Messze még a Tv-torony...

Pécs mindig is a kedvenc városaim közé tartozott,mindig is szívesen jöttem ide a Mecsek fővárosába.Sok ittlétem alatt sokmindent megnéztem már.Akkor amikor ez a történetem játszódik másodszor voltam itt,így szinte minden új volt.Nem sokat tudtunk a városról,nem sokat tudtunk róla mi merre hogyan...így hát egy régi cimborámmal elhatároztuk,hogy biza ha törik ha szakad felmegyünk a hegytetőn álló Tv-toronyba!Na persze gyalog.Mi az nekünk...A történet a nyolcvanas évek közepe felére nyúlik vissza.Szokás szerint a Nyárádi kunyhóban nyaraltunk részben,na és részben Szászváron.Ennek a nyaralásnak egyik napjára terveztük be Pécset.Nem volt előre eltervezve merre megyünk,ahova majd a lábunk visz.Szászvár nincs messze Pécstől így korán már 8 óra után oda is értünk.

Pécs főtere ma már nem teljesen így néz ki

A nyolcvanas években még nem voltam ennyire belemerülve a túrázásokba,nem jártam ennyit utána a dolgoknak,na és persze nem volt még internet sem ahonnan sok infórmációt beszerezhettem volna...Így mikor leszálltunk a szászvári buszról a pécsi buszpályaudvaron az első ami szembetűnt az a hegy tetején álló hatalmas torony volt...Rögtön első gondolatunk az volt,hogy akkor irány ide fel.Megnézzük és felmegyünk rá.Közben meg ami útba esik azt megnézzük.Így kötöttünk ki a közeli főtéren a Széchenyi téren.Akkoriban még bejöhettek ide az autók,nem olyan volt mint manapság.Megnéztük itt a müemlékeket,majd találomra betévedtünk az egyik utcába,azon sétálgattunk.

Séta a pécsi utcákon

Kikötöttünk egy idő után a négy toronnyal büszkélkedhető székesegyháznál,akkoriban még ingyen belehetett menni így persze bementünk.Tetszett nekünk.Kijövet kilyukadtunk a Barbakánnál a pécsi várnál.Ez sem volt éppen rossz.Innentől aztán láthatóan felfelé vezetett az út.Mit volt mit tenni elindultunk rajta,gondoltuk nem lesz ez olyan vészes.Turistatérkép persze ekkor nem volt nálunk,végül is nem túrázni jöttünk hanem városnézésre.Nem is volt gond az első néhány száz méterrel.Ám hiába haladtunk felfelé úgy tűnt a torony nem közeledik hozzánk.

Az impozáns szépségű dóm

Mivel nyár volt és már kezdtünk jócskán belemenni a délelöttbe a hömérséklet is emelkedni kezdett.Mi meg polóban és az akkor a fiatalság kedvencének minösülő hosszú farmerban kezdtük egyre nehezebben viselni a dolgokat...Az út is mintha meredekebbé kezdett volna válni na és a harminc fok ami ránk köszöntött nem éppen volt ideális.De még mentünk előre.Rendületlenül.Ám a torony továbbra sem akart hozzánk közelebb kerülni...Kezdett elménkben megfogalmazódni egy gondolat...mégpedig az,hogy hagyjuk az egészet a francba.

Mecsek kapu

Akkor ugye nem tudtuk,de nem voltunk már messze a Mecsek kaputól,ahonnan már jelzett turistaút vezetett volna fel a nem túl messzi Misinára a Tv-toronyhoz.A nagy melegben kissé túlöltözve lényegébe a Mecsek kaputól néhány tucatnyi méterre úgy döntöttünk feladjuk...Mászik a rosebb fel ebben a melegben ahhoz az istenverte toronyhoz.Majd máskor...Így hát visszafordultunk a város felé.Annyi eszünk persze nem volt,hogy esetleg felszálljunk egy helyijáratos buszra ami felvinne a toronyig..Szóval visszamentünk a városba,kissé sajnálva a dolgot.

A Tv-torony

A belvárosba érve láttuk a vigyorgó tv-tornyot,mintha azt mondaná: "mi van puhányok,ennyit tudtok?" Hát akkor bizony úgy tűnt ennyit tudunk.Ez idő tájt tanítgatott Sándor a túrázásokra még nem voltam azon a szinten,hogy egy ilyesmi sikerüljön.Egy nappal voltunk túl egy óbányai túrán és egy nappal egy máré váras elöttin.Csavarogtunk még egy sort a városban aztán felszálltunk egy Szászvárra menő buszra,ezzel mentünk vissza.A Tv-torony ekkor még túl messze volt és 12 évet kellett még várnom,hogy felmehessek rá...

Túra a Nagy-Szénásra

Hát elérkezett végre ez a nap is.A múlt héten a zord időjárás miatt elhalasztott túrát kívántuk pótolni.Az újév első bakancslistás túrájának napjának reggelén még némileg ködös volt az idő és hideg is volt.Aztán szerencsére ez alakult a nap folyamán pozitív irányba.Autóval vágtunk neki az útnak négyen.Hamar felértünk Budapestre a kocsit pedig leparkoltuk a Széll Kálmán térnél.A vártnál sokkal könyebben találtunk parkoló helyet.Innen aztán átmentünk a Nyugati pályaudvarra ahol vonatra szálltunk.Ez vitt ki minket a közeli Solymárra ahonnan a túrát indítottuk.Itt csatlakozott hozzánk György a közösségi oldalakon megismert túrázós barátom.Elindultunk hát a közeli zöld jelzésen.

Solymárról indult a túra

Kellemes jó lett az idő a nap kisütött a hömérséklet is felment pozitív tartományokba.Magunk mögött a kis hegyen a Szarka vár vigyorgott ránk.Volt is rá oka,hisz felszerettünk volna menni,de az zárva volt és a téli hónapokban nem is volt kedve kinyitni...Solymár a több mint tízezer lakosa ellenére csak egy falu!Igen egy nagyközség.A zöld jelzés keresztül vezetett a településen.Nem volt különösebben szép a község,inkább a környék volt az ami körülvette.Emelkedős meredek utca vezetett ki belőle,vagy 4km-et kellett menni mire kiértünk az erdőbe a hegyek közé.Itt már havas volt a táj,itt-ott jeges is volt az út,de azért jól járható.Elhaladtunk a Disznó-fertő nevezetű hely mellett.Nem durva módon kapaszkodott felfelé az út a Zsíros-hegyre.Nagyjából egy óra alatt fel is értünk.

Felfelé a Zsíros-hegyre

A Zsíros-hegy csúcsán semmi látnivaló nem akad,kilátás itt nem volt,ami szomorú érdekesség volt azok a lerombolt kulcsosházak romjai voltak.Viszont tudtuk,hogy a közeli Alsó Zsíros-hegy viszont csodákat rejt.Így is volt.A pár száz méterre lévő hegyre hamar odaértünk.Valóban nagyon szép volt,mint a hegy,mint a kilátás ami a párás idő ellenére is valamennyire élvezhető volt.El is idöztünk itt vagy félórát,ettünk is,sőt még kávét is ittunk!

Nem volt tiszta idő,de a szemközti Kevélyeket látni lehetett.Valószinűleg ha isten is megsegit oda vezet majd a következő bakancslistás túránk februárban.Szóval a Kevélyeket látni lehetett,a másik irányba található Pilis-tetőt viszonyt elnyelte a pára.A mi gerincünkre viszont rálehetett látni,csodálatosan szép volt.

Az Alsó Zsíros-hegy és alatta Pilisszentiván

A gerinc

Alattunk még látni véltük a közeli településeket elsősorban a Pilisvörösvárral egybe épült Pilisszentivánt.Visszamentünk a kék3-ön a Zsíros-hegyre ahonnan már a sárgán folytattuk az utat.Hamar elértük az Antónia-árkot ahol György búcsút vett tőlünk.Ö idáig jött,egészségi állapota miatt most többet nem bírt bevállalni,innen ment le Nagykovácsiba.Mi pedig megkezdtük ereszkedésünket az Antónia-árokban.Az árok lényegében egy szűk völgy volt,persze ettől még nagyon szép!Jól járható út vezetett lefelé így gyorsan elértük a piros jelzést a Hosszú-ároki leágazást.Ezen mentünk tovább.

Ereszkedés az Antónia-árokban

A Hosszú-árok valóban hosszú volt és jól járható egészen addig amig el nem kezdett emelkedni az út.Eleinte csak lágyan majd fokról fokra durvábban.Persze jártunk mi már ennél sokkal durvább kaptatókon is,de Mónika-Bernadett aki velünk volt egyre nehezebben bírta.A vége felé már többször is megkellett állni pihenni.Nekünk sem volt persze könnyü,de ha hegyekben túrázik az ember ugye ott számolni kell vele,hogy felfelé is kell menni.

Némi nehézségek árán végül is felértünk a Nagy-Szénás úgymondd alsó részére.Itt szintén egy egykori turistaház romjainál tartottunk egy nagy pihenöt kajálással egybekötve.

Az egykori háznak itt emlékművet is állítottak.

Mászókázás a Hosszú-árokban

A turistaház emlékműve

Ott fenn az a Nagy-Szénás

Innen aztán már teli hassal gyerekjáték volt a felkapaszkodás a közeli Nagy-Szénásra.A csupasz hegyen sok túrázó ficergett,de nem zavart senki.A kiváló kilátást innen is a párás idő zavarta kissé,de többé-kevésbé azért élvezhető volt.Ez az a hely,ahonnan tiszta időben a Budai-hegység és a Pilis legmagasabb csúcsa is látszik.Most csak a Budai-hegységé volt látható a Nagy-Kopasz.A Pilis-tetőt továbbra is elnyelte a pára.Ennek ellenére a hely lenyügöző volt.Itt bőven volt hó is.Laci zacskón ülve szánkózott is egyet.Mi pedig a kellő kicsodálkozás után elindultunk lefelé.

A Nagy-Szénás

A lefelé út a piros jelzésen már szinte gyerekjáték volt.Ahogy haladtunk lefelé úgy volt egyre kevesebb és kevesebb a hó.Délután fél4 ellenére meglepöen sokan jöttek felfelé is innen,ők tuti,hogy már csak sötétben találtak le.Nem kellett sok,hogy leérjünk a közeli Nagykovácsiba.Ez is egy olyan település volt amelyen viszonylag sokan laknak ahhoz,hogy csak falu legyen.Mégis az volt.A hegyről és az erdőből kiérve a hosszú Szél utcán találtuk magunkat.Egy református templom szolgált itt látnivalóval még mielött beértünk a település központjába.

Templom Nagykovácsiban

A fő utcára kiérve még elmentünk egy másik templomig ahol még egy emlékmű szolgált érdekességként.Itt volt a BKK 63-as járatának végállomása is,így aztán nem kellett sokat menni a buszig.A kellemes idei első bakancslistás túránk nagyszerűen sikerült.Nagyjából 17km-et mentünk és egy nehézség volt csak benne a Nagy-Szénás elötti emelkedő.Mindenki élményekkel gazdagon térhetett haza.Innen a 63-as busszal elmentünk Hüvösvölgyig,onnan pedig az 56-os villamossal a Széll Kálmán térig.Ott megtaláltuk az autónkat és az M6-os sztrádán haladva hamar hazaértünk.Pompás nap volt!

.

A túra útvonala

Kutyás túra

Mert,hogy van ám egy kutyám is.Méltánytalanul kevés szó esett róla eddig ebben a blogban,pedig volt olyan is,hogy eljött velem túrázni.Manapság már öregszik szegényke hisz 11 éves,nagyon nagy távokra már nem tudok beruházni vele,örülök annak is,hogy egyenlöre jó egészségnek örvend.Többször lejártunk a helyi Szalki-szigetre vagy a Duna menti erdőségekbe együtt az elmúlt 11 évben,ezek is felértek egy-egy kisebb túrával.Ám az igazi közös túránk az Dunavecsére vezetett a már ismert útvonalon.

Indulásra készen a stadionnál

Mindig is örült ha indulni készültünk valahova,amikor a túrára indultunk akkor sem volt másként.Nem tudta persze hova készülünk,de ahogy haladtunk elöre egyre jobban és jobban élvezte az egészet.Nem csoda hiszen a túra során 90%-ban szabadon póráz nélkül szaladgálhatott.Még jóval fiatalabb volt talán fele ennyi idős mint most,így ezt a lehetőséget maximálisan ki is használta.Az ismert útvonalat választottam,végig a piros jelzésen le a Pentele-hídig.Túránkat lényegében a dunaújvárosi stadiontól inditottuk,innen ereszkedtünk le a Duna mellé,hisz a piros jelzés java részt arra halad.

Szaladgálás az erdőben

Hamar beértünk az erdőségekbe ahol aztán már szabadon szaladgálhatott kedvére.Rendkivül élvezte,hisz kellemes jó idő volt,jól járható úton haladtunk lefelé a pirosra.Érezte,hogy messzebb megyünk a szokásosnál,jókat vakkantott és mégjobbakat szaladgált.Tényleg öröm volt ránézni.Leérve a piros jelzésre az szép részeken haladt a Duna mellett.Korábbi leírásaimban már részleteztem ezt az útvonalat.Néhány érdekesség róla.Vannak olyan helyek ahol az út egy Dunát és több kisebb tavat elválasztó töltésen halad.Pompásan élvezetes szakasz.Aztán kicsit felfelé menve felér a Dunaferr ipari víz leresztő csatornájához amely igen látványos.Nagy robbajjal meredek szögben zúdul lefelé a víz.Két kis fahíd vezet át rajta,akkoriban még jó állapotban is volt mindkettő.Igaz itt pórázra kellett kötnöm a kutyust az ő biztonsága érdekében.Ha véletlen belecsúszik elvitte volna a víz.Az út egy kis darabig a csatorna mellett haladt majd újra beért az erdőségekbe.Itt újra szabadon engedtem.

Játék

Innen az út java részét az év nagy szakaszán benövi a csalán.Szerencsére még "szezon" elött voltunk ekkor itt így jól tudtunk haladni továbbra is.A kutyán érezhető volt a boldogság,nem is tudom érezte-e ennél jobban valaha is magát.Szaladgált,játszott a gyökerekkel,nagyokat vakkangatott.Örült mindennek.Egy ponton megálltunk kajálni a Duna mellett,itt tudott inni is és persze neki is hoztam ennivalót,ami szintén igen jólesett neki.

Az út ezután folytatodott és egy-két kilométer után elérte a Pentele-hídat.Itt a híd alatt hatalmas szabad tér van,persze ezt is nagyon élvezte a kutyus.Itt is lelehetett sétálni a Dunához ahol újfent tudott egy jót inni.

A híd alatt a Dunában

Kissé visszakell menni ahhoz,hogy feltudjon menni az ember és a kutya a Pentele-hídra.Ám a feljáróig is tartott a hatalmas tér amely gondolom számára a felhötlen szabadságot jelentette.A hídra felérve újra ráadtam a pórázt biztos ami biztos alapon.A hídon kb. harminc méternyi magasságban vagyunk a felszintől és bár remek korlátok vannak,egy kisebb kutya a réseken átférhet,a másik oldalán a járdának meg ott van az autópálya.Így,hogy ne legyen baj itt pórázon vittem át az eddigra már látható fáradó kutyát.De ezt is élvezte,valamennyire tán a kilátást is megcsodálta.

A Pentele-híd és alatta a nagy tér

Átérve a hídon máris Dunavecsén találjuk magunkat.A városba ugyan most nem mentünk be a Dunaparti töltésen mentünk egy darabig majd letérvén egy Dunai pihenöhöz értünk.A Duna másik partján voltunk ezúttal.Itt padok,asztalok,tűzrakó helyek vannak,csónakok állnak kikötve.Békés nyugis hely,szép rálátással a hídra.Itt újra szabadon engedtem,rögtön lement a Dunához újra inni mi meg pihentünk egy órási nagyot a kellemes környezetben.Vagy két órát pihentünk itt,mígnem értünk jöttek kocsival,azzal mentünk haza.

A vecsei Dunaparton

Végül is túráztunk vagy 12km-et.A kutyus rendkivül élvezte,igaz a végére elfáradt.Hazatérve aludt is egy óriásit,de azthiszem,remélem,hogy ez a kiruccanás maradandó élményt jelentett neki.Ez volt a legnagyobb táv amit megtettük közösen.Bár voltunk aztán egyszer Csákváron is,de ott csak sétáltunk a városban,így alighanem ez volt kicsinyke életének legnagyobb kaliberű kiruccanása.Fő,hogy élvezte és mi is!

Az útvonalunk

A siklósi várban

Mivel a hétvégi túránk a jósolt rossz időjárás miatt elmaradt (a héten kerül megrendezésre),így a hétvégén nem nagyon volt miről írni,így előveszek most is egy régi kirándulást és annak emlékeit.Nagyon régen volt ez már az emlékek homályosak,de próbálom összerakni a dolgokat.Egy csoporttal és egy kirándulós busszal érkeztünk az ország déli részében fekvő Siklósra a Villányi-hegység árnyékába.Persze a fő látnivaló itt maga a vár.A buszunk is valahol annak közelében parkolt le.Pécsről jöttünk le ide,hisz a kirándulás fő része Pécsen volt,csak ezt toldottuk meg azzal,hogy lejöttünk Siklósra.

Impozáns látvány a Siklósi vár

A vár már első látásra impozáns látványnak tűnt.Örömmel vettük be az irányt.A kapu a bejárat egy bástyából lett kialakitva és egy hosszabb feljárat vezetett be a várba.A kapun átlépve még nem is a várudvarba vettem az irányt hanem a bástya gyilokjárójára mentem fel és ott mentem körbe.Szemügyre vettem innen milyen a világ.Akkoriban még ragyogó volt...Ezután mentem be a várudvarba ahol a fő dolog természetesen a nagy épület volt amely körbevette azt.Ha jól tudom és emlékszem ez az épület szállódaként funkciónált és ma is funkciónál,legalábbis egy része egész biztosan.Egy része pedig múzeum volt ha emlékezetem nem csal..

A várudvar

Emlékszem beleborzongtam a gondolatba,hogy itt forgatták egykor a híres sorozatot a Tenkes kapitányát...Valószinüleg körbenézhettem az udvaron azt bementem a múzeumba vagy mi is volt az.Valami pinceféle helyiség dereng emlékeimben.Ami megvan az az,hogy tetszett.Aztán valamiféle teraszra emlékszem és arra,hogy onnan néztük a kilátást ami nagyon szép volt.Az megvan,hogy városra leláttunk mert még messzelátó is volt nálam és kivettem a városban sétáló embereket.Furcsa mert a Villányi-hegység képe nincs meg elmémben,pedig valószinüleg láthattam.Azthiszem itt a teraszon üzemelt egy vendéglő,talán ihattunk is valamit itt.

Az azóta felújított udvar

Én még egy kis magánakcióba kezdtem,kissé leszakadtam a csoporttól és mégegyszer megnéztem mindent.Már akkor érezhettem,hogy valószinüleg nem holnap fogok ide újra eljönni.A gyilokjáróra is felmentem mégegyszer aztán lementünk a vár mögé és a várfal árnyékában játszottunk valamit valami rét szerűségen.Talán adj király katonát.

Lentről is klassz volt a vár és a májusi jó időben klasszul éreztük magunkat ezen a szép helyen.

A vár kivülről

Hát nem sokminden maradt meg erről a kirándulásról emlékeimben ez tény.Azóta se jártam itt és az,hogy eltudunk-e valaha is jönni az kérdéses.A Villányi-hegység és környéke eddig valahogy mintha kikerült volna látókörünkböl,mintha nem is igazán létezne vagy nem vennénk tudomást róla.Pedig ez a hely is megérné,hogy eljöjjünk,mostanában kezdtem el ezen agyalgatni.A fő baj,hogy tömegközlekedéssel tőlünk rendkivül nehezen és bonyolúltan érhető csak el.Kevés rá egy nap,hogy leutazzunk ide,egy túrát dobjunk,azt még haza is utazzunk.Apró remény ez ügyben,hogy most alakitottunk egy csoportot ami még nagyon gyerekcipöben jár,de ami ha úgy alakul,hogy bevállik,akkor lehetővé teszi majd az autós utazásokat is,így talán egyszer a látószögünkbe kerülhet majd Siklós és környéke is.

Az Ebédleső-hegy

Hát ebben az egészben a neve tetszett meg.Ebédleső-hegy.Azért ez nem semmi.

Előre kell szögeznem,soha nem jártunk még itt,de felkeltette a fantáziámat,így valószinüleg a közeljövőben valamikor eljövünk ide.Na de miről is van szó,hogy jön most képbe az Ebédleső-hegy?A hegy ami nincs messze tőlünk,talán ha van 25km-re.Persze nem kell itt valami magas hegyre gondolni,hisz eme csoda az Alföldön van!

Naplemente az Ebédleső-hegyről nézve

A munkahelyen beszélgettünk az egyik munkatársammal.Túrákról volt szó,olyan túrákról dolgokról amik itt vannak a közelben. Ő hívta fel a figyelmem egy bizonyos Nyúl-dombra,amely elmondása alapján a közeli Dunaegyháza közelében van.Mivel itt a környékünkön lassan valamennyi túralehetöséget kimeritettünk,így kapva kaptam a dolgon.Ez egy olyan hely lehet ami nincs messze és ahová tehetünk majd egy környékbeli túrát.Hazatérve hát elkezdtem kutakodni a Nyúl-domb után.Az égvilágon semmit sem találtam,pedig sokmindent megnéztem.Amit viszont találtam az maga az Ebédleső-hegy.

Ami persze nem zárja ki,hogy a kettő egy és ugyanaz.Sőt mintha valami ezt súgná,hogy erről van szó!

Kilátás az Ebédleső-hegyről

Na de nem tartottam sokkal elöbbre,mert az Ebédleső-hegyről sem találtam semmit,illetve ezt a pár képet amit most itt láthattok.Sehol sem találtam róla egyetlen egy leírást sem,azt sem,hogy mi van itt?Pedig érdekelne,hogy milyen magas,vagy csupán csak a nevében hegy?Jó lenne tudni azt is mi van itt.Erről aztán találtam valamit,egy képet amit lejebb láthattok.Egy geódéziai mérőtorony van itt,ami mint mérőtorony már nem üzemel,viszont egy kilátónak megteszi!Ez már elég is arra,hogy a közeljövőben szervezzünk ide egy túrát.

Ami még szimpinek tűnik,hogy ahogy kutatgattam a hegy iránt azt látni véltem,hogy vezet ide jelzett turistaút!Igaz valami olyasmi jel amit én még eddig nem láttam,de nem is ez a lényeg.Lényegébe Dunaújvárosból jövet végig jelzett úton lelehet ide jönni!

Az Ebédleső-hegy Dunaegyháza és Solt között található.Dunaegyházától dél-keletre kb.1km-re,Solt központjától nagyjából 3km-re északra.A turistaút ami idevezet a hegy után még érinti a Solti-halmot is,amiről szintén fogalmam sincs mi is...Nos hát ennyi rejtély fel is keltette az érdeklödésemet,így szinte biztosra vehető,hogy idén még teszünk ide egy túrát.

Akkor majd beszámolok mindenről.Mi is igazából az Ebédleső-hegy és a Solti-halom.

Megmutatta magát....

Nálunk már olyan ritka mint a fehér holló...és egyre ritkább.

Így kis híján felér egy meglepetéssel ha havas reggelre ébredünk.

Talán megmosolyogtató ez olyanoknak akik a hegyekben élnek és nálunk mindennnapos vendég a hó.Itt egyre jobban a furcsa kategóriába kerül az,hogy van éppen hó.Na,de most is csak mutatóban kaptunk egy kicsit.Egész délelött havazott,kezdett szépen fehérbe borúlni a táj.Ám mire délután hazaértem a munkából és kimentem az erdőbe már édeskevés volt belőle...

Délutánra már alig maradt valami....

Pedig szívesen megnéznénk környékünk érdekességeit hóban,vagy hóesésben...nagyon szép lehet a mindig szép Rácalmási-sziget például...de a helyi Szalki-sziget is ott lehet a szeren havazáskor.Na mindegy,egyenlöre ez van.Ezek amúgy tegnapi képek,mára már szinte semmi nem maradt belőle.Nem is tudom mikor volt erre igazán nagy hó.Talán 2013 március 15.-én...azóta számottevő hó erre nem akadt.Azért ez durva.

Hát ez nem az igazi...

Noha az utóbbi időkben sikerültek havas túrákat is tennünk,de ezek mindegyike messze volt Dunaújvárostól.Most a hétvégére tervezzük idei első bakancslistás túránkat is a Budai-hegységben,ám egyre inkább úgy tűnik,ezt elkell halasztanunk.Mondanak ugyan havazást,de mellé nagyon durva hideg szelet is,így fenáll az esélye a halasztásnak.Ez esetben eltesszük jövő hét végére a dolgot.

Az erdőnk némi hóban

Várjuk tehát idén is az igazi telet ahogyan az elmúlt öt évben mindig.Reméljük most kapunk is belöle valamit és reméljük nem márciusban...

Téli séta a völgyben

Beindult már a 2018-as túraszezon,hisz az elmúlt héten egy környékbeli túrát tettünk Dunaföldvárra és ha isten is megsegít,jövő héten már bakancslistás túrát fogunk tenni a Budai-hegység északi részén.Addig is most egy üres hétvége akadt éppen.Túl sok dolgot nem tudtunk csinálni,így lesétáltunk a közeli Kádár-völgybe.A völgyről már többször is írtam itt a blogom keretein belül,a lényeg az,hogy a völgy ha nem is Dunaújváros közepén,de nem is a szélén,nagyjából észak-dél,de lehet,hogy észak-kelet - dél-nyugati írányban húzodik.Saccra 100 méter széles lehet és kb.400-500 méter hosszú.Igazából egy szép természeti környezet van itt.A völgy déli részén ugyan egy iskola van és annak udvara,de a közepe már parkosítva van,az északi végén meg egy kisebb erdőség húzodik.Sajnos az itteniek nem becsülik meg ezt a szépséget,hisz a völgy az év jópár napján bizony szemetes.

A völgy több részén vannak padok és asztalok,ezek állapota egyre romlik

A völgy a város két városrészét választja el egymástól.Itt van a hivatalos kutyasétáltató is és találunk még itt egy nem hivatalos szánkópályát is,valamint a völgy észak-nyugati részén egy elzárt arborétumot is találhatunk,amely csak a völgy többi részétől van elzárva,de belehet menni ingyenesen!Jelzett turistautakat itt persze ne keressünk.Utak azért vannak itt.

Hogy mennyire szép is a völgy azt ősszel láthatjuk.Erről van is egy bejegyzésem amely itt olvasható . Most persze ilyen szépségekkel nem tudok szolgálni és hó sincs,amely szintén széppé tudja varázsolni a völgyet.Sétálva a völgyben most mintha az átlagosnál kevesebb lett volna a szemét..talán ez éppen a télnek köszönhető.

Parkosítva az egykori lovarda területe

A völgy középső részén tíz éven át egy lovarda münködött.Érdekes,hogy akkoriban jóval kevesebb volt itt a szemét...A lovarda 2006 körül továbbállt,a helyén is parkosították a területet.Főleg a fiatalság jár le ide és hát nem éppen a természet szépségeit csodálni.Itt folynak az ivászatok szombat esténként...Családok járnak le vasárnap délelöttönként,ők főznek a völgy erre kialakitott részén.A gáz az,hogy mindkét társaság itt felejti a szemetjét...

Pedig ez a rész is klassz és kellemes hangulatú.

A főzös hely

Az északi részen húzodik az erdő amely nagyjából 150 méter hosszúságú lehet és ha a domboldalt is nézzük 150 méter széles is lehet.Egy út vezet körbe rajta és egy út ágazik bele fentről jövet,valamint a végén egy ki is vezet.Kutyasétáltatásra ideális!Persze a legkevesebb piszkot a kutyák hagyják maguk után... Ez az erdő is szép.Lehetne.Ide is lejár a fiatalság iszogatni,hozzák jó esetben az üditöket,rosszabban a kannás borokat...és ide már lejárnak a hajléktalanok is,ők sem éppen rendcsinálás céljából...Igy az idill könnyen oda...Persze vannak napok amikor nem jár erre senki.Most,hogy erre sétáltunk most sem volt erre senki,csak az ami maradt utánuk...

Az út az erdő felső részén

Korábban itt találtunk kanapét(!) a domboldalon,valamint sparos bevásárló kocsit is...Itt az erdő alsó részén húzodik egy patakhoz hasonló valami,amelyben időnként víz is van.Ám ezt a gallyak növik be igencsak és úgy tünik nincs senki aki ezt karbantartsa.Egy kishíd van a patak felett ami bevezetne az arborétumba,ám a híd túloldalán a kiskapu zárva van.Az arborétum bejárata ugyanis nem itt van.A híd így nem tudom mi célból jött itt létre ha gyakorlatilag semmilyen funkciót nem tölt be.Állapota egyre romlik.A völgy északi végén is van egy híd a patak felett,ezen már van forgalom,hisz itt tudunk ki-be menni,erre is lehet gyalogosan közlekedni a két városrész között.Míg a másik híd fából van,addig ez vasból.Ám ennek az állapota is romlóban.

A híd jelzi a völgy északi végét.Szemben az már egy másik völgy.

Az erdőben a padok és asztalok és a padok állapota kritikus.Mig a parkos részen azért nagyjából rendben vannak,itt bizony hol ez,hol az hiányzik.Minen rossz ellenére is kellemes az erdőben sétálni!Az alsó úton juthatunk vissza a völgy közepébe a parkos részre.Innen jövet nagyon szép tud lenni a dolog.Most talán az is volt,hisz tényleg alig-alig volt szemét.

A völgyről nem nagyon találni leírásokat így a történetét apró homály fedi.Amennyit én tudok,az az,hogy az egykori Dunapentele házai behúzodtak ide és a völgyet kádárok lakták.Innen az elnevezése,hogy Kádár-völgy.Akadtak olyan mende-mondák is a múltban,hogy azért Kádár-völgy a neve mert egykor itt járt Kádár János egykori pártfőtitkár...persze ennek semmi valóságalapja nincsen.

Az alsó út az erdőben

A völgy a város építésekor persze teljesen csupasz volt,semmi fa vagy bokor nem termett erre.Mindez az utána következő korszak eredménye.Amire én visszaemlékszem gyerekkoromból az,hogy sokat játszottunk itt.És a ma az arborétumhoz tartozó egyik épület,amely később a lovarda istállója is volt,a hetvenes években leégett.Pokoli nagy tűz volt itt,a füstje beborította az egész várost.Aztán emlékszem arra is,hogy még a Királynővel is jártam itt anno és akkor valószinüleg szebb lehetett az egész,kevesebb szeméttel,mert neki nagyon tetszett...

Kiérve az erdőből ilyen a völgy középső része

Hát ennyi most ami eszembe jutott egy téli sétán itt a Kádár-völgyben.Idöröl időre lejárunk ide,hisz végül is kellemes hely a kutyus is szeret itt szaladgálni,nekünk meg ha éppen nincs más egy kis kikapcsolódásnak megteszi.Na de mint írtam következik egy hét múlva a nagy túra,reméljük az időjárás nem szól közbe és eltudunk menni a 2018-as év első bakancslistás túrájára.Videót most nem készítettem,majd a nagy túrán.

Magunk mögött hagyjuk az erdőt

Farkas-forrás

A Mecsekben szinte mindennek van valami legendája.Akárhová is megyünk nagyon -nagyon sok dolog van amihez valamilyen mecseki népmonda kötödik.A Mecseki népmondák sorozatom januári része a Farkas-forrásról mesél.

Azonban a Mecsekben több Farkas-forrás is van.Sajnos arról nincs infó,hogy a legenda melyik Farkas-forráshoz köthető,de valószinüleg a képeken látható Éger-völgyihez.

Az Éger-völgyi Farkas-forrás

Régen egy öreg tölgyfa állott a forrás mellett. Erre a fára volt akasztva egy fakéregből készült pohár, abból ittak a szom­jas vándorok és kirándulók. A forrás vize télen nem fagyott be, majdnem langyos volt, nyáron meg jéghideg. A környék lakói ide jártak nagy hordókkal vízért, amikor a kutak vize a nagy szá­­­razságban elapadt. Nemegyszer futottak vissza víz nélkül vagy ragadtak kaszát-kapát, mert a forrásra farkasok is jártak inni, mégpedig nem egyenként, hanem falkástól. S mivel a far­­ka­­­sok is sokszor fölkeresték a forrást, Farkas-forrás lett a neve.

Farkas-forrás

Az Éger-völgyi Farkas-forrásról a következöket lehet tudni:

Az Éger-völgybe nyugatról becsatlakozó Szörnye-völgy  északi oldalán (P jelzés), kisebb méretű függővölgyecske becsatlakozásánál található. Évtizedek óta közismert, ennek megfelelve igen régi foglalású forrás, melyet 1928-ban foglalt a TTE Pécsi csoportja. Tartósabb kifolyásai inkább a mellékvölgyecske oldalán történnek. A foglalás támfalából kiálló alumíniumcsövön általában csak gyér kifolyást lehet regisztrálni. Csapadékosabb időszakokban vízhozama elérheti a 8-10 liter/perc értéket. Az alsó triász korú homokkő alkotja a forrás vízgyűjtőjét. A forrás foglalata 1961-ben és 1999-ben lett felújítva. 

Szezonnyitó túra - Spenótfalvára

Alighanem pompásan kezdödik az év.Sokáig ketten nyomtuk a túrákat Gergővel,ám az ezt megelöző túrán már hárman voltunk,a mostani túrára pedig már öten összegyültünk!Köszönhető mindez annak,hogy a legismertebb közösségi oldalon létrehoztunk egy túrázós csoportot,felvéve azon ismerösöket akikből kinéztük,hogy valamennyire érdekelheti őket a dolog...Ennek mondhatni meg is lett az eredménye.

Éjszakás műszak után egy órás alvással vágtunk neki a közeli Kisapostagnak,ahonnan a túrát szándékoztuk inditani.Nem volt már korán,hisz majd 11 óra lett amikor kezdetét vette a túra.Elképesztően meleg volt,annak ellenére,hogy a naptár január 6.-át mutatott.A nap is ezerrel sütött.Ha nem tudom,akkor azthiszem március 6. van...

Az utóbbi évek legnagyobb létszámú túrája.

A januári tavasznak akkor láttuk legmeggyözőbb jelét amikor virágzó hóvirágokra leltünk!

Félő,hogy ennek a korai tavasznak lesz még böjtje...Mindegy.A piros jelzést követtük ami nem soká egyesült a Mária zarándokúttal,együtt ment a kettő Dunafölvárig,azaz Spenótfalváig.A jelzések egész túrán kifogástalanul voltak felfestve!
A faluból leérve a Duna melletti ártéri erdőségnél találtuk magunkat.Voltak itt szép helyek bőven.

Egy helyen patak jött a semmiből,majd átszelve az erdőt folyt bele a Dunába.

A patakot aranyos kis híd ivelte át.

Máshol sporszeres játszótér volt.Na és úgy tűnt belecsöppentünk a helyi gazdagrétbe.

Paloták végtelen sora kisérte túránkat.

Januári hóvirágok

Híd a patak felett

Egy út ágazott le a jelzett útról a közeli Duna felé,nem tünt többnek 70 méternél,így letértük rá.Érdemes volt.Itt a parton is volt egy palota,kicsit úgy nézett ki mint egy vár.Hangulatos hely ölelte körül,padok,asztalok,esőbeülök sőt egy szinpad is volt itt!A palotában meg egy vendéglö is münködött,de most épp zárva volt.A központi látószögben azonban egy kis öböl volt,benne vagy rajta egy yatch kikötő...Kellemes helynek tűnt,kis idöt el is bóhockodtunk itt.

Visszatérve a jelzett útra,tovább folytatodótt a paloták sora,majd egy újabb tavaszi jel következett.Virágzó aranyesőbe botlottunk!

A kikötő

Laci fedezi fel a nyiló aranyesőt

Itt lementünk ismét a Dunához.Ha már itt voltunk megkajáltunk.Újdonsült túratársaim igen felkészültek voltak,hisz kávéval és teával is megkináltak minket.Szépen kéklett a Duna.Észak felé nézve látni lehetett a Pentele-hídat,dél felé meg Dunaföldvárt.

Itt volt egy szabadidőpark is,a jelzés ezt gondosan megkerülte.A park másik oldalán pedig egy lovarda volt.Majd egy legelő ahol vagy tucatnyi ló érezte igen-igen jól magát a januári tavaszban.Útunk pedig kiért a 6-os út mellé.Egy kis ideig hangos és ingerszegény volt.

Pár kilométert letoltunk itt,elhaladtunk a baracsi halászcsárda mellett,majd hétvégi kisekertek között mentünk.Egy közeli méhészet adott még látnivalót,majd az út egy kicsit gazdagabb lett.Szebb erdők mellett haladtunk mint imént a 6-os útnál.

Hangulatos útszakasz

Kereszteztük a 6-os útat,majd egy hosszú egyenes következett nyugat felé.A távolban őzek tucatjai szaladgáltak,de messze voltak sajna ahhoz,hogy képet vagy videót tudjunk késziteni róluk.Az út közben dél felé vette az irányt.Hatalmas kutya lábnyomokra leltünk,félő volt,hogy tán nem is kutyáé...Persze azé volt.Egy cross pályát kereszteztünk,sőt maga a pálya egy szakasza volt a jelzés.Jó,hogy nem járt erre éppen senki.Dunaföldvár Mozsola részén értünk ki a Felső-tóhoz aminek partjára nem tudtunk lemenni,ezen a szakaszon meglehetősen bevolt nőve mindenféle gallyakkal...Így beértünk Dunaföldvárra.Az út egy álltalunk eddig nem ismert részen vezetett minket.

Kilátás a Felső-tóra

Jó kilátásunk volt a Felső-tóra innen,majd itt is belecsöppentünk a gazdag negyedbe.Ám egy idő után az út bevitt egy pincesor féle részbe,amely rendkivül hangulatos volt a csodás pincékkel,házakkal.Több ilyen régies utca is futott erre.Kellemes szakasza volt ez a túránknak.Az utca neve is találó volt:Kadarka.A hangulatos picesoros rész után is hozta magát Dunaföldvár.Macskaköves utcák emelték a szinvonalat.

Pincesor

Mivel Zoli barátom még nem járt a helyi várban,a hangulatos utcák után úgy döntöttünk akkor felmegyünk oda.Azonban itt nem várt pofonba volt részünk.A vár ugyanis zárva volt...ez furcsának tűnt szombat délután...Egy helybélit kérdeztünk,elmondása alapján mi voltunk a harmincadikak,akik aznap pórul jártak.Mit volt mit tenni elindultunk fel a Kálváriára.Kezdett lemenni a nap...igyekeztünk,hogy a naplementét megtudjuk nézni odafentről.Ám ez nem sikerült.Mire felértünk,lement a nap.Ám ez nem szegte kedvünket.Még egy teára jók voltunk itt.Kicsit körülnéztünk itt,majd befejezettnek nyilvánitottuk a túrát.

Dunaföldvár a lemenő nap fényében

Lejöttünk a Kálváriáról,ahol már többször jártunk.Besötétedett mire leértünk.A buszállomásra menet még benéztünk a főtérre,ahol úgy tünt még tart a karácsonyi ünnep...hiszen minden diszkivilágításban ragyogott.Más már nem maradt az év első túrájából.Elsétáltunk a közeli busz pályaudvarig,ahol megvártunk egy hazafelé menö buszt.Azzal jöttünk el.Kellemes túra volt így év elejére,nagyszerü hangulatban,jó időben,kellemes társasággal!Nagyjából 16km-et mentünk.

Dunaföldváron ragadt a karácsony

Végezetül egy kis magyarázat,miért is hívják Dunaföldvárt Spenótfalvának.Bár ez már levan írva a blogomban,ismétlés a tudás anyja.

Az 1950-es évek Dunaföldvárján tiltott volt a spontán disznóvágás a magánházaknál,azaz engedély kellett hozzá,de vidéken persze megoldották...A feldolgozott húst - kolbászt,sonkát,szalonnát - menetrend szerint induló hajókkal szállították Budapestre,melynek okán el is nevezték ezeket a járműveket kofahajóknak.A kosarakban szállított árult spenótlevelekkel takarták le,hogy a hatóságokat megtévesszék.Mivel a fővárosiak nagyon nehezen jutottak sertéshúshoz,meglehetősen nagy keletje volt a dunaföldvári húsnak.A kofahajók rendszerint telepakolva indultak útnak.A sok spenótos kosár miatt nevezték el Dunaföldvárt Spenótfalvának.

Az útvonal