Még mindig alacsony a kerítés...

 Most mondjam azt,hogy már semmi sem csodálkozom?Ehhez már nem nagyon lehet mit hozzáfűzni.Legfeljebb azt amit már régóta szajkózok.Az emberiségnek egyszerűen semmi keresnivalója ezen a bolygón!Ez a viselkedés és még sorolhatnám akár reggelig...túl megy az én értékrendemen.Mielőtt nagyon,nagyon-nagyon durván elragadtatnám magam nézzük is meg mi történt a minap!

A napokban valaki vagy valakik úgy gondolták, hogy egy jeles helyre „helyezik ki” a véleményüket. Sajnos ehhez a Budai Tájvédelmi körzet részeként védett TÜNDÉR-SZIKLA csúcsát választották helyszínül. A szikla korábban is célpontja volt ilyen, graffiti típusú rongálásoknak, de most úgymond szintet léptek, hiszen több négyzetméternyi élőhelyet tettek tönkre nem csak esztétikai szempontból. Mohák, zuzmók, páfrányok estek áldozatul a kék, sárga és fekete színű festéknek és valószínűleg egy bennszülött, ritka védett növényfajunk, a budai nyúlfarkfű sem úszhatta meg a színesedést.

Ehhez mit lehet még hozzáfűzni?

A sajátos megjelenésű, karakteres sziklaalakzataink, egyedi sziklaformáink un. élettelen természeti értékeink közé tartoznak. Ezek egyik legfontosabb sajátossága, hogy az élő természettel szemben nem megújulók, nem megújíthatók. Ennek oka egyrészt, hogy a kialakulásukhoz szükséges idő geológiai időskálán mozog, másrészt a kialakulásuk körülményei sem állnak ma már fenn.

A Duna-Ipoly nemzeti park szeretné felhívni a figyelmét az ide látogatóknak, hogy természeti értékekben rendkívül gazdag, de egyben rendkívül sérülékeny környezetbe érkeznek, amelyre különös figyelmet kellene fordítani ittlétkor.Bár nem hiszen,hogy az ilyen IQ bajnokok ebből bármit is felfognának...

Ennyi eszed van te rohadék...

Gondolom a nem létező agya nem fogja,hogy mekkora károkat okoz...

Na te barom aki ezt csináltad,remélem a ravatalon fogon megbaszni a jó büdös kurva édesanyádat és a pokol legmélyebb bugyraiban fogsz elrohadni,de ott is halálra baszatnak a legnagyobb csődörrel.Miért kell nap mint nap szembesülni azzal,hogy ennyi barom él ezen a világon?Miért?Miért a jók bünhödnek mindenért az ilyen genetikai hulladékok meg mindent megcsinálhatnak mindenféle következmények nélkül?Ha ezt az a magasságos úristen folyomatosan engedi,akkor odaát lehet valami nagyon nagy baj...

A Tündérszikla nagyon fontos része túrázásaink történelmének,aki ebben kárt okoz annak azt kívánom dögöljön meg minél előbb!

Alacsony a kerítés...

 Igazából nem tisztem megítélni senkit,de ami a minap lezajlott hát...megkell,hogy emlékezzek róla legalább egy bejegyzés erejéig.Annyiból van köze a túrázási világhoz,hogy az egész dolog onnan indult ki,hogy a túrázásainkhoz is kellő Dunaújváros-Komárom távolsági buszjáratot útvonalát sikeresen megváltoztatták,ami igen érzékenyen érinthet bennünket.Ez a járat volt a kulcs a Vértes belsejébe,azért is szerettük,mert érintette a Vértes szinte legjobb túrakiinduló helyeit.Székesfehérvár után ugyanis elment Csákvár,Kőhányás és Majkpuszta felé.Azonban ki tudja ki és miért a busz útvonalát megváltoztatta...Most Fehérvárt elhagyva Mór felé veszi az irányt és úgy megy Komáromba,kihagyva a Vértes belsejét...Nem kicsit dühitő a dolog.

Buszjárat új útonalon (illusztráció)

Na én kis naiv az egyik dunaújvárosi csoportban vetettem fel a témát amire aztán közel ötven hozzászólás érkezett...Ebből kettő foglakozott az adott témával.Néhányan értésemre adták ha már a fideszre tettem az ikszemet akkor érdeklődjek Orbán Viktornál.Mások elkezdték Orbánt Viktort,Lázár János gyalázni,megint mások Gyurcsány Ferenccel tették ugyanezt.Aztán jöttek újabb mások akik Dunaújváros jelenlegi polgármesterét Pintér Tamást álltak neki fikázni.Mások a választás menetét kezdték el ott megbeszélni...Jöttek újabbak azok arról osztották az észt,hogy erről miért itt érdeklődöm...

Szóval engem csak az útvonal változás oka érdekelt.Ehhez képest ami ott folyt,hát attól dobtam egy hátast...Komolyan ennyire sok a barom ebben a világban már?Ezek az IQ bajnokok vajon ott ültek egész délután az internet előtt és várták,hogy valaki bedobjon valami témát és akkor ők jöttek mint a hiénák és ezt meg azt álltak neki szidni,teljesen másról írkáltak ott mint amiről a poszt szólt.

Mások vigyorgó smile-val lájkolták a posztot,vajon mi volt ezen annyira nevetséges?Valószínű,hogy a fasztarisznyája más jelet nem ismerhet és azt sem tudja mit,de nyomja,mert annyira barom már,hogy mást nem tud....

Mintha a környék összes barmát egyszerre engedték volna ki...Álmomban sem gondoltam,hogy itt tart a mai társadalom... Írtam már korábban,hogy mennyire elegem van az emberekből mert ami itt folyik normális élet gyanánt az enyhén szólva is nevetséges vagy inkább szánalmas...Istenke kínjában nem építette magasra azt a bizonyos kerítést az biztos!

IQ bajnokok irányítják a Volánbuszt is,akarom mondani a MÁV-ot...

Azt persze nem tudtam meg,hogy miért kellett egy buszjárat évtizedeken át jól megszokott útvonalát megváltoztatni,de a mai Magyarországon már felesleges csodálkozni bármin is...

A Szalki-szigeti túrák története

 Mivel egy kis kényszerű szünet állt be a túrázásaimban,a blogot mégis illik valamivel feltöltögetni,így hát elővettem a mélyből a Szalki-szigetet,amelynek képe be-be villan az agyamba a napokban.Egyértelmű jel,hogy azért,hogy írjak róla.Na hát akkor legyen.A Szalki-sziget városunk fő szigete.Van pár sziget még a környéken,de egyértelműen ez Dunaújváros szigete.Maga a sziget észak-dél irányban,hát becslésem szerint nagyjából talán két kilométernyi lehet.A legnagyobb szélességénél pedig kb. 3-400 méter.A sziget két részre osztható.Az északi rész.Itt van a szabadstrand,a kemping a halászcsárda,sétányok stb.Itt kerülnek sorra olyan rendezvények mint a Rockmaraton vagy az augusztális.De volt már itt cserkésztalálkozó meg sok más dolog is a történelemben már.A déli rész egy más világ.Itt nincsenek rendezvények.Itt van egy erdő,egy kikötő,egy elhagyatott ruhagyár,egy használaton kivüli vízmű.Vezet egy út ugyan az erdőben,de az beletorkollik egy kerítésbe.A kikötő és a vízmű kerítésébe.A két részt a szigetre bevezető út választja el egymástól.

A Szalki-sziget egy része

A sziget tulajdonképpen egy jó hely.Ám mondom a népek számára az északi része a vonzó.Mi persze bejártuk már a déli részt is.Talán óvodás koromban járhattam itt először amikor lehoztak a strandra minket.Aztán ahogy nőttem úgy jöttem le egyre többször.A nyolcvanas években valóságos turisztikai nevezetesség volt a sziget.A szabadstrand fénykorát élte,miként a kemping is,ahol holland és német turisták szálltak meg rendszeresen.Virágzott a halászcsárda és járt a komp amely a Duna túlpartjára vitte át az embereket és hozta onnan.Aztán a kilencvenes évekre hanyatlásnak indult az egész,volt olyan időszak amikor úgy nézett ki az enyészeté lesz az egész.Szerencsére a kétezres évekre felismerték a szigetben rejlő potenciált és fokozatos fejlesztésnek indult az egész.Kis zsiliphídat csináltak az északi végbe,mert a különféle fesztiválok egy része átnyúlt a szárazföldre.A kempinget helyrehozták a sétányokat is.Szinpadokat,öltözőket.Most is folynak egyes részeken a felújítások.Egy kisebb szálloda is helyet kapott a szigeten.A komp ugyan megszűnt,de az északi rész kifejezetten vonzóra sikerült végre.

A Szabadstrand-öböl

A déli,ipari részen persze semmi a nagyközönség számára vonzó nem akad a mai napig sem.Pedig ezt a részt is fellehetne futtatni,sétányokkal,tanösvénnyel akár..de nem a déli rész közepéig ellehet menni.Ott azonban ott a kerítés...mi persze elmentünk tovább is...Nem is tudom mikor hozhattam le Gergőt először a szigetre.Még kicsi volt talán négy-öt éves.Meséltem neki egy sínről amely egyenesen belevezet a Dunába.Persze mindenképpen látni akarta.Útra keltünk hát és könnyen meg is találtuk a helyet a déli rész azon részén amelyen még szabadon lehet mozogni.Valóban egy a város és a kikötő felől jövő sín szó szerint belevezetett a Dunába.persze mert itt anno pontonhíd létesült egykor és azon mehetett át a vonat.A híd eltűnt aztán,de a sín itt maradt.Gergőnek persze nagyon tetszett a dolog és itt a sín alatt dobálgattunk be először köveket együtt vele a Dunába.valamikor 2004-2005 táján... 

Gergő ott bohóckodik ahol a sín a Dunába vezet.Sajna csak ez a képem maradt meg...

Teltek múltak az évek,ide rendszeresen lejártunk ezután.Persze a rendszeres az kb.évi egy alkalom lehetett.De lejárkáltunk a Dunába vezető sínhez...érdekesség,hogy Gergő halála óta nem voltam itt,de majd egyszer eljövök... Közben bennem már gyerekkorom óta érlelődött egy gondolat.Jó lenne egyszer elmenni a sziget legdélibb pontjához.A kerítés miatt ugye ez nem tűnt egyszerűnek.Egyszer mégis előálltam az ötlettel Gergőnek,aki persze egy jó kalandért mindent bevállalt.Így egy nap,talán 2014-15-ben úgy döntöttünk letúrázunk a legdélibb ponthoz.Bármi is lesz megpróbáljuk.Ugye mi már korábban is felfedeztük az utat elálló kerítést.Gondoltuk majd valahogy átmegyünk,vagy átbújunk alatta.A kerítés a Dunába vezető síntől hát kb.250 méternyire délre lehetett.Belevágtunk!

Túra a sziget déli vége felé

A kerítésnél ahogy azt sejtettük áttudtunk bújni valahogy.Egy vízmű telepen találtuk magunkat.Gondoltam előbb-utóbb valakinek majd csak szemet szúrunk azt jól kizavarnak.Vállaltuk a kockázatot.Ám nem volt ott senki,nem zavart ki senki.Minden különösebb gond nélkül áttudtunk menni a telepen amely olyan 300 méter hosszú lehetett kb.Különféle vízzel kapcsolatos dolgok voltak ott,alighanem kútak.A telep déli végénél szintén egy kerítés volt,ám rajta egy kapu.Vajon ki akarhat onnan jönni?Arra már nem emlékszem,hogy a kapun mentünk-e ki,vagy a kerítésnél bújtunk-e ki,de sikerült ez is.A déli vég vagy olyan 70-80 méternyire volt,ám odáig egy áthatolhatatlan dzsungel állta utunkat.Persze ezt is legyőztük,nem kis nehézségek árán.Elértük a déli véget amelyről már gyerekkoromban is álmodoztam.Nem minden újvárosinak sikerül ez,sőt nagyon keveseknek.Nekünk Gergővel sikerült!

Az elhagyatott vízműtelep a szigeten

A túrát egy-két év múlva megismételtük,hasonlóan sikeresen.Erről készült egy videó,majd a bejegyzés végére beteszem.Úgy terveztük majd időnként eljövünk újra és újra megcsinálni ezt a nem mindennapi túrát,de többé nem jöttünk sajna... Így hála Gergőnek kétszer is eljutottam a déli végpontra.Egyedül már nem jövök többé,jelenlegi túratársaim meg nem hiszem,hogy bevállalnának egy ilyenfajta kalandot.Tehát ez volt a szigeten a két fő túránk.Pár túra aztán érintette még a szigetet,de annak már főleg az északi részét.Ugye erre jöttünk akkor is amikor a szigetekre betudtunk menni száraz lábakkal.Azokon a túrákon mindig keresztül jöttünk a Szalki-szigeten.Összeségében 10-15 túránk érinthette a Szalki-szigetet az évek alatt.Persze engem még sok minden más is fűz ide.

Mint minden,ez a sziget is ősszel a legszebb

Itt ismertem meg például az első csajomat 1987-ben.Ide jártunk le Lajos haverommal éjszakánként gyerekkorunkban amikor úgy szöktök ki otthonról egy jó kaland kedvéért.Számtalan strandolás,vizibiciklizés,kenuzás fűz ide.A halászcsárda amelyben szüleimmel jártam utoljára vagy 40 éve... Itt béreltünk ki egy szabadidő házat mikor a bátyám gyereke ballagot,ugyanitt volt egy nyugdíjas búcsúztatónk.Életem legnagyobb szerelmét is lehoztam ide,sok koncerten voltam itt.Na és persze a Gergővel megélt kalandok.Gergő távozása óta háromszor voltam itt,tehát az évenként egy alkalom.Pedig jó hely,szeretem is.Mindig szívesen jövök ide.Ezen keresztül vezet az út Gergő-szigetéhez is...Ez a mi kis szigeti történelmünk.A Szalki-sziget amely 2016-ban elnyerte az év dunai szigete címet is.Végül akkor álljon itt az a film amely a második túránk volt a déli végre:

Van,hogy tele a hócipő...

Június végére csak beáll a nyár,cseppet sem hiányzott...Forróságban a legkellemetlenebb a túrázás,ilyenkor az év ezen szakaszán kevesebb túránk is szokott lenni.Zsínorban nyolc hétvégén volt most túránk,így kicsit szokatlan most itthon lenni.De mint mondtam a mai napon legalábbis itt nálunk már forróság van.Az időt kitöltve nézegetem a turistaterkep.com oldalt,ennek segítségével szoktam eltervezni a következő túrákat,hiszen itt sok-sok útvonalba be is pillanthatok,vagy megnézhetek képeket egy-egy helyről.Ezek böngészése közben találtam egy érdekes képet.Megmutatom:

Hát ez meg mi?

Jelzett turistaút elkerítve,lezárva és magánterületnek nyílvánitva!Na ezektől kapok agyfaszt..Sajnos egyre több is több ilyennel találkozom túrázásaim alatt.Tavaly pl.amikor a Lívia-tavakhoz akartunk bemenni,egy kétajtós szekrény ki is zavart minket,holott a területen áthaladt a piros sáv jelzésű turistaút! Aztán az elhíresült háromszor is elbaszott németkéri túrán,amikor már úgy gondoltuk minden rendben,egy kerítés állta utunkat a jelzett turistaúton!Hasonló képen mint a fenti képen...Annyi,hogy az drótkerítés volt,így átbújtunk alatta,de feleslegesen...mert belevezett egy járhatatlan dzsungelbe...
A Kolon-tói túrán is...egyszer csak azt vettük észre,hogy mi vagyunk a tiltott területen,úgy,hogy azt észre sem lehetett venni,egyszerűen mentünk az úton,egyszer csak ott volt a kerítés...azon kivül pedig a jelzett út!Aztán a fenti kép...Itt már jártunk méghozzá a 2018-as év első túráján.

Jártunk már itt - 18 januárjában.Szerencsére a szántóföldre menve kikerülhető a kapu

Akkor onnan a messzeségből jöttünk,tehát az út amazon oldalán semmi sem jelezte,hogy ez magánterület.Amarról tehát akkor belehet jönni?Hogy is van ez?A Lívia-tavaknál is így van,a másik irányból szabad bejárás van.Akkor ezek a szarfaszú agyoniskolázottak miért nem az út minkét végéhez tesznek már kerítést?Egyáltalán,hogy s miként lehet jelzett turistaútakat lekeríteni és magánterületekké tenni?Egész héten ezen agyalgattam és hát jól fel is rántottam magamat ezen.Ezektől lassan már sehova sem lehet menni túrázni,hiszen nem csak ez a két-három eset van amiről tudnék még írni,hanem jóval több.Dühitő na.Vajon ezekről tud-e az aki kijelölte ezt jelzett turistaúttá?Na és látni azt is,hogy két jelzés is megy el itt...Szóval?

A Dumanetén vezető piros és "m" jelzésű út.Egy kapu van rajta ami magánterületet jelez...

A dunaföldvári Bottyán-sánchoz tervezgetem a túrát.Erre kell menni ahol ez a kapu is van.Most ha bemegyek,akkor sértek törvényt?Vagy mert jelzett az út akkor a kaput kikerülve mehetek azért?Jó lenne ha valami illetékes felvilágosítana...mert mondom szemből jövet semmi sem jelezte,hogy ez magánterület.Mit mondjak ha ide is elém áll majd egy kétajtós szekrény?Mert ez az amúgy Adonyból induló és az egész Dunamentén vezető jelzett út!A kapu természetesen kikerülhető,de ettől én még magánterületen leszek,ha ebből az irányból megyek.Mert akkor ezekszerint ha ellenkező irányból akkor nem.Érdekes ugye?

A Bottyán sánc,magánterületen áthaladva érhető el?

Dühömet aztán még tetézte a napokban egy másik dolog,Ugye volt 6 éve egy mecseki oldalam a közösségi oldalon,amelyen hiába voltak jó dologok megosztva,politika meg minden zavaró tényező nélkül,sajnos voltak olyan emberek akik így is támadták az oldalt,pedig annak már hatezer követője volt.Így aztán meg is szüntettem.A minap 6év után osztottam meg képeket egy mecseki illetőségű oldalon vagy csoportban.A Nyárádi kunyhó tragikus állapotára próbáltam felhívni a figyelmet.Rögtön belémálltak páran és osztották az észt.Hangsúlyozom semmi bántó nem volt a képeimben,de olyanokat írtak,hogy ez a hangnem itt nem megengedett.A másik tag meg: hát ha összedöl,akkor összedöl...a harmadik meg,hogy gyalogoljak többet,látok majd olyant is ami nem döl össze,hanem megújul...Ohh szóval én nem is értem az embereket....Mit mondthatnék erre?Töröltem a bejegyzésem és magam is a mecseki csoportból.

Ebben mi bántó van?

Aztán itt van a Zengő-kilátó esete.A helyiek a környéken és Pécsen élők,idáig egy normális kilátóért síránkoztak már évtizedek óta.Most megépült és nyakra-főre azon megy a duma,hogy milyen csúnya...Hát ennek a magyarjának már tényleg semmi sem jó?Szerintem klassz lett a kilátó,látható korábbi megosztásaimban,viszont én a héten most besokaltam kissé.Az ég mentsen ezektől az emberektől...Szóval a héten a szuper mecseki túra után ugymodd tele lett a hócipőm mindennel.

Harmadszorra sem értük el Németkért...

Gyakorlatilag egy év alatt harmadszor vágtunk neki a Németkéri túrának.Kétszer már alászaladtunk a dolgoknak,hiszen mindkétszer eltévedtünk és Németkért bizony egyszer sem értük el.
Az első ilyen túra tavaly áprilisban volt,erről ide kattíntva olvashatsz.A második pedig nincs két hete,amikor is szintén alaposan benéztük a túrát.Erről pedig itt lehet olvasni.Megmondom az őszintét,kurvára idegesített a dolog,hiszen mi nem szoktuk benézni így a dolgokat,nem volt szokásom korábban eltévedni.Úgy döntőttem adok még egy utolsó esélyt ennek a túrának.Úgy voltam vele,ha törik ha szakad,most elfogunk jutni Németkérre.Addig nem jövünk haza amíg ez nem sikerül.Nos itthon vagyok már,de Németkért ezúttal sem értük el.Igaz most nem tévedtünk el...

A korábban nem talált zöld jelzésű út

Alaposan odafigyelve vágtunk neki Zoli barátommal a túrának Dunaföldvárról.Most nem is tévesztettük el a zöld jelzést.Ráleltünk és mentünk rendben rajta.Az út helyenként nehezen járható volt a benőtt növényzet miatt.Ettől függetlenül rendben haladtunk végre a jó úton.A táj szép volt a levegő pedig rendkivül kellemesen friss.Május vége volt,de nyoma sem volt kánikulának,aminek azért nagyon örültünk.Hamarosan,Dunaföldvár után vagy 3,5km-re elértük az M6-os autópályát,amit most alulról kereszteztünk.Innen kezdett combosodni a táj.Tudtam nem soká jön az Oláh-völgyi tó ahol majd úgy gondoltam pihenünk és kajálunk.

Elérjük az M6-ost

A tóhoz érve egy sorompó fogadott (...) rajta egy tábla,kamrával és riasztóval őrzött terület.Ja és egy másik táblán,hogy "magánterület"...Hát ezen alaposan kiakadtam,a büdös buglis magyarja miatt már megint nem lehet megnézni egy szép dolgot...Érdekes mert tavaly még nem volt itt....Valamelyik jóképességű megvette a területet és kisajátitotta magának,megfosztva a vándort attól,hogy megnézzen egy szép természeti szépséget.Ebből kezd nagyon elegem lenni!Lassan már semmit nem lehet megnézni ebben az országban ezektől a nagytudásúaktól!Hiszen ha meglát ott akkor kizavar (lásd:Lívia-tavak) Így persze nem pihentünk meg itt.Legyen boldog a szarházija a tavával együtt!

Ennyit láttunk az Oláh-völgyi tóból

Az út innen már jól járható volt a táj pedig egyre szebb.Ám nem volt hol megpihenni és kajálni.Mentünk hát.Valóban gyönyörű volt a táj,erre mondjuk emlékeztem a tavalyi túráról.A Kerti kanális nevezetű csatorna kisért egy darabig az út bal oldalán,majd kereszteztük azt.Ezen a kis híd félén ami keresztezte a csatornát gondoltam azt,hogy akkor itt pihi és kaja.Ez is szép hely volt.Itt vált le a zöld jelzésből a zöld+ jelzésű út.Kicsit távolabb újabb tábla víritott.Na mondom egy újabb tiltás.Agyfaszt kapok ezektől gondoltam.Mivel nem láttam jól elővettem a távcsővet,így kitudtam olvasni a felíratot:"Természetvédelmi terület".Na legalább megnyugodtam,nem tiltás....

A táj szép mint az éden

Kaja és pihi után mentünk tovább a zöld jelzésen,minden rendben volt.Újabb szebbnél szebb tájak köszöntek szembe még itt a Mezőföldön is.A nyugat felé tartó út egyszercsak északnak forult és emelkedni kezdett.Felfelé mentünk,jól bírtuk.Mondjuk nagy dombokra erre azért nem kellett számítani.A domboldalak főleg kukoricával és búzával meg talán árpával voltak bevetve,amelyekben őzek ugráltak itt-ott.Továbbra is rendkivül kellemes volt a levegő,úgy tűnt minden rendben,ám egyszer...lővések dörrentek!

Nyugalom...

Tavaly ugyanitt amikor szemből jöttünk,szintén lövöldöztek.A tavalyi volt a durvább.Most kettőt lőttek,azt csend lett.Zolika fosott kissé,de mondtam megyünk tovább a jelzett úton,ott csak nem ér baj.Az út újra nyugatnak fordult be egy erdős részbe és a magaslatról megkezdte az ereszkedést lefelé a Gyűrűs-árokba.Újabb lövések dörrentek,újra kettő...Mi van,rítmusra lövőldöznek kettőt?Haladtunk az erdőben lefelé és olyan tíz percenként újra dörrent két lövés.Ezek aztán így tíz percenként ismétlődtek.Ki az aki minden tíz perceben lő kettőt és vajon mire?A magaslatról hallatszódtak a lövések,miközben mi leértünk a Gyűrűs-árokba.Valahogy azt éreztem ez itt már biztonságos.

Lefelé az erdőben a lövések árnyékában

A Gyűrűs-árok egy hosszú észak-dél irányű völgy volt.Az út észak-nyugat felöl hatolt be ide.Távolabb a magaslat egyes részeiről valóban úgy látszódott,hogy ez itt egy árok,de ugye völgy volt.Lényegében ugyanaz.Nem jártam még soha végig,de amennyire feltudtam becsülni,tán 1,5-2 km észak-dél irányban,a szélessége pedig 200 méter körüli lehetett.Ebbe a völgybe jött be több más út is a völgy külömböző pontjain.Ezek némelyike jelzett volt.Mi is búcsút vettünk a zöldtől és a piros+ -on mentünk tovább.

A Gyűrűs-árok

A piros+ nem ment végig a völgyön,egy ponton délebbre kiment belőle.Itt keletnek fordulva ismét emelkedés következett.Az út pedig szurdik szerűen vitt ki minket az amúgy nagyon szép völgyből.Itt már fáradtabbak voltunk,kicsit nehézkes volt felfelé haladni.Szerencsére most sem volt vészes az emelkedő.A lövéseket még mindig lehetett hallani,szerencsére már egyre távolabbról,de továbbra is tíz perces rendszerességgel.Már nem törödtünk vele különösebben.Mentünk a piros+ jelzésen most keletnek,azaz vissza Dunaföldvár irányába.Ám az út hamarosan délnek vette az irányt.Itt szúrtuk el az első németkéri túrán másodszor tavaly....

Szurdik vezet ki a Gyűrűs-árokból

Ott lenn a Gyűrűs-árok

Mentünk délnek tovább.Nem kellett sokat menni a piros+ -ról nyugat felé egy leágazás köszönt ránk,ez volt a piros jelzés.Erre kellett mennünk tovább.Egy sorompó alatt kellett átbújni,a piros meg bevezetett egy hangulatosnak tűnő erdőbe.Erre már nem jártunk ugye.Gondoltam ez a hangulatos út majd elvezet jó sokáig.Nyugodtan beszélgettünk útközben,az út jó volt a levegő továbbra is kellemes.Ám ez az idilli állapot nem tartott sokáig..egy kerités állta az utunkat a jelzett úton!Hát ez meg mi a fene?A drót keritést megemeltük és alatta üggyel-bajjal átbújtunk.Nem mentünk sokat újabb kerités állta utunkat.Ám azon túl járhatatlannak tűnt már a terep....Ezen is átbújtunk,de az út és a jelzés is elveszett,úgy tűnt mindörökre...

Kerítések,akadályok...

Megpróbáltunk araszolni előre a járhatatlan teljesen a növényekkel benőtt úton(?) ha ugyan az út volt az...Ám esélytelennek tűnt a dolog.Mentünk vagy száz métert,de sem út,sem jelzés nem volt.Nem lehetett tovább menni.Hiába próbálkoztam,képtelenség volt.Némi tanakodás után még jobbra benéztem az erdőbe,de ott sem volt jobb a helyzet.Nem volt más választásunk,visszafordultunk...Újabb kerités átbújások...irány vissza a piroson a hangulatos erdőben.Ismét alászaladtunk tehát.Úgy éreztem valami láthatatlan erő nem akarja,hogy elérjük Németkért...ki tudja miért...Tán Gergő óvott e módon valamitől,mert határozottan ezt éreztem,hogy az égből nem akarját,hogy sikerüljön ez a túra...Mi lehet Németkéren amitől óvnak?Csak ők tudják....

Ha virágos az út ne kérdezd hová visz...

Elfogadva az égiek akaratát tehát visszafelé vettük az irányt Dunaföldvárra,amely innen vagy 7-8km-re lehetett.
A vízkészletünk meg vészesen fogyott...Kicsit gyorsabb tempóba fogtunk.A piros+ -on vissza az elágazásig,de ott nem nyugatra a Gyűrűs-árok felé,hanem keletnek Dunaföldvár irányába fordultunk.Ez már jelzetlen út volt,ezen jöttünk tavaly.Az M6-ost most felülről kereszteztük.Itt fogyott el végleg a vízünk...Dunaföldvár a legközelebbi csap még 3,5-4 km-re volt...Mentünk,mi mást tehettünk.Egy idő után már nagyon szomjasak voltunk...

Messze még Dunaföldvár

Nagy nehezen értük el Dunaföldvárt,szinte teljesen kiszáradva...az első csapnál oltottuk szomjunkat,de az út túloldalán ott volt a lassan törzshelyünké váló Aranyfácán vendéglő.Irány be természetesen.Itt aztán ledöntöttünk egy jó hideg sört és megettünk egy fenséges babgulyást.Már semmi bajunk nem volt.Innen jó 1,5km volt a buszállomás,oda elsétáltunk és az egyik hazafelé induló busszal eljöttünk.Itthon még lenyomtunk egy újabb sört.Úgy döntöttünk a Németkéri túrát végleg ejtjük.Többé nem próbálkozunk vele.

Vajon miért nem akarták az égiek,hogy elérjük a falut,mitől óvtak...?

Túra Ferihegy körül

Hát elérkezett a nap,hogy meghódítsuk Ferihegyet is.A túra amelyet még Gergő talált ki 2018 novemberében,pár héttel a távozása előtt...Lelkes is volt az ötlettől,ami engem is belelkesített,olyannyira,hogy a túrát bevettük a 2019-as bakancslista naptárunkba.Aztán Gergő 2018 decemberében sajnos elment...az ötlet és a túra lehetősége pedig elveszni látszott...Ám sok máshoz hasonlóan megfogadtam,hogy egy szép napon feltámasztom ezt az ötletet és megcsinálom a túrát,hiszen ez is Gergő ötlete volt.Én meg szerettem őt annyira,hogy nem hagyom elveszni az ötleteit...Így bízva abban,hogyha már fizikai valójában nem lehetett velünk,a lelke most is elkisért a túrára,amelyre a 2020-as év Zoltán napjának reggelén vágtunk neki Zoli barátommal.

Végre eljutottam a Cargodombra!

Cargodomb,Spotterdomb....ugye a túra tervéről volt egy korábbi bejegyzésem amely a mai napig az egyik legnépszerűbb a blogban.Ideje volt ezekre eljutni.Az utazás sima volt,vonattal jöttünk,Kelenföldi és Köbánya-Kispesti átszállással.A második vonaton jófej volt a kalauz,kellemesen elbeszélgettünk vele,annélkül,hogy a jegyünket kérte volna.Kilenc óra magasságában érkeztünk meg a Szemeretelepi vasúti megállóhoz.Innen indult ez a túra.Nem volt éppen rossz idő,de nem volt olyan jó mint amilyennek jósolták.Rögtön a közelben már láttuk,hogy száll fel egy repülő.Megkapó látvány volt és nem semmi zaj.Elindultunk hát mindezt közelebbről is megnézni.Az Ingló utcán mentünk végig,ez egy az egyben odavisz a már emlitett Cargodombra.Innen lehet a legjobban látni a felszálló gépeket.Legalábbis azthittük,mert aztán sok helyen a továbbiakban remekül láttuk ugyanezt.

Remek szórakozás volt nézni a felszálló gépeket

Maga a domb egy picinyke bucka volt inkább mint domb,de valóban jó innen a rálátás a repülötér felszálló pályájára.Úgy tűnt azonban kifogtunk egy "adás szünetet",mert nem akaródzott felszállni egy gépnek sem hosszú percekig.Szerencsére aztán beindultak!Lenyügőzöen izgalmas látvány volt a felszálló gépek látványa.Csodáltuk is vagy félórán át.Ekkor gondoltuk úgy,hogy akkor nekiállunk körbejárni a repülőteret.A terv szerint észak felé indulunk el,majd követjük az utat a reptéri kerités mellett amig van út.Majd letérünk valahol a közeli Merzse mocsarat megnézni és onnan jövünk vissza a reptérhez.Majd a déli végében megcsodáljuk a leszálló gépeket is és elnézünk a Spotterdombra természetesen.Ha jut idő akkor meg még benézünk az Aero parkba a repülőmúzeumba.Indultunk hát északnak.

Jól járható út a kerités mellett

Úgy tűnt a repülöteret körülölelő kerités mellett végig jól járható út van.Ám mivel még nem jártunk itt azt sem tudtuk lehet-e erre menni.Autók-rendészek járöröztek odabenn a reptéri utakon és kivolt írva vagy száz méterenként,hogy fegyverrel és kamerával őrzött terület...De gondoltam azért van a kerités,hogy addig lehet menni,azon belül nem.Aztán láttuk,hogy mások is járnak erre,így akkor mentünk mi is.Egy erdőbe ért be a kerités és az út is amely valóban körül ölelte a repülőteret.Ugye bár én a Ferihegy címet adtam a bejegyzésnek,de tudom én is,hogy már Liszt Ferenc repülőtérnek nevezik.Ferihegy a régi neve volt,de bennem inkább ez maradt meg,Sima jól járható volt az út.

Tovább a kerítés mentén

A reptér északi végébe érve láttuk,hogy a fejünk felett húznak el a felszálló gépek.Örületes,félelmetes,izgalmas látvány volt!Rendkivül élveztük!Továbbra is jól járható volt az út a kerités mellett.Egy ponton közelebb jött hozzánk a rendész autóval a kerités túloldalán.Nagyon nézett,de nem szólt.Aztán ment tovább.A reptér keleti oldalán bandukoltunk már még mindig a kerités mellett.Lovasok jöttek szembe,egy lovarda volt itt,alighanem onnan jöhettek.Annak udvarán pedig egy fürdökádat(!) véltünk felfedezni.

Egy fotó a keritésnél

Fürdökádak keresztezik utunkat...

Eljött az idő,hogy kicsit eljöjjünk a keritéstől.A Ferihegyi útra majd az Orgovány dülőre tértünk le.Ugye elözöleg én felmértem a dolgokat,hogyan és merre kell majd menni.Aztán az Orgovány dülő visszavitt a kerités mellé és egy darabig ez volt az az út éppen amely a kerités mellett haladt.Persze aztán kissé már eltávolodott onnan és egy nagy rétre értünk ki.Itt főleg kutyások voltak és arébb szintén egy lovardát láttunk.Közben csak-csak visszatértünk a keritéshez,ahol kicsit távolabb a reptér radarjára lettünk figyelmesek amely persze éppen üzemelt is.

A radarnál

Itt kajáltunk (állva) mert már meglehetősen éhesek voltunk.Ezután aztán tényleg magára hagytuk a keritést és eltávolodtunk onnan.Be jó egy kilométerre a reptértől a Merzse mocsár erdejébe vitt az utunk.Itt ha nagy nehezen is,de feltűntek az első turistajelzések ezen a túrán.A piros+ kellett nekünk,ez visz el a mocsárhoz és a kilátóhoz.Délnek tartottunk immár.Előzetes felméréseim szerint a kilátóhoz egy balra tartó leágazás vezetett.Igy rögtön az elsőnél letértünk.Ám kilátónak nyoma sem volt.Bár a táj szép volt,most nem ez volt a célunk.Útba igazitottak ketten is,de csak nem leltük meg a kilátót.

A Merzse mocsár erdejében

Rájöttünk nem itt kellett volna letérnünk.Visszamentünk hát a piros+-ra és mentünk tovább dél felé.Egyszer csak valóban ott volt a kilátó.A fából készült épíitmény szerencsére meglehetősen jó állapotban volt.Ugye utolsó kilátós élményünk döbbenetes volt (a Szent László kilátó a Gödöllöi-dombságban),ez azonban kiváló állapotúnak bizonyúlt.Ennek örültem.Felmentünk persze és körbenéztük milyen is ez a mocsár.Némileg a Kolon-tóra emlékeztetett,mintha annak egy kicsinyitett mása lenne.Ettől függetlenül igen szép volt,gazdag élővilággal.

A kilátó

A Merzse mocsár

Kigyönyörködtük magunkat itt,majd indultunk vissza a reptérhez.Nem azon az uton amelyen jöttünk hanem egy másikon.Sokkal egyszerűbb volt visszatalálni,mint ide.Így hamar ott voltunk újra szeretett keritésünknél.Itt már a leszálló gépeket lehetett látni,de még kicsit odébb voltak.Ismét a kerités mellett haladtunk.Egy végtelennek tünő egyenesnek tűnt az út.Ahogy haladtunk előre egyre jobban lehetett látni a leszállásokat is.Nagyon jó látvány volt ez is.Láttuk,hogy minden gép szépen rendben leszáll.

Végtelennek tünő egyenes

Mielőtt a déli végpontra értünk volna,egy elkeritett rész akadályozott a további haladásban.Így elkellett jönnünk a keritéstől és rálelni egy megkerülő lehetőségre.Szerencsére ez pofon egyszerű volt.Jól járható út kerülte meg a lezárt,elkeritett részt.Azt megkerülve egy gömbre lettünk figyelmesek.Nem tudtuk ez milyen építmény lehet,mi célt szolgálhat.Én valami víztorony félének gondoltam itt a leszálló pálya szomszédságában.Ha valamelyik gép esetleg bajba keveredne,akkor innen (is?) nyerhetnek vízet a tűzoltók.

A gömb

Elértük a déli véget.Itt kezdtek izgalmassá válni a dolgok.Ugyanis a leszálló gépek közvetlenül a fejünk felett húztak el.Meglehetősen sokan voltak itt!Sokakat érdekelt ez a látvány.Roppant izgalmas volt,látványos és félelmetes.De minden gép rendben leszállt!Egy kerek órát elnézelödtünk itt.Ezalatt nagyjából tizenöt gép biztosan leszállt.Sokat videóztunk és fotóztunk itt.Talán ez a hely jobb volt mint a Cargo meg a Spotterdomb!Ekkor már benne voltunk a délutánba,gondoltam a repülőgépmúzeumra nem fog idő jutni,de a fene bánta.Remekül elvoltunk itt.Istenem Gergő mennyire élvezte volna...

Jönnek a gépek

Zolika is fotózza

Repülő show

Tovább menve egy csatorna okozott kellemetlenséget,pontosabban kettő.Az út a csatorna azon oldalán ment amelyről átkellett volna mennünk a túlpartra,hisz arra volt a Spotterdomb.Ám sehol sem volt átjáró és egy kicsit széles volt ahhoz,hogy csak úgy átugorjunk.Mivel sokadjára sem találtunk átkelőt,úgy döntöttünk átmászunk.Az egyik helyen voltak benne különféle úszadékok,azokon átlehetett menni.Üggyel-bajjal,de sikerült is átkelni.Az öröm azonban nem tartott sokáig mert a túlparton erre a csatornára merőlegesen folyó vízhozam újra az utunkat állta.Ezen sem volt átkelő és ezen mivel szélesebb volt az átmászás is esélytelen volt.

Zolika ül a fűben helyett a padon a Spotterdombon

Végül aztán akadt egy átkelő,pont az az út amely a Spotterdombhoz vezetett.Mindenképp elakartam érni ezt a helyet,hiszen Gergő álma volt ide eljutni.Most vele a szívemben sikerült egy megvalósítani.Némi tömeg volt a Spotterdombon,de azért kitünően lehetett látni innen is a leszállásokat.Sőt itt padok is akadtak.Mivel már rendgeteg leszállást láttunk a déli végben és kissé sokan voltak itt,nem időztünk sok időt.A látvány persze innen is klassz volt.Nagyjából azért 15 percet itt is elidőztünk,majd mentünk a végkifejlet felé a terminárhoz.Persze oda nem aakrtunk bemenni.

Az út a Spotterdombtól észak...

...és dél felé

Egy kissé sáros út vezetett a sztyeppén át a terminál felé.Kezdett a nap lemenni.Nem gondoltuk,hogy szinte egész nap betart ez a túra.Jó persze egy órát elbohóckodtunk a déli végben és máshol is el-el időztünk.Végül is odaértünk a terminálokhoz.Óriási forgalom volt erre...elképesztő mennyiségű taxival.Mivel már messziről viritott,a lemenő nap fényében odaértünk az Aero parkhoz ami ekkor már természetesen zárva volt.Kivülről csodáltuk meg a repülőgép csodákat.No sebaj,majd egyszer talán még visszatérünk.Itt fejeztük be a túrát.

Az Aero park

Megvártuk a 200E jelzésű buszt,ezzel visszatudtunk menni a Népligeti buszállomásra,onnan pedig egy gyorsjárattal simán és könnyen hazaértünk.Hát mit mondjak?Klassz volt.Remélem Gergőkém lelke velem volt,mert ez az ő túrája volt.Remélem,hogy hozzá méltó módon tudtuk teljesiteni.Jól éreztük magunkat.

Amikor rongáltunk...

Mert ilyen is volt...no persze nem szándékosan,egyszerűen így alakult.Két ilyen eset jut eszembe Gergővel való közös túrázásaink alatt,ennek a kettőnek a sztoriját próbálom most leírni.Az érdekes az,hogy a két eset lényegében egy hónap alatt történt.2016 decemberében,kerek két évvel Gergő távozása előtt... Apostagra túráztunk innen helyből indulva.Sokszor jártunk már azon az útvonalon ami Apostagra vezetett,így próbáltuk egy kicsit kombinálni,egy kicsit másképp csinálni mint korábban,hisz film is készült a túráról.Érintettünk olyan érdekességeket itt a közelben mint a Csövek-völgye.Éppen innen nem tértünk vissza a jelzett útra,hanem kimentünk a helyi ipartelepek felé.Egy tömegsporttelepre vezetett be az út a völgyből kiérve.Ami az utca fronton persze elvolt keritve.Hátulról amerről jöttünk szabad volt a bejárás.

A kép illusztráció!De valami ilyesmi kárt okoztunk mi is...

Az utcafronton végig kerités volt és egy kapu.Ami meg zárva volt...Na hát most hogyan jutunk innen ki?Nem volt más választásunk mint keritést mászni.A kapu magas volt,ott nem lehetett.Ám mellette alacsonynak tűnt a keritést.Gondoltam akkor megpróbáljuk itt.Én mentem elöre Gergő utánam.Igen ám,de maga a kerités ami drótkerités volt,nem igazán bírta el a súlyom.Meg-meg rogyott alattam,behajlott annál durvábban mint ahogy a fenti képen van...na de átjutottam!Gergőnek innen már szinte gyerekjáték volt a dolog.Ám a keritésbe kétségtelenül kárt tettünk...Müvünk azóta is ott van!Több mint két év telt el és a kerítés ugyanolyan ott ahogy mi hagytuk...Nem fényképezem le,nem mutatom meg,nehogy valaki még itt rám verje a dolgot azt fizethetek.Azért olyan durva kár nem keletkezett,na és nem volt szándékos...

A másik eset Csillebércen történt 2017 januárjában,a Sorrento sziklás túránkon.Beérve Csillebércre egy érdekes táblát láttunk.Lényegébe egy útba igazitó tábla volt,amely pont azt az irányt mutatta amerre nekünk kellett volna menni és hát épp segítség kellett mert nem találtuk a jelzést.Azaz csak mutatta volna...ugyanis az útirányt jelző táblára rászögeltek egy másik táblát ami egy turista szállást hírdetett.Hát nem is tudom miért,ma sem tudok rá megfelelő magyarázatot adni,de rendesen elkapott ez miatt az ideg...Mégis,hogy gondolják,hogy éppen egy útjelzést takarnak el egy másik táblával?Elkezdtük feszegetni a táblát,hisz az alatta levőnek így csak egy kis része látszodott...és megakartam győzödni róla,merre is kell mennünk.A nagy feszegetésnek az lett a vége,hogy a felső táblának egy jókora darabját letörtük...

Valami ilyesmi volt...

Meglátva alkotásunk persze iszkoltunk onnan,szerencsére nem látta senki mit műveltünk.Nem igazán volt szándékos ez sem persze,egyszerüen csak megakartam nézni az alatta lévő táblán merre is kell mennünk...Persze szó se róla,amikor megláttam ezt, az ideg az elkapott.Ez nem volt jellemző rám,miként az sem,hogy mi rongálunk.Azthiszem ezen a két eseten kivül nem is volt más rongálos esetünk.Végül is minden embernek vannak örült dolgai amit később nem tud mire vélni...Ez így alakult,kompenzáltuk azzal később is,hogy sok jó dolgot is tettünk.Ma már ez is egy kaland,egy sztrori,amikor is a Gergővel való élményekre gondolok vissza,akkor be-be ugrik olyan dolog is amikre a hétköznapokon úgy nem gondolok...