A Sorrento sziklás túráink története

 Még egy kicsit várni kell az idei első túránkra (bár tavaly is februárban kezdtünk),így addig is valamivel el kell ütni az időt itt a blogban is.Mivel mostanában voltak a Sorrento sziklás túráink évfordulói,így adja magát a téma,hogy összefoglaljam az eddigi itteni élményeinket.Tulajdonképpen a Sorrento sziklák akár az ikonikus helyek sorozatomban is szerepelhetnének és alighanem fognak is.Hiszen immár ikonikus helyszíne túrázásainknak.

A Sorrento sziklákat a Budai-hegység legdélibb rögvonulatán a Csiki-hegyekben találjuk meg Budörstől északra,Budakeszitől enyhén dél-keletre.Nevüket ha jól emlékszem az olaszországi Sorrentoról kapta amit a legenda szerint a turisták neveztek el így a táj hasonló szépsége és adottságai okán.

Az első találkozás

Én először 2016 vége felé szereztem róla tudomást,egészen addig a létezésükről sem tudtam.Egy a you tube-n fellelhető amatör túrafilmben láttam.Nagyon tetszett a film és megfogott a dolog.A film készítője meg nagyban inspirált abban,hogy magam is ennek a hobbinak hódoljak aztán a jövőben.Sajnos idővel a film és az alkotója is eltűnt a videómegosztóról,de én már tudtam,hogy elfogok jönni ide.Annál is inkább,mert nincs igazán vészes távolságra az otthonunktól.

Gergővel való terveink megbeszélésén már szerepelt is a 2017-es bakancslistánkban és,hogy-hogy nem ez lett az év első túrája.Akkor még nem tudtam,hogy valahányszor erre járok,az mindig csak télen lesz.Aztán 2017 január közepén útra is keltünk Gergővel és egy havas,de fantasztikus körtúrát tettünk Budaörsről a Sorrento sziklák érintésével.Az élet egyik legjobb túráján még érintettük Csillebércet és az Odvas-hegyet.Örök emlékként vonult be a szívünkbe mind a hely,mind a túra.

Gergő a szikláknál 2017-ben

Jómagam első alkalommal az ikonikus helyen

Megfogadtuk Gergővel,hogy egyszer majd jó időben visszatérünk.Sajnos aztán ezt az élet nem adta már meg.Közel két év múlva Gergő már egy ennél is szebb helyre ment túrázni..Teltek a hónapok az évek,valahol mélyen mindig is ott volt bennem a Sorrento sziklák,de nem vezetett erre semmi,egészen 2021 januárjáig.Ekkor találkoztam újra harminc év múltán Pisti barátommal,akivel megbeszéltünk egy túrát.Mivel itt lakott a környéken,adta magát a dolog,hogy visszatérhessek (újfent télen) a Sorrento sziklákhoz.A túrára elcsaltam még Zolikát és a Tizedes barátomat is.Szintén egy havas,látványos dolog kerekedett a dologból,el is voltunk,míg Zolikát addig-addig basztattam,hogy megelégelte.Kicsit bénázgatott ezen a túrán én meg oda-oda szóltam amit aztán nem vett jó néven.Így kicsit fagyos hangulatban zárult a túra.Pedig szép volt magával a Sorrentóval és sok-sok eddig számomra ismeretlen hellyel.Budakesziről indultunk amúgy és Budaörsön fejeztük be,tehát ez nem körtúra volt már.

Másodszorra itt,napra pontosan négy évvel az első alkalom után

Gyönyörű hely!

Harmadjára 2023 december végén voltunk itt,újra télen.Most csak Zolikával jöttem és Budaörsről szándékoztunk menni a sziklák érintésével a Normafáig.Így is lett.Amikor megérkeztünk Budaörsre úgy tűnt kitünő napos túraidőnk lesz.Aztán ahogy mentünk bele a túrába és haladtunk fel a hegyen egyre inkább rákapcsolt a szél.Ennek az lett a vége,hogy a szikláknál már viharos szél fújt.Kapaszkodni kellett,hogy le ne vigyen minket a szél a mélységbe,valamint féltünk,hogy nehogy egyik fát kicsavarja és az ránk dőljön.Ennek ellenére megcsináltuk a túrát amelyen méterről méterre lett egyre szarabb és ocsmányabb az idő.A sziklák most is szépek voltak,de a hatalmas szélben nem nagyon volt élvezhető...

A harmadik alkalommal

Ez a három alkalom volt,hogy eljutottam ide.Érdekes,hogy mindhárom alkalommal télen sikerült ez.Pedig Gergővel és Zolikával is megfogadtuk,hogy egyszer végre jó időben is eljövünk ide,mert valószínűleg akkor jobban élvezhetőek a hely és a táj addotságai.Ez eddig nem sikerült,de ha egészségem is engedi akkor ezer százalék,hogy jövünk még ide.Az sem baj ha télen,mert azért ez télen is nagyon szép,ezt el kell ismerni.Nagyon jó túrák tehetők erre,ezerféleképpen kombinálva,rengeteg a turistaút a környéken a látnivaló.Nagyon-nagyon király környék ez.A szívemhez is nőtt,kedvelem is és hát sok immár az élmény innen is.Mindhárom túra jó volt ami erre vitt,de persze az elsőt amit Gergővel csináltunk,azt nem tudja überelni semmi.Remélem és hiszem,hogy Gergő is magával vitte annak a fantasztikus túrának a csodáját és emlékét...

A harmadik alkalom,lesz-e negyedik?

Ezekről a túrákról is készültek filmjeim.Hogy-hogy nem ezek nem éppen a legjobb minőségűek lettek,de legalább vannak.Ezeket én most nem teszem be ide.Benne vannak a blogban az adott helyen már és ott van a you tube csatornámon.Rákesel ha érdekel a Zolee&Gergő túrák csatornára és ott a Sorrentos videókat keresed.Meglesz az.

Újra Kőhegy,újra Sorrento!

Nagyon szép emlékeim vannak a Budaörs környéki hegyekről.Csodás túrákat tettünk errefelé Gergővel.Nyolc éve is már,hogy megismertük a Kőhegyet és hét éve annak,hogy első alkalommal voltunk a Sorrento szikláknál.A hely csodája örökre rabul is ejtett.Na és az sem mellékes,hogy rengeteg turistaút fut a környéken amelyek fantasztikus helyeken visznek át.Így aztán mindig örömmel térek vissza erre a környékre.A téli túrák előzetes szervezésekor szóba sem kerül egy Sorrentos sziklás túra lehetősége.Aztán Vikivel beszélgetve a napokban jelezte,hogy eljönne újra velünk túrázni,csak találjuk ki hova merre mennénk.Így közösen hoztuk össze ennek a túrának a tervét.Viki aztán az utolsó pillanatban lemondta a túrát,mi viszont Zolikával már nem akartunk változtatni,így ez lett a soron következő túránk.Tetézte a bajokat,hogy nem mondtak kedvező időjárást arra a napra amikor menni akartunk.De már a folyton megszivató meterológusoknak sem hittünk,így neki indultunk december 22-én pénteken a budaörsi hegyeknek.

A Kőhegyre vezető lépcső kellemes emlékeket idéz...

Mivel Budaörs könnyen elérhető nem kapkodtunk.A reggeli fél hetes vonattal mentünk ami gyors vonat volt így félórával előbb fel értünk Kelenföldre mint terveztük.Ha így alakult elmentünk az itteni törzshelyünkre a közeli Lakat kocsmába egy reggeli italra.Ezt letudván meg elmentünk az aluljáró túlsó végél található buszpályaudvarra.Onnan indult a busz Budaörsre.Nem kellett sokat várni a 40-es busszal aztán hamar ki is értünk a kellemes hangulatú Budaörsre.Pompás időnk volt!Ezerrel sütött a nap és szél is alig volt.Hol az eső a viharos szél amit a nagy tudásúak jósoltak erre a napra?Na így higyjen nekik az ember... A vártnál is könnyebben elértük a Kőhegyre vezető lépcsősort.Maga a Kőhegy már a városból is látszódott természetesen,rajta a szép kis kápolnával!A hosszú,de nem vészesen meredek lépcsősoron is hamar felértünk és már ott is voltunk a Kőhegyen!

Zolika öröme,hogy felért a budaörsi Kőhegyre

Nem is tudom hányszor voltunk itt Gergővel.Kétszer biztosan,de az is lehet,hogy háromszor.Mindegy kettő alkalom jutott eszembe.Így felérvén természetesen Gergő körül jártak a gondolataim.Fájt,hogy nem lehetett már itt velünk....Zolikának tetszett a hely,szó mi szó szép is valóban..A kis kápolna a kövek,a kereszt a kőbe várjt lakások és a teljes 360 fokos panoráma azért rendesen odabasz az ember lelkének,már jó értelemben persze.Itt már a hegyen volt ugyan némi szél,de szinte kellemes volt.Persze ahogy Gergővel is anno,úgy Zolikával is körülnéztünk alaposan bejárva a hegy tetejét mindenfelé.Valóban csodás,fantasztikus hely ez.Aki nem járt még itt ne mulassza el!

A gyönyörű kápolna  Kőhegyen

Szemben a csodás emlékű Odvas-hegy

Nagyon megfogott a kilátást illetően az észak-nyugati irányban tornyosuló szemközti Odvas-hegy ahová szintén fantasztikus emlékek fűztek.Gergővel másztuk azt is meg 2017 januárjában hóban.Azt jöttünk le olyan helyen ahol épeszű ember nem jön le.Annyira fantasztikus kaland volt az...de most megint vérzett a szívem látva az Odvast,hogy Gergő nem lehet itt velem.Feljebb menve a Kőhegy legmagasabb pontjára már keményen fújt a szél,így sokáig nem is voltunk itt.Lemenve a barlanglakások mellett széltől védve reggeliztünk meg.Még felmentünk a kereszthez.szétnéztünk mindenfelé.Jó volt.A hegyről a kápolnáról is mindenről itt részletesen is írtam már itt a blogban pár éve.Akinek van kedve keresse vissza.Mi búcsút mondtunk a hegynek aztán indultunk lefelé.Ha egészségem kitart boritékolható,hogy jövök még ide.

A Kőhegy legmagasabb pontján azért volt cúg rendesen...

Alattunk maga Budaörs

Leérve elmentünk a Kálvária-hegy mellett is,mondanom sem kell,itt is jártunk Gergővel majd végre jelzett turistaútra értünk.A piros+ vezetett minket ki a városból,majd felfelé a hegyre.Anno akkor rég elég gyenguszok voltak erre a jelzések felfestései,most viszont kifogástalanok voltak!A városból kiérve volt egy emelkedős szakasz az erdőben,de nem volt olyan vészes.Meglepő volt,hogy senki sem túrázott erre.Pár éve amikor erre túráztunk Zolikával a Tizedessel és Pistivel elég sokan mozogtak a környéken.Most viszont senki.Talán az idióta időjósok ijesztették el az embereket?Továbbra is teljesen jó túraidő volt.Felérve csodás tájakon át az egykori vitorlázó reptérre,odafenn a fensíkon kemény szél volt ugyan,de itt az év szinte minden napján ez van.Ja még nem beszéltem az útvonal tervről.Szóval a Kőhegy megvolt már,onnan kapaszkodtunk fel ide a régi vitorlázó reptérre.Innen pedig majd a Sorrento sziklákhoz megyünk majd onnan eltúrázunk egészen a Normafáig.Persze itt az egykori reptéren is körülnéztünk,a kilátás innen is pazar.

Felfelé szép tájakon keresztül

Nehéz elképzelni,hogy ez egykor egy repülőtér volt...

A repülőteret letudva már jelzetlen úton indultunk a Sorrento sziklák felé.Egyre nagyobb lett a szél,de a nap sütött ezerrel.Egy völgyszerű katlanban erdőben haladtunk.Itt keményen susogott a szél ami egyszerre volt félelmetes,de csodás is.Leginkább attól féltünk,nehogy egy fa kidőljön mert rázta őket rendesen a szél.Itt jöttek először szemben túrázók,nem is kevesen.Végül kiértünk arra a sárga jelzésre ami szintén Budaörsről jött.Ezen jöttünk mi egykor Gergővel.Erre letérve mentünk tovább a Sorrento sziklákhoz.Itt volt az a csodás fenyőerdő ami annyira tetszett már akkor rég is.Továbbra is fújt a szél a sziklák pedig itt voltak a fenyvesben.Itt sem volt senki!Amikor Gergővel voltunk itt lassan hét éve akkor sem volt itt senki.Amikor viszont közel három éve a Tizedesékkel jártunk erre,akkor nagyon sokan voltak.Ahogy rég most is a sziklák ölelésében találtunk védelmet a nagy széltől.Továbbra is a fa kidőlésektől tartottunk.Ám azok állták a sarat,illetve a szelet.Kicsit körülnéztünk,de nem voltunk itt olyan sokáig.A sziklákról is volt már szó ebben a blogban,most nem térek ki rájuk részletesen.Legyen elég annyi,érdemes eltúrázni ide mindenkinek!

A Sorrento sziklák egy része

Immár harmadik alkalommal itt!

A sziklák után mentünk tovább a hegy oldalában haladó sárga jelzésen.A fenyves megszünt.A szél csitult!Elértük azt a pontot ahogy Gergő jobbról balra haladva cikázva tudott csak lemenni.A veszélyesen csúszó leejtő most sem tűnt könnyű feladatnak.Jut eszembe abban a bakancsban voltam amelyben akkor rég Gergő lement itt,esés nélkül ügyesen!Az én túrabakancsom kezdni a végét járni,mivel újra nincs pénz,így Gergő egykori bakancsát vettem elő.Én nem voltam olyan ügyes mint ő,mert lefelé menet a csúszos avaron seggre csücsültem.Mögöttem Zolika látva az én esésemet ovatósabbra fogta a dolgokat így nem esett el.Valószinű ha ő megy elöl ő csúszik el.Szóval Gergő meg itt ügyesen esés nélkül lement akkor rég...Perfect és respect...

Ingerszegény részek

Hosszú ingerszegény részek jöttek.A szél hol elcsitult,hol felerősösödött.Az erdőben haladtunk,elmentünk a Magoskői kőfejtő mellett,az emlékhelyet mindenesetre megnéztük.Majd pár kilométer után értük el a Csacsi rétet.Minő meglepő itt volt egy társaság akik főztek!Ez az erős szélben azért elgondolkodtató volt...Közen egyre inkább havas,jeges lett az út.Én meg csúszkáltam Gergő bakancsában.Hogy a fenében csinálta a fiam,hogy sosem csúszott szinte el?Megint csak tisztelettel adóztam emléke és nagyszerűsége előtt.Én nehezen haladtam,csúszkáltam.Zolika most vett egy vadiúj bakancsot amelynek ez volt az első túrája.Jelesre vizsgázott a bakancs.Csodálkozva mondta,hogy meglepi a dolog,mert eddig mindig ő csúszkált én haladtam jól.Most fordítva volt.Mondtam a jó bakancsom a végét járja,de talán majd egy-két túrát kibír majd.

Valahol az erdőben

A Csacsi rétnél

Mivel a Csacsi réten ott volt ez a társaság,megállni nem tudtuk.Haladva tovább még a három ismeretlen katona sírja adott látnivalót.Itt is jártunk már Gergővel mondanom sem kell.Ezután kereszteztük a kisvasút pályáját,majd a Normafához érve elég szar lett az idő.A nap eltűnt a szél keményen fújt.Kellemetlen volt.Na de célnál voltunk és a túra szinte egészén nem volt olyan rossz a idő.A kellemetlen időben a Normafánál csak a kilátást néztük meg gyorsan,próbáltunk még valami kajahelyet nézni,de nem találtunk kedvünkre valót.Végül is befejeztük a bulit,itt már nem volt jó az idő.A 21-es busszal lejöttünk a Déli pályaudvarig,ott pedig beültünk a Vagon étterembe.Most volt hely bőven.Lenyomtunk egy gulyást és egy bolognait.Ittunk kávét,forralt bort és limonádét is.Az ablakból láttuk,hogy odakinn szakad az eső.Jól időzítettünk tehát.

A három katona sírja

A Normafánál most nem volt jó lenni

A Vagon étterem

Kaja után mentünk vissza a Délibe.Félóra múlva indult a vonatunk.Mellbevágott az,hogy itt a vécézés már 300 forintba került!!! Hova jutott mi a tejjel mézzel folyó Orbánistán...(szégyen!)A vonatunk aztán elindult és ez is zónázó volt így már fél hatra hazaértünk.Kellemes jó túra volt 90%-ig elviselhető idővel.Csak túra végén kezdett az a szar idő lenni amit bejósoltak.

Ez volt az év 22.túrája.Ebben idén nem vagyunk túl erősek...Most 12 km-t mentünk,így tartunk összesen 328,1 kilométernél ami 14.91 km/túra átlagot eredményez.

Ha minden jól alakul idén még lesz egy túránk és akkor a december már nem is oly gyenge!

Visszatérés a Sorrento sziklákhoz és egy találkozó harminc év után...

 Szinte napra pontosan négy éve jártunk a Sorrento szikláknál Gergővel.Akkor hó volt és egy kicsit hideg,ám a túra mégis nagyon szuper volt.Az akkori kalandokról ide kattíntva olvashatsz amennyiben esetleg érdekelne...Aztán a sors (?) valamiért újra visszavezetett erre.Na és ha mindez még nem lett volna elég egy régi cimborám írt rám,majd hívott fel az elmúlt hetekben.Harminc éve(!) nem találkoztunk,ő volt egykori szerelmemnek a sógora.Ha annak a kapcsolatomnak ideje korán vége is szakadt,ővele természetesem semmi nézet eltérésem sem volt soha.Ő volt a királynő sógora ebben a történetemben .Úgy alakult,hogy jelezte eljönne erre a túrára.Korábban is szóba került,hogy összehozunk majd valamikor egy túrát,hát ennek most jött el az ideje.Pistivel a Széll Kálmán téren találkoztunk,mi ugye Dunaújvárosból érkeztünk Zolival és a Tizedessel.Harminc év múltán is megismertük egymást,majd a 22-es busszal kihúztunk Budakeszire.Innen indult a túra.

A Tizedes,Pisti és én útra készen

Kegyetlen hideget jósoltak mára kedvenc időjósaink,természetesen most is mellé durrantottak...Közel sem volt olyan hideg mint amit beígértek nekünk,nagyjából fagypont környékén mozoghatott a hőmérséklet.Tervünk az volt,hogy kihúzva Budakesziről a zöld+ jelzésen bemegyünk a Mária szurdokba,majd onnan a Makkos rétre.Ezután megyünk beljebb az erdőbe és a sárga jelzésbe becsatlakozva megyünk fel a Sorrento sziklákhoz.Onnan pedig az egykori vitorlázó repülőtér érintésével le Budaörsre.Olyan 12km-nek ígérkezett a terv és azt szinte tökéletesen el is találtuk.Pistivel harminc év után természetesen volt miről beszélgetni,így a buszon útközben Budakeszire abszolúlt nem figyeltem.Elöször jártam amúgy itt,ugye anno a mi Sorrentos túránk Gergővel Budaörsről indult.Na de nem sokára elértük a szurdokot.Örömmel láttam,hogy az erdei utak havasak voltak,így hosszú idő után kerülhetett ismét sor egy havas túrára.

A kegyhely a szurdokban

A Mária szurdok egy szépséges kis völgy völgy Budakeszi valagában.A jelzések jók voltak,több is akadt erre,de mi a zöld+-ra figyeltünk leginkább.Szép havas volt az erdő,az első komolyabb látnivaló egy szikla volt.Ez nem volt más mint egy kegyhely.Ezt megcsodálva egy rövid ideig még szép sziklás volt a szurdok,aztán lájtosabbra váltott.A telkek alatt haladt az út,a portákon itt-ott régi autók gyújteményébe szaladtunk bele és ezeket csodáltuk.Érdekes volt,de egy erdőben azért nem ilyesmit akarok elsősorban látni.Kanyargott a telkek alatt az út,mígnem elértük a Makkos rétet.Egy gyönyörű kellemes rét volt Budakeszi és az erdő találkozási pontjánál.Középpontjában egy nagy szép templommal,de voltak itt asztalkák,padok,pihenők.Na és rengeteg ember.Gyerekek szánkóztak,felnőttek túráztak,sétáltak.Míg meg úgy döntöttünk megreggelizünk.

A Makkos-rét egy szelete

Pistinél volt egy kis pálinka,mielőtt enni kezdtünk volna,lenyomtunk egy-egy felest.Ez jól jött,mert bár az a kegyetlen hideg nem volt,azért csak fagypont körül volt most is.Jót ettünk,majd visszamentünk a zöld+ jelzésre,amely már csak néhány méteren át kellett.Ugyanis a sárga jelzés keresztezte azt,mi pedig letértünk jobbra a sárgára.Ez vitt fel a Sorrento sziklákhoz.Persze addig még volt egy-két kilométer.Rengetegen mozogtak az erdőben.Az út enyhén emelkedni kezdett,egy tábla jelezte a Magoskői kőfejtőt.Kérdeztem a többieket kitérjünk-e megnézni,persze mondták,így megnéztük az igen közeli kőfejtőt ami szintén egy kis emlékhely volt.Nem tudtam megítélni kiknek az emlékhelye.Három oszlopon kis táblákba gravírozva sorra ott voltak a nevek egymás alatt.Zolika aztmondta túrázók emlékére.Nem vagyok biztos benne,valóban így volt-e,de akkor gondoltam Gergőnek is kéne oda egy kis táblácska...

A kőfejtőnél a többiek nézik az emlékhelyet

Zavaró tömeg kezdett itt lenni.Gyerekek rohangásztak,kamaszok fenhangon nevetgéltek.Ha már emlékhely,akkor talán nem így kéne itt viselkedni... Mint kőfejtő semmi extra nem volt,egy fal volt csak ott,ami talán leginkább lösznek tűnt.Egy tábla még jelezte a Magoskői kilátópontot,mivel nem volt túl messze oda is felmentünk.A kamaszok meg rögtön utánunk jöttek,három srác egy lánynak csapta a szelet.Mi meg felértünk a kilátópontra.Szép kilátásunk volt dél felé,minimálisan ugyan,de bezavartak a fák,de azért élvezhető volt.A kamaszok jelenléte azonban zavaró volt,így nem töltöttünk sok időt itt.Mentünk vissza a sárgára.

A Magoskői kilátópont

A sárga enyhén kapaszkodott.Elértünk egy kereszteződéshez,amiben megismertem azt a helyet ahol Gergővel jártunk éppen négy éve...Itt ment fel az út Csillebércre,amerre akkor mentünk és itt volt az a tábla amely akkor útbaigazított minket... Hát igen...mentünk tovább a sárgán,pont szemből jöttünk akkor Gergővel...így ezek már ismerős részek voltak.Az út következő szakasza pedig a Csodalány ösvény volt,amelyet egy tábla jelzett.Ez viszont nem volt itt négy éve,azóta nevezték el ezt a szakaszt.Szép völgy felett kanyargott az út.A Tizedes kicsit meglépett a mezőnytől,Zolika pedig megkezdte a csúszkálodását,amiből én viccet űztem kicsit.Ezt nem vette jónéven,így aztán olyanokat is mondott amit talán nem kellett volna,sajna ez elbaszta a további hangulatomat,de mentünk tovább.

A Csodalány ösvény

Jött az út első komolyabb emelkedője.Szerencsére nem volt hosszú.Egy pár jött lefelé,a lány ügyesen a fiú bénázva.El is esett.Nekem pedig eszembe jutott Gergő,hogy milyen ügyesen ment itt le akkor négy éve... De mi most felfelé mentünk.Nem volt túl köptető és mint mondtam nem volt hosszú,így viszonylag simán felmentünk.Itt már fentvoltunk a szirten és nem volt már messze a Sorrento.Viszont itt fenn már érezni lehetett a hideg kellemetlen szelet.Óriási tömeg volt a Sorrento szikláknál,ezt azért éreztem furcsának mert négy éve amikor itt jártunk Gergővel akkor csak mi voltunk itt.Négy év alatt ennyire megkedvelték az emberek a túrázást,ennyire megismerték ezt az amúgy nem túl ismert helyet?Némi fekete humorral,arra gondoltam biztos a mi akkori filmünk segített ebben.Persze természetesen nem így volt.Annak ellenére,hogy havas túrán voltunk,a sziklák mellett nem volt most hó.Bezzeg akkor régen...Nehezn tudtam csak fotózgatni az embertömegtől,de azért tudtam.A többieknek úgy tűnt tetszik a hely.

Visszatérés a Sorrento sziklákhoz

Körbejártuk megvizsgáltuk,felmentünk,lementünk,szétnéztünk.Kivéve Zolikát aki végig lennmaradt... Egy csoport megkért,hogy fotózzam le őket is.Közben a mieink úgy el-el tűntek,hogy engem nem volt senki aki lefotózzon,így egy szelfit voltam kénytelen készíteni.Vagy húsz percet kobászolgattunk a kővek között a hideg szélben,mire újra összegyűlt a társaság.Megittuk a pálinka maradékát Zolika kivételével,ő nem kért...Azért örültem,hogy ide is sikerült visszatérni,így újra elmondhattam,hogy Gergő nyomában vagyok most is.Nagyon nagy kár volt,hogy ő most nem volt itt velem,ekkora már sajnos semmi hangulatom nem maradt,így jobban rám is tört Gergő hiányérzete.Na de mentünk tovább.

Búcsú Sorrentotól,visszajövök még!

Ugye akkor rég a sárgán jöttünk Budaörsről,hiba volt mert így kimaradt az egykori vitorlázó repülőtér.Most azonban nem hagytuk ki.Búcsút vettünk a sárgától és letértünk balra egy jelzetlen útra,ez vitt el a budaörsi kopárokhoz ahol az egykori repülőtér is volt.A pálinka ezen a részen kicsit kiizzasztott annál is inkább mert enyhén emelkedtünk.Rengetegen mozogtak erre is.Végül aztán elértük a kopárokat.Ugye a kopár hegyeket ahol nem igazán volt fa,nemhogy erdő...így aztán minden eddiginél erősebb és hidegebb szél fújt itt.Ez már kellemetlen volt.A látvány próbálta feledtetni velünk a hideg szelet,mert amúgy egy gyönyörű helyen voltunk.A kellemetlen szél ellenére itt is sok ember volt.Körbenéztünk itt is.A kilátás pazar volt délre és Budaörsre.

A kopárokon

Megnéztük a vitorlázó emlékművet és még a kilátást csodáltuk,aztán elindultunk lefelé most a piros+ jelzésen immár.Itt ott jeges,de jól járható út vitt le a városba.Olyan ismerős helyek köszöntek szembe mint az Odvas-hegy,ahová szintén szívetmelengető emlékek fűznek...Simán leértünk a városba,az út a városházához vezetett.Megkérdeztem a többieket van-e kedvük elmenni a közeli Kőhegyre ahol a szép kápolna is állt.Nem volt.Így busszal visszamentünk Kelenföldre ahol elköszöntünk Pistitől,abban maradtunk,hogy egy új találkozásig ne várjunk újabb harminc évet,ha erre túrázunk a jövőben szóljunk neki.

Elérjük Budaörst

Kelenföldön nem kellett sokat várni jött a vonatunk,még világosban négy órára haza is értünk.A túra távját majdnem eltaláltam,hiszen 11.6km-et mentünk.Szép volt minden,szél csak fenn a hegyen volt.Nem volt túl megerőltető túra,elvoltunk,bár Zolika kirohanását nem értettem,mert máskor is mindig is viccelődtünk.Hát azt ígérte letilt és töröl a facebookon,ezt majd meglátjuk,.Így a következő túra most kérdéses,hol és mikor és kivel,vagy kikkel...de sosem adom fel!

A négyszázadik nap

Fehérség és szürkeség borúl a tájra,a tél így az évszak közepére kezdi végre felvenni valós téli arcát,ám mifelénk azért a hó még hiánycikk...Hol is köszöntek ránk az elmúlt évek tél közepéi?Alighanem ha jól emlékszem,18-ban a Nagy-Szénáson lehettünk az évszak közepén,egy évvel korábban pedig a Csiki-hegyekben Sorrento szikláinál éltük át a csodákat,négy éve pedig idehaza nálunk egy ártéris erdő túrával vigasztaltalak,mert éppen valahol valaki csúnyán elbánt veled....Persze elég visszalapozni ebben a blogban és rögtön megláthatom épp hol jártunk ekkor két vagy éppen három éve.Tavaly már nem tehettük meg ezt,hiszen akkor volt egy hónapja,hogy elmentél,most pedig éppen a tél kellös közepén van,hogy négyszáz napja távoztál ebből a világból.Persze ma már tudom,hogy csak egy időre,hiszen majd visszajössz és visszajövünk mindannyian,de ez a jelenlegi fájdalom küszöbömön nem igazán segít.A tényen most semmi sem változtat,a tény pedig az,hogy kerek négyszáz napja,hogy nem vagy velem.

Sorrento szikláinál,három éve ugyanezekben a napokban...

Természetesen "csak" fizikai valódban nem vagy velem,mert a lelked velem maradt,erről nap mint nap megbizonyosodom,hála a jó égnek.Így ez az ami segít elviselni az elviselhetetlent és az örökséged amit itt hagytál - azok a csodás utak és uticélok ami miatt még időnként azt tudom érezni,hogy nem hiába valóan kel fel a nap és kelek fel vele együtt...  Elképesztően szalad az idő,az előbb említett Csiki-hegyes túrának is már három éve...pedig olyan mintha tegnap történt volna.Na és ez a négyszáz nap is ami azóta eltelt...mintha örült sebességgel száguldana az idő.Voltam az elmúlt négyszáz napban is túrázni,voltam mert ezt hagytad itt nekem,erre kértél,hogy bármi is van,ezt ne hagyjam abba....

Az ártéri erdőben,négy éve...

Ám nem tudom megszokni a hiányod...Jó persze a legtöbbször jelzel,hogy most is ott vagy velem,de aki látna,néha azt látná,hogy ez az idióta magában beszél....pedig csak hozzád szólok olyankor,mert tudom,hogy ott vagy,ahogy mindig is ott voltál!De nem ugyanazok ezek a túrák mint a mi időnkben,amikor nevettünk,élveztük az élet és az út minden egyes percét...Olykor egyedül megyek,ilyenkor "beszélgetünk" ugye...máskor velem tartanak azok akik megmaradtak,aranyosak,kedvesek,de velük nem olyan mint veled volt...Velük nem tudom ugyanazokat az örültségeket megcsinálni mint amiket veled....Ugyan ki jönne fel velem manapság a jeges Rám-szakadékon?Vagy kivel tudnék végigmenni a magyar rém szakadékon a Salabasinán?Ami cseppet sem rémes,nekünk legalábbis nem.

A Nagy-Szénási túrán két éve....

Gyakorlatilag a Duna vonalától nyugatra (és kicsit keletre is) a Pécs-Veszprém-Esztergom-Párkány vonalig eső közbenső területen nem tudok olyan helyre menni,ahonnan ne ugorna be egy-egy közösen megélt szép emlék...Annyi,de annyi sok helyen voltunk,annyi,de annyi sok csodát átéltünk.Hálás vagyok a sorsnak,hogy veled lehettem,az a 19 év volt életem legszebb időszaka amit együtt tölthettünk.Hálás vagyok mert nélküled nem tudtam volna ennyi csodát megélni és átélni.Hiszen számtalanszor írtam már nem csak a fiam voltál hanem a legjobb barátom is.

Mit is mondhatnék még?Nem nagyon van olyan amit még nem mondtam el,nem írtam le...

de ha mégis akad ilyen az ötszádaik napon majd megemlítem.

Ma van négyszázadik napja,hogy elmentél....

A szeretet sosem múlik el...

Azthiszem semmi sem tudja kifejezni jobban a köztünk álló jelenlegi viszonyt mint ez a vers.

Ha jól tudom ezek Szent Bernát sorai,de olyan mintha Gergő mondaná:

A halál nem jelent semmit.
Csupán átmentem a másik oldalra.
Az maradtam, aki vagyok
És te is önmagad vagy.
Akik egymásnak voltunk,
Azok vagyunk mindörökre.
Úgy szólíts, azon a néven,
Ahogy mindig hívtál.
Beszélj velem, ahogy mindig szoktál,
Ne keress új szavakat.
Ne fordulj felém ünnepélyes, szomorú arccal,
Folytasd kacagásod, nevessünk együtt
Mint mindig tettük.
Gondolj rám, kérj, mosolyogj rám, szólíts.
Hangozzék a nevem házunkban, ahogy mindig is
Hallható volt, ne árnyékolja be távolságtartó pátosz.
Az élet ma is olyan, mint volt, ma sem más.
A fonalat nem vágta el semmi,
Miért lennék a gondolataidon kívül…
Csak mert a szemed nem lát…
Nem vagyok messze, ne gondold.
Az út másik oldalán vagyok, lásd, jól van minden.
Meg fogod találni a lelkemet és benne
Egész letisztult szép gyöngéd szeretetemet.
Kérlek, légy szíves… ha lehet, töröld le könnyeidet,
És ne sírj azért, mert annyira szeretsz engem.

Túra a Csiki-hegyekben - Sorrento és egyéb csodák

Végre egy igazi téli túra!

Adva hozzá szinte minden.Legfőképp hó!

Időpont 2017 január 14. A meterológia egész héten találgatta milyen idő lesz szombaton,szinte mindent mondtak,de pontos prognózist ezúttal sem tudtak mondani.Teljesen más idő is lett mint amit mondtak.(nem elöször szívattak meg,szerencsére most pozitívan sült el a dolog).Szóval a reggeli órákban érkeztünk meg a csodás Budaörsre.Míg Budapesten érezhető volt némi élénk szél,itt most szélcsend volt.Valahol látszodott az égen a napkorong,de még azért felhős volt az ég.

Terv szerint most egy körtúrát szándékoztunk tenni.Budaörsről a Városházától indulva kapaszkodunk fel a hegyekbe ahol majd elérjük a fantasztikus Sorrento sziklákat,majd Budakeszi árnyékában haladva felmegyünk Csillebércre és ott fordulunk vissza Budaörs irányába egy másik turistaúton.Budaörsre érve pedig megmásszuk az Odvas és a Kőhegyet.

Elindultunk hát.

Kifele Budaörsről

Nem indult jól a túra.Budaörsön a jelzések.hogy finoman fejezzem ki magam: katasztrófálisan vannak felfestve.Dühitő volt,hiszen egyre több hely,falu és város egyre jobban fejleszti ezeket a dolgokat,addig itt a budaörsiek úgy tűnt beleszarnak.Több helyen is könnyü volt eltévedni hála a jelzések elégtelen felfestésének és az útba igazitó táblák hiányának.Hála rutinunknak mi azért álltuk a sarat,de mondjuk egy nem a túrázás világában élő személy itt alighanem feladta volna..Szóval nem volt egyszerű a kijutás Budaörsről,de aztán az erdőben kinn már megfelelőek voltak a jelzések.

A téli erdő varázslatos volt...

Erdei út,végre hóval

Hamarosan elértük a Budai-hegység fő útját a sárga jelzést.Kitünően járható volt a hó ellenére is.Ez a jelzés halad arra tovább a Virág-völgyben majd a Hárs-hegyen a Hármashatárhegy felé.Ja és a Csiki.hegyek.Aki esetleg nem tudná,annak írom:a Csiki-hegyek a Budai-hegység része,annak dél-nyugati részén d-ny - é-k irányba húzodó vonulata.A hegység alighanem legszebb és legkevésbé látogatott része!Ami nem baj,mert így még érintetlen és tiszta!Nincs szemét eldobva meg ilyesmi...A szép erdei út egy fenyves erdőhöz ért.Itt már ezerrel sütött a nap és érezni lehetett az élénk szelet.A fenyvesek közt zúgó szél hangja lenyügöző volt...

Innen pár méterre elértük Sorrento szikláit.

Sorrento sziklái

Sziklacsoport a Csiki-hegyekben

Sorrento szikláit a Csiki-hegyekben találjuk a sárga jelzés mentén.Alig látogatják... ez egy sziklacsoport a hegyoldalban a fenyves erdő közepén.Az olaszországi Sorrento tengerpart szikláiról kapták a nevüket,ki tudja miért,de szerintem jó elnevezés.Rendkivül látványos hely az út mellett a másik oldalon a szakadék!Több méter magas sziklák egy csoportban,egy-kettő pedig külön kicsivel arébb.Elcsodálkoztunk itt ezen a szépségeken majd az egyik szikla tövében a széltől védve megkajáltunk.Aztán indultunk tovább a sárgán.Kellemes szakasza következett a túrának,az út a hegy széléről enyhén haladt lefelé,közben a Budakeszi hétvégi telkek mellett az erdőben ment.Nem soká elértünk egy kereszteződést a sárga balra fordult.Búcsút vettünk tőle mi pedig egyenesen a sárga+ -on mentünk mostmár felfelé Csillebércre.

Csillebérc nem kicsi csalódást okozott,legalábbis az a része amelyet érintett a sárga+ jelzés.Nem volt itt igazán semmi ami úgy érdekes lehetett volna,így hamarosan le is tértünk a piros jelzésre ez kivezetett innen és már visszafele mentünk Budaörsre.Rendkivül szép szakasza volt a túrának,a téli erdő erre a legszebbik arcát mutatta.

Jó ilyen helyen túrázni

Téli erdő a piros jelzésen

Itt útközben sok-sok érdekesség is volt: piktortégla üregek,valami kilátóhoz hasonlítható hangár vagy fogalmunk sincs róla mi,vadászlesek és jó kilátások dél-kelet felé.Aztán ereszkedtünk Budaörsre a város határához érve a jelzések ismét elérték a katasztrófális szintet.Ám a csodáknak nem volt vége.A piros jelzés itt egy völgy félében haladt és balra fent a Sorrento sziklákhoz hasonló képződmények sora állt.Plussz még komoly kőfalak is.Na és a kilátás sem volt semmi.Látni lehetett innen a Kőhegyet és persze a mellettünk lévő Odvast is.

Sorrento tesók

Csodás sziklák Budaörs északi határánál

Nincs tudomásunk róla,hogy lenne valami nevük

Kőfal

Beértünk a városba,de volt még két úticélunk.Az Odvas-hegy a 315 méteres magassága ellenére igen komolynak tűnt.Ezen a hegyen nincsenek erdők,nincsenek fák,csupa meredek sziklás a hegyoldal.Kicsit félve de úgy határoztunk felmegyünk rá.A hegy nyugati oldalán találtunk olyan helyet ahol talán könnyebb volt a feljutás.Elöttünk ment egy család éppen,de hamar feladták.Mi nem fogjuk feladni!Aztán végül is rosszabbra számítottam,de nem volt olyan egetrengetően nehéz a feljutás,de a szél ahogy mentünk felfelé egyre erősebb lett.Ám az út felfelé lenyügöző volt...

Úton felfelé az Odvas-hegyre

A kilátás pedig nem kevésbé.A kopár Odvas hegyről káprázatos körpanoráma jutalmazza azt aki megmássza.Felérve a csúcsra mi is ámultan néztünk körbe.Sajna nagyon-nagy volt a szél odafenn,de ez nem tudta elvenni a kedvünket.Szinte diadal érzetünk támadt,olyan volt mintha a Himaláját másztuk volna meg.A feljutás ide nem könnyü,de csináljátok meg ha erre jártok.Megéri!A nagy szél miatt csak olyan negyedórát töltöttünk fent aztán elindultunl lefelé a hegy másik,azaz keleti oldalán.Hát a lefelé menet cseppet sem könnyebb mint a feljutás.Ám ez olyan hely ami vegyiti a kalandot a gyönyörrel.Csodás környezetben,erős meredek hegyoldalon sziklák között vezetett lefelé a  nem létező út.

Az Odvas-hegy csúcsa

Itt kell lemenni

Lefelé menet

Nem volt egyszerű a lejutás,de hatalmas élmény volt!A meredek hegyoldal a sziklákkal a pompás kilátással...varázslatos kalandot jelentett.Leérve már a városban átsétáltunk a Kőhegyre.Jóval egyszerübb volt mint az Odvas-hegy.Persze ezt is meglehet mászni kalandosan ha úgy akarja az ember.Mi már ekkorra fáradtak voltunk így a hagyományos útvonal mellett döntöttünk.Egy jól járható lépcsősor vezet fel a hegyre.A hegyen pedig sok-sok csoda van!A kis kápolna amelyről már írtam korábban,erről itt olvashattok.A kápolna mellett van itt valami barlangban lévő kiállítás,nagy kökereszt egy nagy sziklán na és pompás kilátás körpanorámával.Varázslatos hely ez is!Ide könnyü feljönni igy ajánlom mindenkinek!Az Odvas-hegy kivette az erőnket így itt annyira már nem időztünk sokat,meg már itt ugye jártunk korábban is.Elindultunk vissza a starthelyre amely ezúttal a végállomás is volt.

Brutálisan szép és kalandos túrával nyitottuk tehát a 2017-es évet.Számos látnivaló és érdekesség kisérte túránkat a csodás téli erdőben.A kezdeti nehézségek ellenére szuper volt a túra.Nagyjából 18km-et tehettünk meg.Nem volt nehéz terep,egyetlen nehézséget az Odvas-hegy jelentette.Azon viszont alaposan ki is fáradtunk,de megérte.Hát reméljük idén sok-sok hasonló csoda vár még ránk.

Úgy látom több képet nem enged feltölteni ez a blog,így a térkép most elmarad.

(a videó második részének végére azért betudtam tenni)