Hát bizony már nagyon régóta lógott a levegőben ez a túra,de valami oknál fogva mindig csak egyre halasztódott.Úgy voltam vele,ezen a télen ha törik ha szakad mindenképp megcsináljuk.Igen ám,de ez sem akart olyan könnyen összejönni,de aztán már nem várhattam tovább,hiszen pár nap és vége a téli túraidénynek.Tavasszal meg másfelé szeretnék menni.Végül is Valentin nap reggelén nekivágtunk.Mondjuk nem életem szerelmével,hanem csak Zolikával.A reggeli fél hetes vonattal indultunk.Külömböző módon érhettük volna el túránk kiindulópontját a Mátyásföld alsó hév megállót,ezeket felvázoltam Zolikának és rábíztam a döntést.Nem döntött jól...
Mátyásföld és a hév amivel jöttünk.Ja nem,ez már egy másik.
Úgy volt vele,szálljunk le a vonatról Ferencváros vasútállomáson és menjünk be a Lurdyba.Aztán majd ott valahol veszünk BKK jegyeket.Különös oka volt ennek.A Lurdy egyik büféjében Zolika szimpatizál egy lánnyal és szerette volna újra látni.Igen ám,de ezen a napon a hölgy nem dolgozott vagy később kezdett és hát így nem találkoztunk vele.Elindultunk aztán BKK jegy vadászatra,de gyakorlatilag az egész Ferencvárosban nem kaptunk!Nem volt egy hely se közel se távol ahol betudtuk volna szerezni a nekünk kellő jegyeket.Na,de még automata sem volt.Nem is értem a villamos megállókban pl.miért nincs?Szidtuk az egész fővárost és azon tanakodtunk mi legyen.Végül is egy öngólt bevive jutottunk előbbre.Visszamentünk vonattal (arra volt napijegyünk) Kelenföldre,onnan pedig újra vonattal bementünk a Délibe.Itt már kaptunk nekünk kellő jegyeket.Metróval így kihúztunk az Örs vezér térre,majd hévvel ki Mátyásföldre.Másfélóra elveszett.Na,de indulhatott végre a túra!
Hosszú egyenes bringaút
A Szilas-patak mentén jelzett turistaút ugyan nem volt,de egy jól járható hosszú bicikliút viszont igen.Ezen kellett mennünk.Óriási volt rajta a forgalom.Biciklisek,futók,korcsolyások és persze gyalogosok.Hatalmas népszerűségnek örvendett ez az út.Ennek ellenére jól haladtunk rajta és nem volt olyan zavaró a nagy tömeg.A patak nem a legszebb volt amit életemben láttam,de a környék a hatalmas rétekkel nem volt rossz.Az út nagyjából 2,5 kilométeren át vezetett,majd átmenve egy autóúton végre normális erdei földúton folytattuk a túrát.Ez már a Naplás-tavi tanösvény része lehetett,mert voltak tájékoztató táblák minden állomáson.Olyan lápvidéknek tűnt ez a rész,de nem volt rossz.Végül jó fél kilométer után elértük a Naplás tavat!
Voltak pihenők a bringaút mentén is!
Már a lápon
A tó túlfolyójához értünk.Egy töltésen ment itt az út,jó rálátás volt innen a magunk mögött hagyott lápvidékre a tóra és szemben a kis dombon álló kilátóra.Ezen az úton is rengetegen jártak.A jó idő kihozta az embereket a szabadba.Mielőtt nekivágtunk volna a kilátónak,elindultunk ellenkező irányba körbejárni a tavat.Maga a tó nagyon szép volt és hát olyan....kb.300x300 méteres majdnem négyzet alakú.Hivatalosan a Szilas-patak vízgyűjtője volt,de itt mindenki csak Naplás-tóként ismerte.Körbejárva a töltési betonút ismért földúttá avanzsált,ezen ment a tanösvény.A bentonútról még volt rálátás a tóra,de a földúton egy darabig már nem.Ennek ellenére ez a rész nagyon szép volt.
Mögöttünk a lápvidék
A túlfolyó
A tó és a kilátó
Csodás zöld mezők és egy parányi ártéri erdő,vagy inkább léperdő között ment az út amely aztán be tért az erdőbe.Itt is sokan sétáltak.Átkeltünk a patakon itt volt némi dagonya,majd kivitt újra az út a tóhoz.A szemközti oldalon jutottunk ki mint ahova érkeztünk ahol a túlfolyó volt.Szép volt innen is a tó.Tovább mentünk az úton amely itt az erdőben ment.Kijutottunk a Naplás útra,az itteni autóútra.Sok-sok autó parkolt itt.Jól járható sétány volt itt a tó mellett és sok-sok pad és kilátóhely ahonnan a tavat lehetett csodálni.Az egyik padnál ideje volt megpihenni.Megkajáltunk.A lábam ugye nincs a legjobb állapotban jól jött a pihenés,bár eddig kitűnöen bírtam a túrát,de még előttünk volt a teljes táv több mint kétharmada!Kőbánya-Kispest vasútállomásig szándékoztunk ugyanis elmenni.
A tanösvény a mező és az erdő között
Átkelés a patakon
A szépséges tó
Végül úgy döntöttünk elhagyjuk a tavat és nekivágunk a dombnak fel a kilátóhoz.Itt is erdőbe értünk,nagyon szép volt ez a rész.Nagyon sok út volt az erdőben,sajna egyik sem volt jelzett.A kilátóhoz vezetőt így úgy kellett kisilabizálni melyik is az.Mondjuk nem volt egy nehéz feladat.Némi kis emelkedő után fel is értünk a Naplás-tavi kilátóhoz amely nagyon jól nézett ki.Amúgy ez a Cinkotai erdő volt a kilátót pedig cinkótai ferdetoronyként is becézték,mert messziről nézve ferdének tűnt.De ez olyan mérnöki csoda volt amelyről közel érve hozzá megbizonyoshadtunk róla,hogy nem ferde.Indultunk hát betámadni a remek építményt!
Klassz volt itt az erdő
Elérjük a kilátót!
A 175 méteren álló kilátó egy három méteres betontalapzaton állt.Erős faszerkezet/váz-ból készült jól járható széles lépcső vezetett fel pihenő és kilátószintekkel.Felérve körbe lehetett járni a tágas kilátószintet és persze teljes 360 fokos körpanorámánk volt.Már most odaadtunk volna a kilátónak az év kilátója címet.Remek építmény volt! Na és biztonságos is.Úgy volt kialakítva,hogy derékig érő korlát volt,kiesés veszély nem fenyegetett.Sokan voltak itt is.Kilátásilag is remek volt.Alattunk kelet felé ráláttunk a Naplás-tóra és Mátyásföldre távolabb a Gödőllöi-dombságra.Északra is Mátyásföld bontakozott ki,a távolban a hegyekkel.Nyugatra alattunk a Cinkótai erdő volt a távolban pedig ráláttunk a Budai-hegységre a Pilisre és a Visegrádi-hegységre.Délre ipartelepek rajzólodtak ki.Távolabb lehetett látni a Ferihegyi repülőtérre leszálló gépeket.Jó volt!
A kilátó
Alattunk a tó
Észak-nyugat felé...
Ide is eljutottam végre...
Itt is sokan voltak.Mi jó 20 percet voltunk fenn,indulni kellett mert a reggeli másfélóra jelentős kését okozott és előttünk volt még a túra kétharmada! A kilátóról természetesen majd még részletesen írok a kedvenc kilátós sorozatomban! Búcsút vettünk a csodás kilátótól majd étvágtunk a cinkótai erdőn.Itt már olyan semmilyen volt.Jól járható jelzetlen utakkal volt teli ide is kellett némi hozzáértés,hogy ne tévedjünk el,de ez megvolt.Kissé ingerszegény volt,de mégis kellemes.Végül kiértünk a Cinkótai útra,ahol óriási forgalom volt,járda meg nem...Betonutas szakasz következett a következő 4-5 kilométeren kevés látnivalóval.Ezen a szakaszon nem is fotóztam!
A Rákos-patak
A Rákos-patakot kereszteztük,ez adott végre valami számottevő látnivalót,majd két fő vasútvonalon is átmentünk és az 526-os soron kötöttünk ki.Itt tudtunk inni egy kávét is egy dohányboltnál.Végül bejutottunk a Keresztúri erdőbe.Hosszú egyenes út vitt minket,amelyről sok helyen volt letérési alkalom.Nem volt rossz,de a legfőbb látnivalót a fejünk felett leszálláshoz készülő repülők szolgáltatták.Így jöttem rá,hogy ez végül is az az erdő amely túlsó szélén akkor jártunk amikor a repülőteret jártuk körbe 2020-ban.Izgalmas volt ahogy jöttek a gépek és közvetlen a fák felett húztak el.Az erdőben egy katonai létesitmény volt még mert őrtornyokat és katonai járműveket láttunk.Végül elértük a túlsó végén található határkő emlékművet.
A Keresztúri erdőben
Őrtorony a sűrűben...
Repülők felettünk
Nem a trianoni határokhoz volt köze ennek az emlékműnek,hanem a helyi egykori birtokviszonyokhoz.Talán majd egyszer részletesen kitérek rá és írok róla.Beértünk a XVIII.kerület kertes házakkal teli utcáira.Látnivaló itt már nem akadt.Mi a Tünde utcán haladtunk keresztezve az Álmos utcát is.Majd a Ferihegyre vezető útba torkolott ez az utca.Itt elfordultunk Kőbánya-Kispest vasútállomás felé,de addig még volt jó három kilométer és hát...egy valóságos lepratelepen keresztül vitt az út.Meglepődtünk,hogy a városba bevezető út ennyire semmilyen...Elhanyagolt,lepusztult házat mindkét oldalon,óriási forgalom,majd egy elfogyó járda ás átkelés a túloldalra itt már sehol...így aztán nem is tudtunk egy ponton az eredeti terv szerint haladni,de hála leleménységemnek ezt is megoldottuk!
A határkő emlékmű
Zolika kedvenc ucájánál
A Győmröi út felé mentünk.Utólag megnézve a térképet,lehet még így jártunk jobban.Végül elértük a kőbánya-kispesti vasútállomást,előtte a felüljárón haladtunk át,majd a Kökin keresztülmenve értük el az állomást.Már nem sok erőnk maradt így le is mentünk a vonathoz.Az jött így hamar be is szálltunk és leülhettünk végre.Lézer Jancsi újabb csoda vonata aztán csalódást okozott.Nem münködött a vécé és úgy fütöttek,hogy majdnem elégtünk.Érdekes,hogy minusz tíz fokban meg alig fütenek.Most plusz tíz volt.Végül is rendben és a késés ellenére időben hazaértünk. Háromnegyed hétkor már itthon voltam.A kilátó utáni szakaszt aztán alaposan megnyomtuk Zolikával és sikerült majdnem teljesen behozni a lemaradást.Azt kell mondjam jó buli volt.
Végállomás
A Cinkótai útig látványos volt a túra.A tó és a kilátó hozta amit elvártunk tőle.Aztán a négy kilométeres betonutas szakasz hosszú,unalmas és nehéz volt.A Keresztúri erdő aztán megint jó volt,de a végén a lepratelep nem volt kellemes.Azért remekül elvoltunk.Most mentünk húsz kilométert.Ez volt az év második túrája.Összesítésben harminc kilométernél vagyunk.Ez pedig jelenleg 15 kilométer/túra átlagot jelent. Végül is jó buli volt,remélhetőleg jön majd a folytatás!
Talán írtam róla pár hónapja,hogy mi szükség volt egy buszjárat évtizedeken át jól megszokott útvonalát megváltoztatni.Ugye a Dunaújváros-Komárom járatról volt szó,talán van aki emlékszik rá.Ez a járat volt nekünk a kulcs a Vértesbe.Átszállás nélkül eltudtuk érni a hegység több pontját anno.Most is valami hasonló dologról van szó.Próbálok értelmet keresni az értelmetlenségben,de képtelen vagyok.Most vonatról van szó,vonatokról.Amióta az eszemet tudom a Dunaújvárosból Budapestre tartó vonatok a Déli pályaudvarra mentek.Mindig.Most valahonnan megint előjött egy agyoniskolázott jóképességű barom és megváltoztatta ezt.
Ilyen vonatok közlekednek Dunaújváros és Budapest között
A történet talán ott kezdődik,hogy csináltak Iváncsa és Százhalombatta között egy új vágányszakaszt.Az hagyján,hogy ez a szakasz elkerüli Ercsit.A szakaszt át is adták de a dunaújvárosi vonatok a régi megszokott útvonalon jártak,talán reggel volt egy zónázó vonat ami arra ment.Kiderült,hogy ezen a szakaszon akár 160 km/h sebességgel is tudnak menni a vonatok.A mi vonatjaink azonban még mindig a régi bevált szakaszt használták.Aztán előjött a semmiből egy agytröszt és úgy tűnik szeptembertől minden megváltozik.Az eddigi Dunaújvárosból induló S42-es vonatot Z42-re keresztelik,ami ugye zónázót jelent.Aki nem tudná ez azt jelenti kb.mint régen a gyorsított személy,nem áll meg mindenhol.Na és Iváncsától az új szakaszra terelik és ugye Százhalombattánál tér vissza a régire.Kimarad Ercsi és a Dunai kőolaj állomás.Ez azért érint érzékenyen mert Ercsi szok kelleni a túrázásainkhoz na és az itt található Shíva menedékébe is jártunk ugye.Vonattal.
De jó.A vonatoknak így 24 perccel fog rövidülni a menetidejük Budapestig.Igen ám,de ezen dunaújvárosi vonatok már nem a Déli pályaudvarra fognak közlekedni....Agytröszt barátaink ugyanis kitalálták,hogy akkor menjenek Kőbánya-Kispest állomásra.Ez lesz ezentúl a végállomás és innen is fognak indulni Dunaújvárosba.Nah köszönjük szépen!
A számomra kritikán aluli Kőbánya-Kispest állomás
Nem tudom ennek mi értelme volt...Ha a Délibe akarok menni ami nekünk kulcsfontosságú állomás volt sok tekintetben,akkor le kell szállnom Kelenföld állomáson és átszállni egy Délibe menő vonatra.Így aztán ugrik is a megtakaritott 24 perc...Hazafelé ugyanez a verzió.Mivel nekünk a Déli többet kellett a történelemben mint a Köbánya-Kispest állomás,így ha onnan akarok hazajönni,akkor lekell vonatoznom Kelenföldre és megvárni a Köbánya-Kispest felöl jövő Dunaújvárosba közlekedő vonatot.Hát ki van ez találva kérem szépen!
A legszebb az volt,hogy az egyik agytröszt közösségi oldalán (nem kívánom megnevezni az illetőt) amikor ezt közzétette még szinte csápoltak is neki,szívecskézték vagy ölelés lájkkal jelezték mennyire örülnek ennek,a sok agymosott...Közben aki kritiával illette a dolgot azt szépen kikezdték persze....
Hát ez van,itt tart ma ez az ország.Minden téren olyan visszafejlődés van,hogy az elképesztő,de te vagy a fasz ha ezt bárhol is szóvá teszed.Mert minden ami most van az szép is jó ugye...
