Immár lassan két éve,hogy letudtuk azt a bakonyi túrát amelynek végállomása Iszkaszentgyőrgyön volt.Ekkor "találkoztunk" az ország egyetlen piramisával.A túra pedig szándékosan úgy lett megtervezve,hogy érintse a piramist,amelyre korábban egy cikk alapján figyeltem fel.Már az akkori filmben ígértem,hogy egyszer majd részletesen foglalkozom vele.Lassan két év telt el azóta így hát mondhatni ideje lesz.Ugye akkoriban sokminden rossz történt amelynek hatására feledésbe merült a dolog,most aztán ahogy újra megnéztem azt a régi filmünket eszembe jutatta.Így hát összegyüjtöttem mindazt amit a piramisról találtam.
A Kőasztal piramis
A Székesfehérvártól alig tíz kilométerre fekvő Iszkaszentgyörgyön számos turisztikai gyöngyszem és természeti csoda is látható: az odalátogatók többek között megleshetik az Amadé-Bajzáth-Pappenheim-kastélyt, a Duzzogó-fürdőt, illetve a Piramita-hegyen található Csillaghegyi kilátót és a faszerkezettől pár méterre található kőasztalt is. Utóbbitól néhány apró lépésnyire csúcsosodik az ég felé egy kővel kirakott gúla, amely tíz méteres magasságával történetesen Magyarország egyetlen kőpiramisa.
Gergő a piramisnál
A kőpiramis történetét egy legenda lengi körül: eredetileg Pappenheim Szigfrid építtette, aki 1936-ban halt meg. Ebből arra lehet következtetni, hogy a kőpiramis a '30-as, '40-es években már bőven itt volt, ugyanis rendelkezésünkre áll egy olyan fotó, amelyen Sybill néni (Szigfrid unokája) olyan nyolc-kilenc éves körül lehetett, amikor az építmény mellett ült. Mivel Sybill de Mola 1926-ban született, így könnyű behatárolni, hogy mikor épülhetett a kőpiramis eredeti változata
Az elbeszélés szerint az impozáns építmény emlékműnek készült, amelyet az egyik elhunyt családtagnak állítottak: volt a rokonságban egy olyan férfiú, aki rangon alul szeretett bele egy leányzóba, amit nagyon nem néztek jó szemmel az idősebbek. Mivel nem teljesülhetett be ez a szerelem, a férfi önkezével vetett véget az életének, az ő tiszteletére készült a piramis. Pappenheim Szigfrid rendkívül nagy hódolója volt az antik művészeteknek, emiatt kaphatott piramis formát az emlékmű.
Az a régi előkerült kép...
A kőpiramis aztán egészen a háborút követő időszakig állt, majd az '50-es évek végén, a '60-as évek elején a helyiek teljesen lerombolták, köveit pedig a falusi építkezésekhez használták fel. Az tudni kell, hogy a kastélytól elkezdve az épületeken és a műtárgyakon át minden, ami ahhoz a rendszerhez tartozott, már nem volt nagy érték az akkori lakosok számára, sőt, inkább olyan volt, amit el kell tüntetni. Ennek következtében majdnem teljesen lerombolták a gúla alakú építményt.
A kőpiramist aztán 2014-ben a VERGA Veszprémi Erdőgazdaság Zrt. építette újjá, amely egy modernebb változata lett az eredeti emlékműnek. Míg a 1960-as évekbeli ritkaság tömörebb elemekből készült, és minden élét gyönyörű vasalás, a tetejét pedig egy kis gömb díszítette, addig a jelenkori műalkotás alapja beton, és kisebb kövekből rakták körbe a piramis-formát.
Az, hogy ez az emlékmű ott áll, ahol, részben annak is tulajdonítható, hogy előkerült egy megsárgult fotó, amin Sybill néni nyolcéves kislányként nagymamájával, Károlyi Erzsébet grófnővel és a dajkával egy piramisnál ül.A település polgármestere utánajárt a történetének, majd azt gondolta, hogy ennek a kőpiramisnak régi területén lenne a helye.
Ilyen a környéke
Ez egy sematikusabb, leegyszerűsítettebb verziója a régebbi alkotásnak, ám a múlt visszacsempészése mindenképpen üdvözítendő. A kőpiramisnál elrejtettek egy időkapszulát is, amely az új építmény átadásával egy időben készült el, és majd ötven év múlva fogják felnyitni. A kapuszulába 2014-es újságokat és helyi tárgyakat helyeztek bele, így 2064-ben nagy élmény lesz majd felfedezni ezeket az emlékeket.
Jómagam a piramisnál
A kőpiramis nagyon fontos része Iszkaszentgyörgy történelmének, identitásának.Annak a nemzetnek, amelynek nincsen múltja, nem lehet jövője sem, tehát, ha nem becsüljük meg az értékeinket, akkor nem sok keresnivalónk van itt...
Az emberek nagyon meg szoktak lepődni, hogy mégis mit keres egy piramis Magyarországon.
Mint már említettem,mi Gergővel 2018 október 13.-án jártunk itt.Kifejezett célunk volt a piramis felkeresése.Ám éppen egy 27km-es túra legvégén voltunk,így erősen megfáradva érkeztünk ide,de ettől függetlenül is élveztük ezt a csodát.Sajnos ketten együtt már nem tudunk ide eljönni és én azóta sem jártam itt.Elképzelhető,hogy valaha még eljövök majd,hiszen a hely igazán klassz.Arra azonban mindenki készüljön fel,hogy a környéken a turistajelek felfestése igen gyenge,nem árt térkép és valami telefonos alkalmazás ami segít.
Az említett film,a piramisos rész 45.35-nél kezdődik,de
A mai napra terveztük a új kilátójához vezető túrát amely érintette volna Rockenbauer Pál sírját is Zengővárkonyban.Készülödve egy-egy túrára álltalában már az adott hét elején figyelgetem az időjárást.Ha a legkisebb kedvező dolgot mondják akkor már nem szokom lemondani a túrát.Ezen a héten viszont szinte minden áldott napon pocsék már-már undorító időt mondtak a mai azaz a szombati napra.Nem is ettől ijedtem én meg,hanem úgy voltam vele a Zengőhöz jó idő dukál,hiszen úgy élvezhető az új kilátó és a kilátás is.Summa summárum a túrát elhalasztottam,pedig újfent összejöttünk volna négyen,én,Zoli barátom,Manó és a Tizedes,a lassan megszokott csapat.Mindenki szabaddá tette is magát.Az utolsó pillanatig figyeltem az időjárás jelentést,de semmi kedvezőt nem mondott.Egy icipici jót sem.Így jobbnak láttam a túrát elhalasztani egy másik időpontra.A többieket persze értesítettem erről.
A Zengő napjainkban
Ma reggel aztán felébredve kinézve láttam az ablakon,hogy esett némi eső.Hüvősebb is van (ez kifejezetetten kedvezett volna a túrának a nagy melegek után).De hol a beígért szél?A szélvihar?Az egész napos eső?Mert közben elállt... Pár perccel később aztán a nap is ki-ki sütött.Mondom megnézem a radar képen mi a helyzet a Zengő környékén.Nem kellett volna,mert ettől ment fel a pumpa... A Zengőnél amikor én megnéztem épp sütött a nap és ekkor az országban az egyetlen derült terület volt.... Lehet az ország egyes részein úgy van ahogy az időjósok jósolták,de Dunaújvárosban és a Zengőnél semmi esetre sem... Persze lehet még a nap folyamán ítéletidő,egyenlőre itt nálunk semmi nyoma...
A kilátó
Hát nem elöször vernek át a nagytudású meterólogusok... de ez most nagyon durva.Hiszen szemmel láthatóan túrára alkalmas az idő.Erre már nem tudok mit mondani,a pokolba kívánom őket most is.Hihetetlen,hogy képtelenek egy normális prógnozist felállítani egész héten.Persze nem is azzal van a baj,hogy túrát halasztunk.Volt meg lesz is ilyen.De ott a másik zavaró dolog az újra tomboló koronavírus.Ki tudja meddig lehet újfent utazgatni?Lehet ez az év pont a két túrára legalkalmasabb időszakot veszi el tőlünk?
Egy közeli kis túrára készültünk,vagy nevezhetjük inkább kiruccanásnak,hisz a táv oda-vissza talán ha volt 8km.Nem is olyan régen jártunk itt a közelünkben Sándorházán a Sigray kúriánál itt a bejegyzés róla .Már akkor tudtuk,hogy létezik egy "testvére" éppen az ellenkező irányban,innen pár kilométernyire mégpedig a Janitsáry-Szávits kúria.Egyértelműnek tűnt,hogy hamarosan majd felkeressük azt is.Most jött el ennek ideje.Ugye erre az egész kúriás érdeklődésre,még egy kedves ismerösöm Horváth Tamás hívta fel a figyelmemet,neki van egy Dunaújváros történetével foglalkozó web és közösségi oldala is.Nagy örömömre most Tamás is velünk tartott,rajta kívül még Zoli barátom társaságát élveztük.A túrát pedig lényegébe a dunaújvárosi vasútállomásról kezdtük és mentünk ki arra amerre oly sokszor a múltban,Nagyvenyim és Baracs felé vezető úton,amely ugye elvileg megkapta a sárga "m" jelzést,igaz maga a felfestések egy idő után abbamaradtak.
Amikor megpillantjuk a kúriát
Ezen az uton mentünk tehát,ám most nem mentünk át az M6-os autópálya felett átívelő hídon ahogy azt álltalában szoktuk,hanem éppen a sztráda szervízútjára tértünk le dél felé.Kicsit kezdett már meleg lenni,noha mikor indultunk még picikét hüvős volt.Jól elvoltunk hárman és elbeszélgettünk útközben.Nem mondhatnám,hogy nagyon messze volt a kúria,hisz a szervízútra letérve nagyjából egy kilométer múlva meg is pillantottuk a tetejét.Nem volt nehéz odatalálni.Odaérve elöször körbenéztem a körülölelő tájon ami nem is volt csúnya,sőt...!Kifejezetten tetszett.Egy-két kilométernyire voltunk Dunaújvárostól,de itt még speciel én magam nem jártam.Na de,közben meg is érkeztünk a kúriához amit a természet igencsak kezdett magáévá tenni.
A kúria
Éreztük az ilyen helyeken már-már megszokott érzést,azt a bizonyos "itt megállt az idő"-t,bár sajnos rosszkor állt meg.Mielőtt behatoltuk volna a kúriába,Tamás még drónt röptetett,hogy fentről is legyenek képeink.Ezeket még ezen sorok írásakor nem kaptam meg,illetve nem osztotta meg,ha ez megtörténik megpróbálok ide becsempészni legalább egyet.Miután megvolt a drónröptetés,behatoltunk a kúriába.Nem volt egyszerű,hisz az oda bevezető ösvények is alaposan bevoltak nőve mindenféle giz-gazzal,de végül is sikerült.
A természet lassan magáévá teszi...
Belépve ilyen világ fogad...
A kúria amennyire én tudom,valamikor a XIX.század első felében épülhetett,klasszicista stílusban.Az épület jelenlegi formájában földszintes és L alakú.Érdekessége,hogy nádtetős.Ám nem volt mindig az.Hosszú ideig a helyi TSZ tulajdonában volt az épület,majd egy vállalkozó a nyolcvanas években megvette és egy komolyabb szállodát képzelt el ide.Ekkor emelte meg a tetőszintet,hiszen egy 16 szobás fogadót akart ide.Ki tudja miért,ez az elképzelés aztán zúgába dőlt.Mégpedig úgy,hogy az épületben már elkezdődtek a felújítási munkálatok.Ennek nyomait belépve a kúriába fel is fedeztük,hiszen a tetőszerkezeten kivül itt-ott relatíve firss (30 éves) vakolat volt,és itt-ott "új" falazások is.
A "hall"
A belső tér tökéletesen megfelelt volna amúgy egy új Stephen King féle rémtörténet helyszíneként..szürreális volt,egyrész szomorú is,itt-ott félelmetes,de egyben nagyszerű is csodás is.Kiderült,hogy hátulról jöttünk be,mert a másik oldalon ott voltak az oszlopok amelyek az egykori főbejáratot jelezték.Ahonnan mi jöttünk be,gyakorlatilag ott volt a legnagyobb helység amely talán egy hall lehetett egykor.Ebből nyiltík különféle helységek és ágaztak ki külömböző folyosók.A ház észak-nyugati sarkában pedig ott volt egy pince is.Lejárója ugyan már nem volt,de lelehetett lesni és akár menni is.De erről majd később,mielőtt ezt megnéztük volna még alaposan körülnéztünk az épületben.
Az egyik helység
A tetőszerkezet alulról
Különféle helységeket találtunk,némelyik tán szoba lehetett egykor,volt olyan amiről azt gondoltuk,hogy a konyha,sőt mintha külön lett volna a wc és a zuhanyzó(?).Ez utóbbiak gondolom már a felújításkor lettek így kialakitva,hisz ilyesmi a XIX.század első felében aligha létezhetett.Érdekesség volt,hogy mindegyik számottevő helységnek nagy ablaka volt.Az ajtók pedig a régi tömörfából készültek.Volt ahol majd három méter magasak voltak,vastagságúk meg megegyezett a falak vastagságával,ami helyenként ötven centi is volt!A fő falak úgy láttam rendben vannak,a mennyezet gerendáig viszont sok helyen levoltak szakadva.
Állok a hallban,mögöttem még a folyosó előtt látszik egy leszakadt gerenda
Kimentünk megnéztük az egykori főbejáratot.Klassz lehetett fénykorában.Most viszont már-már teljesen megette a természet.A bejárat előtt kisebb fajta erdő alakult már ki.Ettől függetlenül tetszett az egész.Visszamentünk az egyik helységbe.Mivel korábban már láttuk,hogy a tetőtérbe sehogyan sem tudunk felmenni,Tamás úgy döntött,hogy itt is felengedi a drónt egy olyan helységben ahol már nincs mennyezet.Így is lett,így készitettünk felvételeket.Mondom még e sorok írásakor ezek nincsenek meg,úgy döntöttem amint meglesznek a bejegyzés végére befogok tenni egy-kettőt.
A főbejáratnál,invitálnám be a jónépet...
Végül nem maradt már megnéztük a pincét.Valamennyire leereszkedtem,a többiek addig fentmaradtak.Abszolúlt nem volt félelmetes,nem úgy mint a Sigray kúriánál.Egy nagyjából 3x5 méteres helység vigyorgott odalenn rám,szerencsére mindenféle szörny és kisértet nélkül.Ráadásul volt oldalt egy picinyke ablaka is még,ami fényt is árasztott be.Elöször azthittük az egész épület alatt húzodik a pince,így meglepő volt,hogy csupán ekkora.Hát ezzel végződött ennek a nagyszerű épületnek a felfedezése részünkről.Lassan indultunk haza.
Zoli és Tamás fent várnak,míg én odalenn matatok
A pince
Ugyanarra jöttünk haza is mint amerre mentünk.A távolság túra méretekben nézve elenyésző volt.Útközben egy szembejövő házaspárral találkoztunk akik szintén a kúriához mentek.Beszélgetésbe elegyedtünk velük.A hölgy elmondása szerint kicsit nosztalgiázni indult a kúriához,mivel 1966-ban ott laktak...Az nem most volt és azért volt érdekes mert egyáltalán nem tűnt öregnek...de ha akkor született is minimum 54 évesnek kellene lennie,de úgy tünt,hogy egy jó negyvenes...Na mindegy,hamar visszaértünk a vasútállomásra,ahol megittunk egy jó sört a túra zárásaként.Ez volt tehát a kúrás túránk története.
Itt vannak akkor Tamás drónfelvételei közül pár.A kúria,a padlástér és mi magunk.
Sokszor keresztülmentem a városon az elmúlt évtizedekben.Ám soha nem álltam meg,illetve a busz amivel mentem álltalában megállt itt,de én soha nem szálltam le,hiszen akkoriban az én dolgaim egy másik városba vezettek.Noha tetszett a város és mindig ott motoszkált bennem a gondolat,hogy igen,egyszer majd leszállok.Leszállok és körülnézek.Sőt.Leszállok és körülnézek és majd egyet túrázom is a környéken,hiszen itt lehet,vezetnek valahova jelzett turistautak...Ám az évek teltek és én soha nem szálltam le.Hiába hívott,szinte könyörgött a város,hogy szálljak le,nem fogok csalódni,én bizony mentem tovább...hisz az akkori csodák az eggyel arébb lévő városban történtek akkoriban... A minap aztán újra abba az eggyel arébb lévő városba túráztam és újra keresztülmentem ezen a városon...és megrohantak az egykori emlékek...mert ugyanis egyszer,de,hogy őszinte legyek kétszer azért leszálltam.
Ám azt álmomban sem gondoltam,hogy ez lesz az utolsó város...
Távolról is szép volt az utolsó város...
Javában benne voltunk a túrázásaink közepében Gergővel.Új terveket,új utakat szőttünk és 2018-ban a Bakony tálcán kinálta magát,ellátva minket a következő években jobbnál-jobb túralehetőségekkel.Ezek első lépése volt az utolsó városból induló két túra amiket 2018 nyarán,illetve őszén tettünk innen meg.Ez volt az a két alkalom amikor leszálltam a városban.Valóban nem csalódtam.A Bakony lábánál fekvő kisváros gyönyörű volt.Bár sok időt nem áldoztunk rá egyik alkalommal sem,hiszen túráztunk,túránk pedig mindkétszer kivezetett a városból el innen a messzeségbe.De innen indult mindkét túra és amit ekkor láttunk a városból az szép volt és tetszett.Beszéltük is,hogy tervezünk majd még ide a jövőben dolgokat...Persze nem tudhattam,hogy nem lesz jövő...
Így fogadott az utolsó város
Az első túránk innen Gergővel Bátorkő várának érintésével Eplénybe vezetett.Remek nap volt,remek túra.Nyár volt,de nem volt az a kibírhatatlan meleg.Az utolsó város pedig szelíden ölelt át csodáival.Aztán a felejthetetlen túrát ősszel sikerült megfejelni egy másik felejthetetlennel.Akkor kelet felé mentünk ki az utolsó városból (az első alkalomkor északnak).
A távolban vigyorgó Baglyas-hegyre vezetett a túránk,a hegyre amelyre a 8-as úton menve már korábban felfigyeltünk.Ekkor jött el az alkalom,hogy megvalósítsuk csodás tervünket,hogy aztán azt is megnézzük mi van a hegyen túl.Egészen Iszkaszentgyörgyig vezetett ez a túránk amely az egyik leghosszabb volt túrázásaink történelmében ha nem is a legesleghosszabb...Ám addig ahogy haladtunk végig a kopár hegyeken visszanézve rendre az utolsó város vigyorgott ránk.
Nem tudhattuk,hogy örökre búcsúzik..
Búcsúzik az utolsó város...
Ugyanis soha többé nem jöttünk ide.Természetesen nem azért mert nem akartunk,vagy mert nem szerettünk volna.Szerettem volna eljönni újra és újra...sőt...azt sem bánnám ha ezentúl minden túránk innen indulna...csak velem lehetne Gergő...úgy mint rég.Mint a régi szép időkben....
Azóta én sem jöttem jártam itt,egészen az elmúlt szombatig.Amikor is újra az eggyel arébb lévő városba tartottam,mert a csodák most oda szólítottak.... Pedig az igazi csodák itt voltak az utolsó városban és itt is ragadtak azon a két 2018-as napon...
Most amikor újra nem szálltam itt le,ezek a gondolatok jutottak eszembe....
Talán majd egyszer újra leszállok...
Búcsú az utolsó várostól
Leszállok és megkeresem Gergőt.Tudom itt van,egyszerűen csak itt ragadt a csodákkal...és én hozzá tartozom,ő meg hozzám.Hiszen ő a részem,mint az itt megélt csodák...
Mivel a mecseki források is szerves részei túrázásaim történetének,anno úgy döntöttem,hogy inditok egy sorozatot ezek bemutatásából.A Mecsekben nagyságrendileg kétszáz forrás található,természetesen ezeknek csak a töredékénél jártam,de mégis úgy teljes egy sorozat ha annak minden darabját bemutatjuk.Nagy segítségemre van ebben Baumann József gyűjteménye.A sorozatot még Gergő halála előtt pár nappal inditottam,tartozom annyival az emlékének,hogy próbálom végigvinni...
Ahol már jártam ott természetesen van saját fotó,ahol nincs ott google a jóbarát.
Amennyiben esetleg saját képedet véled látni és ez sérti az érdekeid,szólj és leveszem.
A mostani szeptemberi részben a Bodzás-forrásról lesz szó
Ilyen a Bodzás-forrás
A karsztos jelleget határozottan mutató forrás az Óbányai-völgyben. Kisújbánya közelében található a kék sáv jelzésű út mellett néhány méterre.
A patakmeder bal oldalán, mészkőből épített, táblával ellátott forrás. Bő vízhozamú, de vizének csak egy kis töredékét vezették ki a falazatba helyezett fémcsövön. A nagyobb vízmennyiség, 6 további helyen, köztük a forrás jobb oldalán egy kővel kirakott alagúton keresztül jut a szabadba. A forrás kőfalán fehér márványtáblára vésték a forrás nevét, és az erdészet szimbólumát, a tölgyfacsillagot (kocsányos tölgy magoncnak van ilyen alakja).
A forrás a kisújbányai szinklinális elnevezésű földtani egység középpontjának közelében lép a felszínre, így vízgyűjtő területe a felszíni formákkal nem jelölhető ki egyértelműen. Víztartó képződménye a felső jura és alsó kréta karbonátos kőzetek. Vízhozama szélsőséges mint a karsztforrásoké, 80-800 liter/perc.
Álltalában folyik is
A foglalás pontos dátumát nem tudjuk, viszont egy 1997-es fotón a "Noémi-kút" és mellette az 1990-es dátum olvasható. A forrást 2007-ben felújították. A forrással szemközti oldalon látható egy másik, bő vízhozamú forrás, mely természetes kifolyású; az 1987-es forráskataszterben Lapos-forrás néven tartják nyilván, ellenben semmiféle tábla nem jelöli.
- 2014. évben a forrás foglalását a nagy vízhozamok okozta károk miatt teljesen át kellett alakítani. A forrás falazata mögötti részt feltárták, természetes üregét terméskövekkel feltöltötték, földel lefedték. A régi kifolyócsöveket megszüntették (kivésték), egy új - rozsdamentes - kifolyócső került beépítésre. A kifolyócsövön a középső vízér csak egy kis hányada folyik ki, a többi a beépített vastag gégecsövön jut a jobb oldali vízfakadáshoz, ahonnan együtt folynak a felszínre a kialakított alagút rendszeren. Míg a baloldali vízfakadás a falazat természetes kövei alól bukik ki és jut a közeli patakba. A szemközti Lapos-forrásnál meghagyták a természetes vízkitörést, falazatból a kifolyócsövet eltávolították, és a megrongálódott kőfalat is megjavították. Az átalakítást a Mecsekerdő Zrt., a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatósága és a Mecsek Egyesület munka osztálya végezte.
- 2015-ben a forrás teteje beszakadt, ennek javítás megtörtén valamint, patakon való átkelést nagy kövek görgetésével könnyebbé tették és kétoldalt a csúszós partoldalba újabb "föld-lépcsők" lettek kialakítva.
A forrás a kishíd közelében található
A forrás meletti területen esőbeálló és tűzrakó hely van. Az esőbeállón egy kedves felirat olvasható: "A természetet szerető emberek összefogásával készült. A forrás közelében található Péczeli Endre sírja, aki "a még egymillió lépés" című Rockenbauer Pál filmben is szerepel. A sír felirata: "Medicus curat natura sanat" "az orvos kezel, a természet gyógyít" Ő egy igazi bölcs ember volt! Érdemes megnézni a filmet A forrás közelében egy kiépítetlen forrás is fakad amit Sándor-forrásként nevez a már sokszor említett 87'-es kataszter.
A felírat
Részünkről az egyik legtöbbet látogatott mecseki források közé tartozik.Számtalan sok alkalommal jártam és jártunk már a forrásnál.A kezdeti időkben még Sándorral,majd az ifjonc kori haverjaimmal akikkel anno még a Nyárádi kunyóban nyaralgattunk.De jártunk már itt Mónival,Erikával (egy régebbi jóbarát) és természetesen Gergővel is.Valahányszor erre jártunk a forrás mindig münködött!
Számomra egy különösen kedves városba és környékére tértünk vissza az elmúlt hétvégén.Veszprémhez nagyon sok kedves emlék és élmény fűz.Szinte felsorolni is nehéz.Hol is kezdjem,csak dióhéjban: itt volt az első chat találkozónk 2003-ban,akkoriban még ezerrel nyomtuk a chatet és egy jó kis csapat gyűlt akkor itt össze,amelyből úgy tűnt akár életreszóló barátságok szövödnek.Aztán ide fűz egy édes szerelem emléke is,egy kapcsolatom egy itteni leányzóval több mint három évig tartott.De jártam itt Gergővel is.Lakik itt egy nagyon jó barátom,aztán idevaló a jelenlegi legjobb barátom(nőm) is,ő azonban ő jelenleg külföldön él/dolgozik,így most nem tudott velünk lenni.Szóval mindig is szívesen térek ide vissza,a várost nagyon szeretem,nem mellékesen meg talán az ország egyik legszebb városa is egyben.Ide terveztem a soron következő túrát egy kis városnézéssel egybekötve.Zolika tartott velem ezúttal is.Átszállás nélküli busszal érkeztünk és már reggel nyolc előtt le is szálltunk róla a napfényes Veszprémben.
Veszprém sétáló utcáján
Már az első métereken szembeköszöntek az emlékek,hiszen bármerre néztem is,mindenhonnan eszembe jutott egy-egy kellemes élmény.Úgy döntöttem elöször felnézünk a várba,hiszen az nem semmi szépségű és az ottani kilátás is megéri,hogy arra menjünk.Szerettem volna,ha feltudunk menni a Tűztoronyba is,ám gondoltam,hogy eme korai órán az még zárva lesz.Sebaj,a vár egyéb részei kárpotólnak majd.Útközben a várnegyedhez megálltunk a híres Zsuzsi szobornál,löttünk pár fotót,majd felkapaszkodtunk a nem igazán magas várnegyedhez.Ami meglepő volt,hogy a vár utcáin rajtunk kivül ekkor nem volt az égvilágon senki.Mondjuk ezt annyira nem bántunk.Annak fényében volt meglepő,hogy aztán majd napközben meg nem lehet itt elférni a tömegtől.Jut eszembe újra koronavírusos idők járnak,ez azonban az embereket már úgy tűnik nem hatja meg.Tehát nem ezért volt,hogy nem volt senki a várnegyed utcáin,csupán korán volt még.
Csend és nyugalom az utcákon
Itt aztán Gizella erkélye felé vettük az irányt,emlékeztem,hogy onnan pompás a kilátás.Ezt pofon egyszerü megtalálni,hiszen a várnegyed fő utcája egyenesen belefut Gizella erkélyébe.Veszprém ugye a királynék városa és itt minden Gizelláról szól,aki mint köztudott István király hitvese volt és itt élt jó ideig Veszprémbe.Az egykori first lady rendkivül népszerű itt.Valóban nem kellett csalódnunk a kilátásban,el is voltunk itt egy darabig.Zolika elöször járt Veszprémben és lenyügőzték az eddigi látnivalók.Nem bánta meg,hogy eljött erre a kirándulásra.Gizella erkélyéről nem csak a város északi részére és a nem túl távoli Bakonyra volt kilátásunk,hanem a vár alatti Benedek-hegyre is.Mivel eleve arra szándékoztunk menni így még csak nem is kellett úgy dönteni,hogy lemegyünk oda.Adta magát a dolog.
Gizella erkélye
A kilátás,alattunk a Benedek-hegy
Szép lépcsősor vezetett le a várból a Benedek-hegyre,ezen már jártam mindenkivel aki számít... A Benedek-hegy egy amolyan sziklás szirt,tetején egy fensíkkal,amelynek központjában egy feszület van.Ide mentünk le.A sétányon padok vannak amelyek megpihenhet az ember és csodálhatja a kilátást a szélrózsa minden irányában.Sajnos a kereszt környéke meglehetősen szemetes volt,a helyi fasztarisznyák úgy látszik tiszteletüket tették itt... Erre nem is tudtunk már mit mondani,inkább csodáltuk a kilátást.Ezen a helyen érezhető talán leginkább,hogy Veszprém városa milyen gyönyörű...
Benedek-hegyről a vár és Gizella erkélye
Kigyönyörködve magunkat megkezdtük ereszkedésünket a Séd-patak völgyébe,ahová szintén egy pazar lépcsősor vezetett le.A patak bővízű volt és szépen folydogált a Balatonba tovább.Aztán feltünt Veszprém talán leghíresebb szimbolúma a viadukt,azaz a Szent István-völgyhíd.Persze ezt már Gizella erkélyéről is látni lehetett.Most közelitettünk már hozzá.Hát itt is (rajta) jártam már nem egyszer,nem kétszer sok jelentős személlyes az életemből...Zoli ezt is most látta elöször is.Ámuldozott is vala... a Séd patakon kis híd vezetett át a viadukt alatt.Megkapóan kellemes hely volt.A túlparton láttunk kis dzsindszást,így végre feltudtuk festeni a sárga turistajelzéseket is,mert már igen bajban kezdtünk lenni...A pisiszünet után pedig elkezdtünk felkapaszkodni a viaduktra,egy kis lépcsősor vezetett erre is fel.Ez már olyan szép nem volt mint a vári lépcsők,de a célnak megfelelt.
A Séd-patak és a viadukt árnyékában
Zolika a Séd-patak kis hídján
Mondanom sem kell,hogy a viaduktról is szép volt a kilátás.Szépen rálehetett látni a várra a Benedek-hegyre,a város észak-keleti részére a felettünk lévő városrészre és az alattunk húzódó völgyre is.Ezt is megcsodáltuk természetesen,átmentünk a híd túlsó oldalára is,majd onnan is vezetett le lépcső,azon pedig megkezdtük visszaereszkedésünket a völgybe,hisz a piros jelzés ami vezetett minket az itt haladt el.A vidaukt alatt is voltak padok,ráadásul kellemes árnyékban.Így itt megpihentünk és elfogyasztottuk a reggelinket.Ezt letudva indultunk tovább.Maga az út bevezetett az állatkerthez,a piros jelzés azonban jobbra letért.Vagyis inkább feltért.Ugyanis egy újabb lépcsősoron megkezdte emelkedését a Gulya-dombra.Erre kellett tovább menni.
Kilátás a viaduktról
Elöször túránk során erdei szakasz következett.Az út fenomenálisan kellemes volt!A dombon haladt,hol le,hol fenn,hol szinten.Itt-ott kibontakozott a kilátás is,erre-arra.Az állatert felső kerítése mentén haladtunk el.A jelzések felfestése elérte a megfelelő szintet.Szép rétre értünk ki,ahol padok,asztalkák is voltak,valamint egy fa korláttal bíztosított kilátás is.A nagy meleg ellenére itt ráadásul a klima is kellemes volt.Itt is elidőztünk egy kicsit.
Pihi a korláton
Zolika Titanicost játszott
Indultunk tovább.Apróbb emelkedő következett,majd letértünk a kilátóhot vezető piros3 jelzésre.Tudtam itt van a közelben a Gulya-dombi kilátó,amely azóta épült,hogy én utoljára itt jártam.(ekkor ) Kellemes útszakasz után egy-két száz méter múlva valóban feltünk a kilátó,amelynek neve szintén az egykori frist ladyhez volt köthető: Gizella királyné-kilátó.Már külsőre is nagyszerű épitménynek tűnt és ránézésre is érzékelhető volt,hogy nagyon is rendben van.Egy bácsi az unokájával játszott rajta,majd lejövet útbaigazitást kértek tőlem,mivel hiába voltam itt életemben másodszor,tudtam mi merre meddig,így útbaigazitottam őket.Ezután pedig célba vettük a kilátót!
A Gizella királyné kilátó
A vasszerkezetű több szintes kilátó valóban nagyon rendben volt.Szinte kifogástalan állapotban találtuk.Felmentünk hát a lépcsőkön.A kilátószint a hetedik szint volt,amely 17 méter magasan állt.Teljes 100%-os körpanorámánk volt.Kicsit az acélszerkezet azért akadályozott a maradéktalan kilátásban,de ezért rendben volt nagyon is a dolog.Teljes rálátásunk volt magára Veszprémre,a Bakony vonulatát is jó darabig követni lehetett,ahogy a 8-as út forgalmát is,na és persze a környező településeket,tájakat.Megérte feljönni!
A kilátó szerkezete
Kilátás Veszprémre
Lejövet pedig folytattuk utunkat,a piros3 visszatért a piros jelzésbe,amely levezetett a dombról egy szép eredi szakaszon át.Előtte egy szirten újra meglehetett csodálni a kilátást,elsősorban nyugat felé.Ezután tértünk tehát le a völgybe amely még szerintem a Betekints-völgy volt.Itt hamar utunkba került egy forrás,amely nem kis meglepetésemre teljesen jól ontotta magából a vízet!A forrás mellett padok,asztalok és esőbeálló is volt.Megálltunk itt ebédelni és inni a friss forrásvízből is.
A forrás
Az ebéd végeztével mentünk tovább a piroson.Szép erdei szakaszon vezetett keresztül,de különösebb látnivaló nélkül.Aztán kereszteztük magát a 8-as utat.Amelynek túlfelén egy cigánynő ült egy pókrocon...Gondoltam valami útszéli prosti lehet aki épp megpihen.Hozzánk szólt,szalonna és sokna felöl érdeklödött,hogy van-e nálunk.Hát mondtam nálunk csak szenyó van,az meg a mienk.Sorsára hagyva mentünk tovább a piroson,amely itt hol beért az erdőbe,hol ki egy-egy nagy rétre.Ez így ment kilométereken keresztül.Végül is szép részek voltak ezek is.
Lelket nyugtató táj Veszprémtől nyugatra
Sziklás részeket érintettünk,ezek leglátványosabb eleme az Ördögszikla volt.Majd elvesztettük a jelzést.A piros után a piros+ - ba kellett volna belefutnunk,amely visszavitt volna a 8-as úthoz.De egyik jelzés sem volt sehol...Elővettem az alkalmazást amely azt mutatta,hogy valóban letértünk a jelzett útakról,de semmi vész,mert amely uton épp vagyunk az majd belevisz a piros+-ba ráadásul úgy,hogy vagy egy kilométer meg is sporól nekünk.Na nem mintha siettünk volna...Így akkor maradtunk ezen az úton.A helyzet változatlan volt,hol erdő,hol egy-egy nagy rét....
Ördögszikla
Aztán valóban belementünk a piros+ - ba,amely levitt vissza a 8-as úthoz,átmenve a piros jelzés pedig visszavitt a forráshoz,ahol újra pihentünk egyet.Ezután kellett volna visszakapaszkodnunk a Gulya-dombra,ám úgy döntöttem maradunk a völgyben és azon megyünk végig.Az itteni út is tudtam ugyanoda visz ahova a piros jelzés.A völgyet egy tábla Séd-patak völgyének jelezte,én Betekints-völgynek ismertem.Azthiszem mindkét elnevezés helyes.Megérte erre jönni,mert a völgy felülmúlhatatlan szépségű volt!
A Betekints-völgy
Ahogy emlékeztem is a Betekints-völgyben egy jól kiépitett sétány vezetett végig.Füves részeken lehetett még pihenni,sétálni.A völgyet persze ketté szelte a Séd-patak amelyen több helyen is volt híd.Amott kis templom volt,körülötte ásatásokkal,itt-ott vendéglátó egységek várták,hogy betérjünk egy italra.Voltak wc-k is!Majd egy kis tavacska is,amelyen egy kis cölöpökre épült sétény vezetett át.Itt volt az egykori veszprémi vidám-park is,amelynek főbejáratát meghagyták mementóként.Arébb pedig csodás sziklafalak volt,ahol sziklamászók gyakorlatoztak éppen.Valóságos mesevilágba csöppentünk!
Híd a Séd patak felett
Az egyik vendéglátóhelynek aztán nem tudtunk ellenállni,beültünk egy kávéra.Majd folytatva az utat a völgyben visszaértünk a viadulthoz.Adta magát a lehetőség:vagy menjünk várostnézni még,vagy menjünk be az állatkertbe.Zolira bíztam a döntést mivel nekem oly mindegy volt,jártam már itt is,ott is.Zolika végül is az állatkert mellett döntött,így elmentünk oda,nem volt messze talán kétszáz méterre.A belépő viszont meglehetősen magas volt: 3500Ft koponyánként,szerencse,hogy a szép kártyát elfogadták.Úgy terveztük,hogy bár volt még időnk max egy esetleg másfél órát töltünk benn.Ám ember tervez - Isten végez.Három óra alatt amig bentvoltunk se tudtuk végigjárni az egészet!
Az egyik gyönyörüség
Pedig amit csak lehetett megnéztük.Igaz meglepödve tapasztaltam,hogy legútóbbi ittjártam óta ami 17 éve volt,az állatkert mérete csaknem triplájára nőtt!Rendkivül klasszul megnagyobbították,jól járható sétányokkal és az állatok számára is nagyobb mozgástérrel.Viszont ha az ember beakarja ezt az egészet járni,akkor áldozzon rá egy teljes napot.Nekünk a három óra kevés volt ehhez.Igaz tartottunk egy kajaszünetet,mert szerencsére az állatkerten belül bőven voltak büfék,éttermek,vendéglátóhelyek.Na és még az állatkerten kivül volt egy dinópark is,persze oda is betértünk.Így utólag már aztmondom,hogy a borsos belépő ellenére az ember itt nagyon nagy élményt kap cserébe és ritkán látogatok állatkerteket,de véleményem szerint ez lehet az ország jelenlegi legjobb állatkertje.Szóval pazar élmény volt!
Ebédosztás
Nekem kellett Zolikát noszogatni,hogy induljunk ha elakarjuk érni az utolsó hazajutást bíztosító buszt.Tudtam az állomás nincs közel,így arra is kell idő,hogy kiérjünk oda.Nagynehezen vette a lapot,de akkor meg a kijáratot találtuk meg alig.Aztán végül is meglett.Innentől sovány disznó vágtába fogtunk,hogy elérjük a buszt.A város szép részein mentünk át,de már nem álltunk meg semmiért.Végül is aztán negyedórával a busz indulása elött kiértünk a helyi állomásra.Jött is a busz .Hazafelé ugyan átkellett szállni Székesfehérváron,de összeségében kellemes utunk volt.
Búcsú Veszprémtől
Azhiszem egy remek napot zártunk,amelyben volt városnézés,túra és állatkert látogatás is.Minden belefért az időnkbe,egy percet sem unatkoztunk,viszont repült is az idő rendesen.Megérte eljönni.Kedvenc városom most is hozta a tőle elvárható színvonalat.Ha az egészségem is megsegit,ide egészen biztosan jövök még!
