Most mondjam azt,hogy már semmi sem csodálkozom?Ehhez már nem nagyon lehet mit hozzáfűzni.Legfeljebb azt amit már régóta szajkózok.Az emberiségnek egyszerűen semmi keresnivalója ezen a bolygón!Ez a viselkedés és még sorolhatnám akár reggelig...túl megy az én értékrendemen.Mielőtt nagyon,nagyon-nagyon durván elragadtatnám magam nézzük is meg mi történt a minap!
A napokban valaki vagy valakik úgy gondolták, hogy egy jeles helyre „helyezik ki” a véleményüket. Sajnos ehhez a Budai Tájvédelmi körzet részeként védett TÜNDÉR-SZIKLA csúcsát választották helyszínül. A szikla korábban is célpontja volt ilyen, graffiti típusú rongálásoknak, de most úgymond szintet léptek, hiszen több négyzetméternyi élőhelyet tettek tönkre nem csak esztétikai szempontból. Mohák, zuzmók, páfrányok estek áldozatul a kék, sárga és fekete színű festéknek és valószínűleg egy bennszülött, ritka védett növényfajunk, a budai nyúlfarkfű sem úszhatta meg a színesedést.
Ehhez mit lehet még hozzáfűzni?
A sajátos megjelenésű, karakteres sziklaalakzataink, egyedi sziklaformáink un. élettelen természeti értékeink közé tartoznak. Ezek egyik legfontosabb sajátossága, hogy az élő természettel szemben nem megújulók, nem megújíthatók. Ennek oka egyrészt, hogy a kialakulásukhoz szükséges idő geológiai időskálán mozog, másrészt a kialakulásuk körülményei sem állnak ma már fenn.
A Duna-Ipoly nemzeti park szeretné felhívni a figyelmét az ide látogatóknak, hogy természeti értékekben rendkívül gazdag, de egyben rendkívül sérülékeny környezetbe érkeznek, amelyre különös figyelmet kellene fordítani ittlétkor.Bár nem hiszen,hogy az ilyen IQ bajnokok ebből bármit is felfognának...
Ennyi eszed van te rohadék...
Gondolom a nem létező agya nem fogja,hogy mekkora károkat okoz...
Na te barom aki ezt csináltad,remélem a ravatalon fogon megbaszni a jó büdös kurva édesanyádat és a pokol legmélyebb bugyraiban fogsz elrohadni,de ott is halálra baszatnak a legnagyobb csődörrel.Miért kell nap mint nap szembesülni azzal,hogy ennyi barom él ezen a világon?Miért?Miért a jók bünhödnek mindenért az ilyen genetikai hulladékok meg mindent megcsinálhatnak mindenféle következmények nélkül?Ha ezt az a magasságos úristen folyomatosan engedi,akkor odaát lehet valami nagyon nagy baj...
A Tündérszikla nagyon fontos része túrázásaink történelmének,aki ebben kárt okoz annak azt kívánom dögöljön meg minél előbb!
Új sorozatot inditok!Túrázásaink történetének legikonikusabb helyeit veszem sorba,mindenféle logikai sorrend nélkül,ami éppen eszembe jut.Nem magát a helyet mutatom be,hanem az itt megélt élmények,kalandok szemszögéből elevenedik fel maga a hely.A számomra,számunkra így vagy úgy kedves emlékű,vagy bármilyen okból fontossá váló helyek kerülnek ide be.Helyek amik valamiért kedvesebbek,fontosabbak,emlékezetesebbek mint az átlag.A második ilyen hely a Budai-hegység keleti lábánál megbúvó Tündérszikla amelyről már számtalanszor volt szó ebben a blogban.
A Tündérszikla amikor utoljára láttam (2019 tavaszán)
Az első olyan túrák egyike volt az ide vezető túra amelyeket már terv szerinti bakancslista keretein belül valósítottunk meg Gergővel még 2015 végén.Az,hogy hogyan került képbe nem tudom,alighanem véletlen.De mivel véletlenek nincsenek,már ekkor tudatos túlvilági tervezés volt a dolog mögött,hiszen a helynek különös jelentősége lett a jövőben!
A túra ez az első jól sikerült,de úgy vettük,hogy egy a sok közül.Évekre elfelejtettük,majd lassan-lassan újra kezdett kibontakozni egy terv egy ide vezető túráról.De Gergővel már soha többé nem jöttünk el ide.Gergő halálát követő hónapban nagy hidegben és hóban viszont eljutottam ide.Minderről amúgy volt már szó ebben a blogban nem is egyszer.Aztán az volt a meglepő,hogy rá egy és rá két hónapra újra eljutottam ide!
Gergő a sziklánál 2015 végén,lehet már akkor "ide tette" azt az üzenetet?
Mint sikeresen megfejtettük a Tündérszikla hordozta magában Gergő nekem szánt üzenetét a túlvilágról,bármily hihetetlennek tűnik is ez,bizony így volt!Már az is különleges volt,hogy egy helyre három hónap alatt háromszor is eljutok.Ilyen véletlenek nincsenek.Aztán nem kis agyalással utolsó exemmel sikerült megfejtenünk a dolog és a hely nekünk szánt titkát!Erről a történetről és az életem egyik legfurcsább túrájáról ami szintén ide vezetett volt már szó a blogban.Ha érdekel keresd meg,ha nem találod szólj segítek!
A hely így különös jelentőséggel bírt immár.És talán az is fura,hogy aztán többé e sorok írásáig legalábbis nem tértem vissza.Mintha a sikeres "megfejtés" után elvesztette volna jelentőségét a hely,újra egy volt a sok közül.
Jómagam a sziklánál
Persze számomra sosem lesz egy a sok közül és egészen biztosan visszatérek még a misztikus,varázslatos helyre.Talán addigra Gergú újra kiagyal ide egy nekem szánt üzenetet.
Maga a Tündérszikla amúgy egy hát nem is tudom,jó tíz méter magas sziklatömb amelynek megmászása inkább a profik dolga.Mi az egyszerű túrázók inkább lentről csodáljuk a természet eme remekművét.Kellemes jó túrák vezetnek ide és innen is lehet sok irányba menni.
A hely bentragadt a szívembe,hiszen voltam itt Gergővel,voltam itt az utolsó szerelmemmel,voltak itt érdekes,misztikus csodák és ide vezetett Gergő túlvilági üzenete is.Egy nap még majd egészen biztosan visszatérek!
A szikla azon a napon amikor az a bizonyos legfurcsább túra vezetett ide..
Elérkezett az idei karácsony,december 24-e van.Noha számomra Gergő elvesztése után megszünt a karácsony,ilyenkor mindig valami mást írok a megszokottakhoz képest ide,valamit ami Gergővel kapcsolatos.Hiszen ez a ő emlékblogja és hiába túrablog is,az egésznek a fő irányvonala az a Gergőre való emlékezés.Most arról az üzenetről próbálok írni amelynek kulcsa a Tündérsziklánál volt és amely (feltehetőleg) Gergőtől jött a csillagokon túlról 2019 kora tavaszán.Persze írtam erről akkor is,de finoman kifejezve magam akkor még nagyon "be voltam zsongva".Túlságosan belemerültem a spirituális dolgokba keresve egy esetleges kapcsolatfelvételt Gergő lelkével.Persze ez érhető,hiszen ki tudja elviselni a gyermeke elvesztését,mindenki próbál valami kapaszkodót keresni.Nekem ez volt az.Azonban azóta sok víz lefolyt már a Dunán és magam is kiváncsi vagyok,hogy ma milyennek látom az akkori dolgokat.Higgadtabbnak tünő fejjel,hogy érzem mi is történt akkor,mi is történhetett pontosan.Ugyanazt érzem-e vagy másként.Ez most írás közben fog kiderülni.Az akkori bejegyzésem amúgy ide kattíntva elolvasható.
A Tündérszikla 2019 márciusában
A történet alighanem ott kezdődik amikor 2015 utolsó előtti napján ide túráztunk el Gergővel (Móni is velünk tartott akkor).A túrát Zúgligetből kezdtük,majd ide érkeztünk a Tündérsziklához,megcsodálva annak szépségét.Innen aztán a Dinsznófő-forrás érintésével kapaszkodtunk fel a Normafához,onnan pedig a Csacsi réten és a Virágos-völgyön át a Szépjuhásznénál fejeztük be a túrát.Hazamenve akkor már a hobbimnak köszönhetően a túráról filmet készítettem.Természetesen ez ilyen telefonnal felvett teljesen amatör és színvonalatlan film volt,még azt a színvonalat sem érte el amit manapság.De elkészült és örök emlék lett és amire akkor még nem gondolhattam kulcsfontosságúnak bizonyult ebben a történetben a későbbiekben.Ime a film:
Így elsőre természetesen semmi furcsa nincs benne.Egy átlag alatti színvonalú film,de számomra csodás emlék.Telt-múlt az idő és noha mindig is benne volt a pakliban,de Gergővel ide a Tündérsziklához többé már nem tértünk vissza.Gergő 2018 decemberében ment el.A következő év első túrája pedig ide vezetett... Azt nem tudom már,hogyan s miként pattant ki ennek a túrának az ötlete,de ide jöttünk.Akkor Mónival és Zolikával karöltve.Erről a túráról nem készült film,hiszen még nagyon friss volt a Gergő elvesztésével járó fájdalom,hát a jó fenének sem volt kedve filmet csinálni.Még ekkor sem éreztem semmi furát.Aztán ezt követően négy hetente visszatértem ide.Ekkor már kezdett pislákolni a dolog.Hiszen három hónap alatt háromszor voltam itt,míg a korábbi 48 évben csak egyszer.Na,de közben sok más is történt.
A Tündérszikla 2019 első túráján
Gergő elhunytát követően akarva akaratlanul is belemerültem a spirituális dolgokba.Addig is érdekelt persze,de az érdeklődés kimerült évi 2-3 ilyesmi dolog olvasásával és a Szellemekkel suttugó sorozat nézésével.Ezt követően azonban özönlöttek rám a dolgok.Már másnap Gergő távozását követően rám írt egy gyerekkori barátnőm.Persze sokan írtak ekkor rám,de ez volt talán a legfontosabb,legérdekesebb üzenet.A hölgy ha jól tudom két évvel volt fiatalabb nálam és egy lépcsőházban laktunk éveken keresztül.Aztán őt a sors Zebegénybe vitte és ott élt ekkor.Ám ismerösöm volt a közösségi oldalon,de nem beszéltünk vagy harminc éve már.Lélektréner volt,ezt láttam a megosztásain is.Az,hogy ez pontosan mit jelent a mai napig sem tudom.Na,de rámírt és közölte,hogy érzi Gergőt,Gergő lelkét...Annak fényében,hogy három évtizede nem beszéltünk és tőlem több mint száz kilométerre volt,enyhén szólva is meglepő volt.Szóval érezte Gergő lelkét és közölte még itt van.Csak fél megnyilvánulni,mert attól tart minket ijeszt meg vele.Ezután útmutatást adott arról,hogy egy gyertya segítségével hogyan tudom fogni Gergő mondandóit.Ez sikerült is és ez inditotta el aztán igazán az én spirituális érdeklődésemet,amely fokozodott egyre csak a következő hónapokban.
Amikor már csak a hit marad...
Mai fejjel nem is tudom mennyire volt hihető ez az egész.Akkor nekem csak ez maradt is szentül hittem benne,hogy igaz.Olvasva a dolgokról,azt olvastam,hogy amiben szentül hiszünk az igaz is...Tehát a mai napig bízok benne,hogy akkor a gyertyánál Gergő üzeneteit fogtam,ott persze csak igen-nemmel tudott válaszolni,de legalább úgy éreztem van köztünk kapcsolat.Ezzel a gyertyázással egészen addig a bizonyos 42.napig elvoltam amig köztudottan a léleknek távozni kell,be a fénybe.Közben újabb érdekes üzenet jött.Ez már kb.két héttel Gergő halála után és nem is az volt,hogy érdekes,hanem az,hogy kitől.Az utolsó exem írt rám Julcsi.Azért éreztem meglepőnek,mert úgy voltam vele már biztosan rég el is felejtett.Persze értesült Gergő haláláról ő is amely mélyen megdöbbentette.Szó,szó elkezdtünk beszélgeti,chatelgetni és ezzel derült ki,hogy ő is valamennyire otthon van a spirituális dolgokban.Miközben én ezerrel belemerültem a témába,vele addig-addig beszélgettünk míg megbeszéltünk egy találkozót.
Mit rejthet a Tündérszikla?
Sok érdekes dolgot hallottam tőle is.Én pedig idehaza megtanultam fogni a túlvilágról érkező jeleket.Az volt számomra a megdöbbentő,hogy miután a lélek távozott a földközelből pár napra utána is jöttek a jelek.Ez jó volt,de ugyanakkor kissé megzavart.Ez meg,hogy lehet.Utána olvasva az derült ki,hogy a lélek odaátról is tud üzenni illetve jeleket adni.Közben Julcsival megvolt a találkozó amelyen véletlenül vagy sem a Tündérsziklánál kötöttünk ki...ez a séta vagy túra több furcsaságot is hozott.Erről is írtam már nem is egyszer,az egyik ilyen írásom ide kattíntva elolvasható.Az itt történtek újfent arról győztek meg,hogy igenis van túlvilág a lélek nem hal meg soha és lehetősége szerint ha kell üzen is,jeleket ad.Az,hogy újra a Tündérsziklánál voltunk kezdett lassan foglalkoztatni,hogy miért is?
A Tündérszikla 19 februárjában
Ekkor volt az is,hogy először életemben egy médiumnál jártam.Ide is úgy kerültem,hogy úgy gondoltam Gergő vezetett ide mert valamit közölni akart.A dolgok alakultak úgy egészen véletlen(?),hogy aztán itt kötöttem ki.Ekkor már szentül hittem az egész spirituális dolgokban a túlvilágban a lélek halhatatlanságában.A médiummal való beszélgetés nem győzött meg erről teljesen,de sok olyasmi is volt ami arról tanúskodott,hogy valóban Gergő lelkével "beszéltünk" akkor...Viszont kételyeim is támadtak nem is kevés.Ekkor éreztem úgy,hogy Gergő lelke is érzi,hogy bizonytalan vagyok így tovább "dolgozott" az ügyön.Ennek az lett a vége,hogy újra a Tündérsziklánál voltunk...Persze itt már tudható volt,hogy nem véletlenül.
Köszönjük Tündérszikla!
Újra Julcsival találkoztunk és szándékosan jöttünk ide,már amennyire szándékosnak mondható,hogy Julcsi szervezte is az útvonalat,de úgy,hogy mintha egy súgallatra hagyatkozott volna...Itt már jó volt az idő is 2019 márciusában,sejtve azt,hogy valami rendre ide vezérel..Persze akkor és itt sem találtunk amúgy semmi furcsát.Erről a túráról már készült újra film.Közben nem tudatosan de ugyanazzal a zenei háttérrel vagy aláfestéssel ment a film mint az első 2015-ös film is... Na itt volt a történetben a kulcs!Közben a következő hetekben Julcsival beszélgetve fokozatosan jöttünk rá erre.Végül megvolt a megoldás.Gergő üzenete a Tündérszikláról készült filmjeim zenei aláfestésében volt!Egészen véletlen(?) jötünk rá erre is.A zene amúgy egy dal volt,amelyet aztán lefordítottunk valahogy magyarra már a szövegét és ez maga volt Gergő mondandója.Ennek a lényege pedig az volt,hogy neki mennie kellett,hirtelen búcsú nélkül.És bár a szívem megszakadt,de őrizzem meg a mosolyát a nevét és persze a legfőbb üzenet amelyet szinte már a gyertyás kapcsolatfelvételtől fogtam az,hogy ne hagyjam abba a túrázásokat!Ime az itteni film,amely ugyan sokat nem árul el,inkább a zenére érdemes figyelni és utána megnézni a fentebb felrakott régebbi filmemet és abban is figyelni a zenére...
Ennyi ez a történet.A Tündérsziklához azóta nem tértem vissza,ebből is érezhető,hogy amire rájöttünk az igaz lehetett.Julcsival aztán a kapcsolat megszakadt.Rossz szó,de spirituális értelemben úgy érzem Gergő vagy az égiek csak eszközként használták azért,hogy nekem segítsen.Talán kár.Tegnapelőtti túránkon nagyon közel voltunk a Tündérsziklához,de most semmi késztetést nem éreztem arra,hogy lemenjünk oda Zolikával.Ebből is azt szűröm le,hogy a szikla elvégezte a dolgát amire kellett.Csak egy eszköz volt az is,én most menjek más útakra máshol van dolgom,itt már jártam...Rossz szó ez az eszköz,de nem tudom jobban megfogalmazni.Szóval mai fejjel átgondolva vajon mi lehet igaz ebből az egészből?
Akárhogy is volt,szívet melengető volt ez a Tündérszikla varázs..
Miután a Tündérszikla és Julcsi is távozott az életemből az én spirituális érdeklődésem nem hagyott alább.Annyira belemerültem,hogy aztán magam jöttem rá egy Gergő lelkével való kommunikációra.Ez két-három évig úgy érzem münködött is és jelentősen elviselhető szintre csökkentette a fájdalmaimat.Persze erről sem tudtam mennyire igaz,de olyan fokú szeretet,vigasztalást éreztem ezeken a kapcsolatfelvételeken,hogy megvoltam győzödve róla,hogy igaz,hogy valóban Gergő lelkével kommunikálok.Aztán a dolog ott hagyott alább amikor úgy éreztem,hogy hamis infórmáció,hamis reménykeltés jött át odaátról.Itt megbicsaklodtam kissé... bár jöttek utána olyan dolgok,hogy nem hamis infó jött csak én értelmeztem a dolgokat rosszul.Mindenesetre meginogtam a hitem és az érdeklődésem is meginogott.Ma már nem vagyok belemerülve a spirituális dolgokba,talán ezért is volt ez az egész,hogy kizökkentsen belőle,mert úgy nem lehet élni,hogy szinte csak ezzel foglalkozom.Ki tudja..Ezzel csak az a baj,hogy most nem igazán tudjam mit higyjek.Vajon igaz volt,hogy már a gyertyánál Gergő lelkével kommunikáltam?Igaz volt a médiumnál való kommunikáció?Igaz volt e Gergő üzenete a Tündérsziklánál?Igazak voltak-e az utána való kapcsolatfelvételek?
A varázs
Minden kétely és zavar ellenére ma is úgy gondolom és hiszem,hogy igaz volt minden.Valóban Gergő nem hagyott magamra,csak annyi,hogy lehet nem mindig sül el jól a dolog vagy én nem értem úgy ahogy kellene..Vagy a lényeget nem értem.Ha nem is olyan fokon mint régebben de fogok néha jeleket ma is,van olyan,hogy érzem Gergőt akár a túrákon is.És erről is olvastam már,ha érzem akkor valóban ott is van.Van,hogy a szeretet érzés ma is átjön.Mindenképp igaznak kell lennie ami történt,különben nagyon elvesznék.Gergő nem szűnt meg szeretni ahogy én sem őt.
A Tündérszikla varázs egy olyan korszakomban segített amikor a legnehezebb volt a létezés is és azok is akik ebben segítettek.Örök hálám nekik.
Ez volt a mostani karácsonyi tündérmesém.Hiszem,hogy van valami az élet után is!
Különös túrákból sem volt hiány az elmúlt négy évtizedben,mégis e "kategória" élére kínálkozik,egy majd három évvel ezelőtti túra,amely így utólag visszatekintve is roppant különösnek tűnik.Akkor is az volt,a szituáció,a felismerés a későbbi megbeszélések...minden,de minden összevágtak.Mitha egy utolsó fogaskerék is a helyére került volna.Na,de miről is van szó.Visszakell kanyarodnom életem legborzalmasabb napjához,hogy megértsük valamennyire ezt a történetet.Gergő a tizennyolcas december második keddjén hunyt el... Élete volt a túrázás és ma is úgy gondolom,hogy az együtt megélt túrákon volt a legboldogabb,azok lehettek rövid kis élete legjobb napjai.Gergő elvesztését,a gyászt a fájdalmat úgy tudtam főleg feldolgozni vagy elviselni,hogy alaposan belecsöppentem a spirituális világba.Már az első este kerestem a kapcsolatot Gergő lelkével.Sok dolog levan írva azokról az időkről ebben a blogban.A lényege az egésznek az volt,hogy éreztem és tudtam,hogy Gergő nem vált csak úgy semmivé.Lélekként,energiaként tovább létezik,él.És amit a legjobban akart,amit mindenáron a tudomásomra akart hozni odaátról is,az az volt,hogy ne hagyjam abba a túrázásokat,folytassam ahogy eddig... mert volt egy olyan opció,hogy nélküle már nem láttam értelmét az egésznek és megfordult a fejemben,hogy felhagyok kedvenc hobbimmal.
A Normafánál 2019 februárjában
Gergő elvesztését követően,miután híre ment a halálának,egykori exem Julcsi írt rám többek között.Mivel valamennyire ő is hitt és benne volt ezekben a spirituális dolgokban sokat segített nekem ezekben az időkben.Addig beszélgettünk,míg megbeszéltünk egy találkozást.Erre jó két hónappal Gergő távozását követően került sor.A fővárosban találkoztunk,mivel nem a büdös,szmogos városban akartunk sétálni felmentünk a Budai-hegyekbe.Úgy gondoltam sétálunk egyet a Normafa és max. a János-hegyi kilátó felé.A sétából aztán teljesen váratlanul egy túra lett.Később Julcsival megbeszélve a dolgokat,azt mesélte,hogy útban Pestre a buszon egyenesen mintha azt érezte volna,hogy "beléjött" valami,vagy valaki...mintha belészállt volna egy lélek.Erős ilyen érzete támadt,de úgy akkor még annyira nem törödött vele.
Valahol a Gergővel is megélt utakon...
Leszállva a Széchenyi-hegyen elindultunk a Normafa és a János-hegy irányába,mint a múltban jó párszor Gergővel is.A Normafánál a kilátást csodálva,minden különösebb előzmény nélkül Julcsi kiszúrta az alattunk a mélyben látható Tündérsziklát... Ugye ezt megelőzően jó három évvel jártunk ott Gergővel.Mentünk tovább a szép Budai-hegyi utakon végig beszélgetve Julcsival Volt mit bepótolni,hiszen évek óta nem találkoztunk és nem beszélgettünk.Róla az a kép maradt meg bennem,hogy szeret túrázgatni bírja is elég jól,persze nem annyira mint Gergő...Már valahol itt kezdett fetünni a kéztartása...Mintha...mintha néha úgy tartaná a kezét ahogy Gergő is szokta tartani...Mentünk tovább és a János-hegyhez értünk,amelyre felkapaszkodtunk és a kilátóba is felmentünk egészen a legfelső szintig,majd a kilátó alatti presszóban ittunk egyet.
Egykori útjaink...
Én idáig terveztem a sétát,úgy voltam vele majd egy másik uton visszamegyünk a Normafa felé.Ám Julcsi érdeklődött mi van tovább,majd erről tájékoztatva javasolta,hogy menjünk tovább.Jó menjünk.Lereszkedtünk a János-hegyről a Szépjuhásznéhez,ahogy anno Gergővel is tettük... ugyanarra és szinte ugyanúgy...!Odalenn tömeg volt,de beálltunk az itteni kajálda sorába és ettünk egy babgulyást.Február közepe ellenére egész jó idő volt.Továbbmenve elértünk egy kis romhoz.Itt végződött a három évvel ezelőtti Tündérsziklás túránk..Akkor nem mentünk tovább,innen mentünk be a 22-es busszal a Szél Kálmán térre.Most azonban teljes késztetést éreztünk rá,hogy továbbmenjünk...Nehéz volt ezt már sétának nevezni,ez már túra volt!Jól tettük,hogy tovább mentünk mert lejebb ott volt egy látványos és sokkal nagyobb rom,a pálos kolostorrom.Ez három évvel ezelőtt kimaradt,most viszont határozottan azt éreztem,hogy Gergő vezetett ide..
A pálos kolostorrom egy szelete
Julcsi meglepetésemre még nem volt fáradt és javasolta,hogy menjünk tovább.Nálam nem volt semmiféle térkép,nem is nagyon készültem fel,mert tényleg csak egy sétára készültem.Így emlékezetből és megmaradt tudásomat használva mentünk tovább...illetve valami,vagy valaki(?) mintha vezetett volna minket a János-hegy észak-keleti lábánál található erdőben,mert nem tévedtünk el,szinte végig tudtuk merre is kell menni,pedig letérve a jelzésekről bementünk a sűrűbe is!Julcsi nem nyafogott,bírta és állta a sarat hősiesen,ahogy Gergő is szokta anno...Egyszer csak a libegő alatt kötöttünk ki!Libegőztünk párat a múltban Gergővel... Talán innen indultak ki a Gergő nyomábanos dolgok,hiszen ezen a túrán szinte végig olyan helyeket érintettünk ahol korábban Gergővel is jártam.És ugye a spiritualitás azt mondja: véletlenek nincsenek!Mi vagy ki vezetett erre minket?
A libegő alatt
Mentünk tovább nem is egészen egyszerű utakon,de Julcsi tök jól vette az akadályokat.Emlékeztem ennyire azért nem keni meg vágja a dolgokat...Mitől van most ennyi energiája,főleg úgy,hogy már mi sem voltunk egészen fiatalok?Kicsivel arébb pedig feltűnt a Tündérszikla!Semmi ilyesmi terv nem volt,hogy itt kötünk ki!Hogy kerültünk ide?És Julcsi miért tartja úgy egyre jobban a kezét mint ahogy Gergő is szokta?De ez még mind semmi.Most onnan láttam a Tündérsziklát ahonnan még sosem.Aulról!És fel hozzá egy igen komoly kaptató vezetett fel!Lihegve és küszködve kezdtem meg az emelkedést,miközben Julcsi...száguldott felfelé!Éppen úgy,teljes úgy ahogy...Gergő is szokott!Ez már igen érdekes és különös volt!
A Tündérszikla alulról
Felérve én majd kileheltem a tüdőmet,de Julcsinak mintha különösebb erőfeszítést nem igényelt volna a dolog...Hát nem ilyennek ismertem meg.Bírta az oké,de ennyire?Megint olykor feltűnt a kéztartása...Gergő tartotta hasonlóképpen a kezeit.Julcsi aztán örült,hogy eljutottunk a Tündérsziklához,valószínűleg láthatta előzőleg a videóm vagy blogom,vagy a képeim amik erről készültek és persze máshol is láthatta.De az,hogy mi (vagy ki)vezetett ide számomra talány volt...illetve azért ott motoszkált a fejemben a válasz erre a kérdésre...Mindenféle előzetes terv és felkészültség nélkül itt kötöttünk ki.Úgy,hogy Julcsi helyenként olyanokat produkált amiket Gergő is szokott...
A Tündérszikla fentről
A szikla után lementünk a Zúgligetbe,azon az úton amelyen egykor Gergővel jöttünk a Tündérsziklához.Majd busszal bementünk a Szél Kálmán térre és a Margit körúton és hídon mentünk át a Pesti oldalra pontosan úgy ahogy Gergővel is annyiszor...Mi történt hát?Véletlenek ugye nincsenek és ennyi nem is lehet mint amennyi ezen a napon volt.Utólag aztán sokat beszélgettünk erről az egészről Julcsival.Különös dolgokról számolt be.Hazafelé a buszon most meg azt érezte határozottan mintha "kimentek" volna belőle...Később pedig otthon egy szürke,ezüstös "gömb" mintha megköszönte volna neki...Ugye a spiritualitásban úgy szerepel,hogy a lelkek megtudnak jelenni gömbként a fejletebb lélektudással rendelkező embereknek...Mi történhetett hát?Mi olyan különös ebben az egészben?Erre is találtunk magyarázatot Julcsival.
Az árnyékunk Julcsival ezen a túrán....vajon ki volt még velem?
Gergő sajnos meghalt ugye azon az átkozott decemberi reggelen...de amit a legjobban akar az volt,hogy ne hagyjam abba a túrázásokat és...búcsúképp még szeretett volna velem egyet túrázni...Beszervezte(?) úgy a dolgokat,hogy ez Julcsi segítségével sikerüljön.Mivel Julcsi spirituális értelemben fejletebb az átlagnál és befogadó lélek.Tehát akkor ott a buszon Pest felé tarva beleszállt Julcsiba és egyetlen egy percig sem ártott neki ezzel!Ő csak velem akart még lenni,egy utolsót még együtt túrázni ahogy a régi szép időkben...Hagyta Julcsit érvényesülni,de a kéztartások elárulták őt,persze jó értelemben.Na és elárulta még az is,hogy Julcsi úgy mozgott ahogy egykor ő és ugyanúgy bírta is strapát és a Tündérsziklánál sem véletlenül kötöttünk ki...Hazafelé a buszon pedig kiszállt Julcsiból és később pedig megköszönte a segítséget...Teljesen egyértelmű a dolog.Biztos vannak akiknek ez megmosolyogtató talán számomra aki szentül hisz ezekben a dolgokban eleinte az volt,de átgondolva megbeszélve a dolgokat egyértemű volt a dolog,hogy Gergő még egy utolsót akart velem túrázni...Ügyes volt.A segítségért pedig köszönet Julcsinak még ha akaratán kivül is történt a dolog.
Kilátás a Tündérsziklától
Sajnálom,hogy erről a túráról nem készült videó.Még a sebeimet nyalogattam ez idő tájt és hát sokminden járt az eszemben csak éppen egy túrafilm készítése nem...pedig talán árulkodó lehetett volna egy-egy mozdulat,egy-egy szituáció és hamarabb képet kaphattunk volna róla mi is történt itt.Mindegy,így kellett történnie és csak jó érzéseim maradtak meg ezzel kapcsolatban.Hát ez volt negyven év alatt alighanem a legkülönösebb túrám...
Mielött ebbe a blogbejegyzésbe jobban belemerülnénk,nézzük meg mit is jelentek a spirtuális-spiritualitás szavak:A spiritualitás összefoglaló kategórianév. Olyan világnézeti formák, amelyek elsősorban a szellemi,természetfeletti erők, illetve a lélek értelmezésén,magyarázatán alapuló irányzatainak közös neve.Ha több magyarázatot akarsz róla,google a jóbarátod.
Nem nagyon merültem bele életemben ebbe a témába,noha érdekelt a dolog.Aztán az élet felülírta a forgatókönyvet,kisfiam azaz állandó túratársam halála óta egy kicsit intenzívebben kezdtem belemerülni a dologba,ezzel is keresve az utat egy esetleges kapcsolatfelvételhez fiam lelkével.Ez többé-kevésbé sikerült is.Persze az ilyesmi csak úgy sikerülhet bárkinek is ha hisz benne.Én próbálok hinni,hiszen másom már nem maradt,csak a hit.
Spirituális utakon
Gyermekem halála után próbáltam mindenben valami kapaszkodót keresni.Nem tehettem mást,hiszen elvitte magával az életem értelmét.Rendkivül elveszettnek éreztem magam és részben még ma is érzem.Öszintén szólva az egész spiritualásról nem sok fogalmam volt.Talán még ma sincs,bár olvasgatok,kutatgatok a témában.Hittem ugyan,hogy a test halálával a lélek nem hal meg,de aztán,hogy mi történik?Nem sok fogalmam volt róla.Most egy kicsi van...A tragédia óta is próbáltam már minden jelre figyelni.Elöször egy gyerekkori barátnőm írt rám aki lélektréner.Ö írta,hogy érezte Gergőt...tőle megtudtam,amit innen-onnan már tudtam,hogy a lélek elöször a halála után itt bolyong földközelben és 42 napja van átkelni a fénybe.Megtudtam,hogy külömböző módokon jelez ha ott van velünk.Megtudtam,hogy szinte mindig megnézik saját temetésüket...és,hogy elöfordulhat,hogy segiteni kell nekik átkelni a fénybe... Onnantól kezdve sorozatosan éreztem Gergőt,kellemes simogató bizsergető érzéseket a hátamon,egy félilg éber,félig álomszerű állapotban az ölelését és éreztem két puszit is,de szinte teljesen valóságosat!Megtudtam azt is,hogy ha beszélek hozzá azt hallja,sőt a gondolatainkat is tudja értelmezni.Ám nem lehettem önző.Időben megkértem Gergőt,hogy kelljen át.
Fényes utakon,még életünkben...
Úgy gondoltam ez meg is történt.Ám ezután egy héttel újra folyamatosan éreztem őt...még volt pár nap a 42.-ik napig.Mondtam akkor maradjon ameddig lehet,de az utolsó este újra megkértem,hogy kelljen át,hiszen így fejlödhet a lelke a létezése tovább...Megint úgy éreztem átkelt,de megint újra elöjött.Kezdett nyilvánvalóvá válni,hogy még valamit akar közölni,mondani.Hiszen ha nem kellnek át annak több oka is lehet,túlzott ragaszkodás,féltés,vagy valami befejezetlen dolog,akár valami amit még közölni szeretne.Így a gyertyánál arra kértem,hogy küldjön egy jelet valahogy ahol értelmezhetem azt is,hogy ő mit akar még közölni,mondani.Ekkor már kerestem én is ezeket az ugynevezett halottlátókat.Aztán megjött a jel...Gergő megtalálta a módját,hogyan beszélgethetnénk még...Azt most nem kívánom részletezni mi volt ez a jel,de elmentem egy halottlátóhoz.Valami hasonlót kell elképzelni mint Melinda a Szellemekkel suttogó c.sorozatban.Bár nem Melinda jött el hozzám,én mentem el hozzá.Na és nem Melinda volt hanem Hajnalka,de ez most mellékes.Pénzt kért persze a dologért,na nem mintha földhöz vágott volna az összeg,de utánanéztem.Az igazi halottlátók aki valóban segiteni tudnak és szeretnének nem igazán kérnek pénzt a szolgáltatásukért...igy némi fenttartással kezeltem az egészet az elejétől fogva.Sok érdekesség hangzott el az egy órás beszélgetésen Gergővel...már ha valóban az ő lelke volt ott.Mert ezt sem hittem 100 százalékig...
Vannak ennél szebb helyek is odaát?
Elször is Hajnalka lefestett olyannak pont amilyen vagyok...honnan tudhatta?Léleklátó is persze.Aztán közölte,hogy tudom-e,hogy apám és anyám nem ugyanazon a síkon van?Hát persze,egyértelműnek tűnt...mégis honnan tudhattam volna?Meg nem értettem hogyan kerültek ők a képbe,hiszen én Gergővel akartam beszélni.Erre aztmondta,hogy ők hozták az életembe Gergőt...jó,de mégis hogyan ha más és más sikon vannak?(apám még azt is üzeni Gergővel,hogy sokkal jobb apa voltam mint ő....)Na már itt is kezdett borúlni a dolog.Na persze sok olyasmi is elhangzott ami tipikusan Gergőre valott,mintha valóban ő mondta volna.De mikor megkérdeztem,hogy mondja el nekem,mi is volt az a fő dolog amit a legjobban szerettünk,ami a hobbink volt (a túrázás pesze) nem jött válasz,illetve Hajnalka aztmondta,hogy Gergő azt akarja,hogy én mondjam el mi volt az.Na itt már alig-alig hittem neki...Végül is annyi volt még a fő mondanivaló,hogy Gergő arra kér,hogy ne hagyjam abba a túrázást,folytassam ahogy eddig,ő pedig ott lesz velem mindig...Hogyan is?Hajnalka ugyanis azt is mondta,hogy Gergő már a fényben van (tehát átkelt).Ám kiderült onnan akármikor visszatudnak jönni.Ennek később utánajártam.Valóban visszatudnak jönni,de nem akármikor.Na jó a lényeg sokminden más mellett elhangzott.Gondoltam ezt akarta még Gergő elmondani,hogy folytassam a túrázást.
Próbáltam hinni ebben,hogy valóban ő volt ott és ő mondott mindet.De ahogy távolodtam attól a naptól egyre kevésbé gyözött meg a dolog...
Gergőkém...itt még egy túránkon,de olyan mintha a fény hivná...
Valami volt,igen.Gergő talán ott volt igen.Csak szerintem a hölgyike nem tudta pontosan "leforditani" mit is akart Gergő.Mert aztán a dolognak itt nem volt vége.Ám teljesen más vízekre evezek most,de aztán majd kiderül,hogy a dolgoknak közük van egymáshoz.Idei első komolyabb túránk a Tündérsziklához vezetett a Budai-hegységbe.A dolognak elsőre semmi jelentőséget nem tulajdonítottam.Annyi,hogy emlékeztem,hogy lényegébe itt kezdödtek bakancslistás kalandjaink Gergővel évekkel ezelőtt.A hideg ellenére kellemes kirándulás volt.De úgy voltam vele,egy a sok közül.Aztán nem gondoltam,hogy ebben az évben ezután négyhetente visszatérek ide... Talán már ez is furcsa önmagában.Gergő halála után egy régi exem keresett meg akivel aztán közelebbi barátságba kerültünk újfent (barátság szó szerint,nem több legalábbis egyenlöre), ő segitett sokat nekem átvészelni valahogy ezt a nehéz időszakot amit a fiam elvesztése eredményezett.Februárban egy találkozót beszéltünk meg,egy kellemes sétával fűszerezve a Budai-hegyekbe.A Normafa környékén sétálgattunk.Kedves barátom fentről meglátta ugyan a Tündérsziklát,mondta is jó lenne lemenni oda,de utunk nem arra vezetett.Legalábbis azthittem nem oda.Mert aztán ott kötöttünk ki!Hogy hogyan nem is tudjuk..mentünk,beszélgettünk,belemerültünk és...egyszercsak ott voltunk a Tündérsziklánál..Hát nem fura? Erről a túráról/sétáról amúgy itt olvashatsz .De még ekkor sem tűnt olyan furának,bár már kezdett valami felvillanni...
A Tündérszikla
Az egészben főleg azt furcsáltam,hogy exem,aki ugyan szeretett túrázni,de nem arról volt híres,hogy olyan nagyon bírná,most szinte repült felfelé a legmeredekebb hegyoldalon...éppen úgy....mint Gergő...!Lemaradtam szinte nem győztem a tempót vele.A nap végén aztán ki-ki hazament,utána írta az exem,hogy úgy érezte,hogy olyan volt mintha...Gergő lelke belément volna...aztán a buszon hazafelé azt is érezte,hogy kiment belőle...Ekkor már kezdtünk azon agyalni,hogy a Tündérszikla nem lehetett csak egy véletlen...Valamiért "odavisz" minket Gergő...valami azzal kapcsolatos dolog...valami amit itt kell keresnünk,de mi?Gergőt továbbra is éreztem olykor-olykor.Kezdett nyilvánvalóvá válni,hogy ő is érzi,hogy a Hajnalkánál történő beszélgetés nem teljesen győzött meg és ő próbál most rávezetni valamire.Agyalgattunk,beszélgettünk a dologról az exemmel,de nem tudtuk mit akarhat Gergő lelke...az egyértelműnek tűnt,hogy nagyon okos lehet...mint írtam olvasgattam ezekről és Hajnika is mondta,hogy elképesztő dolgokra képesek...
Na álljunk meg itt és tartsunk egy összefoglalót:Gergőt elvesztem.Utána különféle érzések és jelzések jönnek odaátról...elmegyek egy halottlátóhoz,de kétségeim támadnak.Ekkor Gergő maga próbál rávezetni valamire,de még mindig nem tudjuk mire?Mindenesetre a kulcs valahol a Tündérsziklával kapcsolatos....
A Tünérszikla azon a napon amikor Gergővel voltunk itt
Miközben a megoldást keressük,Julcsi az exem több furcsaságról is beszámol ami vele történik...sikerül megfejteni a dolgot annyira,hogy úgy véljük Gergő rajta keresztül akar segíteni nekem.Vagyis az ő segítségével akar velem valamit közölni,valamit ami Hajnalkánál nem jött össze...Miért éppen vele?Valószinüleg mert Julcsi egy szinttel feljebb áll az átlagembernél a spirituális dolgokban (de még messze az igazi médiumoktól) talán egyedül az ismeröseim közül,Gergő ezért választotta őt....és ezért az sem a véletlen volt,hogy Julcsi Gergő halála után rámírt....
Márciusban újabb találkozót beszélünk meg,amit egy túrával fűszerezünk.A Budai zöldön megyünk végig.Julcsi szervezte az útvonalat,ami elmondása szerint csak úgy jött,kipattant az agyából mintha írna egy papírra és a keze nem neki hanem egy kivülállónak engedelmeskedne...
A túra egész véletlenül vagy nem véletlenül érinti a Tündérsziklát...
Valóban elérjük újra a Tündérsziklát mégha most nem is annyira véletlen mint elöző alkalommal.Lényeg,hogy én 8 héten belül már harmadszor vagyok itt (azelött életemben csupán egyszer) és Julcsi is másodszor...Újra idevezetett valami,vagy valaki...Kézenfekvő,hogy itt van valahol a megoldás,de még mindig nem lelünk rá...
Aztán már odahaza Julcsival chatelve megkérem nézze meg a videónkat ami itt készült amikor Gergővel voltunk itt.Nem-e talál valami furcsát benne vagy rajta...
Nos talált....!
A videónk
Mégpedig olyasmit amire álmomban sem gondoltam.A zenét!Amivel kezdödik a videó!
Persze elöször csak érdeklödik mi ez a zene,mi az eredetije?Ezt megmutatom.Nem magyar dal,de leforditjuk a szövegét....és...megleljük a megoldást!
Megleljük Gergő üzenetét!
Ime a dal szövege lefordítva:
Egyedül elkezdtem az utazást
A sötétség sötétségéhez megyek
Egy oknál fogva megálltam egy pillanatra
Ebben a világban tele van örömmel olyan gyenge
Város városa után utazom
Átmegy az arcokon, amiket ismerek és nem tudok
Mint egy repülés közben egy madár, néha elbomlik
Ismét újra, csak búcsút
Donde voy, donde voy?
Napról napra történetem kibontakozik
** Solo estoy, solo estoy
Csak egyedül, mint a születésem napja
Amíg a szemed az enyémben nyugszanak, vándorolok
Nincs több sötétség, amit ismerek és nem tudok
Az édességedért a szabadságomat kereskedtem
Nem tudom, búcsú vár
Tudod, hogy a szíveket ismételten meg lehet szakítani
Útok készítése, hogy a boronák jöjjenek
Mialatt eltemettem a szomorúságomat
A könnyeim, a mosolyaim, a neved
Donde voy, donde voy?
A szerelmi mesék dalai többé nem énekelek
** Solo estoy, solo estoy
Ismét az árnyékaimmal kóborolok
Donde voy, donde voy?
Csak egyedül a születésnapom
** Solo estoy, solo estoy
Még mindig egyedül, az árnyékaimmal kóborolok.
Az van hátra,hogy értelmezzük a szöveget,leforditsuk azt egy "lélek nyelvére"..
Ez megtörténik és erre jutunk:
Ő elindult / mikor meghalt / a sötétben , A sötétségből megyek ... igaz nem írja hova ,de mivel a sötétségből megy akkor valószinűleg a fény a világosság felé . Okkal megy , lehet úgy érzi itt az ideje hogy menjen . Mielőtt elindult volna a fénybe megállt itt , ő úgy gondolja a mi világunk nagyon törékeny , gondoljuk itt az életre gondol . Állandóan búcsúznia kell az élete mindíg így alakul , az újjászületésnél . Itt valami olyan rész következik hogy ő mindíg velem lesz , jön velem , vándorol / kirándul ..itt bármi lehet és a szememmel lát . Tudja hogy a sötétségből mennie kell , vagy nem térhet vissza ide ... Nem számított rá hogy elkell válnunk és búcsú nélkül ment el emiatt össze tört a szívem / vagy megszakadt / Itt jön az hogy össze kell raknom a szívem ,talpra kell állnom ,a szomorúsággal együtt temessem el a könnyeim.... Itt talán megint arra kér hogy a nevét és a mosolyát őrizzem meg mert ő csupán árnyéka önmagának ...tehát egy lélek már . A vége pedig hogy újjá születik más lelkekkel együtt...
Az eredeti dal...
Akik szerint mindez hülyeség (szerintem felesleges tovább itt lenniük) azoknak írom:Julcsi ismét furcsaságot észlel odahaza.Annak véljük,hogy Gergő megköszönte a segitségét és többé már nem jelentkezett nála!
Én is kevesebbet érzem Gergőt...van,hogy semennyire...de éppen ma e bejegyzés előtt olyan történik amire én kértem meg még a halála után...a szél lefújja a fejemről a baseball sapkám! Ugyanis ara kértem akkor a gyertyafényénél,hogy ha van mennyország (fény,végtelen,bárminek is nevezzük) akkor egyszer ezt tegye meg velem.Fújja le a sapkám a fejemről!Ma ez megtörtént.Ja és nem volt nagy szél...
Furcsa egy utazás ugye?De valahogy ebben sokkal jobban hiszek ami történt,mint a Hajnalka féle szeánszban...
Pontosabban a budai zöld felén.A múlt héten a rossz időjárás miatt elhalasztott túránkat valósitottuk meg ezen a hétvégén.Minden adva volt ezúttal hozzá,legfőképp kifogástalan időjárás.A túrát most is azzal a régi kedves barátommal hoztuk össze,akivel egy hónapja is a Budai-hegyekben sétálgattunk: Julcsival.Kezdésként kimentem elé a Stadionok buszpályudvarra.Onnan elsétáltunk a Keleti pályaudvarig.Megreggeliztünk,majd a négyes metróval elmentünk a Szent Gellért térre.Innen indul ugyanis a Budát átszelő zöld jelzés.
A Szent Gellért tér felett már
Amely persze rögtön elkezdett emelkedni a Gellért-hegyre.Tervünk külömben az volt,hogy végig túrázunk a zöld jelzésen minimum a fogaskerekű felső végállomásáig,ha lesz időnk és erőnk akkor pedig tovább ameddig jutunk.A Gellért-hegy csodálatos volt az ébredező tavaszban.A fák virágoztak már,a bokrok zöldültek.A zöld jelzés pedig cikk-cakkosan haladt enyhén felfelé.Mint egy szerepentin.Rengeteg jobbnál jobb kilátópontunk akadt felfelé menet.Láttuk a jelzés elmegy a hegy oldalában tovább,de némi hezitálás után úgy döntöttünk felmegyünk a Szabadság szoborhoz.Igy letértünk róla.Majd utána visszajövünk.Persze végestelen végig pazar volt a kilátás a Gellért-hegyről.
Felfelé a szoborhoz
Felérve persze az első gondolatom az volt,hogy Gergővel jártam itt utoljára...tán 16 októberében.Amúgy meg...egy madár,egy szarka mintha végig követett volna minket.Felfigyeltünk rá már odalenn és később a túra folyamán is ott volt.Mire is gondoljak ebből...?Odafentről is pazar volt persze a kilátás szinte a szélrózsa minden irányába.Viszont nem volt tiszta a levegő teljesen Budapest felett.Azért élvezhető volt.Kicsit elidőzve itt indultunk vissza a zöldre amely a hegy keleti oldalában vezetett végig.
Kilátás...
Nagyon szép túraútvonal volt ez a zöld jelzés a hegy oldalában.Sok helyről kibontakozott újra és újra a kilátás.A másik oldalom pedig a hegy sziklafalai vigyorogtak ránk.Bosszantó volt a sok szemét a hegy oldalában (...) és itt-ott némi vizeletszag is...Pedig ténylg szép hangulatos út volt ez.Korábban ezt nem is ismertem,nem tudtam róla,hogy itt megy el egy járható út.Igy persze könnyen a hegy északi majd később a nyugati oldalán találtuk magunkat.Elöször útba esett Gellért püspök szobra.
Megy a zöld út a hegy oldalában,ilyen helyeken
Sziklás falak alatt megy az út a Gellért-hegyen
Gellért püspök kezében is ott ficergett a minket követő(?) szarka...Már jártam a szobornál jópárszor életem során(utoljára Gergővel) Julcsi azonban elöször volt itt.Tetszett neki mint minden ezen a túrán.Ebben nagyon hasonlítottak Gergőre.Neki is ugye mindig minden tetszett.Aztán az út következő szakasza már számomra is ismeretlen volt.A zöld a hegy északi oldalában vezetett annak nyugati részéhez ahol egy szép szobrokkal teli park várt ránk: a Filózofusok kertje.
Gandhi és társai szobra
Filózofusok ha összegyülnek...
Julcsi mondta,hogy az itteni szobrokat erdetelieg Japánba szánták..(?) biztosan,de aztán az alkotó halála után itt ragadtak,igy kellöen is illeszkedtek ide a filózofusok kertjébe.Gyönyörü zöld rétből állt a park,amelyről a kilátás is impozáns volt,hisz nyugatra jól látható volt a Budai-hegység vonulata,észak-kelet felé pedig maga a Budai vár szemezett velünk.Arébb még volt egy látványos szobor kompozició.Buda és Pest szobra.Amelyek nem voltak nagyok,de egy látványos talapzaton voltak,amelyen kivehető volt Budapest makettje is.Buda királyfi és Pest királykisasszony szobrát eleve úgy ábrázolták,hogy Buda a budai oldalon,Pest pedig a pestin volt.Közte egy vályat volt amely a Dunát jelképezte.Ötletes és szép szobor volt!
Buda és Pest szobor háttérben a várral
Buda királyfi és Pest királykisasszony,alattuk Budapest
Innen sétáltunk aztán át a zöldön a Tabánba,amely egy hasonlóan szép park volt,mint a Filózofusoké.Csupa zöld minden.Egy turul emlékmű állt a park központjában,egy Öze Lajos emlékkő pedig az út mellett volt.Különféle növényritkaságok is az út mellett helyezkedtek el na és innen még kitünöbb rálátásunk volt a várra.Ez is egy igen kellemes helynek bizonyúlt!Érdekesség,hogy annyi minden fele jártam az elmúlt évtizedekben,de itt eddig még soha.
A Tabánban
A Tabánból egy kisebb parkba jutottunk le.Ez már ismerös volt,tavaly jártunk itt Gergővel.Itt állt Déryné szobra,amely azonban most levolt takarva...Egy Haydn emlékmű volt még itt érdekes.Ezt követően egy városi utcán keresztül vezetett be a zöld jelzés a Vérmezőre.Hát ez meg már szinte hazai pálya volt...ugye ez ott van a Déli pályaudvar mellett.És Budapestre érkezvén számtalan alkalommal átmentünk már a parkon és a mai napig is átmegyek.Itt kicsit könnyitettünk magunkon,hála a nyilvános illemhelynek.Majd egy Babits szobor tűnt érdekesnek az egykor repülögép leszállópályának is használt parkban.
Tavasz a Vérmezőn
Vérmezőről a közeli Városmajorba vezetett az út.Hasonlóan kellemes park volt mint az eddigiek,egy templommal a szélén.Itt is sok szobor volt,meg játszóterek,sportpályák sőt szabadtéri szinpad is.A park mellett sokat elmentem már,de sosem jöttem még be ide.Most ez is megtörtént.Nem csalódtam benne.Ám ezzel véget ért túránk könnyebbik szakasza.Innentől kezdve lépcsők következtek,ráadásul nem is kevés.Ugye eleve felfelé kellett menni,ám a felfelé menésnek kilencven százaléka lépcsőn zajlott...nem számoltam meg,de mehettünk ötezer lépcsőfokot felfelé.Persze nem egyszerre,voltak lépcső nélküli részek is azért.
A Városmajor legjópofább szobra
Persze a lépcsőzés megviselt nem mondom,de voltak szép helyek.A Kis-Sváb hegyen egy rövid,de szép erdei szakasz következett.Itt-ott megint láttuk a szarkát is.Úgy tűnt ugyanaz a szarka és követ minket...néha hangot is adott.Az erdő után találtunk egy boltot,ahol üditöt és jégkrémet vásárolva frissitettük magunkat.Na meg persze egy pihenővel is.Aztán mentünk tovább felfelé.Újra lépcsők és újra lépcsők...ilyen volt az út.A Sváb-hegyen érintettük a fogaskerekű vágányait,de aztán elfordult innen az út,hogy újabb lépcsőkön vigyen felfelé.
A felfelé útra jelemző kép:lépcső lépcső hátán
A sokadik lépcsőzés után,ott volt a Széchenyi emlékmű.Bár nem egészen hasonlitott rá,mégis valahogy a Kossuth mauzóleumra emlékeztett ami a Kerepesi temetőben van ugye.Tetszett az emlékmű és volt róla egy kis röpke kilátás is,de a mögötte lévő fenyves miatt ez igen csekély volt.Itt is pihentünk picit.Az emlékmű mellett meg egy csap volt,ahonnan a vízkészletünket is tudtuk pótolni.Az emlékművel a lépcsős megpróbáltatásaink véget értek.Nem volt több lépcső (egyenlőre).Ám ez az ötezernyi lépcsőfok kissé megviselte mindkettönk lábát.Na,de indultunk tovább.
Széchenyi és az emlékműve
Egy Juliska utca mellett haladtunk el,amely Julcsinak nagyon tetszett.Az utca amúgy érdekes volt...sehol egy ház,két kerités között egy meredeken lefutó ösvény...ez volt a Juliska utca.Ezt követően megérkeztünk a fogaskerekű felső végállomásához.Innen már ismerös volt minden mindkettönk számára.Úgy döntöttünk mivel még volt időnk és erőnk is,hogy nem fejezzük be itt a túrát hanem folytatjuk tovább a zöldön.Úgy terveztük ismét lemegyünk a Tündérsziklához.Ismert részek következtek: a gyermekvasút,a Normafa...
Normafa
A zöld a Normafáról vette lefelé a irányt a Disznófő felé.Ugye eddig erre csak felfelé jöttünk.Most furcsa volt lefelé menni és a fájós lábainknak annyira kellemes sem volt.Jobb volt felfelé menni.Útunkba került a Kossuth szobor az erdőben,majd egy kulcsosháznak beillő valami és az egykori Disznófő vendéglő a forrással.Ami ugyan levolt keritve,de eddig mindig betudtunk menni.Most sajnos nem sikerült,gondosan elzártak minden rést az amúgy elhagyatott,rendezetlen területen.Vajon mitől féltik?
Kulcsosházikó
A zöld a Tündérszikla felé vette az irányt,majd egy ponton leágazott róla a zöld háromszög jelzés.Ez vezetett a Tündérsziklához.Pontosabban nem le,hanem felágazott.Újra lépcsőzés következhetett,ám ezek más jellegű lépcsők voltak mint az eddigiek.A földböl lettek kialakitva és nagyobb fokok voltak,ezálltal nagyobbat kellett lépni.Na,de nem volt olyan vészesen sok.Igy nem soká odaértünk a Tündérsziklához,én idén már harmadszorra,de Julcsi is másodszorra.Talán valahol fent egy hang a szarka hangja mintha megelégedéssel nyugtázta volna mindezt...
Tündérszikla,ahová lassan hazajárok...
A Tündérsziklánál hatalmas tömeg volt,minden eddigieknél nagyobb.Ezt persze nagyon nem szeretem.Főleg fiatalok akik igen nagy zajjal,ittak,buliztak sőt a zene is ment.Eléggé zavaró volt.Megpróbáltuk magunkat függetleniteni ezektől,egy sziklaperemre ülve pihentük ki a fáradalmakat és néztük a csodás tájat.Nagy nehezen aztán elment a mümájer sereg,nyugalom költözött a Tündérszikla környékére.Bár voltak még ott,de ezek már a normálisabb fajtából valóak voltak.Kipihenve,kicsodálkozva magunkat indultuk lefelé.
Lefeleé is hasonlóan nagy fokú lépcsők voltak,ezt már nehezen viselte a lábunk.Agyaltunk hol fejezzük be a túrát.Zúgligetben ahogy eddig is szoktuk,vagy a Libegő aljában.Utóbbi mellett döntöttünk.Hiba volt...
Tündérszikla alulnézetből
Meredek de már lépcső nélküli út vitt le.Némi erőfeszitést és ügyességet igényelt a lejutás.Meglepetésemre Julcsi,teljesen jól vette ezeket az akadályokat is.Nagy nehezen aztán lejutottunk.A túra itt a libegő aljában ért véget,kb.17km gyaloglás után.A busz ami bevitt a városba nem az volt amire én emlékeztem,mondjuk jó 15 éve nem voltam itt.Igy aztán nem a Szél Kálmán téren lyukadtunk ki hanem a Nyugati pályaudvarnál.Ráadásul a hármas metró meg nem járt.Julcsit meg elkellett jutatnom vissza a Stadioni buszpályaudvarra.Szerencsére ismerem Pestet így ez nem jelentett gondot.Megvacsiztunk,majd elmentünk a Blahára a villamossal,onnan pedig a kettes metróval a Stadionokig.
Stadionok buszpályaudvar
Ott némi várakozás után Julcsi felszállt az ő buszára és elindult haza az ő városába.Én meg mentem vissza a Népligeti buszállomásra mert az én buszom meg onnan indult.Egy ilyen szép nap után nem volt könnyű elbúcsúzni,de a szivünkben újra kellemes emlékekkel térhettünk haza.Julcsi nagyon ügyes volt és valahogy a mozgásában,a lelkesedésében az érdeklödésében Gergőre emlékeztetett.A szarka pedig...vajon az az egy követett minket végig?
