Papa pincéjében

 Mint írtam már,megboldogult öregem idén lenne száz éves.Pár írásommal ebben az évben őrá emlékezem,mivel kineveztem ezt az évet,Papa100 jubileumi évnek.Most az öregem régi pincéjében teszünk egy túrát virtuálisan.A pince a régi ház alatt volt,teljes egészében.A ház lényegében rá épült,hiszen tökéletes alapként is szolgált.A ház amelyről szintén írtam már,többek között tavaly ide kattíntva olvasható is.A ház és a kert a mi időkben virágkorát élte,de egy tavalyi túránk vezetett erre és akkor láttam,hogy már minden az enyészeté lett...Erről is volt már szó bőven.A lényeg,hogy a pincét a faterom és a bátyám ásta ki.Én még kis pöcs voltam akkoriban,így segítségükre nem igazán tudtam lenni.Az,hogy volt-e bármi segítségük már nem tudom,nincs infóm róla.Lényeg a pince megépült,majd pár év múlva erre épült rá a házikó.

A régi ház,amely ma már az enyészeté

A pincébe meg a ház előszobájából lehetett lemenni.Idővel aztán az öreg felvirágoztatta a pincét is.Kezdetben egy fából készült lépcső vezetett le,amit az évek folyamán aztán lebetonozott a papa.Így kényelmesen lehetett le-fel közlekedni a pincébe.Maga a pince két helységből állt.Elöször a kissebbik helységbe juthattunk le amely hát...próbálok visszaemlékezni,hogy mekkora lehetett kb. 4x2,5 méteres.És szakadjak meg,de nem nagyon emlékszem mi volt benne....Talán itt is lehettek hordók,a permetező és présgépek meg ilyesmik.Felül meg egy parányi ablak volt kb. 30x15 centiméteres.Érdekesebb volt a nagyobb helység amely a kicsiből nyílt.Ez lehetett kb 4x5 méteres nagyjából.Egyik oldalon a boroshórdok sorakoztak a másikon jól megépített polcok.Ezekre hordtuk le az alma és körte termést mielőtt azok igazán megértek volna,hiszen előszeretettel lopkodták őket a fákról.Nagyjából 12 alma és 6 körtefa termése érett tovább a pince polcain.Felejthetetlen látvány volt...

Al képpel illusztrálom,mert képem sajna nem maradt a pincékről.Nem is nagyon hasonlít rá,de talán egy minimálisan igen...

Itt is volt a másik végen egy hasonló kis ablak mint amely a kisebb helységben is megtalálható volt.Aztán mikor terasz épült a ház elé,a kis ablak már csak díszként funkcionált tovább.A pince a szép őszi napokon felejthetetlen látvány nyújtott a firss gyümölcsök és a hordók amelyekben szintén friss borok voltak,látványától.És volt az egésznek egy leírhatatlan jellegzetes mégis kellemes szaga...Természetesen a pincébe is levolt vezetve a villany,így vakoskodni nem kellett.Az egész pince azt gondolom ma már,hogy fantasztikus volt...Papa kezemunkája itt is meglátszodott.

Papa 1988-ban ment el és nem emlékszem mikor lehettem utoljára a pincében,de feltehetőleg 1990 nyarán valamikor.Anyám ezután adta el a kertet és a házat...Tehát 34 éve nem voltam már abban a pincében amely egy kis része volt a világunknak.Néha öt-hat évente álmodom vele,hogy itt vagyok,itt vagyunk ahogyan rég...És mindent megadnék ha még egyszer ha csak egyetlen egyszer még lemehetnék oda...de a ház gazdája vagy nincs neki,vagy meghalhatott már,hiszen kezdi a természet magáévá tenni az egész házat és környékét.Meg amúgy is...ha le is jutnék alighanem nagy csalódás érne attól amit most ott látnék.Nem lennének ott a sok szép gyümölcsök,a polcok sem és tán a hordók sem és persze mama és papa sem lenne már sehol...

Sosem felejtem el a pincét!

Több mint valószínű,hogy úgy megyek majd el én is a többiek után,hogy többé már nem látom a pincét.De ahogy a ház is,úgy a pince is örökre itt marad a szívemben a kis dolgaival amikre vigyázott és azokkal az emberekkel akik vigyázták.A 34 év alatt nem tudom hányszor jutott eszembe a pince,tíznél biztos nem többször,de most ez az írás elővarázsolt egy apró könnycseppet a szememből...