A reményvesztés ideje - Végetérő szezon

 Ahogy mindig,most is visszatekintek csapatunk őszi szezonjára,már csak azért is mert Gergő is hű szurkoló volt.Ám ha valóban létezik odaát egy jobb világ és ha látja,hogy mi a helyzet mostanság a csapattal,valószínűleg nem tölti el örömmel amit lát.Ugyanis soha a történelemben ennyire gyenge,ennyire reménytelen szezonunk még nem volt.Csapatunk az utolsó helyen áll az NB III.Dél-nyugati csoportjában.Nagyon úgy fest a dolog,hogy kieshetünk a szezon végén amely méltatlan a városhoz,méltatlan a helyi sport hagyományaihoz.Ott hagytuk abba,hogy a klub még a télen csőd közeli helyzetbe került.Szinte minden játékos elment és gyakorlatilag az utánpótlás csapattal vettük fel a harcot a bajnokságban.Ennek tükrében a tavaszi nyolcadik helyezés nem is volt olyan rossz.Igen ám,de augusztusba beköszöntött az új idény.

A csapat az utolsó meccsen,bénitó látvány az üres lelátó...

A felkészülési meccsek felemásan sikerültek,de már annak is örültünk,hogy van csapat és kiállt ezekre a mérkőzésekre.Kezdődött aztán a bajnokság és a belépőket drasztikus módon megemelték.Nálunk a legdrágább a belépő az egész NB III.-as mezőnyben!Már ekkor tudtam,hogy nem fogok tudni minden meccsre kijönni.Egyre szarabbul élünk és előfordulhat,hogy nem telik majd meccsre...Így is lett,de az első meccsre még persze kijöttem.A Gárdonnyal játszottunk.A meccs 1-1-es döntetlen lett.Az látszódott,hogy lesznek gondjaink a szezonban,de utolsó hellyel azért nem számoltunk.Ezt követően Dunaföldvárra ment a csapat,ahol 3-2-re kikapott.Bánítólag hatott,hogy mindkét meccsen kiállítottak tőlünk egy-egy játékost és ha ez nincs valószínűleg jobb eredményt tudtunk volna elérni ezeken a meccseken.Kellett volna,mert ami következett az minden képzeletünket alul múlta...

A stadionunk abból a szemszögből,ahonnan Gergővel szoktuk fotózni

Kiábrándító nagyarányú vereségek jöttek sorba.Nagykanizsa 0-5,Paks 0-7,Ferencváros II. 0-4,Iváncsa 0-5 és ebbe voltak hazai meccsek is... Közben hazai pályán azért be-be csúszott egy-egy jobb eredmény is.1-1 a Szekszárddal,1-0 a Bonyhád ellen,3-0 a Fehérvár II. ellen.Ám minden hiába mert idegenben mindenhol kikaptunk és hazai pályán sem ment mindig...Oda lyukadtunk ki,hogy az utolsó helyre sódrottunk.A Nagykanizsai és a szekszárdi meccsekre még kimentem.A Nagykanizsaira elsősorban azért mert jöttek a Fenegyerekek a kanizsaiak szurkólói és mivel velük jó kapcsolatban vagyok így aztán természetesen megejtettünk egy találkozót.Meccs előtt egy kis italozás volt majd a meccsen ott voltunk velük Zolikával.Persze nyertek 5-0-ra csak aszisztáltunk ott a dolgokhoz.Persze jókat beszélgettünk is velük.

A kanizsaiakkal

Aztán a Szekszárd elleni meccsre mentem még ki,ők voltak a fő riválisaink és ha elkartunk kerülni az utolsó helyről megkellett volna őket verni.Ám a meccs 1-1 lett,előrelépni nem sikerült.Ezután már nem tudtam kimenni több meccsre.Volt,hogy nem akartam,de álltalában sajnáltam már rá a borsos belépőt,hisz mondtam egyre nehezebben élünk mi is.volt jobb helye annak a pénznek.A csapat pedig vergődött az utolsó helyről úgy sem sikerült elkerülni,hogy volt közben az a két győzelmünk is.Idegenben pedig mindenhol vertek minket továbbra is...Kezdtem elveszíteni minden reményt.

Tíz perccel a meccskezdés előtt,kong az ürességtől...

Az utolsó fordulókra kezdett némileg formába lendülni a csapat.A szezon legjobb játékával kishíján megvertük az éllovas Szentlörincet,az 1-1-es eredmény ellenük így is szép volt!Majd meghoztuk az első pontot idegenből.Pécsen játszottunk 0-0-át a PEAC ellen.Itt győzni kellett volna,hiszen a PEAC is egyik fő riválisunk.Majd Gárdonyba mentünk ahol hihetetlen 5-2-es győzelmet arattunk!Két pontnyira kerültünk a bentmaradást jelentő 12.helytől!A Dunaföldvár érkezett hozzánk az év utolsó meccsén.Ha nyerünk egész biztos nem vagyunk utolsók sőt szerencsés esetben meglehet az a 12.hely is!Ám hiába minden,kikaptunk 1-0-ra,így a reményeink köddé váltak.Az utolsó helyen fejeztük be az évet és négy pontra vagyunk a bentmaradást érő helytől...

Itt tartunk most...

A dologhoz néhány dolgot még hozzá kell tenni.Elment tavasz végén a még itt maradt két meghatározó játékosunk,Székely és Tóth Ákos.Szepessy szerencsére még maradt,de ő egyedül nem tudja megváltani a világot.Igazoltunk ugyan és úgy gondoltam nem is rosszul,de mégsem sikerült semmi...A klubigazgatóval és edzővel Dobos úrral kétszer is tudtam beszélni szezon közben,azt mondta,hogy lesz pénz.Azt már nem,hogy ez mire lehet majd elég.Szóval ott tartunk,hogy minden idők leggyengébb helyezésével fejeztük be az évet.Hogyan tovább?

A jobb sorsra érdemes stadion

Sok függ attól mi lesz télen a holtszezonban.A csapat a jelenlegi helyzetben számomra továbbra is szerethető és őszintén reménykedem benne,hogy sikerül talpra állni.Lesznek-e újabb távozóink?Tudunk-e igazolni és ha igen olyant aki hozzá is tud tenni játékával az eredményesebb tavaszi szezonhoz.Visszatér-e valaki a régiek közül?Lesz-e elég pénz?Ezektől függ a tavaszi szezon és,hogy sikerül-e kivivni a bentmaradást?Nem egyszerű és nem is vagyok nagyon derűlátó.Na és ha kiesünk mi lesz?Indulunk-e a megyei bajnokságban,vagy megszűnik a klub és ezálltal a foci Dunaújvárosban?Jövök majd február végén vagy március elején a tavaszi beharangozóval,akkor már legalább az igazolásokat boncolgató kérdéseimre választ kaphatunk.Nem adjuk fel.Hajrá Dunaújváros!

Vérszegény volt az ősz is - összefoglaló

 Még van ugyan pár nap a naptári őszből,de nyilvánvaló,hogy túra már nem lesz,így nekiülök megírni az összefoglalót.Ott hagytuk abba nyár végén,hogy reméltük még egy ilyen rottyadt évszakunk nem lesz és reméljük az ősz jobb lesz.Nos jobb lett,de csak a lehető legminimálisabb mértékben...Minimálisan hat túrát álmodtam meg az őszre és hát ezt a minimális célt sem sikerült megvalósítani.Öt túra jött össze.Pedig úgy éreztük október közepéig,hogy jelentősen javultak a dolgok,aztán puff neki,onnantól kezdve mintha elvágtak volna és nem volt több túra az ősszel...Nem nagyon akarok belemenni a szokásos nyavajgásomba,de nyilván felmerül egyesekben,hogy a jó fenébe lettünk ilyen lúzerek?Nos ugyanazt tudom elmondani mint eddig.Az élet elviselhetelenül nehéz lett.Több sebtől vérzünk.Több mint két éve nem emeltek a bérünkön ami járt volna némi plussz juttatásunk az ősszel a fönökeink csúnyán lenyúlták tőlünk... csak a lakbérem 50%-al emelkedett és van olyan élelmiszer ami 63%-al! De kivétel nélkül mindennek emelkedett az ára.Móni gyógykezelése is rám maradt ami szintén komoly összegeket emészt fel.És így bizony sokszor kerülök kilátástalan helyezetbe.Zolikánál sem volt béremelés két éve és nála ami van és létezik gép odahaza minden elromlott az idén.És egy hütő vagy mosógép pótlása sem egyszerű.Próbáltunk itt is az oldalsávban némi támogatást kérni a túrákhoz,ezt természetesen nem veszi komolyan senki.Így mindennek a túrák látták a kárát és ennek fényében már az az öt túra is bravúros teljesítménynek mondható...

Nem sok élmény jutott a színes őszből...

Pedig jól indult az ősz.Rögtön három túrával is beköszönt a szeptember!Sikerült megvalósítani hónap elején egy régi tervünket és meghódítottuk a Csobáncot!Gyönyörű nem túl hosszú túra volt,némi nehézséggel fűszerezve.A csodaszép Tapolcáról mentünk ki gyalog Gyulakeszibe,a falut elhagyva másztuk meg a Csobáncot.Felfelé menet egy rendkivül kedves helyi gazdánál ittunk ízletes bort,majd a minden képzelet felülmúló kilátásban gyönyörködtünk már a hegy oldaláról és,na meg a tetejéről főleg!Fenn egy vár is volt.Lefelé a túloldalon is izgalmas útunk volt,majd elmentünk Káptalantótiig.Ott nagyon jó sörrel öblítettük le a túra fáradalmait.Remek túra volt!

A Csobánc

A csobánci túra filmje

Ezt követően a világhálón böngészve egy véletlen folytán akadtam egy érdekességre.Enyingen található Rebeka sír legendája felkeltette az érdeklődésemet.Nem volt nehéz megtervezni ide egy túrát és már a soron következő héten mentünk is!Önmagában kevés lett volna csak a sír felkeresése ezért tovább szőttük a túrát és elmentünk egészen Balatonvilágosig!Ott pedig végigmentünk azon a magasparton ami a nyári Balaton party túrából kimaradt.Rebeka fillingje érdekes volt,mint az enyingi katolikus templom is.A túra a magaspartig pedig élvezhető.Balatonaligán fejeztük be a bulit,ez is egy remek túra volt!

Rebeka sírjánál

A túra filmje

A legenda

És még nem volt vége a szeptembernek!A hónap utolsó napján egy 25 km-es túrára indulunk,innen helyből Dunaújvárosból!Tíz éve csináltunk egy bringatúrát Gergővel az akkor elhunyt Regős Bendegúz emlékére (Olvasztó Imre).Évekkel később terveztük,hogy ezt gyalog is megkellene csinálni,de Gergő halála ezt is meghiúsította...Most elővettem a mélyből ennek a túrának a tervét és nekivágtunk Zolikával az Indul a bakterház c.film fő forgatási helyszínének Csabonyba.Csabony az Dunavecse és Szalkszentmárton között található.Mivel ott nincs semmi amivel hazajöhetnénk elkellett menni egészen Szalkszentmártonig.Így jött össze a 25km.A túra első felében szenvedtünk a sok szúnyogtól,aztán normalizálódott a helyzet és sikeresen abszolváltuk a túrát.A forgatási helyszínből nem sok maradt még annyi sem mint ami tíz éve volt.De maga a túra megint jó volt és ugyan kicsit elfáradtam,de örömmel nyugtáztam,hogy képes vagyok még akár 25 km-es túrákra is!

A bakterháznál,nem sok minden maradt már belőle...

A túra filmje

Októberben Zolika ötlete alapján tértem vissza a Hegyestűre.Ő még nem volt itt és nagyon érdekelte.A túrát a fenségesen szép Kapolcsról kezdtük és leírhatatlanul gyönyörű tájakon és falvakon mentünk keresztül míg elértük a szintén leírhatatlan Hegyestűt a Balaton-felvidéken.A túrának azonban itt még nem volt vége,hiszen elmentünk egészen Balatonszepezdig.Zoli elvolt ájulva a Hegyestűtől,én viszont magamra voltam büszke,mert a Hegyestű után a Balaton-felvidék egyik legsötétebb,legsűrűbb erdejében jelzetlen utakon is remekül eltaláltunk Balatonszepezdre!Ez a túra olyan 20 km-es volt és alaposan elfáradtunk,de a szépséges tájak látása megérte.Jó buli volt ez is!

A Hegyestű

A hegyestűi túra filmje

Gergő emléktúrája az Egyenesen át következett október második felében.Szakítottunk a hagyományokkal és a túrát most ellenkező irányból tettük meg.Na és nem elégedtünk meg a nagyvenyimi végállomással,hanem elmentünk egészen Dunaújvárosig.Így összejött 23 kilométer.Hosszú volt tehát az utolsó három túra!Sajnos nem volt a túrán maradéktalanul jó időnk,ezt csak azért sajnáltam mert nem tudtam olyan szépségű képeket csinálni mint amilyeneket szerettem volna.Ennek ellenére a túra most is jó volt.Valamiért szeretem ezt a túrát és ellenkezőleg megcsinálni is jó volt!Úgy tervezem a jövőben,hiszen míg élek addig ez a túra minden évben meglesz tartva,hogy egyik évben a hagyományos útvonalon megyünk a másikban pedig ellenkezőleg.

Egyenesen át a Mezőföld legszebb erdejében

A túra filmje

Aztán mintha elvágtak volna...Nem volt több túra az ősszel,ez pedig számomra igen lehangoló.A november talán a túrázásoknak legkedvezőbb hónap és alighanem a legszebb is és nem jött össze egy túra sem.... Ez mentálisan ki is készített.Elfogytam novemberre mint az ősz.A hónap végén még volt egy kellemes sétám a helyi erdőben amolyan kései finálés apró túra,de ez nem nevezhető persze túrának.Ennyi volt mindössze tehát az ősz.Alighanem 2014 óta a leggyengébb ősz...Még egy szépségtapasz volt,hogy ismét tudtam a legjobb női barátommal találkozni,nem is olyan rég Székesfehérváron.

Öt túránk volt tehát az ősszel.Mind az öt túrát Zolikával nyomtuk,más most nem csatlakozott hozzánk.Kétszer a Balaton-felvidéken voltunk,kétszer a Mezőföldön,egyszer pedig az Alföldön.Az őszi túrákra leginkább az volt jellemző,hogy az mellett,hogy gyönyörűek voltak,egyben hosszúra is sikerültek.

Nem tudom hogyan tovább.Jelenleg a talponmaradásért küzdünk.Lesz még túra persze csak nem tudom mennyi.Bízom benne,hogy egyszer csak fordul a dolog és átválltunk némi jó történésekre is,mert terv az van bőven....

Kései finálé

Kedvenc kilátóink (45.) - Jókai kilátó

 Bár ez a sorozatom a kedvenc kilátóinkról szól,most mégis egy olyan kilátó következik a sorban amelyik nem tartozik a kedvenceink közé.Úgy is mondhatnám nem lopta be magát a szívünkbe.Bőven vannak rossz tulajdonságai,de akadnak olyan dolgok is amiért mindenképpen érdemes felkeresni.Sorozatom következő alanya a balatonfüredi Jókai kilátó!A képek sajátok,mégha ezek nem éppen a legjobb minőségűre is sikeredtek.

Ilyen a Jókai kilátó

A balatonfüredi Tamás-hegyen áll a háromemeletes, fából készült Jókai-kilátó. A tetejéről csodás panoráma tárul elénk, rálátunk Balatonfüred házaira, jellegzetes épületeire, valamint a teljes Tihanyi-félszigetre, ami a balatoni panorámának kétségkívül egyedi képet ad. A Lóczy-barlangtól vagy a Tamás-hegyi kereszttől is indulhatunk, mindkét irányból jelzett turistaút vezet fel a hegycsúcsra. Akárhonnan is megyünk, azért arra számítsunk, hogy meredek lesz az emelkedő, a barlangtól vezető zöld háromszög jelzésen ráadásul apró kavicsos, ami igencsak csúszós tud lenni.

Fokozott figyelmet felfelé!

Sok leírást nem találni a neten a kilátóról,így most teljesen a saját élményekre hagyatkozom a továbbiakban.A kilátó teljes egészében fából készült.Mivel a magasságáról sem találta adatokat,így csak megbecsülni tudom.Véleményem szerint kb.olyan 12 - 15 méter magas lehet.A felvezető lépcsők igen szűkek is meredekek.Ráadásul nem árt vigyázni,főleg legalulról indulva.Ahogy megy felfelé az ember egy keresztgerendába rendkivül könnyen beverhetjük a fejünket!Mi is így jártunk és hallottam már másoktól is,hogy így jártak.Fokozott figyelme tehát,mert szerintem itt tízből öt ember beveri a fejét.Ha ezt túléljük a kilátószintek sem fognak minket elvarázsolni...Tudniillik azok is kicsik és szűkek,egyszerre ne menjünk fel sokan mert nem férünk el!

Zolika és előtte a ominózus gerenda

Könnyen előfordulhat,hogy sokan vannak a kilátón főleg nyári hónapokban.Ilyenkor várjuk meg mig lejönnek,mert valóban szűk fenn a hely és nem lehet kényelmesen elférni!Ha mások is vannak itt,mi sem legyünk fenn sokáig,adjuk meg a lehetőséget másoknak is!Ha kényelmesebb időkre vágysz,akkor hétköznap vagy ősz végi,téli és tavasz eleji időszakban jöjj ide!A kilátó minden hibája ellenére érdemes felmenni,mert a kilátás viszont sok mindenért kárpotólhat!

A fő kilátás

Nem emlékszem már pontosan,de azt hiszem körpanorámánk van odafenn.Ám elsősorban a Balaton felé néző kilátás az ami érdekes.Alattunk teljes egészében feltűnik Balatonfüred csodás városa,majd a Balaton északi öble központban a Tihanyi-félszigetel.A látvány éppen ezért magával ragadó!

A kilátó ingyenesen látogatható és mindig nyitva tart.Nincs olyan,hogy zárva.

Ide is eljutottam...

A kilátónál,a kilátóba én eddig egyetlen alkalommal jártam,mégpedig 2021 júliusában Zolikával.Sajnos Gergővel kimaradt ez mint ahogy az egész Balaton környék is.Valószínű vele is sorra került volna,de hát úgy alakult az élet ahogy.... A kilátó...hát mint írtam vannak hibái,még csak nem is néz ki jól.Ennek ellenére nem zárható ki,hogy jövünk még ide,jövünk még erre.Vannak Balatonfüred környékén is még terveink.Bár ahogy alakulnak a dolgok,egyre kisebb az esélye,hogy ezek valóra válhatnak...

Még annyit,hogy a kilátót mi közepes állapotban találtuk,nem tudom romlott-e az állaga az álapota 2021 óra.Mondjuk úgy egy felújítás nem ártana neki.Vagy sokkal inkább egy új,tágasabb és magasabb kilátó építése volna ide a legjobb...

Filmünkben 9 perc 35 másodpercnél érjük el a kilátót!

Kései finálé

 Egyre inkább úgy tűnik,hogy nem lesz már több túránk az ősszel.Pedig jól indult az ősz és október végéig úgy jó is volt.Aztán a túrázásoknak leginkább kedvező novemberben újra visszasüllyedtünk a nyári állapotba.Megmondom az őszintét ez egyre inkább felemészti még a megmaradt mentális erőmet és életkedvemet.Most úgy fest azt a kamerát is el kell adni annak érdekében,hogy életben maradjunk és tudjunk további túrákra menni decemberben amivel a filmek készültek...Van adóságom bőven,Zolika sem áll jól,ráadásul neki idén ami csak lehetett az bedöglött (tv,számítógép,mosógép,hütő),de vannak kintlévőségeim is,olyasmik akik nekem tartoznak.Ördögi kör és az a vége,hogy én szívok.Na mindegy nem erről akartam írni,csak ha már túra nincs akkor marad az erdő itt az út túloldalán.Ide mentünk le kutyámmal Rexivel.

Végre az ami ilyenkor dukál..

Pár napja hiányoltam,hogy az idei ősz valahogy nem volt az igazi.Erre tessék most amikor lementem november végén,végre azt az arcát mutatta az ősz amiért annyira szeretem.Más években ilyenkorra már lezajlik minden,kopaszak a fák.Most meg...most sárgulnak,barnulnak.Szóval az erdőben legalábbis itt nálunk lényegében éppen zajlott az őszi finálé.Báár...talán már egy picit túl voltunk rajta,de a szépséges őszt még sikerült elcsipni.Legalább idén sem maradtam finálé nélkül,talán odaátról valaki gondoskodott erről is.Nem nehéz kitalálni ki... Persze örömmel vetettem bele magam a szép őszi erdőbe,az idő is pompás volt és a kutyus is élvezte a csavargást.

A szerethető ősz

Próbálgattam persze képeket készíteni,sőt egy rögtönzött kis videót is.Lehet ez a műszerem utolsó filmje... de persze ezek nem csúcsminőségűek,de engem legalább kimozdított a napok óta tartó letargiából.Sajnos az erdő leglátványosabb helyén persze voltak mások is...így itt sem fényképezni,sem videózni nem tudtam.És hiába mentem egy kört,visszatérve oda még mindig ott voltak.Na,de ez nem szegte kedvem.Közben eszembe jutottak az elmúlt évek novemberei.Sok szép túránk volt a korábbi években ebben a hónapban.Elég ha csak a tavalyi Holdvilág-árkosra gondolok.Meg is fogadtam magamba,hogy jövő novemberben újra irány majd a Visegrádi-hegység,mert szerintem ott a legszebb az ősz,legalábbis azon helyek közül ahol én valaha is jártam.

Úton az őszi erdőben

Közben oda értem arra a rétre amelyet én csak Gergő rétjének neveztem el.Itt repdesnek ugye a meleg hónapokban rendre Gergő pillangói...de most persze nem szálldogált erre egy sem.Ahhoz azért nem volt elég jó az idő.A rét ezenkivül azért kapta a Gergő rétje elnevezést mert ide jártunk le Gergővel és a régi kutyussal játszani... Most is itt kötöttünk ki Rexivel,de sajna Gergőék nem voltak sehol...legalábbis nem érzékeltük őket.Rexi a réten jókedvűen szaladgált én meg folytattam a képek és a videók gyártását.

Gergő rétje

Aztán mentünk még egy sort és a másik réten is játszott Rexi még egyet,utána indultunk haza.Rexi annyira szereti az erdőt,hogy minden egyes alkalommal úgy kell kirángatni az erdőből mert nem akar hazajönni.Hát én meg úgy gondolom a szép őszből idén most ennyi jutott.Talán 2014-ben,kilenc éve volt ennyire katasztrófális a legszebb hónapnak vélt november.Már túrázásilag és természet szempontból legszebb,mert amúgy a korai sötétedés nekem sem tesz jót...Szóval ennyi jutott.Talán jövőre jobb lesz.Nagyon minimális az esélye egy még e havi túrának.Így végül is a jól induló ősz katarszrófális véget ért.Ez van.Legalább a kései finálé megajándékozott egy kis szépséggel...

Színesek végre a fák Gergő rétjén

Kedvenc váraink (19.) - Csáki vár

 A sorozat novemberi részében a Vértes mélyének egyik megbúvó szirtjén található Csáki várról lesz szó.A várról amelyből alig maradt meg valami és ha tábla nem jelezné,bizony aligha jönne rá az erre járó vándor,hogy ez itt egy régi vár romjai..

Nem sok minden maradt meg a Csáki várból

Csákvár, Gánt és Oroszlán között, a Vértes egy 326 méter magas, erdővel benőtt csúcsán találhatók Oroszlánkő, vagy más néven Csáki-vár csekély romjai. A vár alaprajzi elrendezése feltárás nélkül nem állapítható meg.

A 19. század végén Natz József még az alaprajzát meg tudta határozni. A várat tompa ék alakúnak írja le, mely élével É-felé néz, és ezen a részén lejtős udvara volt. A vár hosszát 40,5 méternek, szélességét 14,5 méternek határozta meg. A bástyafalak vastagsága 2 méter, átlagos magasságuk 5—7 méter volt akkor.

Pár megmaradt fal árulkodik róla,hogy itt vár állt valaha

A vár két gesztában is szerepel. Anonymus ezt írta róla: "... Majd innen ellovagolva a Bodajk-hegyhez értek. Árpád vezér pedig innen kelet felé Elődnek, Szabolcs apjának nagy erdőt adott, melyet most Vértesnek hívnak a németek otthagyott vértjeiről. Ez alatt az erdő alatt, a Fertő-mocsár mellett Szabolcs unokája Csák sok idő múltán várat emelt. De erről ne többet!"

Kézai Simon a Képes Krónikában említi: "... származott Csák nemzetsége; mondják, ama mezőségen és helyen telepedett meg, ahol most Csákvára fekszik pusztultan. Ezt a várat Szabolcs kapitány alapította, halála után azonban Csák atyafiságával és családjával a maga nevéről neveztette; előbb ugyanis Szabolcs várának hívták. Szár László fiai, András, Béla és Levente idejében ezt a várat a magyarok egyetértő akarattal rontották le."

Persze azért romjaiban is szép,érdemes felkeresni!

A hagyomány szerint 1038-ban Béla herceget, a későbbi I. Béla királyt, Csák fia György innen kísérte Lengyelországba. 1188-ban a III. Béla által győri püspökké kinevezett Csák Ugrin birtoka lett, aki itt is hunyt el 1204-ben. Oklevélben 1289-ben említik először Vruslanku néven. A Csák nembeli Márk özvegye és két fia, István és Péter jelenlétében a majki prépost itt foglalta írásba a Hontpázmány nembeli Szegi Iwanka comes végrendeletét. III. András 1295 után Csák Márk fia István hűtlensége miatt leromboltatta.

A krónikák és oklevelek ellentmondásosak, talán úgy lehet feloldani ezt, hogy amíg Anonymus és Kézai Csákvárról írhatott (a településen nincs nyoma várnak), addig III. András már a később felépült Oroszlánkőt romboltathatta le.

Csák Máté halála után 1326-ban I. Károly a Csákoktól cserével elvetette a vértesi váraikat. Az oklevélben Chet azaz Orozlankeu néven szerepel.Csákivár első említése 1440-ből való.

Ha lejebb nem jelezné tábla,megtalálni is nehéz lenne...

1473-ban enyingi Török Ambrus és és felesége, devecseri Choron Katalin a tulajdonosa Mátyás király adományaként. Oláh Miklós 1536-ban Hungaria et Attila című művében megemlíti Orozlankew várát is, amelyet a településsel együtt a törökök pusztítottak el. 1543-ban, Esztergom és Fehérvár elfoglalása után, a török seregek a hozzá tartozó faluval együtt elpusztították.

A terület 1629-ben az Esterházyak tulajdonába került. A vár romjai akkor még álltak, köveit új házakhoz és a majki kolostor építéséhez használták fel.

A várhoz legkönnyebben Kőhányásról az OKT-n túrázva juthatunk el.Pár kilométer után jelzi majd egy tábla (ha időközben nem tették tönkre) a letérést,pontosabban a feltérést,hiszen fel kell mennünk a várhoz,de nem hosszú és nem nehéz emelkedő.Van azért még jelzés is ide,szintén a kékről leágazó kék L jelzés!

A várnál mi eddig egyetlen egy alkalommal jártunk mégpedig 2021 novemberének végén Zolikával,Manóval és a Tizedes barátaimmal.Nincs kizárva,hogy jövünk még erre,de egyelőre nincs tervben.

Filmünkben mi 8,55' tájékán kezdjük meg az emelkedést a várhoz!

Hol van az az ősz?

 Mindig is az ősz volt a legjobb.Vagy hát ha nem is a legjobb,de a legszebb!Persze volt,hogy a legjobb maga volt a legszebb is! 2015-18 őszei szenzációsak voltak a sok-sok remek túrával.De 2019 fájó ősze is szép volt,2020-22 pedig már kifejezetten jó volt.Leginkább az őszi hangulatot úgy érzem a Visegrádi-hegységben lehetett érezni,a Holdvilág és a Salabasina-árkos túrákon.Azok ott ízig vérig igazi őszök voltak.De felejthetelen volt a Bakonyban a kopár hegyeken át is.De nem kell messze menni,tavaly a szentgáli Tiszfásban is remekelt az ősz.És kapásból tudnék még vagy 5-10 túrát felsorolni amikor felejthetetlen volt az évszak.

Hol van az az ősz?

Az idén ősz aztán valahogy nem az igazi.Egy részt meleg volt.Jó sokáig.Talán csak a napokban fogta az időjárás amolyan igazi őszire.A meleg pedig elvette az ősz hangulatát.Aztán nem is volt olyan igazi őszi túránk az idén.Bár novemberig remekül alakult az ősz,de hála éppen az előbb említett melegnek,nem volt őszi hangulata az idei őszi túráknak.Most novemberre pedig visszasülyedtünk az év közepi színvonalra,se pénzünk,se túra..Jönnek a bajok ismét csőstül.Pedig minden évben várom az év ezen szakaszát,hogy élvezhessem a természet legszebb színjátékát.Idén ez elmaradt,hiszen sok helyen még november elején is zöldek voltak a fák...Valahogy ez olyan természellenes.

Valami nem az igazi

Abból főztem ami van.Lejárkáltam ide a szomszédba a mi erdőnkbe.Hiszen ez is szép szokott lenni ősszel.De itt is elmaradt a megszokott színvonal.Hova lett az ősz?Hova lett az az ősz amit én annyira szeretek?Ez valahogy bár helyenként szép,de mégsem az igazi...Valahogy nem olyan színesek a fák.Zöldek voltak és aztán már hullanak is lefelé a levelek,nem maradt idő a színjátékra.Mi okozza ezt?Mitől oly más most?Csak arra tudok gondolni,hogy a meleg az oka,a szokatlan sokáig tartó meleg időjárás.Vagy a másik lehetőség,én helyezkedem idén rosszul.Sose ott vagyok ahol az igazi őszi színjáték zajlik.

Az idei elment a levesbe?

Remélem ez csak egy ilyen egyszeri alkalom.Viszont úgy érzem idén az igazi ősz már nem tér vissza.Bízom benne jövőre újra olyan lesz minden mint szokott.Nem tudni még,hogy ezen az őszön eltudunk-e menni túrázni.Jó lenne legalább egy minimális kis őszi hangulatban járni egyet,ahogy az előző őszökön is...

Rohanó évek - A hetedik születésnapon

 Valamikor réges-régen egy messzi-messzi galaxisban...

Na szóval 2016 november 13-án indult útjára ez a blog,így tehát most van éppen a hetedik születésnap.Nem hiszem,hogy volna még olyan dolog amit nem írtam volna meg ezzel kapcsolatban.A blog ötlete már jóval a 2016-os dátum előtt felvetődött,de nem tudhattam,hogy képes lehetek tartalommal megtölteni.De kellett egy hely ahol a túráink emlékét életben tartom.Mindezt megírtam már.Ahogy azt is,hogy Gergő halálakor kishíján feladtam.Semmi értelmét nem láttam ennek a blognak Gergő nélkül tovább,de aztán jött egy ötlet,vagy nevezzük bárminek.Nevezetesen itt már nem csak a túráink emlékét tarthatom életben,de Gergő emlékét is,sőt ha úgy tetszik szinte magát Gergőt is.Így tehát a blog nem maradhatott abba,de ekkor 2018 decemberében volt a blog történetének legkritikusabb időszaka.

2016 november 13...mintha csak tegnap történt volna,de az évek közben elrohantak.Szinte észrevétlenül.Szerencsére ez a hét év amelett,hogy elvesztettem Gergőt,rendkívül gazdag élményeket tartogatott.Nagyon sok és szép helyeken jártunk,eleinte még Gergővel,aztán a többiekkel.Manapság viszont pokoli nehéz helyzetben voltunk és tán még vagyunk is.Ez az év katasztrófálisan alakult elsősorban anyagi értelemben.Na és még azért is izgulnunk kell,hogy a munkahelyünk megmaradjon.Ha még mindez nem elég,Móninak újra kórházba kellett mennie három hétre így a kutyát nem tudom kire hagyni ami azzal jár,hogy a hetekben nem tudtunk túrázni menni.Az évek tehát rohannak,de az élet nem lett könnyebb.

Mára már több mint 174 ezren pillantottak bele a blogba legalább pár másodpercig,persze ez valószínűleg nem 174 ezer külömböző személy,hiszen lehetnek bőven akik rendszeresen visszajárnak.De ez akkor is tekintélyes szám.Azt is tudom,hogy olyanok is belenéznek akik aztán a végtelenségig tagadnák,hogy ez érdekelné őket.Mi olyan ciki ebben,nem tudom.A legnépszerűbb bejegyzést pedig már több mint 11500-an nézték meg.Annak ellenére,hogy a blog saját szórakoztatásból jött létre ezek a számok azért legyezgetik a hiúságomat.

A folytatást illetően,igyekszem folytatni amíg lehet.A cél az,hogy a blog legalább annyit éljen mint amennyit Gergő élt,ha ez bejön akkor van még 12 év.Na,de mint írtam nem alakulnak jól a dolgok,az én egészségemmel is egyre több a gond.Elmúltam ötven és nem tudom még meddig írható a történet.Amíg bírom addig a blogban továbbra is megelevednek azok a csodák amiket átélünk és persze tartom Gergő emlékének irányvonalát és ápolását ahogy eddig is.Rohannak az évek a blog hét éves.Nyugi,ha unnád,gyorsan eljön majd a vége is.De ma még egy kis ünnep...

Volt,nincs finálé

 Az egész ősz,de talán az egész év csúcspontja volt mindig is az őszi finálé.Alighanem ilyenkor legszebb az ősz,legszebb a természet.Előszeretettel jártunk ilyenkor mindig ki a természetbe Gergővel.Minden idők legszebb fináléját 2017 októberében láttuk a Rácalmási-szigeten.Soha olyan szépnek nem láttam a természetet.Az őszi finálékor éri el az ősz a csúcspontját,ilyenkor a legszínesebbek a fák.Innentől kezdve kezdődik igazán az őszi elmúlás és hullnak le egyre erőteljesebben a levelek,míg aztán az adott évre elvégzi a természet a munkáját és elmegy téli álmot aludni.A 2017-es finálé óta egy sem volt olyan igazi...18-ban még kimentünk Gergővel az Adonyi-szigetre,de nem volt olyan szép mint előtte egy évvel a Rácalmási-szigeten.Aztán 19-ben egyedül trappoltam szintén a Rácalmási-szigeten,de későn érkeztem és a finálé már lezajlott és amúgy is...az,hogy nem volt velem már Gergő szinte depis állapotba sodort...

Szép,szép,de valahogy nem az igazi...

20-ban itt a mi erdőkben láttam teljesen véletlenül meg a finálét,mert nem úgy készültem,hogy én azt nézem meg,de lementünk a kutyussal sétálni a finálé meg éppen zajlott.21-ben szintén a kutyussal mentünk le a Duna erdősebb partjára,velünk volt még Zolika.Mind a 20-as,mind 21-es finálé fogjuk rá,hogy szép volt.22-ben pedig a Holdvilág-árkos túra ért fel a fináléval amelyre szintén Zolikával mentünk.Nagyon szép túra volt az őszi csúcspontját élő erdőben.Aztán most 23-ra úgy rendesen finálé nélkül maradtam.Sajna túrázni nem tudtunk a hetekben menni,továbbra is kritikus helyzetben vagyunk és ráadásul Móninak is bekellett menni három hétre a kórházba újfent.Nincs kire hagyni a kutyámat...így nem tudtunk mást tenni ismét lementünk ide hozzánk a közeli erdőbe.

Na hol is tartunk finálé szinten?

Az erdő ugyan szép volt,de valahogy sehogyan sem emlékeztetett őszi fináléra a dolog.Kezdve azzal,hogy nem lehetett eldőnteni,hogy hol tart a természet.Az erdőn belül is más és más volt a helyzet.Volt ahol szemmel láthatóan egyszerűen késésben volt a természet,hiszen csupa zöld volt még minden,akkor amikor már sárgára kellett volna váltani...Máshol emlékeztetett némi fináléra a helyzet,de nem volt olyan látványos mint az előző években.Aztán megint máshol meg már úgy tűnt,hogy régen lezajlott a finálé...és mindez a mi 2x2 km-es kis erdőnkben...Szép volt mint írtam,de a finálé érzés nem kerített hatalmába.

Máskor Gergő rétje is színesebb...

Az a bizonyos régi finálé érzés amúgy is ott maradt a 2017-es Rácalmási-szigeten és hiába próbálkozom az év legszebb csúcspontját rendre megnézni valahogy sosem adja vissza úgy a dolog mint akkor és ott...Elsősorban ebben talán nem is a természet a hibás,hanem az a baj,hogy Gergő már nem lehet velem ahogy az a régi finálés hangulat sem.Idén tehát nem lesz vagy nincs finálés túra,tekintsük ezt a mai erdei sétámat annak.Volt,nincs finálé...

A 2017-es feledhetetlen finálé filmje a végére:

Távozó öreg harcos

 Lajos,Imike,Mari és én a kilencvenes évek közepén alkottunk elválaszthatatlan csapatot.Szoros barátságba kerültük mi így négyen.Volt akkoriban egy kispályás focicsapatunk a helyi városi bajnokságban.Ennek a kapusa volt Lajos,én meg Imike pedig egy-egy játékosai voltunk a csapatnak.Mari pedig Lajos csaja volt.Együtt jártunk többnyire az akkor fénykorát élő jégkorong meccsekre is.Meccsek után pedig rendre beültünk egy-egy italra az akkor törzshelyünké váló Bingó vendéglőbe ahol redszeresen játszottuk is az akkor népszerű bingó játékot is amivel sokat és sokszor nyertünk is.A focimecsek után meg ugrattuk Imikét,hiszen ő volt a csapat olyan tagja akit lehetett ugratni,szívatni.Na ezek persze sosem mentek el durva formába.Sok remek élményünk van.Aztán Lajos 95 márciusában elvette Marit.Én voltam Mari,Imike pedig Lajos esküvői tanúja.A barátság akkor kezdett alábbhagyni amikor Lajosék elköltőztek a városból egy tolnai faluba.Végül el is halt teljesen a dolog.

Lajossal aztán jó féléve találkoztam újra.Akkor ecsetelte,hogy elváltak Marival.Az okok most nem ide tartoznak.Én ezen alaposan meglepődtem,hiszen a szememben ők voltak az álompár.Tegnap este aztán újra összefutottam Lajossal a helyi Intersparnál.Beszélgettünk egy sort aztán hirtelen eszembejutott Imike,kérdeztem mit tud róla,mi van vele,mert ezer éve nem tudok róla,nem hallok felőle.

Boldog álmokat barátom!

Ekkor közölte,hogy Imike meghalt.Leesett az állam,hiszen egy régi barátomról volt szó.Mondja,hogy ő is akkor tudta meg amikor már két éve elhunyt.Akkor most mennyi lehet?Mivel ismerösök vagyunk Imivel a facen,megnéztem az oldalát, egy 2019-es bejegyzésnél láttam csak,hogy egy közös ismerösünk úgy köszönt el tőle,hogy nyugodj békében öreg harcos.2019 márciusa....az a bizonyos 9-10 hónap...amikor annyi mindenkit elvesztettem sorban egymás után...hát Imike is ekkor mehetett el.A döbbenettől szólni sem tudtam.Sajna az ember nem tud nyomon követni minden ismeröst,de azért lehangoló,hogy évek alatt egy üzenet váltás sem történt régi haverok között...Mondhatni fájó és fájó Imi távozása is.Annak fényében különösen,hogy egy évvel fiatalabb volt nálam.Egy újabb név tehát lelkem síratófalának egy tégláján...Nem volt alkalmam elköszönni.Mivel hiszek a túlvilágban így bizom benne,hogy látod.Akárhol is vagy legyél maximálisan boldog és ha jön egy új élet legyen ennél sokkal jobb!Nyugodj békében barátom!

Hol járunk a legtöbbet?

 Kis statisztika jutott eszembe,hogy kicsit összegezni kellene,merre is jártunk már és hányszor.Próbálom megyékre,hegyekre,városokra és falvakra lebontani a dolgot.Immár mondhatni,hogy 41 éve túrázgatok,voltam pár helyen,de sokkal több helyen nem voltam és most ezalatt csak az országhatáron belüli dolgokat értem.

Nézzük a megyéket az elmúlt 41 év alapján: Értelem szerűen a legtöbbet Fejér megyében túrázgatok (elnézést,de én lehagyom az álltalam cseppet sem kedvelt vármegye kifejezést).Fejér megyét leszámítva sokáig Baranya megye volt ahol a legtöbbet túráztam még anno Sándorral,aki belevitt a túrázás világába.Aztán Gergővel túrázgatva Pest megye lett az éllovas (Fejér után persze).Ott túrázgattunk északon a hegyekbe vagy délen a Csepel-szigeten.A Zolikával való túrázási éra alatt az utóbbi időkben pedig Veszprém megye lett a listavezető,ide járunk legtöbbet.Sose volt éllovas,de nagyon sokat túráztunk-túráztam Tolna megyébe valamint Budapest területén is.Érdekes,hogy van hat olyan megye ahol még soha nem túráztam!

Valahol Pest megyében

Ha a hegységeket nézzük (beleértve a dombságokat is) akkor évtizedekig a Mecsek volt az ahová a legtöbbet jártunk.Gergővel túrázva a Visegrádi-hegység lett a fő túrahelyszínünk,mostanság Zolikával pedig a Balaton-felvidék és a Bakony veszi át a legtöbbet látogatott hegység szerepét.De sokat jártunk a Budai és a Velencei-hegységben is,valamint előszeretettel járkálunk a Tolnai-hegyhátba és a Szekszárdi-dombságban is.Az utóbbi években jutottunk el olyan helyekre mint a Zselic,a Keszthelyi-hegység vagy a Somogyi-dombság.A nagyobb hegységek közül nem jártunk még soha a Zempléni-hegységben,a Kőszegi vagy a Soproni-hegységben sem.Sosem láttuk még a Zalai--dombságot.Értelem szerűen kevesebbet járunk az Északi-középhegységbe,jóval többet a Dunántúli-középhegységbe,hiszen talán ehhez lakunk közelebb.Sokat túrázunk az Alföldön is a Dunaújvároshoz közeli régiókban,valamint elképesztően sokat a Mezőföldön,itt viszont a teljes Mezőföldet értem ezalatt.Külföldön eddig a szlovákiai Cseres és Burda-hegységben túráztam a legtöbbet.

Bármerre is járunk,sok a csoda!

Városokat és a falvakat nehéz statisztikailag meghatározni,hiszen a legtöbb vagy túrakiindulópontként vagy túracélként szolgál,valamint vannak átszállásilag nagyon fontos települések.Ha ezeket összegyűröm alighanem Budapest a legtöbbet használt város.Nagyon fontos túrázásainkhoz Székesfehérvár,vagy Veszprém de Várpalota is..Az utóbbi időben lett fontos Tapolca,sokat kellett nekünk Pécs is.Átszállásilag fontos helyek még: Simontornya,Pusztaszabolcs,Bonyhád,vagy akár Vác.A legtöbb túrát Dunaújvároson kívül a  mecseki Szászvárról indítottuk.Gergővel nagyon jó túrakiindulópont volt számunkra Dömös vagy Pilisszentkereszt.Várpalota is az egyik legjobb túrakiindulópont város,de Pétfürdőt is egyre többet használjuk.Északon egy időben Salgótarjánból tettünk remek túrákat.Az alföldi túráink kedven kiindulópontja Kunszentmiklós.Na és még lehetne sorolni.A célállomásokba nem fogok bele,mert ez olyan sokrétű,hogy nem lehet egyet-egyet kiemelni.Egyet mégis kiemelnék ez pedig a mecseki Hosszúhetény.

Színes a paletta

Lehetne még ezerféle statisztikát felállítani,de hirtelen ezek jutottak az eszembe.Annyira sokrétű és színes a paletta,hogy van miből válogatni.Úgy érzem így 53 évesen,legjobb esetben is még 20 évem lehet túrázni,de ez a legjobb eset,mert lehet 20 percem sincs.A lényeg,hogy igyekszem tovább színesiteni a palettát,hogy amikor majd elmegyek,ezeket magammal visehessem és a legközelebbi leszületésemkor folytathassam!

Salabasina varázsa

 Ha november 3. akkor emlékezünk,mint minden évben.Ma öt éve 2018 november 3-án volt az utolsó túránk Gergővel és ez olyan horderejű esemény amiről minden évben megemlékezem.Azonban sok újat nem tudok már erről írni,hiszen mindent,de mindent megírtam erről a napról,erről a túráról.De a mai nap az emlékezésé és ha olyan valami kerül be a bejegyzésbe ami már volt,hát istenem.Valószinű ha nem ez az utolsó túránk,akkor is úgy került volna be életünk történetébe mint a valaha volt legjobb túránk.Végigmenni a Salabasinán,a magyar Rém-szakadékon.Életere szóló élmény volt!

Neked csak egy igénytelen brutális semmit mondó hely,nekünk életünk kaladjának színhelye!

Elsőnek akkor merült fel ennek a túrának az ötlete amikor azt egy you tubes túratársam videójában láttam.Úgy gondoltam,hogy egy itteni túra a maga extrém mivoltával hatalmas élmény lehet.Igazam is lett,mert valóban az volt!Ezt követően próbáltunk Gergővel újabb filmeket keresni a szurdokról,képeket,leírásokat.Találtunk is,de mind arról győzőtt meg,hogy a Visegrádi-hegység déli oldalán futó szurdok valóban a magyar Rém-szakadék.Extrém kürölmények,rendkivül nehezen járható nem is létező út benne,a hely szépsége azonban vonzotta a tekintetünket és egyre inkább kezdtük úgy érezni,hogy ide elkell jönni,meg kell csinálni!Talán már egy jó évvel a túra előtt agyalgattunk rajta,aztán többször is toltuk magunk előtt és végül alighanem az utolsó lehetőséget kihasználva megcsináltuk!Utolsó,mert öt hétre rá Gergő meghalt... és ha én ezt a túrát kitolom még két hónappal,akkor nem válhatott volna valóra.

Az odavezető út is fantasztikus volt!

Már az odavezető alig ismert út is fantasztikus volt a gyönyörű őszben.Amikor meg odaértünk meghökkentünk a látványtól,de vonzott a kaland.És érdemes volt,nagyon érdemes volt belevágni mert nincs szó rá ami kifejezhetné mennyire jó volt.Gergő és én ahogy mindig,most az utolsó nagy kalandon,persze ezt akkor még nem tudhattuk.Olyan varázsa volt a helynek a túrának az időnek amit én szavakkal nem tudok visszaadni.Éreztem a csodálatos életérzést azt.hogy valami fantasztikusat élünk át ezzel a nem mindennapi túrával.Az egész szurdok talán másfél kilométer hosszú volt,de ez volt túrázásaim történetének legjobb,legemlékezetesebb szakasza.Pedig voltam pár helyen az életben...

Életünk kalandján

A szurdok vége felé mindketten azt kívántuk,hogy ne legyen még vége.Olyan kaland volt,hogy nem akartuk,hogy vége legyen.Az extrém útszakasz azonban véget ért.Megfogadtuk,hogy pár év múlva majd visszatérünk újra átélni mindezt.Öt év telt el.Azóta nem jártam itt...a túra amúgy folytatódott és rendkivül szép volt végig,de ez a salabasinai szakaszt nem lehetett már felülmúlni.Boldogok voltunk még,nagyszerű élményekkel gazdagodva.De aztán Gergő elment és minden összedőlt...

Öt év telt el és nem tértem vissza.Gergő nélkül?Hogyan?Szóba kerül néha egy ide vezető túra ötlete,de pl.Zolikával nem merem megcsinálni,ő nem olyan ügyes és bátor mint Gergő volt,mi van,ha a szurdok közepén blokkol le?Manó barátom említi legtöbbet tán az ötletet,de az ő meg a Tizedes barátom tempójához már én érzem azt,hogy kevés vagyok.Vikinek és Tominak sem tűnhet ez a túra egyszerűnek.Így tehát félő,hogy már nem térek vissza (persze nincs kizárva) hiszen én is öregszem már napról napra,nem vagyok abban a formában mint amikor Gergővel nyomtuk itt.

A varázs egy szelete

Öt éve már és erről minden november harmadikán meg kell,hogy emlékezzem.Salabasina varázsa olyan élményt adott ami felejthetetlen.Alighanem 2018 november 3-a lehetett életem legjobb napja.Bízom benne,hogy Gergő is magával vitte ennek a csodának az emlékét és abba mégjobban,hogy egy következő életben majd visszatérhetünk és megcsinálhatjuk újra és újra...A Salabasinai varázs örök,végigkiséri életemet.A szurdok pedig őrzi lépteink.

Különleges temetők

November első napjai a halottakról való megemlékezés,a temetőbe járás időszaka.Mostani bejegyzésemben olyan temetőket mutatok be amelyek valamilyen okból különlegesek számomra,köztünk olyanokkal amelyekkel akár túrázásaim közben is találkoztam már vagy találkozhatunk.Nem feltétlen csak a látványviláguk alapján,hanem az érzelmi oldaláról is rangsoroltam most ezeket.Amolyan top 10-es rangsor.

10.Kiskunhalasi katolikus temető

Bár ez a temető kívül esik túrázásaim szemszögéből,mégis fontos része az életemnek.Itt nyugszik ugyanis a keresztanyám és a keresztapám,valamint az ő lányuk aki nekem unokatestvérem volt.Na és ha mindez még nem elég itt nyugszik apai nagyanyám is.Hozzá köthető az alábbi sztori.Soha nem láttam őt és soha nem ismertem,hiszen évekkel az én születésem előtt hunyt el.Annak ellenére,hogy a közelben laktak keresztanyámék,csak nagy sokára tudtam meg,hogy a nagyanyám is ebben a temetőben nyugszik.Ekkor apám már nem élt,akitől közelebbit is megtudtam volna.Mégis úgy határoztam megkeresem a sírt.Egy Kiskunhalason lakó unokanővérem segített ebben és amikor 98-ban nála töltöttem egy hétvégét úgy döntöttünk kimegyünk megkeresni a sírt.Ez a temető hatalmas ám az unokanövérem szegről-végről emlékezett rá,hogy merre is van a sír.Így mondhatni viszonylag könnyen kb.20 percnyi keresgélés után rá is akadtunk.A Temető utca felőli harmadik kapun kellett bemenni és az ottan úton haladni 80-100 méter,majd jobbra benn ha jól emlékszem a harmadik sorban van a sír.Szóval ekkor megtaláltuk,kicsit rendbe tettük,de azóta nem jártam itt.A temetőben igen,mert aztán itt temették el keresztszüleimet,de a sírnál nem voltam többet.Ha jól emékszem 1958-ban halt meg nagyanyám és a sírt már 98 tájékán is magáévá tette a természet.Kevés az esély rá,hogy meglehet még,de most,hogy írok róla kezdi birizgálni a fantáziámat.A temető amúgy szép és rendezett nagyrészt,de ezen a részén már magáévá tette a természet szinte,de ez mondom 98-as állapot,feltehetően azóta sok a változás.

A Kiskunhalasi temető

Jómagam 98-ban miután megtaláltam néhai nagyanyám sírját

9.Dunavecsei temető

Ez a temető többször is szembeköszönt túrázásaim történetében már.Azonban csak 2008 táján az akkori munkatársnőmtöl tudtam meg aki mellesleg dunavecsei,hogy itt nyugszik Nagy Zsuzsika,Petőfi egykori szerelme és akiről már bőven volt szó ebben a blogban is régebben.Azóta birizgálta a fantáziámat,hogy eljöjjek és felkeressem a sírt,mert a kolleganő úgy mondta,hogy az ma is megvan és létezik.Így egyszer kifejezetten ezzel a céllal inditottunk ide egy túrát Gergővel.Akkor bejártuk keresztül-kasul a temetőt de nem találtuk meg a híres sírt.Évekkel később Zolikával jöttünk el újra,mert úgy éreztem tartozom annyival Gergő emlékének,hogy megtaláljuk a sírt.Érdekes volt mert rendkivül könnyen megtaláltuk!Nem is értettem ez Gergővel miért nem sikerült,pedig annyira egyszerű volt és annyira egyszerű helyen volt...A temető Dunavecse dél-nyugati részén van,közel a Pentele-hídhoz és éppen Zsuzsika sírja teszi különlegessé.

Zsuzsika sírja a dunavecsei temetőben

8.Szászvári temető

A szászvári temető egy kisebb domboldalon helyezkedik el a falunak nagyjából a középtáján.A Mecsek lábánál.Számomra azért különleges mert itt nyugszik Sándor túra mentorom,atyai jóbarátom és nagybátyám.A temetőt érinheti elméletileg pár túránk,de amikor itt jártam az sosem túra közben volt.Terveztünk ugyan Gergővel ide egy Sándor emléktúrát,de Gergő halála ezt meghiúsította,így ez a túra örökre elmaradt.Talán háromszor jártam a temetőben,Sándor temetésén természetesen és utána kétszer voltam a sírjánál eddig.Éppen ideje lesz hamarosan,hogy tiszteletemet tegyem újra itt.Talán 2024-ben összejön.A temetőt a szép fekvése és Sándor sírja teszi számomra különlegessé.

A szászvári temető

7.Dunaújvárosi köztemető

A helyi temetőt természetesen az teszi különlegessé,hogy minden szerettem itt nyugszik.Anyai nagyanyám,apai nagyapám,szüleim,két testvérem és a fiam Gergő is.Na és persze egyre több ismerös és barát..A temető nagyon nagy és gyakorlatilag állandó látogatója vagyok mióta az eszemet tudom.Túrák nem érintik a temetőt,ide túrák nélkül szoktam kijönni,persze gyalog otthonról az felér egy túrával na és körbejárni az összes sírt az sem kis séta.Feltehetőleg ide kerülök majd én is,hiszen anyai nagyanyám sírját megvettem saját használatra,szeretném addig Gergő hamvait is majd ide áthelyeztetni,remélem lesz még rá módom és lehetőségem.A temető nagy mint írtam,nagyon sokáig szépen karbantartott és rendezett sírkert volt,az utóbbi években azonban elment rossz irányba a dolog és vannak úgymondd hibái.Mivel itt nyugszik minden szerettem a temető elsősorban ezért különleges számomra.

A dunaújvárosi köztemető

6.Kisújbányai régi temető

A hegyek között az erdőben megbújva a turistaút mellett találjuk meg a misztikus kisújbányai temetőt.Szinte csak turistaútakon érhetjük el,így természetesen csak túra közben jártam eddig itt.Legutóbb három éve amikor a Kelet-Mecseket szeltük át északtól - délig,de járhattam itt Sándorral is 1989-ben,de azok az emlékek már nem kristálytiszták.Úgy tudom már nem temetnek ide,amit találtunk legújabb sírt az a 80-as évekből való volt,ami persze nem zárja ki,hogy vannak itt újabbak is.Könnyen elképzelhető,hogy járunk még erre a jövőben.Különlegességét a misztikus erdei hangulat adja.

Kisújbányai régi temető

5.Dunaújvárosi kistemető

A másik helyi temető,itt nem nyugszik senki szeretteim közül.Különlegességét itt is a misztikumos hangulat adja.A város egyik dombján fák között terül el a hangulatos temető amelyben kellemes sétányok és csupa-csupa régi sír van.Különösen az őszi finálé idején nyújt felejthetetlen látványt a temető.Apróbb bibi,hogy a temető mellett épült fel a város egyik hipermarketje és ez az itt készült képekbe bezavar olykor.A temető közepén egy hangulatos kápolna is áll,valamint több helyi érdekeltségű híres ember sírja is megtalálható a sírkertben.

A kistemető és a Tesco

4.Mélykútpusztai temető

Szintén egy misztikusnak mondható temető amely egyben szürreális is.Szinte minden évben érintjük,ugyanis itt halad el Gergő emléktúrája az Egyenesen át.A misztikus jelzőt azért érdemli ki mert egy hangulatos erdőben található,szűrreális pedig azért,mert a temető melleti út túloldalán egy börtön van.A temető nem nagy.Minden évben itt megyünk el az emléktúrán,de nem minden évben megyünk be a temetőbe.A temető észak-keleti részén van pár réginek mondható sír,de zömében újkori sírok találhatóak a sírkertben.Északi végében van még a ravatalozó is.

Mélykútpusztai temető

3.Farkasréti temető

A temetőt Budán találjuk meg a Sas-hegy nyugati lábánál.Hatalmas temető,könnyen lehet,hogy az ország legnagyobb temetője.Különlegessége pedig az,hogy számtalan híres ember sírját megtalálhatjuk itt.Rengeteg sportoló,olimpiai bajnok,színész,énekes stb.sírja köszönhet szembe.Érdemes felkeresnie annak,aki kiváncsi a hírességek síremlékeire.Eddig egyszer voltunk itt,de nincs kizárva,hogy jövünk mi,annál is inkább mert van olyan híresség akinek sírja előtt szeretnénk leróni tiszteletünket és ezt korábban nem találtuk még meg.

Farkasréti temető

2.Fiume úti sírkert

A szintén hatalmas sírkertet Pesten a Keleti pályaudvar szomszédságában találjuk meg.Különlegessége az,hogy itt is számtalan sok híres ember sírját találhatjuk meg,de itt már vannak írók,költők,miniszterelnökök,tábornokok síremlékei is.Olyan hírességek nyugszanak itt,mint Ady Endre,vagy Jókai Mór,de itt van Kossuth mauzóleuma vagy Kádár János és Deák Ferenc síremléke is.Ezenkivül a szokványostól eltérő sírokat találhatunk itt,hiszen rengeteg sírnál van szobor is,nem is akármilyenek.Érdemes felkeresni,aki ide téved nem fog unatkozni!Sokáig terveztük Gergővel,hogy eljövünk ide,de nem sikerült sajna.Zolival és Mónival pótoltuk Gergő iránti tiszteletből egy ide vezető kirándulással.

Fiumei úti sírkert

1.Körtvélyesi temető

A misztikus temetőt a Vértes hegység északi részén találjuk meg a Vitányvártól keletre a Mária szakadék felső végénél.Az erdőben található parányi kicsi temető gondosan elvan kerítve.Csupán pár régi sír található benne valamint előtte hét katona sírját láthatjuk még.Én már kétszer is jártam itt,mindkét alkalommal gondosan karban volt tartva a temető.Ám a napokban voltak ott Vikiék (túratársaink) az ő képeiken láttam,hogy meglehetősen gazos a sírkert.A temető amúgy az Országos Kék túra mentén van.Valószínűsíthető,hogy jövünk még erre.

Körtvélyesi temető