Ez a túra is folyton halasztódott már egy ideje.Valahogy kedvem volt hozzá,de sehogyan sem akart összejönni.Pedig egy közeli,környékbeli túra,egy olyan ami Gergő nyomábanos szó szerint.Hiszen ennek a túrának a kilencven százalékát megtettük Gergővel,szinte napra pontosan hét évvel ezelőtt.Az a bizonyos Görögből-Magyarba azaz Túra Ercsibe volt a túra címe.Ám akkor még nem tudtunk az Ercsihez közeli kápolnáról (pedig ott volt).Ezt a hiányt szerettem volna most pótolni,hisz ahogyan olvastam és tájékozodtam a kápolnáról mindképp úgy voltam vele,hogy ezt látni kell.Erre az októberi első hétvégére egy mecseki túra volt betervezve.De olyan fokú esőzések voltak az elmúlt napokban és hetekben,hogy garancia volt a sáros utakra és nem is jósoltak jó időt.Így a mecseki túrát elhalasztottuk,de mivel mindenképp menni akartunk már valahova,így beugrott helyére ez a túra.Sárból és dagonyából persze erre sem volt hiány,de a túra nagy része mégis betonúton zajlott.
Távolban az iváncsai állomás,onnan jövünk
Zolikával vasárnap reggel indultunk el.Iváncsán szálltunk le a vonatról.Innen az iváncsai vasútállomásról indult a túra.Hamar besétáltunk a közeli Beloianniszra.A kicsiny falun gyorsan átmentünk,de persze megálltunk nézelődni a görög katolikus templomnál és a szép főtéren ahol a könyvtár szép épülete is állt.Itt rá is tértünk a Mária zarándokútra,ez visz majd el egészen Ercsibe.Nem volt jó az idő.Alaposan bevolt borúlva,de mondjuk hidegnek nem volt hideg.A kellemes Beloianniszt letudva a falutól északra elterülő erdőbe értünk ahogyan Gergővel is hét éve...Erre vitt a Mária zarándokút jelzése.Hamarosan megkezdte ereszkedését a dombról lefelé az út,hiszen egy csöppet magasan voltunk.Alakult az ősz az erdős részen,de nem volt olyan szép mint hét éve.
Beloiannisz főterén
Már kinn a természetben
Leérve az alsóbb tájakra láttuk,hogy bizony sáros és dagonyás az út.A következő pár száz méteren igen nehézkes volt a járás,de megoldottuk.Letudván a saras részt egy betonútra értünk,egy nyomsávos volt és valószínűleg valami gazdasági út lehetett.Az elejénél,vagy ha úgy jobban tetszik itt a végénél két betontömb állt.Ezeken kajáltunk hét éve Gergővel.Javasoltam Zolikának most is itt reggelizzünk meg.Így is tettünk.Reggeli közben láttuk,hogy a földeken iszonyatosan nagy a belvíz.Én tudtam,hogy majd a töltésen fog menni az út,így bíztam benne ez a túránkat nem akadályozza majd.Letudván a reggelit indultunk immár betonúton tovább.Emlékeztem,hogy hét éve egy kis betonhídon mentünk át az időközben mellénk szegődött Váli-víz nevezetű patakon.Igen ám,de most sokkal több volt benne a víz...Mentünk amerre hét éve,de a híd nem volt már sehol.Hiába kerestük..
Zolika lemaradt kissé,pedig itt már jobb az út
Itt kezdődött a betonút
Van belvíz bőven..
Pedig az alkalmazásunk is így mutatta,hogy itt kell átmenni,erre megy az út a szemközti töltésre.De nem volt híd...Hova tűnhetett egy betonhíd?Na nem egy komoly híd volt egy betonlap volt a két partra fektetve.Valószinűleg az évek alatt becsúszhatott a patakba és ott van valahol a víz alatt...Ez rajtunk nem segített.Visszamentünk az útra és láttuk,hogy a Mária jelzés megy tovább.Tehát elvezették alighanem más felé miutám értesültek a híd megsemmisüléséről,tudniillik a hídon ment át anno a régi nyomvonal.Megnéztük a telefonos alkalmazást és láttuk,hogy az út elmegy egészen a közeli Sinatelepig,ott van egy híd amin átlehet menni a patakon és úgy jön vissza a töltésre.Jó másfél méteres kerülő...Felmerülhet a kérdés,hogy miért nem ugrottunk át a patakon?Hát azért mert áradt és nagyjából három-négy méter széles volt,de volt ahol ennél is több.Ezért.Indultunk hát tovább az új nyomvonalon Sinatelepre.
Itt kellene lennie a hídnak...
Sínatelep,balra a híd
Sinatelepnél normálisan átlehetett menni az erre már alaposan megduzzadt patakon.Mikor Gergővel voltunk ezen a túrán a Váli vízben alig volt víz...Átmentünk tehát a patakon és rátértünk a patak túloldalán haladó töltésre.Ez is betonút volt és egyben ez volt a Mária zarándokút.Ismerös részek következtek amerre Gergővel is mentünk egykor...Jó négy kilométeres szakasz volt ez.Látványt a út mellé szegődő Szent László patak és annak egy hídja jelentette balról.Jobbra a távolban meg feltűnt maga Ercsi mögötte meg a százhalombattai finomító.Köztük volt valahol a kápolna.Jól haladtunk ezen a szakaszon mígnem egy ponton a betonút véget ért.Én úgy emlékeztem közvetlen a vasútvonal mellett végződik a betonút,most viszont vagy száz méterre voltunk onnan...Vagy én emékeztem rosszul vagy közben megvarriáltak valamit.Itt tartottuk a második kajaszünetet.
A Szent László patak,ezen van híd!
Itt léptünk aztán újra földútakra,persze a jelzett turistaútat nem kellett elhagyni,hiszen erre vezetett.Észak-kelet felé fordultunk már nem volt túl messze Ercsi.Helyenként erre is volt dagonya,de nem vészes.Sokkal idegesítőbb volt az út melletti szeméthegyek.Elképesztő mennyiségű szemét volt erre kidobva...büszke lehetsz magadra ember...Kb.két kilométer múlva kereszteztük a 6-os utat és értünk be gyakorlatilag Ercsibe.Annak is az ipari zónáján keresztül haladt az itt már újra betonra váltó út.Egy Dunai holtág jelentett később látnivalót.Majd jött a Mohácsi csata emlékmű.Erre emlékeztem,hiszen nem sok hasonló lehet az országban.Ezt megnéztük,majd nem soká leértünk a Dunához.Itt megvoltak azok az emlékművek amelyek hét éve is.Gergővel akkor idáig jöttünk.Most mielőtt tovább indultunk volna beültünk egy kávéra egy közeli vendéglátóhelyre.
A Mohácsi emlékmű
Emlékmű az ercsi dunaparton
Nehéz volt elindulni a pihi után.Innen már a kápolna jelzést kellett követnünk.Igen ám,de az nem volt sehol.Előkellett venni a telefonos segítséget úgy mentünk tovább,de aztán igaz teljesen máshol mint vártuk,megleltük a kápolna jelzést!Ez aztán elvitt a kápolnához.Ercsiből kiérve a felső parton halad a hangulatos út,itt-ott remek kilátással a Duna felé.Másfél kilométerre lehetett a kápolna.Messzíiről feltűnt a fehérésge,odaérve láttuk,hogy nagyon szép,nagyon klasszul helyre lett hozva.Megnéztük amit meglehetett mivel magába a kápolnába bemenni nem tudtunk.Remek tájékoztató táblák voltak a kápolna mögötti kerítésen,amelyekről mindent megtudhattunk a kápolnával kapcsolatosan.A kápolna mögött állt az obeliszk.Még a borús időbe is rendkivüli szépségű hely volt!
Zoli a kápolnával
Jómagam az obeliszkkel
Az obeliszk mögött lépcső vezetett le a domboldalon.Ezen lementünk és egy Mária kegyhelyhez értünk amely szintén nagyon szép volt.Benne egy Mária szobor volt,gondosan lezárva lelakatolva.Nem kell mondani miért...Innen is vezetett le lépcső tovább,de nem volt kedvünk lejebb menni,pedig állítólag valami forrás van lejebb.Ezt így utólag már bánom.Visszamentünk a kápolnához,fotóztunk még párat,majd búcsút vettünk tőle.A kápolnáról már írtam,így most részletesen nem térek ki rá.Sikerült ide is eljutni végre,csak azt sajnáltam,hogy ez Gergővel kimaradt...na de ő érte is eljöttem ide.
A Mária kegyhely
Mária gondosan elzárva
Búcsú a kápolnától
Ercsiig ugyanarra mentünk vissza mint amerre jöttünk.A városban meg elmentünk még a tűztoronyig és a mellette lévő trianoni emlékműig.Itt fejeztük be akkor Gergővel is...Pihentünk egy kicsit.Itt már kezdtünk fáradni,de aztán elindultunk a vasútállomásra amely még majd három kilométerre volt.A fél ötös vonat az orrunk előtt ment el...így várnunk kellett majd egy órát.Közben kezdett hűvösödni,a vesém úgy érzem meg is fázott.Végül aztán jött a fl hatos vonat,amellyel rendben hazaértünk.Végül is a borús idő ellenére kellemes jó túra volt.Ismét Gergő nyomában jártam.Arra amerre vele is egykor.
Finálé a toronynál
Az eddig nem igazán remeklő ősz első komolyabb túrája volt ez,ami idén már a 18-ik túra volt.Most mindennel együtt mentünk 20 kilométert!Ez pedig így összesen idén 268 kilométer,az átlag így 14,88 km/túra.Jó túra volt,jó volt erre visszatérni,mégha nem is a legszebb tájakon mentünk keresztül.Várakozóban a mecseki túra amely nagyon remélem hamarosan összejön!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése