Nagyon szép emlékeim vannak a Budaörs környéki hegyekről.Csodás túrákat tettünk errefelé Gergővel.Nyolc éve is már,hogy megismertük a Kőhegyet és hét éve annak,hogy első alkalommal voltunk a Sorrento szikláknál.A hely csodája örökre rabul is ejtett.Na és az sem mellékes,hogy rengeteg turistaút fut a környéken amelyek fantasztikus helyeken visznek át.Így aztán mindig örömmel térek vissza erre a környékre.A téli túrák előzetes szervezésekor szóba sem kerül egy Sorrentos sziklás túra lehetősége.Aztán Vikivel beszélgetve a napokban jelezte,hogy eljönne újra velünk túrázni,csak találjuk ki hova merre mennénk.Így közösen hoztuk össze ennek a túrának a tervét.Viki aztán az utolsó pillanatban lemondta a túrát,mi viszont Zolikával már nem akartunk változtatni,így ez lett a soron következő túránk.Tetézte a bajokat,hogy nem mondtak kedvező időjárást arra a napra amikor menni akartunk.De már a folyton megszivató meterológusoknak sem hittünk,így neki indultunk december 22-én pénteken a budaörsi hegyeknek.
A Kőhegyre vezető lépcső kellemes emlékeket idéz...
Mivel Budaörs könnyen elérhető nem kapkodtunk.A reggeli fél hetes vonattal mentünk ami gyors vonat volt így félórával előbb fel értünk Kelenföldre mint terveztük.Ha így alakult elmentünk az itteni törzshelyünkre a közeli Lakat kocsmába egy reggeli italra.Ezt letudván meg elmentünk az aluljáró túlsó végél található buszpályaudvarra.Onnan indult a busz Budaörsre.Nem kellett sokat várni a 40-es busszal aztán hamar ki is értünk a kellemes hangulatú Budaörsre.Pompás időnk volt!Ezerrel sütött a nap és szél is alig volt.Hol az eső a viharos szél amit a nagy tudásúak jósoltak erre a napra?Na így higyjen nekik az ember... A vártnál is könnyebben elértük a Kőhegyre vezető lépcsősort.Maga a Kőhegy már a városból is látszódott természetesen,rajta a szép kis kápolnával!A hosszú,de nem vészesen meredek lépcsősoron is hamar felértünk és már ott is voltunk a Kőhegyen!
Zolika öröme,hogy felért a budaörsi Kőhegyre
Nem is tudom hányszor voltunk itt Gergővel.Kétszer biztosan,de az is lehet,hogy háromszor.Mindegy kettő alkalom jutott eszembe.Így felérvén természetesen Gergő körül jártak a gondolataim.Fájt,hogy nem lehetett már itt velünk....Zolikának tetszett a hely,szó mi szó szép is valóban..A kis kápolna a kövek,a kereszt a kőbe várjt lakások és a teljes 360 fokos panoráma azért rendesen odabasz az ember lelkének,már jó értelemben persze.Itt már a hegyen volt ugyan némi szél,de szinte kellemes volt.Persze ahogy Gergővel is anno,úgy Zolikával is körülnéztünk alaposan bejárva a hegy tetejét mindenfelé.Valóban csodás,fantasztikus hely ez.Aki nem járt még itt ne mulassza el!
A gyönyörű kápolna Kőhegyen
Szemben a csodás emlékű Odvas-hegy
Nagyon megfogott a kilátást illetően az észak-nyugati irányban tornyosuló szemközti Odvas-hegy ahová szintén fantasztikus emlékek fűztek.Gergővel másztuk azt is meg 2017 januárjában hóban.Azt jöttünk le olyan helyen ahol épeszű ember nem jön le.Annyira fantasztikus kaland volt az...de most megint vérzett a szívem látva az Odvast,hogy Gergő nem lehet itt velem.Feljebb menve a Kőhegy legmagasabb pontjára már keményen fújt a szél,így sokáig nem is voltunk itt.Lemenve a barlanglakások mellett széltől védve reggeliztünk meg.Még felmentünk a kereszthez.szétnéztünk mindenfelé.Jó volt.A hegyről a kápolnáról is mindenről itt részletesen is írtam már itt a blogban pár éve.Akinek van kedve keresse vissza.Mi búcsút mondtunk a hegynek aztán indultunk lefelé.Ha egészségem kitart boritékolható,hogy jövök még ide.
A Kőhegy legmagasabb pontján azért volt cúg rendesen...
Alattunk maga Budaörs
Leérve elmentünk a Kálvária-hegy mellett is,mondanom sem kell,itt is jártunk Gergővel majd végre jelzett turistaútra értünk.A piros+ vezetett minket ki a városból,majd felfelé a hegyre.Anno akkor rég elég gyenguszok voltak erre a jelzések felfestései,most viszont kifogástalanok voltak!A városból kiérve volt egy emelkedős szakasz az erdőben,de nem volt olyan vészes.Meglepő volt,hogy senki sem túrázott erre.Pár éve amikor erre túráztunk Zolikával a Tizedessel és Pistivel elég sokan mozogtak a környéken.Most viszont senki.Talán az idióta időjósok ijesztették el az embereket?Továbbra is teljesen jó túraidő volt.Felérve csodás tájakon át az egykori vitorlázó reptérre,odafenn a fensíkon kemény szél volt ugyan,de itt az év szinte minden napján ez van.Ja még nem beszéltem az útvonal tervről.Szóval a Kőhegy megvolt már,onnan kapaszkodtunk fel ide a régi vitorlázó reptérre.Innen pedig majd a Sorrento sziklákhoz megyünk majd onnan eltúrázunk egészen a Normafáig.Persze itt az egykori reptéren is körülnéztünk,a kilátás innen is pazar.
Felfelé szép tájakon keresztül
Nehéz elképzelni,hogy ez egykor egy repülőtér volt...
A repülőteret letudva már jelzetlen úton indultunk a Sorrento sziklák felé.Egyre nagyobb lett a szél,de a nap sütött ezerrel.Egy völgyszerű katlanban erdőben haladtunk.Itt keményen susogott a szél ami egyszerre volt félelmetes,de csodás is.Leginkább attól féltünk,nehogy egy fa kidőljön mert rázta őket rendesen a szél.Itt jöttek először szemben túrázók,nem is kevesen.Végül kiértünk arra a sárga jelzésre ami szintén Budaörsről jött.Ezen jöttünk mi egykor Gergővel.Erre letérve mentünk tovább a Sorrento sziklákhoz.Itt volt az a csodás fenyőerdő ami annyira tetszett már akkor rég is.Továbbra is fújt a szél a sziklák pedig itt voltak a fenyvesben.Itt sem volt senki!Amikor Gergővel voltunk itt lassan hét éve akkor sem volt itt senki.Amikor viszont közel három éve a Tizedesékkel jártunk erre,akkor nagyon sokan voltak.Ahogy rég most is a sziklák ölelésében találtunk védelmet a nagy széltől.Továbbra is a fa kidőlésektől tartottunk.Ám azok állták a sarat,illetve a szelet.Kicsit körülnéztünk,de nem voltunk itt olyan sokáig.A sziklákról is volt már szó ebben a blogban,most nem térek ki rájuk részletesen.Legyen elég annyi,érdemes eltúrázni ide mindenkinek!
A Sorrento sziklák egy része
Immár harmadik alkalommal itt!
A sziklák után mentünk tovább a hegy oldalában haladó sárga jelzésen.A fenyves megszünt.A szél csitult!Elértük azt a pontot ahogy Gergő jobbról balra haladva cikázva tudott csak lemenni.A veszélyesen csúszó leejtő most sem tűnt könnyű feladatnak.Jut eszembe abban a bakancsban voltam amelyben akkor rég Gergő lement itt,esés nélkül ügyesen!Az én túrabakancsom kezdni a végét járni,mivel újra nincs pénz,így Gergő egykori bakancsát vettem elő.Én nem voltam olyan ügyes mint ő,mert lefelé menet a csúszos avaron seggre csücsültem.Mögöttem Zolika látva az én esésemet ovatósabbra fogta a dolgokat így nem esett el.Valószinű ha ő megy elöl ő csúszik el.Szóval Gergő meg itt ügyesen esés nélkül lement akkor rég...Perfect és respect...
Ingerszegény részek
Hosszú ingerszegény részek jöttek.A szél hol elcsitult,hol felerősösödött.Az erdőben haladtunk,elmentünk a Magoskői kőfejtő mellett,az emlékhelyet mindenesetre megnéztük.Majd pár kilométer után értük el a Csacsi rétet.Minő meglepő itt volt egy társaság akik főztek!Ez az erős szélben azért elgondolkodtató volt...Közen egyre inkább havas,jeges lett az út.Én meg csúszkáltam Gergő bakancsában.Hogy a fenében csinálta a fiam,hogy sosem csúszott szinte el?Megint csak tisztelettel adóztam emléke és nagyszerűsége előtt.Én nehezen haladtam,csúszkáltam.Zolika most vett egy vadiúj bakancsot amelynek ez volt az első túrája.Jelesre vizsgázott a bakancs.Csodálkozva mondta,hogy meglepi a dolog,mert eddig mindig ő csúszkált én haladtam jól.Most fordítva volt.Mondtam a jó bakancsom a végét járja,de talán majd egy-két túrát kibír majd.
Valahol az erdőben
A Csacsi rétnél
Mivel a Csacsi réten ott volt ez a társaság,megállni nem tudtuk.Haladva tovább még a három ismeretlen katona sírja adott látnivalót.Itt is jártunk már Gergővel mondanom sem kell.Ezután kereszteztük a kisvasút pályáját,majd a Normafához érve elég szar lett az idő.A nap eltűnt a szél keményen fújt.Kellemetlen volt.Na de célnál voltunk és a túra szinte egészén nem volt olyan rossz a idő.A kellemetlen időben a Normafánál csak a kilátást néztük meg gyorsan,próbáltunk még valami kajahelyet nézni,de nem találtunk kedvünkre valót.Végül is befejeztük a bulit,itt már nem volt jó az idő.A 21-es busszal lejöttünk a Déli pályaudvarig,ott pedig beültünk a Vagon étterembe.Most volt hely bőven.Lenyomtunk egy gulyást és egy bolognait.Ittunk kávét,forralt bort és limonádét is.Az ablakból láttuk,hogy odakinn szakad az eső.Jól időzítettünk tehát.
A három katona sírja
A Normafánál most nem volt jó lenni
A Vagon étterem
Kaja után mentünk vissza a Délibe.Félóra múlva indult a vonatunk.Mellbevágott az,hogy itt a vécézés már 300 forintba került!!! Hova jutott mi a tejjel mézzel folyó Orbánistán...(szégyen!)A vonatunk aztán elindult és ez is zónázó volt így már fél hatra hazaértünk.Kellemes jó túra volt 90%-ig elviselhető idővel.Csak túra végén kezdett az a szar idő lenni amit bejósoltak.
Ez volt az év 22.túrája.Ebben idén nem vagyunk túl erősek...Most 12 km-t mentünk,így tartunk összesen 328,1 kilométernél ami 14.91 km/túra átlagot eredményez.
Ha minden jól alakul idén még lesz egy túránk és akkor a december már nem is oly gyenge!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése