A több mint két éve futó kilátós sorozatom következő "versenyzője" nagyban különbözik a többi eddig bemutatott kilátótól.Ezen nem kell felmenni a kilátószintre,itt nincsnenek se szintek,se emeletek.Kilátónk erkélyszerű terasszal bújuk ki a Mecsek Misina-Tubes gerincéből a Rotary körsétányon.Nem szokványos,de mindenképp nagyszerű kilátó!
A kép alján lenn,az a fehér valami a Kis-Tubesi kilátó,a Tv-Torony közelében Pécsen
Talán meglepő,de hosszabb kutatás után is a kilátóról vajmi kevés leírást találtam.Tényleg csak a legszükségesebbeket írják le még az erre szakosodott portálok is.
A Misinát a Tubessel összekötő gerinc egyik természetes panorámapontjának kilátását nyitja még szélesebbre a Kis-Tubes emelvénye, amely a hegylábra simuló Pécset tárja elénk.
A hegytömböt felépítő mészkő bordái bukkannak elő a gerinc szilagyepes letörésén, ahol a Kis-Tubes panorámaterasza áll. (Építését 1959-ben a Pécs Városi Idegenforgalmi Hivatal végezte.) A padokkal ellátott betonerkélyből kis „bástya" nyúlik előre, róla főként az alant terpeszkedő Pécs látványa szembetűnő, de jól látszik a síkon apró hullámot vető Villányi-hegység, valamint tiszta időben a horvátországi Papuk terjedelmes vonulata is. Balra a Misina tévétornya mutatkozik, míg jobbra a Jakab-hegy hatalmas, erdős tömbje domborodik. A teraszról jól érzékelhető a város és a hegygerinc közti magasságkülönbség.
Az építmény aljában esőbeállót alakítottak ki. A helyszín könnyen elérhető a Misina tető parkolóinak valamelyikéből, hozzá kényelmes erdei sétaút vezet el.
Közelebbről a kilátó
A kilátóról mint fentebb is írtam,csak dél felé nyilik kilátás,főleg Pécsre illetve Baranya megye déli részére (amikor az időjárás engedi).Ettől függetlenül az élmény amit a kilátó ad,nem mindennapi.Az építmény az év bármely szakaszában ingyenesen látogatható.Természetesen nagy népszerűségnek örvend,így ha nem szereted a tömeget,felkeresése inkább a hét első napjaiban ajánlott!
A kilátó a Rotary körsétányon található a Misina-Tubes gerincen a Tv-torony és a Nagy-Tubesi-kilátó között félúton.Remek túrák tehetők ide!
Egy másik szögből a kilátó
A kilátónál mi eddig egyetlen egyszer jártunk,méghozzá emlékeim szerint vagy 2012-ben,vagy 13-ban Gergővel és Mónival.Egy kilátós túrán voltunk,érintettük szinte a környék összes kilátóját akkor.Mindenképpen benne van a pakliban,hogy jövök még ide.Sajna valószínűleg már Móni és Gergő nélkül,bár Móninak még lehet minimális esélye eljönni ha felépül valaha...
Ezen sorok írásakor 2022 tavasza van és ha nem jön közbe semmi (amit a jelen helyzetben szinte felelőtlenség kijelenteni),akkor két éven belül mindenképpen elakarok ide jönni újra.
A kilátó terasz egy része
Még íron kell a Rotary körsétányról,hiszen ennek szerves része maga a kilátó is:
A Pécsi Parkerdő legszebb sétaútja egy tökéletes szintút: szinte pontosan az 550 méteres szintvonal magasságában járja körbe a Közép-Mecsek két legnagyobb kiemelkedését, a 612 méteres Tubest és az 581 méteres Kis-Tubest, 3400 méter hosszban, papucsállatkára vagy vesére emlékeztető nyomvonalon a sárga körtúra jelzéssel.
Az 1930-as évek elején Erreth Ede néhai bőrgyári vezérigazgató magánadományából épült, a Rotary Klub civil szervezet pécsi egységének szervezésében. Az útvonal különlegessége, hogy a különböző kitettségű lejtőkön haladva markánsan elkülönülő növénytársulásokat keresztezünk: a déli karsztbokorerdőből keletről vagy nyugatról elegyes tölgyeseken át jutunk az északi oldal bükkösébe. A körsétány mentén évtizedenként készül valami újdonság: pihenőhelyek, kilátópontok, emlékművek, ismertető táblák. Figyelmesen haladva alaposan megismerheted a hely minden aspektusát.Számíts arra, hogy a Rotary ritkán elhagyatott: sokan sétálnak, túráznak erre és gyakran találkozhatsz futókkal - télen akár síléccel a lábukon.
Alulnézetből
Ahogy a kilátóhoz,úgy a Rotary körsétányra is mindeképp eljövünk még,akár sor kerülhet a kettőre ugyanazon a túrán.Amikor itt voltunk közel tíz éve akkor érintettük a körsétány egy részét is,de körbe még nem jártuk.
A Misina-Tubes gerinc tele van kilátókkal,ezek egyik eleme a Kis-Tubesi kilátó is.Ha erre tévedsz ne hagyd ki a többit se,hiszen nincsenek igazán messze egymástól.Természetesen ebben a sorozatban a többire is kitérek majd még (de volt is már,pl. a Tv-torony maga).
Ezt a túrát eredetileg a Gerecsébe szervezték Manó és a Tizedes barátaim.Aztán menet közben valami oknál fogva meggondolták magukat és a némileg jobban elérhető Vértesre változtatták át a tervet.Én persze szívesen megyek akármelyik helyre is.Ám váratlan dolgok is történtek közben.Manót sajnos súlyos baleset érte a munkahelyen,így ő hetekre kidőlt.Remélhetőleg hamarosan újra a csapatban köszönthetjük.Engem is ért egy kisebb baleset még a Dinnyési túra előtt és bár küszködök némi lábfájással,azért a túrákat betudtam vállalni.Manó kidőlésével nem tudtam,hogy megcsináljuk-e a túrát,de aztán a Tizedes barátommal egyeztetve úgy döntöttünk,hogy mindenképp.Zolika tartott még velünk és hatkor indultunk Dunaújvárosból,aztán fél kilenc tájban értünk túránk kiindulópontjára:Csákberénybe.Én 31 év múltával tértem ide vissza.Tizedes és Zolika gyakrabban megfordult itt az elmúlt években.Mielőtt belefogtunk volna az egészbe,megnéztük a messzeföldön híres csákberényi metrót.
A híres metró
Fantasztikus látvány volt a földből előtörő metró egy apró kis falucskában.Természetesen tucatnyi fotó készült ezen a nem mindennapi helyen.Persze nekem most eszembe jutott,hogy Gergővel évek óta tervezgettük,hogy eljövünk majd megnézni a metrót.Hát...reméltem most is ő írányitott ide.Úgy nézett ki fantasztikus időnk lesz ma,december 29. ellenére.Ez azért volt meglepő,mert még elöző este is néztem az időjárásjelentést.Persze az idióta meterológusok megint hozták magukat.Erősen borult eget mondtak élénk széllel mára.Ehhez képest hétágra sütött a nap és szélcsend volt...Na mit lehet erre mondani?Ha én így végezném a munkámat már rég munkanélküli lennék...Na jó hagyjuk.Lényeg,hogy a vártnál sokkal jobb időnk volt.Tervünk pedig az volt,hogy körbemegyünk a helyi panoráma tanösvényen,majd visszatérünk a faluba és megyünk tovább a gerincen át a Csókakői várhoz.12-14km körüli túra várt ránk.Ez volt a 2020-as év utolsó túrája.
A múzeum udvarán
A falu északi részéről indult a Panoráma tanösvény,könnyen ellibbentünk odáig a nem túl nagy falun keresztül.Csendes volt minden,alig volt élet a faluban hétköznap kedd ellenére.Néhány autó igyekezett (akkor még nem tudtuk) ugyanoda ahova mi.Egy vadászati múzeumnál végződött az idevezető utca.A tanösvény a múzeum mögül indult.Egy tábla a múzeum keritésén tájékoztatott arról,hogy az ösvény a múzeum mögül indul és nyugodtan menjünk át az udvaron a kapuk nyitva vannak.Igen így is lehet...Átmentünk,volt néhány érdekesség a múzeum udvarán is,szobrok,táblák,szarvasagancsok.Mögötte pedig valóban ott volt a tanösvény.Rögtön tábla tájékoztatott mindenről (bravó!).A táblánál volt egy asztalka és pad.Mielőtt belevágtunk volna a kalandba úgy határoztunk megreggelizünk és iszunk a forraltborból amit a Tizedes hozott.Igazán kellemes volt minden!
Itt reggeliztünk
Közben az autóval érkezők csapata húzott el mellettünk.Egy seregnyi nyugdíjas.Illendően köszöntek,de hagytuk még hagy menjenek,mert boritékolható volt,hogy utolérjük őket.Nem sokára aztán mi is elindultunk.Rögtön kapaszkodóba kezdett az út,de ez nem volt durva kapaszkodó.Mentünk hát.Pazar időnk volt kellemes napsütéssel és vagy +10 fokkal.Szinte kezdett melegünk lenni.Csodaszép volt még kopaszon is az erdő amely fokozatos kezdett fenyvessé alakulni.Jók voltak a jelzések,a tanösvény állomásai megfelelően kivoltak táblázva,minden állomáson még az is kivolt írva,hogy mennyi távolságra van a következő állomás.Egy szavunk nem lehetett.A nyugdijas csapat pár száz méterrel elöttünk szelte az erdőt,időnként ha egyenes szakasz volt láttuk őket.Aztán egy ponton már nem kellett felfelé mennünk,szinten haladtunk a fenyveserdőben.
Zoli és a Tizedes caplat felfelé
Mivel a tanösvény amelyen haladtunk Panoráma névre hallgatott,várható volt,hogy előbb-utóbb panorámánk is lesz.Bár néha-néha ,már így is felsejlettek a erdő mögötti szép tájak.Közben néha erős helikopter zajokat hallottunk.Ugye a kezdetektől fogva,szinte mindig van egy-egy zavaró repülő tényező a túráinkon.Hogy a fene vinné el,hogy a jóképességűekre mindig ilyenkor jön rá a repülhetnék... Lassan odaértünk közbe az első komoly kilátóponthoz.Megítélésem szerint nyugatra láttunk ki.Alattunk egy völgy volt,szemben pedig hegyek.Szép hely volt és elöször a túra során itt lehetett érezni,hogy élénk szél fúj.
Az első kilátás
A turistaút itt egy derékszögű kanyart vett és a nyugati irányt felváltotta északira.Mentünk tovább,egy darabig még kísért a kilátás,majd beljebb értünk a szép vértesi erdőben.Itt újra szélcsend volt.Egy pisiszünetet iktattunk be,mert továbbra is igen közel voltunk a nyugdijas társasághoz.Kicsivel később úgy tűnt megint egy derékszögű kanyart veszünk és keleti irányra állunk át.Ám ez csak egy kitérő volt egy fantasztikusan szép szirtre.Szép kőves út vezetett le a kiálló szirtre.Ám a nyugdijas klub éppen ott tartozkodott,így kicsit várnunk kellett míg odafértünk mi is.Ismét csodálatos kilátás fogadott,ezúttal kelet felé.Most is alattunk volt egy völgy,ez a Meszes-völgy volt,az odaáti hegyeken pedig 31 év múltával is ismerös helyeket fedeztem fel.Ott mentünk akkor a szemközti fensíkon...Hát egy kicsit elcsodálkoztunk itt a világra.Csak a helikopter zaja zavart ismét meg.
Kilátás a szirtről
Ilyen helyeken órákat eltudnék nézelődni.Persze haladnunk kellett a túrával tovább.Kicsit a hegy szélén a nyugdijasokat követve mentünk.Csodás kővek (feltehetőleg dolomitok) barázdálták a tájat,a kilátás még egy jó darabig élvezhető volt.Kis idő múlva aztán ott hagytuk őket és visszatértük a tanösvényre.Végre tehát megtörtént az előzés,mostmár nem kell majd kerülgetni őket.Persze egyáltalán nem zavartak minket.Visszatérve az útra már nem egészen voltam tisztában vele merre is haladunk,de úgy gondoltam délnek vettük az irányt.Na és persze megkezdtük az ereszkedést mert 390 méter magasan voltunk.Az út lefelé igen csúszos volt a vízes avaron,de ugyanakkor kővekkel,sziklákkal volt teli a hegyoldal és az erdő így igen látványos is volt egyben.
Látványos kővek az erdőben
Lejebb érve még egy kegyhely szolgált látnivalóul.Közben Manó írt ránk sms-ben,üdvözölt minket és sajnálta,hogy nem lehet most itt velünk.Mi pedig mielőbbi gyógyulást kívántunk neki.Aztán a vége felé még vett egy kanyart az út,ezúttal ismét keletnek és nem soká odaértünk ahonnan indultunk: a reggeliző asztalhoz.Tehát körbejártuk a tanösvényt ami pár méter híján 5 km volt.Csak azt tudom mondani,hogy egy fantasztikus útvonal és te aki olvasol most,melegen és jó szívvel ajánlom,hogy keresd fel.Nem fogsz csalódni!Ha a tanösvénynek vége is volt a túránknak még nem.Visszamentünk a faluba és megkerestük a zöld+ jelzést.Ez vezetett ki a településről nyugatnak és ez kezdett felvezetni a Csákberény és Csókakő közötti gerincre.
Csákberény kis tavával búcsúzott,újabb 31 évre?
A többiek már voltak itt,én ezen a részen még nem.Igy az a ritka pillanat volt amikor ők tudtak újat mutatni nekem.Elkezdtük az emelkedést.Mint megtudtam tőlük ez az Ezerjó út volt mégpedig azért mert majd a gerincről lelátni a hegy lábánál lévő borospincékre.Elhaladtunk a Piroska emlékmű mellett,nem tudom ki volt ő és miről híres,de úgy tűnt csak egy helybéli polgár lehetett,de nem tudom biztosra.Közben leágaztunk a zöld3 jelzésre amely már valóban kivitt a gerincre.Egyre inkább pompás és pomásabb kilátás kezdett kibontakozni déli irányba.Szemközt feltűnt a Bakony vonulata és én észrevettem a távolban a Baglyas-hegyet is,egy újabb korábbi szép emlékű helyet...(szóvak véletlenek ugye nincsenek - valaki azt akarta,hogy észrevegyem - észrevettem!).Ahogy haladtunk felfelé,úgy lett egyre szebb a kilátás.
Alakul a kilátás
Kicsit...hát nem is az,hogy kezdtem fáradni,de itt-ott nem esett jól felfelé menni.Kőves tájak,szép erdők,csodás erdők,így teltek a következő kilométerek.Na és egyre több és több túrázó,kiránduló.A Vértes idáig pont arról volt híres,hogy alig találkoztunk valakivel útközben.Most viszont rengeteg emberrel.Sok helyen kimentünk megcsodálni a kilátást.Aztán végre szinten ment már az út is.A hegy szélén mindig fújt a szél,de mikor beljebb vitt az út az erdőbe szinte izzadtunk,olyan meleg volt.Látványos útszakasz volt az biztos.
Tizedessel az egyik szirten
Egy ponton aztán nem jött többé vissza az út a szirtekre.Egyre beljebb hatoltunk az erdőbe.Ekkor már újra zöld+ voltunk,de hozzánkcsapodott a zöld sáv és a zöld L jelzés is.Közben elöször túránk során beborúlt az ég és kicsit fújdogált immár az erdőben is a szél.Itt az út is sáros volt.Nem sokára odaértünk Muriell kunyhójához,ami persze Mauer kunyhója volt,csak mi kereszteltük át,mivel megvoltunk róla győzödve,hogy itt forgattak a Bátor a félénk kutya sorozatból részeket.Ugye az ő egyik gazdája volt Muriell.Na nem örültünk persze meg.A kunyhó hát...néhány farönk neki volt dőntve egy falnak ami szintén fából volt.Ennyi volt.Zoliéknak ismerös volt mert jártak már itt,nekem még új.
Muriell kunyhójában
Zoliék a kunyhó utáni részen ledöbbentek a helyi erdőírtáson.Közben megtudtuk itt már 440 méter magasan voltunk.Lassan megkezdtük az ereszkedést a zöld L jelzésen immár.Eléggé sáros,dagonyás,csúszos volt az út lefelé,ám méterről méterre szebb és egyre szebb.Újabb gyönyörű kővek és sziklafalak köszöntek szembe szinte mindenhol.Erre is sokan mozogtak.Már nem törödtünk a csúszásveszéllyes,annyira szép volt az út.Érdekesen ereszkedett,mert egy ponton látni lehetett alattunk a Vár-völgyet és az ott futó utat.Nagyon szép rész volt ez is.Közben nem tudtuk,mert mi itt ekkor nem éreztük,hazafelé a telefonon a híreket böngészve láttuk,hogy ezekben a percekben rázta meg erős földrengés a szomszédos Horvátországot,amit az egész Dunántúlon is érezni lehetett.Hát szégyen vagy sem,mi itt az erdőben ebből semmit nem éreztünk.
Szép kővek az út mentén
Leértünk a Vár-völgybe.Újra Gergő nyomában voltam.Szó szerint.Ugye folyton a nyomában járok,de mikor szó szerint értem az azokra az utakra vonatkozik ahol vele is jártam.Itt a Vértesi Vár-völgyben jártam vele lassan jó három éve (márc.15-én lesz pontosan három éve).Ez megint egyfajta megnyugvással töltött el,hogy egy újabb küldetés teljesitve van.Ám volt még egy: felkellett menni a Csókakői várba is.Mielőtt ebbe belefogtunk volna,megkajáltunk ott annál a padnál és asztalkánál amelynél Gergővel is három éve a szemerkélő esőben akkor...Csodaszép volt a Vár-völgy itt is (ugye múltkor a Bakonyban is).Továbbra is sokan mozogtak a völgyben,emlékszem akkor rég rajtunk kivül nem volt itt senki...
Haladunk a Vár-völgyben
Odaértünk a várhoz felvezető lépcsőkhöz.Itt mentünk fel három éve és természetesen itt szándékoztunk felmenni most is.Egy elég meredek és magas lépcsősor vitt fel a várhoz a hegytetőre.Odafenn minden eddiginél szebb sziklás falak,sziklás és kőves részek.Úgy mint rég...Kemény captató ez itt felfelé,de megéri.Egy a látványért a völgyre,kettő a látványért ezekre a kőves csodákra odafenn.Jöttek mögöttünk és ha nem akartuk,hogy utolérjenek akkor nem volt ajánlatos nagyon megállni.Pedig ez a lépcsősor itt-ott egy kis pihenést igényel.Na de rendben felértünk.
Felfelé...
Odafenn ahogy három éve is,egy kisebb sziklán kellett átmászni és már ott is voltunk a várnál(persze amarról jóval egyszerűbb feljutni a várhoz).A várat évek óta újítják fel és még most sincs teljesen kész,így aztán a látogatása ingyenes.Meglehetősen sokan voltak itt is.Előttem éppen egy jó seggű szőke nő ment be a kapunk a kislányával.Nekem pedig a szép formát nézve egészen máshol jártak a gondolataim.Újra eszembejutott,hogy Gergővel jártam itt utoljára.Kicsit elkapott a hiányérzete,de hamar visszatértem a valóságba.Újabb küldetés kipipálva tehát.Talán még a simogató érzést is éreztem pár röpke másodpercig,így újra biztos lehetettem benne,hogy Gergő velem van mint mindig...
A vár bejárata
A várban több szint van,persze felmentünk a legfelsőre mert értelemszerűen onnan a legszebb a kilátás.Közben kezdett újra kibújni a nap.Sokan voltak a várban,úgy tűnt sokan kihasználták a jó időt.Délre a falura Csókakőre,a Móri medencére és a szemközti Bakonyra volt igazán pompás kilátásunk.Fellehetett fedezni Bodajkot és Mórt.Távcsővel pedig láttam Várpalotát is,na és persze a Baglyas-hegyet,másik irányba pedig alighanem az Öreg-Futónét.Északra és némileg nyugatra a Vértes hegyei,szirtjei köszöntek szembe.Ugyanezt láttuk Gergővel is 2018 március 15-én,igaz akkor esőben.
Tizedes és én a vár legmagasabb fokán.A zászló állapota lehangoló...
Lefelé jövet mintha egy régi exemet láttam volna...Nagyon nézett a nő is.Ha ő volt,akkor ő sem volt teljesen biztos benne,hogy én voltam az,ha meg nem akkor remélhetőleg egyszerűen csak tetszettem neki...(mosolyjel).De tényleg úgy tűnt.Kiérve a várból pedig lementünk a faluba,arra a rétre ahonnan három éve inditottuk a túrát.Most meg itt fejeztük be.Innen is jó rálátás volt a várra.Koronavírus ellenére rengetegen voltak itt és még egy büfé is nyitva volt,ahol elfogyasztottunk egy székely hot-dogot.Elképzeltük,hogy lehet,hogy medvehúsból készült.Amúgy finom volt.
Lentről a vár
Annyi maradt a túrából,hogy elmentünk a legközelebbi buszmegállóig.Nem soká jött is a busz amivel Fehérvárig mentünk,ott rögtön volt átszállásunk,így ötre már haza is értünk.Méltó évzáró volt,egy rendkivüli szépségű túrával zártuk a szezont.Akadtak kicsit nehéz részek,de összeségében nem volt egy túl nehéz túra.Kereken 15km-t mentünk.A 2020-as évben már nem lesz több túránk.Azhiszem vírus ide,vírus oda,kihoztuk az évből amit lehetett.Na de az éves összefoglaló még hátra van.Köszönjük,köszönöm az egész éves figyelmet!Nagyon hamarosan folytatjuk!
Úgy tűnik elmúltak azok az idők amikor ketten jártunk túrázni Gergővel.A közösségi oldalon létrehozott csoportból mindig akadnak olyanok akik velünk tartanak,persze legnagyobb örömünkre.A csoport márciusi nagy túrája a Vértesbe vezetett.A Csókakői várat akartuk megnézni és a környékén túrázni egyet.A terv az volt,hogy majd egy körtúrát teszünk és visszatérünk Csókakőre.Azonban nem így alakult.Hála a környék túristaútjainak nyomvonal vezetéseinek,olyan tervet sikerült kitalálni amely több ponton is lehetőséget ad arra,hogy változtassunk a túraútvonalunkon akár menetközben is.Ez végül is így is lett.Ne de lássunk a részleteket.Nemzeti ünnepünkkor,március 15.-én keltünk útra a Fejér megyei Csókakőre.A meterológia hozta szokásos faszságait,hisz egész héten képtelen volt egy pontos prognózist felállítani erre a napra...Útközben úgy tünt nem lesz vészes az idő.Ám megérkezve Csókakőre esett az eső...
Esősben indultunk a túrára
Szerencsére nem abban a vészes formában esett,így neki tudtunk vágni a túrának,persze némi védekezéssel.Volt nálunk esőköpeny meg minden ami lehetővé tette esős körülmények között is a túrázást.A bajt inkább az jelentette,hogy a fotós,videós eszközeink is áztak.Hamar a falu északi végéhez értünk.Az addig látottak alapján Csókakő kellemes helynek tűnt.A falu végén egy parkoló volt és egy óriási hatalmas rét.Jó ki,vagy is inkább fellátásokkal.Keleti irányban a hegyből lenyuló hatalmas sziklafal vigyorgott ránk,amelynek vöröses színe volt.Nem tudtunk mi az,de talán gránit lehetett,de nem tudom,remélem nem mondtam ezzel faszságot...Észak-nyugat felé pedig a hegyen ott volt a vár.Impozáns látványnak tűnt.
A vár a rétről
A réten még voltak emlékművek és szobrok.Szerencsére észrevettem egy nagyon szép trianoni emlékművet.Mellette pedig egy Horthy szobor volt...Elindultunk a jelzett úton ami jelen esetben éppen az országos kék volt.Tudtuk hamarosan lesz majd egy leágazás fel a várhoz.Gyönyörü völgyben találtuk magunkat a rét után amely telis tele volt a hegyoldalakon sziklák tucatjaival.A völgy a Vár-völgy volt.Úgy tünik ilyen nevezetű völgy is majd minden hegységünkben akad.A jelzések hozták azt a színvonalat mint tavalyi vértesi túránkon,azaz kifogástalanul voltak felfestve.Hamar elértünk a leágazáshoz.
Sziklák a hegyoldalon
Egy hosszú lépcsősor vezetett fel a várhoz amelynek fokai fából voltak kialakítva.Nem mindenhol volt jó állapotban és a még mindig hulló esőben csúszott is.Kicsit hiányoltunk itt egy korlátot.Haladva felfelé pompás rálátásunk volt a völgyre.A leágazás volt maga a piros L jelzés.Ezen megyünk majd tovább ha lejövünk a várból.A lépcső egy ponton már meglehetősen magasan véget ért és itt némi sziklamászást igényelt a dolog ha tovább akartunk menni.Nem volt egyszerű mert az esőben ezek még jobban csúsztak mint a lépcső.Bénáztunk is egy sort mire sikeresen átevickéltük magunkat rajta.De persze óriási élmény volt ez is.
Lépcsősor fel a várba
A siker után már a várnál találtuk magunkat.Közelről is impozánsnak tűnt a nem rég felújított építmény.Ami még örvendetes volt az az,hogy a vár látogatása ingyenes volt!Nagyon klassz volt belülről is a vár mely elhelyezkedésének hála több szintes volt.Adta magát a dolog az út szépen vezetett felfelé,másfelé menni sem lehetett.Persze minden szinten akadt látnivaló és kilátás is ami persze az esőben nem volt maradéktalanul élvezhető,de még így is csúcs volt.Igyekeztünk mindent megnézni és minél több fotót készíteni és jómagam videót is,az eszközeink továbbra is áztak,ez így nem volt egyszerű.
A vár egyik szintjén esős körülmények között
Voltam már pár várban életemben,ez semelyik másikhoz nem tudtam hasonlítani a különféle szintjeivel.Nekem nagyon tetszett és úgy éreztem a többieknek is.Fel is mentünk minden szintre,persze a legjobb a legfelső szinten volt.Az is jó volt,hogy rajtunk kivül senki nem volt a várban,legalábbis eleinte,mert aztán azért jöttek,de ez nem volt zavaró.Kilátásunk persze elsősorban Csókakőre volt és a környező tájra.Szemben velünk már a Bakony vonulatai húzodtak,de az esőben a párában alig-alig lehetett látni.
Kilátás a várból,nem éppen ideális körülmények között
Itt látszódnak valamelyest a szintek.Alattunk Csókakő
Az eső ellenére jó háromnegyed órát eltöltöttünk a pompás várban.Valószinüleg jó időben ez még több is lehetett volna,de így is hatalmas élmény volt.Az év végén majd az év várra címre ez a vár komoly esélyekkel pályázhat!A vár után visszaereszkedtünk a völgybe és folytattuk a túrát.Az eső pedig végre elállt és a túra folyamán többé már nem is esett.A szép völgyben haldva együtt ment a piros L és a kék jelzés egy darabon még.Hamar elértünk egy pihenős részt ahol asztalkák voltak.Úgy döntöttünk akkor itt megreggelizünk.Leülni a vízes padokra persze nem lehetett,így állva ettünk.A reggeli után folytatva a túrát a piros L jelzés hamar levált a kéktől és elindult fel a Csóka gerincre.Ezen mentünk tovább.
Emelkedés a gerincre
Emelkedő következett,de nem mondhatnám vészesnek.Kerek négyszáz méterre emelkedtünk fel,itt az út kacskaringósan,de szinten ment tovább.Átszelve az erdőt a gerinc déli oldalában ment tovább nagyjából négyszáz méteres magasságban,helyenként remek kilátásokkal tarkítva.Mondhatni pompás volt!Az út persze nem tudta végig a szintet tartani hol ereszkedett kicsit,hol emelkedett,cikk-cakkban kacskaringósan haladt.A térkép ezt a szakaszt úgy jelezte,hogy nehezen járható,de eleinte én semmi nehézséget nem találtam benne.Aztán persze ez változott..
Itt szinten megy még az út
Nehézséget aztán az egyre szaporodó kövek,az út féloldalas nyomvonala és a kidőlt fákon való átmászsás vagy átbújás jelentette.Akkor még nem éreztük,de később kiderült ezek alaposan ki is vették az erőnket.Ráadásul én amúgy sem voltam százszázalékos állapotban hisz éppen lábadozóban voltam egy betegségből.Persze hősiesen haladtunk előre rendületlenül.Legnagyobb sajnálatomra az út nem vitt fel a csúcsra a Csóka-hegyre hanem alatta a gerincen haladt.Kérdeztem a többieket felmenjünk-e egy ösvényen,de nem akarták.Végül is a kilátások itt is remekek voltak több ponton is.Egyre több és több hóvirágot is láttunk,sőt itt-ott már ibolyát is.
Voltak szép kilátások
Az út aztán elkezdett ereszkedni lefelé a gerincről,tudtuk majd valahol becsatlakozik a zöld jelzésbe,azon szándékoztunk visszafele menni Csókakő irányába.Ám a piros L nem akart véget érni.Beértünk egy fantasztikusan szép erdőbe és itt egy széles kanyon szerűségben haladtunk lefelé.Egyre több és több az útra dőlt fa akadályozott a tovább haladásban,újfent vesztettünk az erőnkből ahogy ezeken átmásztunk,vagy átbújtunk alatta.Leérve egy völgybe ugyanez volt a helyzet és a piros L még mindig nem érte el a zöld jelzést.Kezdtem kissé kilenni...meg szerintem a többiek is.Egy némi emelkedő jött,majd egy kőves mező,ahol én azthiszem már jártam 29 éve,aztán nagy nehezen elértük a zöld jelzést.
Akadályok tucatjai kisérték a túránkat
A zöld és a piros L találkozása volt az első olyan pont ahol akár változthattatunk volna a túra eredeti útvonalán.Itt lehetőség lett volna a közeli Mórra lemenni,de úgy az egész túra nem lett volna 10km sem.Nem ennyiért jöttünk,mentünk hát tovább a zöldön.Nem volt több útra dölt fa,megszüntek az ilyen akadályok,de jött helyette más...A zöld sáv jelzésű út rendkivül sáros volt és folyamatosan enyhén ugyan,de emelkedett.A dagonyázásban úgy éreztem elfogy minden erőm,rendkivül nehezen haladtam előre.Szerencsére ez a szakasz nem tartott sokáig.Elértünk egy leágazást amely maga a piros+ jelzés volt.Itt az utak találkozásánál ebédeltünk.
Tanácskodás az ebédszünetben a hogyan továbbról
Ez volt egy újabb pont ahol lehetett változtatni a túrán.Össze is röffentünk mi legyen a továbbiakban.Gyuri már előre jelezte,hogy ő itt majd mindenképp a zöldön fog tovább haladni,mert ő Pestről jött és így éri majd el legkönyebben a hazafelé induló járatokat...ebben tudtam volna vele vitatkozni,de lelke rajta.Türelmetlenné is kezdett válni,hisz két órája volt még a buszig,azt mindenképpen elszerette volna érni Csókakőn.(volt még busz bőven...)Elöször úgy döntöttünk vele tartunk a zöldön,de láthatóan ő sietett így útnak engedtük,mondtuk mi is megyünk majd akkor a zöldön tovább de lassabb tempóban...
Szép erdőben halad a piros+ jelzés
Itt ugye még volt az a lehetőség a zöldön való haladás mellett,hogy akkor a piros+ -ra térünk le,az majd belefut a kék+ -ba,amelyen ugyan némi kerülövel,de szintén elérhetjük Csókakőt.Nem siettünk választhattuk ezt is,de kivoltunk,fáradtak voltunk.Akkor hát maradjunk a zöldnél?De erre meg túlságosan hamar odaérünk Csókakőre és a buszig majd várhatunk vagy három órát...mi legyen hát?Ekkor egy hirtelen ötlettöl vezérelve az az ötletem támadt,hogy megyünk akkor a piros+ -on,aztán majd a kék+ -ba belefutva nem Csókakő felé fordulunk le,hanem ellenkező irányba Mórra!Oda megyünk le,így azért a 17-18km-ünk meglesz és Móron jobbak az esélyek a buszokra is.Valószinüleg több jár erre mint Csókakőn.Így is lett.Elindultunk tehát a zöld helyett a piros+ -on.
A kék+ jelzés
Jó választásnak tűnt mert csodás erdőben ment az út,szünöben volt a sár,ráadásul hála az ebédszüneti pihenőnek újra erőre kaptunk így most küszködés nélkül tudtunk haladni.Még őzeket is láttunk!Aztán egy ponton a combomnál begörcsölt a lábam.Ilyen velem nagyon ritkán fordul elő,de most minden elözetes jel nélkül megtörtént a dolog.Percekig nem tudtam tovább haladni,de aztán amilyen gyorsan jött,olyan gyorsan ment is.Nem soká elértük a kék+ jelzést ahol tehár nem Csókakő,hanem Mór felé fordultunk le.Rögtön belebotlottunk a Vértes táborba,ahol úgy tűnt éppen rengeteg a cserkész.A tábor mellett Szent Bernát szobra volt és egy kisebbecske tavacska.Ahogy ezeket csodáltuk a cserkészcsapat útra kelt,mellettünk haladtak el.Kérdeztem őket hová tartanak,mondták Mórra ők is.
A tavacskánál
A kék+ ezekután aztán különösebb látnivalóval nem szolgált.Szép erdőn ment át ez is,itt-ott sáros is volt,de azért tudtunk jól haladni.Nem soká elértük a piros sáv jelzést amely Mórt kötötte össze Oroszlánnyal.Ez volt az a piros jelzés amelyen 29 éve éppen Oroszlány felé túráztunk...furcsa volt végig aztán a piros jelzés,mert sehol sem olyannak tűnt mint amilyenre emlékeztem...Ahogy ráléptünk a piros jelzésre egy hatalmasat estem..Több szempontból is szerencsém volt.Egyrészt puhára estem,egy sáros részre éppen így semmilyen sérülés nem ért.Másrészt ha sáros részre is estem,mindössze a nadrágom egy kis része lett csak sáros.Jót nevettünk,azt mentünk tovább.
Itt fut bele a kék+ a piros jelzésba
A piros jelzés aztán teljesen jól járható volt,megszüntek a saras részek is és szinte végig enyhén lefelé vezetett.Teljesen másnak tűnt mint 29 éve...A lényegen ez nem változtatott hamar leértünk Mór közelébe ahol volt egy hely ahonnan még csodás rálátásunk volt a Csóka hegyre.Fura érzés volt úgy látni,hogy tudtuk ott jártunk fenn a gerincen.Innen már csak egy köpet volt Mór városa.Persze itt is teljesen más volt szinte minden mint amire emlékeztem.Talán ez így természetes is,majd három évtized távlatából,hisz azóta sem jártam erre.
A Csóka-hegy
Mór úgy maradt meg emlékeimben mint egy jelentéktelen nem éppen szép város.Ezzel szemben most egy nagyon szép kisváros köszönt be nekünk.Nagyon szépnek tűnt az egykor lesajnált kisváros.Haladva szép házak,kápolnák árnyékában,beértünk egy szépséges parkba,mint kideritettük ez volt a Szent István park.A parkot körülölelték a szebbnél szebb épületek,a parkban meg volt minden...játszóterek,szobrok,kis tavacskák kis hídacskákkal,padok,szerelmesek lakatjai falak...szóval ott volt a szeren ezt elkell ismernek.Mór így aztán kellemes meglepetés volt,cseppet sem bántuk,hogy változtattunk a túra útvonalán.
A park egy része
Úgy döntöttünk akkor itt fejezzük be ezt a kissé kaotikus,de kellemesen klassz túrát.Hazaérve megszámoltam,átnéztem,a túránk így 18km-es volt.Még megnéztük itt a közeli templomot meg elmentünk kiengedni a felesleges vízet magunkból,aztán kerestünk egy megfelelő buszmegállót a hazainduláshoz.Igazam volt,erre valóban több busz járt,de még volt 35percünk a következöig,hát lófráltunk még kicsit a környéken.Be estünk Landberg kastély udvarára amely szintén lenyügöző volt,itt sikerült egy vadmalackával fotózkodni,aztán valóban nem maradt más elmenni a buszhoz.
Mór fő temploma
Fotó a malackával
A busz Fehérvárra ment természetesen ahol átszálltunk egy Dunaújvárosba induló járatra.Közben sikerült megtudni,hogy Gyuri is rendben hazaért Budapestre.Kicsit aggódtunk érte amikor levált a csoporttól,de akkor szerencsére nem történt semmi baj.Újabb remek élménnyel lettünk gazdagabbak,amelyek rövidesen folytatódnak!
