Már nem tudom megmondani,mikor voltunk az első Tökfesztiválon Rácalmáson.2011-12-13 vagy 14?A fene sem emlékszik már pontosan rá,de talán 2012 a legvalószínűbb.Ettől kezdve minden évben kimentünk,ez alól csak a 2018-as év volt kivétel amikor éppen túrázni voltunk valahol amikor éppen zajlott a fesztivál.A Tökfesztivált amúgy minden szeptember álltalában harmadik hétvégéjén tartják Rácalmáson,de előfordult már,hogy a negyediken vagy éppen a másodikon.Különös érzékük van hozzá,hogy sokszor kifogják a rossz időt.Volt pár olyan eset amikor esőben voltunk kinn,igaz volt olyan is amikor jó volt az idő.Ilyenkor végigjártuk a várost és megnéztük az alkotásokat,hiszen a helyiek a portájuk elé ilyenkor rendre valami ötletes tökből készült alkotást varázsoltak,amelyeket valóban élvezet volt végignézni.
Gergővel utoljára a Tökfesztiválon
Ám évről évre kevesebb volt ez az alkotás,az okát nem sikerült megfejteni.A fesztivál központja amúgy a helyi kúriában volt mindig,ahol különféle koncertekkel színesítették a programot.Mondhatni hangulatos esemény volt ez a fesztivál mindig.De mint mondtam,évről évre azt láttuk,hogy kevesebb az alkotás a porták előtt.Mondjuk a mínőségük szerencsére nem romlott.Gergővel a 2017-es volt az utolsó Tökfesztiválunk amelyen közösen ott voltunk.Ekkor Dunaújvárosból túráztunk ki szakadó esőben és néztük meg az alkotásokat.Kiérve Rácalmásra aztán megjavult az idő.A következő évben aztán ahogy említettem,egy túra miatt nem mentünk ki és aztán Gergővel már nem is mehettem soha többé.
A Tökpiramis minden évben ott van
Aztán 2019-ben kimentünk Mónival és Zolikával,de ekkor már inkább egy Rúzsa Magdi koncertre fókuszáltunk,nem nagyon mentünk végig az utcákon.Ám egy-két utcát azért érintettünk,de azokon már nem volt semmiféle tökből készült alkotás kirakva... A koncertre ekkor nem volt vészes a belépő,de sokan voltak,alig láttunk belőle valamit.Eleve nem volt könnyű Gergő nélkül itt lenni ekkor és már ekkor szembetűnt a régi hangulat elvesztése.Ezt nem csak Gergő hiánya okozta,de az üres tök nélküli utcák is.
A következő évben a covid miatt elmaradt a Tökfesztivál.Fura volt,hogy ezt már tavasszal bejelentették,vajon honnan tudták,hogy mi lesz szeptemberben?A következő években meg nem érdekelt többé a Tökfesztivál.Kisebb bajom is nagyobb volt ennél.Móni éppen a 2021-es Tökfesztivál idején kapott stroke-ot...,22 és 23-ban meg teljesen elfelejtkeztem róla,hogy van a közelben egy fesztivál...
A Rúzsa Magdi koncert 2019-ben
Most ugyan említette Zolika hétközben,hogy kikéne túrázni szombaton,de a nagy eső miatt erről lemondtam.Aztán Móni jött elő,hogy kikéne menni busszal és körülnézni úgy mint rég.De még mindig esett az eső,szinte egész hétvégén,hogy menjek ki ilyen időben egy járni alig tudó emberrel?Szóval az idei Tökfesztivál is ami most van éppen,ha eddig nem derült volna ki,nélkülünk zajlik.Ismerösök tettek fel képeket a facebookra,hát vérszegénynek tűnik a kínálat is a tökalkotásokat illetően...A koncertekre a belépő ára meg már a csillagos egeket súrolja..Hát ez ami megmaradt a régi Tökfesztiválok hangulatából...
Ötletes alkotások voltak mindig is!
Viszont..most vasárnap este amikor írom e sorokat kedvet kaptam hozzá,de az eső még mindig esik..Szóval ez idén is kimarad,de...mivel szeretek Rácalmáson lenni,szeretem a szigetet az itteni és az ide vezető túrákat,megpróbálom ezt jövőre összehozni újra és kijönni.Persze sok dologtól függ ez is,mindenekelőtt attól,hogy élünk-e még.Valahogy szeretem ezt a környket és jó lenne visszakapni valamit a régi hangulatból...Jövök én ide amúgy az év más napjain párszor,de akkor nincs Tökfesztivál.Na majd a jövő eldönti mi lesz,addig is néha-néha eszembe jut a régi tökfesztiválok hangulata...
Bár talán nem jó kifejezés az először,ugyanis a három évvel ezelőtti Hidas-Ófalu-Mecseknádasd túránkon érinthettük a Geresdi-dombságot az amúgy a Mecsek legkeletibb részén zajló túra közben.Ugyanis szinte meghatározhatatlan,hogy pontosan hol van a Mecsek és a Geresdi-dombság határa.Valahol Ófalu környékén igen de,hogy pontosan hol,csak a jó ég tudja...Na,de a mostani túránk teljes egészében a Geresdi-dombságban zajlott,így tulajdonképpen végül mégis csak ez volt az első alkalom.A dombság amúgy a Baranyai-dombság része,nyugaton az emlitett Mecsekkel,míg északon a Szekszárdi dombsággal nőtt össze.Na,de volt ennél nagyobb problémánk is a túra tervezésekor.Ugyanis végig böngészve mind a Geresdi,mind a Szekszárdi-dombság településeit,mindehol azt tapasztaltuk,hogy rendkivül gyenge a tömegközlekedés.Vagy az odaúttal vagy a hazaúttal akadnak problémák.Végül is Mórágyra esett a választásunk,még itt úgy ahogy elviselhető szinten voltak a településre bejáró buszjáratok.Így hát Mórágy köré kellett szerveznünk a túrát.
Rajt Mórágy központjából
Némi zavarok után összeállt a kép.A tervünk az volt,hogy Mórágyról indulunk,megnézzük a Mórágyi rögöt,majd elmegyünk a Henrik-forrás érintésével elmegyünk Bátaapátiba,ott felmegyünk az Apponyi kilátóhoz.Onnan pedig egy másik útvonalon visszajövünk Mórágyra.Nem tűnt lehetetlen feladatnak a mindössze 13-14 km-es túra.Zolikával korán reggel indultunk neki és már nyolc előtt Mórágyon voltunk,ahol rögtön a buszmegálló mellett volt egy kocsma.Hát ha már így alakult lenyomtunk egy felest és egy kávét kezdésnek.Kitünő volt mindkettő és olcsó az amúgy Patak csárda névre hallgató kocsmában.Ezután inulhatott is a túra az országos kék déldunántúli kék szakaszán.Ezen szándékoztunk menni Bátaapátiig.Mórágy és a környék gyönyörű volt és rögtön első látásra beleszerettünk a kis tolnai faluba.
Mórágyi kistemplom
Elindultunk a kéken nyugat felé,egy darabig még a festői falucskán át vitt az út.Volt minden:templom,malom,patak,sziklára írt utcanevek,zöld dombok.Kiérve a településről egy nagy zöld rétre lettünk figyelmesek,majd kicsit odébb még egyre.Itt volt a Mórágyi rög!A domboldalban pompázó gránitképződmény egy részét egy színpad(!) takarta!Ezek az eszetlenek voltak akkora májerek,hogy a szinpaddal eltakarták a környék legnagyobb nevezetességének egy részét...Nem tudom melyik baromnak pattant ki az agyából,hogy ide színpadot építsen,de ekkora hülyét alighanem még az Isten sem baszott...Pár méterrel odébb volt a másik fűves terület ahol senkit nem zavart volna egy színpad,itt azonban rendkivül illúzió romboló volt...
Mórágyi malom
A színpad és a mórágyi rög
Maga a terület a rög a környék nagyon szép volt.Maga a színpad sem volt rossz,csak rossz helyen volt!Nem tudtam ezzel így megbarátkozni.A rögről megírtam a tudnivalókat néhány bejegyzésemmel ezelőtt,most nem térek ki rá.Elég annyi,hogy körbejártuk,megnéztük,fotóztuk,filmeztük majd meg is reggeliztünk itt.Voltak itt vécék is,de azok zárva voltak.Mindezek megcsodálása után indultunk tovább.Még egy ajtóra lettünk figyelmesek a domboldalban,egy földrengésmérő állomás volt itt!Ezekszerint benn a domban!Na ilyent sem láttam még...Mentünk tovább a kéken amely nagyon hamar emelkedésbe kezdett!Nem is kicsi és nem is rövid volt az emelkedő.Amikor felértünk egy-egy helyre már azt hittük na ez a legteteje,mindig volt folytatás felfelé...Így telt a következő másfél kilométer...Fel,fel és fel az amúgy gyönyörű zöld erdőben!
A rög legszebb pontja
Látványnak nem utolsó
Fel és fel...
Sokára jött a lefelé menet,akkor viszont hosszan és egyenesen ment lefelé az út és végül leért egy völgybe.Jó másfél-két kilométeres völgyes szakasz következett aminek azért örültünk.Mesés völgy bontakozott ki fokról-fokra.Kezdett hasonlítani a Mecsek csodás völgyeihez.Nem tudtam a nevét és most sem tudom.Itt volt egy kilométerre maga a Henrik-forrás amely szerencsére folyt is,így frissitettük az egyre melegedő időben a vízkészletünket.Majd egy darabig még a völgyben haladtunk,utána pedig újra emelkedni kezdett az út.Már annyira durva azért nem volt,mint az elején.Csodásan zöld volt a természet
A forrás a csodás völgyben
Itt-ott már kilátásaink is voltak az enyhén emelkedő szakaszon a környező zöld dombokra.Csak ámultam,mert a Geresdi-dombság nagyon szép volt!Egy pontnál kiértünk egy szélesebb útra,egy kereszteződés volt itt.Jobbra és balra felfelé ment tovább az út,az egyenes előttünk meg lefelé.Szerencsére erre kellett menni.Továbbra is lenyügöző volt a zöld természet,az út pedig ereszkedett lefelé.Nem olyan nagyon sokára egy újabb festői völgybe értünk ahol rengeteg medvehagyma volt!Még zöld volt,virága egy.-kettőnek volt csak,de már érezni lehetett a kellemes hagymaillatot.Egy kis családdal találkoztunk szembe,babakocsival voltak,ez a szakasz alkalmas volt a babakocsis sétákhoz is.A völgy amúgy hasonlított a mecseki völgyekre,nem hiába pár kilométerre volt csak innen a Mecsek.
A kereszteződésnél
A völgyben
Végre aztán feltűnt Bátaapáti.A falu igazából akkor tetszett meg amikor a három évvel ezelőtti grábóci túránkról tartottunk hazafelé és Bátaszékre menet bejött ide a busz.Már akkor elhatároztam,hogy egyszer ide eljövök.Ez most valóra vált!Beérve a faluba egy vadászház fogadott amin szép szarvas agancsok voltak a bejárat felett.Ezt megnéztük majd behatoltunk a szép és nyugodt településre.Rögtön feltűntek a falu nevezetességei: a Nepomuki kápolna és az Apponyi kúria.Majd megláttuk azt a vendéglátóhelyet is amit már a neten kinéztünk magunknak.Nem kellett tehát másfél órát keresgélni mint múlt héten Balatonalmádiban.Be is ültünk az Édes Álom nevezetű vendéglőbe.Egyből feltűnt a helyiek vendégszeretete!Mindenki rendkivül kedves és barátságos volt!Ezért is imádom az ilyen kis falvakat.Mi sört,kávét és rétest rendeltünk.Ez volt a valaha volt legfinomabb rétes amit életemben ettem!Túros-epres volt amúgy.Egy órát pihentünk ezen a kellemes helyen.A helyiek már hubertust is akartak fizetni nekünk.Ha maradunk még kicsit alighanem puszi pajtásokká váltunk volna...
Feltűnik Bátaapáti
A kápolna és a kúria
Sörözés az Édes Álomban
A végén még lenyomtunk egy-egy limonádét és indultunk a falu fölé magasodó kilátóhoz.Nem volt ugyan messze a 250 méter magasan álló Apponyi kilátó,ám oda a faluból egy 15%-os emelkedő vitt fel.Hát a sörözést követően kiköptük a tüdönket,de azért persze felértünk.A kilátó jól nézett ki és boritékolható volt,hogy szenzációs kilátásaink lesznek fentről.A kilátóra most nagyon részletesen nem térek ki,szerepelni fog a kilátós sorozatomban.Fából készült és tágas,széles lécsők vezettek fel a 13 méter magasan lévő kilátószintre sok-sok pihenőszinttel egybekötve.Odafenn körbelehetett járni a kilátó fő vázát és természetesen körpanorámánk volt.Nem csalódtunk,igazán szenzációs kilátásban volt részünk!
Az Apponyi kilátó
A kilátó lépcsője
Sok mindent láttunk.Nyugat felé például láttuk a Mecseket a királlyal a Zengővel.Délre a Geresdi-dombság vonulata köszönt szembe,alattunk Bátaapáti vigyorgott ránk.Keletre a szomszéd dombok adtak témát,északra a Zsibrik tó és a Szekszárdi-dombság látszódott.Fenomenálisan szép volt!Jó félórát gyönyörködtünk fenn.Érdemes volt ide eljönni,mert óriási élmény volt!Lementünk mert jöttek mások is.Majd visszasétáltunk a faluba most a 15%-os emelkedőn,lefelé.Visszaérve Bátaapátiba egy aranyos kutyus üdvözölt minket.Még megnéztük a falu főterét és a templomot,majd a sárga jelzésen immár elhagytuk a festői Bátaapátit észak-keleti irányba.A sárga jelzésről lehetett látni az itteni radioaktív hullandékgyüjtő tároló bejáratát.Jobbnak tűnt nem közelebb menni hozzá...
A Mecsek és a Zsibri-tó
A Geresdi dombság és az út amin jöttünk
A sárga jelzés aztán elindult felfelé,ez is volt legalább 15%-os emelkedő,de ez mellé már igen meleg is volt.Így nem volt egyszerű megmászni.Felérve ekkor még nem tudtuk,de nem a legtetejére érve,fenomenális kilátásunk nyílt az alattunk lévő völgyre melyben ott volt Bátaapáti is.Látszódott a szemközti domb is a kilátóval a távolban pedig a Mecsek tűnt fel.Csodás hely volt ez is!Na de indultunk tovább és várt ránk még két komoly emelkedő,ha 15%-os nem is volt,de 10% igen.Ezeket megmászva egy fensíkra értünk,innen már a másik irányba észak és kelet felé nyíltak kilátásaink.Na ez sem volt csúnya,de erre annyira nem tudtam megítélni mit látunk.Feltehetőleg a Szekszárdi-dombságot és a Sárköz sík részei tűntek fel.
Újra fel a 15%-oson
Lenn a völgyben Bátaapáti,a távolban a Zengő,balra a dombon a kilátó
A fensíkon,távolban a Sárköz
Ez nem volt olyan hosszú szakasz,egy ponton a sárga egy erdőbe tért le és az út ereszkedni kezdett.Letérve erre pár száz méter volt csak az erdei szakasz és ennek végeztével már vissza is értünk Mórágyra!Erre bizony nincs messze egymástól a két falu.Mórágy felső részein kötöttünk ki,még ereszkedni kezdett vissza a központba.Kellemes utcák vittek lefelé sok látnivalóval.Száz méterenként voltak csapok a faluba így friss vízet is tudtunk nyerni.Még volt egy szép templom,gránitfalas pincék,majd le is értünk a központba ahonnan indult a túra.Teljes volt a kör.Még volt időnk.Beültünk a Patak csárda teraszára sörözni és kávézni.Itt is összebratyiztunk a helyiekkel,jól eldumáltuk velük az időt.Kellemes volt!
Visszaérve Mórágyra
Mórágy gyönyörű!
A kellemes cseverészés után indulni kellett,jött a buszunk.A helyi buszmegálló amúgy olyan volt mint egy szoba,bútorokkal berendezve...Na,de aztán buszra szálltunk.Ez elvitt Szekszárdra,ahol 50 perc várakozás után volt vissza Dunaújváros felé busz.Este nyolckor már itthon voltam.Az utazás sima és nyugis volt.
Ez volt az év nyolcadik túrája.Most 14 kilométert trappoltunk.Összesen így tartunk 130,6 kilométernél,ez pedig 16.32 km/túra átlagot szül.
Hihetetlen,de kemény túra volt!Sok-sok durva emelkedővel.Nem gondoltuk,hogy egy dombság fingat meg minket,hiszen a közelmúltban sem a Bakony,sem a Balaton-felvidék sem volt ilyen kemény.De persze ettől függetlenül élveztük.A falvak és a Geresdi-dombság szépségére nehéz jelzőket találni.Mindenképpen tervezünk még ide a jövőben!
Mert,hogy télapó túránk még sosem volt!Legalábbis nem emlékszem rá,hogy valaha is lett volna.Az év ezen hétvégéjén amúgy sok túra volt már.Például négy éve amikor Gergővel szakadó hóesésben mentünk a Csövek-völgyébe.Vagy tavaly Zolikával a Rácalmási-szigeten,amikor majdnem rövidgatyára vetkőztünk mert olyan meleg volt.Hát ma ilyesmitől nem kellett tartani,mert kora reggel már kemény fagy volt.A hőmérőm mínusz hatot mutatott.Ám mára terveztük a télapó túrát.Vagyis hát eredetileg egy közeli túrát,de tegnap a melóhelyen kiagyaltuk,hogy akkor legyen télapó túra ha már nyakunkon a Miklós nap.Zolikával vágtunk neki a mai kalandnak,nem akartunk most messze menni.Móni ápolását úgy,hogy nem vagyok ott,nem mindig könnyű megoldani.Tervünk az volt,hogy kitúrázunk a közeli Kisapostagra.Ugye a Pentele-hídig a megszokott útvonalon,onnan pedig tovább egy olyan szakaszon amelyen én eddig csak egyszer jártam.Nem akartunk századjára is ugyanarra menni a hídig,így beterveztem letérőket is a jelzésről.Ezek úgy érzem jól sikerültek.Na lássuk a részleteket.
Start a stadiontól
Ha már télapó túra,úgy gondoltuk,hogy akkor megkeressük magát a télapót is!Ki tudja miért, pont előttünk ment,de mindig egy lépéssel előttünk is járt.Már az agyafurcsaságára gondolok....Mindegy,a nyomába szegődtünk.Elindulva fél kilenckor már csak mínusz három fok volt és kezdett lassan melegedni,de a nap legmelegebb óráiban sem ment plusz kettő fölé.Ennek ellenére a nap sütött.Túránkat a dunaújvárosi stadiontól kezdtük meg.Be is hatoltunk a stadiontól és a jégcsarnoktól délre található erdőbe.Ugye kismilliószor jártunk már itt,hol Gergővel,hol Mónival vagy éppen Zolival.De most nem az elvarázsolt kastély felé vettük az irányt ahogy az utóbbi időkben szoktuk,hanem a Csövek-völgye felé,az egykori kisvasút nyomvonalát részben követve.
A tisztásra érve
A kilátó hely
Úgy gondoltam ha már erre jöttünk lemegyünk a Csövek-völgyébe,Zolika erre még ugysem járt.Mi viszont Gergővel nagyon sokat és vele is voltam erre utoljára,napra pontosan négy éve...Kicsit mintha másnak is tűnt volna a táj,de persze ugyanaz volt mint akkor...Az erdőn keresztülvágva egy fensíkra bukkantunk a Duna felett vagy száz méterre.Majd hamarosan elértük azt a kilátópontot ahol Gergővel is mindig megálltunk.Ahogy akkoriban most is párában úszott a láthatár így a kilátás nem volt maradéktalanul élvezhető.A csövekre sem lehetett úgy lelátni mint régen,mert a susnyás benőtte a környéket.A kilátás megnézése után így elmentünk a csövekig.Jól ismert hely túrázásaim történetében.Itt jöttek fel a vagy egy méter átmérőjű csövek a szivattyúházból és mentek a völgybe szétágazva a szélrózsa minden irányába.A völgyet viaduktszerűen átszelve.Ezt szándékoztam megmutatni Zolikának.
A csövek is a szivattyúház
Szép emlékek kezdtek előjönni a mélyből...Fura mert az elmúlt túrák többségén nem érzem Gergő "jelenlétét" pedig úgy tudom a lelke mindig jön velem...és régebben éreztem is,de mostanság nem.De állítólag Zolika állandó csacsogása miatt nem tudok a túlvilági jelekre koncentrálni.... Persze Gergő is azt akarná,hogy érezzem jól magam.Szóval az egyik cső mellett lereszkedtünk a Csövek-völgyébe.Vagyis hát az egyik kisebb viadukton kötöttünk ki.Szomorúan állapítottam meg,hogy a Csövek-völgyét alaposan benőtte a susnyás és alig-alig járható.Nem voltam itt négy éve,hát ennyi változás történt.Gergő halála után nem gondoltam volna,hogy még valaha eljutok ide...de ugye soha ne mondd,hogy soha...Nem mentünk le a völgybe maradtunk a viadukton.Onnan néztünk szerteszét.Szemben dél felé ott volt a legmagasabb viadukt.Úgy voltam vele,nem kisérletezem,Zolika oda ugysem mert feljönni.Mi ugye Gergővel nagyon sokat felmentünk.Ám ahogy nézte Zoli a legmagasabb viaduktot,azt mondta felmerne jönni.Na majd egyszer szaván fogom.
Zolika az egyik kisebb "viadukton"
Szemben a legmagasabb viadukt,alattunk a susnyásos Csövek-völgye
Ennyi volt most a Csövek-völgye.Jó volt visszajönni,de rossz volt,hogy Gergő nincs itt velem ahogy a múltban mindig...Visszamentünk a csövek mentén és a másik oldalon lereszkedtünk a szivattyúházig.Itt már jelzett turistaút volt,az a turistaút amelyen a történelemben a legtöbbet mentünk alighanem.Délnek vettük az irányt és hamarosan beértünk a Duna mellé ahol az út másik oldalán a tavak voltak.Öt tó,melyeknek leglátványosabbja a második tó.Hideg volt és a tó bizony be volt fagyva!Alig egy hónapja jártunk erre még Zolival és Rexivel,akkor szép sárga volt minden.Most a fák már kopaszok voltak alattunk a friss avar csúszos volt.Jelzéssel ellátott út vezetett a Duna és a tavak között.
Befagyva a tó
A tavakat magunk mögött tudva elértük a hütővíz csatornát.Most is mind egy hónapja Rexivel,nem a hagyományos oldalon mentünk le mellette ahol az út is,hanem a másikon.Csúszos út vitt le a Dunához,de simán leértünk.Itt a domboldalban még vadul száguldó csatorna szelíd kis érré változott át.Ennek magyarázata,hogy feljebb van egy "betonteknő" a víz abba csapódik bele,majd nagyrésze a víz alatti csöveken megy ki a Dunába.Ezen a napon amúgy szokatlanul nagy mennyiségű víz robogott le,így a csatorna a szokásosnál is vadabb volt.Na de még nem ott voltunk hanem lenn a Dunánál.Az erecskét itt azért nem tudtuk átugrani mert a talaj nagyon süppedős volt.Ha sikerül levágtunk volna vagy 500 métert,igaz pont a leglátványosabb ötszázat.
Iszonyatos nyomást kell elviselnie a betonteknőnek
A Dunánál
Visszamentünk hát és átkeltünk feljebb a hídon a csatorna felett.Itt már félelmetes látvány a csatorna,nehéz elképzelni,hogy lejebb pár száz méterrel már csak egy szelíd erecske lesz belőle.A jelzés is a hídon ment át és a csatorna másik oldalán vezetett le.A betonteknőnél alaposan kicsapott a víz.A gödör meg egyre mélyebb és nagyobb lett a betnépítmény mellett..mi okozhatta itt a föld ilyen fokú beomlását?A kicsapodó víz szabadon folyt el a gödörben már-már kisebb patakot képezve.A turistaút meg éppen elfért még a gödör mellett.Ha nem javítják meg ezt belátható időn belül,nem lehet majd itt eljárni mert beomlik.Most még ellehetett és lassan szelídült a víz óriási robogása.
Híd a folyón...
A csatorna
Egy darabig még nehezen volt járható a jelzett út,de aztán kiértünk a susnyásból és minden rendben lett.A meddőhányók mellett haladtunk az út új nyomvonalán.Aztán az út egy ponton visszafordult az ártér erdőbe,de most elöször úgy döntöttünk,hogy letérünk róla!Nem követjük a jelzést hanem megyünk egyenes tovább a jelzetlen úton.Arra még sosem jártunk.Több tábla is figyelmeztetett,hogy tilos erre jönni és életveszélyes!Nem értettük mi benne az életveszélyes,hiszen az úttal minden rendben volt.Arra a következtetésre jutottunk,hogy nem az út az életveszélyes hanem jobbra mellette a táj a földek.Hiszen itt-ott gőzölgött a talaj!Miféle környezet szennyezés lehet itt?Az út rendben volt,érthetetlen építmények tűntek fel a domboldalban,talán a papírgyári vízmű kútjai lehettek?Nem tudom... Távolabb feltűnt egy domb,kurvára hasonlított a Badacsonyra!El is neveztük a dunaújvárosi Badacsonynak.Távolabb őzek szaladgáltak ezen a valószínűleg szenyezett mezőkön...
Mi a baj ezzel az úttal?
A dunaújvárosi Badacsony
Mindegy egyszer erre is elkellett jönni,távolabb a jelzett turistautaktól.Végül is aztán ez a jelzetlen életveszélyes(?) út belevitt a jelzésbe.Így minden rendben volt és olyan helyre jutottunk el ahová még soha.A jelzésen haladva aztán már a megszokott utakon mentünk.Szép volt a téli hó nélküli erdő,ahogyan egy héttel ezelőtt a Vértesben is.Nem sokára elértük a Pentele-hídat.persze alulról kereszteztük annak felüljáróját.Mivel most nem Dunavecsére és nem Apostagra mentünk,semmi sem indokolta,hogy felmenjünk rá.Nem is mentünk.A mi utunk egyenesen vitt tovább.Ám előtte itt is lementünk a Dunához és megkajáltunk.
Újra a jelzésen
A hídtól a kék m jelzés vezetett tovább,a piros elment a felüljáróra.Elhaladtunk az egykori Schalbert-sziget mellett,majd egyszer kitérek a történetére mert igen érdekes.Az út jeges és saras volt,de a táj végül is szép volt!Valaha jártunk erre is Gergővel,de ennek emléke a homályba vész.Úgy terveztük majd felfedezzük egyszer az itteni erdőt is,de ez vele már nem válhatott valóra.Úgy emlékeztem ez az út sokkal-sokkal hosszabb,de most nem volt olyan hosszú ahogy az emlékeimben élt.Egy épülethez értünk.Mivel utána néztem előzőleg tudtam miről van szó.Ez volt az egykori Schalbert kúria.
A híd utáni út
Mielőtt megnéztük volna közelebbről lementünk a közeli Dunához.Innen még nem láttam a hídat.Most feltűnt immár pár száz méterrel mögöttünk.Imponáló volt a szépsége innen is.Visszamentünk a jelzésre és a kúriához.Valaha egy fantasztikus épület lehetett.Amennyire kitudtam venni,két lakás lehetett benne,jó nagy szobákkal,fürdővel,kamrával,konyhával.Sajnálatosan romló állapotba volt már.Persze nem volt itt már senki.Lelki szemeim előtt elképzeltem ide egy turistaházat.Rendbe lehetne hozni,hiszen itt van az erdőben a Duna mellett.Vajon hányszor önthette el az árvíz?Vagy tudtak védekezni az itt lakók?Ki tudja,lehet egyszer ennek is utána járok majd.Mos azonban itt volt üresen,romlóan,elhagyottan...
A Schalbert kúria
Állapota kritikus...
Talán egy szoba lehetett
A kúria mellett volt még egy kisház,hasonló állapotban,arább pedig egy pince.Na de mentünk tovább mert a mikulást kerestük és az még mindig nem volt sehol.Csak annyit tudtunk valahol előttünk kever.Az út déli irányból,nyugatira váltott.Hosszú egyenes következett majd egy hegy állta utunkat.Persze a hegy csak domb volt a löszösebb fajtából.Az út pedig mellette újra délnek fordult.De ez már Kisapostag volt.Sokkal-sokkal messzibbnek emlékeztem.Ez abszolút nem volt messze a hídtól.Be is értünk a településre.
A híd...
Rögtön egy kis hídba botlottunk.Újra szívet melengető emlékek jöttek elő....2018 január az év első túrája...Kisapostagról tartunk Dunaföldvárra.Öten vagyunk,Gergő is velünk...rámegyünk a hídra,ott ökörködünk és fotózkodunk....Most is ökörködtünk egy sort a hídon.Jött erősen a gyagyaságfaktor.Kicsivel arébb pedig az a játszótér volt amelyen Gergő is játszott egykor.Mellette szokatlan tábla: "Felnőtt játszótér"! Hát ilyen is létezik?Zoli mondta majd visszafele bejövünk és játszunk.Mondtam ide már nem lesz idő visszajönni.Majd egyszer máskor...Haladva elértük a falu utolsó buszmegállóját,ide viszont majd vissza kell jönni,mert úgy tudunk hazamenni.
Az utolsó buszmegálló
Most még elakartunk menni a csónakkikötőig,úgy tudtuk oda igyekezett a mikulás is.Ez viszont az utolsó buszmegállótól kicsit még messze volt és maradt másfél óránk.Van busz később is,de addigra besötétedik és egész biztos újra fagypont alá süllyed a hömérséklet.Nem akartunk addig maradni.Lementünk hát a kikötőig és annak szomszédságában a Duna mellett valóban megleltük végre a mikulást!
A csónakkikötő
Uszály a Dunán
Ott ült a szánján a parton.Előtte a szarvasai.Meleg szavakkal üdvözöltük,ő meg hálából adott nekünk csokikat.Megnéztük a szarvasait a szánját majd a szép piros ruháját.Ezek után bebasztuk a zsákba és vittük haza.Visszasétáltunk a buszmegállóhoz.Jött a busz pontosan és még világosban haza is értünk.Idehaza valahogy kikerült a zsákunkból a mikulás és sokkal nagyobb lett.Akkor jöttünk rá,hogy ez egy hőre táguló mikulás!Igen ám,de nem melegebb hanem hidegebb lett.Akkor pedig egy fagyra táguló mikulás.Végül is nagyobb lett mint mi.Ha tovább nőtt volna akkor az én mesém is tovább tartott volna.Így olyan 16km-t mentünk,hideg de szép időben,több látnivalóval mint az egy héttel ezelőtti vértesi túrán!
