg erős földrengés a szomszédos Horvátországot,amit az egész Dunántúlon is érezni lehetett.Hát szégyen vagy sem,mi itt az erdőben ebből semmit nem éreztünk.

Szép kővek az út mentén

Leértünk a Vár-völgybe.Újra Gergő nyomában voltam.Szó szerint.Ugye folyton a nyomában járok,de mikor szó szerint értem az azokra az utakra vonatkozik ahol vele is jártam.Itt a Vértesi Vár-völgyben jártam vele lassan jó három éve (márc.15-én lesz pontosan három éve).Ez megint egyfajta megnyugvással töltött el,hogy egy újabb küldetés teljesitve van.Ám volt még egy: felkellett menni a Csókakői várba is.Mielőtt ebbe belefogtunk volna,megkajáltunk ott annál a padnál és asztalkánál amelynél Gergővel is három éve a szemerkélő esőben akkor...Csodaszép volt a Vár-völgy itt is (ugye múltkor a Bakonyban is).Továbbra is sokan mozogtak a völgyben,emlékszem akkor rég rajtunk kivül nem volt itt senki...

Haladunk a Vár-völgyben

Odaértünk a várhoz felvezető lépcsőkhöz.Itt mentünk fel három éve és természetesen itt szándékoztunk felmenni most is.Egy elég meredek és magas lépcsősor vitt fel a várhoz a hegytetőre.Odafenn minden eddiginél szebb sziklás falak,sziklás és kőves részek.Úgy mint rég...Kemény captató ez itt felfelé,de megéri.Egy a látványért a völgyre,kettő a látványért ezekre a kőves csodákra odafenn.Jöttek mögöttünk és ha nem akartuk,hogy utolérjenek akkor nem volt ajánlatos nagyon megállni.Pedig ez a lépcsősor itt-ott egy kis pihenést igényel.Na de rendben felértünk.

Felfelé...

Odafenn ahogy három éve is,egy kisebb sziklán kellett átmászni és már ott is voltunk a várnál(persze amarról jóval egyszerűbb feljutni a várhoz).A várat évek óta újítják fel és még most sincs teljesen kész,így aztán a látogatása ingyenes.Meglehetősen sokan voltak itt is.Előttem éppen egy jó seggű szőke nő ment be a kapunk a kislányával.Nekem pedig a szép formát nézve egészen máshol jártak a gondolataim.Újra eszembejutott,hogy Gergővel jártam itt utoljára.Kicsit elkapott a hiányérzete,de hamar visszatértem a valóságba.Újabb küldetés kipipálva tehát.Talán még a simogató érzést is éreztem pár röpke másodpercig,így újra biztos lehetettem benne,hogy Gergő velem van mint mindig... 

A vár bejárata

A várban több szint van,persze felmentünk a legfelsőre mert értelemszerűen onnan a legszebb a kilátás.Közben kezdett újra kibújni a nap.Sokan voltak a várban,úgy tűnt sokan kihasználták a jó időt.Délre a falura Csókakőre,a Móri medencére és a szemközti Bakonyra volt igazán pompás kilátásunk.Fellehetett fedezni Bodajkot és Mórt.Távcsővel pedig láttam Várpalotát is,na és persze a Baglyas-hegyet,másik irányba pedig alighanem az Öreg-Futónét.Északra és némileg nyugatra a Vértes hegyei,szirtjei köszöntek szembe.Ugyanezt láttuk Gergővel is 2018 március 15-én,igaz akkor esőben.

Tizedes és én a vár legmagasabb fokán.A zászló állapota lehangoló...

Lefelé jövet mintha egy régi exemet láttam volna...Nagyon nézett a nő is.Ha ő volt,akkor ő sem volt teljesen biztos benne,hogy én voltam az,ha meg nem akkor remélhetőleg egyszerűen csak tetszettem neki...(mosolyjel).De tényleg úgy tűnt.Kiérve a várból pedig lementünk a faluba,arra a rétre ahonnan három éve inditottuk a túrát.Most meg itt fejeztük be.Innen is jó rálátás volt a várra.Koronavírus ellenére rengetegen voltak itt és még egy büfé is nyitva volt,ahol elfogyasztottunk egy székely hot-dogot.Elképzeltük,hogy lehet,hogy medvehúsból készült.Amúgy finom volt.

Lentről a vár

Annyi maradt a túrából,hogy elmentünk a legközelebbi buszmegállóig.Nem soká jött is a busz amivel Fehérvárig mentünk,ott rögtön volt átszállásunk,így ötre már haza is értünk.Méltó évzáró volt,egy rendkivüli szépségű túrával zártuk a szezont.Akadtak kicsit nehéz részek,de összeségében nem volt egy túl nehéz túra.Kereken 15km-t mentünk.A 2020-as évben már nem lesz több túránk.Azhiszem vírus ide,vírus oda,kihoztuk az évből amit lehetett.Na de az éves összefoglaló még hátra van.Köszönjük,köszönöm az egész éves figyelmet!Nagyon hamarosan folytatjuk!

Visszatérés a Dinnyési-fertőre

 Ahogy az utóbbi hetekben is,most is egy olyan túrára készültem amelynek legalább 90%-án szó szerint Gergő nyomában jártam.Gyakorlatilag az egész túra jelentős része ugyanazon az útvonalon haladt amelyen Gergővel is jártunk majd három éve már...( itt látható az akkori bejegyzés ).Akkor a két Móni is velünk tartott és mindkettő alaposan kitikkadt a túra végére.Ugye akkor ez akadályozott meg minket abban Gergővel,hogy eljussunk a végcélig,Miska huszár szobráig Pákozdon.Aztán pedig már nem volt visszatérés... Most Zolika kísért el a túrára karácsony másnapjának reggelén.Már az egész rosszul indult,a vasútállomáson vettük észre,hogy a maszkot otthon felejtettem...Szerencsére nem lakom messze,így visszamentünk és még a vonatot is elértük.Aztán korán,már fél kilenckor leszálltunk a seregélyesi vasútállomáson a vonatról,innen indult a túra Gergő nyomában.Többször is írtam,hogy ezekben a hetekben úgy érzem,hogy túlvilági súgallatra születnek most ezek a túrák,mert Gergő azt szeretné,hogy térjek vissza azokra a helyekre (azok töredékére) amelyen egykor vele is jártam.Én meg boldogan teszek eleget ezeknek a "küldetéseknek",jó ezekre visszatérni és az ő nyomában járni,szinte szó szerint.Leszállva a vonatról a falu szélén,nem mentünk be a településre,hiszen látnivaló nem akad ott.A fő nevezetesség a kastély pedig magánterület lett,ahová nem lehet bemenni,így nem is érdemli meg,hogy a blogban szerepeljen.Elindultunk a bentonúton Elzamajorba.Sütött végre a nap a heteken át tartó szürkeség után,de meglehetősen hideg volt és erős északi szél.Gergő meleg sapkája volt rajtam,ez megóvott a hidegtől is a széltől is.

A tanösvényhez érve

Majd négy kilométer után,Elzamajort elhagyva értük el a Fertő területét és értünk be a Madárdal tanösvényre.Rögtön az elejénél egy tábla fogadott,rajta térképpel.Itt kajáltunk akkor rég Gergőékkel...most erre itt az erős szél miatt nem volt lehetőség.Jobbnak láttuk menni tovább.Emlékeztem,hogy a tanösvényen nincsenek turistajelek.Jól emlékeztem,mert most sem volt.Ám adta magát az út.A nyomvonal vezetett minket,nem lehetett eltévedni.Hamarosan odaértünk egy állomáshoz.A szél közben lecsendesült.Az állomásnál két tábla volt és egy vadászles.Jó helynek tűnt reggelezni.Közben persze eszembe ötlött,hogy anno amikor itt jártam Gergővel,akkor felmentünk a vadászlesbe.Úgy döntöttem ezt most is megejtem a tiszteletére.Felmenve nagyon szép kilátás fogadott a Fertőre.

Az első állomás Elzamajor felöl jövet

Kaja után mentün tovább,ismerös helyek köszöntek rám a tanösvényen.Közben kicsit jobb idő lett,így visszavettem a baseball sapkát.Gergő sapkája remek volt,remekül óvott a hidegtől,de ahogy javult az idő már meleg lett.Elhaladtunk a nádas mellett,majd a fenyves mellett,ott is volt egy vadászles,oda is felmentem.Az út kanyargott erre,arra úgy tűnt különösebb logika nélkül.Feltűnt a nagy kilátó ahová annak idején a nagy belvíz miatt már nem jutottunk el.Úgy döntöttem most bármi lesz elmegyünk,az sem fog érdekelni ha Zolikának nem tetszik majd valami.Láthatóan nem volt belvíz,úgy éreztem nem fog most semmi sem megakadályozni benne,hogy elérjük a kilátót.

Cserefotózás.,Zoli lentről és a vadászlesből

Az út nyomvonala ugyan nem a kilátó felé ment,így letértünk róla ott,ahol akkor régen is..Valóban nem volt most belvíz,de a terep arébb azért vízes és sáros volt.Kicsit előre mentem,felkészülve ha Zolinak nem tetszik a dolog akkor is menjek tovább.Szerencsére különösebb problémája nem akadt,kicsit itt-ott átázott a cípője,ezenkivül más kellemetlenség nem érte,Az én új bakancsom jól bírta és nem ázott át,kicsivel arébb pedig újra jó volt a terep.Vadlúdak százai húztak el a fejünk felett,aztán úgy tűnt ez is a tansövény része,mert volt ott egy állomás.Csak éppen az idevezető út nyomvonala nem volt egészen egyértelmű.De ez mind nem érdekelt már,ugyanis feltűnt a kilátó.

A kilátó,elérve majd három év késéssel...

Odaérve láttuk,hogy fából van és ha nem is a legjobb,de azért tűrhető állapotban volt.Láttuk,hogy három emeletes.Közben a szél érezhetően feltámadt,itt voltunk a Fertő tavához is meglehetősen közel már.Elindultunk felfelé a kilátóban,ahogy haladtunk fel és egyre feljebb úgy lett egyre erősebb a szél.Meglepetésre a legfelső szinten a tető szerkezet némi védelmet nyújtott a nagy szél ellen,de persze ez nem teljes védelem volt.Apró kellemetlenség volt legfelül a mindenhol látható madár ürülék.Ezek után aztán szemügyre vehettük a kilátást,ami minden igényt kielégitett és még a nagy szélben is élvezhető volt.A szél azért tett egy nagy szívességet is,alaposan kitisztitotta a levegőt,így jó kilátásunk volt nem csak a tóra,de a teljes Velencei-hegységre is,dél felé pedig az egész Fertőre.

Kilátás I.

Kilátás II.

Ugye a Dinnyési-fertő tava arról híres,hogy a tavaszi és az őszi madárvonulás idején akár húsz ezer(!) madár fészkel a tavon! Hát most is akadt,ha annyi nem is,de pár száz biztosan.Ráadásul majd ezer repkedett felettünk minden irányba.Ezek nagyrésze réce és vadlúd volt.A hideg és az erős szél ellenére majd félórát voltunk fenn.Azthiszem megérte.Nagyon sajnáltam,hogy annak idején Gergővel nem sikerült eljutnunk a kilátóig.Akkor megfogadtunk majd visszatérünk.Sajnos Gergő rövidke életében ezt nem sikerült összehozni,így erről a csodáról lemaradt szegény...ettől a gondolattól most kicsit szomorú voltam,abban bíztam csak,hogy a lelke most is velem van.Sajna ennek most meg semmi jelét nem adta,de nem is tudtam erre odafigyelni,mert Zolika szokásához illően fosta a szót.Szóval lehet mégis adta ő a jelét,csak ettől nem tudtam ráfigyuzni...

Már lefelé a kilátóból

Leérvén pedig odamentünk a tóhoz,ahol valami fehér volt a víz szélén.Elsőre úgy tűnt hó.De,hogy a francban lehet hó,amikor sehol máshol nem láttuk nyomát,éjjel sem esett...akkor?Közelebb érve megnéztem az ujjammal,természetesen nem hó volt,ha nem valamilyen hab,de az,hogy minek a habja nem tudtam,de úgy éreztem jót nem jelenthet.Szerencsére a terület madarait ez nem zavarta,továbbra is egy részük ott szálldogált a környékünkön,egy részük pedig a tavon "parkolt".Láthatóan nem érdekelte őket ez a két a tájba nem illő idegen.Mentünk tovább,vissza az eredeti nyomvonalra.

Megnézem a tónál mi az a fehér valami...

Oda is értünk és mentünk tovább amikor feltűnt egy tájba totál nem beleillő pottyantós...erre viszont nem emlékeztem,hogy ez itt lett volna majd három évvel ezelőtt is.Lehet azóta tették ide.Végül is nem rossz ötlet,bárkire rájöhet a kis,nagy dolog itt a Fertő közepén... Továbbmenve viszont ledöbbentem.A mocsáron átvezető fahíd nem volt sehol!Ezen a hídon sokat fotózkodtunk annak idején.Hova tűnhetett el egy majd harminc méter hosszú fahíd?A cölöpjei amin állt egykor megvoltak,de híd sehol...Mi történhetett?Fogalmam sincs,de megpróbálok utána nyomozni,ha jutok valamire akkor lesz majd róla egy külön bejegyzés.A mocsárnál állt a víz,híd nélkül esélytelen volt az átkelés,pedig odaát egy újabb kilátó volt,ami nem volt itt korábban.Valószinű ez is azóta épülhetett.Nem tudtunk arra menni.

Vajon hova lett a híd?

Valami alternatívát kellett keresnünk.Úgy tűnt egy ösvény megkerüli a mocsaras részt,elindultunk hát rajta.Ám meglehetősen sáros volt,de nem volt más választásunk.Legyűrve végül is a nehéz részeket átevickéltünk egy jól járható rétre.Itt kimentünk a Dinnyésre vezető útig,mert más lehetőség nem volt.Ott azonban csapdába kerültünk.A terület ahol voltunk drótkeritéssel levolt kerítve,az útra kimenni nem lehetett...Szerencsére nem az vagyok aki feladja ilyen helyzetekben.Gergő sem adta fel soha.Tudtam,hogy ő most mitcsinálna...ezt tettem én is.Megtaláltam azt a helyet ahol kis erőfeszítéssel,de arébb lehet lökögetni,taszitgatni a drótot és mellette elevickélni valahogy a járható részig.Így aztán végül is kijutottunk a csapdából.Elmentünk oda ahol kikellett volna jönnünk ha meglett volna a híd...így most innen mentünk vissza,az új kilátóig.Ha már itt voltam nem akartam kihagyni.

Az új kilátó

Itt is akadt egy pottyantós,erre már emlékeztem.A kilátóhoz érve megláttuk az első embert utunk során.Sajna éppen fentvolt a kilátóban.Nem érdekelt,nem járok erre olyan sűrűn,hogy ezt kihagyjam.Így aztán felmentem,felfelé alaposan beütöttem a fejem,ugyanis olyan volt a feljárat,hogy nem ártott lehajolni kicsit...na én ezt felejtettem el.Felérve köszönt az ember,valami természetfotós lehetett,mert elég komoly gépezete volt.Nézte innen a fertői tavon minden eddiginél jobban látható madarak ezreit...és gondolom azt fotózgatta is.Én persze a kis A71-mel nem tudtam olyan fotókat csinálni,hiába üzemeltem be.A csávó bár semmi rosszat nem csinált mégis zavaró volt.Szeretek ilyen helyeken egyedül lenni,így aztán sok időt nem töltöttünk fenn.

A kép nem adja vissza,de madarak ezrei fészkeltek a tavon

Visszamentünk az útra és besétáltunk Dinnyésre.Ugye itt található a messze földön híres minivár park,ahol jártunk is már korábban.Most a koronavírus végett ez sem tartott nyitva,így eleve nem számoltunk vele,hogy oda elmegyünk.Ám belül a faluba is maradt egy kis Fertő,egy kisebb tó,oda elmentünk,részben persze útba is esett.Nem volt egyszerű az odajutás,mert hiába ment még arra is a tanösvény az utat egy kérsoros drót választotta el,amelyben áram volt!Na igen,mert itt lovak legelésztek és gondolom azokat védte,nehogy kijöjjenek.Átbújtunk azért és ott is voltunk a másik tónál,amelynek vagy 2/3-a kivolt száradva.A közepén átvezető fahíd amelyen szintén jártunk Gergővel,meglehetősen szar állapotban volt.

Hát nem a legjobb a helyzet...

Érdekes,hogy a Fertő egyik helyén új kilátó van,a másikor eltűnik egy híd,a harmadik része meg erősen pusztulóban...A híd a cefetnél is cefetebb állapotban volt.Esély sem volt rajta átmenni.Így hát hagytuk a francba.Visszamentünk a főútra.Még két gólyaszobor és a templom meg a kerje adott látnivalót Dinnyésen.Beljebb a Gárdonyhoz tartozó falurészbe most nem mentünk.A vasútállomás felé vettük az irányt,de nem akartunk innen hazamenni.Emlékeztem egy harmadik kilátóra a vasúton túl,oda igyekeztünk.

A templomkert

Valóban.Ott is volt a kilátó ahol emlékeztem rá.Itt is jártunk Gergővel,de itt nem a dinnyési túra keretében,hanem az Emese álmához való túra keretein belül érintettük.Odaérve autók parkoltak le az út mellett és úgy mentek fel emberek a kilátóba.Hát... ugye az ilyesmivel nem vagyok igazán kibékülve,de nem mondok semmit,nehogy valakit megsértsek.Odaérve várni kellett,hogy feltudjunk menni,egyre másra érkeztek autóval az emberek...Addig is egy táblát olvastam a kilátó mellett.Kiderült ez a Sarvajc kilátó.A táblán pedig Sarvajc Lajos a kilátó névadójának érdekes története volt olvasható.Annyira érdekesnek találtam,hogy elképzelhető,hogy a közeljövőben szentelek neki egy külön bejegyzést majd.Na de végül nagynehezen mi is feltudtunk menni az épitészetileg Makovecz stílusú kilátóba.

A Sarvajc kilátó

A kilátás

Hát arra aztán abszolúlt nem számítottunk,hogy síkvidéki túrán három kilátó is utunkba kerül.Márpedig így volt,ennyi kilátó a fonyódi kilátós túrán sem akadt.Innen már a Velencei-tó déli/nyugati végére lehetett kilátni,ami szintén egy madárrezervátum és szerencsés időben gondolom innen is madarak ezreit látni.Párat most is sikerült,de messze nem annyit mint a Fertőn.Itt már újra hideg szél fújt,így sokáig nem voltunk fenn,meg vártak mások is,hogy feljöhessenek.Odafenn kb. négyen lehetett kényelmesen elférni.Lejöttünk hát innen is,egy újabb hely volt Gergő nyomában...A bicikliúton indultunk Agárd felé,mivel járda nem volt.Mellettünk az országút és a vasút volt.Jó két kilométer után értünk be Agárdra,ahol még kinéztünk a Velencei-tóhoz.Ott már óriási szél volt.

A Velencei-tó Agárdnál

Még egy szélvédetebb helyen befaltuk a maradék kajánkat.Aztán nem maradt más kimentünk a vonathoz.Megnéztük közben a mérőnket: a seregélyesi vasútállomástól idáig 19,8km-t gyalogoltunk.Előzetesen 18km-nek becsültem a túrát és ha megvan a Fertőn az a híd talán ennyi is lett volna.Sokat így sem tévedtem.Érdi átszállással,könnyen hazaértünk.Hideg volt már Agárdon,így jólesett a meleg vonatba beülni.Zolikát el is nyomta az álom.Maga a túra remek volt,ígaz annyira jó nem volt mint a múltkori Bátorkői,de elvoltunk azért most is.Folytatás hamarosan!