Túra az új kilátóhoz

Március 20.-án avatták fel Velencén a Bence-hegyen a Velence-kilátót.Már az építését is figyelemmel kisértük,majd vártuk átadását.Ez megtörtént.Aztán azon kezdtük törni a fejünket mikor jöjjünk el megnézni a kész művet.Ugye novemberben eleve vezet erre egy bakancslistás túránk,de nem akartunk addig várni.Így beterveztünk a húsvéti négynapos ünnepben egy be nem tervezett túrát ide.Pénteken aztán nem jött össze,mert aznap reggel fejeztük be az éjszakás műszakot,szombaton meg idehaza játszott a Dunaújváros PASE,így ezen a két napon nem tudtuk megcsinálni a túrát.Maradt a vasárnap,de akkor meg viszonylag rossz idő volt,így nem mentünk.Húsvét hétfőjére aztán minden adva volt hozzá,hogy útrakeljünk.

Ha vonattal érkezel Velencére ez a kép fogad

Korán,már fél kilencre megérkeztünk Velencére.Az állomástól hamar leértünk a Velence Korzóra a tó legjobb strandjára.A tóban és a hattyúkban gyönyörködtünk kis ideig,majd útrakeltünk.A sárga jelzést követtük,ez szinte felvitt a kilátóhoz.Persze a kilátóig is akadt bőven látnivaló még.Betértünk Velencén még a Hösök parkjába,ahol különféle emlékművek voltak és persze szép virágok.Két templom,egy szép sétány és nádfedeles házikók kísértek ki a városból.Híd vezetett át a sztárda felett,majd itt egy kisebb dombon elénk bukkant az első kilátópont.Mi már voltunk itt Gergővel pár éve,de most is tetszett a hely.

Az első kilátópont

Innen emelkedösre váltott a sárga jelzés,de nem durva mértékben.Átszelte a gazdag negyedet,majd a Sárgaföldes utcán mentünk felfelé.Fentebb egy csigavonalat követve ment fel az út.A kilátó amúgy már lentről látszódott,onnan úgy tünt nincs fent senki.A sárga jelzés egy ponton elhagyta a csigavonalat,de mi mentünk tovább a csigán,a sárgára majd a kilátó után visszajövünk.Egyre több és több autó húzott felfelé,majd odaérve a kilátóhoz megdöbbenve láttuk,hogy óriási az embertömeg...de szinte mindenki autóval jött fel.Hiába na,mert ez műanyag...A kilátó amúgy gyönyörü volt!

Az impozáns kilátó

Körbejártuk,majd nem maradt más hárta elindultunk felfelé.Gondolom még az újdonsága miatt és a húsvéti ünnepekre való tekintettel a belépés még ingyenes volt.Amúgy majd fizetni kell hamarosan érte.A csiga jelleg itt sem maradt el,hisz csigalépcső vezetett fel egészen a végéig.A lépcsőházat szép képekkel díszitették,növények,madarak képeivel.Ízléses volt.Odafenn is óriási volt a tömeg és óriási a szél.Majdnem lefújt minket és majdnem kifújta a telefont a kezemből.Szerencsére azért nem történt baj.A nagy tömegben csak nehezen fértünk oda azokhoz a helyekhez ahonan élvezni lehetett a kilátást,de azért sikerült.Pompás kilátás volt,körpanoráma.Délre a Velencei-tó és a Mezőföld tájai bontakoztak ki.Északra és nyugarta a Velencei-hegység vonulatai és a környező települések.A távolban pedig a Budai-hegységet lehetett látni.

Majd lefúj a szél

Észak...

Dél...

A szél és a nagy tömeg miatt nem lehetett sokáig fent maradni.Lejöttünk jó tíz perc után.Sebaj,reméljük majd novemberben ha erre jövünk jobbak lesznek a körülmények.Leérve lent ha lehet az eddigieknél is nagyobb volt a tömeg.Na persze ez a kilátó autóval is könnyen elérhető...magamban arra gondoltam azok a kilátók ahová csak gyalogosan lehet felmenni nem vonzanak ekkora tömeget...na igen,mert ez műanyag...Visszamentünk a sárga jelzésre,a kilátó még jó darabig kísérte utunkat.Távolabbról is látni lehetett a nagy tömeget odafenn...mi egy lankán pedig kényelmesen elfogyasztottuk az uzsonnánkat.

Távolról is látszik az embertömeg odafenn

Kaja után tovább a sárgán egy kis részen végre súroltunk egy erdőt majd elértük a Nadap melletti völgyet,amelynek nem volt neve,elneveztük hát Nadapi-völgynek.Itt is jártunk már,akkor a piroson mentünk tovább.Most is búcsút vettünk a sárgától,de innen már a sárga+ jelzést követtük,ez pedig maga a bicikliút volt ezen a szakaszon.Ez a völgy amúgy meglehetősen szép volt a legmagasabb csúcs a Meleg-hegy alatt.Egész idáig benyúltak Nadap házai,de most nem oda tartottunk.Majd ha minden jól megy akkor novemberben...Sukoró felé vettük az irányt.

A völgyben

 A bicikliút maga a Velencei-tót körül ölelő bicikli út volt és a sárga+ egész Sukoróig ezen haladt.Na ez a völgytöl nem volt egy nagy táv,tán még három kilométer sem.Persze azért látnivaló így is akadt.Mégpedig egy kőhíd.Pompás építmény volt.Megnéztük persze minden szögből és még alá is lementünk.Érdemes volt.Egy gyorsfolyású patakocska volt a híd alatt,egy szép alagúttal,másik irányba pedig vadregényes tájjal.Érdemes volt itt fotózkodni.Ekkor még nem tudtuk,de jó egy óra múlva újra találkoztunk a patakocskával igaz kicsivel odébb.De erről majd később.Visszamásztunk a sárga+ -ra és folytattuk az utunkat.Nem kellett messze menni újabb csodákért.

A Kőhíd

A híd alatt Gergő

A híd után otthagyva a sárga+ jelzést egy kisebb magaslatra kapaszkodtunk fel.Érdemes volt mert csodás körpanoráma tárult a szemünk elé!Belehetett látni az egész Velencei-hegységet,elöttünk pedig maga Sukoró település pompázott a kéklő Velencei-tóval a háttérben.Pompás hely volt!Még a kilátó is látszódott,innen is kilehetett venni az embertömeget rajta...Lementünk a magaslatról és a sukorói köveknél találtuk magunkat.Újabb csodás látnivaló volt ez is.

Kilátás a magaslatról

A kő és a templom

Kevesebb kő volt kisebb területen mint a pákozdi ingóköveknél,de ezek is csodásak voltak.Központban egy óriási kő állt,tán ez lehetett a lyukas kő?Lyukat mindenesetre nem találtam rajta.Beleillett a tájba és jól mutatott a sukorói templommal a háttérben.Itt is készült egy rahedli fotó.Aztán itt megtartottuk második pihenönket,amelyre amúgy semmi szükség nem volt,hisz ha volt valaha túra amely nem volt fárasztó,akkor ez volt az!Volt itt egy asztal padokkal,adta magát a dolog.Megittunk egy kávét ezen a gyönyörü helyen.Itt lettünk figyelmesek a kőtöl balra egy táblára amelyen egy nyíl volt és egy szöveg: "kőfejtő".Nohát elindultunk felfedezni ezt a bizonyos kőfejtöt.Érdemes volt!Újabb csoda került szemünk elé!

Az olasz kőfejtő

Egy ösvény vezetett be az erdőcskébe,amely aztán keresztezte azt a bizonyos patakocskát amellyel az előbb a kőhíd alatt találkoztunk.A pataktól néhány méternyire volt egy sziklahalom,mint kiderült ez volt az olasz kőfejtő.Nem tudom az olasz név itt mit jelenhetett.A sziklahalom 6-8 méter magas lehetett és vagy 15 széles,mellette is ösvény vezetett fel.Felmentünk a tetjére,ahonnan újabb csodás kilátás fogadott Sukoró irányába.Az ösvény tovább is folytatódott,mentünk hát tovább....egy kisebb sziklahalom volt feljebb,innen is pazar volt a kilátás!Egészen fantasztikus túrán voltunk ismét!

Tovább az ösvény aztán visszavezetett a kőhídra,ahonnan a sárga+-on besétáltunk végre Sukoróra.Tehát egy kisebb kört tettünk itt a kövek és a köfejtök között.

A kálvária

Sukoró gyönyörü település volt a velencei domboldalban,csupa-csupa nádtetős házakkal.Odaértünk a templomhoz amit már a Velence Korzóról is látni lehetett.Kálvária volt a háta mögött.Elötte meg egy kis terasz,ahonnan a kilátást pár bokor azért akadályozta.A templom zárva volt,bemenni nem tudtunk.Sétáltunk hát a településen.Valóban nagyon szép hely volt.Ezzel vált amúgy teljessé a kör  - immár az összes Velencei-tó parti településen jártunk,de úgy hiszem ez volt a legszebb!Sétáltunk még a településen valószinüleg a főtérre értünk ahol kis park volt emlékművek és egy másik templom,a református.Ez a hely is szép volt.

A másik templom

Ennek megcsodálása után visszatértünk a sárga+ -ra amely levezetett a domboldalon a falu végére egy buszmegállóhoz.Azonban a buszig még volt másfél óránk,így beültünk ott egy presszóba.Így aztán itt fejeztük ezt az újabb pompás túrát.Nem mentünk sokat,nem fáradtunk el,de sok és pazar látnivalókban volt részünk.Érdemes volt eljönni!

Túránk útvonala

Túra a Vértesben - Mórról Csákberénybe

Egy régi túra jutott eszembe amelyről még nem írtam.Abban az évben a mostani időkhöz hasonlóan alaposan benne voltunk a túrázásokban egy régi cimborámmal és ez már a második alkalom volt,hogy a Vértes felé vettük az irányt (majd az elsöről is írok).Már reggel 8-ra megérkeztünk a Fejér megyei Mórra.Ez a túra még jóval a híres itteni bankrablás elött volt így persze semmi veszélyérzetünk nem volt.Busszal érkeztünk és a jelzett turistaút már a busz pályaudvarnál várt ránk.Persze így a városból olyan sokat nem láttunk,de most nem is ez volt a cél.A piros és a zöld jelzés haladt együtt,ezen mentünk.Az út hamar elindult felfele irányba,de túl vészes azért nem volt.

Mór városa 1989-ben

Egy kő mező félére értünk,ezek voltak a hegyoldalban.Nem igazán értek hozzá,de födolomit és mészkő vegyesen lehetett.Innen ha jól emlékszem már volt valami kilátásunk az alattunk elterülő városra.Mentünk is tovább a zöld jelzés már elhagyott minket és a piroson sem túl sokáig mentünk,de egy kellemes vértesi erdőn vezetett az út.Itt a kövekben és a faágakban néha meg-meg botlottam.Aztán a kék+ -ra tértünk rá,ez már hosszabb szakaszon vezetett minket a Vértes dél-nyugati részén.

Köves Vértes

Vértesre jellemző köves táj

Egy gyerektábor mellett haladtunk el,majd kicsit ingerszegény erdőkön és fenyves erdökön keresztül haladtunk.Nagyon kellemes volt viszont a levegő,szinte kristálytiszta lehetett...A kék+ -ról aztán rátértünk az országos kékre.1989-et írtunk,nem oly rég jártak erre Rockenbauerék a híres Másfélmillió lépés forgatása közben.Az út ezen szakaszára aztán nem nagyon emlékszem,fenyvesek vannak emlékeimben,valószinű fenyves erdők során át haladhattunk.Majd a Horog-völgy erdőgazdasági útját kellett kereszteznünk.Erre sem emlékszem,csak a térképet lesem éppen.Csak erre mehettünk.

A Vértes mélyén

Az viszont megvan,hogy ezután felkapaszkodtunk egy fenséges fensíkra.Egyszer csak nagy és egyre erösödő dobogást hallottunk.Persze vadak serege húzott el tőlünk pár méterre...már akkor is bénák voltunk (ahogy a jövőben majd rendszeresen) mire előbányásztuk nagy igyekezetünkben az akkor még szmena típusú fényképezőnket már messze jártak...A kék út aztán zöldre váltott,ez az a zöld volt amely Móron egy darabig együtt ment a pirossal.A fensík a Horog-völgy felett gyönyörü volt.Elértük a Géza pihenőt,itt egy nagyobb szünetet illetve pihenőt tartottunk.

Géza pihenő

 Nem tudom azóta milyen itt a táj,akkor 89-ben alig volt fa,ritkásan szétszórva voltak fák így szinte végig érezni és látni lehetett,hogy a fensíkon haladunk,alattunk pedig a völgy.Élvezetes szakasz volt.Mi pedig elkezdtünk énekelni!Annyira belemerültünk,hogy a fensík végénél már Csákberénybe ereszkedés közben egyszerűen eltévedtünk!A jelzések erre ekkor nem voltak maradéktalanul felfestve és útak meg erre-arra is mentek.Valószinű mi értelemszerűen az egyenes útat követhettük,de a jelzés meg letérhetett az egyik leágazó útra.Egy ideig eltartott mire észbe kaptunk.

Eltévedtünk

Mikor ez megtörtént visszamentünk addig a pontig ahol a jelzést láttuk.Odafigyelve haladtunk tovább és valóban,az egyik leágazó úton halad a jelzés amit mi a nagy éneklés közepette nem vettünk észre.Innen aztán már gyerekjáték volt Csákberénybe leérni.Nem nagyon van meg emlékeimben a falu.Arra azért emlékszem,hogy tetszett és persze a híres metrókocsi akkor még gondolatban sem volt...amit aztán évtizedek múlva a falu határában helyeztek el.Valami templom és kocsma persze rémlik...de az már nincs meg,hogy ittunk-e ebben a kocsmában vagy pedig buszra szálltunk és jöttünk vissza.

Csákberény

Mivel akkor kiszámoltuk,20km-et túráztunk,egy nem igazán vészes terepen.

Ezután aztán 28 évnek kellett eltelnie mire visszatértem a Vértesbe amely a legutolsó itt jártamkor kellemes meglepetést okozott.Így nagyon valószinű,hogy vissza-vissza fogunk jönni a következő években a 2018-as Bakancslistánkba is bevesszük és talán erre a túrára is visszatérek még,mert az megvan az emlékeimben,hogy ez a fensík nagyon szép volt.

Útunk Mórról

Túra a Velencei-hegységben

Ezt a túrát eredetileg Velencétől - Pákozdig terveztük,de aztán csak a pákozdi arborétumig jutottunk.

Heves eső zavarta meg a túránk végét és akkor már a húszadik kilométert tapostuk,nem nagyon volt már erő meg kedv továbbmenni.Persze így is klassz túra volt ez,amelyet Velencéről,lényegébe a Velence Korzótól indítottunk.

Hattyú a Velence Korzónál

Eléggé borús idő fogadott minket Velencén,benne volt a pakliban egy esetleges eső lehetősége...Keresztül mentünk a településen,természetesen minden útba eső érdekességet megnéztünk.Ha jól emlékszem a településről a sárga jelzés vezetett ki,ez vitt át az M7-es sztráda felett is.Majd innen kezdödött az emelkedés a hegyre fel.Mivel a hegység nem különösebben magas,így az emelkedő nem volt igazán durva,sőt a maga 200-300 méteres átlagmagasságával ez igazából nem is hegység hanem csak dombság.Persze ez semmit sem von le szépségéből.

Az első kilátópont a sztráda felett

Az egykori Vörösmarty-kilátó nyomait bukkanva értünk el egy érdekes helyre,ahol valami érdekes kőfalak,kőalakzatok emelkedtek.Nem nagyon ismerem a közeteket,de úgy gondolom ez gránit volt.Itt tartottuk első pihenőnket.Az egykori kilátó már nem létezett,leégett vagy lebontották nem is tudom.A lényeg,hogy azóta már kezdetét vette egy új kilátó építése erre valahol,most 2016 novemberében még nincs kész a kilátó,de ha mész a környéken akár autóval messziről már látni,hogy valami kezd kiemelkedni a hegyen!

Gránitos látnivalók

A gránit mező után értünk be végre az erdei részekre.Bár Nadap szomszédságában vezetett az út és itt-ott lelehetett látni a falura,ezt most kihagytuk.Ezután tértünk rá a piros jelzésre ami már majd végigvezet a túránkon.Az út hol az erdőkbe vezetett,hol kiért a lankákra majd a Meleg-hegy a hegység legmagasabb csúcsa árnyékában kopár mező szerüségen haladt egészen a Bodza-völgyig.A jelek felfestését illetően azt kell mondjam erősen hagy kívánni valót maga után a hegység,ott kell,hogy legyen az ember esze ha nem akar eltévedni...

Változatos a táj Nadap környékén

Alighanem a Bodza-völgy volt a túra leglátványosabb és legkellemesebb szakasza.Belépve a völgy felső részére ami még elég magasan volt,rögtön egy pihenő és egy forrás fogadott amiből sajnos szomjunkat nem tudtuk oltani,mivel vízet nem adott.Itt volt a második pihenőnk,az idő továbbra is borús volt,de itt még nem esett az eső.Túránk során idáig,Velencétőll kiérve nem találkoztunk túrázókkal,kirándulókkal,de itt a pihenőnél már voltak.Pihentünk hát és folytattuk a túrát a völgyben lefelé.

Valami emlékmű a Bodza-völgy felső bejáratánál

A Bodza-völgyön lefelé a piros jelzés vezet és itt már jól felvoltak festve a jelzések.

Mindenesetre a minden irányba szétszórt a domboldlaban is fellelhető kövek,kőalakzatok,kőfalak rendkivül látványossá teszik ezt a völgyet.Ráadásul fentről lefelé a haladás szinte tökéletes.A völgy nagyjából észak-kelet - dél-nyugat irányú és ugye nem teljesen sík,hanem fentről jön lefelé.Aztán egy ponton síkká válik és elfordul teljes déli irányba,de innentől kezdve már Hurka-völgynek hívják.

A látványos Bodza-völgy

Kövek mindenhol a Bodza-völgyben

A Hurka-völgy hozza ugyanazt az élményt mint a Bodza-völgy

A Hurka-völgy hozza szinte ugyanazt az élményt mint a Bodza-völgy,mondom a külömbség csak annyi,hogy ítt már sík a terep.Míg a Bodza-völgy olyan 2km hosszú addig a Hurka-völgyet 3km-nek saccolom.Igaz a végén kiérünk az erdős részekből és már a hegység alatti mezőkön megy az út.Na itt kezdett eleredni az eső,ami aztán csak fokozodott.Az út aztán keresztezi a Sukoró-Pákozd országutat,majd áthalad az M7-es alatt.Ezután érjük el a pákozdi arborétumot és a katonai emlékhelyet.Ezt természetesen bejártuk,erről majd egy későbbi blogbejegyzésemben fogok írni.

Kilátás a pákozdi arborétumban található kilátóból

Úgy gondoltuk az arborétum után még elmegyünk Pákozdra,ráadásul nem is az országúton hanem visszafelé a Hurka-völgyben.Ám az eső itt már erősen esett és mivel már a húszadik kilométernél tartottunk fáradtak voltunk és elcsigázottak.Így itt befejeztük ezt a túrát ami így is nagyon kellemes volt.Visszamentünk még az országútig,ahol a szakadó esőben megvártunk egy Fehérvárra menő buszt.Azt csak megjegyzem,hogy a buszmegállóban esőbeálló nem volt...

Túránk útvonala a térképen