Ezt a túrát eredetileg a Gerecsébe szervezték Manó és a Tizedes barátaim.Aztán menet közben valami oknál fogva meggondolták magukat és a némileg jobban elérhető Vértesre változtatták át a tervet.Én persze szívesen megyek akármelyik helyre is.Ám váratlan dolgok is történtek közben.Manót sajnos súlyos baleset érte a munkahelyen,így ő hetekre kidőlt.Remélhetőleg hamarosan újra a csapatban köszönthetjük.Engem is ért egy kisebb baleset még a Dinnyési túra előtt és bár küszködök némi lábfájással,azért a túrákat betudtam vállalni.Manó kidőlésével nem tudtam,hogy megcsináljuk-e a túrát,de aztán a Tizedes barátommal egyeztetve úgy döntöttünk,hogy mindenképp.Zolika tartott még velünk és hatkor indultunk Dunaújvárosból,aztán fél kilenc tájban értünk túránk kiindulópontjára:Csákberénybe.Én 31 év múltával tértem ide vissza.Tizedes és Zolika gyakrabban megfordult itt az elmúlt években.Mielőtt belefogtunk volna az egészbe,megnéztük a messzeföldön híres csákberényi metrót.
A híres metró
Fantasztikus látvány volt a földből előtörő metró egy apró kis falucskában.Természetesen tucatnyi fotó készült ezen a nem mindennapi helyen.Persze nekem most eszembe jutott,hogy Gergővel évek óta tervezgettük,hogy eljövünk majd megnézni a metrót.Hát...reméltem most is ő írányitott ide.Úgy nézett ki fantasztikus időnk lesz ma,december 29. ellenére.Ez azért volt meglepő,mert még elöző este is néztem az időjárásjelentést.Persze az idióta meterológusok megint hozták magukat.Erősen borult eget mondtak élénk széllel mára.Ehhez képest hétágra sütött a nap és szélcsend volt...Na mit lehet erre mondani?Ha én így végezném a munkámat már rég munkanélküli lennék...Na jó hagyjuk.Lényeg,hogy a vártnál sokkal jobb időnk volt.Tervünk pedig az volt,hogy körbemegyünk a helyi panoráma tanösvényen,majd visszatérünk a faluba és megyünk tovább a gerincen át a Csókakői várhoz.12-14km körüli túra várt ránk.Ez volt a 2020-as év utolsó túrája.
A múzeum udvarán
A falu északi részéről indult a Panoráma tanösvény,könnyen ellibbentünk odáig a nem túl nagy falun keresztül.Csendes volt minden,alig volt élet a faluban hétköznap kedd ellenére.Néhány autó igyekezett (akkor még nem tudtuk) ugyanoda ahova mi.Egy vadászati múzeumnál végződött az idevezető utca.A tanösvény a múzeum mögül indult.Egy tábla a múzeum keritésén tájékoztatott arról,hogy az ösvény a múzeum mögül indul és nyugodtan menjünk át az udvaron a kapuk nyitva vannak.Igen így is lehet...Átmentünk,volt néhány érdekesség a múzeum udvarán is,szobrok,táblák,szarvasagancsok.Mögötte pedig valóban ott volt a tanösvény.Rögtön tábla tájékoztatott mindenről (bravó!).A táblánál volt egy asztalka és pad.Mielőtt belevágtunk volna a kalandba úgy határoztunk megreggelizünk és iszunk a forraltborból amit a Tizedes hozott.Igazán kellemes volt minden!
Itt reggeliztünk
Közben az autóval érkezők csapata húzott el mellettünk.Egy seregnyi nyugdíjas.Illendően köszöntek,de hagytuk még hagy menjenek,mert boritékolható volt,hogy utolérjük őket.Nem sokára aztán mi is elindultunk.Rögtön kapaszkodóba kezdett az út,de ez nem volt durva kapaszkodó.Mentünk hát.Pazar időnk volt kellemes napsütéssel és vagy +10 fokkal.Szinte kezdett melegünk lenni.Csodaszép volt még kopaszon is az erdő amely fokozatos kezdett fenyvessé alakulni.Jók voltak a jelzések,a tanösvény állomásai megfelelően kivoltak táblázva,minden állomáson még az is kivolt írva,hogy mennyi távolságra van a következő állomás.Egy szavunk nem lehetett.A nyugdijas csapat pár száz méterrel elöttünk szelte az erdőt,időnként ha egyenes szakasz volt láttuk őket.Aztán egy ponton már nem kellett felfelé mennünk,szinten haladtunk a fenyveserdőben.
Zoli és a Tizedes caplat felfelé
Mivel a tanösvény amelyen haladtunk Panoráma névre hallgatott,várható volt,hogy előbb-utóbb panorámánk is lesz.Bár néha-néha ,már így is felsejlettek a erdő mögötti szép tájak.Közben néha erős helikopter zajokat hallottunk.Ugye a kezdetektől fogva,szinte mindig van egy-egy zavaró repülő tényező a túráinkon.Hogy a fene vinné el,hogy a jóképességűekre mindig ilyenkor jön rá a repülhetnék... Lassan odaértünk közbe az első komoly kilátóponthoz.Megítélésem szerint nyugatra láttunk ki.Alattunk egy völgy volt,szemben pedig hegyek.Szép hely volt és elöször a túra során itt lehetett érezni,hogy élénk szél fúj.
Az első kilátás
A turistaút itt egy derékszögű kanyart vett és a nyugati irányt felváltotta északira.Mentünk tovább,egy darabig még kísért a kilátás,majd beljebb értünk a szép vértesi erdőben.Itt újra szélcsend volt.Egy pisiszünetet iktattunk be,mert továbbra is igen közel voltunk a nyugdijas társasághoz.Kicsivel később úgy tűnt megint egy derékszögű kanyart veszünk és keleti irányra állunk át.Ám ez csak egy kitérő volt egy fantasztikusan szép szirtre.Szép kőves út vezetett le a kiálló szirtre.Ám a nyugdijas klub éppen ott tartozkodott,így kicsit várnunk kellett míg odafértünk mi is.Ismét csodálatos kilátás fogadott,ezúttal kelet felé.Most is alattunk volt egy völgy,ez a Meszes-völgy volt,az odaáti hegyeken pedig 31 év múltával is ismerös helyeket fedeztem fel.Ott mentünk akkor a szemközti fensíkon...Hát egy kicsit elcsodálkoztunk itt a világra.Csak a helikopter zaja zavart ismét meg.
Kilátás a szirtről
Ilyen helyeken órákat eltudnék nézelődni.Persze haladnunk kellett a túrával tovább.Kicsit a hegy szélén a nyugdijasokat követve mentünk.Csodás kővek (feltehetőleg dolomitok) barázdálták a tájat,a kilátás még egy jó darabig élvezhető volt.Kis idő múlva aztán ott hagytuk őket és visszatértük a tanösvényre.Végre tehát megtörtént az előzés,mostmár nem kell majd kerülgetni őket.Persze egyáltalán nem zavartak minket.Visszatérve az útra már nem egészen voltam tisztában vele merre is haladunk,de úgy gondoltam délnek vettük az irányt.Na és persze megkezdtük az ereszkedést mert 390 méter magasan voltunk.Az út lefelé igen csúszos volt a vízes avaron,de ugyanakkor kővekkel,sziklákkal volt teli a hegyoldal és az erdő így igen látványos is volt egyben.
Látványos kővek az erdőben
Lejebb érve még egy kegyhely szolgált látnivalóul.Közben Manó írt ránk sms-ben,üdvözölt minket és sajnálta,hogy nem lehet most itt velünk.Mi pedig mielőbbi gyógyulást kívántunk neki.Aztán a vége felé még vett egy kanyart az út,ezúttal ismét keletnek és nem soká odaértünk ahonnan indultunk: a reggeliző asztalhoz.Tehát körbejártuk a tanösvényt ami pár méter híján 5 km volt.Csak azt tudom mondani,hogy egy fantasztikus útvonal és te aki olvasol most,melegen és jó szívvel ajánlom,hogy keresd fel.Nem fogsz csalódni!Ha a tanösvénynek vége is volt a túránknak még nem.Visszamentünk a faluba és megkerestük a zöld+ jelzést.Ez vezetett ki a településről nyugatnak és ez kezdett felvezetni a Csákberény és Csókakő közötti gerincre.
Csákberény kis tavával búcsúzott,újabb 31 évre?
A többiek már voltak itt,én ezen a részen még nem.Igy az a ritka pillanat volt amikor ők tudtak újat mutatni nekem.Elkezdtük az emelkedést.Mint megtudtam tőlük ez az Ezerjó út volt mégpedig azért mert majd a gerincről lelátni a hegy lábánál lévő borospincékre.Elhaladtunk a Piroska emlékmű mellett,nem tudom ki volt ő és miről híres,de úgy tűnt csak egy helybéli polgár lehetett,de nem tudom biztosra.Közben leágaztunk a zöld3 jelzésre amely már valóban kivitt a gerincre.Egyre inkább pompás és pomásabb kilátás kezdett kibontakozni déli irányba.Szemközt feltűnt a Bakony vonulata és én észrevettem a távolban a Baglyas-hegyet is,egy újabb korábbi szép emlékű helyet...(szóvak véletlenek ugye nincsenek - valaki azt akarta,hogy észrevegyem - észrevettem!).Ahogy haladtunk felfelé,úgy lett egyre szebb a kilátás.
Alakul a kilátás
Kicsit...hát nem is az,hogy kezdtem fáradni,de itt-ott nem esett jól felfelé menni.Kőves tájak,szép erdők,csodás erdők,így teltek a következő kilométerek.Na és egyre több és több túrázó,kiránduló.A Vértes idáig pont arról volt híres,hogy alig találkoztunk valakivel útközben.Most viszont rengeteg emberrel.Sok helyen kimentünk megcsodálni a kilátást.Aztán végre szinten ment már az út is.A hegy szélén mindig fújt a szél,de mikor beljebb vitt az út az erdőbe szinte izzadtunk,olyan meleg volt.Látványos útszakasz volt az biztos.
Tizedessel az egyik szirten
Egy ponton aztán nem jött többé vissza az út a szirtekre.Egyre beljebb hatoltunk az erdőbe.Ekkor már újra zöld+ voltunk,de hozzánkcsapodott a zöld sáv és a zöld L jelzés is.Közben elöször túránk során beborúlt az ég és kicsit fújdogált immár az erdőben is a szél.Itt az út is sáros volt.Nem sokára odaértünk Muriell kunyhójához,ami persze Mauer kunyhója volt,csak mi kereszteltük át,mivel megvoltunk róla győzödve,hogy itt forgattak a Bátor a félénk kutya sorozatból részeket.Ugye az ő egyik gazdája volt Muriell.Na nem örültünk persze meg.A kunyhó hát...néhány farönk neki volt dőntve egy falnak ami szintén fából volt.Ennyi volt.Zoliéknak ismerös volt mert jártak már itt,nekem még új.
Muriell kunyhójában
Zoliék a kunyhó utáni részen ledöbbentek a helyi erdőírtáson.Közben megtudtuk itt már 440 méter magasan voltunk.Lassan megkezdtük az ereszkedést a zöld L jelzésen immár.Eléggé sáros,dagonyás,csúszos volt az út lefelé,ám méterről méterre szebb és egyre szebb.Újabb gyönyörű kővek és sziklafalak köszöntek szembe szinte mindenhol.Erre is sokan mozogtak.Már nem törödtünk a csúszásveszéllyes,annyira szép volt az út.Érdekesen ereszkedett,mert egy ponton látni lehetett alattunk a Vár-völgyet és az ott futó utat.Nagyon szép rész volt ez is.Közben nem tudtuk,mert mi itt ekkor nem éreztük,hazafelé a telefonon a híreket böngészve láttuk,hogy ezekben a percekben rázta meg erős földrengés a szomszédos Horvátországot,amit az egész Dunántúlon is érezni lehetett.Hát szégyen vagy sem,mi itt az erdőben ebből semmit nem éreztünk.
Szép kővek az út mentén
Leértünk a Vár-völgybe.Újra Gergő nyomában voltam.Szó szerint.Ugye folyton a nyomában járok,de mikor szó szerint értem az azokra az utakra vonatkozik ahol vele is jártam.Itt a Vértesi Vár-völgyben jártam vele lassan jó három éve (márc.15-én lesz pontosan három éve).Ez megint egyfajta megnyugvással töltött el,hogy egy újabb küldetés teljesitve van.Ám volt még egy: felkellett menni a Csókakői várba is.Mielőtt ebbe belefogtunk volna,megkajáltunk ott annál a padnál és asztalkánál amelynél Gergővel is három éve a szemerkélő esőben akkor...Csodaszép volt a Vár-völgy itt is (ugye múltkor a Bakonyban is).Továbbra is sokan mozogtak a völgyben,emlékszem akkor rég rajtunk kivül nem volt itt senki...
Haladunk a Vár-völgyben
Odaértünk a várhoz felvezető lépcsőkhöz.Itt mentünk fel három éve és természetesen itt szándékoztunk felmenni most is.Egy elég meredek és magas lépcsősor vitt fel a várhoz a hegytetőre.Odafenn minden eddiginél szebb sziklás falak,sziklás és kőves részek.Úgy mint rég...Kemény captató ez itt felfelé,de megéri.Egy a látványért a völgyre,kettő a látványért ezekre a kőves csodákra odafenn.Jöttek mögöttünk és ha nem akartuk,hogy utolérjenek akkor nem volt ajánlatos nagyon megállni.Pedig ez a lépcsősor itt-ott egy kis pihenést igényel.Na de rendben felértünk.
Felfelé...
Odafenn ahogy három éve is,egy kisebb sziklán kellett átmászni és már ott is voltunk a várnál(persze amarról jóval egyszerűbb feljutni a várhoz).A várat évek óta újítják fel és még most sincs teljesen kész,így aztán a látogatása ingyenes.Meglehetősen sokan voltak itt is.Előttem éppen egy jó seggű szőke nő ment be a kapunk a kislányával.Nekem pedig a szép formát nézve egészen máshol jártak a gondolataim.Újra eszembejutott,hogy Gergővel jártam itt utoljára.Kicsit elkapott a hiányérzete,de hamar visszatértem a valóságba.Újabb küldetés kipipálva tehát.Talán még a simogató érzést is éreztem pár röpke másodpercig,így újra biztos lehetettem benne,hogy Gergő velem van mint mindig...
A vár bejárata
A várban több szint van,persze felmentünk a legfelsőre mert értelemszerűen onnan a legszebb a kilátás.Közben kezdett újra kibújni a nap.Sokan voltak a várban,úgy tűnt sokan kihasználták a jó időt.Délre a falura Csókakőre,a Móri medencére és a szemközti Bakonyra volt igazán pompás kilátásunk.Fellehetett fedezni Bodajkot és Mórt.Távcsővel pedig láttam Várpalotát is,na és persze a Baglyas-hegyet,másik irányba pedig alighanem az Öreg-Futónét.Északra és némileg nyugatra a Vértes hegyei,szirtjei köszöntek szembe.Ugyanezt láttuk Gergővel is 2018 március 15-én,igaz akkor esőben.
Tizedes és én a vár legmagasabb fokán.A zászló állapota lehangoló...
Lefelé jövet mintha egy régi exemet láttam volna...Nagyon nézett a nő is.Ha ő volt,akkor ő sem volt teljesen biztos benne,hogy én voltam az,ha meg nem akkor remélhetőleg egyszerűen csak tetszettem neki...(mosolyjel).De tényleg úgy tűnt.Kiérve a várból pedig lementünk a faluba,arra a rétre ahonnan három éve inditottuk a túrát.Most meg itt fejeztük be.Innen is jó rálátás volt a várra.Koronavírus ellenére rengetegen voltak itt és még egy büfé is nyitva volt,ahol elfogyasztottunk egy székely hot-dogot.Elképzeltük,hogy lehet,hogy medvehúsból készült.Amúgy finom volt.
Lentről a vár
Annyi maradt a túrából,hogy elmentünk a legközelebbi buszmegállóig.Nem soká jött is a busz amivel Fehérvárig mentünk,ott rögtön volt átszállásunk,így ötre már haza is értünk.Méltó évzáró volt,egy rendkivüli szépségű túrával zártuk a szezont.Akadtak kicsit nehéz részek,de összeségében nem volt egy túl nehéz túra.Kereken 15km-t mentünk.A 2020-as évben már nem lesz több túránk.Azhiszem vírus ide,vírus oda,kihoztuk az évből amit lehetett.Na de az éves összefoglaló még hátra van.Köszönjük,köszönöm az egész éves figyelmet!Nagyon hamarosan folytatjuk!
Egy régi túra jutott eszembe amelyről még nem írtam.Abban az évben a mostani időkhöz hasonlóan alaposan benne voltunk a túrázásokban egy régi cimborámmal és ez már a második alkalom volt,hogy a Vértes felé vettük az irányt (majd az elsöről is írok).Már reggel 8-ra megérkeztünk a Fejér megyei Mórra.Ez a túra még jóval a híres itteni bankrablás elött volt így persze semmi veszélyérzetünk nem volt.Busszal érkeztünk és a jelzett turistaút már a busz pályaudvarnál várt ránk.Persze így a városból olyan sokat nem láttunk,de most nem is ez volt a cél.A piros és a zöld jelzés haladt együtt,ezen mentünk.Az út hamar elindult felfele irányba,de túl vészes azért nem volt.
Mór városa 1989-ben
Egy kő mező félére értünk,ezek voltak a hegyoldalban.Nem igazán értek hozzá,de födolomit és mészkő vegyesen lehetett.Innen ha jól emlékszem már volt valami kilátásunk az alattunk elterülő városra.Mentünk is tovább a zöld jelzés már elhagyott minket és a piroson sem túl sokáig mentünk,de egy kellemes vértesi erdőn vezetett az út.Itt a kövekben és a faágakban néha meg-meg botlottam.Aztán a kék+ -ra tértünk rá,ez már hosszabb szakaszon vezetett minket a Vértes dél-nyugati részén.
Köves Vértes
Vértesre jellemző köves táj
Egy gyerektábor mellett haladtunk el,majd kicsit ingerszegény erdőkön és fenyves erdökön keresztül haladtunk.Nagyon kellemes volt viszont a levegő,szinte kristálytiszta lehetett...A kék+ -ról aztán rátértünk az országos kékre.1989-et írtunk,nem oly rég jártak erre Rockenbauerék a híres Másfélmillió lépés forgatása közben.Az út ezen szakaszára aztán nem nagyon emlékszem,fenyvesek vannak emlékeimben,valószinű fenyves erdők során át haladhattunk.Majd a Horog-völgy erdőgazdasági útját kellett kereszteznünk.Erre sem emlékszem,csak a térképet lesem éppen.Csak erre mehettünk.
A Vértes mélyén
Az viszont megvan,hogy ezután felkapaszkodtunk egy fenséges fensíkra.Egyszer csak nagy és egyre erösödő dobogást hallottunk.Persze vadak serege húzott el tőlünk pár méterre...már akkor is bénák voltunk (ahogy a jövőben majd rendszeresen) mire előbányásztuk nagy igyekezetünkben az akkor még szmena típusú fényképezőnket már messze jártak...A kék út aztán zöldre váltott,ez az a zöld volt amely Móron egy darabig együtt ment a pirossal.A fensík a Horog-völgy felett gyönyörü volt.Elértük a Géza pihenőt,itt egy nagyobb szünetet illetve pihenőt tartottunk.
Géza pihenő
Nem tudom azóta milyen itt a táj,akkor 89-ben alig volt fa,ritkásan szétszórva voltak fák így szinte végig érezni és látni lehetett,hogy a fensíkon haladunk,alattunk pedig a völgy.Élvezetes szakasz volt.Mi pedig elkezdtünk énekelni!Annyira belemerültünk,hogy a fensík végénél már Csákberénybe ereszkedés közben egyszerűen eltévedtünk!A jelzések erre ekkor nem voltak maradéktalanul felfestve és útak meg erre-arra is mentek.Valószinű mi értelemszerűen az egyenes útat követhettük,de a jelzés meg letérhetett az egyik leágazó útra.Egy ideig eltartott mire észbe kaptunk.
Eltévedtünk
Mikor ez megtörtént visszamentünk addig a pontig ahol a jelzést láttuk.Odafigyelve haladtunk tovább és valóban,az egyik leágazó úton halad a jelzés amit mi a nagy éneklés közepette nem vettünk észre.Innen aztán már gyerekjáték volt Csákberénybe leérni.Nem nagyon van meg emlékeimben a falu.Arra azért emlékszem,hogy tetszett és persze a híres metrókocsi akkor még gondolatban sem volt...amit aztán évtizedek múlva a falu határában helyeztek el.Valami templom és kocsma persze rémlik...de az már nincs meg,hogy ittunk-e ebben a kocsmában vagy pedig buszra szálltunk és jöttünk vissza.
Csákberény
Mivel akkor kiszámoltuk,20km-et túráztunk,egy nem igazán vészes terepen.
Ezután aztán 28 évnek kellett eltelnie mire visszatértem a Vértesbe amely a legutolsó itt jártamkor kellemes meglepetést okozott.Így nagyon valószinű,hogy vissza-vissza fogunk jönni a következő években a 2018-as Bakancslistánkba is bevesszük és talán erre a túrára is visszatérek még,mert az megvan az emlékeimben,hogy ez a fensík nagyon szép volt.
