Túra az adonyi szőlőhegyen

Az év eddigi legszebb napján (már az időjárásra gondolván) túránk a Fejér megyei Adonyba vezetett,de Adonyba nem szándékoztunk bemenni.Tervünk szerint az adonyi vasútállomásról,nem keletre a városba,hanem nyugatra a Lívia-tavak felé vesszük majd az irányt,ezután pedig az Adonyi-szőlőhegyet járjuk végig,érintve az Orbán-kápolnát a Czigler-tavat és a Dajapusztai-árkot.A területen amúgy kiváló jelzésekkel ellátott utak vezetnek végig.Noha ezekről a túra során itt-ott lekellett térnünk,de a jelzések felfestése sokkal jobb erre mint némelyik magyarországi hegységben vagy dombságban!

Na ezek után az immár szokásos csapattal,sajnos Gergő nélkül (aki remélem azért velünk volt ahogy ígérte) délelött 3/4 kilencre értünk ki az adonyi állomásra.

Megérkezés Adonyba

Elöször a visszahangos M6-os autópálya alatti alagúton mentünk át.Haladtunk a Lívia-tavak felé.Az első látnivaló egy vadászles volt ahonnan némileg jó kilátás nyílt a környékre.Ezt megcsodálva kicsit odébb egy tömeges halpusztulást véltünk látni.Nem volt kellemes!Innen vezetett az utunk a Lívia-tavakhoz,ahol elsőre úgy tűnt minden rendben.Az első tavon elképesztően gazdag élővilág volt.Eszembe jutott persze,hogy Gergővel jártam itt utoljára,akivel végig is jártuk a tavakat három évvel ezelőtt.Ám örömünk nem tartott sokáig.Egy jóképességű alighanem cigány forma férfi gurult mellénk autóval.Közölte ez itt magánterület,lehetőleg távozzunk...

Tömeges halpusztulás.Vajon mi történt?

Az első tó

Hiába győzködtem ezt a mókustojást,hogy a piros jelzés a területről indul,azt sem tudta milyen rendezvényen van a baromja...Mivel egy kétajtós szekrényhez hasonlított,úgy döntöttünk jobb lesz szótfogadni.Igy már az első tónál visszafordultunk.Szerencsére a tavak szomszédságában is akadtak utak amik elvittek a szőlőhegyig.Ott is láttuk rátérve a piros jelzésre,hogy az bizony a tavak felöl jön...Mit lehet erre mondani...?Ki-ki döntse el saját maga.Minket azért nem befolyásolt ez a barom abban,hogy jól érezzük magunkat.Külömben is csak a harmadik tó elejéig mentünk volna,ott fordult le a piros jelzés.De ez a barom elkeritette a jelzett turistautat!Gratulálok,nagy az isten állatkertje...

Haladtunk tovább a hegyecske aljában egy betonútig.Itt kezdtük meg a kapaszkodást felfelé.Emlékeztem rá Gergővel való túrázásaimból,hogy itt lesz a Kápolna sor,ahol magára az Orbán-kápolnára is rátalálunk majd.

Így fogadtak a Kápolna soron

A Kápolna soron voltak a présház imitációk is.Egy falba épitett présház homlokzatok amik igen látványosak.Mig ezekbe gyönyörködtünk ki húzott el mellettünk autóval?Na ki?A mókustojás a tavakról...azthittem már erre sem lehet jönni,de szerencsére meg sem állt.Mi meg tovább csodáltuk az imitációkat.Nekem itt is Gergő jutott persze eszembe...ki más?Vele voltam itt.Az imitációk után a fal melletti lépcsőn mentünk fel a kis kápolnához,amely 1811-ben épült,mai formáját pedig 2002-ben nyerte el.Zoli és Móni még nem voltak itt,tetszett neki a hely szépsége és nyugalma.Megcsodáltuk,körbejártuk a kápolnát.

A présház imitációk

Orbán kápolna

A kápolna mellett egy kis park volt,tele rengeteg paddal.Úgy döntöttünk itt megpihenünk és elfogyasztjuk a kajánkat is.Jó volt a kellemes környezetben megpihenni.Volt itt még egy kép Orbán pápáról is,a borászok védőszentjéről,akiről a kápolna is kapta a nevét.Arébb meg volt egy pottyantós wc.Hát ezt nem hagyhattuk ki...jó pár vicces képet csináltunk a budinál.Pihentünk itt egy órát mielött újra nekivágtunk volna a túrának.A három évvel ezelötti túránkról Gergővel amúgy itt olvashatsz .Akkor pont szemből jöttünk.

Az obeliszk és a kápolna

Felírat a kápolna falán

A slózi felavatása

Visszaérve a Kápolna sorra egy renkivül tiszta és nyugodt utca köszöntött ránk,ahol az emberek kedvesen köszöntek is!Gyönyörübbnél,gyönyörübb pincék sora kisérte lépteinket.Az út felért a szőlőhegy legmagasabb pontjára és egy fensikon ment tovább.Visszaért a hegy szélére ahonnan szép kilátás nyílt kelet felé.Sajnos nem volt teljesen tiszta idő így nagyon messze nem lehetett ellátni.Ám így is meglehetett csodálni.Aztán egy ponton az út újra lefelé irányt vett.

Kibontakozik a kilátás

Lefelé is szép volt az út a hétvégi telkek között,itt-ott még kanyonos is.Aztán visszaértünk bele a piros jelzésű útba.Ezen mentünk tovább a szőlőhegy aljában.Újabb szépségek következtek.Balra egy csupazöld porta,patakkal ligetes résszel,jobbra pedig a Czigler-tó.Ami szembetünő volt itt is köszöntek az emberek,sőt volt egy-egy jó szavuk is hozzánk.Nohát a rend marcona őre aki innen pár kilométerre kitessékelt minket a Lívia-tavaktól valószinüleg nem innen származhatott...A Czigler-tónál (ami pontosabban két tó) egy padon újra pihentünk.Ami még nagyszerübb volt,mellettünk egy münködő büfé kínálta magát.Bementünk üditőért és jégkrémért.Itt is rendkivül kedvesek voltak...!

A zöld porta

Czigler-tó

A pihenő után újra letértünk a jelzésről.Következett a Dajapusztai-árok.Ezt az egész területet Dajapusztának és Szentmihálypusztának hívták régen.A Dajapusztai-árok számomra is új volt.Haladva benne egy rendkivüli szépségű helyen találtuk magunkat.Csodálkoztam,hogy annak idején miért nem fedeztük ezt fel Gergővel,főleg úgy,hogy szinte az orrunk előtt volt.Az árok első felében lényegében egy völgy volt,körös-körül zöld rétekkel,kisebb erdőkkel.Miért is nem kapott jelzést ez az út?Mondjuk egy piros körtúra jelzést,hiszen a piros útról indult és oda is tért vissza.Aztán az árok második fele némi emelkedővel járt,kanyonos úton,meg jó rálátással Kulcsra.

Dajapusztai-árok

Visszaérve a pirosra,átmentünk az M6-os felett.Odaát pedig a Szentmihálypusztai emlékműnél fejeztük be a túrát ami idáig kb.12km volt.Ám nem volt vége.Elkellett jutni egy busz vagy vonatmegállóig.Én felkináltam a többieknek,hogy menjünk be a közeli Szentmihály erdőbe és úgy Kulcsra,de ebbe nem mentek bele,Igy elindultunk a kulcsi vasúti megállóhoz az M6-os melletti szervízúton.Ez kb.2km-re volt.Sajnos útközben Mónit megharapta egy kutya,amit csak nagy sokára fogott meg a gazdája.Szerencsére nagyobb baj nem lett a dologból,a megállót pedig elértük.A vonat késett vagy félórát,ám cserébe nem fizettünk a jegyért.A túra igy ért véget.Apróbb kellemetlenségeket leszámitva jó buli volt!

Újra nyit a Máré vár!

Túrázásaim negyven éves történelmében sokszor jártam a Máré várában.Van is belőle bejegyzés ebben a blogban bőven .A vár ki is nőtte magát a kedvencemmé,sőt azthiszem ez volt Gergőnek is a kedvenc vára.Jómagam talán 11-szer járhattam itt,de Gergőt is sikerült elhoznom talán háromszor,de lehet,hogy négyszer.Na és ugye ide vezetett az az egy emlékezetes túra amiről a közelmúltban is emlitést tettem,amikor egyetlenegyszer az életemben közösen együtt túrázhattam a két legcsodálatosabb emberrel akit valaha is ismertem: Sándorral és Gergővel.A vár az évtizedek alatt a szívemhez nőt.Éppen ezért nem esett jól amikor is emlékezetem szerint 2014-ben bezárt...

A várnál,a felvételek utolsó itt jártunkkor készültek 2018 augusztusában

Érthetetlennek tűnt a dolog,hiszen elötte való évben újitották fel...Volt valami tulajdonos körüli hercehúrca aminek az lett a vége,hogy a vár bezárt.Sőt egy időben úgy tűnt örökre bezárt.Megvolt a helyi ismeretségi köröm,így folyamatosan érdeklödtem,hogy nem-e tudnak róla,hogy mizújs,mikor nyit a vár...de nem tudtak semmit.Úgy tűnt eltűnik a süllyesztőben ez történelmi érték.Amikor tavaly augusztusban itt jártunk Gergővel,bemenni sem tudtunk a várba.Ez volt az első alkalom,hogy itt jártam,de bemenni nem tudtam.Ráadásul,akkor ezt még ugye nem tudhattuk, Gergőnek pedig az utolsó alkalma volt...Nem volt jó érzés úgy itt lenni,hogy nem tudtunk bemenni.

A jól ismert feljáró

Aztán még tavaly nyáron feltettek a videómegosztóra egy a várról készült videót.Ott is érdeklödtem kommentben,hogy nem-e tudják mikor nyit újra a vár.Annyit írtak hamarosan...Ez már eltöltött kicsike reménnyel,de a tavalyi évben még nem nyitottak ki.Mindenesetre terveztük Gergővel,hogy amint kinyit újra a vár eljövünk.Sajnos erre már nem tudunk sort keriteni..Aztán telt múlt az idő,úgy tűnt nem történik semmi.

Erős vár a mi istenünk

Ma este műszak után üzenet fogadott a messengeren.Az ottaniak írtak,jelezték,hogy nyit a vár!Ez igazán jó hír volt így műszak után.Megosztották a vár közösségi oldalán írtakat,miszerint május elsejétől újra látogatható a Máré vára!Juhhuuh!Sajnos késtek egy évet így Gergő már nem érhette meg ezt a jó hírt.Azért remélem ha újra eljövök majd ide,velem lesz lélekben ahogy ígérte...Na szóval nem tudom mennyire hívatalos,de akkor ezekszerint öt év elteltével kinyit újra a vár.Az már csak hab lenne a tortán,ha Laci bácsi a vár csupaszív gondnoka visszakaphatná állását,mert ez szerintem alapból 50%-al több bevételt ígér!Hogy mikor jövünk ide?Ha már biztos lesz,hogy kinyitott megpróbálunk majd eljönni mi is.

Gergő a várnál,életében
utoljára...2018 augusztus.

Végig a Budai zöldön

Pontosabban a budai zöld felén.A múlt héten a rossz időjárás miatt elhalasztott túránkat valósitottuk meg ezen a hétvégén.Minden adva volt ezúttal hozzá,legfőképp kifogástalan időjárás.A túrát most is azzal a régi kedves barátommal hoztuk össze,akivel egy hónapja is a Budai-hegyekben sétálgattunk: Julcsival.Kezdésként kimentem elé a Stadionok buszpályudvarra.Onnan elsétáltunk a Keleti pályaudvarig.Megreggeliztünk,majd a négyes metróval elmentünk a Szent Gellért térre.Innen indul ugyanis a Budát átszelő zöld jelzés.

A Szent Gellért tér felett már

Amely persze rögtön elkezdett emelkedni a Gellért-hegyre.Tervünk külömben az volt,hogy végig túrázunk a zöld jelzésen minimum a fogaskerekű felső végállomásáig,ha lesz időnk és erőnk akkor pedig tovább ameddig jutunk.A Gellért-hegy csodálatos volt az ébredező tavaszban.A fák virágoztak már,a bokrok zöldültek.A zöld jelzés pedig cikk-cakkosan haladt enyhén felfelé.Mint egy szerepentin.Rengeteg jobbnál jobb kilátópontunk akadt felfelé menet.Láttuk a jelzés elmegy a hegy oldalában tovább,de némi hezitálás után úgy döntöttünk felmegyünk a Szabadság szoborhoz.Igy letértünk róla.Majd utána visszajövünk.Persze végestelen végig pazar volt a kilátás a Gellért-hegyről.

Felfelé a szoborhoz

Felérve persze az első gondolatom az volt,hogy Gergővel jártam itt utoljára...tán 16 októberében.Amúgy meg...egy madár,egy szarka mintha végig követett volna minket.Felfigyeltünk rá már odalenn és később a túra folyamán is ott volt.Mire is gondoljak ebből...?Odafentről is pazar volt persze a kilátás szinte a szélrózsa minden irányába.Viszont nem volt tiszta a levegő teljesen Budapest felett.Azért élvezhető volt.Kicsit elidőzve itt indultunk vissza a zöldre amely a hegy keleti oldalában vezetett végig.

Kilátás...

Nagyon szép túraútvonal volt ez a zöld jelzés a hegy oldalában.Sok helyről kibontakozott újra és újra a kilátás.A másik oldalom pedig a hegy sziklafalai vigyorogtak ránk.Bosszantó volt a sok szemét a hegy oldalában (...) és itt-ott némi vizeletszag is...Pedig ténylg szép hangulatos út volt ez.Korábban ezt nem is ismertem,nem tudtam róla,hogy itt megy el egy járható út.Igy persze könnyen a hegy északi majd később a nyugati oldalán találtuk magunkat.Elöször útba esett Gellért püspök szobra.

Megy a zöld út a hegy oldalában,ilyen helyeken

Sziklás falak alatt megy az út a Gellért-hegyen

Gellért püspök kezében is ott ficergett a minket követő(?) szarka...Már jártam a szobornál jópárszor életem során(utoljára Gergővel) Julcsi azonban elöször volt itt.Tetszett neki mint minden ezen a túrán.Ebben nagyon hasonlítottak Gergőre.Neki is ugye mindig minden tetszett.Aztán az út következő szakasza már számomra is ismeretlen volt.A zöld a hegy északi oldalában vezetett annak nyugati részéhez ahol egy szép szobrokkal teli park várt ránk: a Filózofusok kertje.

Gandhi és társai szobra

Filózofusok ha összegyülnek...

Julcsi mondta,hogy az itteni szobrokat erdetelieg Japánba szánták..(?) biztosan,de aztán az alkotó halála után itt ragadtak,igy kellöen is illeszkedtek ide a filózofusok kertjébe.Gyönyörü zöld rétből állt a park,amelyről a kilátás is impozáns volt,hisz nyugatra jól látható volt a Budai-hegység vonulata,észak-kelet felé pedig maga a Budai vár szemezett velünk.Arébb még volt egy látványos szobor kompozició.Buda és Pest szobra.Amelyek nem voltak nagyok,de egy látványos talapzaton voltak,amelyen kivehető volt Budapest makettje is.Buda királyfi és Pest királykisasszony szobrát eleve úgy ábrázolták,hogy Buda a budai oldalon,Pest pedig a pestin volt.Közte egy vályat volt amely a Dunát jelképezte.Ötletes és szép szobor volt!

Buda és Pest szobor háttérben a várral

Buda királyfi és Pest királykisasszony,alattuk Budapest

Innen sétáltunk aztán át a zöldön a Tabánba,amely egy hasonlóan szép park volt,mint a Filózofusoké.Csupa zöld minden.Egy turul emlékmű állt a park központjában,egy Öze Lajos emlékkő pedig az út mellett volt.Különféle növényritkaságok is az út mellett helyezkedtek el na és innen még kitünöbb rálátásunk volt a várra.Ez is egy igen kellemes helynek bizonyúlt!Érdekesség,hogy annyi minden fele jártam az elmúlt évtizedekben,de itt eddig még soha.

A Tabánban

A Tabánból egy kisebb parkba jutottunk le.Ez már ismerös volt,tavaly jártunk itt Gergővel.Itt állt Déryné szobra,amely azonban most levolt takarva...Egy Haydn emlékmű volt még itt érdekes.Ezt követően egy városi utcán keresztül vezetett be a zöld jelzés a Vérmezőre.Hát ez meg már szinte hazai pálya volt...ugye ez ott van a Déli pályaudvar mellett.És Budapestre érkezvén számtalan alkalommal átmentünk már a parkon és a mai napig is átmegyek.Itt kicsit könnyitettünk magunkon,hála a nyilvános illemhelynek.Majd egy Babits szobor tűnt érdekesnek az egykor repülögép leszállópályának is használt parkban.

Tavasz a Vérmezőn

Vérmezőről a közeli Városmajorba vezetett az út.Hasonlóan kellemes park volt mint az eddigiek,egy templommal a szélén.Itt is sok szobor volt,meg játszóterek,sportpályák sőt szabadtéri szinpad is.A park mellett sokat elmentem már,de sosem jöttem még be ide.Most ez is megtörtént.Nem csalódtam benne.Ám ezzel véget ért túránk könnyebbik szakasza.Innentől kezdve lépcsők következtek,ráadásul nem is kevés.Ugye eleve felfelé kellett menni,ám a felfelé menésnek kilencven százaléka lépcsőn zajlott...nem számoltam meg,de mehettünk ötezer lépcsőfokot felfelé.Persze nem egyszerre,voltak lépcső nélküli részek is azért.

A Városmajor legjópofább szobra

 Persze a lépcsőzés megviselt nem mondom,de voltak szép helyek.A Kis-Sváb hegyen egy rövid,de szép erdei szakasz következett.Itt-ott megint láttuk a szarkát is.Úgy tűnt ugyanaz a szarka és követ minket...néha hangot is adott.Az erdő után találtunk egy boltot,ahol üditöt és jégkrémet vásárolva frissitettük magunkat.Na meg persze egy pihenővel is.Aztán mentünk tovább felfelé.Újra lépcsők és újra lépcsők...ilyen volt az út.A Sváb-hegyen érintettük a fogaskerekű vágányait,de aztán elfordult innen az út,hogy újabb lépcsőkön vigyen felfelé.

A felfelé útra jelemző kép:lépcső lépcső hátán

A sokadik lépcsőzés után,ott volt a Széchenyi emlékmű.Bár nem egészen hasonlitott rá,mégis valahogy a Kossuth mauzóleumra emlékeztett ami a Kerepesi temetőben van ugye.Tetszett az emlékmű és volt róla egy kis röpke kilátás is,de a mögötte lévő fenyves miatt ez igen csekély volt.Itt is pihentünk picit.Az emlékmű mellett meg egy csap volt,ahonnan a vízkészletünket is tudtuk pótolni.Az emlékművel a lépcsős megpróbáltatásaink véget értek.Nem volt több lépcső (egyenlőre).Ám ez az ötezernyi lépcsőfok kissé megviselte mindkettönk lábát.Na,de indultunk tovább.

Széchenyi és az emlékműve

Egy Juliska utca mellett haladtunk el,amely Julcsinak nagyon tetszett.Az utca amúgy érdekes volt...sehol egy ház,két kerités között egy meredeken lefutó ösvény...ez volt a Juliska utca.Ezt követően megérkeztünk a fogaskerekű felső végállomásához.Innen már ismerös volt minden mindkettönk számára.Úgy döntöttünk mivel még volt időnk és erőnk is,hogy nem fejezzük be itt a túrát hanem folytatjuk tovább a zöldön.Úgy terveztük ismét lemegyünk a Tündérsziklához.Ismert részek következtek: a gyermekvasút,a Normafa...

Normafa

A zöld a Normafáról vette lefelé a irányt a Disznófő felé.Ugye eddig erre csak felfelé jöttünk.Most furcsa volt lefelé menni és a fájós lábainknak annyira kellemes sem volt.Jobb volt felfelé menni.Útunkba került a Kossuth szobor az erdőben,majd egy kulcsosháznak beillő valami és az egykori Disznófő vendéglő a forrással.Ami ugyan levolt keritve,de eddig mindig betudtunk menni.Most sajnos nem sikerült,gondosan elzártak minden rést az amúgy elhagyatott,rendezetlen területen.Vajon mitől féltik?

Kulcsosházikó

A zöld a Tündérszikla felé vette az irányt,majd egy ponton leágazott róla a zöld háromszög jelzés.Ez vezetett a Tündérsziklához.Pontosabban nem le,hanem felágazott.Újra lépcsőzés következhetett,ám ezek más jellegű lépcsők voltak mint az eddigiek.A földböl lettek kialakitva és nagyobb fokok voltak,ezálltal nagyobbat kellett lépni.Na,de nem volt olyan vészesen sok.Igy nem soká odaértünk a Tündérsziklához,én idén már harmadszorra,de Julcsi is másodszorra.Talán valahol fent egy hang a szarka hangja mintha megelégedéssel nyugtázta volna mindezt...

Tündérszikla,ahová lassan hazajárok...

A Tündérsziklánál hatalmas tömeg volt,minden eddigieknél nagyobb.Ezt persze nagyon nem szeretem.Főleg fiatalok akik igen nagy zajjal,ittak,buliztak sőt a zene is ment.Eléggé zavaró volt.Megpróbáltuk magunkat függetleniteni ezektől,egy sziklaperemre ülve pihentük ki a fáradalmakat és néztük a csodás tájat.Nagy nehezen aztán elment a mümájer sereg,nyugalom költözött a Tündérszikla környékére.Bár voltak még ott,de ezek már a normálisabb fajtából valóak voltak.Kipihenve,kicsodálkozva magunkat indultuk lefelé.
Lefeleé is hasonlóan nagy fokú lépcsők voltak,ezt már nehezen viselte a lábunk.Agyaltunk hol fejezzük be a túrát.Zúgligetben ahogy eddig is szoktuk,vagy a Libegő aljában.Utóbbi mellett döntöttünk.Hiba volt...

Tündérszikla alulnézetből

Meredek de már lépcső nélküli út vitt le.Némi erőfeszitést és ügyességet igényelt a lejutás.Meglepetésemre Julcsi,teljesen jól vette ezeket az akadályokat is.Nagy nehezen aztán lejutottunk.A túra itt a libegő aljában ért véget,kb.17km gyaloglás után.A busz ami bevitt a városba nem az volt amire én emlékeztem,mondjuk jó 15 éve nem voltam itt.Igy aztán nem a Szél Kálmán téren lyukadtunk ki hanem a Nyugati pályaudvarnál.Ráadásul a hármas metró meg nem járt.Julcsit meg elkellett jutatnom vissza a Stadioni buszpályaudvarra.Szerencsére ismerem Pestet így ez nem jelentett gondot.Megvacsiztunk,majd elmentünk a Blahára a villamossal,onnan pedig a kettes metróval a Stadionokig.

Stadionok buszpályaudvar

Ott némi várakozás után Julcsi felszállt az ő buszára és elindult haza az ő városába.Én meg mentem vissza a Népligeti buszállomásra mert az én buszom meg onnan indult.Egy ilyen szép nap után nem volt könnyű elbúcsúzni,de a szivünkben újra kellemes emlékekkel térhettünk haza.Julcsi nagyon ügyes volt és valahogy a mozgásában,a lelkesedésében az érdeklödésében Gergőre emlékeztetett.A szarka pedig...vajon az az egy követett minket végig?

Árva hátizsák

Hol volt,hol nem volt,hetedhét országon és az óperenciás tengeren is túl,élt egyszer egy árva hátizsák.A gyönyörű tavasz első napján éppen száz napja volt árva... Száz napja álmodott a régi szép időkről,azokról amikor kis gazdája hátán járta a világot.Azokról az időkről amikor száz és száz csodát látott,klasszabbnál klasszabb helyeken....Az volt az élete.Semmit sem szeretett jobban mint kis gazdája dolgaira vigyázni,miközben annak hátán lógva részese lenni a csodáknak.Ajjj micsoda idők voltak!Kis gazdája mindig vigyázott rá,akárhol is jártak.Mindig biztonságban érezte magát annak hátán.Élete legszebb napjai voltak átélni a csodákat!Ezekről álmodott most...

A legszebb napok egyikén,átélve a csodákat...

Ám éppen száz napja,hogy... élete legborzalmasabb napja köszöntött rá.Csak annyit látott,hogy idegenek egy olyan hordágyra fektetik gazdáját amilyent még sosem látott.Aztán letakarva elviszik élettelen testét... A legborzalmasabb dolog volt amit valaha is látott,amit átélt...abban a pillanatban tudta,hogy nem lesznek többé csodák...abban a pillanatban megértette,hogy egyedül maradt,nem fog többé útra kelni.Nem fogja többé gazdája dolgait tárolni.Egyedül volt,nem voltak többé csodák...

Mindig ott volt gazdája hátán...

Egy szekrény mélyébe bújt be.Úgy gondolta örökre itt fog maradni.Hisz mit ér már az élet kis gazdája nélkül,akit a legjobban szeretett..A szekrény örök sötétségében álmodozott a régi szép időkről,miközben ő maga is meghalt egy kicsit...Egy szép napon fény szürödött be a szekrény mélyére és egy kéz vette ki.Nem,sajnos nem kisgazdája keze volt az...hanem annak nagy gazdája,aki mindig velük tartott azokra a csodákra.Valami végtelen szeretetet sugárzott az az érintés amikor fogták és kivették a szekrény mélyéről...azon kapta magát,hogy újra egy háton van és újra járja a világot...

A csodák sosem múlhatnak el...

Szinte majdnem olyan volt minden mint a régi szép időkben... újra olyan volt mint... a legszebb csodák idején.De ott volt a majdnem.Csak majdnem.Hiszen kisgazdája nem lehetett vele.Ez végtelenül elszomorította.Bár újra csodás helyeken járt,újra vigyáztak rá,de ez mégsem volt ugyanolyan... Ám egy kéz most is érte nyúlt...egy kéz a végtelenből simogatta...egy kéz amely a szekrényben nyújtott kéznél is nagyobb szeretetet sugárzott ki magából,amely biztosította,hogy soha nincs egyedül,történjék bármi...

A hátizsák és gazdája

Kis gazdája biztosította,hogy ezentúl is mindig vele lesz,biztosította,hogy a csodák nem fognak elmúlni.Bár látni nem fogja őt,de érezni igen.Mindig...Mindig!Vigyázni fog rá ahogy eddig is és ha lejár az ideje várni fogja őt...

Száz napja,hogy elmentél.

A szeretet sosem múlik el...

A szeretet örök...

Andorlaki-forrás

Egy új sorozatot indítok amelyben a Mecseki forrásokat szeretném bemutatni és megismertetni a nagyérdeművel.Miért éppen a mecseki források?Elöször is azért mert a Mecsek a kedvencem és a források hazája a több mint kétszáz forrásával.Természetesen nem tudtam még mind a kétszáznál járni,de egyrészüknél már jártam és ittam is a vízükből.

Úgyanúgy mint a népmondás sorozatomnál,minden hónapba egy forrást mutatok be.Kétszáz forrás...hát pár évig ez elfog tartani szerintem,még az is lehet,hogy túlél engem...Mire végzek,lehet egy-két forrás már létezni sem fog,hiszen ezeket is karban kell tartani,ápolni kell,nem hagyni elenyészni.Ahol jártam már és lesz saját képem,ott természetesen azt teszem be,ahol nem,ott kénytelen leszek a neten keresni róluk,később ha járok az aktuális forrásnál mégis,akkor lecserélem a képet sajátra.Ez remélem senki érdekeit és jogait nem sérti...

Az Adorlaki-forrás a Rücker-aknától északra, az egykori külfejtéses területre kifutó eróziós völgy talpán, annak felső részletében található; a kék sáv (K-) jelzést Pécs-Somoggyal összekötő kék négyzet jelzésű útról érhető el

A forrás

Nevét a közelben lévő Andorlaki-vadászházról kapta, mely eredetileg fából készült, mivel tönkrement, ennek helyére épült az új téglából.

A vadászház Kolossváry Andorról (1863-1941) kapta a nevét, aki a székesegyházi uradalom erdőgazdasági vezetője, erdészeti szakíró, a Sikondai Gyógyfürdő létesítője.

A forrást 1950-es évekban bányászok foglalták a vízhez annak merítésével lehetett hozzájutni.

Andorlaki vadászház

Eredetileg a forrásnak a völgytalpba süllyesztett aknás foglalása volt (lsd. fotók), melyből eleinte egy kiálló vascső biztosította a kifolyást.

A jelenlegi építménynek (amely az eredeti forrástól 6 méterre van) csak a déli fala mesterséges, míg a másik három természetes kőzetfal, a meredek tereplejtés miatt. Tetejét egy betonból készített fedlap alkotja, amin egy Északi irányt mutató nyíl is megtalálható.
A forrás viszonylag alacsony, de tartós vízhozamúnak ismert, minden évszakban biztosítja az 1–5 liter/perc közötti vízhozamot. A forrásvíz a háttérben lévő felső-triász homokköves (agyagos, márgás) területen kialakult rés- és hasadékvíz megjelenési helye.

Felújítási vázlat

2013. szeptember második felében a Mecsekerdő Zrt. és a Mecsek Egyesület Munka Osztálya, romjaiból újjáépítette az Andorlaki-forrást, mivel az már teljesen használhatatlan volt.A felújítás mellett szólt továbbá a folyamatos -mint említettük- közel állandó víz megjelenése, az aszályos években is. Ezzel egy időben új kék négyzet jelzésű turistaút lett kialakítva a forrás közelében. Az új foglalás homlokfala komlói andezitből készült, az előteréhez a régi forrás két betonlapját használták fel. Táblája gránitból készült és rajta középen az erdészek szimbólumát, a tölgyfacsillagot látjuk. Ezt követően a forrás felkerült a Mecsek térképre.

Andorlaki-forrás

A bejegyzéshez felhasznált  források:

https://turistautak.openstreetmap.hu/mefo/forras-3350658709

Baumann József

Egy utolsó kívánság

Talán nem mindenki olvasta az elöző hetek és hónapok bejegyzéseit a blogomban.Szegről végről érintettem egy témát,azért csak így,mert ez igazán nem tartozik rajtam kivül senkire és biztos vannak akik meg is mosolyogják a dolgot,na ez az ami hidegen hagy.A lényeg,hogy én hiszek benne,minden más nem számít.Kicsit lekell ebből írnom valamit,hogy érthető legyen a mai bejegyzésem lényege.Szóval annyi történt,hogy Gergővel spirituális úton feltudtuk venni a kapcsolatot hetekkel a halála után.Odaátról kért meg arra,hogy ne hagyjam abba a túrázást,folytassam ahogy eddig is,ő pedig ott lesz velem mindig ezentúl is...Ezenfelül kért még két dolgot.Az egyik az volt,hogy a közeljövőben menjünk el egy közeli túrára,amelyen majd üljünk le egy békés nyugodt helyen és emlékezzünk rá.Nos most jött el a nap,hogy ezt megvalósítsuk.

Gergő (és az ő képe) és a hátizsákja is mindig velem lesz!

Gergő arra kért,hogy az édesanyjával együtt tegyem ezt meg.Választottam hát egy közeli könnyű túrát amit Gergő édesanyja is könnyen letudhat.Ám nehezen jött el a túrára,beállt neki a dereka meg minden baja volt,de végül is eljött,ha már a fia lelke kérte erre...Az útvonalat illetően szinte tök ugyanaz volt mint a tavaly nyári Túra a város kürül túránkon.Ám tekintettel Mónira,úgy döntöttem most csak Nagyvenyimig megyünk.Szóval terv szerint Dunaújvárosból indulva kimegyünk Pálhalmára,amin aztán átmenve a Csibrik réten pihenünk meg,mivel ezt a helyet néztem ki a békés nyugodt helynek.Ezután megyünk majd el Nagyvenyimig.Nem lehetett több az egész túra 10km-nél.El is indultunk,nyoma sem volt a tegnapi rossz időnek.Napfényes csodás idő köszöntött ránk.

Túrára készen a Kádár-völgy végénél,Gergő puloverével és zsákjával magamon..

A Kádár-völgyet és a Béke városrész alatti völgyet (aminek nem tudom mi az igazi neve) érintve jutottunk el a helyi Újtelepig.Ugyanarra mentünk mint amerre Gergővel is szoktunk ha erre túrázunk.Újtelepen értünk be egy erdőbe amelyben egy tök egyenes út vezetett jó sokáig.Eszembe jutott,hogy itt is a fiammal voltam utoljára...Az erdő végénél van a 6-os és 62-es út találkozása.Átmentünk a hatoson,majd a 62-es mellett már jól kiépitett járda vezetett a közeli Pálhalmára.Jelzés erre persze nincsen.Érintettük a Dunaújváros-Budapest vasútvonalat is,ahol éppen egy tehervonat húzott el Pest irányába

A vasút után nem sokkal ott volt Pálhalma.

Vonat húz el

A pálhalmai víztorony

Pálhalma most is a csendes nyugodt arcát mutatta felénk,embert alig-alig lehetett látni.A csendet pedig szinte nem törte meg semmit.Mivel Móni még nem nagyon járt itt,megmutattam neki az itteni látnivalókat,a víztornyot és a Dóry kastélyt.Nagyon nem hatotta meg a dolog,nem tudta úgy értékelni a szép dolgokat mint a fia Gergő...Mindegy,végül is nem ezekért jöttünk most.A Dóry kastély előtt egy padon pihentünk kicsit,azon a padon amelynél Gergővel is szoktunk...Ezután mentünk ki a Dunaújvároshoz tartozó falurészből és tértünk rá a mezei utakra,amelyek ősszel annyira szépek voltak.Most persze még nem hozták az őszi szintet,de a szép tavaszi időben kellemes volt az út.

Kiérve Pálhalmáról

Nem volt messze a Csibrik-rét.Egy hosszabb egyenes után fordult enyhén jobbra az út és már ott is volt egy kisebb fajta völgyben elterülő csodálatos rét.Azthiszem ez itt a környék legszebb és legnyugisabb helye.Lementünk a völgybe a rétre,majd annál a három fánál ahol Gergővel is szoktunk Mónival is megpihentünk.Ittunk egyet,kicsit ettünk.Majd elővettem Gergő képét és megkezdtük az emlékezést is,nem mintha életünk minden napján nem ezt tennénk...de most Gergő kérésének tettük eleget.Éreztem is azt a bizonyos bizsergést a hátamon,aztmondják az eltávozott szeretteink ilyenkor simogatnak...

Lent a völgyben a Csibrik-rét

Jobbra az a három fa...

Aztán annyira belemerültünk az emlékezésbe,hogy el-el pityeregtünk néha,sírattuk Gergőt...Felelevenitettünk ezt-azt az életéből.Tudtam az egyik dolog amit a legjobban szeretett az maga a túrázás volt.Az én túrakirályom imádott mindent ami a természethez volt köthető,imádott velem tartani a csodálatosabbnál csodálatosabb túrákra.Éreztem most is itt van velünk...Azthiszem a környék legméltóbb helyén a legméltóképpen sikerült emlékeznünk rá.De mondom,én legalábbis,minden áldott nap rá emlékezem e nélkül is.A félórás pihenő és emlékezés után folytattuk a túrát.Egy őz húzott el rögtön kezdésként a közelünkben.

Emlékezés...

Csibrik-rét lejebb

A rét némileg L betű formát alkotva hosszan pár száz méteren át húzodik Pálhalma és Nagyvenyim között.Kétségtelenül az út legkellemesebb szakasza.Mentünk hát tovább,arra amerre egykor Gergővel is...Egy lovas jött szembe,egy lány...Gyönyörü volt mindkettő a ló és a lány is.Köszönt illedelmesen,megkérdeztem nem-e csinálhatnék egy fotót ahogy lovagol,de ehhez sajnos nem járult hozzá... Aztán véget ért a szép rét,az út egy kicsit kapaszkodott felfelé.Kifelé tartottunk a völgyből.Emlékeztem itt nyáron kukoricás volt,most azonban csak a fekete szántóföld vigyorgott vissza ránk.Enyhe szél volt ami nem is jött rosszul,külömben melegünk lett volna.

Elhagyjuk a szép részeket

Ezután némileg ingerszegény mezőkön mentünk keresztül Nagyvenyimtől északra.Csupán cukorrépa ültetvények voltak erre és végtelen szántóföldek.Úgy tűnt az út inkább távolodik Nagyvenyimtől mintsem oda tart... de eztán egy ponton egy hajtű kanyart véve visszafordult Nagyvenyim felé.Egy hosszú dél-nyugat felé tartó egyenes következett,ami már a célegyenes volt,hisz ez bevitt egyenesen a faluba. Vagy másfél kilométernyi egyenes után értük el Nagyvenyimet.A Rátgéber tónál kötöttünk ki amely ugye Gergő tava...Most nem volt olyan szomorú mint a télen Gergő halálakor...most mintha kedvesen mosolygott volna...

Feltűnik Gergő tava

Gergő tava

A tónál szokás szerint fotóztam,hisz sokszor érintettük túrázásaink történelmében,ezért is neveztem el Gergő tavának...lehet nem ez a világ legszebb tava,de nekem a legkedvesebb...A tavat elhagyva elértük a jól ismert Szent Bernát arborétumot,amiről ugyanezt tudom elmondani,számomra egy igen kedves hely.Most azonban nem sok időt fecséreltünk el rá.Móni már fáradt volt.Átvágtunk azért az arborétumon,ezzel is röviditettük az utat.Annyi maradt a túrából ,hogy a helyi főtérig elmenjünk.

Nagyvenyim temploma már az arborétum területén található

El is jutottunk odáig,bár ennek a falunak kimondott főtere nincs,de fogjuk rá,hogy ott voltunk.Móni pedig elözőleg elintézte,hogy kocsival jöjjenek el értünk.Igy itt fejeztük be a túrát ami nekem meg sem kottyant,ám Móni elfáradt.Mindegy,úgy gondolom sikerült azt megvalósitani amire Gergő kért minket.Méltóképpem emlékeztünk rá.Rövidesen megérkezett az autó ami elvitt minket haza.Gergőnek ugye két kérése volt,ez volt az egyik.Hogy mi a másik?Április végén remélhetőleg kiderül majd...

Főtér