Hetek óta tart már szürke,ködös,borús idő,ez pedig nagyban befolyásolta a terveinket.Vagy a Prédikálószékre,vagy a Pokoli stadionhoz vezető túra lett volna a következő a sorban,de ezekhez napsütéses időjárás kellett volna.Ám erre a 25-ös év decemberében eddig hiába vártunk.Így hát ki kellett találni valami mást,mert egyszerűen nem akart olyan idő lenni amire szükségünk lett volna.Na,de sebaj,imádom én a ködös túrákat is.Így aztán olyasmit kellett kitalálni ami ködös időben is élvezhető túra.Ez sikerült,hiszen a februárra tervezett a mátrai Benevárhoz vezető túra pont ilyennek nézett ki.Így aztán újfent elhalasztottuk a Prédikálószékes és a Pokoli stadionos túrát,viszont előrehoztuk így a Benevárasat.Az év legrövidebb napján Zolikával nekiindulva már negyed tízre oda is értünk túránk kiindulópontjára Mátrafüredre!
Mátrafüred több mint kiváló túrakiindulópont!
Körtúrát terveztünk amelynek első részében megyünk fel a Benevárhoz,majd a gerincen visszafordulva egy ismeretlen nevű völgyön a Szent István úton jövünk vissza Mátrefüredre.Az egész túra jó 10km-es volt.Borús idő volt köd nélkül.Azonban már a buszból láttuk,hogy a Mátra kb.400 méternél magasabb részeit sűrű köd lepi el.Mi meg oda tartottunk!Ez már így bíztató volt.Nagyon vágytam már egy ködös,misztikus túrára.A kék+ jelzésen vágtunk neki,ez vitt fel a 471 méter magasságban lévő Benevárhoz és azon túlra is.Ám még Mátrafüreden levitt egy kisebb völgybe a Bene-patak mellé.Nagyon szép hely volt még így a szürke télben is.A patakban bőven volt víz,amely ezerrel száguldott.Kicsivel arébb a Csatorna-patak ömlött bele a Bene-patakba,még arébb meg a Somor-patak.Ez utóbbit már innen nem láttuk,de a túránk második felét majd a Somor-patak kíséri végig.
A Bene-patak
Csatlakozik a Csatorna-patak
Már ez a rész is szép volt.Pár méter után aztán megkezdte emelkedését az út a Benevár-bércre.Nem volt durva emelkedő és kitünően bírtam.Ahogy haladtunk egyre feljebb úgy lett egyre sűrűbb a köd.Erre vágytam,mert már nagyon régen volt misztikusan szép túránk.A jelzések kiválóak voltak,útelágazásoknál is tudni lehetett merre tovább.Maga a Benevár nem volt vészesen messze Mátrafüredtől,így viszonylag hamar oda is értünk.Itt már misztikusan klassz idő volt a leereszkedő köddel.Különös hangulatot adott a helynek.Imádok ilyen időben túrázni,sokkal jobb mint a nyári kánikulában!A várból nem sok minden maradt,pár fal,melyeket a nyolcvanas években tártak fel.Majd részletesen foglalkozom a várral a "Kedvenc váraink" sorozatomban.Most annyi,hogy természetesen teljesen körbejártuk,a várfalakra felmásztunk,amit meglehetett az megnéztük!Imádjuk az ilyen romos várakat!Klassz volt nagyon!
Felfelé menetben
Már a várnál
Zolika a várfalon
Várfalak
Jó volt a csend is,amely megakadt a misztikus erdőben.Valahonnan kutyák vijjogását véltük hallani,közben meg egy tájfutó haladt el mellettünk.Mi még a várat csodáltuk.Nem tudtam betelni a ködös-misztikus idővel és erdővel.Fantasztikus volt!Lassan azonban indulni kellett tovább,így is jó félórát eltöltöttünk itt.A várnál még egy várkút volt,de csak nevében és formájában volt ez kút,hiszen sem mélység,sem víz nem volt benne,csupán néhány gally.Búcsút vettünk a vártól,örömmel konstatáltuk,hogy újabb vár került bele a gyűjteménybe.Folytattuk a túrát az eddigieknél is nagyobb ködben az enyhén,de fokozatosan emelkedő Benevár-bércen.
A várkút
Búcsú a vártól
Mystic day
Nem tudtam betelni a ködös,misztikus erdő szépségével.Felülmúlhatatlan volt!A fokozatosan emelkedő út a hideg idő ellenére is megizzasztott minket! Izzadtunk! Na persze fel is voltunk melegen öltözve,nem tudtam mást csinálni,de levettem a sapkám,mert beizzadt a fejem.Ez veszélyes volt,mert könnyű volt így megfázni.Aztán a fokozatos és folyamatos enyhe emelkedés véget ért.Már ötszáz méter felett járhattunk.A kék+ út keresztezett a bringa jelzésű útat! Arra kellett letérnünk!Így búcsút vettünk a csodás kék+ -tól és mentünk a bringajelzésű enyhén köves,salakos,de végig szinten haladó ködös úton.Az eddigi északi irányt pedig felváltotta a nyugat felé haladás.
Ez az út szinten megy!
Erre is akad misztikum!
Szó szerint: köd előttem,köd utánam!
Mohás kövekkel tarkitott hegyoldal és erdő szolgált látnivalóval a sűrű ködben.Ez az út,ez a szakasz teljesen jól járható volt.Az izzadásunk is elmúlt.Valamivel több mint egy kilométert mehettünk ezen a szakaszon.Közben az út bal odalán lenn a völgyben patak csordogálását lehetett hallani,látni a ködtöl alig-alig.Az már ott lenn a Somor-patak volt!Közben kereszteztük a piros sáv jelzést azaz a Szent István utat! Ez dél felé fordult ahogy mi is,letértünk rá.Ez vitt vissza Mátrefüredre.Fokozatosan ereszkedett le az út a völgybe,ez is csodálatosan szép volt a misztikus időben és erdőben.Ha lehet erre még több kisebb-nagyobb mohás kő volt,talán több ezer!Az út pedig lassan,de fokozatosan ért le a patak szintjéhez.Ez a patak is böven tele volt vízzel.Most nem volt vízhiány mint két hónapja a Mecsekben!Közben egy nő (egyedül!) ért utol és került el minket.Váltottunk vele pár szót.Hatvanból jött kb.olyan 45-50 éves lehetett.Elismeréssel adóztunk,hogy ilyen bátor és bevállaós,hogy egyedül túrázik a ködben..
Mohás kövek ezrei
Haladunk a völgyben
A Somor-patak
.A patak szintjéhez érve a köd is oszlóban volt,itt már 300 méter környékén voltunk csak,úgy tűnt,hogy valóban 400 méter felett ködös a hegység.Sebaj,így is jó volt.A Somor-patak is valahol arébb beleömlött a Bene-patakba.Közben egy kegyhelyhez értük a neve Máriácska kegyhely volt.Természetesen a központban egy Mária szoborral,két oldalt a kőfalon rengeteg hálát adó és köszönő táblácskával,feljebb egy kereszt,arébb valami szentfa volt.Itt volt némi dagonya,nagyon nem mentünk a kegyhelynél tovább.Itt beköszönt a kék4 jelzés is,nekünk nagyon nem kellett,ez levitt abba a völgybe amúgy amelyet a túránk elején érintettünk.A mi pirosunk meg lassan itt már szinten haladva beért Mátrafüredre!
A kegyhely
Utolsó méterek
Hamar megcsináltuk a túrát.Gyakorlatilag négy óra alatt úgy,hogy a várnál és a kegyhelynél is megálltunk.Visszaérve Mátrafüredre beültünk a már ismert Benevár étterembe.Tudtam,hogy itt csinálják a világ legfinomabb jókai bablevesét.Rendeltem is,Zolika pedig egy palóc gulyást evett.Most is fenségesen finom volt a bableves,úgyhogy jövünk mi még ide! A kaja után 45 percünk maradt a buszig.Így jártunk egyet a környéken.Itt voltam táborban 10 évesen és mintha egyre több dolog kezdett volna ismerösnek tűnni,persze voltunk már itt kétszer is az elmúlt években.Mindegy.Oda sétáltunk a buszmegállóban,a busz pedig jött pontosan.Átszállás nélkül értünk Budapestre,onnan pedig vonattal jöttünk tovább haza.Már este fél hét után itthon voltunk,hála főleg a jó közlekedésnek amit a Dunántúlon hiányolunk!
Jobbra az itteni kedvencünk a Benevár étterem
Az utolsó kép Mátrafüreden
Gyönyörű túra volt a ködös,misztikus erdőben.Nagyon vágytam már egy ilyen túrára.Ez végre összejött.Azonban az év mennyiségileg gyenge.Ez csupán az idei 19-ik túránk volt,talán meglesz a húsz! Tíz kilométert mentünk az év legrövidebb napján,így összesítésben tartunk 250 kilométernél.Ez pedig annyit jelent,hogy 13,15 km/túra átlagunk van.A lényeg,hogy egy nagyon klassz túrával kezdtük a telet!
Szeptemberben értesültem a létezéséről és már akkor megfogadtam ide eljövök.Nem hiszem,hogy bárkinek be kell mutatni azt a szivárványhídat amelyen házi kedvenceink kelnek át az örökkévalóságba haláluk után.Így hát mivel megtudtam,hogy van Magyarországon egy hely,ahol létezik egy ilyen híd,már nem volt nehéz megtervezni egy ide vezető túrát.A hídat Dorogon találjuk meg és mivel van itt egy kilátó is amelyet megakartunk nézni,hát össze kötöttem a kellemest a hasznossal.Zolikával egy körtúra keretein belül érintettük a két nevezetességet.Nagyon nem szövegelek most erről a túráról,beszéljenek helyettem a képek,na és majd a film (amelynek gyártása e sorok írásakor még zajlik).
A dorogi vasútállomástól kezdtük ezt a körtúrát,így hát ide is tértünk vissza
Már a városból látni az Aknatorony kilátót!
Úton a kilátóhoz egy kegyhelyet is érintünk!
A kálvária,fenn a kilátó
Az Aknatorony kilátó
Kilátószint
Kilátás,sajna nem volt jó az időnk
A szivárványhíd amelyen áthalad az Országos kéktúra útvonala!
A hídnál különös meghittség tapasztalható!
Szóval,ezt is megvalósítottam!
Minden amit tudni kell!
Ez volt az év tizennyolcadik túrája amin most csak tíz kilométert mentünk.Összegezve ez 240 kilométer ami pedig 13,33 km-es túraátlagot jelent.
Ez a túra is folyton halasztódott már egy ideje.Valahogy kedvem volt hozzá,de sehogyan sem akart összejönni.Pedig egy közeli,környékbeli túra,egy olyan ami Gergő nyomábanos szó szerint.Hiszen ennek a túrának a kilencven százalékát megtettük Gergővel,szinte napra pontosan hét évvel ezelőtt.Az a bizonyos Görögből-Magyarba azaz Túra Ercsibe volt a túra címe.Ám akkor még nem tudtunk az Ercsihez közeli kápolnáról (pedig ott volt).Ezt a hiányt szerettem volna most pótolni,hisz ahogyan olvastam és tájékozodtam a kápolnáról mindképp úgy voltam vele,hogy ezt látni kell.Erre az októberi első hétvégére egy mecseki túra volt betervezve.De olyan fokú esőzések voltak az elmúlt napokban és hetekben,hogy garancia volt a sáros utakra és nem is jósoltak jó időt.Így a mecseki túrát elhalasztottuk,de mivel mindenképp menni akartunk már valahova,így beugrott helyére ez a túra.Sárból és dagonyából persze erre sem volt hiány,de a túra nagy része mégis betonúton zajlott.
Távolban az iváncsai állomás,onnan jövünk
Zolikával vasárnap reggel indultunk el.Iváncsán szálltunk le a vonatról.Innen az iváncsai vasútállomásról indult a túra.Hamar besétáltunk a közeli Beloianniszra.A kicsiny falun gyorsan átmentünk,de persze megálltunk nézelődni a görög katolikus templomnál és a szép főtéren ahol a könyvtár szép épülete is állt.Itt rá is tértünk a Mária zarándokútra,ez visz majd el egészen Ercsibe.Nem volt jó az idő.Alaposan bevolt borúlva,de mondjuk hidegnek nem volt hideg.A kellemes Beloianniszt letudva a falutól északra elterülő erdőbe értünk ahogyan Gergővel is hét éve...Erre vitt a Mária zarándokút jelzése.Hamarosan megkezdte ereszkedését a dombról lefelé az út,hiszen egy csöppet magasan voltunk.Alakult az ősz az erdős részen,de nem volt olyan szép mint hét éve.
Beloiannisz főterén
Már kinn a természetben
Leérve az alsóbb tájakra láttuk,hogy bizony sáros és dagonyás az út.A következő pár száz méteren igen nehézkes volt a járás,de megoldottuk.Letudván a saras részt egy betonútra értünk,egy nyomsávos volt és valószínűleg valami gazdasági út lehetett.Az elejénél,vagy ha úgy jobban tetszik itt a végénél két betontömb állt.Ezeken kajáltunk hét éve Gergővel.Javasoltam Zolikának most is itt reggelizzünk meg.Így is tettünk.Reggeli közben láttuk,hogy a földeken iszonyatosan nagy a belvíz.Én tudtam,hogy majd a töltésen fog menni az út,így bíztam benne ez a túránkat nem akadályozza majd.Letudván a reggelit indultunk immár betonúton tovább.Emlékeztem,hogy hét éve egy kis betonhídon mentünk át az időközben mellénk szegődött Váli-víz nevezetű patakon.Igen ám,de most sokkal több volt benne a víz...Mentünk amerre hét éve,de a híd nem volt már sehol.Hiába kerestük..
Zolika lemaradt kissé,pedig itt már jobb az út
Itt kezdődött a betonút
Van belvíz bőven..
Pedig az alkalmazásunk is így mutatta,hogy itt kell átmenni,erre megy az út a szemközti töltésre.De nem volt híd...Hova tűnhetett egy betonhíd?Na nem egy komoly híd volt egy betonlap volt a két partra fektetve.Valószinűleg az évek alatt becsúszhatott a patakba és ott van valahol a víz alatt...Ez rajtunk nem segített.Visszamentünk az útra és láttuk,hogy a Mária jelzés megy tovább.Tehát elvezették alighanem más felé miutám értesültek a híd megsemmisüléséről,tudniillik a hídon ment át anno a régi nyomvonal.Megnéztük a telefonos alkalmazást és láttuk,hogy az út elmegy egészen a közeli Sinatelepig,ott van egy híd amin átlehet menni a patakon és úgy jön vissza a töltésre.Jó másfél méteres kerülő...Felmerülhet a kérdés,hogy miért nem ugrottunk át a patakon?Hát azért mert áradt és nagyjából három-négy méter széles volt,de volt ahol ennél is több.Ezért.Indultunk hát tovább az új nyomvonalon Sinatelepre.
Itt kellene lennie a hídnak...
Sínatelep,balra a híd
Sinatelepnél normálisan átlehetett menni az erre már alaposan megduzzadt patakon.Mikor Gergővel voltunk ezen a túrán a Váli vízben alig volt víz...Átmentünk tehát a patakon és rátértünk a patak túloldalán haladó töltésre.Ez is betonút volt és egyben ez volt a Mária zarándokút.Ismerös részek következtek amerre Gergővel is mentünk egykor...Jó négy kilométeres szakasz volt ez.Látványt a út mellé szegődő Szent László patak és annak egy hídja jelentette balról.Jobbra a távolban meg feltűnt maga Ercsi mögötte meg a százhalombattai finomító.Köztük volt valahol a kápolna.Jól haladtunk ezen a szakaszon mígnem egy ponton a betonút véget ért.Én úgy emlékeztem közvetlen a vasútvonal mellett végződik a betonút,most viszont vagy száz méterre voltunk onnan...Vagy én emékeztem rosszul vagy közben megvarriáltak valamit.Itt tartottuk a második kajaszünetet.
A Szent László patak,ezen van híd!
Itt léptünk aztán újra földútakra,persze a jelzett turistaútat nem kellett elhagyni,hiszen erre vezetett.Észak-kelet felé fordultunk már nem volt túl messze Ercsi.Helyenként erre is volt dagonya,de nem vészes.Sokkal idegesítőbb volt az út melletti szeméthegyek.Elképesztő mennyiségű szemét volt erre kidobva...büszke lehetsz magadra ember...Kb.két kilométer múlva kereszteztük a 6-os utat és értünk be gyakorlatilag Ercsibe.Annak is az ipari zónáján keresztül haladt az itt már újra betonra váltó út.Egy Dunai holtág jelentett később látnivalót.Majd jött a Mohácsi csata emlékmű.Erre emlékeztem,hiszen nem sok hasonló lehet az országban.Ezt megnéztük,majd nem soká leértünk a Dunához.Itt megvoltak azok az emlékművek amelyek hét éve is.Gergővel akkor idáig jöttünk.Most mielőtt tovább indultunk volna beültünk egy kávéra egy közeli vendéglátóhelyre.
A Mohácsi emlékmű
Emlékmű az ercsi dunaparton
Nehéz volt elindulni a pihi után.Innen már a kápolna jelzést kellett követnünk.Igen ám,de az nem volt sehol.Előkellett venni a telefonos segítséget úgy mentünk tovább,de aztán igaz teljesen máshol mint vártuk,megleltük a kápolna jelzést!Ez aztán elvitt a kápolnához.Ercsiből kiérve a felső parton halad a hangulatos út,itt-ott remek kilátással a Duna felé.Másfél kilométerre lehetett a kápolna.Messzíiről feltűnt a fehérésge,odaérve láttuk,hogy nagyon szép,nagyon klasszul helyre lett hozva.Megnéztük amit meglehetett mivel magába a kápolnába bemenni nem tudtunk.Remek tájékoztató táblák voltak a kápolna mögötti kerítésen,amelyekről mindent megtudhattunk a kápolnával kapcsolatosan.A kápolna mögött állt az obeliszk.Még a borús időbe is rendkivüli szépségű hely volt!
Zoli a kápolnával
Jómagam az obeliszkkel
Az obeliszk mögött lépcső vezetett le a domboldalon.Ezen lementünk és egy Mária kegyhelyhez értünk amely szintén nagyon szép volt.Benne egy Mária szobor volt,gondosan lezárva lelakatolva.Nem kell mondani miért...Innen is vezetett le lépcső tovább,de nem volt kedvünk lejebb menni,pedig állítólag valami forrás van lejebb.Ezt így utólag már bánom.Visszamentünk a kápolnához,fotóztunk még párat,majd búcsút vettünk tőle.A kápolnáról már írtam,így most részletesen nem térek ki rá.Sikerült ide is eljutni végre,csak azt sajnáltam,hogy ez Gergővel kimaradt...na de ő érte is eljöttem ide.
A Mária kegyhely
Mária gondosan elzárva
Búcsú a kápolnától
Ercsiig ugyanarra mentünk vissza mint amerre jöttünk.A városban meg elmentünk még a tűztoronyig és a mellette lévő trianoni emlékműig.Itt fejeztük be akkor Gergővel is...Pihentünk egy kicsit.Itt már kezdtünk fáradni,de aztán elindultunk a vasútállomásra amely még majd három kilométerre volt.A fél ötös vonat az orrunk előtt ment el...így várnunk kellett majd egy órát.Közben kezdett hűvösödni,a vesém úgy érzem meg is fázott.Végül aztán jött a fl hatos vonat,amellyel rendben hazaértünk.Végül is a borús idő ellenére kellemes jó túra volt.Ismét Gergő nyomában jártam.Arra amerre vele is egykor.
Finálé a toronynál
Az eddig nem igazán remeklő ősz első komolyabb túrája volt ez,ami idén már a 18-ik túra volt.Most mindennel együtt mentünk 20 kilométert!Ez pedig így összesen idén 268 kilométer,az átlag így 14,88 km/túra.Jó túra volt,jó volt erre visszatérni,mégha nem is a legszebb tájakon mentünk keresztül.Várakozóban a mecseki túra amely nagyon remélem hamarosan összejön!
Egyik soron következő túránk vezet majd Ercsibe az Eötvös kápolnához.Ez a túra már tervben van egy ideje,de mindig valami miatt halasztódott.Most úgy néz ki,hogy hamarosan sort keríthetünk rá.A túra útvonala Ercsi dunapartjáig megegyezik majd a 2017-es Görögből-Magyarba nevezetű túránk útvonalával amit Gergővel csináltunk még meg.Ha már Eötvös kápolna,akkor próbáltam utánajárni,hogy mi tudható róla.Természetesen ennek a története sem okozott csalódást!
Napjainkban a kápolna és környéke
2021. november 6-án ünnepélyes gyászszertartás keretében temették vissza eredeti nyughelyére báró Eötvös József és nagyszülei földi maradványait Ercsiben. A gyászmisét Spányi Antal, a Székesfehérvári egyházmegye püspöke celebrálta a Jubileumi Eötvös Kórus kíséretével. Méltató beszédet mondott Kásler Miklós, az Emberi Erőforrások Minisztériumának minisztere. Ezt követően a földi maradványokat halottaskocsi vitte végső nyughelyükre, a Szapáry–Eötvös-kápolna sírboltjába. A kriptába helyezés után Freund Tamás, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke és L. Simon László, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója mondott búcsúbeszédet. A Magyar Nemzeti Múzeum és Ercsi Város Önkormányzata emlékkonferenciával és a kápolnában rendezett tablókiállítással, valamint egy virtuális Eötvös-kiállítással emlékezett hazánk első vallás- és közoktatásügyi miniszterére, a népoktatás és a tankötelezettség bevezetőjére.
Az 1828-ban báró Eötvös József anyai nagyanyja, Szapáry Julianna grófnő által építtetett kápolna, ahová végakaratának megfelelően 1871-ben Eötvös Józsefet is eltemették, valamint a kápolna mögött található, Ybl Miklós tervei alapján 1879-ben közadakozásból épült obeliszk a II. világháború után szinte teljesen elpusztult. A kriptát többször feltörték és kifosztották, ezért Eötvös József és nagyszülei csontjait az 1960-as évek végén helyi lakosok az Ercsi központjában álló, 1961-ben emelt Eötvös-szoborhoz helyezték át. A kápolnát végül 2016-ban helyi közadakozásból, nyertes önkormányzati pályázatból és a katolikus egyház révén összegyűjtött források mellett, a Forster Központ koordinálásában, az Emberi Erőforrások Minisztériumának támogatásával újították fel, megmentve ezáltal az épületet a teljes pusztulástól.
Itt még nehezen volt elképzelhető,hogy a kápolna valaha is újjászületik
A műemléki védettség alatt álló Eötvös-kápolna és -obeliszk, valamint a kápolna mögötti meredek partoldalon található régi Mária-kegyhely, ahová egykor szőlőművesek és dunai hajósok jártak imádkozni, az Ercsi Római Katolikus Egyházközség tulajdona. A hagyomány szerint a kegyhely közelében fakadt forrásvíz mellett a helyiek már a középkorban szobrot állítottak Szűz Mária tiszteletére, majd itt helyezték el azt a Mária-kegyképet, amelyet egy Ercsiből származó jobbágy vásárolt csodás gyógyulása emlékéül 1756 körül. A kápolnát báró Eötvös József (1813–1871) író, költő és politikus anyai nagyanyja, báró Lilien József felesége, Szapáry Julianna grófnő építtette férje végső nyughelyéül 1828-ban. Őt magát szintén itt temették el 1831-ben. A birtokot leányuk, Lilien Anna bárónő örökölte, aki báró Eötvös Ignác cs. kir. kamarás, főtárnokmester és főispán felesége lett 1807-ben. Fiuk, báró Eötvös József az 1848-as Batthyány-kormány, majd az 1867-es Andrássy-kormány vallás- és közoktatásügyi minisztere, a Magyar Tudományos Akadémia és a Kisfaludy Társaság elnöke, ifjúságának legszebb éveit töltötte Ercsiben anyai nagyszüleinél. Eötvös Józsefet 1871-ben végakaratának megfelelően itt, a családi sírboltban temették el.
Ránics Adolf metszete Eötvös József temetéséről (Vasárnapi Ujság 1871. febr. 26. 9. sz.)
1870 őszén a korábban már sokat betegeskedő – gyomor, és epebajára gyakran panaszkodó – Eötvös egészségi állapota hirtelen megromlott, és a kortárs barátok feljegyzései szerint a politikai küzdelmek és a megfeszített miniszteri hivatali munka által meggyengült idegállapot következtében, de a valóságban azonban a családja több tagját is érintő, a korszak egyik népbetegségének számító tuberkulózisban (tbc) 1871. február 2-án váratlanul elhunyt. Mint hivatalban lévő miniszter szinte az utolsó pillanatig dolgozott, jelentést készített a népiskolai nevelés állapotáról. Pesten, Erzsébet téri lakásában ravatalozták fel a politikust. A holttest beszentelésére február 5-én délután 2-kor került sor József főherceg és Bellegarde gróf, Ferenc József személyes képviselője, valamint az Osztrák–Magyar Monarchia közös miniszterei és az Andrássy-kormány tagjai, a közös hadsereg és a honvédség tisztikara, a főrendiház és a képviselőház elnöke, országgyűlési képviselők, az MTA tagjai és a szűk család jelenlétében. Gyászba borult az egész főváros. Az Akadémia tevékenysége egy hétig szünetelt és február 3-án egy napra bezárt a Nemzeti Színház is. Az iskolákra és az egyetem épületére kitűzték a gyászlobogót. Eötvöst végakaratának megfelelően másnap, február 6-án Ercsiben, az általa oly szeretett nagyszülői birtok kis kápolnájában temették el.
Lelkes lokálpatrióták szabadították ki a romos Eötvös-kápolnát a dús növényzetből
1871. február 6-án kora reggel indult el a halottaskocsi Pestről az Országgyűlés és az Akadémia küldöttsége, néhány családtag, valamint barát kíséretében. Egy óra tájban érkezett meg a gyászmenet Ercsibe, ahol azt a megye alispánjaival és a főjegyzővel az élen Fejér megye küldöttsége várta. A helyi római katolikus templomban egyszerű, falusi körülmények között zajlott a gyászszertartás a magyar kormány tagjai, országgyűlési képviselők és a szűk család jelenlétében. Pauer János püspök rövid gyászmisét celebrált. Közvetlenül az oltár előtt állt a fehér koporsó, rajta az ezüst feszület, az egyetlen díszítés. Innen a menet a sírkápolnához vonult. A szűk, föld alatti sírboltba országgyűlési képviselők vitték le a koporsót az elhunyt fia, Eötvös Loránd és néhány jó barát társaságában. Radnics Imre idős kanonok, korábban Ercsi plébánosa, a család közeli jó ismerőse, aki 57 évvel azelőtt Eötvös bölcsőjét is megáldotta, most sírjánál megrendülve állva, sírástól eltorzult hangon mondta el a végbúcsúztató Miatyánkot.
A kápolna egy kiváló kirándulási célpont lehet
2021. november 6-án szombaton, az újratemetés napján ezt a 150 évvel ezelőtti gyászszertartást kívánták felidézni a szervezők Szabó Tamás, Ercsi város polgármesterének kezdeményezésére. Az eredetihez nagyon hasonló fekete, ló vontatta halottaskocsira helyezték a három koporsót. Innen, a gyászmisének otthont adó Nagyboldogasszony-templomtól gyalog tette meg a gyászoló közönség az utat a Duna-partján magasodó Eötvös-kápolnához. A kápolna ma már teljes pompájában tündököl. Köszönhető ez Ercsi önzetlen polgárainak is, akik már a 2016-os felújítás előtt, saját kezükkel és bozótvágókkal igyekeztek megtisztítani a kápolnát és környékét a vadul burjánzó növényzettől. A közeli erdő szinte már teljesen maga alá temette a romos kápolnát, amikor – többek között a Honismereti Szövetség jelenlegi gazdasági ügyintézője, Medve Józsefné Zsuzsa és családja, Farkas László, valamint Sandi József és családja, unokáik és barátaik, átérezvén a hely fontosságát – igyekeztek megmenteni Eötvös végső nyughelyét a teljes pusztulástól.
Szívből kívánjuk, hogy legyen ezentúl e kápolna az író, a politikus és a politikai gondolkodó Eötvös emlékéhez méltó zarándokhely, a nemzeti emlékezet kiemelt helyszíne!
