Hát bizony már nagyon régóta lógott a levegőben ez a túra,de valami oknál fogva mindig csak egyre halasztódott.Úgy voltam vele,ezen a télen ha törik ha szakad mindenképp megcsináljuk.Igen ám,de ez sem akart olyan könnyen összejönni,de aztán már nem várhattam tovább,hiszen pár nap és vége a téli túraidénynek.Tavasszal meg másfelé szeretnék menni.Végül is Valentin nap reggelén nekivágtunk.Mondjuk nem életem szerelmével,hanem csak Zolikával.A reggeli fél hetes vonattal indultunk.Külömböző módon érhettük volna el túránk kiindulópontját a Mátyásföld alsó hév megállót,ezeket felvázoltam Zolikának és rábíztam a döntést.Nem döntött jól...
Mátyásföld és a hév amivel jöttünk.Ja nem,ez már egy másik.
Úgy volt vele,szálljunk le a vonatról Ferencváros vasútállomáson és menjünk be a Lurdyba.Aztán majd ott valahol veszünk BKK jegyeket.Különös oka volt ennek.A Lurdy egyik büféjében Zolika szimpatizál egy lánnyal és szerette volna újra látni.Igen ám,de ezen a napon a hölgy nem dolgozott vagy később kezdett és hát így nem találkoztunk vele.Elindultunk aztán BKK jegy vadászatra,de gyakorlatilag az egész Ferencvárosban nem kaptunk!Nem volt egy hely se közel se távol ahol betudtuk volna szerezni a nekünk kellő jegyeket.Na,de még automata sem volt.Nem is értem a villamos megállókban pl.miért nincs?Szidtuk az egész fővárost és azon tanakodtunk mi legyen.Végül is egy öngólt bevive jutottunk előbbre.Visszamentünk vonattal (arra volt napijegyünk) Kelenföldre,onnan pedig újra vonattal bementünk a Délibe.Itt már kaptunk nekünk kellő jegyeket.Metróval így kihúztunk az Örs vezér térre,majd hévvel ki Mátyásföldre.Másfélóra elveszett.Na,de indulhatott végre a túra!
Hosszú egyenes bringaút
A Szilas-patak mentén jelzett turistaút ugyan nem volt,de egy jól járható hosszú bicikliút viszont igen.Ezen kellett mennünk.Óriási volt rajta a forgalom.Biciklisek,futók,korcsolyások és persze gyalogosok.Hatalmas népszerűségnek örvendett ez az út.Ennek ellenére jól haladtunk rajta és nem volt olyan zavaró a nagy tömeg.A patak nem a legszebb volt amit életemben láttam,de a környék a hatalmas rétekkel nem volt rossz.Az út nagyjából 2,5 kilométeren át vezetett,majd átmenve egy autóúton végre normális erdei földúton folytattuk a túrát.Ez már a Naplás-tavi tanösvény része lehetett,mert voltak tájékoztató táblák minden állomáson.Olyan lápvidéknek tűnt ez a rész,de nem volt rossz.Végül jó fél kilométer után elértük a Naplás tavat!
Voltak pihenők a bringaút mentén is!
Már a lápon
A tó túlfolyójához értünk.Egy töltésen ment itt az út,jó rálátás volt innen a magunk mögött hagyott lápvidékre a tóra és szemben a kis dombon álló kilátóra.Ezen az úton is rengetegen jártak.A jó idő kihozta az embereket a szabadba.Mielőtt nekivágtunk volna a kilátónak,elindultunk ellenkező irányba körbejárni a tavat.Maga a tó nagyon szép volt és hát olyan....kb.300x300 méteres majdnem négyzet alakú.Hivatalosan a Szilas-patak vízgyűjtője volt,de itt mindenki csak Naplás-tóként ismerte.Körbejárva a töltési betonút ismért földúttá avanzsált,ezen ment a tanösvény.A bentonútról még volt rálátás a tóra,de a földúton egy darabig már nem.Ennek ellenére ez a rész nagyon szép volt.
Mögöttünk a lápvidék
A túlfolyó
A tó és a kilátó
Csodás zöld mezők és egy parányi ártéri erdő,vagy inkább léperdő között ment az út amely aztán be tért az erdőbe.Itt is sokan sétáltak.Átkeltünk a patakon itt volt némi dagonya,majd kivitt újra az út a tóhoz.A szemközti oldalon jutottunk ki mint ahova érkeztünk ahol a túlfolyó volt.Szép volt innen is a tó.Tovább mentünk az úton amely itt az erdőben ment.Kijutottunk a Naplás útra,az itteni autóútra.Sok-sok autó parkolt itt.Jól járható sétány volt itt a tó mellett és sok-sok pad és kilátóhely ahonnan a tavat lehetett csodálni.Az egyik padnál ideje volt megpihenni.Megkajáltunk.A lábam ugye nincs a legjobb állapotban jól jött a pihenés,bár eddig kitűnöen bírtam a túrát,de még előttünk volt a teljes táv több mint kétharmada!Kőbánya-Kispest vasútállomásig szándékoztunk ugyanis elmenni.
A tanösvény a mező és az erdő között
Átkelés a patakon
A szépséges tó
Végül úgy döntöttünk elhagyjuk a tavat és nekivágunk a dombnak fel a kilátóhoz.Itt is erdőbe értünk,nagyon szép volt ez a rész.Nagyon sok út volt az erdőben,sajna egyik sem volt jelzett.A kilátóhoz vezetőt így úgy kellett kisilabizálni melyik is az.Mondjuk nem volt egy nehéz feladat.Némi kis emelkedő után fel is értünk a Naplás-tavi kilátóhoz amely nagyon jól nézett ki.Amúgy ez a Cinkotai erdő volt a kilátót pedig cinkótai ferdetoronyként is becézték,mert messziről nézve ferdének tűnt.De ez olyan mérnöki csoda volt amelyről közel érve hozzá megbizonyoshadtunk róla,hogy nem ferde.Indultunk hát betámadni a remek építményt!
Klassz volt itt az erdő
Elérjük a kilátót!
A 175 méteren álló kilátó egy három méteres betontalapzaton állt.Erős faszerkezet/váz-ból készült jól járható széles lépcső vezetett fel pihenő és kilátószintekkel.Felérve körbe lehetett járni a tágas kilátószintet és persze teljes 360 fokos körpanorámánk volt.Már most odaadtunk volna a kilátónak az év kilátója címet.Remek építmény volt! Na és biztonságos is.Úgy volt kialakítva,hogy derékig érő korlát volt,kiesés veszély nem fenyegetett.Sokan voltak itt is.Kilátásilag is remek volt.Alattunk kelet felé ráláttunk a Naplás-tóra és Mátyásföldre távolabb a Gödőllöi-dombságra.Északra is Mátyásföld bontakozott ki,a távolban a hegyekkel.Nyugatra alattunk a Cinkótai erdő volt a távolban pedig ráláttunk a Budai-hegységre a Pilisre és a Visegrádi-hegységre.Délre ipartelepek rajzólodtak ki.Távolabb lehetett látni a Ferihegyi repülőtérre leszálló gépeket.Jó volt!
A kilátó
Alattunk a tó
Észak-nyugat felé...
Ide is eljutottam végre...
Itt is sokan voltak.Mi jó 20 percet voltunk fenn,indulni kellett mert a reggeli másfélóra jelentős kését okozott és előttünk volt még a túra kétharmada! A kilátóról természetesen majd még részletesen írok a kedvenc kilátós sorozatomban! Búcsút vettünk a csodás kilátótól majd étvágtunk a cinkótai erdőn.Itt már olyan semmilyen volt.Jól járható jelzetlen utakkal volt teli ide is kellett némi hozzáértés,hogy ne tévedjünk el,de ez megvolt.Kissé ingerszegény volt,de mégis kellemes.Végül kiértünk a Cinkótai útra,ahol óriási forgalom volt,járda meg nem...Betonutas szakasz következett a következő 4-5 kilométeren kevés látnivalóval.Ezen a szakaszon nem is fotóztam!
A Rákos-patak
A Rákos-patakot kereszteztük,ez adott végre valami számottevő látnivalót,majd két fő vasútvonalon is átmentünk és az 526-os soron kötöttünk ki.Itt tudtunk inni egy kávét is egy dohányboltnál.Végül bejutottunk a Keresztúri erdőbe.Hosszú egyenes út vitt minket,amelyről sok helyen volt letérési alkalom.Nem volt rossz,de a legfőbb látnivalót a fejünk felett leszálláshoz készülő repülők szolgáltatták.Így jöttem rá,hogy ez végül is az az erdő amely túlsó szélén akkor jártunk amikor a repülőteret jártuk körbe 2020-ban.Izgalmas volt ahogy jöttek a gépek és közvetlen a fák felett húztak el.Az erdőben egy katonai létesitmény volt még mert őrtornyokat és katonai járműveket láttunk.Végül elértük a túlsó végén található határkő emlékművet.
A Keresztúri erdőben
Őrtorony a sűrűben...
Repülők felettünk
Nem a trianoni határokhoz volt köze ennek az emlékműnek,hanem a helyi egykori birtokviszonyokhoz.Talán majd egyszer részletesen kitérek rá és írok róla.Beértünk a XVIII.kerület kertes házakkal teli utcáira.Látnivaló itt már nem akadt.Mi a Tünde utcán haladtunk keresztezve az Álmos utcát is.Majd a Ferihegyre vezető útba torkolott ez az utca.Itt elfordultunk Kőbánya-Kispest vasútállomás felé,de addig még volt jó három kilométer és hát...egy valóságos lepratelepen keresztül vitt az út.Meglepődtünk,hogy a városba bevezető út ennyire semmilyen...Elhanyagolt,lepusztult házat mindkét oldalon,óriási forgalom,majd egy elfogyó járda ás átkelés a túloldalra itt már sehol...így aztán nem is tudtunk egy ponton az eredeti terv szerint haladni,de hála leleménységemnek ezt is megoldottuk!
A határkő emlékmű
Zolika kedvenc ucájánál
A Győmröi út felé mentünk.Utólag megnézve a térképet,lehet még így jártunk jobban.Végül elértük a kőbánya-kispesti vasútállomást,előtte a felüljárón haladtunk át,majd a Kökin keresztülmenve értük el az állomást.Már nem sok erőnk maradt így le is mentünk a vonathoz.Az jött így hamar be is szálltunk és leülhettünk végre.Lézer Jancsi újabb csoda vonata aztán csalódást okozott.Nem münködött a vécé és úgy fütöttek,hogy majdnem elégtünk.Érdekes,hogy minusz tíz fokban meg alig fütenek.Most plusz tíz volt.Végül is rendben és a késés ellenére időben hazaértünk. Háromnegyed hétkor már itthon voltam.A kilátó utáni szakaszt aztán alaposan megnyomtuk Zolikával és sikerült majdnem teljesen behozni a lemaradást.Azt kell mondjam jó buli volt.
Végállomás
A Cinkótai útig látványos volt a túra.A tó és a kilátó hozta amit elvártunk tőle.Aztán a négy kilométeres betonutas szakasz hosszú,unalmas és nehéz volt.A Keresztúri erdő aztán megint jó volt,de a végén a lepratelep nem volt kellemes.Azért remekül elvoltunk.Most mentünk húsz kilométert.Ez volt az év második túrája.Összesítésben harminc kilométernél vagyunk.Ez pedig jelenleg 15 kilométer/túra átlagot jelent. Végül is jó buli volt,remélhetőleg jön majd a folytatás!
Nagyon régóra tolunk magunk előtt egy a Naplás-tóhoz vezető és annak környékét bejáró túrát.Már több mint egy éve halasztódik,más-más okok miatt,de az istennek sem akar összejönni ez a túra a főváros keleti részén.Most végre úgy tűnik eljött az idő és megpróbálkozunk ezzel a túrával,újra bizonyítva azt,hogy Budapest,pesti oldalán is lehet jókat túrázni.Bár nem vagyok teljesen rendben továbbra sem,ráadásul tegnap este körömvágás közben be is durrant a lábam,nem kicsi fájdalmakat okozva,de mégis megpróbálkozom a túrával.Ha nem megy akkor majd félbeszakítjuk.Na,de inkább nézzük át dióhéjban amit a Naplás-tóról tudni érdemes.
Jó helynek tűnik
Budapest egyik legnagyobb állóvize, a helyi védettségű természeti értekként számon tartott Naplás-tó, Pest keleti peremén, a XVI. kerületben, Cinkotától délre fekszik. Az 1970-es években, a Szilas-patak felduzzasztásával létrehozott víztározó és környéke az elmúlt évtizedekben rengeteget fejlődött, az 1997 óta védettséget élvező tó és környéke számos védett és ritka növényfaj otthona, mintegy 200 különböző vízimadárfajt figyeltek meg már itt és nem utolsósorban egyetlen vadon élő teknősfajunk, a mocsári teknős kedvelt élettere is. A jelenleg horgásztóként is üzemelő Naplás-tó a környékbelieken kívül egyre több kirándulót vonz, partján és a mellette fekvő hangulatos Cinkotai kiserdőben gondozott tanösvények futnak, 2021-ben pedig átadták az extravagáns formájú, 21 méter magas kilátótornyot is.
Túlfolyó a tóban
A patak és ártere a védett területen belül több kilométer hosszú, zavarásnak már kevésbé kitett, ugyanis a laikus szemnek rendezetlennek tűnő rész nem vonzza ide az embereket, pedig a sok kúszónövény, öreg fűzfa és bokros vegetáció trópusi képet idéz. A tó déli része feletti nagyméretű, körülbelül negyven éves telepített erdő (Cinkotai-kiserdő) zömmel fehér akácból (Robiniapseudoacacia), fenyőkből (Pinusspp.) és tölgyekből (Quercus spp.) áll. Ezt a mozaikszerű változatos élőhelyegyüttest kertvárosok és mezőgazdasági területek veszik körül, melyek további izgalmas élőhelyeket teremtenek főként a madarak számára.
A tó és környezete botanikailag régebben igen értékes volt, mivel a Szilas-patak a vízrendezések előtt rendszeresen elöntötte környezetét, ezáltal hatalmas területű lápréteket alakított ki maga körül. Ebből napjainkra csak kisméretű maradványok találhatók a tó alatt. Degradáltsága ellenére jelenleg több mint négyszáz növényfaj ismert a területről!
Kilátó a tó melletti dombon
Állatvilágára igen nagy fajgazdagság jellemző. A tó mocsári teknős (Emys orbicularis)állományával kapcsolatban a Fővárosi Állat- és Növénykert, a Fővárosi Önkormányzat és a WWF több évvel ezelőtt közös programot indított. Jelenleg a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Kétéltű- és Hüllővédelmi Szakosztálya a Rákosmenti Mezei Őrszolgálattal együttműködve végzi a tájidegen teknősfajok tóból történő begyűjtését és az állatkertben történő elhelyezését.
A terület legfőbb értéke a Budapesten egyedülálló gazdagságú madárvilága. Több mint kétszáz madárfaj jelenlétét mutatták ki eddig a szakemberek, melyben igen nagy a védett és fokozottan védett fajok aránya.
Túrázni is lehet a tó körül
Autóval könnyedén elérhető Rákoskeresztúr és Cinkota felől is. Parkolásra a Naplás út két oldalán biztosítanak helyet. Közösségi közlekedéssel kissé körülményesebb eljutni a tóhoz, a 46-os busszal Rákoskeresztúr, Városközpont felől, illetve Újpalota, Nyírpalota út (Pólus Center) felől lehet megközelíteni a tavat. Az Erdei bekötőút megállótól tíz perc séta az tó.
A kerékpáros út elég jól ki van építve a patak partján, 5 kilométer hosszan, a gyalogosok miatt kellően szélesítve is van.Jelzéssel elátott turistaút ide nem vezet!Túrázva esetleg érdemes a gödöllői hévvel Mátyásföld alsó megállóig kijönni és onnan a Szilas patakot követve juthatunk el legkönyebben a tóhoz.Ott már vannak jelzett utak,tanösvények.
Joggal merül fel a kérdés, hogy mit ad a tó és környéke az idelátogatóknak? Az egyébként budapesti szemmel ritkaságnak számító tavi látképen túl a szomszédos erdőben több kiépített komfortos tűzrakó hely van, amelyek társaságoknak megfelelő kikapcsolódást nyújtanak.
Csodás környezet
Dióhéjban talán ezek a legfontosabb tudnivalók a helyről.Remélhetőleg e sorok írásakor holnap sikerül eljutnunk ide és alaposan bejárni a környéket és megnézni a kilátót is,valamint felmenni rá.Ha így lesz természetesen jön majd a beszámoló és a film is.Ha meg nem sikerül akkor is beszámolok az eseményekről.
Nem kellett sokat várni,hogy elinduljanak a 2024-es túráink.Kezdett ugyan hagyománnyá válni,hogy az újévet Kunszentmiklós környékén kezdjük nem messze az otthonunktól.Van arra is látnivaló és most éppen az érdekesnek mondható kunszentmiklósi kilátóhoz szerettünk volna menni.Igen ám,de meglehetősen csapadékosak voltak az utóbbi hetek és ahol ez a kilátó áll benn a szántóföldön meglehetősen sok a belvíz mostanság.Ilyen körülmények között természetesen az a túra nem volt megvalósítható.Na,de sebaj,ez nem szegte kedvünket.Elővettünk egy régóta a "polcon porosodó" túrát és ezzel kezdtük a 2024-es évet.Szintén egy kilátó,sőt mindjárt kettő!Négy fő,viszonylag jó idő,vidám hangulat és kezdődhetett is az új évad!
Szokatlan helyről indult ez a túra...
Négy éve jártunk a Gödöllői-dombság egyik legnevezetesebb helyén a Hungaroring felett található Szent László kilátónál.Az a túra remek volt,de magát a kilátót katasztrófális állapotban találtuk.Olyan fokon levolt amortizálva az építmény amihez foghatót még kilátók esetében nem láttunk.Többek között azért is volt furcsa,mert egy mindössze húsz éves kilátóról volt szó!Az akkori bejegyzésemet ide kattíntva el lehet olvasni!Akkor úgy vettünk búcsút a kilátótól,hogy reméltük nem következik be a legrosszabb és ne adj isten,de megsemmisül.Megfogadtuk,hogy ha egy szép napon rendbehozzák,akkor visszatérünk és megnézzük.Nem bíztunk ugyan benne,de megtörtént a csoda!A kilátót rendbehozták!Már egy éve elakartunk jönni,de akkor olyan hírek jutottak el hozzánk,hogy a kilátó zárva tart.Év közben meg másfelé csavarogtunk.Most akkor végre eljött az idő,hogy valóra váltsuk ígéretünket.Alaposan utánajárva megtudtam,hogy a kilátó nyitva tart,így már semmi sem tarthatott vissza tőle,hogy akkor visszatérjünk ide!
Túratársaim ezen a túrán:Viki,Zoli,Manó.Régen voltunk már négyen egy túrán!
Eredetileg úgy terveztem,hogy Csömörről megyünk majd ki a kilátóhoz,de így ezt a túrát rövidnek éreztem.Így kissé megvarriáltam a dolgokat és talán Gergőtől érkező súgallatra más útvonalat választottam.És azt is tudom miért.Azért mert útközben akadt még egy kilátó!Úgy alakultak a dolgok,hogy az év első túrájára négyen is összegyűltünk!Jómagam,Zoli állandó túratársam,valamint Viki is újra eljött és ezúttal csatlakozott hozzánk Manó barátom is.A túrát pedig szokatlan helyszínről a budapesti Örs Vezér térről kezdtük.Mi hárman fiúk a fél hetes vonattal jöttünk fel Pestre,Viki pedig ott várt minket az Örsön.A terv az volt,hogy innen kitúrázunk a Szent László kilátóhoz Mogyoródra!Útközben érintve azt a másik kilátót is,Csömört és a Hungaroringet is!Kezdésként az Örsön beültünk egy kávéra,majd fél kilenckor kezdődhetett is a túra!Jó húsz kilométer várt ránk!
Az első kilométerek a városban haladtak
Az első kilométerek Budapest utcáin vezettek.Látnivalót a Rákos-patak jelentett csak igazán.Ezt követően értünk be a XVI.kerületbe Rákosszentmihályra.Itt kertvárosi jelleget váltott a túra,mert eddig panelházak árnyékában jöttünk.A patak után nem sokkal értünk a kellemesnek mondható Sashalmi erdőbe.Nem volt túl nagy az erdő,de a kellemes sétányok feledtették velünk,hogy tulajdonképpen egy városban túrázunk.Miután kiértünk az erdőből nem sokkal utána elértünk egy nem egészen szokványos játszóteret,ahol leginkább a nagy csúzdák voltak érdekesek.A játszótér mögötti dombon meg már figyelt ránk a kilátó amely ott a Reformátorok terén állt.Egy lépcsőn kellett felmenni.
Játszótér és felette a kilátó
Felérve egy nagyon szép téren találtuk magunkat.Itt voltak a reformátorok szobrai,valamint maga a kilátó amely Kertvárosi kilátó névre hallgatott.Ezenkivül voltak padok,asztalok,valami kőszobrok is,na és egy kávézó is!Azonban csak később nyitott,most még zárva tartott.Körülnéztünk lenn és mielőtt felmentünk volna a kilátóba az egyik asztalnál tartottunk egy reggeli szünetet.Január eleje ellenére szuper idő volt,nem fáztunk!Eszembe jutottak az elmúlt évek,az év első túrája az elmúlt négy évben szuper időben került sorra.19-ben egy havas és hideg túrával nyitottunk,de 18-ban is szuper időnk volt,előtte pedig 17-ben volt szintén havas az első túra.Hihetetlennek tűnt,de a Budai várral azonos tengerszintfeletti magasságban voltunk itt!Régebben úgy hittem,hogy Pest az teljesen sík és Buda a dombos-hegyes.Nos Pest sem sík teljesen,ezzel most szembesültem először!A parkot amúgy 2017-ben hozták létre,ha ezt akkor tudom nyilván eljöttem volna ide Gergővel is....de talán most ő vezetett ide.
A reformátorok
Reggeli után,csúcstámadás előtt
Kaja után neki indultunk a kilátónak.Természetesen kilátós sorozatomban lesz majd erről a kilátóról is részletesen szó,így most csak annyit árulok el róla,hogy 17 méter magas volt és teljesen jó állapotban volt.Főleg betonból és vasból készült és meglehetősen stabilnak tűnt.Felérve is teljesen rendben volt.Egyetlen egy kivetni valót találtunk,mégpedig azt,hogy felérve a kilátószintre bár körpanorámánk volt a keleti oldalhoz nem lehetett odamenni,mert pont ott jött fel a lépcső.Sebaj.Körbe volt táblázva,hogy merre mit látunk.A kilátás pedig fenomenális volt!Szerencsére jó időnk is volt hozzá!Főleg nyugat felé volt felejhetetlen a panoráma.Központban természetesen a fővárossal amelynek jelentős része látszódott!Nagyon frankón kilehetett venni a Budai-hegység vonulatát,arébb kicsit látni lehetett a Pilist is,valamint a Visegrádi-hegységből is jó darabot!Észak felé pedig kivehető volt maga a Naszály is! Délre és keletre és szép volt a látóhatár,de nem volt ennyire érdekes.Mindenesetre érdemes volt feljönni a kilátó pedig jelesre vizsgázott!
Kilátás északra
Kilátás nyugatra
A kilátó után búcsút vettünk a szép tértől és Budapest utcáin keveregtünk,nagy részt hosszú egyenes utcákon.Az egyhangúságot a Hermina biciklipark törte meg.Egy erdőn át vezetett az utunk amely itt már jelzett turistaút volt méghozzá a mária zarándokút.Egy,hogy is mondjam amolyan biciklisek és rollerosok számára kialakított cross pálya volt az út mentén,majd a Szilas patakon egy szép hídon keltünk át.Ezután erőléti játszóterek majd sima játszóterek voltak az út mellett.A végén pedig egy büfé ahol használhattuk a vécét annélkül,hogy fogyasztottunk volna bármit is.Ez a kb.500 méteres szakasz igazán kellemes volt!
Híd a Szilas-patakon
Újabb hosszú utcák következtek,néha az az érzésem volt,hogy soha nem érünk ki a fővárosból.Egy kisebb templom adott látnivalót,majd a csömöri hév pályáját kereszteztük.Végül kiértünk Pestről!Együtt ment a jelzés a bicikliúttal.Nem sokkal Pest után kereszteztük az M0-ást szintén egy szép hídon,a túloldalon pedig pár méter után el is értük Csömört!A településről azt kell tudni,hogy bár több mint tízezren lakják mégsem város.Sok ilyen van a fövárosi aglomerációban.Itt aztán különösen figyelnünk kellett,hiszen mária utunkat hamarosan felváltotta a sárga4 jelzés.Egy büfében itallal tartottunk kis szünetet,majd már a sárga4 mentünk kifelé a településről.
Híd az M0-on
Csömöri evangélikus templom
Több kilométeren át tartott a település.Ráadásul dombot is kellett másznunk,így már melegünk volt.A dombon egy helyen megleltük a csömöri kilátópontot,ahonnan szintén elsősorban a Budai-hegység felé láttunk ki.Érdekes neve volt itt ennek az utcának amúgy,ez volt a Vízmüsor utca!Végül kiértünk a házak öleléséből.Feltűnt célpontunk a távolban a domb a kilátóval,de legalább még hét kilométerre volt... Csömör pedig csak jó másfél kilométer múlva ért véget.Ott volt csak a helységnévtábla,egy jelzett földúton!Egy lovarda mellett haladtunk,egy tábla jelezte,hogy a Szent László kilátó még 5,8 km...tehát az előbbi hetes becslésünk jónak tűnt.Vagy újabb másfél kilométer után váltott újra az út betonra,közben feltűnt a Hungaroring kerítése!
Valahol Csömör és Mogyoród között
Aztán óriási csalódást okozott a Hungaroring!Alig lehetett belátni a rend marcona őre pedig be sem engedett minket,hogy kicsit fotózkodhassunk.Aztán szinte sehonnan sem lehetett belátni...Hát ez számomra nagy csalódás volt,szerettem volna látni végre testközelből a magyar versenypályát,de nem jött össze...Közben beértünk Mogyoródra,szintén egy sok lakosú falu... nem nagyon mentünk beljebb a településre,mert a jelzett utunk ugyan bevitt,de mi letértünk róla.A Kerek-tó mellett mentünk visszafelé a Hungaroring irányába egy másik utcát,majd ez szerpetin szerűen haladt fel a dombra,mi pedig az egyik hajtűkanyarban tértünk le róla.Itt kezdetben nem oly nehéz,de aztán fokozatosan egyre nehezebb kaptató jött felfelé a kilátóhoz.Kb.a 18.kilométer után nem volt oly egyszerű és most én bírtam a legnehezebben.Persze azért bírtam és végül felértünk végre a kilátóhoz!
Trappolás a Hungaroring mellett
A Kerek-tó Mogyoródon
Valóban újjá volt varázsolva a kilátó!Na és nem csak a kilátó,hanem a környék is.Akkor 2020-ban pocsék volt itt minden a rengeteg szeméttel az erdőben.Most nem volt egy deka szemét sem!Nagyon örültem az itteni újjászületésnek!A kilátó fantasztikusan nézett ki!Mielőtt felmentünk volna előtte a padoknál tartottunk egy uzsiszünetet.Ránk fért,azért ha nem is volt egy nehéz túra a 18,5 km után egy kissé elfáradtunk.Sok betonos szakasz volt,ez Manónak a derekát,nekem a talpamat csinálta kissé ki.Zoli és Viki jól bírta.Sajnos részben beborúlt az ég és kezdett hideg lenni,de a kaja végeztével felmentünk a kilátóba.Örültem neki,hogy ilyen szépen helyrehozták!
Rendben a kilátó!
Belépve is láttam,hogy rendbehozták az épületet.Az ablakon ahol annak idején Zolika kiszökött,most rács volt.A Szent László szobor is nagyobb becsben volt tartva mint négy éve.A lépcső az első emeletre jól járható volt.Nem voltak lyukak a födémen,sem a padlókon.A második emeletre meredek de szintén rendbehozott lépcső vitt fel.Itt is mindent megcsináltak!Az erkélyek elé ugyan tettek egy védőkorlátot,ezt nem értettem miért,hiszen az erkélyre kimenés adta a kilátó értelmét...és láthatóan az erkélyeket is rendbehozták.Így viszont annyira nem volt élvezhető a kilátás.Délre a Hungaroringre láttunk ki,de nem az egészre.Nyugatra és északra maga Mogyoród tűnt fel a távolban pedig a Visegrádi-hegység,valamit a közelebbi Somló-hegy ahol talán 22-ben jártunk.A távolban pedig vagy a Cserhát,vagy a Mátra tűnt fel.Rendben volt az épület,de voltak hiányérzeteim,elsősorban a lezárt erkélyek miatt.
Most akkor kilehet menni az erkélyre,vagy nem?
Kilátás a Hungaroringre
Végül is az öröm nem volt így teljes,de azért,hogy örültem,hogy a kilátó nem vált az enyészetté.Búcsút vettünk a kilátótól,valószínűleg a közeljövőben nem jövünk ide.Trappoltunk lefelé a hév állomásra.Négyünk közül Manónak kezdett elege lenni,nyilván a fájós dereka végett.Lefelé még egy pottyantósra akadtunk ahol mi hárman még ökörködtünk egy sort.A hévig végig lefelé vezetett az út és a kilátótól hát olyan 1,5 km-re volt.Így jött össze a húsz kilométerünk.A hév aztán jött amivel visszamentünk az Örsre.Majd metróval a Délibe.Viki a Deák térig jött,ő ment a Népligetbe,onnan busszal ment Adonyba.Mi pedig a Déliben elértük a negyed hatos zónázót,így fél hétre már itthon is voltunk.Végül is egy kellemes nap volt egy jó túrával.Jól nyitott tehát az év.
Végállomás
Ez volt akkor az év első túrája amelyen húsz kilométert mentünk.Így persze az átlagunk is még húsz/túra.A folytatás egyelőre bizonytalan,szar idő jósolnak a közelgő napokra,nekem meg szemüveget kell csináltatnom hamarosan ha dolgozni akarok még a cégnél...így most még nem tudom mikor jutunk el a következő túrára.Na és egy stabilizátoros telefont is bekéne szereznem mert így a videóink nem igazán jók.Na de bízunk egy jó folytatásban....!
Na és akkor mi van?Mitől olyan dolog ez,amiért helye van itt a blogban?Pont nálam akitől igen távol áll a plázák világa.Én aki inkább elmegy a legrondább erdőbe mint a legszebb plázába...Mitől érdemli ki ez a hír vagy esemény azt,hogy írjak róla.Valószinűleg van valami oka,olyasmi ami valahogy kapcsolódik a bloghoz és az annak irányvonalához.Nos természetesen ez így is van,hiszen hol a rákba érdekelne engem bármiféle pláza megnyitása.Ám Magyarország első okosplázájának megnyitása bármilyen meglepő kapcsolódik a Gergő nyomában irányvonalhoz.Na,de mielőtt ebbe belemerülnél,nézzük meg mi tudható erről az okosplázáról.
Az Etele pláza
Ma délelőtt 10 órakor nyitotta meg kapuit az Etele Pláza. Az Etele tér közvetlen közelében felépült, több mint 300 millió euró (100 milliárd forint) beruházási értékű környezetbarát központ az első okospláza az országban.
Az Etele Plaza Magyarország legnagyobb multimodális közlekedési csomópontjánál, a Kelenföldi pályaudvar, a 4-es metró és az M1–M7 autópályák fővárosi bevezető szakaszának találkozásánál található. Elsődleges vonzáskörzete Budapest egyik legsűrűbben lakott területe, ahol megközelítőleg 235 ezren élnek. A környék lakói az országos átlagos vásárlóerő 125 százalékával gazdálkodnak eddig viszonylag alacsony kiskereskedelmi ellátottság mellett.
A központban megjelennek a legismertebb márkák, itt nyitja első budai üzletét a Peek & Cloppenburgdivatvállalat. A spanyol Inditex-csoport is jelen lesz a Magyarországon elérhető valamennyi márkaüzletével, élükön a Zarával, amelynek legfrissebb üzletkialakítási koncepciója is itt debütál. Ugyancsak Etele Plazában indítja el első hazai üzletét az amerikai GAP ruházati márka, és a legtágasabb budai Müller. A legnagyobb flagship üzletét mutatja itt be az eMAG.
Egyszer majd eljövök...
Az épület teljes harmadik emeletén keresztülível az 1000 férőhelyes ételudvar. Az okospláza egyénre szabott vásárlói élményt nyújt saját fejlesztésű mobilalkalmazásán és felhőalapú szolgáltatásain keresztül. Nem csupán a navigációban és az ideális parkolóhely megtalálásában segít, de a kiválasztott üzletekhez is elvezet, miközben a vevőkre szabott ajánlatokat kínál.
A centrumban 1300 férőhelyes parkoló, 130 elektromos töltő várja a vevőket, itt található a főváros leghosszabb egybefüggő, interaktív LED-fala, számos USB-csatlakozóval ellátott pad, illetve egy nagyméretű digitális játszószőnyeg, az információs pultnál pedig egy magyarul is beszélő Pepper robot igazítja útba az érdeklődőket.
Az épületben a hazai tervezésű, világújdonságot jelentő rendszer, az Óbudai Egyetemen kifejlesztett Ariadné is segíti a látássérült és vak látogatókat a tájékozódásban. Az „okosbottal” működő innovatív informatikai és mechanikai megoldásnak ez a világpremierje is, hiszen első alkalommal működik kereskedelmi környezetben.
Mindentől függetlenül,nem tetszik!
Az 55 000 négyzetméter bérbe adható kiskereskedelmi területű, környezetbarát központban közel 4000 négyzetmétert színes növénytakaró, díszfüvek, cserjék és fák borítanak. A BREEAM szigorú fenntarthatósági minősítéssel összhangban külön figyelmet kap a könnyű megközelíthetőség, a fényszennyezés, valamint a közvetlen környezeti terhelés minimalizálása, az időtálló anyagok beépítése és a hulladék újrafelhasználásának elősegítése is.
A látogatók biztonsága és egészségvédelme érdekében a belső terek – ahol csak lehetséges – szinte teljesen érintésmentesek. A légtechnikai rendszer UV-lámpás csírátlanító szűrőegységei fertőtlenítő vegyszer használata nélkül, másodpercek alatt pusztítják el a levegőben lévő vírusok és baktériumok közel 100 százalékát. A legforgalmasabb területeken és a mosdókban fertőtlenítési pontok állnak rendelkezésre. A mozgólépcsők gumiszalagjait folyamatosan, mozgás közben, egy beépített készülék fertőtleníti a minél nagyobb biztonság érdekében. A bútorok antibakteriális, vírusölő felületet kaptak, és a mosdókat is érintés nélkül lehet használni.
A komplexumot a Paulinyi & Partners Építészeti Stúdió, belsőépítészetét a Dyer Group tervezte.
Etele tér
Hát ennyi lényegében amit úgy tudni kell róla,ezen leírtak engem spec.különösebben nem hatnak meg.Nézzük akkor inkább meg azt az oldalát a dolognak amitől kiérdemelte,hogy részese legyen ennek a blognak,Gergő emlékblogjának és a túrablognak.Ott is a kulcsszó: emlékblog.A plázát akkoriban kezdték építeni amikor mi Gergővel kevertünk nagyon sokat az Etele úton,Jöttünk,mentünk a Kelenföldi pályaudvarra.Túráink igényelték,hogy erre menjünk.Erre mentünk akkor is amikor először voltunk a Bikás parkban.Eleinte nem is volt semmi a pláza helyén és néha éppen ott álltunk meg egy.egy bokornál,hogy vízelési dolgainkon könnyítsünk.Aztán láttuk,hogy a környéket elkerítették és valamit építenek ide.Ekkoriban kezdték csinálni az 1-es villamos pályájának meghosszabítását is.Ami pont itt a plázánál végződik immár.Az építkezés a szemünk előtt zajlott,hiszen meglehetősen sokat jártunk erre.Gergő időközben kiderítette mi is épül itt és már akkor elhatároztuk ha majd kész lesz azért eljövünk megnézni...
Már nem jöhetünk sajnos...és ezért kerül be a blogba ez az épület.Hiszen akkor kezdték csinálni amikor még Gergővel járogattunk erre boldogan... így hát része a túrázási történelmünknek.Na és hát ezért jövök majd el megnézni,hiszen ígéretet tettünk anno Gergővel,hogy majd megnézzük.Nem azért mert annyira érdekel mint pláza,hanem azért mert ennyivel tartozom itt is Gergőnek...
