Árvízi túra

 Sajnos úgy alakult,hogy az erre a hétvégére tervezett mecseki túrára nem tudtuk elmenni.Ismét komoly megélhetési nehézségekkel küzdünk,én is,Zolika is.Így nem vállaltuk most be a költségekkel járó túrát.Viszont ez már a sokadik hét volt,hogy nem mozdultunk ki,kezdett az agyamra menni az itthonlét.Nehézségek okán,mindenképp valami közeli lehetőségen törtem egyre a fejem.Aztán kapóra jött a Dunán a napokban levonuló komoly árhullám.Utoljára 2013-ban volt itt nagyobb árvíz,akkor sokat nem láttam belőle.Így úgy gondoltam akkor lemegyünk a Duna mellé és megyünk ameddig a víz engedi.Spontán ötlet volt,még szombat reggel felvettem Zolikával a kapcsolatot,volna-e kedve eljönni.Volt neki,de ha nem jött volna,akkor egyedül is belevágtam volna,mert kellett már a mozgás.Spontán ötlet alapján terveztem meg az útvonalat is.

A szánkópálya ahol egykor nagyon jó volt...

A helyi stadionnál kezdtünk,majd a közelben ereszkedtünk le a Dunához.Ugye a város maga fenn van a Duna felett 100-110 méter magasan,így a Dunához egy dombon kell leereszkedni.Ez egy nagyon kellemes parkos,arborétum szerű része a városnak.Erre mentünk most is.Érintettük azt a szánkó pályát is ahol rengeteget szánkóztam Gergővel a régi szép időkben.A helyi kikötő öbölhöz értünk el,ahol szemmel láthatóan már kiöntött a Duna.Nem volt akkora az áradás első látásra mint 2013-ban,de azért elég nagy volt.Egy kutyus mindenesetre boldogan rohangált a vízben.Rajtunk kivül is rengeteg volt a katasztrófa turista.Az öböl egy daraig aztán úgy tűnt,hogy még éppen a medrében maradt,majd arébb aztán látható volt,hogy teljesen ellepte a víz melletti utat.Erre tartottunk mi is.Úgy terveztük bemegyünk a Szalki-szigetre amelyre még jóval arébb lehetett csak bemenni.

Bizony kiöntött a Duna nálunk is

A dunaújvárosi kikötő

Egy ponton túl nem is tudtunk tovább menni az öböl mellett,beljebb kellett mennünk a siklói útra.Ott ballagtunk tovább.Rövidesen elértük a kis Szent István hídat.Alatta haladt a város egyik patakja.Az normál időben olyan mint egy kis erecske.Most viszont tele volt vízzel.Itt már amúgy a piros jelzésű turistaúton haladtunk,amelyen mentünk is volna tovább a Horgász bisztró és a csónakház mellett.De arra már nem lehetett menni,mert elöntött ott mindent a víz.Így kerülnünk kellett kicsit.Közben egy kávézó került útba,ha már így alakult be is ültünk egy kávéra.Ezt letudván mentünk be a Szalki-szigetre.Az szigetre bevezető út teljesen rendbe volt,ezt nem lepte el a víz.Noha láttuk,hogy a Szabadstrand-öböl is csurig van vízzel.

Hát erre nem lehet tovább menni!

Újabb patak amely folyóvá duzzadt

Beérve a szigetre aztán láttuk,hogy a helyi szabadstrand már teljesen víz alatt van.Víz alatt volt szinte a sziget teljes északi része.A kemping a szinpad és minden....Itt ez már brutálisnak tűnt!Mentünk arébb a halászcsárda felé.Láttuk,hogy a halászcsárdának nincs baja.A nagy Duna víz ugyan már közel volt hozzá,de a csárda még nem esett el.Közben egy rendörautó tévedt mellénk és megkértek hagyjuk el a területet,mert ez már itt katasztrófa védelmi terület.Nem ellenkeztünk.Így jöttünk ki a szigetről.A lényeget láttuk.Mentünk vissza a piros jelzésre és elindultunk Rácalmásra.Úgy terveztük elmegyünk a szigetre bevezető hídig,azt meglátjuk a Rácalmási-szigetre belehet-e menni...

A Szalki-sziget északi része elesett!

A helyi szabadstrand...

Mi is itt voltunk!

A piros jelzésű út kicsit feljebb volt a víz szintjétől,itt nem fenyegette,hogy eléri a víz.Persze arébb kicsivel már az úton volt a víz...ott elérte az út a vízszintet...Láttuk,pontosabban nem láttuk,hogy a kis zsiliphíd is víz alatt volt.Ugye onnan van a legszebb kilátás a vízre,sok képem készült már ott.A piros jelzésű út a következő 1 kilométeren teljesen rendben volt.Ekerülte a víz!Aztán elérve a Rácalmási üdülőövezetet,a jelzés letért az ártéri erdő mellé.Számtalan túránk vezetett már erre.Ezerszer jártam itt.Most azonban nem lehetett továbbmenni!Az alsó út az erdő mellett teljesen víz alatt volt mint 2013-ban!

Az út itt véget ért...

Csónakkal lehet továbbmenni!

A felső úttal meg az volt a baj,hogy az egy zsákutca volt.Így a Rácalmás projekt eddig tartott.Mivel továbbmenni nem lehetett,így nem volt más választásunk mint visszafordulni.Vissza irányba még benéztünk oda ahol a zsiliphídnak kellett volna lennie,de itt is már mindent ellepett a víz.A híd valahol a víz alatt lehetett...Más nem maradt már.Sokmindent láttunk így is.Visszaindultunk a városba felkapaszkodva a Dunaparti domboldalon,majd a helyi Robinson kocsmában pihentük ki a túra fáradalmait kellemes sörözéssel egybekötve.Aztán hazafelé még benéztünk a Kádár-völgybe,erről majd írok mert nem várt kellemes meglepetés ért! Ennyi volt akkor az árvízi túra.

A Szabadstrand-öböl

Na ez egy be nem tervezett túra volt.Ami meglepő,hogy igy is mentünk kb.15 kilométert minden keveréssel együtt.Láttuk a lényeget.A szigetre az utolsó pillanatban mentünk be,mert ahogy jöttünk visszafelé pont akkor zárták le és már nem lehetett bemenni!Közben mikor írom ezeket a sorokat,a tetőzés már lezajlott és megezdődött az apadás!

Ezt is bevesszük a túrák sorába,így ez volt az év 17.túrája és a mostani 15 kilométerrel tartunk összeségében 248 kilométernél,ez pedig 14.58 km/túra átlagot jelent.Mondanám,hogy jó volt,de ez mégis egy katasztrófa helyzetnem minősült.Reméljük hamarosan helyreáll a rend!