Hetek óta tart már szürke,ködös,borús idő,ez pedig nagyban befolyásolta a terveinket.Vagy a Prédikálószékre,vagy a Pokoli stadionhoz vezető túra lett volna a következő a sorban,de ezekhez napsütéses időjárás kellett volna.Ám erre a 25-ös év decemberében eddig hiába vártunk.Így hát ki kellett találni valami mást,mert egyszerűen nem akart olyan idő lenni amire szükségünk lett volna.Na,de sebaj,imádom én a ködös túrákat is.Így aztán olyasmit kellett kitalálni ami ködös időben is élvezhető túra.Ez sikerült,hiszen a februárra tervezett a mátrai Benevárhoz vezető túra pont ilyennek nézett ki.Így aztán újfent elhalasztottuk a Prédikálószékes és a Pokoli stadionos túrát,viszont előrehoztuk így a Benevárasat.Az év legrövidebb napján Zolikával nekiindulva már negyed tízre oda is értünk túránk kiindulópontjára Mátrafüredre!
Mátrafüred több mint kiváló túrakiindulópont!
Körtúrát terveztünk amelynek első részében megyünk fel a Benevárhoz,majd a gerincen visszafordulva egy ismeretlen nevű völgyön a Szent István úton jövünk vissza Mátrefüredre.Az egész túra jó 10km-es volt.Borús idő volt köd nélkül.Azonban már a buszból láttuk,hogy a Mátra kb.400 méternél magasabb részeit sűrű köd lepi el.Mi meg oda tartottunk!Ez már így bíztató volt.Nagyon vágytam már egy ködös,misztikus túrára.A kék+ jelzésen vágtunk neki,ez vitt fel a 471 méter magasságban lévő Benevárhoz és azon túlra is.Ám még Mátrafüreden levitt egy kisebb völgybe a Bene-patak mellé.Nagyon szép hely volt még így a szürke télben is.A patakban bőven volt víz,amely ezerrel száguldott.Kicsivel arébb a Csatorna-patak ömlött bele a Bene-patakba,még arébb meg a Somor-patak.Ez utóbbit már innen nem láttuk,de a túránk második felét majd a Somor-patak kíséri végig.
A Bene-patak
Csatlakozik a Csatorna-patak
Már ez a rész is szép volt.Pár méter után aztán megkezdte emelkedését az út a Benevár-bércre.Nem volt durva emelkedő és kitünően bírtam.Ahogy haladtunk egyre feljebb úgy lett egyre sűrűbb a köd.Erre vágytam,mert már nagyon régen volt misztikusan szép túránk.A jelzések kiválóak voltak,útelágazásoknál is tudni lehetett merre tovább.Maga a Benevár nem volt vészesen messze Mátrafüredtől,így viszonylag hamar oda is értünk.Itt már misztikusan klassz idő volt a leereszkedő köddel.Különös hangulatot adott a helynek.Imádok ilyen időben túrázni,sokkal jobb mint a nyári kánikulában!A várból nem sok minden maradt,pár fal,melyeket a nyolcvanas években tártak fel.Majd részletesen foglalkozom a várral a "Kedvenc váraink" sorozatomban.Most annyi,hogy természetesen teljesen körbejártuk,a várfalakra felmásztunk,amit meglehetett az megnéztük!Imádjuk az ilyen romos várakat!Klassz volt nagyon!
Felfelé menetben
Már a várnál
Zolika a várfalon
Várfalak
Jó volt a csend is,amely megakadt a misztikus erdőben.Valahonnan kutyák vijjogását véltük hallani,közben meg egy tájfutó haladt el mellettünk.Mi még a várat csodáltuk.Nem tudtam betelni a ködös-misztikus idővel és erdővel.Fantasztikus volt!Lassan azonban indulni kellett tovább,így is jó félórát eltöltöttünk itt.A várnál még egy várkút volt,de csak nevében és formájában volt ez kút,hiszen sem mélység,sem víz nem volt benne,csupán néhány gally.Búcsút vettünk a vártól,örömmel konstatáltuk,hogy újabb vár került bele a gyűjteménybe.Folytattuk a túrát az eddigieknél is nagyobb ködben az enyhén,de fokozatosan emelkedő Benevár-bércen.
A várkút
Búcsú a vártól
Mystic day
Nem tudtam betelni a ködös,misztikus erdő szépségével.Felülmúlhatatlan volt!A fokozatosan emelkedő út a hideg idő ellenére is megizzasztott minket! Izzadtunk! Na persze fel is voltunk melegen öltözve,nem tudtam mást csinálni,de levettem a sapkám,mert beizzadt a fejem.Ez veszélyes volt,mert könnyű volt így megfázni.Aztán a fokozatos és folyamatos enyhe emelkedés véget ért.Már ötszáz méter felett járhattunk.A kék+ út keresztezett a bringa jelzésű útat! Arra kellett letérnünk!Így búcsút vettünk a csodás kék+ -tól és mentünk a bringajelzésű enyhén köves,salakos,de végig szinten haladó ködös úton.Az eddigi északi irányt pedig felváltotta a nyugat felé haladás.
Ez az út szinten megy!
Erre is akad misztikum!
Szó szerint: köd előttem,köd utánam!
Mohás kövekkel tarkitott hegyoldal és erdő szolgált látnivalóval a sűrű ködben.Ez az út,ez a szakasz teljesen jól járható volt.Az izzadásunk is elmúlt.Valamivel több mint egy kilométert mehettünk ezen a szakaszon.Közben az út bal odalán lenn a völgyben patak csordogálását lehetett hallani,látni a ködtöl alig-alig.Az már ott lenn a Somor-patak volt!Közben kereszteztük a piros sáv jelzést azaz a Szent István utat! Ez dél felé fordult ahogy mi is,letértünk rá.Ez vitt vissza Mátrefüredre.Fokozatosan ereszkedett le az út a völgybe,ez is csodálatosan szép volt a misztikus időben és erdőben.Ha lehet erre még több kisebb-nagyobb mohás kő volt,talán több ezer!Az út pedig lassan,de fokozatosan ért le a patak szintjéhez.Ez a patak is böven tele volt vízzel.Most nem volt vízhiány mint két hónapja a Mecsekben!Közben egy nő (egyedül!) ért utol és került el minket.Váltottunk vele pár szót.Hatvanból jött kb.olyan 45-50 éves lehetett.Elismeréssel adóztunk,hogy ilyen bátor és bevállaós,hogy egyedül túrázik a ködben..
Mohás kövek ezrei
Haladunk a völgyben
A Somor-patak
.A patak szintjéhez érve a köd is oszlóban volt,itt már 300 méter környékén voltunk csak,úgy tűnt,hogy valóban 400 méter felett ködös a hegység.Sebaj,így is jó volt.A Somor-patak is valahol arébb beleömlött a Bene-patakba.Közben egy kegyhelyhez értük a neve Máriácska kegyhely volt.Természetesen a központban egy Mária szoborral,két oldalt a kőfalon rengeteg hálát adó és köszönő táblácskával,feljebb egy kereszt,arébb valami szentfa volt.Itt volt némi dagonya,nagyon nem mentünk a kegyhelynél tovább.Itt beköszönt a kék4 jelzés is,nekünk nagyon nem kellett,ez levitt abba a völgybe amúgy amelyet a túránk elején érintettünk.A mi pirosunk meg lassan itt már szinten haladva beért Mátrafüredre!
A kegyhely
Utolsó méterek
Hamar megcsináltuk a túrát.Gyakorlatilag négy óra alatt úgy,hogy a várnál és a kegyhelynél is megálltunk.Visszaérve Mátrafüredre beültünk a már ismert Benevár étterembe.Tudtam,hogy itt csinálják a világ legfinomabb jókai bablevesét.Rendeltem is,Zolika pedig egy palóc gulyást evett.Most is fenségesen finom volt a bableves,úgyhogy jövünk mi még ide! A kaja után 45 percünk maradt a buszig.Így jártunk egyet a környéken.Itt voltam táborban 10 évesen és mintha egyre több dolog kezdett volna ismerösnek tűnni,persze voltunk már itt kétszer is az elmúlt években.Mindegy.Oda sétáltunk a buszmegállóban,a busz pedig jött pontosan.Átszállás nélkül értünk Budapestre,onnan pedig vonattal jöttünk tovább haza.Már este fél hét után itthon voltunk,hála főleg a jó közlekedésnek amit a Dunántúlon hiányolunk!
Jobbra az itteni kedvencünk a Benevár étterem
Az utolsó kép Mátrafüreden
Gyönyörű túra volt a ködös,misztikus erdőben.Nagyon vágytam már egy ilyen túrára.Ez végre összejött.Azonban az év mennyiségileg gyenge.Ez csupán az idei 19-ik túránk volt,talán meglesz a húsz! Tíz kilométert mentünk az év legrövidebb napján,így összesítésben tartunk 250 kilométernél.Ez pedig annyit jelent,hogy 13,15 km/túra átlagunk van.A lényeg,hogy egy nagyon klassz túrával kezdtük a telet!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése