Nem igazán lesz már esemény ebben a félévben,így eljött az ideje egy összefoglalónak 2025 első félévéről.Miközben egyre durvul a világ,háborúk és félelemkeltések sorát özönli a média,miközben a magyar politikát is hajszál választja el egy nagyobb balhétól,mi mindezekkel nem törödve éljük életünket.Mi mást is tehetnénk?Gergő elvesztését követően ezekben találtam még valami értelmet,így üzzük,hajtsuk ahogy csak tudjuk.Az idei év első félévére nincs jobb szó,mint az,hogy ragyogó volt!Még úgy is,hogy januárban nem tudtunk túrázni,a június meg mintha gyengébb lett volna az azt megelőző négy hónapnál.Sok szép helyre eljutottunk és soha nem tapasztalt mennyiségű meccstúrákban is részünk volt!
A gánti vörös mezők
Januárban Móni kórházi ápolásra szorult,így ebben a hónapban sehogyan sem tudtunk elmenni túrázni,mivel a kutyámat nem tudtam kire hagyni.Csak februárban indult be az év.A február viszont pazar túrákat hozott.Régóta tervezett helyekre sikerült eljutni.Olyan túrák valósultak meg,mint a gánti bauxitbányához való eljutás,a Szent György-hegy felfedezése.Eljutottunk az elfeledett síugrósánchoz is a Mátrába télvíz idején!Megvolt az immár hagyományos Dunán innen Dunán túl teljesítménytúra is.Ráadásként elnéztünk Siófokra megnézni a jeges Balatont.Ám igen kellemes időt fogtunk ki.Így vagy úgy egy szuper februárt zártunk,reménykedtünk egy hasonlóan jó tavaszban!
A Szent György-hegyi bazaltorgonák
Az elfeledett síugrósánc
A tavasz hasonlóan jól alakult.Bejöttek a meccstúrák,amelyek aztán szinte ha nem is mindennapossá,de majd minden hetessé váltak.Volt olyan meccstúra is amelyet sikerült ötvözni hagyományos túrával is.A bakancslistás túrákon eljutottunk olyan helyekre mint a régóta vágyott Zsidó-pokol a Mecsekben,vagy a Zádorvár,a Csóri horgok,Pannonhalma,vagy a Rotary körsétány szintén a Mecsekben.Sikerült visszatérni a Cuha szurdokba is,valamint a Cseszneki várhoz.A meccstúrák is ragyogóan alakultak.Azmellett,hogy minden mérkőzésen győztünk,a meccstúrák álltal eljutottunk olyan helyekre is,mint a martonvásári kastélypark,vagy épp a csóri horgok és a bodajki kálvária is.Jókat ettünk Mezőfalván,Adonyban,Székesfehérváron,de Csóron vagy Pécsen is.Visszajutottunk Shíva menedékébe is és Vácra.Remek tavasz volt.Gergő elvesztése óta a legjobb...
A Zsidó-pokolban
Haverokkal a Cuha szurdokban
Két balatoni kéktúra is belefért ebbe a félévbe,így már csak két szakasz maradt hátra az egészből.A nyár egy gigantikus meccstúrával indult.Csapatunknak a bajnoki cím megnyerése után osztályozót kellett játszania a feljebb jutásért.Így Szombathelyre kellett elmennünk,hogy lássuk ennek a fontos párharcnak a visszavágóját.Az első meccset mi nyertük és hál isten a visszavágót is.Így fantasztikus 24 órás buli kerekedett ebből a meccstúrából.Nappal Szombathelyen éjjel pedig Győrben és Budapesten hoztuk a formánkat...A félévbe aztán az előbb is emlitett egyik balatoni kék fért még bele.
Bodajk kora este
Ez most természetesen csak egy dióhéjba szedett összefoglaló,mindegyik buliról részletes bejegyzés van a blogban!De nézzük a számokat:
Ha mindent ide számolunk akkor eddig ebben a félévben
21 bulink volt (ebbe benne vannak a bakancslistás,a meccs és a városnéző túrák is)
Mind a 21 alkalommal csak én voltam ott értelemszerűen.
20 alkalommal volt velem Zolika.
Móni háromszor tartott velünk.
Míg Laci és csapata egy alkalommal.
A bakancslistás túrákat illetően 152 kilométernél tartunk idén ez jóval gyengébb mint az egy évvel ezelőtti,de persze az élményeket nem kilométerben mérjük!
A leghosszabb túra a februári Dunán innen Dunán túl volt a maga közel 22 kilométerével.
A lerövidebb túra a Rotary körsétányos túra volt az alig több mint 10 kilométerével.
Idén olyan új helyeket ismertünk meg mint: a Gánti bauxitmezők,a Szent György-hegy a Mátra bérc,a Zsidó pokol,a Zádorvár,a Csóri horgok,Martonvásár,A Sokorói-dombság,vagy Szombathely.Valóban kivételesen pazar félév volt! Bár ilyen lenne a folytatás is!
Ismét eltelt egy év,újra itt vagyunk az éves összefoglalónál.Ami az évet illeti így elsőre,hát felemás érzéseim vannak.Egy részt nagyon jó volt vagyis voltak nagyon jó szakaszai,de az ősz kishíján újabb családi tragédiába torkollott.Végül is szerencsénk volt a szerencsétlenkedésben,de jó néhány túra elmaradt ez miatt.Jó volt a tél,klassz volt a tavasz,pazar a nyár,tragikus az ősz röviden.Összesen 35 túránk volt,ez kettővel gyengébb mint a tavalyi évben,de ehhez mondom hozzájárultak az ősz eseményei.Na de akkor vessük bele magunkat kicsit részletesebben az év történéseibe és a végén még beszéljen majd pár statisztika.
Alaposan bekezdtünk 21-ben!
Az évet egy környékbelinek mondható túrával kezdtük,egy alap túrával!Január elején egy bitang jó túraidőben indultunk a Fejér megyei Alapról Németkérre.Megadtunk az alaphangot az évnek mert igen jól sikerült ez a túra.Ezt követően talán egész télen nem volt ilyen kellemes idő,de alaposan beindultunk és egy nagyszerű télt produkáltunk.Visszatértem a Sorrento sziklákhoz majd Lussoniumba is,februárban meg a százhalombattai Sánc-hegyre az érdi Ófaluval együtt és a Vitányvárhoz is.Elmentünk egy jót Kulázni a csodás Sárpentelei parkerdőn keresztül.A tél tehát jó volt a koronavírus sem tudta megakadályozni a jobbnál jobb túrákat!
Vitányvár újra!
Jött a tavasz és a moslék politikusok kedvece a koronavírus folytatódott.Annyiban nehezítette a dolgainkat,hogy busszal lehetetlenség volt közlekedni,így vonatra kényszerültünk ami a túrák sorrendjén változtatott csak.Így lényegében a tavasz is jól sült el,májusra ráadásul az intelligens járvány is alábbhagyott,lehetett már busszal is utazni.Sok helyen jártunk tavasszal is: a szopatós tanösvényen Nagylóknál,visszatértem a Tassi zsiliphez és a Zichy kápolnához is úgy,hogy először került be a túrázásaink történetébe Tass település is.Voltunk a Tolnai-hegyhát déli részén is,végre eljutottam a Konda patak-völgyébe is.A Bakony peremvidékén túráztunk a híres Ösküi kerektemplom érintésével.A Budai-hegyekben visszatértem az Árpád-kilátóhoz és az Apáthy sziklához is érintve a Mátyás-hegyi kőfejtőt.Megismételtem a négy évvel ezelőtti Három falu túráját szinte centiméterre azonos útvonalon mint Gergővel egykor...Pótoltam egy tartozásom Gergőnek és kimentem az erdei gépparkba ahol megcsináltam az elmaradt videót.A májust egy repcetúrával indítottuk ahol egy kellemetlen méhtámadásban volt részünk.Majd Veszprém érintésével eljutottunk a bándi Essegvárba is.A tavaszt pedig egy Szekszárdi-dombság beli túrával zártuk elérve végre Ladományt.A tavasz is igen jó volt tehát!
Zolikával az Essegvárnál
Következetett egy minden előzetes várakozást felülmúló nyár.A világ szarháziai úgy döntöttek,hogy szabadságra küldik a vírust és így minden korlátozást eltöröltek.Mehettünk bátran,szabadon immár!Úgy döntöttünk idén nyáron a Balaton környékét vesszük célkeresztbe,ezen belül is elsősorban a Balaton-felvidéket.Ezt a mutatványt Balatonalmádiban kezdtük és egy kellemes körtúrát csináltunk két kilátó érintésével!Ezután jött az év egyetlen mecseki túrája amikor is a hegység legkeletibb részén túráztunk helyenként már átmenve a Geresdi-dombságba is.Újra Balaton-felvidék jött ezúttal Alsóörs.Itt is kilátóztunk valamint varázserdőztünk.Július - nyitás Balatonfüreddel,itt is egy körtúra kilátóval fűszerezve.Majd eljöttünk kicsit a Balatontól,ide a környékre,ismét Tass és a Tassi-zsilip következett,de ezúttal a Szalki tavak felé vettük az irányt.Ezen a túrán kishíján szomjan haltam.Balatonboglár következett a Gömbkilátóval majd onnan a fantasztikus és kivételesen klassz Gyugy.Augusztusban elsőnek Szolnokra indultunk,de egy vonatbaleset miatt nem értük el,helyette B terv - budai várnegyed volt a müsor.
Az alsóörsi amfiteátrum
Nem volt vége a nyárnak!Végre eljutottam a Tihanyi-félszigetre is,ahol pazar túrát csináltunk,de itt is majdnem szomjan haltam,viszont itt szolidaritást vállalt velem Manó barátom,mert ő is majd szomjan pusztult.Augusztus 20-án alighanem az év legjobb túráját csináltuk meg.A Badacsonyt jártuk be.Ennek a túrának a végén volt az év legfelemelőbb pillanata is.Amikor hajóval mentünk át Fonyódra,a hajó a Balaton közepén 180 fokos fordulatot tett és mégegyszer megmutatta a jó népnek a távolodó Badacsonyt.Rendkivül felemelő szép esemény volt,köszönet a kapitánynak utólag is!Búcsút vehettünk a szenzációs Badacsonytól,de ide még vissza kell majd jönni!A nyárt a Mezőföld és a Tolnai-hegyhát találkozásánál zártuk.A Sió mentén túráztunk,a Kapos torkolatát néztük meg majd az Ozorai várat.Egészen szuper fantasztikus nyár volt!
A Badacsony olyan csoda amelyet nem elég egyszer átélni!
Jött az ősz amely nem várt fordulatot hozott,bár egészen jól indult.Folytattuk ott ahol a nyár abba maradt.Nem volt kedvem,de Zolika rábeszélt a szigligeti bulira.Nagyon régóta terveztük ezt Gergővel,de nem tudott valóra válni,most meg...amikor mehettem valahogy nem akartam,de Zoli rábeszélt és nem bántam meg.Egészen fantasztikus volt a szigligeti vár is.Még egy balatoni túra maradt a tavaly félbeszakadt köröshegyi-völgyhídas túrát csináltuk meg végre teljes egészében.Ekkor jutottunk el a Balaton szívéhez is.Szeptember közepére tudtuk ott hagyni a Balatont ahol június óta nyolc túrát csináltunk!Ekkor még elmentünk a Bakonyba a Gaja-szurdokba.Ezután viszont beütött a ménkű!
Ökörködés a Gaja-szurdok felett
Móni - Gergő édesanyja szeptember 23-án kapott stroke-ot.Talán az utolsó pillanatban hívtuk a mentőt és ez mentette meg az életét.Kerek tíz hetet töltött a kórházban.Ezen idő alatt szinte teljes szünetre kényszerültem.Pedig a természetben ez volt az év legszebb időszaka...Móni vigyázott a kutyámra amikor én túrázni jártam és most,hogy kórházba került ez lehetetlenség volt,a kutyát meg 10-14 órákra nem volt szívem egyedül hagyni... Nem akadt segítségem ezen a téren,örültem ha akkor vigyáznak rá amikor melózom.Így aztán túrázni sem tudtam menni.Kishíján én meg ebbe haltam bele.Két túra azért akadt.Október végén jött az Egyenesen át,Gergő emléktúrája.Erről hallani sem akartam,hogy elmaradjon!Meg ez jó 6 órát vett igénybe addig a kutyus is megtudott maradni.Aztán elvittük a kutyust is egy helyi túrára,ez volt az őszi finálés túra november elején.Ennyi volt az ősz,a pazar nyár után nem volt ezt egyszerű megélni,de fő,hogy legalább Móni életben maradt.
Rexi a Dunában
Móni november 25-én jött ki a kórházból és mivel az anyja sem teljes értékű,az ápolása így rám maradt.Ez sem egy egyszerű menet,de legalább a túrázás újra valamennyire beindulhatott.Még november végén tettünk egy kéktúrát a Vértesben,majd jöhettek a téli bulik.A decembert egy télapó túrával nyitottuk Kisapostagra mentünk.Majd újra a Vértes következett.Csákvárnál jártuk be a Haraszt-hegyi tanösvényt.Az évet pedig a Balatonnál zártuk.Zolival akartuk így,hisz az év java részben erről szólt.Ott túráztunk még egyet ahol a Balaton-felvidék kezdödik.Ez volt tehát az év krónikája dióhéjban.Minden túráról,minden eseméyről van részletes bejegyzés a blogban.Nézünk néhány érdekességet és statisztikát az évből.
Alakul a csapat!
Az év talán legjelesebb eseménye az volt,hogy új túratársakkal bővültünk!Nem is kevéssel.Először Pisti csatlakozott hozzánk,ő egy harminc éve nem látott barátom volt aki egykori exem sógora amúgy.Majd jöttek ősszel Bányászék,azaz Bányász és Hédi.Végül pedig az év végén csatlakozott hozzánk Judit és Erika.Na és persze Rexi kutyám is velünk tartott egyszer,őt is természetesen teljes értékű túratársnak veszem!Így hat új túratársunk akadt ebben az évben,ez egészen kivételes dolog,hiszen ilyen még nem volt.Na de ugye az azonos hobbi,az azonos érdeklődési kör bevonza egymást.Ráadásul Juditnak kocsija is van meg Erikának is,ez megkönnyítheti a jövőben egy-egy célpont könnyebb elérését!
Ökörködés Balatonfűzfőn
Akkor jöjjenek a számok:
Idén összesen 35 túránk volt!Ez kettővel gyengébb mint a tavalyi,de ugye az ősz keresztbe tett kissé.Valószinű ha nincs Móni stroke-ja a negyven meglehetett volna alighanem...
Nézzük meg ki hányszor volt velem-velünk.
Én ugye mind a 35 túrán ott voltam.
Zolika 34-szer jött el.
Manó 11-szer,
Móni és a Tizedes 5-5 alkalommal tartott velünk.
Judit és Pisti két-két alkalommal talált be.
Bányász,Hédi,Erika és Rexi pedig egyszer-egyszer jöttek el.
Hatan egy alkalommal voltunk.
Öten egyszer sem.
Négyen hat alkalommal túráztunk együtt!
Hárman tizenháromszor!
Ketten tizennégyszer.
Egyedül pedig egy alkalommal keltem útra.
Mentünk nagyjából összesen 535 km-t,ez viszont majd negyven kilométerrel jobb mint tavaly.Az átlag így:15,28 km/túra.
A leghosszabb túra a februári Sánc-hegyi volt a közel 24 km-vel,
a legrövidebb az erdei gépparkos áprilisban amely alig volt 4 km.
Ezek a számok,most nézzünk meg néhány érdekességet.
Ez nem Móni éve volt,de legalább életben maradt...
A legjobb túrának mi az augusztusi Badacsonyi túrát választottuk meg.
A legrosszabbnak meg a szolnoki bulit,amikor is nem értük el a célt és ez rányomta bélyegét az egész bulira.Ez is augusztusban volt amúgy.
A legjobb hangulat talán a Gaja-szurdoki túrán volt szeptemberben amikor Bányászék tartottak velünk.A legrosszabb pedig az előbb említett szolnokinak induló bulin.
A legjobb hónapra több pályázó is van: Remek volt a január a február,az április,az augusztus és a december is.A legrosszabb az október és a november volt.
A legjobb nap alighanem az augusztus 20.lehetett ekkor volt a badacsonyi túra.
Az év helye szerintünk a gyugyi örökkévalóság parkja volt,de az egész település megérdemli ezt a címet.A legjobb kilátónak a tihanyi őrtoronyot választottuk meg.
Az év településének mi Gyugyot választottuk.
Legvidámabbak talán a Télapó túrán voltunk decemberben,de több vidám túránk is akadt.
Az év pillanata pedig a hajó 180 fokos megfordulása volt a Balaton közepén,hogy búcsút vehessünk a Badacsonytól.Erről fentebb is írtam.
Stílus szerint 22 olyan túránk volt amire mi Gergővel azt mondanánk,hogy bakancslistás túra, 11 környékbeli és kettő helyi túra akadt.Ez tehát összesen 35 túra.Meccstúránk idén sajnos nem akadt.
Manóval az év egyik klassz buliján
Ez volt tehár a 2021-es év amely összeségében hozta az elvárhatót.Helyenként jó volt,sok szép és új helyen jártunk,voltak ismétlödő túrák ahová jó volt visszatérni és sok új túratársunk akadt.Összeségében nem volt tehát rossz év,beárnyékolja ugyan az ami Mónival történt,de vele kapcsolatban örülhetek,hogy nem történt még ennél is nagyobb baj.A jövőképről pedig az újév első bejegyzése fog szólni.Végezetül álljon itt a idei legjobb túra filmje,de a videóknak is lesz majd egy külön bejegyzése.Amúgy minden filmünk megtalálható a you tube-n és sok a videán is.Mindenkinek köszönöm a figyelmet és boldog új évet kívánok függetlenül attól mikor olvassa!
Ezt a túrát eredetileg a Gerecsébe szervezték Manó és a Tizedes barátaim.Aztán menet közben valami oknál fogva meggondolták magukat és a némileg jobban elérhető Vértesre változtatták át a tervet.Én persze szívesen megyek akármelyik helyre is.Ám váratlan dolgok is történtek közben.Manót sajnos súlyos baleset érte a munkahelyen,így ő hetekre kidőlt.Remélhetőleg hamarosan újra a csapatban köszönthetjük.Engem is ért egy kisebb baleset még a Dinnyési túra előtt és bár küszködök némi lábfájással,azért a túrákat betudtam vállalni.Manó kidőlésével nem tudtam,hogy megcsináljuk-e a túrát,de aztán a Tizedes barátommal egyeztetve úgy döntöttünk,hogy mindenképp.Zolika tartott még velünk és hatkor indultunk Dunaújvárosból,aztán fél kilenc tájban értünk túránk kiindulópontjára:Csákberénybe.Én 31 év múltával tértem ide vissza.Tizedes és Zolika gyakrabban megfordult itt az elmúlt években.Mielőtt belefogtunk volna az egészbe,megnéztük a messzeföldön híres csákberényi metrót.
A híres metró
Fantasztikus látvány volt a földből előtörő metró egy apró kis falucskában.Természetesen tucatnyi fotó készült ezen a nem mindennapi helyen.Persze nekem most eszembe jutott,hogy Gergővel évek óta tervezgettük,hogy eljövünk majd megnézni a metrót.Hát...reméltem most is ő írányitott ide.Úgy nézett ki fantasztikus időnk lesz ma,december 29. ellenére.Ez azért volt meglepő,mert még elöző este is néztem az időjárásjelentést.Persze az idióta meterológusok megint hozták magukat.Erősen borult eget mondtak élénk széllel mára.Ehhez képest hétágra sütött a nap és szélcsend volt...Na mit lehet erre mondani?Ha én így végezném a munkámat már rég munkanélküli lennék...Na jó hagyjuk.Lényeg,hogy a vártnál sokkal jobb időnk volt.Tervünk pedig az volt,hogy körbemegyünk a helyi panoráma tanösvényen,majd visszatérünk a faluba és megyünk tovább a gerincen át a Csókakői várhoz.12-14km körüli túra várt ránk.Ez volt a 2020-as év utolsó túrája.
A múzeum udvarán
A falu északi részéről indult a Panoráma tanösvény,könnyen ellibbentünk odáig a nem túl nagy falun keresztül.Csendes volt minden,alig volt élet a faluban hétköznap kedd ellenére.Néhány autó igyekezett (akkor még nem tudtuk) ugyanoda ahova mi.Egy vadászati múzeumnál végződött az idevezető utca.A tanösvény a múzeum mögül indult.Egy tábla a múzeum keritésén tájékoztatott arról,hogy az ösvény a múzeum mögül indul és nyugodtan menjünk át az udvaron a kapuk nyitva vannak.Igen így is lehet...Átmentünk,volt néhány érdekesség a múzeum udvarán is,szobrok,táblák,szarvasagancsok.Mögötte pedig valóban ott volt a tanösvény.Rögtön tábla tájékoztatott mindenről (bravó!).A táblánál volt egy asztalka és pad.Mielőtt belevágtunk volna a kalandba úgy határoztunk megreggelizünk és iszunk a forraltborból amit a Tizedes hozott.Igazán kellemes volt minden!
Itt reggeliztünk
Közben az autóval érkezők csapata húzott el mellettünk.Egy seregnyi nyugdíjas.Illendően köszöntek,de hagytuk még hagy menjenek,mert boritékolható volt,hogy utolérjük őket.Nem sokára aztán mi is elindultunk.Rögtön kapaszkodóba kezdett az út,de ez nem volt durva kapaszkodó.Mentünk hát.Pazar időnk volt kellemes napsütéssel és vagy +10 fokkal.Szinte kezdett melegünk lenni.Csodaszép volt még kopaszon is az erdő amely fokozatos kezdett fenyvessé alakulni.Jók voltak a jelzések,a tanösvény állomásai megfelelően kivoltak táblázva,minden állomáson még az is kivolt írva,hogy mennyi távolságra van a következő állomás.Egy szavunk nem lehetett.A nyugdijas csapat pár száz méterrel elöttünk szelte az erdőt,időnként ha egyenes szakasz volt láttuk őket.Aztán egy ponton már nem kellett felfelé mennünk,szinten haladtunk a fenyveserdőben.
Zoli és a Tizedes caplat felfelé
Mivel a tanösvény amelyen haladtunk Panoráma névre hallgatott,várható volt,hogy előbb-utóbb panorámánk is lesz.Bár néha-néha ,már így is felsejlettek a erdő mögötti szép tájak.Közben néha erős helikopter zajokat hallottunk.Ugye a kezdetektől fogva,szinte mindig van egy-egy zavaró repülő tényező a túráinkon.Hogy a fene vinné el,hogy a jóképességűekre mindig ilyenkor jön rá a repülhetnék... Lassan odaértünk közbe az első komoly kilátóponthoz.Megítélésem szerint nyugatra láttunk ki.Alattunk egy völgy volt,szemben pedig hegyek.Szép hely volt és elöször a túra során itt lehetett érezni,hogy élénk szél fúj.
Az első kilátás
A turistaút itt egy derékszögű kanyart vett és a nyugati irányt felváltotta északira.Mentünk tovább,egy darabig még kísért a kilátás,majd beljebb értünk a szép vértesi erdőben.Itt újra szélcsend volt.Egy pisiszünetet iktattunk be,mert továbbra is igen közel voltunk a nyugdijas társasághoz.Kicsivel később úgy tűnt megint egy derékszögű kanyart veszünk és keleti irányra állunk át.Ám ez csak egy kitérő volt egy fantasztikusan szép szirtre.Szép kőves út vezetett le a kiálló szirtre.Ám a nyugdijas klub éppen ott tartozkodott,így kicsit várnunk kellett míg odafértünk mi is.Ismét csodálatos kilátás fogadott,ezúttal kelet felé.Most is alattunk volt egy völgy,ez a Meszes-völgy volt,az odaáti hegyeken pedig 31 év múltával is ismerös helyeket fedeztem fel.Ott mentünk akkor a szemközti fensíkon...Hát egy kicsit elcsodálkoztunk itt a világra.Csak a helikopter zaja zavart ismét meg.
Kilátás a szirtről
Ilyen helyeken órákat eltudnék nézelődni.Persze haladnunk kellett a túrával tovább.Kicsit a hegy szélén a nyugdijasokat követve mentünk.Csodás kővek (feltehetőleg dolomitok) barázdálták a tájat,a kilátás még egy jó darabig élvezhető volt.Kis idő múlva aztán ott hagytuk őket és visszatértük a tanösvényre.Végre tehát megtörtént az előzés,mostmár nem kell majd kerülgetni őket.Persze egyáltalán nem zavartak minket.Visszatérve az útra már nem egészen voltam tisztában vele merre is haladunk,de úgy gondoltam délnek vettük az irányt.Na és persze megkezdtük az ereszkedést mert 390 méter magasan voltunk.Az út lefelé igen csúszos volt a vízes avaron,de ugyanakkor kővekkel,sziklákkal volt teli a hegyoldal és az erdő így igen látványos is volt egyben.
Látványos kővek az erdőben
Lejebb érve még egy kegyhely szolgált látnivalóul.Közben Manó írt ránk sms-ben,üdvözölt minket és sajnálta,hogy nem lehet most itt velünk.Mi pedig mielőbbi gyógyulást kívántunk neki.Aztán a vége felé még vett egy kanyart az út,ezúttal ismét keletnek és nem soká odaértünk ahonnan indultunk: a reggeliző asztalhoz.Tehát körbejártuk a tanösvényt ami pár méter híján 5 km volt.Csak azt tudom mondani,hogy egy fantasztikus útvonal és te aki olvasol most,melegen és jó szívvel ajánlom,hogy keresd fel.Nem fogsz csalódni!Ha a tanösvénynek vége is volt a túránknak még nem.Visszamentünk a faluba és megkerestük a zöld+ jelzést.Ez vezetett ki a településről nyugatnak és ez kezdett felvezetni a Csákberény és Csókakő közötti gerincre.
Csákberény kis tavával búcsúzott,újabb 31 évre?
A többiek már voltak itt,én ezen a részen még nem.Igy az a ritka pillanat volt amikor ők tudtak újat mutatni nekem.Elkezdtük az emelkedést.Mint megtudtam tőlük ez az Ezerjó út volt mégpedig azért mert majd a gerincről lelátni a hegy lábánál lévő borospincékre.Elhaladtunk a Piroska emlékmű mellett,nem tudom ki volt ő és miről híres,de úgy tűnt csak egy helybéli polgár lehetett,de nem tudom biztosra.Közben leágaztunk a zöld3 jelzésre amely már valóban kivitt a gerincre.Egyre inkább pompás és pomásabb kilátás kezdett kibontakozni déli irányba.Szemközt feltűnt a Bakony vonulata és én észrevettem a távolban a Baglyas-hegyet is,egy újabb korábbi szép emlékű helyet...(szóvak véletlenek ugye nincsenek - valaki azt akarta,hogy észrevegyem - észrevettem!).Ahogy haladtunk felfelé,úgy lett egyre szebb a kilátás.
Alakul a kilátás
Kicsit...hát nem is az,hogy kezdtem fáradni,de itt-ott nem esett jól felfelé menni.Kőves tájak,szép erdők,csodás erdők,így teltek a következő kilométerek.Na és egyre több és több túrázó,kiránduló.A Vértes idáig pont arról volt híres,hogy alig találkoztunk valakivel útközben.Most viszont rengeteg emberrel.Sok helyen kimentünk megcsodálni a kilátást.Aztán végre szinten ment már az út is.A hegy szélén mindig fújt a szél,de mikor beljebb vitt az út az erdőbe szinte izzadtunk,olyan meleg volt.Látványos útszakasz volt az biztos.
Tizedessel az egyik szirten
Egy ponton aztán nem jött többé vissza az út a szirtekre.Egyre beljebb hatoltunk az erdőbe.Ekkor már újra zöld+ voltunk,de hozzánkcsapodott a zöld sáv és a zöld L jelzés is.Közben elöször túránk során beborúlt az ég és kicsit fújdogált immár az erdőben is a szél.Itt az út is sáros volt.Nem sokára odaértünk Muriell kunyhójához,ami persze Mauer kunyhója volt,csak mi kereszteltük át,mivel megvoltunk róla győzödve,hogy itt forgattak a Bátor a félénk kutya sorozatból részeket.Ugye az ő egyik gazdája volt Muriell.Na nem örültünk persze meg.A kunyhó hát...néhány farönk neki volt dőntve egy falnak ami szintén fából volt.Ennyi volt.Zoliéknak ismerös volt mert jártak már itt,nekem még új.
Muriell kunyhójában
Zoliék a kunyhó utáni részen ledöbbentek a helyi erdőírtáson.Közben megtudtuk itt már 440 méter magasan voltunk.Lassan megkezdtük az ereszkedést a zöld L jelzésen immár.Eléggé sáros,dagonyás,csúszos volt az út lefelé,ám méterről méterre szebb és egyre szebb.Újabb gyönyörű kővek és sziklafalak köszöntek szembe szinte mindenhol.Erre is sokan mozogtak.Már nem törödtünk a csúszásveszéllyes,annyira szép volt az út.Érdekesen ereszkedett,mert egy ponton látni lehetett alattunk a Vár-völgyet és az ott futó utat.Nagyon szép rész volt ez is.Közben nem tudtuk,mert mi itt ekkor nem éreztük,hazafelé a telefonon a híreket böngészve láttuk,hogy ezekben a percekben rázta meg erős földrengés a szomszédos Horvátországot,amit az egész Dunántúlon is érezni lehetett.Hát szégyen vagy sem,mi itt az erdőben ebből semmit nem éreztünk.
Szép kővek az út mentén
Leértünk a Vár-völgybe.Újra Gergő nyomában voltam.Szó szerint.Ugye folyton a nyomában járok,de mikor szó szerint értem az azokra az utakra vonatkozik ahol vele is jártam.Itt a Vértesi Vár-völgyben jártam vele lassan jó három éve (márc.15-én lesz pontosan három éve).Ez megint egyfajta megnyugvással töltött el,hogy egy újabb küldetés teljesitve van.Ám volt még egy: felkellett menni a Csókakői várba is.Mielőtt ebbe belefogtunk volna,megkajáltunk ott annál a padnál és asztalkánál amelynél Gergővel is három éve a szemerkélő esőben akkor...Csodaszép volt a Vár-völgy itt is (ugye múltkor a Bakonyban is).Továbbra is sokan mozogtak a völgyben,emlékszem akkor rég rajtunk kivül nem volt itt senki...
Haladunk a Vár-völgyben
Odaértünk a várhoz felvezető lépcsőkhöz.Itt mentünk fel három éve és természetesen itt szándékoztunk felmenni most is.Egy elég meredek és magas lépcsősor vitt fel a várhoz a hegytetőre.Odafenn minden eddiginél szebb sziklás falak,sziklás és kőves részek.Úgy mint rég...Kemény captató ez itt felfelé,de megéri.Egy a látványért a völgyre,kettő a látványért ezekre a kőves csodákra odafenn.Jöttek mögöttünk és ha nem akartuk,hogy utolérjenek akkor nem volt ajánlatos nagyon megállni.Pedig ez a lépcsősor itt-ott egy kis pihenést igényel.Na de rendben felértünk.
Felfelé...
Odafenn ahogy három éve is,egy kisebb sziklán kellett átmászni és már ott is voltunk a várnál(persze amarról jóval egyszerűbb feljutni a várhoz).A várat évek óta újítják fel és még most sincs teljesen kész,így aztán a látogatása ingyenes.Meglehetősen sokan voltak itt is.Előttem éppen egy jó seggű szőke nő ment be a kapunk a kislányával.Nekem pedig a szép formát nézve egészen máshol jártak a gondolataim.Újra eszembejutott,hogy Gergővel jártam itt utoljára.Kicsit elkapott a hiányérzete,de hamar visszatértem a valóságba.Újabb küldetés kipipálva tehát.Talán még a simogató érzést is éreztem pár röpke másodpercig,így újra biztos lehetettem benne,hogy Gergő velem van mint mindig...
A vár bejárata
A várban több szint van,persze felmentünk a legfelsőre mert értelemszerűen onnan a legszebb a kilátás.Közben kezdett újra kibújni a nap.Sokan voltak a várban,úgy tűnt sokan kihasználták a jó időt.Délre a falura Csókakőre,a Móri medencére és a szemközti Bakonyra volt igazán pompás kilátásunk.Fellehetett fedezni Bodajkot és Mórt.Távcsővel pedig láttam Várpalotát is,na és persze a Baglyas-hegyet,másik irányba pedig alighanem az Öreg-Futónét.Északra és némileg nyugatra a Vértes hegyei,szirtjei köszöntek szembe.Ugyanezt láttuk Gergővel is 2018 március 15-én,igaz akkor esőben.
Tizedes és én a vár legmagasabb fokán.A zászló állapota lehangoló...
Lefelé jövet mintha egy régi exemet láttam volna...Nagyon nézett a nő is.Ha ő volt,akkor ő sem volt teljesen biztos benne,hogy én voltam az,ha meg nem akkor remélhetőleg egyszerűen csak tetszettem neki...(mosolyjel).De tényleg úgy tűnt.Kiérve a várból pedig lementünk a faluba,arra a rétre ahonnan három éve inditottuk a túrát.Most meg itt fejeztük be.Innen is jó rálátás volt a várra.Koronavírus ellenére rengetegen voltak itt és még egy büfé is nyitva volt,ahol elfogyasztottunk egy székely hot-dogot.Elképzeltük,hogy lehet,hogy medvehúsból készült.Amúgy finom volt.
Lentről a vár
Annyi maradt a túrából,hogy elmentünk a legközelebbi buszmegállóig.Nem soká jött is a busz amivel Fehérvárig mentünk,ott rögtön volt átszállásunk,így ötre már haza is értünk.Méltó évzáró volt,egy rendkivüli szépségű túrával zártuk a szezont.Akadtak kicsit nehéz részek,de összeségében nem volt egy túl nehéz túra.Kereken 15km-t mentünk.A 2020-as évben már nem lesz több túránk.Azhiszem vírus ide,vírus oda,kihoztuk az évből amit lehetett.Na de az éves összefoglaló még hátra van.Köszönjük,köszönöm az egész éves figyelmet!Nagyon hamarosan folytatjuk!
