Ahogy minden év február vége táján,úgy most is sor került a környék legjelentősebb,leghírnevesebb teljesítménytúrájára a Dunán innen,Dunán túlra.A túrára már január elején elő lehetett nevezni.Ezt meg is tettük.Úgy állt a dolog,hogy rajtam és Zolikán kívül eljön majd Manó és a Tizedes barátunk is.Sőt Judit is jelezte részvételét a túrán.Ebből aztán annyi lett,hogy én,Zolika és a Tizedes eljött.Manó barátunk egyéb elfoglaltságai miatt lemondta,Judit pedig valami csoportot választott helyettünk.Na,de így sem unatkoztunk!Mínusz öt fokban,de napos időben indultam el Zolika háza elé.Most ott találkoztunk.Innen mentünk aztán a közeli volt Gárdonyi iskolának az aulájában.Itt lehetett leszurkolni a nevezési díjat.Itt csatlakozott hozzánk a Tizedes barátunk.Úgy tűnt kevesebben vagyunk mint az előző években.Buszra szálltunk és a különjárat aztán kivitt minket az adonyi Vízi fogadóhoz.Ahogy mindig most is innen indult a teljesítménytúra 20km-es távja.A busz tele volt és az emberek 90% leszállt itt,a jármű meg ment tovább és vitte a 30 és az 50km-sek rajtjához az embereket.Hár nem sokan maradtak a buszon,de gondolom 2-3 vagy akár négyszer is fordult a busz.
Az első pecsételésnél még alapos tömeg volt
Nem volt más dolgunk mint ráállni a piros jelzésre és ezen menni szinte végig.Hat ellenörzőpont várt ránk a 20 km-es táv alatt,ami valójában valamivel több mint 20km,egészen pontosan 21,6km,várható volt,hogy lesznek némi kimozdulásaink az eredeti útvonalról így 22km-nek ítéltem meg a valós távunkat.A tömeg zutty és megszállta a piros jelzésű turistaútat amely itt a szépséges Szent Mihály erdőn keresztül vezetett.Az erdőt mi még 2016-ban fedeztük fel Gergővel és már akkor áradoztunk róla.Most itt az eleje lehangoló volt,alapos fa ritkitást végeztek ugyanis az illetékesek.Tizedesnek mondtam ha úgy gondolja menjen előre,mert mi elleszünk itt a videózással meg a fotózással a tömeg végén.Így ahogy mindig most is fokozatosan engedtük magunk elé őket.Az erdő szerencsére most is kezdett fokról fokra szebb és szebb lenni.Az első ellenörzőpont itt volt 900 méterre itt még tömeg volt,majd ezután kezdtünk fokozatosan lemaradozni.
Még látni a Tizedest aztán már alaposan lemaradtunk
Fokozatosan kezdett melegedni az idő is.Az erdő közepén úgy éreztük már nincs fagy,azonban félő volt,hogy a közelmúlti erős fagyok miatt a hóvirág tengerből most nem sokat látunk.Sajnos így is lett.Bár az erdő próbálta most is a legszebbik arcát mutatni felén a hóvirágok még most kezdtek csak kikukucskálni a földből,így az előző évek látványvilága most elmaradt.Talán egy két hét múlva érdemes lenne újra kijönni.. Mentünk a piroson immár alaposan (legalábbis így gondoltuk) lemaradva a tömegtől és a Tizedestől.A gyönyörű erdei szakasz két kilométeres és alighanem ez ennek a túrának a legszebbik része.Az erdő után kiértünk Kulcs utcáira és kezdetét vette ennek a túrának a legkellemetlenebb szakasza a betonos utcákon a 4km hosszú Kulcs településen át.Szerencsére annak viszonylag szép részein.Ám így is sok helyen unalmas volt ez a szakasz,pár helyen voltak remek kilátásaink a most fantasztikus kékben pompázó Dunára.Volt a faluban is egy ellenörzőpontunk.
A csodás Szent Mihály erdő
Jól járható utak az erdőben
Kulcson keresztül már nem annyira kellemes
Nagyon sokára értek véget Kulcs utcái mire végre megkezdtünk ereszkedésünket le a kéklő Dunához.Leréve itt volt a harmadik ellenőrzés és itt kaptunk almát is.Nem tudom honnan hozzák ezek az almát,de minden évben ez a világ legfinomabb almája.Nem értem,hogy csinálják de nagy-nagy piros pont!A pecsételés után lementünk a közeli Dunához amely most a legszebbik arcát mutatta.Itt persze a víz mellett kissé hidegebb és szelesebb volt az idő,de a fene bánta.Kigyönyörködve mentünk vissza a pirosra és folytattuk a túrát dél felé Dunaújváros irányába.Még egy befagyott kis öböl szolgált látnivalóul.Eszembe jutott,hogy itt jártunk Gergővel még a kezdet kezdetén...Aztán végérvényesen elhagytuk Kulcs területét és kiértünk az enyhén dombos,de csak egyik irányba tájra Kulcs és Rácalmás között.A nap istenien sütött de itt-ott élénk szél támadt fel.
A Dunánál
Kulcs és Rácalmás között
Pár helyen dagonyás volt az út,de innen már gyerekjáték volt elérni Rácalmást,legalábbis könnyebb mint átszelni Kulcs utcáit.Egy pontnál mellénk szegődött a Rácalmási Kis Duna is,így a táj roppant kellemes volt.Elérve a Rácalmási-szigetre vezető Kis-Duna hídat,azt most sem hagytuk ki,felmetünk rá a pazar kilátást most is megcsodálni.Innen aztán 200 méterre volt a következő ellenőrzés,itt sütiket adtak plusszba.Ugye aztán már tavaly észrevettük,hogy a piros jelzést innen felvitték - ki tudja miért - Rácalmás Ófalui részébe,különösebb értelem és látnivaló nélkül.Tavaly arra mentünk,most úgy döntöttünk maradunk a régi (az eredeti) piros nyomvonalán a Kis-Duna mellett.Megítélésünk szerint egy sokkal kellemesebb szakasz volt.Csinálták ugyan itt a bicikliútat,de ettől még remekül lehetett közlekedni.Az Ófalu elején futott össze újra a régi és az új nyomvonal.
A Rácalmási Kis Duna a hídról
A régi piros nyomvonala
A piros Rácalmás és Dunaújváros között több kellemetlenséget is tartogatott.Először is a teljes szakaszt lebetonozták már a régi turistaút hangulata így tovatűnt.Ennél nagyobb kellemetlenségnek tűnt,hogy az út melletti gyönyörű ártéri erdőt teljesen tarra vágták...Ez egyszeriben felháborított és elkeserített.Mintha a lelkemből vágtak volna le egy jelentős darabot.Ebben az erdőben volt lényegében Gergő legelső túrája....és sokat túráztunk itt az évek alatt.Most mindez semmivé vált!Űgy látszik,hogy ezen a mocskos undoríító aljadék világon már mindent meglehet tenni.Hát ezt jobb lett volna nem látni...Az út viszont erre vezetett.Lassan aztán átléptük Dunaújváros határát kicsivel később pedig lekellett térni a piros+ jelzésre amely bevitt a Szalki-szigetre.Itt volt az ötödik ellenőrzés.
Tarra vágott erdő...
Volt egy szép erdőnk...
A Szalki-szigetre vezető kishíd nagy kedvencem
A kis zsiliphídon amelyet a szeptemberi árvíz teljesen ellepett mentünk be a szigetre.A piros+ megkerülve a helyi kempinget vezetett a Duna főága mellé,itt volt a következő ellenőrzés,de itt már nem kaptunk semmit.Közben azért hiába maradtunk le a tömegtől a Szent Mihály erdőben annak jelentős részét útközben megelőztük.Talán a lelkesedésünk,vagy talán az erejük hagyott alább.Tizedest viszont nem előztük meg,telefonált,hogy a következő ellenörzőpontnál bevár minket,van pálinka!Erre a jó hírre aztán megszaporáztuk lépteinket és könnyedén kiértünk a Szalki-szigetre,a piros+ visszavezetett a piros jelzésre.Ez kicsit felvitt Dunaújváros Pentele városrészébe,de tényleg csak kicsit.A gumiszervíz mellett volt a következő,egyben utolsó ellenőrzés.És valóban volt pálinka!
A Szalki-szigetnél
Itt lehetett választani mit kapunk,mi természetesen a pálinka mellett döntöttünk amely kifejezetten jó volt.Nagyjából valamivel több mint egy kilométer volt hátra.Innen felvitt a jelzés a Rác templomhoz.Hát itt is jártunk párszor...Innen pedig kis lejövetel után felvitt a Pentelei fensíkra,azaz a városba.A víztorony mellett volt az iskola kétszáz méterre,oda kellett még felkapaszkodni.Nem volt nehéz csak a pálinka kissé megizzasztott,de végül sikeresen megérkeztünk a Gárdonyi iskola aulájába.Itt végződött a buli.Leigazolva az itinert merkaptuk az emléklapot és a jelvényt.Aztán lehetett enni amennyi belünkfért tetszés szerint,zsíros,májkrémes vagy lekváros kenyeret.Hát párat elpusztitottunk!
A Rác templom Dunaújvárosban
Rendes volt Lacitól,hogy bevárt minket
Tizedes aztán elköszönt,jött a helyijárata,ő meg a város egy távolabbi pontján lakik.Aztán pedig mi is elindultunk hazafelé.Hát ahogy minden évben ez most is remek buli volt!Hidegebb volt mint az elmúlt években (azért nem vészesen),de jóval tisztább naposabb idő is egyben.
Ahogy mondtam most 22km-t mentünk az év negyedik túráján.Így összesítésben 54 kilométernél tartunk,ez pedig 13.5 km/túra átlagot jelent.
Ez volt a tél utolsó bulija,a közepes december és a gyatra január után egy remek februárt zártunk,a téli összefoglaló majd a napokban várható,mintahogy majd az ártéri erdőnek is szentelek majd egy búcsúbejegyzést...
Sajnos úgy alakult,hogy az erre a hétvégére tervezett mecseki túrára nem tudtuk elmenni.Ismét komoly megélhetési nehézségekkel küzdünk,én is,Zolika is.Így nem vállaltuk most be a költségekkel járó túrát.Viszont ez már a sokadik hét volt,hogy nem mozdultunk ki,kezdett az agyamra menni az itthonlét.Nehézségek okán,mindenképp valami közeli lehetőségen törtem egyre a fejem.Aztán kapóra jött a Dunán a napokban levonuló komoly árhullám.Utoljára 2013-ban volt itt nagyobb árvíz,akkor sokat nem láttam belőle.Így úgy gondoltam akkor lemegyünk a Duna mellé és megyünk ameddig a víz engedi.Spontán ötlet volt,még szombat reggel felvettem Zolikával a kapcsolatot,volna-e kedve eljönni.Volt neki,de ha nem jött volna,akkor egyedül is belevágtam volna,mert kellett már a mozgás.Spontán ötlet alapján terveztem meg az útvonalat is.
A szánkópálya ahol egykor nagyon jó volt...
A helyi stadionnál kezdtünk,majd a közelben ereszkedtünk le a Dunához.Ugye a város maga fenn van a Duna felett 100-110 méter magasan,így a Dunához egy dombon kell leereszkedni.Ez egy nagyon kellemes parkos,arborétum szerű része a városnak.Erre mentünk most is.Érintettük azt a szánkó pályát is ahol rengeteget szánkóztam Gergővel a régi szép időkben.A helyi kikötő öbölhöz értünk el,ahol szemmel láthatóan már kiöntött a Duna.Nem volt akkora az áradás első látásra mint 2013-ban,de azért elég nagy volt.Egy kutyus mindenesetre boldogan rohangált a vízben.Rajtunk kivül is rengeteg volt a katasztrófa turista.Az öböl egy daraig aztán úgy tűnt,hogy még éppen a medrében maradt,majd arébb aztán látható volt,hogy teljesen ellepte a víz melletti utat.Erre tartottunk mi is.Úgy terveztük bemegyünk a Szalki-szigetre amelyre még jóval arébb lehetett csak bemenni.
Bizony kiöntött a Duna nálunk is
A dunaújvárosi kikötő
Egy ponton túl nem is tudtunk tovább menni az öböl mellett,beljebb kellett mennünk a siklói útra.Ott ballagtunk tovább.Rövidesen elértük a kis Szent István hídat.Alatta haladt a város egyik patakja.Az normál időben olyan mint egy kis erecske.Most viszont tele volt vízzel.Itt már amúgy a piros jelzésű turistaúton haladtunk,amelyen mentünk is volna tovább a Horgász bisztró és a csónakház mellett.De arra már nem lehetett menni,mert elöntött ott mindent a víz.Így kerülnünk kellett kicsit.Közben egy kávézó került útba,ha már így alakult be is ültünk egy kávéra.Ezt letudván mentünk be a Szalki-szigetre.Az szigetre bevezető út teljesen rendbe volt,ezt nem lepte el a víz.Noha láttuk,hogy a Szabadstrand-öböl is csurig van vízzel.
Hát erre nem lehet tovább menni!
Újabb patak amely folyóvá duzzadt
Beérve a szigetre aztán láttuk,hogy a helyi szabadstrand már teljesen víz alatt van.Víz alatt volt szinte a sziget teljes északi része.A kemping a szinpad és minden....Itt ez már brutálisnak tűnt!Mentünk arébb a halászcsárda felé.Láttuk,hogy a halászcsárdának nincs baja.A nagy Duna víz ugyan már közel volt hozzá,de a csárda még nem esett el.Közben egy rendörautó tévedt mellénk és megkértek hagyjuk el a területet,mert ez már itt katasztrófa védelmi terület.Nem ellenkeztünk.Így jöttünk ki a szigetről.A lényeget láttuk.Mentünk vissza a piros jelzésre és elindultunk Rácalmásra.Úgy terveztük elmegyünk a szigetre bevezető hídig,azt meglátjuk a Rácalmási-szigetre belehet-e menni...
A Szalki-sziget északi része elesett!
A helyi szabadstrand...
Mi is itt voltunk!
A piros jelzésű út kicsit feljebb volt a víz szintjétől,itt nem fenyegette,hogy eléri a víz.Persze arébb kicsivel már az úton volt a víz...ott elérte az út a vízszintet...Láttuk,pontosabban nem láttuk,hogy a kis zsiliphíd is víz alatt volt.Ugye onnan van a legszebb kilátás a vízre,sok képem készült már ott.A piros jelzésű út a következő 1 kilométeren teljesen rendben volt.Ekerülte a víz!Aztán elérve a Rácalmási üdülőövezetet,a jelzés letért az ártéri erdő mellé.Számtalan túránk vezetett már erre.Ezerszer jártam itt.Most azonban nem lehetett továbbmenni!Az alsó út az erdő mellett teljesen víz alatt volt mint 2013-ban!
Az út itt véget ért...
Csónakkal lehet továbbmenni!
A felső úttal meg az volt a baj,hogy az egy zsákutca volt.Így a Rácalmás projekt eddig tartott.Mivel továbbmenni nem lehetett,így nem volt más választásunk mint visszafordulni.Vissza irányba még benéztünk oda ahol a zsiliphídnak kellett volna lennie,de itt is már mindent ellepett a víz.A híd valahol a víz alatt lehetett...Más nem maradt már.Sokmindent láttunk így is.Visszaindultunk a városba felkapaszkodva a Dunaparti domboldalon,majd a helyi Robinson kocsmában pihentük ki a túra fáradalmait kellemes sörözéssel egybekötve.Aztán hazafelé még benéztünk a Kádár-völgybe,erről majd írok mert nem várt kellemes meglepetés ért! Ennyi volt akkor az árvízi túra.
A Szabadstrand-öböl
Na ez egy be nem tervezett túra volt.Ami meglepő,hogy igy is mentünk kb.15 kilométert minden keveréssel együtt.Láttuk a lényeget.A szigetre az utolsó pillanatban mentünk be,mert ahogy jöttünk visszafelé pont akkor zárták le és már nem lehetett bemenni!Közben mikor írom ezeket a sorokat,a tetőzés már lezajlott és megezdődött az apadás!
Ezt is bevesszük a túrák sorába,így ez volt az év 17.túrája és a mostani 15 kilométerrel tartunk összeségében 248 kilométernél,ez pedig 14.58 km/túra átlagot jelent.Mondanám,hogy jó volt,de ez mégis egy katasztrófa helyzetnem minősült.Reméljük hamarosan helyreáll a rend!
Úgy alakultak az utóbbi napok,hogy "kényszer" szabadságra voltam ítélve,ami azzal párosult,hogy nem nagyon mozdulhattam ki kerek tíz napig.Persze azért valamennyire igen,de annyira nem,hogy legalább egy környékbeli túrára beruházzak.Őszintén szólva,ez kezdett az agyamra menni és egyre inkább elhatalmaskodott rajtam a bezártság érzés.Éreztem ki kell mozdulnom legalább egy minimális alkalomra,mert úgy tűnt ebből baj lesz more...A szabadság idő utolsó előtti napján adódott egy kimozdulási lehetőség.Éltem vele.Tervezgettem én a napokban különféle környékbeli túrákat,de végül aztán egy helyi spontán hiánypotló túra mellett döntöttem.Most nem számíthattam senkire így egyedül vágtam neki.Úgy terveztem itt a városban lemegyek a helyi Szalki-szigetre majd elmegyek a Macskalyukig,arra a helyre ahol a dunai holtágak és szigetek találkoznak.Ez így is nagyságrendileg egy 10 kilométeres túrát ígért,még úgy is,hogy nem itthonról indultam.
Ott a vihar a szomszédban
Helyi járatos busszal mentem ki a város fő víztornyához.Innen indítottam a túrát.Szinte azonnal rátértem még a felső-Dunaparton a piros jelzésű turistaútra.Ez az az út amely Adonytól vezet Paksig,de lehet még tovább.Mikor indultam a buszhoz otthon napfényes szép idő volt,de mire ide értem a piros jelzésre elkezdett dörögni az ég.Dél-kelet felé nézve láttam a viharzónát és,hogy odaát az Alföldön esik az eső...reménykedtem benne,nem erre fújja a szél mifelénk a vihart.Mentem tovább,hamar leértem Dunapentelére a piroson.Itt egy rövidebb út kedvéért letértem róla,de aztán visszatértem rá,csak,hogy újra letérhessek róla.
A hídnál úgy tűnt elkap a vihar
Egy patak felett akartam éppen átmenni egy kisebb hídon amikor már felettem dörgött meg az ég.Nem ijesztett meg,mentem tovább és elértem a Szalki-szigetre bevezető piros+ jelzést,de mielőtt rátértem volna,lementem a szemközti Szabadstrand-öbölhöz.Sajnos mindenhol voltak horgászok így a jó helyek ugrottak.Azért találtam egy helyet,de ekkora már úgy besötétedett,hogy esélytelen volt jó fotókat készítenem az én müszereimmel...azért lőttem pár képet,majd a piros+ jelzésen a Százlábú-hídon át behatoltam a szigetre.Rögtön egy megállóba kellett beállnom,mert rájött az eső is.Szerencsére amilyen gyorsan jött,olyan gyorsan ment!Így mentem tovább.A piros+ jelzésen szándékoztam körüljárni a sziget északi részét.A délire Gergő nélkül egyedül nem akartam menni,mert az más kávéház.
Kissé sötét van az öbölnél,nem is készülnek használható fotók
Ám mielőtt nekivágtam volna az északi résznek,tettem egy kitérőt.Méghozzá az egykori kompállomás és a helyi dunai temetkezési hely felé.Itt búcsúztattuk 22-ben a sógoromat és szorták a hamvait a Dunába...A kompállomás pedig már csak a múlté,itt 15 éve nem jár már komp,mióta a Pentele-híd megépült.Ezeket megnézve tértem vissza a piros+ jelzésre és mentem körbe a sziget északi részén.Itt-ott kis családok főztek erre,akik persze autóval jöttek be a sziget legrejtettebb részeire is,mert tíz métert sem tudtak gyalogolni...Szerencsére az észak-keleti csücsöknél nem volt senki,így lemehettem a környék egyik legszebb helyére.Ám még mindig nem volt jó idő,itt sem számíthattam csúcsfotókra.Itt nyílt kilátás a Dunára észak felé és a holtágakra valamint a szigetekre,elsősorban a szemközti Jónás-szigetre,amit még régen csak Első-szigetnek hívtunk Gergővel.
A holtág és a Jónás-sziget,volt olyan,hogy arra túráztunk.Most nem lehetett arra menni.
Arra benn túráztunk párszor Gergővel a régi szép időkben...amikor még itt volt velem Gergő és annyira alacsony volt a vízállás,hogy száraz lábbal betudtunk hatolni a környék szigetvilágába...Most ez lehetetlenség volt,igen magas volt a Duna vízállása.De majd lesznek még olyan idők amikor száraz lesz itt a környék,akkor majd újra eljövök erre is.Na,de most visszatértem a piros+ jelzésre amely a helyi kemping mellett haladt el,itt is főzöcskéztek a kis családok,persze mindenhol állt legalább egy kocsi is...Közelítettem a sziget észak-nyugati sarkához,ott volt a szigetről kivezető zsiliphíd.Ezen ment át a piros+ jelzés is.Ez az egyik kedvenc helyem a városban,hiszen rendkivül békés,nyugtató hatású kilátás van a hídról.Szerencsére nem volt itt senki,meg is álltam kicsi léleknyugtatásra.
A zsiliphíd
A kilátás
Állok a hídon...
A híd után a piros+ "kivezető" szakaszán mentem amely pár méter után visszatért a piros jelzésbe.Itt jobbra,azaz észak felé fordultam.Ez betonút volt.Jó egy kilométert kellett ezen mennem.Ismerös szakasz volt,kismilliószor jártam erre az elmúlt negyven évben,Legutóbb épp a Dunán innen,Dunán túl teljesítménytúrán jártunk erre februárban.Követtem a pirost Rácalmás határáig,amely itt lenyúlik Dunaújvárosig.Itt lényegébe egybe épült a két város.Itt az úttal együtt letértem az ártéri erdő mellé,kerestem a leágazást amely bevitt az erdőbe el a Macskalyukhoz.Nem kellett sokat keresni hamar megtaláltam,de nem ott ahol emlékeztem rá.Így aztán behatoltam az erdőbe.
Út az ártéri erdőben
Beérve az erdőbe az nagyon szép volt.Erre is jártunk már párszor Gergővel főleg...Az út meglepően jól járható volt.Ez ugye már jeleztlen út volt amely a piros jelzésből ágazott le.Kiértem a vízhez az egyik holtághoz ahol csónak pihent békésen.Még nem ez volt a legszebb rész,de szemben feltűnt a Fülöp-sziget,Gergő-szigete...a Második-sziget.Ott is jártunk már száraz lábbal,ha egyszer lesz még olyan időszak,majd újra eljövök oda is.Visszatértem az erdei útra majd jó szézötven méter múlva megleltem a Macskalyukat.Ide jöttem,hát lementem oda.Magas volt a vízállás így annyira nem volt belátható mint normál időkben,de azért a lényeget most is lehetett látni.Itt találkoztak a környék holtágai és szigetei.Innen indult ki a Rácalmási Kis-Duna is.Szemben a Fülöp-szigeten túl ott volt a Pap-sziget,odaát balra meg a Rácalmási-sziget.Értelemszerűen innen már a Jónás-sziget és a Szalki-sziget nem látszódott,azok délebbre voltak.
Csónak a holtágban,szemközt a Második-sziget
A Macskalyuk széleslátószöggel
Ma egyedül voltam...
Hát rengeteg emlékem volt innen is...ezek jutottak eszembe a sok régi remek túra Gergővel.A környék összes szigetét meghódítottuk vele!Minden oldalról láttam már ezt a Macskalyukat,amely azért keveseknek adatik meg.Ki olyan hülye pl.aki letúrázik a Rácalmási-sziget legeslegdélibb pontjára?Mi letúráztunk.De a Pap és a Fülüp-sziget végéről is megcsodáltuk már a Macskalyukat.Szerencsére hiába az áradás,nem volt sok szúnyog,persze azok majd inkább akkor lesznek amikor visszahúzodik a Duna.Így mondhatni jókor jöttem.Az idő is kezdett javulni.Amúgy délután fél négykor kezdtem a túrát és már hat óra felé kezdett ketyegni a mutató,ideje volt hát a visszairánynak.
Búcsú a Macskalyuktól
Visszamentem a pirosra és elindultam visszafele irányba és ekkor...hirtelen jó idő lett!Kisütött a nap és csodás fények kerekedtek a késő délutánban...ohh,hogy miért nem tudott egész túrán ilyen lenni?Így eredetileg úgy terveztem,hogy a piroson megyek vissza a víztoronyhoz,de így újra lezértem a piros+ -ra és visszamentem a zsiliphídhoz jobb fotókat készíteni.Ezután pedig a sziget nyugati parján a helyi strandon vágtattam át.Sokan mozogtak erre kellemes idő lett.Nem is tudom mikor fürdötem utoljára itt...talán 2013-ban és ez is Gergőhöz köthető...Kamaszkoromban persze mindennap itt voltam...Nosztalgikus hangulatban hagytam el a szigetet,jó volt újra itt járni!
Napfényben
Ott a híd,onnan jövök!
Az öböl a strand és háttérben a víztorony
Visszamentem a pirosra és felsétáltam a víztoronyhoz.Ott pedig betámadtam a buszmegállót.Némi várakozás után jött a 18-as busz,azzal pedig hazajöttem.Hát nagyon-nagyon kellett most ez a kis minimális kimozdulást,nem emlékeztem rá,hogy valaha is ennyire szarul éreztem magam egy szabi alatt.Jó ez olyan szabi volt ami nem volt betervezve,de akkor is.. Nem indult jól a túra,úgy tűnt elver egy vihar,de aztán fokról-fokra lett egyre jobb még így is,hogy egyedül voltam.
Ez volt számomra az év tizedik túrája.Most 10 kilométert mentem.Ez így összesen 157,6 km,ezt pedig könnyű kiszámolni,hogy 15,76-os túra/átlagot jelent!
Tavaly voltam első alkalommal a Dunán innen,Dunán túl teljesítménytúrán.Akkor Zolika invitálásának mondtam igen aki akkor már hetedszer vett részt ezen a túrán.Az egy évvel ezelőtti túrából nagyon jó buli kerekedett és elhatároztuk,hogy ezentúl minden évben eljövünk erre az eseményre.A teljesítménytúrát a Pentele Természetjáró Egyesület szervezi,ők amúgy Dunavecseiek,de ezt a túrát itt a mi városunkban csinálják.Pontosabban ide kell visszaérni ezeken a túrákon.Lehet választani a külömböző távok közül,van 8,15,20,30 és 50 km-es túrára is lehetőség.Mi ahogy tavaly is most is a 20km-es távot választottuk.Ennek több oka is van,egyrészt ez a táv ideálisnak mondható,másrészt ennek az útvonala érinti az ilyenkor bliriáns szépségű hóvirágokkal teli Szent Mihály erdőt,persze úgy tudom a 30 és az 50-es is érinti.A túrára nem árt előnevezni,mert így kicsit olcsóbb a nevezési díj.A dunaújvárosi Gárdonyi iskola aulájában kell gyűlekezni,ahonnan miután leadtuk a nevezést és megkaptuk az itinert,kivisznek minket különjárattal a választott túra kiindulópontjára.Ez most is igy volt.Zolikával és Manó barátommal kiegészülve kb.8.40-re ki is értünk a kulcsi Vízi fogadóhoz.Innen indult a mi távunk.
Érkezés a kiindulóponthoz
Mint kiderült a nagy többség ezt a távot választotta.Persze nem csak egy busz jött és nem csak egy időpontban.Több százan vettek most is részt a nagy népszerűségnek örvendő túrákon.Kiérve a fogadóhoz nem volt más dolgunk mint a piros jelzésű turistaútra ráállni ami rögtön itt is volt a buszmegálló mellett.Azonnal beértünk a Szent Mihály erdőbe.Itt még Gergővel jártam először 2016 áprilisában,még akkor nem tudtuk,hogy milliónyi hóvirágot rejt az erdő.Ha tudjuk akkor februárban jövünk,de persze akkor is szép volt!Beérve az erdőbe az méterről méterre válik egyre szebb és szebbé,mígnem a végén már úgy van vele az ember kár,hogy vége.Nagyjából 2 km-es út visz végig az erdőn,ez végig kitűnően járható és teljesen jól ki is van jelezve.Haladtunk az erdőben,Manó ahogy szokott méterekkel előttünk.Mi ugye amit csak lehetett azt fotóztuk és videóztuk.A hóvirágok amúgy ennek a 2km-es szakasznak a második részében vannak.De addig is szép volt az út a dimbes-dombos erdőben.Nyolcszáz méterre volt az első pecsételőpont.
Az első pecsételőpont,a kutyás hölgy melletti hátizsákos fickó a Manó
Az pecsételőhely után Manó elhúzott tőlünk és többé nem láttuk ezen a túrán! Ez az ő dolga persze,de ezt így nem tudom hova tenni.Egyrészt ha már eljövök a haverokkal akkor velük vagyok a túra időtartalma alatt és dumálgatunk,beszélgetünk,hülyéskedünk közösen.Másrészt többször írtam már,hogy nem vagyok híve az eszeveszett ész nélküli trappolásnak,közben a szép dolgok feletti elsiklásnak.Na mindegy,mi elvoltunk így is.Diktáltunk mi is egy tempót persze,teljesítménytúrán voltunk,de alaposan megcsodáltuk a hóvirágokat és a szép dolgokat menetközben!Éppen kezdtem hiányolni,hol vannak már a hóvirágok amikor feltűntek.Eleinte pár darab aztán ott volt előttem több millió!Elképesztő szépségű helyen voltunk!Egy kisebb völgy volt az erdő közepén amit a milliónyi hóvirág után elneveztünk Hóvirág-völgynek,amúgy nem tudok róla,hogy lenne bármiféle neve.Persze itt a környék annyira szép volt,hogy teljesítménytúra ide vagy oda,hosszú perceket elcsodálkoztunk itt.Igazából leszartuk mikorra érünk vissza,de megsúgom így is visszaértünk a megadott időn belül!
A Hóvirág-völgy
Jómagam a hóvirág tengerben
Nagyon szép volt az erdő hátralévő szakasza is és tényleg sajnáltuk,hogy vége.Nem mondom,hogy aki tud az jöjjön el ide,hiszen addig jó amíg ez nincs annyira felkapva.Az időnk jobb volt mint tavaly.Egyrészt nem volt eső és melegebb is volt.Persze azért részben elvolt borúlva.Kiérve az erdőből a kulcsi telkek árnyékában haladtunk,majd a kulcsi utcákon.Itt egy villanyoszlopon volt a második pecsételőhely.Manó már legalább ötszáz méterrel lehetett előttünk.Maga a kulcsi utcák hosszúak voltak és egy idő után már unalmasak is.Visszasírtuk a gyönyörű erdőt.Jó 4 km-en át trappoltunk a betonos kulcsi utcákon,legalább itt-ott voltak kilátásaink a Dunára.
Unalmassá váló kulcsi utcák
A sok újgazdag ház között egy igazi érték
Nagy sokára értek véget az unalmas utcák.Az út pedig levezetett a Dunához.Ez már újra kellemesebb rész volt.Itt is volt egy ellenörzőpont,de itt már voltak és adtak almát is,amit menetközben faltunk be.Elhagyva Kulcsot szép részek jöttek.Jó rálátásaink voltak a környező dombokra a magunk mögött hagyott Kulcsra és a távolban feltünő Rácalmásra is.Közben a rácalmási Kis Duna ág szegődött mellénk kelet felől.Párhuzamosan haladtunk vele déli irányba.Viszonylag hamar elértük Rácalmást is.Itt még felmentünk kicsit nézeldőni a Rácalmási-szigetre bevezető hídra.A mi távunk a Rácalmási-szigetet nem érintette,de a 15 és a 30 km-es igen.Így ez most kimaradt,de ide persze úgy is jövünk még.A híd után volt a következő pecsételési hely.Itt sütit is kaptunk.Megnéztük még az ártézi kutat,majd mentünk tovább.
Zolika valahol Rácalmás és Kulcs között
A Kis Duna a rácalmási hídról
Az ártézi kút
Folytatva a túrát kellemetlen meglepetésként ért,hogy a piros jelzés nyomvonalát kissé megváltoztatták!Ugye ez vezetett tovább eredetileg a Kis Duna mentén,de most felvezették Rácalmás ófalui érszébe.... úgy éreztem különösebb értelme nem volt.Persze követtük a pirost és úgy tűnt ez az egész csupán azért volt,hogy a Rác templomra való rálátást megmutassák.Ami persze szép volt,de az út eredeti nyomvonala a Duna mellett is szép...Mindegy,úgy döntöttünk Zolikával,hogy jövőre majd maradunk az eredeti útvonalon.Következett a rácalmási üdölőövezet alatti szakasz,balról azzal az ártéri erdővel amelyben Gergővel is túráztunk már párszor..Az utat itt lebetonozták,ennek nem örültünk,az erdő pedig nagyon rendezetlennek tűnt.Hamar elértük Dunaújvárost,valahogy most ez a táv nem tűnt soknak.
Az út az ülülőövezet alatt
Dunaújváros első méterei után letértünk a pirosról rá a piros+ jelzésre,ez hangulatos úton vitt be a Szalki-szigetre.Elértük egyik kedvenc helyemet a kis zsiliphídat ahonnan most is lenyügőző volt a kilátás.Itt is pihentünk és néztük a szép tájat.Manó közben ekkor telefonált,hogy célba ért.Hát mit mondjak jó 1,5 km-rel volt előttünk,neki biztos megérte... Mi pedig beérve a szigetre kellemetlen meglepetésként értük meg a zsiliphíd melletti tujasor kivágását.Ettől függetlenül a sziget most is nagyon szép volt.Az utunk körbejárta a kempinget.Még itt is volt egy ellenörzőpont,de itt nem kaptunk semmit.Még kicsit a sziget északi részén vezetett az út,rácsodálkoztunk a helyi halászcsárdára és a strandra.
Hangulatos út a szigetre
A zsiliphídon
A helyi strand
Kiérve a szigetről még a helyi gumiszervíz mellett volt egy ellenőrzőpont ez volt az utolsó.Itt kávét is tudtunk inni!Majd következtek az utolsó méterek.Elsőként a dunaújvárosi Rác templomhoz értünk fel,majd megmásztuk a Pentelei fensíkra vezető dombot.Ezen terül el maga a város.Itt még csodáltuk kicsit a kilátást,majd elballagtunk a közeli Gárdonyi iskolához.Itt végződött a túra.Belépve az aulába Manó már nem volt sehol...mi pedig leadtuk az itinert,kaptunk emléklapot és jelvényt.Na és zsíroskenyeret hagymával és teával.Remek buli volt ez most is.Köszönjük a Pentele TE-nek az ismételt nagyszerű szervezést!
A helyi Rác templom
Végállomás
Ez volt az idei év negyedik túrája,így egy túrával jobbak vagyunk mint tavaly ilyenkor.Most a teljes táv ahogy tavaly is 21,6 km volt.Így összesítésben tartunk 79,6 km-nél.Ez pedig 19,9 km/túra átlagot jelent.Jól alakult eddig az év és a tél is.Hál isten a remegős vidóknak is vége,ez a filmünk már újra jobb színvonalúra sikeredett.A túra jó volt,sajnáljuk azt,hogy Manó nem velünk tartott,mi remekül elvoltunk most is.Igyekszünk folytatni a sort!
