Pontosabban a budai zöld felén.A múlt héten a rossz időjárás miatt elhalasztott túránkat valósitottuk meg ezen a hétvégén.Minden adva volt ezúttal hozzá,legfőképp kifogástalan időjárás.A túrát most is azzal a régi kedves barátommal hoztuk össze,akivel egy hónapja is a Budai-hegyekben sétálgattunk: Julcsival.Kezdésként kimentem elé a Stadionok buszpályudvarra.Onnan elsétáltunk a Keleti pályaudvarig.Megreggeliztünk,majd a négyes metróval elmentünk a Szent Gellért térre.Innen indul ugyanis a Budát átszelő zöld jelzés.
A Szent Gellért tér felett már
Amely persze rögtön elkezdett emelkedni a Gellért-hegyre.Tervünk külömben az volt,hogy végig túrázunk a zöld jelzésen minimum a fogaskerekű felső végállomásáig,ha lesz időnk és erőnk akkor pedig tovább ameddig jutunk.A Gellért-hegy csodálatos volt az ébredező tavaszban.A fák virágoztak már,a bokrok zöldültek.A zöld jelzés pedig cikk-cakkosan haladt enyhén felfelé.Mint egy szerepentin.Rengeteg jobbnál jobb kilátópontunk akadt felfelé menet.Láttuk a jelzés elmegy a hegy oldalában tovább,de némi hezitálás után úgy döntöttünk felmegyünk a Szabadság szoborhoz.Igy letértünk róla.Majd utána visszajövünk.Persze végestelen végig pazar volt a kilátás a Gellért-hegyről.
Felfelé a szoborhoz
Felérve persze az első gondolatom az volt,hogy Gergővel jártam itt utoljára...tán 16 októberében.Amúgy meg...egy madár,egy szarka mintha végig követett volna minket.Felfigyeltünk rá már odalenn és később a túra folyamán is ott volt.Mire is gondoljak ebből...?Odafentről is pazar volt persze a kilátás szinte a szélrózsa minden irányába.Viszont nem volt tiszta a levegő teljesen Budapest felett.Azért élvezhető volt.Kicsit elidőzve itt indultunk vissza a zöldre amely a hegy keleti oldalában vezetett végig.
Kilátás...
Nagyon szép túraútvonal volt ez a zöld jelzés a hegy oldalában.Sok helyről kibontakozott újra és újra a kilátás.A másik oldalom pedig a hegy sziklafalai vigyorogtak ránk.Bosszantó volt a sok szemét a hegy oldalában (...) és itt-ott némi vizeletszag is...Pedig ténylg szép hangulatos út volt ez.Korábban ezt nem is ismertem,nem tudtam róla,hogy itt megy el egy járható út.Igy persze könnyen a hegy északi majd később a nyugati oldalán találtuk magunkat.Elöször útba esett Gellért püspök szobra.
Megy a zöld út a hegy oldalában,ilyen helyeken
Sziklás falak alatt megy az út a Gellért-hegyen
Gellért püspök kezében is ott ficergett a minket követő(?) szarka...Már jártam a szobornál jópárszor életem során(utoljára Gergővel) Julcsi azonban elöször volt itt.Tetszett neki mint minden ezen a túrán.Ebben nagyon hasonlítottak Gergőre.Neki is ugye mindig minden tetszett.Aztán az út következő szakasza már számomra is ismeretlen volt.A zöld a hegy északi oldalában vezetett annak nyugati részéhez ahol egy szép szobrokkal teli park várt ránk: a Filózofusok kertje.
Gandhi és társai szobra
Filózofusok ha összegyülnek...
Julcsi mondta,hogy az itteni szobrokat erdetelieg Japánba szánták..(?) biztosan,de aztán az alkotó halála után itt ragadtak,igy kellöen is illeszkedtek ide a filózofusok kertjébe.Gyönyörü zöld rétből állt a park,amelyről a kilátás is impozáns volt,hisz nyugatra jól látható volt a Budai-hegység vonulata,észak-kelet felé pedig maga a Budai vár szemezett velünk.Arébb még volt egy látványos szobor kompozició.Buda és Pest szobra.Amelyek nem voltak nagyok,de egy látványos talapzaton voltak,amelyen kivehető volt Budapest makettje is.Buda királyfi és Pest királykisasszony szobrát eleve úgy ábrázolták,hogy Buda a budai oldalon,Pest pedig a pestin volt.Közte egy vályat volt amely a Dunát jelképezte.Ötletes és szép szobor volt!
Buda és Pest szobor háttérben a várral
Buda királyfi és Pest királykisasszony,alattuk Budapest
Innen sétáltunk aztán át a zöldön a Tabánba,amely egy hasonlóan szép park volt,mint a Filózofusoké.Csupa zöld minden.Egy turul emlékmű állt a park központjában,egy Öze Lajos emlékkő pedig az út mellett volt.Különféle növényritkaságok is az út mellett helyezkedtek el na és innen még kitünöbb rálátásunk volt a várra.Ez is egy igen kellemes helynek bizonyúlt!Érdekesség,hogy annyi minden fele jártam az elmúlt évtizedekben,de itt eddig még soha.
A Tabánban
A Tabánból egy kisebb parkba jutottunk le.Ez már ismerös volt,tavaly jártunk itt Gergővel.Itt állt Déryné szobra,amely azonban most levolt takarva...Egy Haydn emlékmű volt még itt érdekes.Ezt követően egy városi utcán keresztül vezetett be a zöld jelzés a Vérmezőre.Hát ez meg már szinte hazai pálya volt...ugye ez ott van a Déli pályaudvar mellett.És Budapestre érkezvén számtalan alkalommal átmentünk már a parkon és a mai napig is átmegyek.Itt kicsit könnyitettünk magunkon,hála a nyilvános illemhelynek.Majd egy Babits szobor tűnt érdekesnek az egykor repülögép leszállópályának is használt parkban.
Tavasz a Vérmezőn
Vérmezőről a közeli Városmajorba vezetett az út.Hasonlóan kellemes park volt mint az eddigiek,egy templommal a szélén.Itt is sok szobor volt,meg játszóterek,sportpályák sőt szabadtéri szinpad is.A park mellett sokat elmentem már,de sosem jöttem még be ide.Most ez is megtörtént.Nem csalódtam benne.Ám ezzel véget ért túránk könnyebbik szakasza.Innentől kezdve lépcsők következtek,ráadásul nem is kevés.Ugye eleve felfelé kellett menni,ám a felfelé menésnek kilencven százaléka lépcsőn zajlott...nem számoltam meg,de mehettünk ötezer lépcsőfokot felfelé.Persze nem egyszerre,voltak lépcső nélküli részek is azért.
A Városmajor legjópofább szobra
Persze a lépcsőzés megviselt nem mondom,de voltak szép helyek.A Kis-Sváb hegyen egy rövid,de szép erdei szakasz következett.Itt-ott megint láttuk a szarkát is.Úgy tűnt ugyanaz a szarka és követ minket...néha hangot is adott.Az erdő után találtunk egy boltot,ahol üditöt és jégkrémet vásárolva frissitettük magunkat.Na meg persze egy pihenővel is.Aztán mentünk tovább felfelé.Újra lépcsők és újra lépcsők...ilyen volt az út.A Sváb-hegyen érintettük a fogaskerekű vágányait,de aztán elfordult innen az út,hogy újabb lépcsőkön vigyen felfelé.
A felfelé útra jelemző kép:lépcső lépcső hátán
A sokadik lépcsőzés után,ott volt a Széchenyi emlékmű.Bár nem egészen hasonlitott rá,mégis valahogy a Kossuth mauzóleumra emlékeztett ami a Kerepesi temetőben van ugye.Tetszett az emlékmű és volt róla egy kis röpke kilátás is,de a mögötte lévő fenyves miatt ez igen csekély volt.Itt is pihentünk picit.Az emlékmű mellett meg egy csap volt,ahonnan a vízkészletünket is tudtuk pótolni.Az emlékművel a lépcsős megpróbáltatásaink véget értek.Nem volt több lépcső (egyenlőre).Ám ez az ötezernyi lépcsőfok kissé megviselte mindkettönk lábát.Na,de indultunk tovább.
Széchenyi és az emlékműve
Egy Juliska utca mellett haladtunk el,amely Julcsinak nagyon tetszett.Az utca amúgy érdekes volt...sehol egy ház,két kerités között egy meredeken lefutó ösvény...ez volt a Juliska utca.Ezt követően megérkeztünk a fogaskerekű felső végállomásához.Innen már ismerös volt minden mindkettönk számára.Úgy döntöttünk mivel még volt időnk és erőnk is,hogy nem fejezzük be itt a túrát hanem folytatjuk tovább a zöldön.Úgy terveztük ismét lemegyünk a Tündérsziklához.Ismert részek következtek: a gyermekvasút,a Normafa...
Normafa
A zöld a Normafáról vette lefelé a irányt a Disznófő felé.Ugye eddig erre csak felfelé jöttünk.Most furcsa volt lefelé menni és a fájós lábainknak annyira kellemes sem volt.Jobb volt felfelé menni.Útunkba került a Kossuth szobor az erdőben,majd egy kulcsosháznak beillő valami és az egykori Disznófő vendéglő a forrással.Ami ugyan levolt keritve,de eddig mindig betudtunk menni.Most sajnos nem sikerült,gondosan elzártak minden rést az amúgy elhagyatott,rendezetlen területen.Vajon mitől féltik?
Kulcsosházikó
A zöld a Tündérszikla felé vette az irányt,majd egy ponton leágazott róla a zöld háromszög jelzés.Ez vezetett a Tündérsziklához.Pontosabban nem le,hanem felágazott.Újra lépcsőzés következhetett,ám ezek más jellegű lépcsők voltak mint az eddigiek.A földböl lettek kialakitva és nagyobb fokok voltak,ezálltal nagyobbat kellett lépni.Na,de nem volt olyan vészesen sok.Igy nem soká odaértünk a Tündérsziklához,én idén már harmadszorra,de Julcsi is másodszorra.Talán valahol fent egy hang a szarka hangja mintha megelégedéssel nyugtázta volna mindezt...
Tündérszikla,ahová lassan hazajárok...
A Tündérsziklánál hatalmas tömeg volt,minden eddigieknél nagyobb.Ezt persze nagyon nem szeretem.Főleg fiatalok akik igen nagy zajjal,ittak,buliztak sőt a zene is ment.Eléggé zavaró volt.Megpróbáltuk magunkat függetleniteni ezektől,egy sziklaperemre ülve pihentük ki a fáradalmakat és néztük a csodás tájat.Nagy nehezen aztán elment a mümájer sereg,nyugalom költözött a Tündérszikla környékére.Bár voltak még ott,de ezek már a normálisabb fajtából valóak voltak.Kipihenve,kicsodálkozva magunkat indultuk lefelé.
Lefeleé is hasonlóan nagy fokú lépcsők voltak,ezt már nehezen viselte a lábunk.Agyaltunk hol fejezzük be a túrát.Zúgligetben ahogy eddig is szoktuk,vagy a Libegő aljában.Utóbbi mellett döntöttünk.Hiba volt...
Tündérszikla alulnézetből
Meredek de már lépcső nélküli út vitt le.Némi erőfeszitést és ügyességet igényelt a lejutás.Meglepetésemre Julcsi,teljesen jól vette ezeket az akadályokat is.Nagy nehezen aztán lejutottunk.A túra itt a libegő aljában ért véget,kb.17km gyaloglás után.A busz ami bevitt a városba nem az volt amire én emlékeztem,mondjuk jó 15 éve nem voltam itt.Igy aztán nem a Szél Kálmán téren lyukadtunk ki hanem a Nyugati pályaudvarnál.Ráadásul a hármas metró meg nem járt.Julcsit meg elkellett jutatnom vissza a Stadioni buszpályaudvarra.Szerencsére ismerem Pestet így ez nem jelentett gondot.Megvacsiztunk,majd elmentünk a Blahára a villamossal,onnan pedig a kettes metróval a Stadionokig.
Stadionok buszpályaudvar
Ott némi várakozás után Julcsi felszállt az ő buszára és elindult haza az ő városába.Én meg mentem vissza a Népligeti buszállomásra mert az én buszom meg onnan indult.Egy ilyen szép nap után nem volt könnyű elbúcsúzni,de a szivünkben újra kellemes emlékekkel térhettünk haza.Julcsi nagyon ügyes volt és valahogy a mozgásában,a lelkesedésében az érdeklödésében Gergőre emlékeztetett.A szarka pedig...vajon az az egy követett minket végig?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése