Ha jól emlékszem 1989 júniusában jártam első alkalommal a Zengőn,még Sándorral.Már akkor beleszerettem a hegybe,volt valami varázsa.Ha Sándor két hónappal korábban a medvehagyma szezon közepén hozott volna el,valószínű sosem mentem volna haza innen.Így is jó volt persze.Azóta igyekszem lehetőség szerint pár éve visszatérni.Gergővel is voltunk már itt nem egyszer.Legutóbb 2020 őszén jöttünk el,megnézni az akkor új kilátót,ami a régi geodéziai mérőtorony köré épült.Ennek már hat éve.Ideje volt hát újra eljönni.Elővettem a régi ősklasszikus túra útvonalát újra,így nekivágtunk Zolikával.Sajna egy héttel később mint terveztem.Ez azért volt mert kínzó hasmenés kapott el mindkettőnket az elmúlt héten.Így viszont félő volt,hogy túlleszünk már azon időszakon amikor a medvehagymák a legszebbek.
Hetény vezérnél,már sokadszorra
Fél tíz körül érkeztünk Hosszúheténybe.Innen indult a túra a klasszikus útvonalon.Nevezetesen innen kapaszkodunk majd fel a Zengőre a híres kék3 turistaúton.Ez szeli át a csodás medvehagyma tengert.Majd felérve a csúcsra a kilátó megtekintése után a meredek sárgán jövünk le,letérve róla a Mária kápolna és a Zarándok-kút kedvéért,na meg a püspökszentlászlói arborétumot sem akarjuk kihagyni.Átmenve aztán Püspökszentlászlón érkezünk majd vissza Hosszúhetényben ahol egy kellemes gulyással zárjuk majd a túrát.Egy abszolút ösklasszikus túra tehát.Indultunk is,most Hosszúhetényre nem sok időt fecséreltünk.Az idő gyakorlatilag teljesen tökéletes volt.17 fok,szélcsend,napos idő.
Kőmorzsoló
Kiérve a Püspökszentlászlói-völgybe most is a Kömorzsoló szobra volt az első ami fogadott.Ezután néhány méterre vált ki a kék3 út a zöld4-ből ami a völgyön vezetett végig.Mi pedig megkezdük kapaszkodásunkat felfelé.Valahogy semmi sem volt az ami régen,de mégis megmaradt valami a régi dolgokból is.Egy erdőgazdasági széles kijárt út vitt felfelé,ez korábban nem volt itt.Vele párhúzamosan még ott volt a régi szűk nyomvonal is.Egy emlékmű féle oszlop ami szintén nem volt itt régebben,figyelt ránk az út felett,de a meredek oldalban oda képtelenség volt felmenni.Mentünk tovább,egy ponton pedig a régi nyomvonal belejött ebbe az erdőgazdasági útba.
Lelket nyugtató út visz felfelé
Az emlékmű
Végre feltűntek a medvehagymák is,alakult a medvehagyma tenger.Azonban valóban nem volt olyan szép mintha csúcsidőben jöttünk volt,ráadásul kisebbnek tűnt a terület mint amire emlékeztem.Persze azért így is szép volt.Végre lejött az út nyomvonala az erdőgazdasági útról és újra a régi formában haladt felfelé.Lassan a medvehagymákat csodálva értünk fel a sárga3 úthoz a Paraszik-tetőre.Innen visszanézve is pazar volt az erdő,plusz kis kilátásunk is akadt a Misinára.Meredekebbé vált az út a medvehagymák már eltűntek ezen a magasságon.Viszont szembe köszönt egy csodás bazsarózsa bokor.Természetesen itt megálltunk.
Feltűnnek a medvehagymák
Szép,de nem annyira mint a korábbi években
Egy darabka földi mennyország
Bármikor amikor erre jártam a múltban az év ezen szakaszán,mindig szembeköszönt legalább egy bazsarózsa.Ez most sem volt másképp.Magasabbra érve a hegyen ott volt az út mellett egy gyönyörű bokor.Ezt körbejártuk és meg is szagoltuk.Mindig csodálatos látvány egy-egy feltünő bánáti bazsarózsa,amely elképesztő ritkaság és amelynek a világon fellelhető összállományának kilencven százaléka itt él a Zengő környékén! El is határoztuk,hogy jövő ilyenkor akkor már nyolc év után megpróbáljuk megtalálni a fő lelőhelyüket.2019-ben majdnem sikerült már,de csak majdnem...A csodás virágok után az út meredekebbé vált,de szerencsére nem volt hosszú szakasz.Majd a gyönyörű májusi zöldben immár szinten haladt a Bocz keresztig.
Pompás illata volt!
A Bocz kereszt
A híres néphagyományt a Báránylest szokták itt megtartani húsvét vasárnap napfelkeltekor.Régebben innen lelehetett látni Püspökszentlászlóra,most azonban a növényzet már benőtte a kilátást.Innen a kilátóg újra emelkedett az út,de olyan durva formába.Végül aztán felértünk a hegység és a Dél-Dunántúl legmagasabb csúcsára a Zengőre.A Zengővár maradványai fogadtak és a kilátó.Május elseje révén úgy gondoltam tömeg lesz majd itt,de szerencsére nem volt senki!Mielőtt betámadtuk volna a kilátót a mellette lévő asztalkánál megreggeliztünk ami inkább már ebéd volt,hiszen pontosan délre értünk ide.Fenomenálisan jó volt a levegő!
A Zengő kilátó
A régiben sokszor,de ebben az újban most voltam másodszor
A kilátóról az újról és a régiről is már nagyon sokszor volt szó itt a blogban.Elég annyi,hogy a régi kilátó köré,ami egy geódéziai mérőtorony volt,építettek egy acélvázat,ezt látták el szintekkel,lépcsőkkel,lábrácsokkal,korláttal és így alakult meg az új kilátó,ami az egyik legjobb az országban.A kilátó úk lett,de megmaradt benne a régi.22 méter magas és teljes körpanorámánk van odafenn.A 2025-ös évben az év kilátója lett Magyarországon,úgy gondolom méltán!Itt volt a híres Zengő-hegyi csata 2004-ben,erről is volt már szó bőven a blogom 10 éves történetében.Mindig jó szívvel jövök ide,mert imádom ezt a helyet.Azon kevés helyek egyike,ahol jártam az álltalam tisztelt két legnagyobb túrázóval is,Sándorral és Gergővel.Most sem okozott csalódást.
Az év kilátója 2025-ben
A régi kilátó az újban
Zolikát elkapta a tériszony,vagy csak hülyéskedik?
Csodás mesevilág fogad fenn
A gyönyörű kilátást nem első alkalommal volt szerencsém látni,de most is rácsodálkoztam.A fél világ láthaó innen!A teljes Mecsek valamint a Dél-Dunántúl a Dunáig és a Dráváig látható,sőt azon túl.Szerencsés időben a Badacsony is kivehető,ahogy észak felé Paks is.Szóval fenomenális az élmény! Jó negyven percet nézelődtünk Zolikával,mire észrevettük,hogy lassan elkezd gyűlni a tömeg.Nem nagyon volt érdemes tovább maradni.Lementünk,búcsút vettünk a kilátótól és megindultunk lefelé a sárga jelzésen.Nem vagyok már fiatal,de ide még majd szeretnék egyszer még eljönni,hiszen ikonkus helyszíne túrázásaimnak.
A sárga út
Emlékeztem,hiszen mentem itt már le és jött itt már fel,hogy a sárga jelzésű út a Zengő északi oldalában nem egyszerű.Nagyon meredek.Lefelé nem kis erőfeszítést igényel,hogy az ember megtartsa magát.Esés és különösebb gond nélkül leereszkedtünk.Meglepő volt,hogy nagyon sokan jöttek felfelé velünk szemben.Mondtam egyeseknek,hogy kék3-on feljönni sokkal könnyebb.Meg is lepődtek,de mindenki dicséretet érdemel,mert családok,magányos nők,gyerekek jöttek fel hősiesen.Ezek nem a mümájer túrázók voltak.Le a kalappal előttük!Mi leértünk szintre és hamarosan elértük a sárga kör jelzést.Erre jöttünk Gergővel nem is egyszer..
Szinten megy az út
Kissé elfáradtam már a kezdödő tikkasztó melegben mire a Mária kápolnához értünk.Az épület egyre rosszabb állapotban volt szemmel láthatóan.Amikor még Gergővel jártunk erre szinte ragyogott!Mellette ot volt még a Máriai kép és a kis gyermeksír...Kicsit megpihentünk ezen a szenthelyen,majd tovább indulva,elkezdődtek a viszontagságaink.Nem találtuk a Zarándok-kútat,pedig az olyan helyen volt,hogy könnyen észrevenni.Legaábbis régen...Most úgy tűnt benőtte a növényzet így nem láttuk,de víznek nyomát sem láttunk,így alighanem ha meg is találtuk volna a forrást,az vízet valószínűleg nem adott.Aztán innen a magyar zarándokút jelzés vitt tovább,ez persze kritikán alulian volt felfestve,elágazásoknál semmi nem jelezte melyik a jó út.Fák voltak az útra dőlve,nem volt egyszerű az átkelés,de a legnagyobb pofont akkor kaptuk amikor elértük a püspökszentlászlói arborétumot.
A Mária kép
A kápolna
A gyermek sír
Az út belevitt az arborétumba és itt volt a hátsó kapu.Mindig ezen mentünk be anno Gergővel,mert az út odabenn ment tovább.Most azonban a kapu zárva volt (...),szépen elküldtem mindenkit a halál jó büdös faszára,ez a videóban hallható is,ha nem is ennyire durva formában.Hát ez meg,hogy lehet?Megint egy jelzett turistaút volt lezárva...Ilyenkor én már a plafonon vagyok.Ment az arborétum kerítése mellett egy ösvény,mivel nem volt más alternatíva,erre mentünk.Meglehet az évek folyamán változott a nyomvonal és ez volt a zarándokút,de jelzések nem segítettek,mert nem voltak! A magyar zarándokút amúgy is a hazai turizmus legnagyobb szégyene.Jobb lenne megszüntetni és normális jelzésekkel ellátni,mert ennek a felfestése mindenhol ahol eddig szembeköszönt,egyszerűen az elégséges szinten sem üti meg!
Szentlászlón
A szentlászlói főutcára vezetett az ösvény,de már kicsivel arébb az arborétumtól.Mivel zárva volt a hátsó kapu,úgy döntöttük nem érdemli meg az arborétum,hogy ingyen reklámot csináljunk neki,így nem mentünk már vissza.Készült már ott videóm amúgy.A haranglábnál pihentünk kicsit,majd mentünk Hosszúheténybe vissza.Püspökszentlászló most felidegesített és eszembe jutott a covid időszak,amikor a falu határában tábla figyelmeztetett rá,hogy a túrázók itt most nem kívánatos vendgek...így aztán sok időt most nem fecséreltünk az amúgy szívemhez közel álló falucskára.Mentünk Heténybe.
Vissza Heténybe!
Heténybe érve elkezdett fájni a lábam a bakancsomban alig vártam már,hogy elérük a vendéglőt.Végül üggyel-bajjal,de odaértünk.Ott pedig ismét befaltuk a világ legjobb gulyását.Na meg sört meg kávét.Imádom a hetényi gulyást,hatalmas élmény egy ilyen enni itt!Elvoltunk két órát az étteremben,majd indultunk haza.Busszal bementünk Pécsre,onnan pedig vonattal indultunk haza tovább.Este fél 11-re értünk haza kellemesen elfáradva.Jó túra volt,de a Mária kápolna után mintha elátkozták volna az egészet.Utána csak szenvedés volt,főleg a lezárt hátsó kapuval...Az összekép azért jó volt, nagyon élvezetes volt visszatérni a Zengőre,amely az egyik kedvenc hegyem a világon.
A világ legjobb gulyása
Ez volt az év ötödik túrája és most 12 kilométert gyalogoltunk.Ez azt jelenti,hogy összesítésben 76 kilométernél,ez pedig 15.2 km/túra átlagot jelent.
Nem kifejezetten jó az idei teljesítmény,elsősorban mennyiségre.Május elsején csak az ötödik túránk volt úgy,hogy most anyagi problémák nem hátráltatnak,viszont egészségügyiek igen.Hát ez van.Folytatjuk!
Ebben a sorozatomban olyan helyeket veszek sorba amelyek nagyban hozzájárultak túrázásaim történetéhez.Hogy a Mezőfalvi szőlőhegy ide illik-e nem tudom.Az biztos,hogy egy ikonikus hely az életemben,de túrázni első alkalommal mindössze nyolc évvel ezelőtt jártam erre.Viszont ha azt vesszük gyerekkoromba végig bringa túráztam az egész környéket.Sok dolog fűz ide és valóban az életem egyik fontos része a hely.
Egy szőlőhegyi buszmegálló
A Mezőfalvi Szőlőhegyet Mezőfalva és Nagyvenyim között találjuk meg.Nagyvenyimtől nyugatra nagyjából 4 kilométerre,Mezőfalvától keletre kb.2,5 kilométerre fekszik.Talán öt-hat utcából álló településrész,igaz ez a pár utca jó nagy területen helyezkedik el.Itt hétvégi telkek,présházak ,szőlősök garmadáját találjuk meg.Amikor,vagy úgy mondom az én időben bolt nem volt itt.Azóta állitólag már volt,de ezt nem tudom biztosra.Kocsma sem volt,aztán az is lett,de aztán megint nincs.Midenféle dologért bekellett járni a faluba Mezőfalvára.A wikipédia szerint közel 150-en élnek itt a mai napig.Feltehetőleg az én gyerekkoromban ez a szám jóval nagyobb lehetett.Az utcák köves vagy föld utak.Én pedig itt töltöttem a fél gyerekkoromat és katona is itt voltam a kb.4kilométerre található laktanyában...
A volt szeszfőzde
A történet ott kezdődik,hogy a szüleim egy telket vettek itt abban az évben amikor én megszülettem.Később erre a telekre házat is húztak fel a fater pedig pompás kertet alakitott itt ki ebből a telekből (erről már volt szó ebben a blogban).Ide jártunk ki rendszeresen és a nyarakat pedig itt töltöttük,innen jártak be a városba a szüleim dolgozni,én meg a nyári szünetekben bebicikliztem az egész környéket tíz kilométeres körzetben.Akkoriban nem kellett félni senkitől és semmitől,hogy bárki is bántana.Más világ volt.Mi elvoltunk a kerttel és éltünk mint hal a vízben az ízlésesen berendezett kis házikóban azokon a boldog nyarakon.
Többek között erre is bicikliztem
A kerttől akkor kellett megválni amikor apám meghalt,engem pedig bevittek katonának.Anyám próbálta egyedül győzni a kertet,a testvéreim csak titkán tudtak neki segíteni,mivel ők ekkor már családosok voltak.Anyámba akkor tört meg valami amikor egy hatalmas jégesővel tarkitott vihar tönkretette az egész termést....Hatalmas pofonként élte ezt meg a sorstól,hogy oda veszett a kertbe ölt munkája.Megcsömörlött (ma már én ezt teljesen megértem és átérzem) és úgy döntött eladja a kertet.Ez hamar sikerült is.Húsz év után lett oda mindaz amiből gyönyörű felbecsülhetetlen értékű (nem anyagilag) telket varázsoltunk.Én még katona voltam,eltávkor,kimaradáskor keresztül vezetett az utam a szőlőhegyi utcákon.Aztán miután leszereltem nem jártam jó sokáig arra...
Annál a keresztnél amelyre gyerekként sokat felmásztam.Akkor még nem akadályozták a fák a kilátást...
Talán 20 év telhetett el amikor egyszer arra bicikliztünk Gergővel...a volt kertünknél sovány disznó vágtában tekertünk el,nem volt idő nagyon megfigyelni.Az a hír járta,hogy sok nem idén barnult lett ide kitelepitve a faluból és ekkor ez így is tűnt.Nem álltunk meg.Közben a haverom akiknek szintén itt volt telkünk,mesélte,hogy egyre inkább leépíti a kertet az aki megvette tőlünk.A fákat kivágta a szőlőket megszüntette és a mellette lévő földdel ami az övé volt eggyé varázsolta a területet,amelyen vagy kukoricát vagy lucernát termesztett... Mi pedig 2017-ben jöttünk erre újra akkor már túrázni.
Ennyi maradt szüleim fő művéből...
Jelzést kapott az egyik út amelyen rengeteget bicajoztam gyerekként.Itt jött így létre a Nagyvenyim-Mezőfalva-Nagykarácsony zöld jelzésű turistaút.Amelyen mint kiderült igen kellemes túrázni.Gergővel egy augusztusi napon "avattuk fel".Ekkor is tartottunk a nem idén barnultaktól,de ekkor már ilyent nem tapasztaltunk.Abba az utcába ahol a kertünk volt,ugyan nem mentünk be,a jelzés nem arra vitt.De így is jó volt szőlőhegyre visszatérni.Aztán Gergővel már többé nem jöhettünk erre.Zolikával 22-ben ismételtem meg ugyanezt a túrát amit Gergővel megcsináltunk.Mindkét túrán egy kis kápolna szolgált érdekességül ami az út mentén volt a szőlőhegyen.Ez gyerekkoromba még nem volt itt,pontosabban volt itt valami kis emelvény rajta egy szűzmária szoborral.Immár szép kis kápolnát alakitottak itt ki.
A gyerekkor utcája..
A kis szőlőhegyi kápolna
Szinte napra pontosan e sorok írásakor,hogy két éve túráztunk erre újra.Ekkor már úgy döntöttem,hogy megnézem a régi kertet és a laktanyát is ahol katona voltam.Így a jelzett utat csak alig-alig érintettük.Eljöttem,megnéztem és mindkettő nem kis csalódást okozott a lelkemnek.A volt kertünknél szembeköszönt a pusztulás az elhanyagoltság,hogy oda lett minden szépség amit a szüleim létrehoztak....rendkivül fájó volt a látvány...A laktanyába meg egyszerűen nem lehetett belátni.Hiába volt mellette egy elkerülö,kiváló minőségű út a növényzet a fák annyira benőtték a területet,hogy magát a laktanyát egyáltalán nem lehetett látni.Gondolom ez sem azért mert annyira ápolva lenne a terület...Így aztán ez a túra bár nem volt rossz,a feltépett lelki sebek miatt elég fájdalmasra sikerült.
A Pálinka sor vége,az a bal oldali út a jelzett turistaút ami aztán jobbra el is megy
Azóta,tehát két éve nem jártam itt.Bármi is volt,bármilyen fájdalmas is volt egy-egy dolgot látni,viszontlátni azért mindig is jó érzéssel tölt el az "itt lenni",hiszen a szőlőhegy fontos része az életemnek.Így ha az egyre romló egészségem még kitart holtbiztos,hogy jövök még erre,hiszen szeretem ezt a környéket ahol a kis kápolnán és a kibelezett szeszfőzdén kivül nem nagyon akad látnivaló.Így vagy úgy,ez is beleillik az ikonikus helyek sorába,ezért is írtam róla.Mindig mikor erre járok,az jut eszembe,hogy milyen jó lenne most hirtelen visszamenni az időben és azokkal az emberekkel itt lenni,akik akkoriban éltek erre.Többek között a szüleimmel...
Ez a túra is folyton halasztódott már egy ideje.Valahogy kedvem volt hozzá,de sehogyan sem akart összejönni.Pedig egy közeli,környékbeli túra,egy olyan ami Gergő nyomábanos szó szerint.Hiszen ennek a túrának a kilencven százalékát megtettük Gergővel,szinte napra pontosan hét évvel ezelőtt.Az a bizonyos Görögből-Magyarba azaz Túra Ercsibe volt a túra címe.Ám akkor még nem tudtunk az Ercsihez közeli kápolnáról (pedig ott volt).Ezt a hiányt szerettem volna most pótolni,hisz ahogyan olvastam és tájékozodtam a kápolnáról mindképp úgy voltam vele,hogy ezt látni kell.Erre az októberi első hétvégére egy mecseki túra volt betervezve.De olyan fokú esőzések voltak az elmúlt napokban és hetekben,hogy garancia volt a sáros utakra és nem is jósoltak jó időt.Így a mecseki túrát elhalasztottuk,de mivel mindenképp menni akartunk már valahova,így beugrott helyére ez a túra.Sárból és dagonyából persze erre sem volt hiány,de a túra nagy része mégis betonúton zajlott.
Távolban az iváncsai állomás,onnan jövünk
Zolikával vasárnap reggel indultunk el.Iváncsán szálltunk le a vonatról.Innen az iváncsai vasútállomásról indult a túra.Hamar besétáltunk a közeli Beloianniszra.A kicsiny falun gyorsan átmentünk,de persze megálltunk nézelődni a görög katolikus templomnál és a szép főtéren ahol a könyvtár szép épülete is állt.Itt rá is tértünk a Mária zarándokútra,ez visz majd el egészen Ercsibe.Nem volt jó az idő.Alaposan bevolt borúlva,de mondjuk hidegnek nem volt hideg.A kellemes Beloianniszt letudva a falutól északra elterülő erdőbe értünk ahogyan Gergővel is hét éve...Erre vitt a Mária zarándokút jelzése.Hamarosan megkezdte ereszkedését a dombról lefelé az út,hiszen egy csöppet magasan voltunk.Alakult az ősz az erdős részen,de nem volt olyan szép mint hét éve.
Beloiannisz főterén
Már kinn a természetben
Leérve az alsóbb tájakra láttuk,hogy bizony sáros és dagonyás az út.A következő pár száz méteren igen nehézkes volt a járás,de megoldottuk.Letudván a saras részt egy betonútra értünk,egy nyomsávos volt és valószínűleg valami gazdasági út lehetett.Az elejénél,vagy ha úgy jobban tetszik itt a végénél két betontömb állt.Ezeken kajáltunk hét éve Gergővel.Javasoltam Zolikának most is itt reggelizzünk meg.Így is tettünk.Reggeli közben láttuk,hogy a földeken iszonyatosan nagy a belvíz.Én tudtam,hogy majd a töltésen fog menni az út,így bíztam benne ez a túránkat nem akadályozza majd.Letudván a reggelit indultunk immár betonúton tovább.Emlékeztem,hogy hét éve egy kis betonhídon mentünk át az időközben mellénk szegődött Váli-víz nevezetű patakon.Igen ám,de most sokkal több volt benne a víz...Mentünk amerre hét éve,de a híd nem volt már sehol.Hiába kerestük..
Zolika lemaradt kissé,pedig itt már jobb az út
Itt kezdődött a betonút
Van belvíz bőven..
Pedig az alkalmazásunk is így mutatta,hogy itt kell átmenni,erre megy az út a szemközti töltésre.De nem volt híd...Hova tűnhetett egy betonhíd?Na nem egy komoly híd volt egy betonlap volt a két partra fektetve.Valószinűleg az évek alatt becsúszhatott a patakba és ott van valahol a víz alatt...Ez rajtunk nem segített.Visszamentünk az útra és láttuk,hogy a Mária jelzés megy tovább.Tehát elvezették alighanem más felé miutám értesültek a híd megsemmisüléséről,tudniillik a hídon ment át anno a régi nyomvonal.Megnéztük a telefonos alkalmazást és láttuk,hogy az út elmegy egészen a közeli Sinatelepig,ott van egy híd amin átlehet menni a patakon és úgy jön vissza a töltésre.Jó másfél méteres kerülő...Felmerülhet a kérdés,hogy miért nem ugrottunk át a patakon?Hát azért mert áradt és nagyjából három-négy méter széles volt,de volt ahol ennél is több.Ezért.Indultunk hát tovább az új nyomvonalon Sinatelepre.
Itt kellene lennie a hídnak...
Sínatelep,balra a híd
Sinatelepnél normálisan átlehetett menni az erre már alaposan megduzzadt patakon.Mikor Gergővel voltunk ezen a túrán a Váli vízben alig volt víz...Átmentünk tehát a patakon és rátértünk a patak túloldalán haladó töltésre.Ez is betonút volt és egyben ez volt a Mária zarándokút.Ismerös részek következtek amerre Gergővel is mentünk egykor...Jó négy kilométeres szakasz volt ez.Látványt a út mellé szegődő Szent László patak és annak egy hídja jelentette balról.Jobbra a távolban meg feltűnt maga Ercsi mögötte meg a százhalombattai finomító.Köztük volt valahol a kápolna.Jól haladtunk ezen a szakaszon mígnem egy ponton a betonút véget ért.Én úgy emlékeztem közvetlen a vasútvonal mellett végződik a betonút,most viszont vagy száz méterre voltunk onnan...Vagy én emékeztem rosszul vagy közben megvarriáltak valamit.Itt tartottuk a második kajaszünetet.
A Szent László patak,ezen van híd!
Itt léptünk aztán újra földútakra,persze a jelzett turistaútat nem kellett elhagyni,hiszen erre vezetett.Észak-kelet felé fordultunk már nem volt túl messze Ercsi.Helyenként erre is volt dagonya,de nem vészes.Sokkal idegesítőbb volt az út melletti szeméthegyek.Elképesztő mennyiségű szemét volt erre kidobva...büszke lehetsz magadra ember...Kb.két kilométer múlva kereszteztük a 6-os utat és értünk be gyakorlatilag Ercsibe.Annak is az ipari zónáján keresztül haladt az itt már újra betonra váltó út.Egy Dunai holtág jelentett később látnivalót.Majd jött a Mohácsi csata emlékmű.Erre emlékeztem,hiszen nem sok hasonló lehet az országban.Ezt megnéztük,majd nem soká leértünk a Dunához.Itt megvoltak azok az emlékművek amelyek hét éve is.Gergővel akkor idáig jöttünk.Most mielőtt tovább indultunk volna beültünk egy kávéra egy közeli vendéglátóhelyre.
A Mohácsi emlékmű
Emlékmű az ercsi dunaparton
Nehéz volt elindulni a pihi után.Innen már a kápolna jelzést kellett követnünk.Igen ám,de az nem volt sehol.Előkellett venni a telefonos segítséget úgy mentünk tovább,de aztán igaz teljesen máshol mint vártuk,megleltük a kápolna jelzést!Ez aztán elvitt a kápolnához.Ercsiből kiérve a felső parton halad a hangulatos út,itt-ott remek kilátással a Duna felé.Másfél kilométerre lehetett a kápolna.Messzíiről feltűnt a fehérésge,odaérve láttuk,hogy nagyon szép,nagyon klasszul helyre lett hozva.Megnéztük amit meglehetett mivel magába a kápolnába bemenni nem tudtunk.Remek tájékoztató táblák voltak a kápolna mögötti kerítésen,amelyekről mindent megtudhattunk a kápolnával kapcsolatosan.A kápolna mögött állt az obeliszk.Még a borús időbe is rendkivüli szépségű hely volt!
Zoli a kápolnával
Jómagam az obeliszkkel
Az obeliszk mögött lépcső vezetett le a domboldalon.Ezen lementünk és egy Mária kegyhelyhez értünk amely szintén nagyon szép volt.Benne egy Mária szobor volt,gondosan lezárva lelakatolva.Nem kell mondani miért...Innen is vezetett le lépcső tovább,de nem volt kedvünk lejebb menni,pedig állítólag valami forrás van lejebb.Ezt így utólag már bánom.Visszamentünk a kápolnához,fotóztunk még párat,majd búcsút vettünk tőle.A kápolnáról már írtam,így most részletesen nem térek ki rá.Sikerült ide is eljutni végre,csak azt sajnáltam,hogy ez Gergővel kimaradt...na de ő érte is eljöttem ide.
A Mária kegyhely
Mária gondosan elzárva
Búcsú a kápolnától
Ercsiig ugyanarra mentünk vissza mint amerre jöttünk.A városban meg elmentünk még a tűztoronyig és a mellette lévő trianoni emlékműig.Itt fejeztük be akkor Gergővel is...Pihentünk egy kicsit.Itt már kezdtünk fáradni,de aztán elindultunk a vasútállomásra amely még majd három kilométerre volt.A fél ötös vonat az orrunk előtt ment el...így várnunk kellett majd egy órát.Közben kezdett hűvösödni,a vesém úgy érzem meg is fázott.Végül aztán jött a fl hatos vonat,amellyel rendben hazaértünk.Végül is a borús idő ellenére kellemes jó túra volt.Ismét Gergő nyomában jártam.Arra amerre vele is egykor.
Finálé a toronynál
Az eddig nem igazán remeklő ősz első komolyabb túrája volt ez,ami idén már a 18-ik túra volt.Most mindennel együtt mentünk 20 kilométert!Ez pedig így összesen idén 268 kilométer,az átlag így 14,88 km/túra.Jó túra volt,jó volt erre visszatérni,mégha nem is a legszebb tájakon mentünk keresztül.Várakozóban a mecseki túra amely nagyon remélem hamarosan összejön!
Egyik soron következő túránk vezet majd Ercsibe az Eötvös kápolnához.Ez a túra már tervben van egy ideje,de mindig valami miatt halasztódott.Most úgy néz ki,hogy hamarosan sort keríthetünk rá.A túra útvonala Ercsi dunapartjáig megegyezik majd a 2017-es Görögből-Magyarba nevezetű túránk útvonalával amit Gergővel csináltunk még meg.Ha már Eötvös kápolna,akkor próbáltam utánajárni,hogy mi tudható róla.Természetesen ennek a története sem okozott csalódást!
Napjainkban a kápolna és környéke
2021. november 6-án ünnepélyes gyászszertartás keretében temették vissza eredeti nyughelyére báró Eötvös József és nagyszülei földi maradványait Ercsiben. A gyászmisét Spányi Antal, a Székesfehérvári egyházmegye püspöke celebrálta a Jubileumi Eötvös Kórus kíséretével. Méltató beszédet mondott Kásler Miklós, az Emberi Erőforrások Minisztériumának minisztere. Ezt követően a földi maradványokat halottaskocsi vitte végső nyughelyükre, a Szapáry–Eötvös-kápolna sírboltjába. A kriptába helyezés után Freund Tamás, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke és L. Simon László, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója mondott búcsúbeszédet. A Magyar Nemzeti Múzeum és Ercsi Város Önkormányzata emlékkonferenciával és a kápolnában rendezett tablókiállítással, valamint egy virtuális Eötvös-kiállítással emlékezett hazánk első vallás- és közoktatásügyi miniszterére, a népoktatás és a tankötelezettség bevezetőjére.
Az 1828-ban báró Eötvös József anyai nagyanyja, Szapáry Julianna grófnő által építtetett kápolna, ahová végakaratának megfelelően 1871-ben Eötvös Józsefet is eltemették, valamint a kápolna mögött található, Ybl Miklós tervei alapján 1879-ben közadakozásból épült obeliszk a II. világháború után szinte teljesen elpusztult. A kriptát többször feltörték és kifosztották, ezért Eötvös József és nagyszülei csontjait az 1960-as évek végén helyi lakosok az Ercsi központjában álló, 1961-ben emelt Eötvös-szoborhoz helyezték át. A kápolnát végül 2016-ban helyi közadakozásból, nyertes önkormányzati pályázatból és a katolikus egyház révén összegyűjtött források mellett, a Forster Központ koordinálásában, az Emberi Erőforrások Minisztériumának támogatásával újították fel, megmentve ezáltal az épületet a teljes pusztulástól.
Itt még nehezen volt elképzelhető,hogy a kápolna valaha is újjászületik
A műemléki védettség alatt álló Eötvös-kápolna és -obeliszk, valamint a kápolna mögötti meredek partoldalon található régi Mária-kegyhely, ahová egykor szőlőművesek és dunai hajósok jártak imádkozni, az Ercsi Római Katolikus Egyházközség tulajdona. A hagyomány szerint a kegyhely közelében fakadt forrásvíz mellett a helyiek már a középkorban szobrot állítottak Szűz Mária tiszteletére, majd itt helyezték el azt a Mária-kegyképet, amelyet egy Ercsiből származó jobbágy vásárolt csodás gyógyulása emlékéül 1756 körül. A kápolnát báró Eötvös József (1813–1871) író, költő és politikus anyai nagyanyja, báró Lilien József felesége, Szapáry Julianna grófnő építtette férje végső nyughelyéül 1828-ban. Őt magát szintén itt temették el 1831-ben. A birtokot leányuk, Lilien Anna bárónő örökölte, aki báró Eötvös Ignác cs. kir. kamarás, főtárnokmester és főispán felesége lett 1807-ben. Fiuk, báró Eötvös József az 1848-as Batthyány-kormány, majd az 1867-es Andrássy-kormány vallás- és közoktatásügyi minisztere, a Magyar Tudományos Akadémia és a Kisfaludy Társaság elnöke, ifjúságának legszebb éveit töltötte Ercsiben anyai nagyszüleinél. Eötvös Józsefet 1871-ben végakaratának megfelelően itt, a családi sírboltban temették el.
Ránics Adolf metszete Eötvös József temetéséről (Vasárnapi Ujság 1871. febr. 26. 9. sz.)
1870 őszén a korábban már sokat betegeskedő – gyomor, és epebajára gyakran panaszkodó – Eötvös egészségi állapota hirtelen megromlott, és a kortárs barátok feljegyzései szerint a politikai küzdelmek és a megfeszített miniszteri hivatali munka által meggyengült idegállapot következtében, de a valóságban azonban a családja több tagját is érintő, a korszak egyik népbetegségének számító tuberkulózisban (tbc) 1871. február 2-án váratlanul elhunyt. Mint hivatalban lévő miniszter szinte az utolsó pillanatig dolgozott, jelentést készített a népiskolai nevelés állapotáról. Pesten, Erzsébet téri lakásában ravatalozták fel a politikust. A holttest beszentelésére február 5-én délután 2-kor került sor József főherceg és Bellegarde gróf, Ferenc József személyes képviselője, valamint az Osztrák–Magyar Monarchia közös miniszterei és az Andrássy-kormány tagjai, a közös hadsereg és a honvédség tisztikara, a főrendiház és a képviselőház elnöke, országgyűlési képviselők, az MTA tagjai és a szűk család jelenlétében. Gyászba borult az egész főváros. Az Akadémia tevékenysége egy hétig szünetelt és február 3-án egy napra bezárt a Nemzeti Színház is. Az iskolákra és az egyetem épületére kitűzték a gyászlobogót. Eötvöst végakaratának megfelelően másnap, február 6-án Ercsiben, az általa oly szeretett nagyszülői birtok kis kápolnájában temették el.
Lelkes lokálpatrióták szabadították ki a romos Eötvös-kápolnát a dús növényzetből
1871. február 6-án kora reggel indult el a halottaskocsi Pestről az Országgyűlés és az Akadémia küldöttsége, néhány családtag, valamint barát kíséretében. Egy óra tájban érkezett meg a gyászmenet Ercsibe, ahol azt a megye alispánjaival és a főjegyzővel az élen Fejér megye küldöttsége várta. A helyi római katolikus templomban egyszerű, falusi körülmények között zajlott a gyászszertartás a magyar kormány tagjai, országgyűlési képviselők és a szűk család jelenlétében. Pauer János püspök rövid gyászmisét celebrált. Közvetlenül az oltár előtt állt a fehér koporsó, rajta az ezüst feszület, az egyetlen díszítés. Innen a menet a sírkápolnához vonult. A szűk, föld alatti sírboltba országgyűlési képviselők vitték le a koporsót az elhunyt fia, Eötvös Loránd és néhány jó barát társaságában. Radnics Imre idős kanonok, korábban Ercsi plébánosa, a család közeli jó ismerőse, aki 57 évvel azelőtt Eötvös bölcsőjét is megáldotta, most sírjánál megrendülve állva, sírástól eltorzult hangon mondta el a végbúcsúztató Miatyánkot.
A kápolna egy kiváló kirándulási célpont lehet
2021. november 6-án szombaton, az újratemetés napján ezt a 150 évvel ezelőtti gyászszertartást kívánták felidézni a szervezők Szabó Tamás, Ercsi város polgármesterének kezdeményezésére. Az eredetihez nagyon hasonló fekete, ló vontatta halottaskocsira helyezték a három koporsót. Innen, a gyászmisének otthont adó Nagyboldogasszony-templomtól gyalog tette meg a gyászoló közönség az utat a Duna-partján magasodó Eötvös-kápolnához. A kápolna ma már teljes pompájában tündököl. Köszönhető ez Ercsi önzetlen polgárainak is, akik már a 2016-os felújítás előtt, saját kezükkel és bozótvágókkal igyekeztek megtisztítani a kápolnát és környékét a vadul burjánzó növényzettől. A közeli erdő szinte már teljesen maga alá temette a romos kápolnát, amikor – többek között a Honismereti Szövetség jelenlegi gazdasági ügyintézője, Medve Józsefné Zsuzsa és családja, Farkas László, valamint Sandi József és családja, unokáik és barátaik, átérezvén a hely fontosságát – igyekeztek megmenteni Eötvös végső nyughelyét a teljes pusztulástól.
Szívből kívánjuk, hogy legyen ezentúl e kápolna az író, a politikus és a politikai gondolkodó Eötvös emlékéhez méltó zarándokhely, a nemzeti emlékezet kiemelt helyszíne!
