Visszatérés a Sorrento sziklákhoz és egy találkozó harminc év után...

 Szinte napra pontosan négy éve jártunk a Sorrento szikláknál Gergővel.Akkor hó volt és egy kicsit hideg,ám a túra mégis nagyon szuper volt.Az akkori kalandokról ide kattíntva olvashatsz amennyiben esetleg érdekelne...Aztán a sors (?) valamiért újra visszavezetett erre.Na és ha mindez még nem lett volna elég egy régi cimborám írt rám,majd hívott fel az elmúlt hetekben.Harminc éve(!) nem találkoztunk,ő volt egykori szerelmemnek a sógora.Ha annak a kapcsolatomnak ideje korán vége is szakadt,ővele természetesem semmi nézet eltérésem sem volt soha.Ő volt a királynő sógora ebben a történetemben .Úgy alakult,hogy jelezte eljönne erre a túrára.Korábban is szóba került,hogy összehozunk majd valamikor egy túrát,hát ennek most jött el az ideje.Pistivel a Széll Kálmán téren találkoztunk,mi ugye Dunaújvárosból érkeztünk Zolival és a Tizedessel.Harminc év múltán is megismertük egymást,majd a 22-es busszal kihúztunk Budakeszire.Innen indult a túra.

A Tizedes,Pisti és én útra készen

Kegyetlen hideget jósoltak mára kedvenc időjósaink,természetesen most is mellé durrantottak...Közel sem volt olyan hideg mint amit beígértek nekünk,nagyjából fagypont környékén mozoghatott a hőmérséklet.Tervünk az volt,hogy kihúzva Budakesziről a zöld+ jelzésen bemegyünk a Mária szurdokba,majd onnan a Makkos rétre.Ezután megyünk beljebb az erdőbe és a sárga jelzésbe becsatlakozva megyünk fel a Sorrento sziklákhoz.Onnan pedig az egykori vitorlázó repülőtér érintésével le Budaörsre.Olyan 12km-nek ígérkezett a terv és azt szinte tökéletesen el is találtuk.Pistivel harminc év után természetesen volt miről beszélgetni,így a buszon útközben Budakeszire abszolúlt nem figyeltem.Elöször jártam amúgy itt,ugye anno a mi Sorrentos túránk Gergővel Budaörsről indult.Na de nem sokára elértük a szurdokot.Örömmel láttam,hogy az erdei utak havasak voltak,így hosszú idő után kerülhetett ismét sor egy havas túrára.

A kegyhely a szurdokban

A Mária szurdok egy szépséges kis völgy völgy Budakeszi valagában.A jelzések jók voltak,több is akadt erre,de mi a zöld+-ra figyeltünk leginkább.Szép havas volt az erdő,az első komolyabb látnivaló egy szikla volt.Ez nem volt más mint egy kegyhely.Ezt megcsodálva egy rövid ideig még szép sziklás volt a szurdok,aztán lájtosabbra váltott.A telkek alatt haladt az út,a portákon itt-ott régi autók gyújteményébe szaladtunk bele és ezeket csodáltuk.Érdekes volt,de egy erdőben azért nem ilyesmit akarok elsősorban látni.Kanyargott a telkek alatt az út,mígnem elértük a Makkos rétet.Egy gyönyörű kellemes rét volt Budakeszi és az erdő találkozási pontjánál.Középpontjában egy nagy szép templommal,de voltak itt asztalkák,padok,pihenők.Na és rengeteg ember.Gyerekek szánkóztak,felnőttek túráztak,sétáltak.Míg meg úgy döntöttünk megreggelizünk.

A Makkos-rét egy szelete

Pistinél volt egy kis pálinka,mielőtt enni kezdtünk volna,lenyomtunk egy-egy felest.Ez jól jött,mert bár az a kegyetlen hideg nem volt,azért csak fagypont körül volt most is.Jót ettünk,majd visszamentünk a zöld+ jelzésre,amely már csak néhány méteren át kellett.Ugyanis a sárga jelzés keresztezte azt,mi pedig letértünk jobbra a sárgára.Ez vitt fel a Sorrento sziklákhoz.Persze addig még volt egy-két kilométer.Rengetegen mozogtak az erdőben.Az út enyhén emelkedni kezdett,egy tábla jelezte a Magoskői kőfejtőt.Kérdeztem a többieket kitérjünk-e megnézni,persze mondták,így megnéztük az igen közeli kőfejtőt ami szintén egy kis emlékhely volt.Nem tudtam megítélni kiknek az emlékhelye.Három oszlopon kis táblákba gravírozva sorra ott voltak a nevek egymás alatt.Zolika aztmondta túrázók emlékére.Nem vagyok biztos benne,valóban így volt-e,de akkor gondoltam Gergőnek is kéne oda egy kis táblácska...

A kőfejtőnél a többiek nézik az emlékhelyet

Zavaró tömeg kezdett itt lenni.Gyerekek rohangásztak,kamaszok fenhangon nevetgéltek.Ha már emlékhely,akkor talán nem így kéne itt viselkedni... Mint kőfejtő semmi extra nem volt,egy fal volt csak ott,ami talán leginkább lösznek tűnt.Egy tábla még jelezte a Magoskői kilátópontot,mivel nem volt túl messze oda is felmentünk.A kamaszok meg rögtön utánunk jöttek,három srác egy lánynak csapta a szelet.Mi meg felértünk a kilátópontra.Szép kilátásunk volt dél felé,minimálisan ugyan,de bezavartak a fák,de azért élvezhető volt.A kamaszok jelenléte azonban zavaró volt,így nem töltöttünk sok időt itt.Mentünk vissza a sárgára.

A Magoskői kilátópont

A sárga enyhén kapaszkodott.Elértünk egy kereszteződéshez,amiben megismertem azt a helyet ahol Gergővel jártunk éppen négy éve...Itt ment fel az út Csillebércre,amerre akkor mentünk és itt volt az a tábla amely akkor útbaigazított minket... Hát igen...mentünk tovább a sárgán,pont szemből jöttünk akkor Gergővel...így ezek már ismerős részek voltak.Az út következő szakasza pedig a Csodalány ösvény volt,amelyet egy tábla jelzett.Ez viszont nem volt itt négy éve,azóta nevezték el ezt a szakaszt.Szép völgy felett kanyargott az út.A Tizedes kicsit meglépett a mezőnytől,Zolika pedig megkezdte a csúszkálodását,amiből én viccet űztem kicsit.Ezt nem vette jónéven,így aztán olyanokat is mondott amit talán nem kellett volna,sajna ez elbaszta a további hangulatomat,de mentünk tovább.

A Csodalány ösvény

Jött az út első komolyabb emelkedője.Szerencsére nem volt hosszú.Egy pár jött lefelé,a lány ügyesen a fiú bénázva.El is esett.Nekem pedig eszembe jutott Gergő,hogy milyen ügyesen ment itt le akkor négy éve... De mi most felfelé mentünk.Nem volt túl köptető és mint mondtam nem volt hosszú,így viszonylag simán felmentünk.Itt már fentvoltunk a szirten és nem volt már messze a Sorrento.Viszont itt fenn már érezni lehetett a hideg kellemetlen szelet.Óriási tömeg volt a Sorrento szikláknál,ezt azért éreztem furcsának mert négy éve amikor itt jártunk Gergővel akkor csak mi voltunk itt.Négy év alatt ennyire megkedvelték az emberek a túrázást,ennyire megismerték ezt az amúgy nem túl ismert helyet?Némi fekete humorral,arra gondoltam biztos a mi akkori filmünk segített ebben.Persze természetesen nem így volt.Annak ellenére,hogy havas túrán voltunk,a sziklák mellett nem volt most hó.Bezzeg akkor régen...Nehezn tudtam csak fotózgatni az embertömegtől,de azért tudtam.A többieknek úgy tűnt tetszik a hely.

Visszatérés a Sorrento sziklákhoz

Körbejártuk megvizsgáltuk,felmentünk,lementünk,szétnéztünk.Kivéve Zolikát aki végig lennmaradt... Egy csoport megkért,hogy fotózzam le őket is.Közben a mieink úgy el-el tűntek,hogy engem nem volt senki aki lefotózzon,így egy szelfit voltam kénytelen készíteni.Vagy húsz percet kobászolgattunk a kővek között a hideg szélben,mire újra összegyűlt a társaság.Megittuk a pálinka maradékát Zolika kivételével,ő nem kért...Azért örültem,hogy ide is sikerült visszatérni,így újra elmondhattam,hogy Gergő nyomában vagyok most is.Nagyon nagy kár volt,hogy ő most nem volt itt velem,ekkora már sajnos semmi hangulatom nem maradt,így jobban rám is tört Gergő hiányérzete.Na de mentünk tovább.

Búcsú Sorrentotól,visszajövök még!

Ugye akkor rég a sárgán jöttünk Budaörsről,hiba volt mert így kimaradt az egykori vitorlázó repülőtér.Most azonban nem hagytuk ki.Búcsút vettünk a sárgától és letértünk balra egy jelzetlen útra,ez vitt el a budaörsi kopárokhoz ahol az egykori repülőtér is volt.A pálinka ezen a részen kicsit kiizzasztott annál is inkább mert enyhén emelkedtünk.Rengetegen mozogtak erre is.Végül aztán elértük a kopárokat.Ugye a kopár hegyeket ahol nem igazán volt fa,nemhogy erdő...így aztán minden eddiginél erősebb és hidegebb szél fújt itt.Ez már kellemetlen volt.A látvány próbálta feledtetni velünk a hideg szelet,mert amúgy egy gyönyörű helyen voltunk.A kellemetlen szél ellenére itt is sok ember volt.Körbenéztünk itt is.A kilátás pazar volt délre és Budaörsre.

A kopárokon

Megnéztük a vitorlázó emlékművet és még a kilátást csodáltuk,aztán elindultunk lefelé most a piros+ jelzésen immár.Itt ott jeges,de jól járható út vitt le a városba.Olyan ismerős helyek köszöntek szembe mint az Odvas-hegy,ahová szintén szívetmelengető emlékek fűznek...Simán leértünk a városba,az út a városházához vezetett.Megkérdeztem a többieket van-e kedvük elmenni a közeli Kőhegyre ahol a szép kápolna is állt.Nem volt.Így busszal visszamentünk Kelenföldre ahol elköszöntünk Pistitől,abban maradtunk,hogy egy új találkozásig ne várjunk újabb harminc évet,ha erre túrázunk a jövőben szóljunk neki.

Elérjük Budaörst

Kelenföldön nem kellett sokat várni jött a vonatunk,még világosban négy órára haza is értünk.A túra távját majdnem eltaláltam,hiszen 11.6km-et mentünk.Szép volt minden,szél csak fenn a hegyen volt.Nem volt túl megerőltető túra,elvoltunk,bár Zolika kirohanását nem értettem,mert máskor is mindig is viccelődtünk.Hát azt ígérte letilt és töröl a facebookon,ezt majd meglátjuk,.Így a következő túra most kérdéses,hol és mikor és kivel,vagy kikkel...de sosem adom fel!

Túra a magyar Grand Canyonhoz

 Mindig is november elején tettük a legjobb túrákat,hiszen érzésem szerint ez az év legkedvezőbb időszaka a túrázásoknak.Elég csak visszagondolnunk a Holdvilág-árkos,vagy a Salabasina-árkos túránkra.Vagy akár még idesorolhatom a tavalyi Memento parkos bulinkat,de megemlíthetem a néhány évvel ezelőtti dunai holtágakban és szigeteken vezető túránkat is.Mind-mind remek időben zajlott,olyankor amikor a legideálisabbak a feltételek,amikor a legkellemesebb az idő.Mindig akad legalább egy-két nap jó idő november elején,de olyan is volt amikor majd a teljes hónapban remek igazi őszi idő volt.Ebben reménykedtem,hogy most is így lesz,hiszen egy nappal korábban idehaza az őszi finálés sétámon már minden adott volt ehhez.Reméltem kitart a pompás idő a következő napon is.Így is lett.Bár kora reggel még némi zimankóban indultunk el,de aztán fokról fokra javult a helyzet.Annyira korán persze nem volt,mert a kormány hajnali ötig kijárási tilalmat rendelt el a covid miatt...Hat után találkoztunk a lassan megszokott csapattal a helyi vasútállomáson,jómagam,Zolika,Manó és a Tizedes barátaim társaságában indultunk Budapestre.A Pilis legkeletibb hegyén szándékoztunk ma túrázni egyet.

Az Amfiteátrum az Anquincumi hév megállónál

A Rókahegyi kőfejtő volt a mai célunk,ami mellett elhaladtunk 2018 márciusának elején amikor a Kevélyekről jöttünk lefelé,de akkor még fogalmunk sem volt róla,hogy létezik ez a hely.Mivel önmagában a kőfejtő nem ígért nagy túrát,próbáltuk úgy szervezni,hogy valamivel kombinálni.Így döntöttünk amellett,hogy Aquincumnál leszállunk a hévről és onnan gyalog megyünk ki a Rókahegyig,majd a kőfejtő után elmegyünk még Ürömre.Aztán meglátjuk mi lesz.Ez volt tehát a terv.Miután reggel nyolc felé megérkeztünk a Déli pályaudvarra,elmentünk a Margit hídi hév állomásig,onnan szambáztunk ki Aquincumig.Leszállva a hévről egyből ott volt egy rom,az egykori amfiteátrum.Hát ha már itt voltunk megnéztük.

Az egykori aréna

Az egykori aréna romjaiban is fenséges volt,leginkább az embert valami sportcsarnokra vagy cirkuszra emlékeztette.Végül is nagyon messze nem jártunk az igazságtól,hiszen az aréna 10-13 ezer néző befogadására volt alkalmas és iu.145 körül épülhetett.Micsoda építmény lehetett a maga korában!Talán még a római colosseummal is vetekedhetett...Na ezt csodáltuk meg,jártuk körbe,néztük meg minden szemszögből.Érdemes volt,mert valóban pazar volt.Sajnos nem mindenki gondolta így,mert itt-ott láttunk bizony szemeteket és ott felejtett üres sörösdobozokat...Ettől függetlenül egy élmény volt.Jól kezdődött tehát a túra.

Kivülről az aréna

Innen a piros T-re kellett ráállnunk,azaz a Mocsáros Tanösvényre.A jelzések meglehetősen gyengék és hiányosak voltak.Itt-ott viritott csak egy-egy kopott "T" betű,ami azt is eredményezte,hogy el-el keveredtünk,de hála az alkalmazásainknak az mindig visszavezetett a jó útra.Maga a mocsáros dülő,hát nem is tudom minek nevezzem.Végül is egy zöld terület volt a III.kerületben Óbudán,de meglehetősen rendezetlen,de itt-ott mégis szép.Egyes részeiről remek rálátásunk volt a közeli Hármashatár hegyre.Erről egyből eszembe jutott Gergő...hiszen vele voltam ott fenn utoljára... kicsit megdobbant a szívem,arra gondoltam milyen jó lenne ha Gergő is itt lehetne velem,velünk...Bíztam benne,hogy ott is volt,bár ennek most semmi jelét nem adta... A dülő egy pontján már nagyon jó volt az idő,úgy döntöttünk itt megreggelizünk.Alighanem egy egykori házikó alapjain tudtuk ezt megejteni a kellemes környezetben.

Át a Mocsáros dülőn,Zolika és a Tizedes

A Mocsáros dülőt átszelve végre búcsút mondhattunk a meglehetősen gyenge piros T jelzésnek.Kiértünk a Pusztakúti útra.Amelyen elég erős volt a forgalom,de az út mellett egy mindössze fél méter széles járdán lehetett haladni,így libasorban mentünk.Még a dülőn feltűnt a látóhatáron a Rókahegy,nem tűnt úgy,hogy nagyon messze lenne.Itt haladva az erős forgalommal a seggünkben mégis úgy tűnt,hogy messze van.Az Ürömi úti kereszteződésig valamivel több egy kilométert kellett itt mennünk.Később azért már kiszélesedett a járda.Letértünk az Ürömi útra,ami már maga volt a piros jelzés és itt kifogástalanok is voltak a jelzések.Ismerös volt...itt jöttünk le mikor a Kevélyek felöl érkeztünk,ezen a piroson..Kicsit bekacskaringózott az út az utcákon,de egyszer csak ott voltunk a Rókahegynél.A piros3 vezett tovább.

Az első találkozás

Jól járható,jól jelzett ösvény vezetett fel a kőfejtőhöz.Ami viszont negatívumként hozhatok fel,hogy olyan erős leginkább lábszaghoz hasonló szag volt érezhető a levegőben és ez végig a kőfejtőnél való tartózkodásunk alatt éreztünk.Néhol kellemetlen volt és nem is tudtuk mire vélni mi ez a szag... Ettől függetlenül persze jól éreztük magunkat a kőfejtő szebb és jobb vot mint ahogy azt előzetesen vártuk és gondoltuk.Manó áradozott is,hogy ez az év eddigi legszebb bulija.Szépen lassan elkezdtük bejárni a területet fokról fokra,lépésről lépésre.

Zolika,jómagam és Manó

Mondhatni a kőfejtő több szintes volt,egyes szintekre meredek lépcsők vezettek fel,ez Manót és engem is a Hegyestűs nyári túrára emlékeztetett,ott volt valami hasonló.Már az első szinten remek kilátás fogadott,pedig hol volt még a legfelső rész... Közben eszembe jutott,hogy ezt a helyet a magyar Grand Canyonnak is hívják.Ez tetszett,így elhatároztam,hogy ez lesz a bejegyzés és majd a videó címe is.Manó közben leratyizta a helyet,persze csak hülyeségből.Ezután egyész úton ezen erősködött,hogy legyen inkább túra a ratyihoz a címe.Persze ez nem volt méltó ehhez a csodálatos helyhez hiszen egyik ámulatból a másikba estünk szinte méterről méterre.

Az első kilátóteraszon jómagam,miközben mellettem a Tizedes szelfizik

Egyre meredekebb lépcsősorok vezettek egyre feljebb és feljebb,de megérte,mert minden szinten volt valami érdekes,valami szép dolog.Sok helyen kibontakozódott a kilátás,legtöbbször dél felé a városra.Sajnos nem volt teljesen tiszta a kép,szmogos és párás levegő zavarta a maradéktalan élvezetet,de így is klassz volt.A lábszag továbbra is érezhető volt,azért ez elég fura volt itt,nem tudtuk minek a szaga lehet ez?Tán a köveké,a mészkőé,a homokkőé ami itt volt?Többször is jártunk mészkős helyeken,sehol nem lehetett érezni ilyesmit.A kőfejtő külömben meglehetősen sok embert vonzott.Örvendetes volt,hogy ez most egyáltalán nem volt zavaró,de a legörvendetesebb az volt,hogy sehol sem láttam szemetet eldobva!A Rókahegyi kőfejtő pedig méterről méterre lett egyre pazarabb!

A Canyon előtt Manó a Tizedes és én

Gigantikus csodás kőfalak,sziklák olyan formában amiről nehéz volt elképzelni,hogy emberkéz alkotott,pedig valószinűleg az,hiszen a magyar Grand Canyon nem volt más mint egy mészkőbánya és az ötvenes évekre hagytak itt fel a bányászattal.Bementünk tényleg egy igazi canyonba,aminek szépségére már tényleg nem találtam szavakat.A piros3 jelzést ami kitünően felvolt festve itt érdemes követni,hiszen végigvezeti a vándort fokról fokra a legszebb helyeken.Ehhez a canyonos részhez egy icipicit ugyan lekellett térnünk róla,de megérte.A Canyon amúgy már felsőbb szinten volt és még mindig volt feljebb!A lépcsősor felfelé pedig egyre meredekebbé vált.Fantasztikus hely volt.

Manó és a Tizedes behatolna a canyonos részre

Egy szinttel feljebb láttuk,hogy a kőfejtőnek van egy ugymondd "belső udvara" is,ami nem is volt kicsi és amely szintén lenyügöző szépségű volt,de mielőtt arra mentünk volna,a piros3 jelzést követtük (ez késöbb odafenn körbejárta a belső udvart is amúgy,de ezt ekkor még nem tudtuk) amely elvitt az előbb emlitett canyon fölé.Ez volt talán a legszebb pontja az egész túrának.Odafenn is egy kilátóterasz volt,persze korláttal bíztosítva.A kilátás innen pedig minden eddiginél pazarabb volt,eleve maga a canyon látványa fentről és azon túl még kitekintés a városra,ez mindent vitt...!

A Canyon fentről

Nem volt vége a csodáknak,hiszen bármerre néztünk csodás volt!Elképesztő szépségű helyen voltunk...ohh,hogy ezt miért nem fedeztem fel korábban,amikor még Gergővel is eljöhettem volna ide...De nem volt idő erre gondolni,mert annyi minden látnivaló volt Egy magányos sziklaoszlop állt a belső udvarnak hát ha nem is a közepén,de egy pontján.Ebben pedig volt egy kis barlang.Egyszerűen mesés hely volt!Feljutottunk a legfelső részre is.Természetesen innen volt a legjobb a kilátás is.

A magányos

A barlang

Itt ketté vált a csapat,annyi volt a látnivaló,hogy ki ide,ki oda ment.Egy ponton el is vesztettük Manót és a Tizedest a látószögünkből,de ezen nem izgultunk.Majd meglesznek.Én közben odafent,kimentem a korláton kivülre is amilyen hülye vagyok.Ilyesmit megcsináltunk Gergővel is mindig.Egy szirtre mentek ki,a canyon fölé,annak oldalső sziklafalának a tetején lehettem.Nem volt veszélytelen!Kicsit remegett is a lábam,pedig nem vagyok úgy tériszonyos..Ha megcsúszok akkor zuhanok vagy negyven métret biztos...de nem csúsztam meg és néhány fotó készítése után visszamentem a biztonságos zónába.

Ide mentem ki...

Közben aztán megtaláltuk Manóékat,úgy festett ők meg megtalálták az egész hely legmagasabb pontját ami amúgy 254 méter volt,de magasabbnak tűnt.Onnan integettek,így odamentünk.A legmagasabb pontról kitünően látszodott a belső udvar is,ahol éppen sziklamászók tevékenykedtek és ez a tevénykedés természetesen nem szalonnasütés volt..mi meg követve a piros3 jelzést a belső udvar felett az ösvényen is végigmentünk.Innen is pazar volt minden...Bár még voltak részei a kőfejtőnek,úgy gondoltuk ennél szebbet már nem látunk,ideje menni.Nagyjából több mint két órát bolyongtunk a kőfejtőben,csodálva a csodákat!Megérte!

A belső udvar felett

A piros jelzésen kellett továbbmennünk,de a piros3 csak kerülővel vezetett vissza rá,az alkalmazásunk pedig úgy mutatta,hogy van egy mellékút ami szinte egyenes ágon rávisz a pirosra.Ezen mentünk,de kiderült ez egy zsákutca.Többen is alászaladhattak ennek,mert néhány ember rajtunk kivül szintén erre tévedt,volt aki mondta is,hogy ők is a pirosat keresik.Hát ez nem jött be,visszamentünk a piros3 jelzésre.Közben némi kedvencek temetőjében találtuk magunkat,hiszen volt néhány állatsír kereszttel ellátva,alighanem kutyák sírjai lehettek...Nem volt azért egy hátborzóngató hely.

Odalenn forrás után kutatva

Aztán leértük a pirosra.Ugye itt jöttünk 18 márciusában a Kevélyek felöl jövet,Zolival,Gergővel,Mónika Bernadettel.Ismerösként köszönt vissza az út.Sokan jártak rajta,akkor a kevélyekes túrán csak mi voltunk itt.Szép őszi erdőben haladtunk,mégis a legszebb látnivalót egy bőrszoknyás hölgy szolgáltatta,csizmában,fekete harisnyában...vajon mit kereshetett az erdőben?Sokáig nem volt ott,mert láttuk a mókamikijével van és egy másik útra tértek éppen le.Manóék meg úgy tűnt egy forrást találtak.Erre nem emlékeztem,mondom akkor frissitünk a vízkészleten.Mivel lentebb volt mint az út,Manóék leereszkedtek megnézni folyik-e,mi addig fentmaradtunk,még a szoknyás nőt bámultuk... Kiderült odalenn az nem is forrás,csak egy kő ami úgy néz ki mintha egy forrás lenne,de nem az volt.Sebaj.

Előttünk a Kevélyek

Kiértünk egy szép rétre,egy lovarda volt itt,erre is emlékeztem.Itt aztán pompás kilátásunk volt újfent.Elöször is szembet ott volt a Kevélyek,noha a Puszta-hegy és az Ezüst-Kevély eltakarta a Nagy és a Kis-Kevélyt,az így is szép volt.Aztán balra délre ott volt a Budai-hegység vonulata,jobbra északra pedig a Visegrádi-hegységé,elöttünk ugye a Kevélyek pedig a Pilis "játékoskeretéhez" tartoztak.Tehát ahol álltunk,három hegység is jól látszódott!A Visegrádi-hegységben is ismerösöket véltem felfedezni,hiszen a Bölcső-hegyet és a Lom-hegyet is láttam és kivehető volt az aranyló erdő is amiről a minap írtam.Valahol ott a sűrűben,ott volt a Salabasina-árok is.Mi pedig mentünk tovább a piroson.

Ló is akadt

Egy nő előzött be bennünket pedig mi sem gyenge tempót mentünk.Csinos volt ez is,de nem szoknyában volt,hanem rendes túraruhában,hátizsákkal a hátán.Egyedül rongyolt és úgy tűnt megy fel a Kevélyekre.Két óra tájban voltunk,igyekeznie kellett,ha még világosban leakarta tudni.Mi pedig a Békahát utcában voltunk,ami még Budapest.Ugye ennek mentén volt az a tömérdek szemét amit láttunk anno a Kevélyekről lejövet.Most viszont... teljesen tiszta volt minden!Úgy látszik itt rendet raktak!Ennek örvedtem vala!Jó ha nem mindig csak a szemetelést teszem szóvá,hanem a rendrakást is.Piros pont az illetékesnek!Tizedes és a Manó közben előrement.Újra hozták a folyton sietős formájúkat.Ugye mi Zolival azok vagyunk akik nem sietnek egy-egy túrán,hanem igyekeznek mindent ami szép és érdekes megnézni..Úgy kellett rászólnom a Tizedesre,mert ment volna egyenesen fel a Kevélyekre,hogy balra Üröm felé letérünk.

Elöször Ürömön túrázásaim történetében

Ürömön elöször járt mindegyikünk.Egy vendéglőbe beültünk egy kávéra és egy fröccsre.Majd mentünk át a településen.Újra egy piros T jelzést,egy tanösvényt kerestünk.Közben megtaláltuk Alexandra Pavlovna síremlékét.Ő volt ugye József Nándor hitvese,itt volt birtokuk és sajnos 17 éves korában belehalt a szülésbe,ahol a magzat is aztán elhunyt.Nagyon szép volt a kápolnája,de csak kivülről csodálhattuk meg,mert délben bezárt.Most meg már három felé járt az idő.Na,de legalább ezt is láttuk.

Alexandra Pavlovna kápolnája

Megdöbbentő sorsa lehetett szegénynek...

A kápolnához szép sétány vezetett,amelynek két oldalán padok voltak.Itt elfogyasztottuk maradék kajánkat,azt kerestük tovább a piros T-t.Helyenként úgy tűnt rajta vagyunk,máskor meg úgy,hogy eltűnt.Végül annyira elkeveredtünk,hogy nyoma sem volt neki.Visszamentünk ahol utoljára láttuk,persze tanösvény lévén a jelzések újra elégtelenek voltak...Na,de annyit kevertünk meg kavircoltunk,hogy elfáradtunk.Végül úgy döntöttünk befejezzük itt Ürömön a túrát,nem megyünk már vissza a csillaghegyi hévig,innen busszal bemegyünk Pestre.

Az ürömi kálvária

A busz az Árpád-hídi állomásig vitt vissza minket,onnan pedig villamossal mentünk el Kelenföldre.A vonat jött és hazarepitett minket.Hát egy kellemes nap volt ez is.Megmértük így most hajszállpontosan tudom,hogy 14.93km-t gyalogoltunk mindennel együtt,ami nem vészes.A Rókahegyi kőfejtő felejthetetlen volt és alighanem maradandó emléket hagyott mindannyiunkban.A ürömi keverésre viszont nem lehetünk büszkék,de sebaj,így is egy jó buli volt,remekül elvoltunk ismét!

Túra az új kilátóhoz

Március 20.-án avatták fel Velencén a Bence-hegyen a Velence-kilátót.Már az építését is figyelemmel kisértük,majd vártuk átadását.Ez megtörtént.Aztán azon kezdtük törni a fejünket mikor jöjjünk el megnézni a kész művet.Ugye novemberben eleve vezet erre egy bakancslistás túránk,de nem akartunk addig várni.Így beterveztünk a húsvéti négynapos ünnepben egy be nem tervezett túrát ide.Pénteken aztán nem jött össze,mert aznap reggel fejeztük be az éjszakás műszakot,szombaton meg idehaza játszott a Dunaújváros PASE,így ezen a két napon nem tudtuk megcsinálni a túrát.Maradt a vasárnap,de akkor meg viszonylag rossz idő volt,így nem mentünk.Húsvét hétfőjére aztán minden adva volt hozzá,hogy útrakeljünk.

Ha vonattal érkezel Velencére ez a kép fogad

Korán,már fél kilencre megérkeztünk Velencére.Az állomástól hamar leértünk a Velence Korzóra a tó legjobb strandjára.A tóban és a hattyúkban gyönyörködtünk kis ideig,majd útrakeltünk.A sárga jelzést követtük,ez szinte felvitt a kilátóhoz.Persze a kilátóig is akadt bőven látnivaló még.Betértünk Velencén még a Hösök parkjába,ahol különféle emlékművek voltak és persze szép virágok.Két templom,egy szép sétány és nádfedeles házikók kísértek ki a városból.Híd vezetett át a sztárda felett,majd itt egy kisebb dombon elénk bukkant az első kilátópont.Mi már voltunk itt Gergővel pár éve,de most is tetszett a hely.

Az első kilátópont

Innen emelkedösre váltott a sárga jelzés,de nem durva mértékben.Átszelte a gazdag negyedet,majd a Sárgaföldes utcán mentünk felfelé.Fentebb egy csigavonalat követve ment fel az út.A kilátó amúgy már lentről látszódott,onnan úgy tünt nincs fent senki.A sárga jelzés egy ponton elhagyta a csigavonalat,de mi mentünk tovább a csigán,a sárgára majd a kilátó után visszajövünk.Egyre több és több autó húzott felfelé,majd odaérve a kilátóhoz megdöbbenve láttuk,hogy óriási az embertömeg...de szinte mindenki autóval jött fel.Hiába na,mert ez műanyag...A kilátó amúgy gyönyörü volt!

Az impozáns kilátó

Körbejártuk,majd nem maradt más hárta elindultunk felfelé.Gondolom még az újdonsága miatt és a húsvéti ünnepekre való tekintettel a belépés még ingyenes volt.Amúgy majd fizetni kell hamarosan érte.A csiga jelleg itt sem maradt el,hisz csigalépcső vezetett fel egészen a végéig.A lépcsőházat szép képekkel díszitették,növények,madarak képeivel.Ízléses volt.Odafenn is óriási volt a tömeg és óriási a szél.Majdnem lefújt minket és majdnem kifújta a telefont a kezemből.Szerencsére azért nem történt baj.A nagy tömegben csak nehezen fértünk oda azokhoz a helyekhez ahonan élvezni lehetett a kilátást,de azért sikerült.Pompás kilátás volt,körpanoráma.Délre a Velencei-tó és a Mezőföld tájai bontakoztak ki.Északra és nyugarta a Velencei-hegység vonulatai és a környező települések.A távolban pedig a Budai-hegységet lehetett látni.

Majd lefúj a szél

Észak...

Dél...

A szél és a nagy tömeg miatt nem lehetett sokáig fent maradni.Lejöttünk jó tíz perc után.Sebaj,reméljük majd novemberben ha erre jövünk jobbak lesznek a körülmények.Leérve lent ha lehet az eddigieknél is nagyobb volt a tömeg.Na persze ez a kilátó autóval is könnyen elérhető...magamban arra gondoltam azok a kilátók ahová csak gyalogosan lehet felmenni nem vonzanak ekkora tömeget...na igen,mert ez műanyag...Visszamentünk a sárga jelzésre,a kilátó még jó darabig kísérte utunkat.Távolabbról is látni lehetett a nagy tömeget odafenn...mi egy lankán pedig kényelmesen elfogyasztottuk az uzsonnánkat.

Távolról is látszik az embertömeg odafenn

Kaja után tovább a sárgán egy kis részen végre súroltunk egy erdőt majd elértük a Nadap melletti völgyet,amelynek nem volt neve,elneveztük hát Nadapi-völgynek.Itt is jártunk már,akkor a piroson mentünk tovább.Most is búcsút vettünk a sárgától,de innen már a sárga+ jelzést követtük,ez pedig maga a bicikliút volt ezen a szakaszon.Ez a völgy amúgy meglehetősen szép volt a legmagasabb csúcs a Meleg-hegy alatt.Egész idáig benyúltak Nadap házai,de most nem oda tartottunk.Majd ha minden jól megy akkor novemberben...Sukoró felé vettük az irányt.

A völgyben

 A bicikliút maga a Velencei-tót körül ölelő bicikli út volt és a sárga+ egész Sukoróig ezen haladt.Na ez a völgytöl nem volt egy nagy táv,tán még három kilométer sem.Persze azért látnivaló így is akadt.Mégpedig egy kőhíd.Pompás építmény volt.Megnéztük persze minden szögből és még alá is lementünk.Érdemes volt.Egy gyorsfolyású patakocska volt a híd alatt,egy szép alagúttal,másik irányba pedig vadregényes tájjal.Érdemes volt itt fotózkodni.Ekkor még nem tudtuk,de jó egy óra múlva újra találkoztunk a patakocskával igaz kicsivel odébb.De erről majd később.Visszamásztunk a sárga+ -ra és folytattuk az utunkat.Nem kellett messze menni újabb csodákért.

A Kőhíd

A híd alatt Gergő

A híd után otthagyva a sárga+ jelzést egy kisebb magaslatra kapaszkodtunk fel.Érdemes volt mert csodás körpanoráma tárult a szemünk elé!Belehetett látni az egész Velencei-hegységet,elöttünk pedig maga Sukoró település pompázott a kéklő Velencei-tóval a háttérben.Pompás hely volt!Még a kilátó is látszódott,innen is kilehetett venni az embertömeget rajta...Lementünk a magaslatról és a sukorói köveknél találtuk magunkat.Újabb csodás látnivaló volt ez is.

Kilátás a magaslatról

A kő és a templom

Kevesebb kő volt kisebb területen mint a pákozdi ingóköveknél,de ezek is csodásak voltak.Központban egy óriási kő állt,tán ez lehetett a lyukas kő?Lyukat mindenesetre nem találtam rajta.Beleillett a tájba és jól mutatott a sukorói templommal a háttérben.Itt is készült egy rahedli fotó.Aztán itt megtartottuk második pihenönket,amelyre amúgy semmi szükség nem volt,hisz ha volt valaha túra amely nem volt fárasztó,akkor ez volt az!Volt itt egy asztal padokkal,adta magát a dolog.Megittunk egy kávét ezen a gyönyörü helyen.Itt lettünk figyelmesek a kőtöl balra egy táblára amelyen egy nyíl volt és egy szöveg: "kőfejtő".Nohát elindultunk felfedezni ezt a bizonyos kőfejtöt.Érdemes volt!Újabb csoda került szemünk elé!

Az olasz kőfejtő

Egy ösvény vezetett be az erdőcskébe,amely aztán keresztezte azt a bizonyos patakocskát amellyel az előbb a kőhíd alatt találkoztunk.A pataktól néhány méternyire volt egy sziklahalom,mint kiderült ez volt az olasz kőfejtő.Nem tudom az olasz név itt mit jelenhetett.A sziklahalom 6-8 méter magas lehetett és vagy 15 széles,mellette is ösvény vezetett fel.Felmentünk a tetjére,ahonnan újabb csodás kilátás fogadott Sukoró irányába.Az ösvény tovább is folytatódott,mentünk hát tovább....egy kisebb sziklahalom volt feljebb,innen is pazar volt a kilátás!Egészen fantasztikus túrán voltunk ismét!

Tovább az ösvény aztán visszavezetett a kőhídra,ahonnan a sárga+-on besétáltunk végre Sukoróra.Tehát egy kisebb kört tettünk itt a kövek és a köfejtök között.

A kálvária

Sukoró gyönyörü település volt a velencei domboldalban,csupa-csupa nádtetős házakkal.Odaértünk a templomhoz amit már a Velence Korzóról is látni lehetett.Kálvária volt a háta mögött.Elötte meg egy kis terasz,ahonnan a kilátást pár bokor azért akadályozta.A templom zárva volt,bemenni nem tudtunk.Sétáltunk hát a településen.Valóban nagyon szép hely volt.Ezzel vált amúgy teljessé a kör  - immár az összes Velencei-tó parti településen jártunk,de úgy hiszem ez volt a legszebb!Sétáltunk még a településen valószinüleg a főtérre értünk ahol kis park volt emlékművek és egy másik templom,a református.Ez a hely is szép volt.

A másik templom

Ennek megcsodálása után visszatértünk a sárga+ -ra amely levezetett a domboldalon a falu végére egy buszmegállóhoz.Azonban a buszig még volt másfél óránk,így beültünk ott egy presszóba.Így aztán itt fejeztük ezt az újabb pompás túrát.Nem mentünk sokat,nem fáradtunk el,de sok és pazar látnivalókban volt részünk.Érdemes volt eljönni!

Túránk útvonala