Hol volt,hol nem volt,hetedhét országon és az óperenciás tengeren is túl,élt egyszer egy árva hátizsák.A gyönyörű tavasz első napján éppen száz napja volt árva... Száz napja álmodott a régi szép időkről,azokról amikor kis gazdája hátán járta a világot.Azokról az időkről amikor száz és száz csodát látott,klasszabbnál klasszabb helyeken....Az volt az élete.Semmit sem szeretett jobban mint kis gazdája dolgaira vigyázni,miközben annak hátán lógva részese lenni a csodáknak.Ajjj micsoda idők voltak!Kis gazdája mindig vigyázott rá,akárhol is jártak.Mindig biztonságban érezte magát annak hátán.Élete legszebb napjai voltak átélni a csodákat!Ezekről álmodott most...
 |
| A legszebb napok egyikén,átélve a csodákat... |
Ám éppen száz napja,hogy... élete legborzalmasabb napja köszöntött rá.Csak annyit látott,hogy idegenek egy olyan hordágyra fektetik gazdáját amilyent még sosem látott.Aztán letakarva elviszik élettelen testét... A legborzalmasabb dolog volt amit valaha is látott,amit átélt...abban a pillanatban tudta,hogy nem lesznek többé csodák...abban a pillanatban megértette,hogy egyedül maradt,nem fog többé útra kelni.Nem fogja többé gazdája dolgait tárolni.Egyedül volt,nem voltak többé csodák...
 |
| Mindig ott volt gazdája hátán... |
Egy szekrény mélyébe bújt be.Úgy gondolta örökre itt fog maradni.Hisz mit ér már az élet kis gazdája nélkül,akit a legjobban szeretett..A szekrény örök sötétségében álmodozott a régi szép időkről,miközben ő maga is meghalt egy kicsit...Egy szép napon fény szürödött be a szekrény mélyére és egy kéz vette ki.Nem,sajnos nem kisgazdája keze volt az...hanem annak nagy gazdája,aki mindig velük tartott azokra a csodákra.Valami végtelen szeretetet sugárzott az az érintés amikor fogták és kivették a szekrény mélyéről...azon kapta magát,hogy újra egy háton van és újra járja a világot...
 |
| A csodák sosem múlhatnak el... |
Szinte majdnem olyan volt minden mint a régi szép időkben... újra olyan volt mint... a legszebb csodák idején.De ott volt a majdnem.Csak majdnem.Hiszen kisgazdája nem lehetett vele.Ez végtelenül elszomorította.Bár újra csodás helyeken járt,újra vigyáztak rá,de ez mégsem volt ugyanolyan... Ám egy kéz most is érte nyúlt...egy kéz a végtelenből simogatta...egy kéz amely a szekrényben nyújtott kéznél is nagyobb szeretetet sugárzott ki magából,amely biztosította,hogy soha nincs egyedül,történjék bármi...
 |
| A hátizsák és gazdája |
Kis gazdája biztosította,hogy ezentúl is mindig vele lesz,biztosította,hogy a csodák nem fognak elmúlni.Bár látni nem fogja őt,de érezni igen.Mindig...Mindig!Vigyázni fog rá ahogy eddig is és ha lejár az ideje várni fogja őt...
Száz napja,hogy elmentél.
A szeretet sosem múlik el...
 |
| A szeretet örök... |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése