Bár talán nem jó kifejezés az először,ugyanis a három évvel ezelőtti Hidas-Ófalu-Mecseknádasd túránkon érinthettük a Geresdi-dombságot az amúgy a Mecsek legkeletibb részén zajló túra közben.Ugyanis szinte meghatározhatatlan,hogy pontosan hol van a Mecsek és a Geresdi-dombság határa.Valahol Ófalu környékén igen de,hogy pontosan hol,csak a jó ég tudja...Na,de a mostani túránk teljes egészében a Geresdi-dombságban zajlott,így tulajdonképpen végül mégis csak ez volt az első alkalom.A dombság amúgy a Baranyai-dombság része,nyugaton az emlitett Mecsekkel,míg északon a Szekszárdi dombsággal nőtt össze.Na,de volt ennél nagyobb problémánk is a túra tervezésekor.Ugyanis végig böngészve mind a Geresdi,mind a Szekszárdi-dombság településeit,mindehol azt tapasztaltuk,hogy rendkivül gyenge a tömegközlekedés.Vagy az odaúttal vagy a hazaúttal akadnak problémák.Végül is Mórágyra esett a választásunk,még itt úgy ahogy elviselhető szinten voltak a településre bejáró buszjáratok.Így hát Mórágy köré kellett szerveznünk a túrát.
 |
| Rajt Mórágy központjából |
Némi zavarok után összeállt a kép.A tervünk az volt,hogy Mórágyról indulunk,megnézzük a Mórágyi rögöt,majd elmegyünk a Henrik-forrás érintésével elmegyünk Bátaapátiba,ott felmegyünk az Apponyi kilátóhoz.Onnan pedig egy másik útvonalon visszajövünk Mórágyra.Nem tűnt lehetetlen feladatnak a mindössze 13-14 km-es túra.Zolikával korán reggel indultunk neki és már nyolc előtt Mórágyon voltunk,ahol rögtön a buszmegálló mellett volt egy kocsma.Hát ha már így alakult lenyomtunk egy felest és egy kávét kezdésnek.Kitünő volt mindkettő és olcsó az amúgy Patak csárda névre hallgató kocsmában.Ezután inulhatott is a túra az országos kék déldunántúli kék szakaszán.Ezen szándékoztunk menni Bátaapátiig.Mórágy és a környék gyönyörű volt és rögtön első látásra beleszerettünk a kis tolnai faluba.
 |
| Mórágyi kistemplom |
Elindultunk a kéken nyugat felé,egy darabig még a festői falucskán át vitt az út.Volt minden:templom,malom,patak,sziklára írt utcanevek,zöld dombok.Kiérve a településről egy nagy zöld rétre lettünk figyelmesek,majd kicsit odébb még egyre.Itt volt a Mórágyi rög!A domboldalban pompázó gránitképződmény egy részét egy színpad(!) takarta!Ezek az eszetlenek voltak akkora májerek,hogy a szinpaddal eltakarták a környék legnagyobb nevezetességének egy részét...Nem tudom melyik baromnak pattant ki az agyából,hogy ide színpadot építsen,de ekkora hülyét alighanem még az Isten sem baszott...Pár méterrel odébb volt a másik fűves terület ahol senkit nem zavart volna egy színpad,itt azonban rendkivül illúzió romboló volt...
 |
| Mórágyi malom |
 |
| A színpad és a mórágyi rög |
Maga a terület a rög a környék nagyon szép volt.Maga a színpad sem volt rossz,csak rossz helyen volt!Nem tudtam ezzel így megbarátkozni.A rögről megírtam a tudnivalókat néhány bejegyzésemmel ezelőtt,most nem térek ki rá.Elég annyi,hogy körbejártuk,megnéztük,fotóztuk,filmeztük majd meg is reggeliztünk itt.Voltak itt vécék is,de azok zárva voltak.Mindezek megcsodálása után indultunk tovább.Még egy ajtóra lettünk figyelmesek a domboldalban,egy földrengésmérő állomás volt itt!Ezekszerint benn a domban!Na ilyent sem láttam még...Mentünk tovább a kéken amely nagyon hamar emelkedésbe kezdett!Nem is kicsi és nem is rövid volt az emelkedő.Amikor felértünk egy-egy helyre már azt hittük na ez a legteteje,mindig volt folytatás felfelé...Így telt a következő másfél kilométer...Fel,fel és fel az amúgy gyönyörű zöld erdőben!
 |
| A rög legszebb pontja |
 |
| Látványnak nem utolsó |
 |
| Fel és fel... |
Sokára jött a lefelé menet,akkor viszont hosszan és egyenesen ment lefelé az út és végül leért egy völgybe.Jó másfél-két kilométeres völgyes szakasz következett aminek azért örültünk.Mesés völgy bontakozott ki fokról-fokra.Kezdett hasonlítani a Mecsek csodás völgyeihez.Nem tudtam a nevét és most sem tudom.Itt volt egy kilométerre maga a Henrik-forrás amely szerencsére folyt is,így frissitettük az egyre melegedő időben a vízkészletünket.Majd egy darabig még a völgyben haladtunk,utána pedig újra emelkedni kezdett az út.Már annyira durva azért nem volt,mint az elején.Csodásan zöld volt a természet
 |
A forrás a csodás völgyben
Itt-ott már kilátásaink is voltak az enyhén emelkedő szakaszon a környező zöld dombokra.Csak ámultam,mert a Geresdi-dombság nagyon szép volt!Egy pontnál kiértünk egy szélesebb útra,egy kereszteződés volt itt.Jobbra és balra felfelé ment tovább az út,az egyenes előttünk meg lefelé.Szerencsére erre kellett menni.Továbbra is lenyügöző volt a zöld természet,az út pedig ereszkedett lefelé.Nem olyan nagyon sokára egy újabb festői völgybe értünk ahol rengeteg medvehagyma volt!Még zöld volt,virága egy.-kettőnek volt csak,de már érezni lehetett a kellemes hagymaillatot.Egy kis családdal találkoztunk szembe,babakocsival voltak,ez a szakasz alkalmas volt a babakocsis sétákhoz is.A völgy amúgy hasonlított a mecseki völgyekre,nem hiába pár kilométerre volt csak innen a Mecsek.
A kereszteződésnél
A völgyben
|
Végre aztán feltűnt Bátaapáti.A falu igazából akkor tetszett meg amikor a három évvel ezelőtti grábóci túránkról tartottunk hazafelé és Bátaszékre menet bejött ide a busz.Már akkor elhatároztam,hogy egyszer ide eljövök.Ez most valóra vált!Beérve a faluba egy vadászház fogadott amin szép szarvas agancsok voltak a bejárat felett.Ezt megnéztük majd behatoltunk a szép és nyugodt településre.Rögtön feltűntek a falu nevezetességei: a Nepomuki kápolna és az Apponyi kúria.Majd megláttuk azt a vendéglátóhelyet is amit már a neten kinéztünk magunknak.Nem kellett tehát másfél órát keresgélni mint múlt héten Balatonalmádiban.Be is ültünk az Édes Álom nevezetű vendéglőbe.Egyből feltűnt a helyiek vendégszeretete!Mindenki rendkivül kedves és barátságos volt!Ezért is imádom az ilyen kis falvakat.Mi sört,kávét és rétest rendeltünk.Ez volt a valaha volt legfinomabb rétes amit életemben ettem!Túros-epres volt amúgy.Egy órát pihentünk ezen a kellemes helyen.A helyiek már hubertust is akartak fizetni nekünk.Ha maradunk még kicsit alighanem puszi pajtásokká váltunk volna...
A végén még lenyomtunk egy-egy limonádét és indultunk a falu fölé magasodó kilátóhoz.Nem volt ugyan messze a 250 méter magasan álló Apponyi kilátó,ám oda a faluból egy 15%-os emelkedő vitt fel.Hát a sörözést követően kiköptük a tüdönket,de azért persze felértünk.A kilátó jól nézett ki és boritékolható volt,hogy szenzációs kilátásaink lesznek fentről.A kilátóra most nagyon részletesen nem térek ki,szerepelni fog a kilátós sorozatomban.Fából készült és tágas,széles lécsők vezettek fel a 13 méter magasan lévő kilátószintre sok-sok pihenőszinttel egybekötve.Odafenn körbelehetett járni a kilátó fő vázát és természetesen körpanorámánk volt.Nem csalódtunk,igazán szenzációs kilátásban volt részünk!
 |
| A kilátó lépcsője |
Sok mindent láttunk.Nyugat felé például láttuk a Mecseket a királlyal a Zengővel.Délre a Geresdi-dombság vonulata köszönt szembe,alattunk Bátaapáti vigyorgott ránk.Keletre a szomszéd dombok adtak témát,északra a Zsibrik tó és a Szekszárdi-dombság látszódott.Fenomenálisan szép volt!Jó félórát gyönyörködtünk fenn.Érdemes volt ide eljönni,mert óriási élmény volt!Lementünk mert jöttek mások is.Majd visszasétáltunk a faluba most a 15%-os emelkedőn,lefelé.Visszaérve Bátaapátiba egy aranyos kutyus üdvözölt minket.Még megnéztük a falu főterét és a templomot,majd a sárga jelzésen immár elhagytuk a festői Bátaapátit észak-keleti irányba.A sárga jelzésről lehetett látni az itteni radioaktív hullandékgyüjtő tároló bejáratát.Jobbnak tűnt nem közelebb menni hozzá...
 |
| A Geresdi dombság és az út amin jöttünk |
A sárga jelzés aztán elindult felfelé,ez is volt legalább 15%-os emelkedő,de ez mellé már igen meleg is volt.Így nem volt egyszerű megmászni.Felérve ekkor még nem tudtuk,de nem a legtetejére érve,fenomenális kilátásunk nyílt az alattunk lévő völgyre melyben ott volt Bátaapáti is.Látszódott a szemközti domb is a kilátóval a távolban pedig a Mecsek tűnt fel.Csodás hely volt ez is!Na de indultunk tovább és várt ránk még két komoly emelkedő,ha 15%-os nem is volt,de 10% igen.Ezeket megmászva egy fensíkra értünk,innen már a másik irányba észak és kelet felé nyíltak kilátásaink.Na ez sem volt csúnya,de erre annyira nem tudtam megítélni mit látunk.Feltehetőleg a Szekszárdi-dombságot és a Sárköz sík részei tűntek fel.
Lenn a völgyben Bátaapáti,a távolban a Zengő,balra a dombon a kilátó
A fensíkon,távolban a Sárköz
Ez nem volt olyan hosszú szakasz,egy ponton a sárga egy erdőbe tért le és az út ereszkedni kezdett.Letérve erre pár száz méter volt csak az erdei szakasz és ennek végeztével már vissza is értünk Mórágyra!Erre bizony nincs messze egymástól a két falu.Mórágy felső részein kötöttünk ki,még ereszkedni kezdett vissza a központba.Kellemes utcák vittek lefelé sok látnivalóval.Száz méterenként voltak csapok a faluba így friss vízet is tudtunk nyerni.Még volt egy szép templom,gránitfalas pincék,majd le is értünk a központba ahonnan indult a túra.Teljes volt a kör.Még volt időnk.Beültünk a Patak csárda teraszára sörözni és kávézni.Itt is összebratyiztunk a helyiekkel,jól eldumáltuk velük az időt.Kellemes volt!
Visszaérve Mórágyra
Mórágy gyönyörű!
A kellemes cseverészés után indulni kellett,jött a buszunk.A helyi buszmegálló amúgy olyan volt mint egy szoba,bútorokkal berendezve...Na,de aztán buszra szálltunk.Ez elvitt Szekszárdra,ahol 50 perc várakozás után volt vissza Dunaújváros felé busz.Este nyolckor már itthon voltam.Az utazás sima és nyugis volt.
Ez volt az év nyolcadik túrája.Most 14 kilométert trappoltunk.Összesen így tartunk 130,6 kilométernél,ez pedig 16.32 km/túra átlagot szül.
Hihetetlen,de kemény túra volt!Sok-sok durva emelkedővel.Nem gondoltuk,hogy egy dombság fingat meg minket,hiszen a közelmúltban sem a Bakony,sem a Balaton-felvidék sem volt ilyen kemény.De persze ettől függetlenül élveztük.A falvak és a Geresdi-dombság szépségére nehéz jelzőket találni.Mindenképpen tervezünk még ide a jövőben!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése